Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-23 / 69. szám
1983. MÁRCIUS 23., SZERDA "xJCíűap 5 Megszűnt a varázs? Tizennégy éves a budapesti libegő. Az átadás óta a drót- kötélpálya székjeiből töob millióan gyönyörködtek a budapesti panorámában. A nyári menetrendre — szokás szerint — idén is május 15-töI állnak át, addig az oszlopalapok felújításával, a pálya csinosításával, az oszlopok festésével foglalkoznak. A tíz év alatt eléggé elhasználódott műanyag székeket idén folyamatosan kicserélik: most próbálják ki az új ülőke mintadarabját, amely színesebb, mint a régi, és formája is tetszetősebb, praktikusabb. A pálya karbantartására, felújítására tavaly mintegy egymillió forintot fordítottak, s ebből elvégeztek minden olyan munkát, amelyre a tízéves üzemelés után szükség van. A nagyjavítást hosszabb leállás nélkül oldották meg, ám — a libegő forgalma tavaly — sokáig tartó, egyenletes növekedés után — csökkent. Ügy tűnik: a budapestiek megszokták a Zugliget és a János-hegyi kilátó közötti drótkötélpályát. A törzsközönség, s a vendégeiket kirándulni invitáló fővárosiak továbbra is gyakran kijárnak, ám az 1981-es 347 ezer utashoz képest tavaly csupán 316 ezer turistát szállított a libegő: megszűnt a pálya újdon- ságjellege. Nem terhelheti minden a közösség számláját Felmérték az idősek helyzetét Sok idős ember él Alsónémediben. A tavalyi felmérések szerint a hatvan éven felüliek száma meghaladja a hatszázat. A községi tanács vizsgálódásának a célja az volt, hogy feltérképezze a helyzetet, és valamilyen formában támogatást nyújtson azoknak a rászorulóknak is, akikről addig nem tudtak. Jönnek a levelek Két tiszteletdíjas gondozónője is van a községnek, akik a magatehetetlen betegek otthoni ellátásában segítenek. A Betyár étteremben előfizetéses ebédet rendelnek (szükség esetén házhoz is küldik) azok számára, akik otthon nem tudják megoldani a főzést. A községi tanács költségvetésében évi 160 ezer forintot tesz ki az összeg, ami idősek segélyezésére és házi szociális gondozásra fordítanak. A figyelem apró megnyilvánulásai pedig nem is szerepelKörzefi orvos a Fő utcán Kerékpáros vizit Másodszor ülünk egymással szemben, de az első találkozás csak nekem maradt emlékezetes. Dr. Wiedner Mária taksonyi körzeti orvos elsősegélyben részesített valakit, mint már annyiszor. Evekkel ezelőtt történt Du- navarsányban, késő este, hogy családunk egyik tagja leforrázta a karját. A Zsellér-erdő környékén Valamelyik szomszéd tanácsolta, hogy induljunk el gépkocsival a szomszéd községbe, Taksonyba, a Fő úton lakik egy orvosasszony, ő majd segít. Így is történt. Dr. Wiedner Mária ellátta a sérülést, adott fájdalomcsillapítót éjszakára és tanácsot a továbbiakhoz. Nem a megkésett köszönet- nyilvánítás szándékával kerestem fel ennyi idő után, hanem azért, mert Nyeste István taksonyi tanácselnök beszélt róla, hogy nagyon sokat vállal és tesz, gyakran nehéz körülmények között, az itt élő emberek egészségéért. Az orvosnő kerékpárral jár, olykor tíz-tizenkét kilométeres távolságra, akkor is, ha éjszaka riasztják. Akinek kocsija van eljön érte, de például a Zsellér-erdő környékén kevés az autó, és sok az idős, beteg ember. Átmásznak a kerítésen — Azelőtt a férjem vitt el azokhoz, akik járóképtelenek — mondja —, de őt súlyos betegsége miatt leszázalékolták, nekem pedig nincs jogosítványom. Időm sem lenne most már megszerezni. A nagyfiam is kisegített, amíg itthon volt, ő most katona. így hát marad a kerékpár, télen meg, amikor nagy a hó, gyalogolni kell. Huszonegy éve vagyok itt körzeti orvos, behunyt szemmel odatalálnék bármelyik házhoz. Azután arról beszél, hogy az egészségügyi ellátásban változásokat terveznek, mely szerint több községnek lesz egy központi hétvégi ügyeleté, ahonnan gépkocsival mennek a rászorulókhoz. — Bizonyára könnyebbséget jelent ez — jegyzem meg. A doktornő elgondolkodik: — Nem hiszek ebben. A betegek tudják, hogy otthon vagyok, és úgyis megkeresnek. Késő este, amikor lefekszem aludni és bezárom a kaput, átmásznak a kerítésen. Akinek segítségre van szüksége, az megtalál. Tudtam mit vállalok Sok mindent szeretnék még kérdezni arról is, hogyan győzi erővel, energiával beteg férje és tízéves kisfia mellett ezt a rengeteg munkát, de tudom, hogy felülvizsgálat is volt, délután újra rendel, és addig még betegeket kell látogatnia. Szóba hozom hát búcsúzóul azt az első találkozást, — Sokan megkeresnek az üdülők közül is, így van ez, ha az orvos a Fő utcán lakik. — Említette, hogy a főváros egyik legkorszerűbb rendelőintézetének bajmegállapító osztályán kezdte orvosi pályáját. Nem bánta meg, hogy változtatott? — Egy év után eljöttem vidékre, és tudtam, hogy mit vállalok. G. J. Vizsgázik a telefon Rövidesen megkezdődik a CB 800-as család asztali telefon- készülék sorozatgyártása a Mechanikai Művek diósdi gyárában. Képünkön: elektroakusztikus paramétereit vizsgálják a tárcsás hívóművel ellátott, iparművészek által formatervezett telefonkészüléket. Barcza Zsolt felvétele nek a költségvetésben, mint például az idősek napjának megrendezése vagy a karácsonyi ajándékcsomag. A közeli tervek között szociális foglalkoztató létesítése is szerepel, ahol lehetőség nyílik a nyugdíj melletti kiegészítő kereset megszerzésére. Sokat tesznek tehát Alsónémediben a segítségre szoruló idős emberekért. Éppen ezért érthetetlen az az éles hangú levelezés, amely Berecz Bélá- né ügyében folyik. A 88 éves asszony Biharug- ráról költözött 1979-ben a családjához Alsónémedibe, s 1980. január elsejétől részesül havi 1600 forintos szociális segélyben. Tavaly a ve je meghalt, azóta a lányával és az unokájával él. Rendkívüli segély ügyében idén január 17-én a következő levelet írta a községi tanácsnak: Magas korom miatt dolgozni nem tudok, lányommal élek íeözös háztartásban, aki önálló keresettel nem rendelkezik. Már két éve karácsonyra sem kaptam pénzt, mint más öregek. Azzal is megelégedtem volna, ha adnak néhány ruhadarabot, vagy téli tüzelőt. Én már öreg vagyok, állandóan fázom. Beszélgetés otthon A községi tanács februárbein ezer forint rendkívüli segélyt utalt ki özvegy Berecz Bélánénak, ám időközben a leánya, Szamosközi Istvánná a következő levelet küldte édesanyja ügyében a dabasi járási hivatalnak: Én mint leánya gondozom, de anyagiakkal nem tudom támogatni,, mert beteg asszony vagyok, agyonhajszolt, asztmás, aki önálló keresettel nem rendelkezik. Fiam 17 éves, önálló kereső, de a nagyanyját támogatni ö sem tudja. Tavaly decemberben meghalt az édesapja és a temetés sok pénzbe került. Az édesanyámnak volt két hold földje Biharugrán, azt beadta a tsz be, de munkaegységre nem tudott dolgozni, mert már öreg volt, így nyugdíjat nem kap. A tanácsnál azt mondták, hogy nekem kötelességem gondoskodni az édesanyámról, akkor is, ha nincs jövedelmem. Kérem, ha pár napon belül nem intézkednek semmiféle tanácshoz nem fordulok, hanem bemegyek a minisztériumba. A kiutalt pénz időközben megérkezett a címzetthez, de Szamosköziné március 7-én újabb rendkívüli segély ügyében fordult a tanácshoz, mely szerint: Nem fedi a valóságot, hogy én tetemes összeget kaptam édesanyámtól a gondozásért. Igaz, hogy ideadta a pénzt, amit a buharugrai házért fizettek, de az valamikor az enyém volt, csak átadtam édesanyám nevére, amikor elkezdtünk Alsónémediben építkezni. Hol van itt az igazság? Szabó Balázsné igazgatási előadóval meglátogattuk Berecz Bé- lánét. Kétszintes, modern épületek sorakoznak az Iskola utcában, amerre mentünk. A nagy, modern ház, amelyben Berecz Bé- láné leányával és unokájával lakik, ugyancsak kétszintes, beépített tetőtérrel. A vadonatúj sárga redőnyöket minden szobában leeresztették. Az idős, nagyothalló asszony csak hosszan tartó kopogtatásra jött ajtót nyitni. Segít a tanács A nagy előtérben beszélgettünk. Az egyik szobában több száz tollasodó kiscsirke csipog, azokon keresztül lehet csak az asszony hálókamrájába bejutni. Az apró jószágok között áll egy szék Berecz Bélánénak. Ott üldögél naphosz- szat, és gondolkodik a régi dolgokon, amelyek úgy tűnik, hogy a mánál közelebb vannak hozzá. Biharugrán mindenkit ismer, Alsónémediben a családján kívül szinte senkit. Rosz- szul lát, a kertnél távolabbra nem merészkedik, még bevásárolni is a lánya jár. — Mondtam Gizikémnek, adjuk el ezt a nagy házat, minek nekünk. Költözzünk haza Biharugrára. Én még az emeleten nem is jártam, nincs korlát a lépcsőn és fel sem tudnék mászni. Elköszöntünk és visszamentünk a tanácsházára, ahol megnéztem az iratot, mely szerint özvegy Berecz Béláné tavaly a rendszeres — havi 1600 forintos — szociális segélyen felül négy alkalommal összesen négyezer háromszáz forint rendkívüli támogatást is kapott. Mulasztással vagy részvétlenséggel tehát a hivatali ügyintézőket aligha lehet vádolni. Végül Gasparik Pál községi tanácselnököt kérdeztem: hogyan ítéli meg a helyzetet? — Sajnáljuk és segítjük Berecz Bélánét, mint a többi rászoruló idős embert is itt a községben. Egyedülállónak nem tekinthetjük, hiszen a leányával él, aki keresőképes korú, és munkát vállalhatna. Tudomásunk van arról is, hogy 3 évvel ezelőtt a házát eladta, és a pénzt leányának adta, feltehetőleg azért, hogy gondoskodjon róla. Mi továbbra is megtesszük, ami tőlünk telik, de nem lehet minden tartozást a közösség számlájára írni. Gál Judit Aláfúrták a hetvenest A 70-es út alatt vezetik át a csövet a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói. A vezeték a közeli Anilinfesték- és Vegyianyaggyár szükségleteinek kielégítésére épül. A fúrt lyukon való átvezetés lehetővé teszi, hogy ne kelljen az útburkolatot megbontani. Veress Jenő felvétele Sátorral kombinálva Gördülő víkendházak Megkezdték a gördülő víkendházak gyártását a 15. számú autójavító vállalatnál: Barkas-kocsikat alakítanak át lakóautókká. Tetőszerkezetüket megemelik, hogy járni lehessen bennük. Az egyébként kilenc személy szállítására alkalmas kocsi üléseit kiszerelik, s belső terét lakószobává, illetve mini konyhává alakítják. Kényelmes, kanapészerű ülőhelyekkel rendezik be, ezek szétnyithatók, három személy számára szolgálhatnak fekvőhelyül. Lesz a konyhában propán-bután gázresó, kis munkaasztal és mosogató, amelybe ügyes megoldással, levegőnyomással juttatják a víztartályból a vizet. A mosogatót egy másik tartállyal is összekötik, abban tárolható majd a szennyvíz. A kocsi oldalfalaira kis szekrényeket helyeznek a konyhai edények és ruhaneműk számára. Az elektromos árammal is ellátott lakótér padozatot gra- boplast padlókárpittal borítják. A víkendautó oldalához speciális sátor illeszthető, amely négy felnőtt számára kényelmes alvóhelyül szolgál. A lakóautó a próbaúton jól vizsgázott. A tervek szerint az idén húsz készül el, értékesítésükre az Autóker vállalkozott. Gombó Pál: é^rzefmeh Ne fordítsák á címet még magukban sérh, még véletlenül sem holmi szentimentálissal rokon szóra — ez avítt dolog lenne. Az alábbi esetek arról tanúskodnak, hogy érzelmi világunk szinte végtelenül tág, akárcsak az objektív valóság, amellyel kölcsönhatásban áll. DIADALITTASSÁG Megkezdődtek az országos bajnokság viadalai. A sportág legjobbjai álltak versenybe, szám szerint tizenöten, hosszan időzített formájuk teljében. Erőben, észben és szent akaratban nem volt hiány, de még gyakorlottságban sem. Ezért főként az állóképességnek kellett döntenie, hiszen ötnapos erőfeszítés nem csekély kívánalom. / Az első napon kialakult a mezőny első fele és második fele. Az utóbbiakra immár senki sem figyelt. Az előbbiekre annál inkább. Különösen a legesélyesebbre, Kogutowitz Edgárra. Termete hasonlatos volt Akhileszé- ra, nyúlt alak, nyúlt izmok, ércbe faragható fejforma. Hanem Tisztes Leona, a neves sportújságíró másnap reggel hiába kereste előzetes interjú végett Kogutowitz Edgárt, helyette csak a hír érkezett meg: influenzában megbetegedett. A hír felvillanyozta a második helyen szereplő Vedellőt, de még a hatodikon álló Kop- jást is. Az előbbi előtt megcsillant a győzelem esélye — de még Kopjás is úgy gondolkodott, hogy immár csak két vetélytársat kell leköröznie és nyitva áll az út az Európa- bajnoksági kiküldetés, Róma előtt. Küzdött is, egy teve kitartásával és egy oroszlán vakmerőségével, ám a helyezésen csak a harmadik nap változtatott. Ekkor ugyanis bár Ve- dellő az élen maradt, de Lucska és Hadrinek átkerült influenzás státuszba. Így hát a negyedik napon már csak hárman alkották az élmezőnyt, ebben a sorrendben: Vedellő, Pomócs, Kopjás. A sorrend aznap nem is változott. Mindenesetre Kopjás most már dobogó szívvel állapította meg, hogy az Európa-bajnokságon való részvétel biztosítva van, és ettől pompásan aludt. És eljött a negyedik nap. Hárman vetélkedtek, de Pomócs teljesítménye csak szánalmat kelthetett. Kopjás a második helyre került, Pomócs a pályáról egyenesen a sportkórház influenza részlegébe. Kopjás immár nem elégedettséget érzett, hanem izgató reményt. Add uramisten — imádkozott este magános ágyában —, hogy Vedellő is megkapja az influenzát! Ám az ötödik napon mégis csak Vedellő lett az első. Igaz viszont, hogy Kopjás imája is megfogant — este már 39 fokra ment fel Vedellő láza. Ám ennek ellenére diadalt érzett, szinte ittas lett tőle és boldogan így kiáltott fel: Köszönöm uram, hogy jól időzítetted az influenzámat! MEGTÖRTSÉG, BOLDOGSÁG Persze, ha ennyi különféle érzelemről esik szó, egy olyan ügy húzódik meg a háttérben, amely érdekellentétekkel terhes. Az történt, pediglen, hogy elkezdtek egy sokmilliós beruházást, nevezetesen valamelyik filmszínház újjáépítését, nem mondom meg. melyikét, de azt kijelentem, hogy néhány esztendős munkaszerűség volt és kisnéhány esztendő múltán el is készült... volna, ha a vadonatúj mennyezet nem ázik be újra, meg újra. Ugyanis a földszinti moziterem felett eíterjilt az első emelet, azon néhány lakás, amelyek egyikéből szüntelenül folyt a csatorna vize és mocska. A lakónak érdeke volt a javítás, bejelentette az IKV-nek, ám az a füle botját sem mozgatta. A beruházó is rájött, hogy érdeke immár a javítás, átírt a FIK-nek, ám az a másik, füle botját sem emelte intézkedésre. Végül aztán jött a sajtó, amely mindenről értesül, inkább utóbb, mint előbb, de mégiscsak — és az esetet megírta, hiszen a közvélemény is érdekelt volt abban, hogy nyissák már meg végre azt az immár reprezentatívvá újított filmszínházat. És bizony erre az IKV összeszedte magát, helyesebben szólva az embereit és megkezdte a hiba elhárítását. Ettől a lakó boldoggá vált, hiszen... de mit magyarázzam, minden lakó érti. A beruházó vállalatot sikerérzés töltötte el, mert ha késik, késik, most már biztos, hogy emiatt késik az átadással, de végül is a köztudatban ő immár áldozat. Az IKV viszont a megtört- ség állapotában leledzik, mert mi lesz, ha nemcsak a javítás tízezres költségébe kellett belevetnie magát, hanem egy százezres per is fenyegeti a beruházó részéről. Egyéb tanulság nincs, mert nálunk minden érdek érvényesül, és ki tehet róla, hogy az egyiknek jobban fáj a maga tízezre, mint a köznek a százezrek, nem is szólva a lakókról, akik magánszemélyek. TÜRELEM Kovács Dezső hölgyfodrász és másodgyarapításban pedikűrös nagy vállalkozásba fogott. Számolt jobbra — számolt balra, sőt, hátra is, de főként előre, aztán egy Balaton menti községben családi ház építéséhez kezdett, sőt be is fejezte. Az a mellékkörülmény ugyan fennforgóit, hogy a telek építési tilalom alá esett, ám ezzel is számolt. Idővel mégis megkapta az első bírságot, amit nem fizetett ki; a második fizetési felhívásnak azonban ügyvédi tanácsra eleget tett. Érkezett egy szigorú rendelet is, hogy bontsa le az épületet, ám annak ügyvédi tanácsra, valamint saját józan eszére hallgatva nem tett eleget. Attól kezdve csak úgy bombázták a posta útján felszólításokkal, határozatokkal, sürgős és utolsó feliratú nyomtatványokkal, ám ő türelmesen — mert türelme az volt, születési erényként és szakmai adottság gyanánt — félrerakta ezeket, szépen kisimítva. Egyebet nem is tett. Egyszer aztán mit tudott meg, mit nem a szomszédoktól, akik ugyancsak építkeztek és laktak? Persze hogy azt: az ő területükre nézve feloldották az építési tilalmat és áthelyezték 150 méterrel odébb, ahol még csak egyetlen félkész épület áll ez idő szerint. Azt mondják, a türelem rózsát terem. Kovács Dezső viszont másként érez. Szerinte a türelem olyan érzelmi töltéssel zsúfolt lelki- állapot, amely nem abból indul, hogy mi van, hanem abból, hogy mi lesz, ha ő kitart. A kívülálló pedig netán érzelemmentesen csupán azt az objektív tényt állapítja meg. hogy a rózsa és a hatszobás villa között jelentős értékkülönbség állapítható meg, vagyis a mai világban a türelmet fel kell értékelni.
