Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
Életűk javát beleépítették a mi világunkba Világjelenség, hogy manapság a népesség sokkal nagyobb hányada éli meg a magas kort, mint ezelőtt bármikor. A civilizáció, a tudomány és az emberiség társadalmi haladásának vitathatatlan érdeme, hogy például Európában a XVIII. század derekán ezer újszülött közül csak 139 érte meg a 60 éves kort, ma nem kevesebb, mint 836 számíthat arra, hogy a 60. születésnapját is megünnepelheti. Ez a robbanásszerű növekedés számos újszerű és sürgős megoldásra váró társadalmi, gazdasági, szociális feladatot vet fel világszerte. Az emberiség közös problémájával azonban — természeténél fogva — másként néz szembe a szocializmus és másként a kapitalizmus. A szocialista társadalmak mélyrehatóan érdekeltek abban, hogy kielégítő megoldást találjanak társadalmi méretekben is az emberhez méltó, kiegyensúlyozott öregség biztosítására. Pest megye politikai vezető testületé a közelmúltban tárgyalta meg „Az idős kordákról való társadalmi gondoskodás további feladatait”. Hazánkban jelenleg a lakosságnak több mint 30 százaléka tartozik az idős korúak, azaz a nyugdíjkorhatáron felüliek közé. Ez a tény szükségessé teszi, hogy a szociálpolitikában az idős korúak témájában is fogalmazzuk meg a rendező elveket, azokat, amelyek megfelelnek a társadalmi változtatásoknak, a 80-as évek követelményeinek. Melyek az idős korúak helyzetének főbb Jellemzői Pest megyében? Milyen tényezőket kell figyelembe vennünk a politikai állásfoglalás kialakításánál? Pest megyében a lakosság 18,7 százaléka, több mint 182 ezer ember idős korú. Bár számuk az elmúlt évtizedben az országos átlagnál kétszer gyorsabban nőtt, arányuk nem éri el az országos átlagot, a megye sajátos demográfiai jellemzői miatt. Egyidejűleg módosult a korösszetétel: csökkent a 65 éven aluliak, erőteljesebben emelkedik viszont a 65 évnél idősebb korosztályhoz tartozók száma. Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik. Az idős korúak között a nők aránya meghaladja a 60 százalékot. Az idős korú lakosság aránya magasabb a községekben, különösen a váci járás északi területén és a nagykátai járásban, ahol egyes településeken meghaladja a 30 százalékot, a városok közül pedig Nagykőrösön és Cegléden. Kevesebben élnek az agglomeráció településein, illetve a városok többségében, ahol a nagyobb mértékű település miatt a lakosság életkora fiatalabb. Az idős korúnkkal való foglalkozás mégsem lehet csupán „statisztikai tények függvénye”. A 18,7 százalék is kötelez, hiszen százezres nagyságrendet jelent a maga sokszínűségével. Ez egyúttal azt is jelenti; nem lehet sémákba szorítani, mert az idős korúak rétege is heterogén az anyagi, a szociális helyzet, az egészségi állapot, a kor vagy a nyugdíjazás előtt betöltött munkakör szerint Az elmúlt években bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások, fejlődésünk nehézségei hatással vannak az idősek életkörülményeire és próbatétel elé állítják a szociálpolitikai célok megvalósításának ütemét, lehetőségeit is. Az utóbbi Időben élesebb megvilágításba kerültek az e területen tapasztalható ellentmondások és saját szociálpolitikai munkánk gyengeségei is. Az idős korúak többségének megélhetését a nyugdíj biztosítja, amely jövedelmi helyzetükben meghatározó szerepet játszik. Megyénkben az idősek háromnegyede, 137 ezer ember redelkezik rendszeres nyugdíjjal, járadékkal. Viszont tény az is, hogy a szóródás nagy, a nyugdíjak között lényeges különbségek vannak. Tisztességes munkásévek után megérdemlik a törődést A nyugdíjak átlagos összege az elmúlt években emelkedett. Ebben szerepe van az évenkénti automatikus kétszázalékos növekedésnek és a legalacsonyabb nyugdíjak ismételt rendkívüli emelésének. Az átlagnövekedést mégsem ez okozza, hanem az, hogy egyre nő az olló az 50-es, 60-as években és az elmúlt évtizedekben a megérdemelt pihenés éveit elérük nyugdíja között. Politikailag is érezzük azt a feszültséget, hogy a nyugdíjasoknak mintegy fele, több mint 60 ezer állampolgár, kétezer Ft, illetve az alatti nyugdíjat kap. Ezek jelentős része a tsz-ek volt járadékosai. A nők nyugdíja a férfiakéval összehasonlítva jóval alacsonyabb. „Más a forint értéke 2000 Ft alatt vagy 5000 felett” — mondják az idős emberek. Tudjuk és igaznak érezzük, hogy az utóbbi években az árszínvonal korábbinál jelentősebb emelkedése az alacsony nyugdíjasokat érinti legérzékenyebben és körükben nő azoknak az aránya, akik gyakorta alapvető megélhetési gondokkal küszködnek. Jövedelmük döntő részét felemésztik a szerény megélhetés mindennapi kiadásai élelmiszerre, lakásfenntartásra. Szinte ők a legnagyobb gyógyszerfogyasztók, és a gyógyszerek árai gyakran elérik a nyugdíjak 15—20 százalékát. Ezzel együtt azonban tény az is, hogy az idős emberek döntő többsége kézzelfoghatóan érzi szocialista államunk gondoskodását, az alacsony nyugdíjak reálértékének megőrzéséhez nyújtott differenciált támogatást, mindazokat a törekvéseket, erőfeszítéseket, ame- lvek a szociálpolitika területein megnyilvánulnak. Tiszteletre méltó megértést tanúsítanak és tudják, hogy nem a jószándék vagy a figyelem hiánya, hanem az ország anyagigazdasági lehetőségeinek jelenlegi korlátái okozzák a meglevő feszültségeket. Tény az is, hogy ezek az emberek bizalommal vannak és várják a párt- és a kormányzati szervektől, hogy az alacsony nyugdíjasok helyzetének javítására további Intézkedéseket tegyenek. Jogos érzékenységgel sérelmezik a reális megítélés hiányát, ha szűkebb környezetükben vagy olykor a széles körű nyilvánosság előtt is egy-egy meggondolatlan írásban, riportban az idős korúak rétegéről mint társadalmi tehertételről nyilatkoznak valahogy így: „2 millió nyugdíjast kell eltartanunk.,." Ez a fel-felbukkanó szemlélet arra is felhívja a figyelmet, hogy politikai munkánkban nem árt újra és újra egyértelművé tenni: a nyugdíj nem alamizsna, nem adomány, hanem a tisztességes munkás évek, befizetett nyugdíjjárulékok megérdemelt eredménye. A nyugdíjasok jövedelmi viszonyait alapvetően a nyugdíj összege határozza meg, de az is kétségtelen, hogy életszínvonaluk jelentős mértékben függ a család nagyságától és összetételétől. Nem közömbös, hogy a nyugdíjas családi keretek között él-e vagy magányosan. Esetenként vagy rendszeresen kap-e családi támogatást. Van-e lehetőség egyéb jövedelem- szerzésre. A tapasztalat azt erősíti, hogy az idős emberek többsége nem akar mások terhére lenni, környezetüktől, családjuktól kapni — inkább adnak vagy adni szeretnének még gyakran csekély jövedelmük ellenére is. Érthető ez a pszichológiai természetű jelenség, hiszen a munka, a társadalmi hasznosságú aktív tevékenység nemcsak a jövedelem-kiegészítést, az életszínvonal javulását eredményezi, hanem egyúttal csökkenti az eltar- tottság és társadalmi feleslegesség érzését. Megyénkben a nyugdíjkorhatár elérése után mintegy 12 ezren dolgoznak tovább, elsősorban az 55—65 év közötti korosztályokban, döntő többségük fizikai dolgozó. Az elmúlt években gyakrabban vállalnak a nyugdíj mellett munkát. Mindenekelőtt lakóhelyükön dolgoznak, illetve szeretnének munkát vállalni. Közülük mintegy 2000-en ingáznak. Az igény növekedését tükrözi a január 1-től módosított jogszabály is, amely az élet által felvetett szükségletekhez igazodott azzal, hogy felemelte, évi 1260 órában és 60 ezer forint keretösz- szegben maximálta a nyugdíjasok munka melletti kereseti lehetőségét Szeretnének hasznosan élni és tudunk is segíteni Sokan vannak olyanok, akik megfáradtak és nem szívesen vállalnak rendszeres munkát, egészségi állapotukra hivatkozva. Ám még többen vannak azok, akik szívesen mennének dolgozni, csak nem ismerik a lehetőségeket, vagy nem hívják őket Döntőnek tartjuk a saját munkával megszerzett jövedelem- kiegészítést. Pest megyében sok hasznos követendő kezdeményezést ismerünk foglalkoztatásuk biztosítására. Ügy látjuk, hogy az idősek körében a bedolgozói hálózat bővítése a kiskunlacházai, a gödi és az épülő Dunakeszi Szociális Foglalkoztató tevékenységének kiterjesztésével, új telephelyek létesítésével — szinte kizárólag raktározási és előkészítő helyiségek biztosításával — különösebb beruházás nélkül jelentős mértékben szélesíthető lenne. Bízunk abban, hogy az üzemek, szövetkezetek áttekintik lehetőségeiket és megtalálják azokat a munkaterületeiket, amelyek alkalmasak a bedolgozói hálózat bővítésére. A bedolgozói tevékenységben részt vevő lelkes, idős emberek szívesen vállalnak csomagolást, dísztávirat-ragasztást toliszerelést és más könnyű munkát. Gyakran hallani tőlük azt a véleményt, hogy: „A munka élteti az embert!”. Az idősek aktív szerepének biztosítása mégsem csak a kiegyensúlyozott öregkor, az értelmes élet, a társadalmi hasznosság biztosításának egyik lényeges feltétele, hanem gazdasági érdek is, hiszen termelési tevékenységükkel fontos részt vállalnak a népgazdaság anyagi javadnak előállításában. Természetesen az idős korúak gazdasági, közéleti aktivitását befolyásolja az egészségi állapotuk, hiszen a kor előrehaladtával nő a betegségek gyakorisága. A körzeti rendelőkben a betegforgalom egyharmadát az idős korúak adják, arányuk egyes kórházi osztályokon eléri a 30—50 százalékot. Különösen a belgyógyászati osztályokon nagy a számuk. Pedig sokszor nem is kórházi ellátásra, hanem csak felügyeletre lenne szükségük. Az idős korúak többségének van családja, hozzátartozója, gyermeke. Az ápolásra, gondozásra szoruló öregek ellátásának segítése mindenekelőtt rájuk háruL Azt tapasztaljuk, hogy a családok többsége tudja mi a kötelessége az idős szülőkkel, hozzátartozóikkal szemben. Mindezek ellenére növekszik a magukra hagyottak száma, azoké, akik családjuktól nem kapják meg a szükséges szeretetet, jó szót, anyagi támogatást Kétségtelen, hogy a család, a hozzátartozók gondozási lehetőségeit gyakran száfmos, rajtuk kívülálló ok is nehezíti. A nemzedékek közötti kapcsolatok alakulásában is számos változásnak lehetünk tanúi. A mai életmód, a rohanó élet és a lakáshelyzet sem igen kedvező a nagycsaládosok együttmaradásának. Sok esetben a gyermek és a szülő lakása közötti több száz kilométer földrajzi távolság, a bejáró életmód okoz gondot, vagy az, hogy a család minden tagja dolgozik. Nem tagadva a nehézségeket, mégis azt hangsúlyozzuk: a családi szeretet és gondoskodás az, amelyet semmiféle társadalmi intézkedés nem képes pótolni. A politikai munkában is jobban kell építeni a család ez irányú szerepére és felelősségére. Annál is inkább, mert a jogszabály is kötelezi a családokat a szülők eltartására. Ez nem mond ellent annak az elvnek, hogy az idősekkel való törődés össztársadalmi feladat is. Az idős nemzedék élete javát beépítette a mi világunkba. Az idős korúaknak nagy szerepük volt abban, hogy ma így élhetünk. A Pest megyei Tanács és a helyi tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek a szociális gondoskodás fejlesztéséért. 1981-ben mintegy 170 millió forintot fordítottak a megyében lakó idős korúak helyzetének javítására. 1980 hely- lyel 23 szociális otthon működik, ebből 17 az idős korúak, a többi értelmi fogyatékosok, elmebetegek és mozgássérültek elhelyezésére szolgál. Bár a helyek száma 1970 óta 21 százalékkal gyarapodott, a megye szociális otthoni ellátottsága rosszabb az országos átlagnál A feszültséget növeli, hogy az elhelyezést Igénylők száma folyamatosan emelkedik. Különösen a szakosított és elmebetegotthonok iránt nőnek az igények. Nyomasztó statisztika, hogy 1981-ben 505-en vártak indokoltan felvételre, többségük szociális otthonba. A közelmúltban a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata is megerősítette, hogy a szociális otthonok működési feltételei sok helyütt rosszak. A legtöbb intézmény fel-, újításra szorul. Gondot jelent az is, hogy a szociális otthonokban kevés a szakképzett gondozó. Társadalmi összefogással több szociális otthonért A VI. ötéves tervben mindezek ismeretében 250 hellyel kívánjuk bővíteni a szociális otthonokat. Eddig ebből csak 25 valósult meg Érden. A megyei pártbizottsági ülésen nagy visszhangra talált, hogy kezdeményezzük a szociális otthonok felújítására, bővítésére, új helyek létesítésére nagyarányú társadalmi munkát. Mindig érteztük a társadalmi összefogás erejét, így az óvoda- és iskolafejlesztési program, a kerepestarcsai kórház építésénél is. Most a nehezebb gazdasági körülmények között még nagyobb jelentőségű tényező ez. Várjuk és kérjük az ipari, a mezőgazdasági üzemek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, leleményességükkel, ötleteikkel segítsék e program megvalósítását. Könnyebbé teszi a helyzetet, hogy ezek a fejlesztések nem új intézményeket igényelnek, megvalósításukra alkalmasak felújított régi épületek, lakóházak is. A társadalmi összefogás szép példája, hogy az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődött az öregek napközi otthoni hálózata. E forma az időseknek nappali tartózkodást, étkezést, egészségügyi felügyeletet, kulturális szolgáltatást is biztosít. Ma már minden járásban, és Százhalombatta kivételével, minden városban működik napközi otthon az öregek számára. Az 51 intézményben 1295 hely áll rendelkezésre. Területi megoszlásuk azonban egyenetlen. Szükséges megvizsgálni, mi az oka annak, hogy például a nagykátai járás 15 települése közül 12-ben működik öregek napközi otthona, másutt alig élnek e lehetőséggel. A ceglédi vagy szentendrei járásban mindössze egy-egy napközi található. Ügy ítéljük meg, hogy dr. Vámos Erzsébet főorvosasszony és munkatársai Nagykátán olyan gyakorlatot alakítottak ki az idős korúak gondozásában, amelyet megyénk egészében érdemes tanulmányozni és követni. Jó tapasztalataink vannak az öregek hetes napközi otthonairól is, amelyek kiegyensúlyozott, folyamatos, heti teljes ellátást biztosítanak és megteremtik annak a lehetőségét is, hogy az idősek végső soron ne szakadjanak el a megszokott otthoni környezettől. Ezt felismerve 1975-ben Szentmártonkátán az országban elsőként hozták létre az öregek hetes napközi otthonát. Ezt követően 1980-ban Tökölön, Kákán, 1981-ben Dunakeszin és Kemencén. A házi szociális gondozás az elmúlt évtizedben épült ki és tiszteletdíjas aktívák közreműködésével saját otthonukban biztosítja a megromlott egészségi állapotú, főként egyedülálló öregek segítését. A gondozói hálózat is jól szervezett a megyében. Nemcsak azért, mert az egy gondozottra jutó látogatások száma jóval magasabb, mint országosan, hanem mindenekelőtt a gondozók áldozatkész, lelki- ismeretes munkája miatt. Tudjuk, alacsony tiszteletdíjuk nincs arányban a munka meny- nyiségével, rendszerességével. Magasfokú elhivatottsággal, emberséggel végzik vállalt feladatukat és ez jelentheti a legtöbbet egy ember számára. Ez a gondozási forma mintegy 2000, döntő többségükben 70 év feletti egyedülálló idős korút érint, közöttük 17 százalék mozgásképtelen. A tanácsi szervek évről évre növekvő őszszeget fordítanak a rendszeres és rendkívüli szociális segélyek kifizetésére, 1981-ben 63 millió forintot fordítottak e célra. 1970 óta a segély havi összegének átlaga csaknem ötszörösére nőtt. Ugrásszerűen emelkedett a rendkívüli segélyben részesülők száma is, az egy főre jutó összeg szintén jelentősen változott. A szociális étkeztetés támogatására a megyei költségvetésből évente több mint kétmillió forintot fordítanak, ez 6—700 egyedülálló öreget érint A szociális étkeztetés bővítése iránt nagy az igény. Ne csak kampányszerűen, de napi gondoskodással Az eredmények ellenére a különböző ellátási formákban, különösen a szociális otthoni elhelyezésben még sok a kielégítetlen igény. A felderítő munka és nyilvántartás hiányosságai, az intézményrendszer fogyatékosságai, területi aránytalanságai, az állam anyagi lehetőségeinek korlátái és az idős korúak részéről tapasztalható esetenkénti elzárkózás miatt a tényleges szükségletek és a jelenlegi lehetőségek között gyakran nincs meg a társadalmilag szükséges összhang. Az Idős korúak közérzetét jelentősen befolyásolja a régi munkahely, valamint a lakóhelyen a társadalmi és tömegszervezetek gondoskodása. Tapasztalataink szerint munkajogi gond nincs, a munkáltatók a szükséges tárgyi, technikai feltételeket biztosítják. Ml okoz gondot? A nyugdíjba vonulók egy része nem készül fel és gyakran nem is készítik fel őket arra, hogy emberileg milyen változást hoznak a nyugdíjas évek. A volt munkahely és a lakóhely között nincs együttműködés. A munka- kapcsolat gyakran válik alkalomszerűvé, illetve megszakad. A társadalmi és tömegszervezetek sajátos eszközeikkel, lehetőségeikkel sokat vállalnak a nyugdíjasok életkörülményeinek javításában. A népfrontbizottságok például kiegészítik a tanácsi anyagi eszközöket a szociális intézmények fejlesztésében. Hasznosak az idősek hete a közlekedésben akciók, a klubmozgalom fellendítésére tett lépések. Szép eredményt értek el a kertbarátmozgalom fejlesztésében, a tanyán élő idősek megsegítésében. A szakszervezeti mozgalomban is nagy figyelmet kap a nyugdíjasokkal való törődés. Az ifjúsági mozgalom mindenekelőtt a nyugdíjasrendezvények, ünnepségek szervezésében, több helyen az idősek patronálásá- ban, találkozók szervezésében vállal szerepet. Munkájuk azonban a legtöbb esetben megmarad a kampányszerű segítségnyújtás szintjén. A Vöröskereszt aktivistái tiszteletreméltó munkát végeznek a gondok felderítésében, jelzésben, az idős korúak egészségügyi felvilágosításában és nagy részt vállalnak az idősek gondozásában. Országosan is elismert, jó kezdeményezésük Gyálon, Érden, Pécelen és Szigethalmon a családvédelmi szolgálat létrehozása. A társadalmi szervezetek és mozgalmai! tehát tiszteletreméltó eredményeket értek el, de munkájukat gyakran az alkalomszerűség jellemzi és tevékenységük összehangolatlan. Ezért is kértük fel a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságát arra, hogy minden településen hozzanak létre és működtessenek olyan bizottságot, amely érdemben koordinálja mindazon szervek tevékenységét, akiknek az idős korúak anyagi, szociális helyzetének figyelemmel kísérésében, javításában, közéleti aktivitásuk fokozásában, társadalmi közérzetük javításában feladataik vannak. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésének vitája is megerősítette azt, hogy ebben a munkában van mire építenünk. Joggal tarthatjuk számon történelmi vívmányként az alapvető biztonságot nyújtó nyugdíj rendszert, a teljes körű társadalombiztosítást, az egészségügyi és szociális ellátás intézményrendszerének kiépülését. Számíthatunk a társadalmi és tömegszervezetek, kulturális intézmények, gazdasági egységek segítőkészségére és magukra az idős állampolgárokra is, akik a fel- szabadulás utáni évek aktivistái, akik most mennek nyugdíjba, de akikben most Is van érdeklődés, tettrekészség a kis és nagy dolgokban egyaránt. Egy részük további aktív közéleti tevékenységet is folytat. Senki ne sértődhessen meg, ne burkolózzon magányba Vitathatatlan, hogy az idős korúak erői szálakkal kötődnek a párthoz, ismerik és folyamatosan figyelemmel kísérik eredményeinket, érzékenyen reagálnak gondjainkra, A pártbizottsági ülésen hangsúlyozták, hogy ez a korosztály kemény korszakot élt át. Kivette részét az ország újjáépítésében, a szocializmus alapjainak lerakásából. Aki egészséges és teheti, ma is aktív pártéletet él, tevékeny résztvevője az alapszervezetekben folyó munkáknak. Napi gondok ezen a területen is jelentkeznek. Saját munkánk fogyatékosságát is jelzi, hogy a politikailag aktívabb, a feladatvállalásban példamutatók mellett párttag nyugdíjasaink egy részénél befelé fordulást, a közügyek iránti közömbösséget, passzivitást tapasztalunk. A mozgalmi munkában manapság sokat beszélünk a túlterheltségről. Mégis lehetőségekhez képest keveset építünk a társadalmi erőkre, így a nyugdíjasokra is. A nyugdíjba vonuló párttagok felkészítése a lakóterületi körzeti pártmunkára az utóbbi években javult, de még mindig nem kielégítő. Gyakran konfliktus forrása, feszültséget, sértődést, passzivitást eredményez, hogy többségük ragaszkodik megszokott, szeretett környezetéhez, nem szívesen jelentkezik át a lakóterületi alapszervezethez, nehezen vállalja a más közösségbe való beilleszkedést Kétségtelen, hogy a lakóterületi körzeti pártszerveknek is jobban benne kellene élniük a politikai élet vérkeringésében, mindenekelőtt a településfejlesztési tennivalók megoldásában, mert politikai feladatok nélkül nem tudnak igazán létezni. Nem vétünk a politikai mozgalom törvényei ellen akkor sem, ha a körzeti pártszervezetek olvasási, sakkozási, általában a szabad idő hasznos eltöltésére rendezkednek be. Ha nem hivatali helyiségek, hanem a kommunisták politikai otthonai lesznek. Mint korábban, más rétegpolitikai feladatok megoldásában, most is a pártszervek politikai felelősségére építünk abban a meggyőződésben, hogy a különböző szintű pártszer- vekre vár működési területükön az idős ko- rúakkal való társadalmi törődés politikai irányítása, helyzetük folyamatos és differenciált elemzése. Feladatuk felk-rolni minden helves kezdem^nvp7ést abban a tudatban, hogy az idős korral járó biológiai, pszichológiai változások elkerülhetetlenek. Az élet rendjét megváltoztatni nem lehet. De társadalmunk sokat adhat az ember számára ahhoz, hogy egy munkában eltöltött, értelmes élet után értelmesen élje le öregkorát is, érezve, hogy szükség van rá. BARINK AI OSZKÄRNfi, az MSZMP Pest m-gyei Bizottságának titkára v \
