Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

ŐRI íiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1983. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK Valódi és képzel! betegek Hosszú éjszakai szolgálatok A háziak igencsak megle­pődtek, amikoi’ a betegért ér­kező mentősök egyike gázál­arcban szállt ki a kocsiból, s kesztyűben segített az idős asszonyt a hordágyra emel­ni. — Két kisgyerekem van ott­hon. nagyon sok influenzással találkozunk mostanában, nem szeretném sem összeszedni, sem terjeszteni a bacilusokat — válaszolta a kíváncsiskodók­nak. Változó arányok A jelenség, illetve a látvány egyébként csak nálunk számít furcsaságnak, sok külföldi or­szágban hasonló járvány ide­jén természetes még az utcá­kon is. 7— A járási székhelyen és a környéken — visszavonulóban van az influenza. Nekem egyébként sem sikerült eddig kimutatni — szerencsére — azokat az arányszámokat, amelyek az országos érvényű közleményben megjelentek. Szövődmény szinte nem is volt, hiszen egy tüdőgyulladás — amit a közelmúltban diag­nosztizáltunk — augusztusban is előfordulhat. Monoron in­kább a gyomor-, bélhurut és hányingeres panaszok voltak a gyakoribbak. Dr. Kovács Imre ügyvezető körzeti orvos, aki minderről tájékoztat, kicsit borostás és fáradtnak látszik. A járvány idejére a járási székhelyen megerősített ügyeletet szervez­tek. — Szolgálatban voltam az éjszaka, s hiába vagyok sze­rencsés alkat, hogy egy-egy hívás után viszonylag hamar „vissza tudok aludni”, haj­naltól reggelig már nem bí­rom kipihenni magam. — Nagy az ügyeleti forga­lom? — Épp előttem van a kollé­gák összesített kimutatása — veszi át a szót dr. £sernus J. Alán, a járási szakrendelő in­tézet igazgató főorvosa — Ül­lőn például éves átlagban más időszakokban 82 személy ke­resi fel a hétvégi ügyeletet, mostanában úgy 130 körül. Monoron a központi ügyelet­nek átlagosan 190 személyt kell ellátnia. De Gyömrőn, Sülysápon, Vecsésen is 80— 90 között mozog az ellátásra szorulók száma. — Valóban valamennyien halaszthatatlanul orvosi se­gítségre szorulnak? A kérdés nem véletlenül jut eszembe, s beszélgetőpartne­reim arcán látom nem is ér­dektelen. Kollégájuk mesélt múltkor néhány esetet. Né­melyik érthető, magyarázható a másik megmosolyogható, a harmadik dühítő. Főleg a nagyforgalmú ügyeleteken fordul elő, hogy igazolásért, gyógyszerfelírásért keresik fel az orvost. Megtörtént, azzal hívták ki az ügyeletest, hogy- eszméletlen a gyerek. A hely­színen kiderült, hogy szó sze­rint az igazak — mély álmát aludta, azért nem ébredt fel a szülők jövés-menésére. Egy idős nénihez azért hívtak — éjszaka — orvost, mert pár napja nem volt széklete. Más­valaki pénteken elesett bicik­livel, s csak vasárnap éjjel gondol rá, hogy meg kellene vizsgáltatnia magát. — Szóval valóban sok az indokolatlan riasztás — mond­ja dr. Kovács Imre. — Per­sze ezt előre megállapítani nem lehet, s nem is szabad egyetlen hívást sem megta­gadni. De néha azért bosz- szankodunk. — Én főleg azért csodálko­zom, mert mindenütt megszer­veztük már a délutáni ellá­tást is, hogy a bejárók mun­kahelyi mulasztás nélkül ke­reshessék fel akár maguk, akár gyerekeikkel a rendelést — teszi hozzá az igazgató fő­orvos. Hamar végezhet Dr. Kovács Imre: — Sokan épp azért jönnek például az ügyeleti szolgá­lat kezdetén, mert tudják, hogy ilyenkor az orvos álta­lában még bent van, nincse­nek nála, tehát hamar vé­gezhet. De ők legalább be­jönnek. .. — egy ideges moz­dulattal félbeszakítja magát. — Még majd félremagyaráz­zák. Azt kellene végiggondol­niuk a képzelt betegeknek, nem arról van szó, hogy az orvosok nem akarnak dolgoz­ni! Arra is érdemes gondolni a segélykérő telefon kagyló­jának leemelése előtt, a hí­vással nem hozzák-e hátrá­nyos helyzetbe egy másik — valóban — betegtársukat. Le­het, egy életveszélyes álla­potban lévő ember hozzátar­tozói hiába tárcsázzák az ügyeletet, mert az orvos egy derékfáj ásos — egyébként életerős — páciensnél tartóz­kodik. Sajnos az ügyvezető körzeti orvos szavait is több példával lehetne illusztrálni. A helyzet — mondják — akkor javul majd lényegesen, ha. működni kezd az a bizonyos URH-lánc amiről korábban már lapunk­ban is írtunk. Persze lehetne Ládaszegező asszonyok — a fővárosban van is — más könnyítés. — Mikor szerveződtek az ügyeletek, akkor szó volt ar­ról, hogy az ügyeleti kocsi­kon — esetleg az orvos saját­ján is — engedélyezik a meg­különböztető jelzés használa­tát. Azután Budapest kivételé­vel ez a téma lekerült a napi­rendről — mondja dr. Csernus J. Alán. — Gondolja csak meg egy infarktusgyanús vasadi esethez milyen nehéz időben kijutni a sorompón és a 4-es műúton át. Jó partnerek — A megkülönböztető jelzés kapcsán jut eszembe: milyen a mentőkkel való kapcsolatuk? Dr. Kovács Imre: — Én csak az orvosok ne­vében nyilatkozhatok: jó part­nerek. Ha szükséges kölcsönö­sen tájékoztatjuk, hívjuk egy­mást. Szüléshez, vérzéshez, balesethez bárki hívhat men­tőt, más esetben csak az or­vos. Mégis ha alaposnak lát­szik a riasztás, ők lakásra is elindulnak úgy, hogy egyút­tal ideszólnak értem is. Együtt pedig könnyebb a dolgunk. Monor lakossága az utóbbi hét évben, amióta dr. Kovács Imre Monoron dolgozik nem nőtt jelentősen. A betegforga­lom igen. Két szám: egyetlen hétvégi ügyeleti napon 174 helybeli kért orvosi ellátást. Erről egy személynek kellett gondoskodnia. A hétköznapi éjszakai 12—14 fős átlagos forgalom harminckettőre nőtt. Az influenzajárvány szeren­csére visszavonulóban van. Vajon mikor kerül ilyen stádiumba a képzelt betegek menete? Vereszki János Teljesítették a nehéz feladatokat Számítanak a közösségre Vízműhálózatot építenek Mérlegzáró közgyűlések so­ra, párt-, tanácsi testületi ülé­sek értékelik, összegzik e na- pokban-hetekben a múlt év eredményeit, megjelölve a kö­zeli jövő fontosabb gazdaság- politikai, településfejlesztési célkitűzéseit, feladatait. Az MSZMP Maglód nagy­községi pártbizottsága leg­utóbbi ülésén is e téma sze­repelt egyik napirendi pont­ként. A nagyközségben jelen levő mindkét ipari üzem — a más központú 1SG, illetve a Ferroelektrikai Ipari Szö­vetkezet, s ezek maglódi mun­kahelyei — teljesítették 1982. évi célkitűzéseiket, gazdasági feladataikat. Nagyobb óvodák Igaz, szerény lépésekkel ha­ladva, de gyarapodik, tovább gazdagodik Maglód — így jel­lemezhetnénk röviden a tele­pülésfejlesztés helyi eredmé­nyeit. Az év során is folyta­tódott, tovább tart a község elektromos hálózatának fel­újítása, egyes területeken a közvilágítás korszerűsítése. A már ismert okok miatt módosult néhány korábbi terv, elképzelés. Teljesen fel­újítva megszépült a központi napközi otthonos óvoda, na­gyobbrészt társadalmi össze­fogással. Tárgyi feltételeit te­kintve, az elvégzett munkák eredményeként, bővült, s kor­szerűbb lett több más gyer­mekintézmény is. A kívánatosnál ugyan las­sabb ütemben, de elkészült a mutatós, elvárásoknak min­denben megfelelő, községköz­pontban található postahiva­tal. (Tegyük hozzá: a lakosság közmegelégedésére, hiszen az új posta nyitása legkevesebb tízéves gond megszűnését is jelenti egyben Maglódon). Az idén kell elkészülnie a két célcsoportos lakásnak. Vízmű épül? „Fontosnak tartva a lakos­ság kereskedelmi ellátását, a szolgáltatások színvonalának emelését — fogalmazódott meg a pártbizottsági ülésen is — mindent meg kell tenni a tervezett kis üzleteknek he­lyet adó szolgáltatósor mi­előbbi megvalósítása érdeké­ben.” A településfejlesztés legna­gyobb feladatát — várhatóan — a községi vízműhálózat megépítése jelenti majd a jö­vőben. J. L Gyerekeknek Zene-móka Szombaton, március 19-én, 15 órakor kerül sor a mozgás- korlátozottak klubjának össze­jövetelére Monoron, a járási művelődési központ előadóter­mében. Koltai Zsuzsa vidám, zenés műsor keretében Ma együtt nevetünk címmel, ön­álló műsorát mutatja be. Négy órától Zene — móka címmel a Sziporka zenebohóc együttes produkcióját láthat­ják az érdeklődők. Belépődíj gyermekeknek 10, felnőttek­nek 20 forint. Levelesládánkból Köszöntötték a nőket Újra hangos volt az idősek napközi otthona Monoron. A nemzetközi nőnap alkalmából — igaz kicsit később a szo­kottnál — a szakmaközi bi­zottság és a nyugdíjasok klubjának vezetősége felkö- szöntötte a napközi otthon női lakóit és dolgozóit. Szalai István köszöntője után szólt a magnóról a zene, táncoltak, daloltak a jelen le­vő nők. Ügy éreztük, ez a nap valóban ünnep volt. Gépek, gyógyszerek csomagolására alkalmas ládákat ké­szítenek a pilisi Aranykalász Tsz faüzemében. Bérmunkaként már tíz éve végzik ezt a tevékenységet az Érdért Vállalat ré­szére. Kliber Jánosné és Domonyi Pálné boszorkányos gyorsa­sággal szegezi a ládák alját. Hancsovszld János {elvétele Köszönjük ezt a figyelmes­séget, megemlékezést. Az idősek napközi otthoná­nak tagjai Monor Nagyobb elismerés Ssst^ző díjak Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ben tavaly változott és ösztön­zőbb lett az újítási díjak mér­téke. Amíg a korábbi években az újítással megvalósult nyereség három százalékát kapták meg az újítók, 1982-ben már nyolc százalékra növekedett ez az összeg. A nagyobb elismerés érez­tette hatását az újítások szá­mában is a közös gazdaság­ban. Tavaly ugyanis felülvizs­gálták az ezzel kapcsolatos házi szabályzatot, s több vál­toztatással elérték, hogy ma már minden kérés nélkül kapcsolódnak be az újítómoz­galomba a tsz-tagok és alkal­mazottak. Maglód Új szakosztályok A Maglódi KSK vezetősége a közelmúltban úgy döntött, hogy eleget téve sok helybeli fiatal kérésének, két úi szak­osztályt szervez. Kótics László, a Testnevelé­si Főiskola tanára, válogatott kerettag vállalta tornászni vá­gyó fiúk és lányok edzését, heti kétszer két órában. Kó­tics Lászlóné pedig ugyaneny- nyi időben a művészitorna- szakosztály foglalkozásait irá­nyítja. A két új szakosztályba — amelyek a helyi iskola tor­natermében találtak otthonra — 132 lány és 36 fiú jelent­kezett. Vecsésen Erdei tündér Az Erdei tündér című me­sejátékot mutatják be holnap, március 18-án délelőtt 10 óra­kor Vecsésen, a József Attila Művelődési Házban. A belé­pődíj 16 forint Másnap, szombaton, ugyan­csak 10 órától könyvtárhasz­nálati vetélkedő lesz gyerme­keknek a könyvtárban, este 6 órától pedig műsoros bál a Cegléd és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói részére a művelődési házban. A nap kulturális programja Jegyzet Még olyan áron is!? Megrázó, s egyben igen tanulságos riportot hallhattunk a napokban a rádióban, amely Sülysápra kalauzolta a készülékek előtt ülőket. Arról volt szó benne, hogy egy idős ember (Zs. Sz. J.) hosszú hónapokig kénytelen volt egyedül élni a faluszéli rozzant és elha­nyagolt házában. A mosta­ni riport előtt néhány hó­nappal a magnó rögzítette az akkori állapotot: hideg lakás, kosz és bűz, málló vakolat a falon, egyszóval sivár portán élt a történet főszereplője. A riporternő kíváncsi volt a fejleményekre, s vissza­tért a helyszínre. Megérte neki, meg az érdekelteknek is, mert beszámolhatott a kedvező változásokról. Zs. Sz. J. ma már lányánál la­kik egy szobában a fiúuno­kával. Megszólalt a riportban a sülysápi nagyközségi közös tanács elnöke és szociális előadója is. Elmondták, hogy az ő javaslatukra köl­tözött az idős és beteg em­ber az „új otthonba”. Elein­te másik gyerekénél lakott, de aztán visszaköltözött sa­ját házába, mondván: „nem tudtam megszokni azt a helyet”. A sülysápi tanácsnál több mint nyolcszáz idős embert tartanak nyilván, ebben benne vannak az Úriban lakók is. Évente csaknem egymillió forintot tudnak fordítani szociális célokra. ök tartják fenn a helybeli öregek napközi otthonát, a rászorulóknak rendszeres segélyt folyósítanak, akik pedig nagyon rászorulnak, szociális otthoni elhelyezést nyernek előbb vagy utóbb. Liersze, a riport szolgált 1 megszívlelendő tanul­ságokkal is. Nevezetesen az­zal, hogy napjainkban fo­kozott figyelem fordul az idős emberek problémáira. A társadalom képtelen ma­gára vállalni a terhet, pon­tosabban azt, hogy minden­kit támogasson. Törvénye­ink kötelezővé teszik, hogy a legközelebbi hozzátarto­zók nem bújhatnak ki a se­gítés, a támogatás alól. Egy­szerűbben fogalmazva: a gyerekek — még ha távol is laknak — kötelesek gon­doskodni idős édesanyjuk­ról vagy édesapjukról. Még olyan áron is, hogy maguk­hoz veszik. Természetesen objektív és szubjektív akadályok gá­tolhatják ezt a folyamatot, de megállítani nem Szabad és nem lehet. Az ország teherbíró ké­pessége véges, nem utal­hatnak be mindenkit a szo­ciális otthonba. Azt azonban joggal el­várhatják az illetékesek, hogy mindenki gondoskod­jon szüleiről, amikor meg- ö~-'"'>dnek. TI így az élet idős korban se váljon teherré senki számára, mindenki megta­lálja annak értelmét 60—70 év fölött is... Gér József Gyömrőn, 14-től 18 óráig: a mozgáskorlátozottak kiállítá­sa, 10-től: a Járási Szolgáltató Szövetkezet közgyűlése, a ze­neiskola foglalkozása (órarend szerint), az úttörőházban, 15- től: a fotó-; 16-tól: a báb- és asztalitenisz-szakkör foglalko­zása. Monoron, 14-től: az irodal­mi színpad próbája (a gimná­ziumban), 18-tól: a német nyelvtanfolyam és a m’otöros klub összejövetele. Vecsésen, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás, 20-tól: Lu­kács Sándor színművész ön­álló estje. Bútorokból Kiállítás és vásár Bútorkiállítás és -vásár nyílik március 21-én, hétfőn Vecsésen, a József Attila Mű­velődési Házban. A kiállítás csak öt napig lesz nyitva, na­ponta 10-től 17 óráig. A17 -es tárgyalóteremből Börtönbe került Szabata Január 6-a óta előzetes le­tartóztatásban várta a mono- ri Szabata József a bírósági tárgyalást, ahol számot kellett adnia arról a január 5-i nap­ról, amely oly csúnyán végző­dött. Póruíjárt rabló Pedig jól indult: munkahe­lyén aznap pénzjutalmat ka­pott. Ez annál inkább sokat jelenthetett volna neki, mert tavaly októberben lopás miatt 6 hónapi javító-nevelő mun­kára ítélték tízszázalékos bér­csökkentéssel, élettársa pedig pici gyermekükkel, s a szüle­tendő másikkal otthon várta. Lett volna helye a pénznek, de Szabata József csak egy ré­szét vitte haza — az ezeröt­száz forint másik felével elin­dult Monor szórakozóhelyeire. Nem egyedül: a munkatársai­val. Miután több kocsmában megfordultak, lassan beestele­dett, s Szabata az autóbuszpá­lyaudvaron egyedül találta magát. Fél kilenckor észrevett egy idős asszonyt, aki magá­nyosan ballagott a Dobó Ist­ván utca felé. Követte. — Nem tudom, mi történt velem. Sokat ittam, s ez mint­ha vezérelt volna ... — mond­ta a tárgyaláson. — Volt a zsebemben egy tompa hegyű kés, valahol a Fészek vendég­lőben vághattam zsebre ... Amikor az asszony az Árpád utca sarkára ért, megállítot­tam. A 60 éves K. Istvánnéban a vér is meghűlt, amikor a fia­talember a nyakához szegez­te a kést, s azt mondta: pénzt, ékszert, vagy ami van! De nem volt semmi. Sem gyűrű, sem nyaklánc, sem óra — de K.-nénak még a pénz­tárcája is üres volt aznap es­te. Szabata el is engedte. Az asszony rémülten rohant ha­záig, a kapujuk mögött össze is esett. Férje szaladt a rend­őrségre, s Szabatát még aznap este el is fogták. A büntetés A napokban pedig megszü­letett az ítélet a Monori Já­rásbíróságon. Rablás bűntet­tének kísérletéért Szabata Jó­zsefet 3 évi szabadságvesztés­re ítélték, s három évre eltil­tották a közügyek gyakorlásá­tól. K. Zs. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) I

Next

/
Thumbnails
Contents