Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
L.UOI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM 1983. MÁRCIUS 15., KEDD Kerepsstafcsa Emlékezetes FIN-megnyitó Az ikladi Matuzsálem brigád A választ maguk is keresik Ez veit a megyében az első ipari-egészségügyi összefogás Emlékezetes ünnepséggel, gazdag programmal nyitották meg a járás községeinek KISZ-esei az idei forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatát. A tavaszi nagy ünnepeik, március 15., március 21. és április 4. alkalmával, az egykori eseményekhez kapcsolódva mód nyílik arra is, hogy számbavegyük a fiatalság mai helyzetét, feladatait. Kitüntetés, elismerés Erről beszélt Márton András, a KISZ járási bizottságának titkára is, a kerepestar- csai kórház parkolójában vasárnap délelőtt megtartott politikai nagygyűlésen, amelyen részt vett Pécsy Pálné, a járási pártbizottság titkára is. A szónok a többi között elemezte a fiatalok mai forradalmisá- gának lehetőségét s azt: mit jelentenek a hajdani haladó eszmék a mostani tizen-hu- szonéves korosztály számára. Amint szokásos, az ifjúsági mozgalomban nyújtott kiemelkedő teljesítményükért ezen az .ünnepségen is többen vehettek át kitüntetést. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Hortobágyi István, az ikladi Ipari Műszergyár KlSZ-bizottságá- nak titkára, Bagyin Katalin, Farostlemezből készítenek h'Odagéptartó-szekrényeket az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezetben. A saját tervezésű bútorok gyártását most kezdték el, az eddigi fémszekrényeik helyettesítésére. A az ikladi Korvin Ottó KISZ- alapszervezet titkára Baros János törzszászlós, a gödöllői városi-járási rendőrkapitányság dolgozója. A KISZ KB dicsérő oklevelét kapta Puskás Melinda, a járási KISZ-bizottság tagja, Bartók Katalin, az aszódi nagyközségi KISZ-bizottság tagja, Plesovszki Katalin, a veresegyházi pedagógus KISZ- alapszervezet titkára, Paulo- vics Borbála, a mogyoródi területi KISZ-alapszervezet titkára, Rudas László, az ikladi Ipari Műszergyár Zelinszki alapszervezet szervező titkára, Gyöngyi Ferenc, a gödöllői járási-városi rendőrkapitányság dolgozója, Haller József, az Agrártudományi Egyetem Tangazdasága fenyőharaszti kerületében működő KISZ- alapszervezet vezetőségi tagja. Elismerésben részesültek a kiváló kollektívák is. A KISZ KB dicsérő oklevelét kapta a dányi nagyközségi KISZ-bi- zottság, titkára: Túrái János; a veresegyházi költségvetési üzem KlSZ-alapszervezete, titkára: Lebek Lászlóné; a kere- pestarcsai 2. számú területi KISZ-alapszervezet, titkára: Palotai László; a péceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és az ikladi Ipari termékből évenként mintegy tízezer darabot gyártanak. Képünkön: Varga József asztalos. a szekrények ajtaját szereli fel. Hancsovszki János felvétele Műszergyár Zelinszkij KISZ- alapszervezete, amelynek Faja Sándorné, a titkára. Járási döntők Az ünnepség után a parkoló adott helyet a gépkocsi ügyességi versenynek: a mintegy húsz jelentkező nemcsak a szokásos KRESZ-totóval és a slalomgyakorlatokkal tehette próbára ügyességét, hanem olyan különleges feladványokat kellett sikerrel teljesíteni, mint a vízhordás: a gépkocsiból kinyúlva, vezetés közben félkézzel az egyik asztalról egy másikra kellett átvinni a poharat, persze úgy, hogy ki ne lötykölődjön a víz. Délelőtt zajlottak a fiatalok körében népszerű FIN-kupa járási döntői; kispályás labdarúgásban, asztaliteniszben, sakkban, kézilabdában avattak bajnokokat, akik a megyei döntőn képviselik majd járásunk színeit. Gazdag műsor A délutáni program is jó szórakozást nyújtott a' megnyitó mintegy ötszáz főnyi résztvevőjének: a Szilasmenti Termelőszövetkezet ebédlőjében filmvetítéssel kezdődött a műsor, majd a nemrégiben az országos vetélkedésben feltűnt humoristák, a Markos—Nádas duó szórakoztatta a közönséget. Végül az Opál együttes adott koncertet. Nem is oly régen kétszer is vita kezdődött hasábjainkon a városi sport ügyében. Először a labdarúgás, utána i a GSC egész teveKenysége tárgyában. Az első alkalommal még csak érkezett néhány vitacikk, ezek legtöbbje is a közölhetetlenségig felfokozott szenvedéllyel átitatva, a másodikra még ilyenek sem. Valóban ekkora érdektelenség övezné a témát? Alig hihe- tem. Hiszen magánbeszélgetéseken annál többen és gyakrabban foglalnak állást a helyi sportélet ügyes-bajos dolgaiban. Már amikről értesülnek. Hiszen mi tagadás, amint országosan, e téren is gyorsabban áramlanak a magánhírek és álhírek, mint a hivatalosak. Távol álljon tőlem, hogy mindenáron nyilvános vitára ingereljem a mélyen tisztelt sportközvéleményt, ha van ilyen egyáltalán, de a sportköri beszámolók, a számvetés és a tervezés időszakában a szokottnál is inkább időszerűnek tűnik néhány, sokszor ki-, de sosem igazán megtárgyalt kérdés. Nekem most egy bátortalan javaslatom lenne, de mielőtt ezt megfogalmaznám, szükségesnek látszik néhány előfeltétel részletesebb tisztázása is. Roppant egyszerű Kezdjük egy roppant egyszerű kérdéssel: mire jó a sport? Tömören összefoglalva az egyik lehetséges válasz: a sport jelen helyzetben két egymással összefüggő dologra jó: szórakoztatásra és szórakozásra. Vagyis egyfelől cirkusz, gladiátort játék, üzlet, passzív, de energiáink egy részét lekötni képes időtöltés, ami jó esetben ösztönzi a másikat, azaz sportolásra, mozgásra, egészségesebb életmódMatuzsálem brigád — így becézik az ikladi Ipari Műszergyárban az imár 16 évre visszatekintő Joliot-Curie szocialista brigádot. — Miért nem oszlottunk fel eddig? — teszi fel tűnődve magának a kérdést az egyik alapító tag, Lévai András. — Hasonló korú és gondolkodású emberek vagyunk, majdnem együtt jöttünk a gyárba, s a problémáink is közösek. Azt hiszem, ez elég jó összetartó erő. Ráadásul volt — és van — köztünk egy erős egyéniség is: Ilike. Ilike nem a szavak embere, kezembe nyom egy papírt, amelyet érkezésem hírére készített elő. Ez is így kezdődik: Hogyan bírtuk ilyen sokáig? — Pontosabb választ az előzőnél ő sem tud adni. Segítik a kórházat A papíron a szocialista brigádoktól már megszokott felsorolás következik: nemcsak a munkahelyen, hanem azon kívül is sokat segítünk egymásnak — költözködésnél, építkezésnél, tanulásban —, gyakran kirándulunk, szeretjük a vetélkedőket. Eredményeink: hat alkalommal szocialista cím, négyszer ezüst, háromszor arany fokozat, és háromszor a vállalat kiváló brigádja cím. S — mintha ez utóbbi nem jelezne máris valamit — a papíron újabb meglepő kérdést tesznek fel maguknak: Mi a többlet? — A válasz ismét csak sután megfogalmazott, néhány mondat. Niederkirchner F erencné, Ilike, a brigádvezető kérésemre a naplót mutatja. Első pillantásra ez is csak a szokványos, gondosan írt és szépített könyv, bejegyezve az események, a vállalások, beragasztva a fotók, az események tárgyi emlékei.' Az egyik képen azonban megakad a tekintetem. ra nevel. Summásan az előbbit él- vagy minőségi, az utóbbit tömegsportnak is nevezhetjük. Követelünk tőlük A dolog természetéből fakad, hogy az előbbit csr igazán hozzáértő, azt ne mondjam profi módon szabadna űzni. Az utóbbit viszont akárhogyan, mindig és mindenhol. A következő kérdés: hogyan fest mindez nálunk? Gödöllőn van két sportegyesület. A GSC és a GEAC, s már elnevezésük is ellentétet tükröz: az egyik a városé, a másik az egyetemé, mintha legalábbis az egyetem nem lenne a városé és fordítva. Mi tagadás, van is benne valami, de korántsem egyszerű a képlet.-Mint ahogy a sportkörök feladata sem az. Mert egyfelől ők lennének hivatva az élsport izmosítására, mégpedig kizárólag, de egyre többet követelünk tőlük a tömegsport fellendítésében, szervezésében is, az üzemek, intézmények, a legkülönfélébb mozgalmakkal együttműködve. S bár sokan kétlik, hogy egyszerre mindkettőnek meg tudnának felelni, jó néhány jel az ellenkezőjét mutatja, itt a városban is. Akárhogyan áll statisztikailag a dolog, a legrosszabb variáció mindenképpen az, ha egyik téren sem tudnak jelentős eredményeket felmutatni. Profik, amatőrök A harmadik kérdés sem lényegtelen: mit tekinthetünk jelentős eredménynek itt és most, vagyis egy ekkora városban, egy ékkora egyetemen, egy ilyen gazdasági, társadalmi helyzetben? Hány első, másod- és harmadosztályú — A kér epe star csai kórház intenzív osztályán készült — mondja a brigádvezető. — 1980-ban két másik brigáddal összefogva egy sínrendszert építettünk, hogy könnyebben, biztosabban mozgathassák a betegeket. A szerkezet remekül bevált, nagyon hálásak voltak az orvosok és az ápolók. A kapcsolatunk azóta is megmaradt, műszaki problémáikban segítjük őket. Ügy tudom, a megyében ez volt az első ipari—egészségügyi összefogás. Jó nevű közösség A naplót tovább lapozva feltűnik, hogy sok a vetélkedő, ök maguk is szívesen szerveznek szellemi tornákat. Nem csoda hát, hogy helyezéseik között a legtöbb az első, második. — Nagyon tudunk a vetélkedőkön izgulni — mondja Lévai András —, mindent felteszünk arra, hogy elsők legyünk. A Ki tud többet névadójáról pályázatra többhetes munkával 35 oldalas tanulmányt készítettünk, s mondhatom, nem hiába... Egyébként azért választottunk Frédéric Joliot-Curie nevét, mert ő a szakmánk, a vegyészet egyik legnagyobb személyisége volt. A galvanizáló műhely szocialista brigádja valóban komplex: nyolc tagja között van betanított munkás, laboráns, adminisztrátor és mérnök-üzemvezető. Helyzetük azonban ennek megfelelően nehéz, hiszen egy gépipari gyárban kell teljesítményüket a többiekhez, szakmailag egységesebb brigádokhoz hasonlítani. Ma már mosolyognak az első évek nehézségein, amikor bizony még sokak féltékenységét is el kellett oszlatni, s ezt csak több, egyre több munkával érhették el. Ma már jól hangzó neve van a brigádnak, szakosztálynak illik vagy illene lenni, hány csapatnak kellene a lehetőségekhez mérten területi, megyei bajnokságokban szerepelni? Egyáltalán melyik osztály' számít élvagy minőségi kategóriának ? S mennyi támogatás illeti mindezekért a sportköröket? Honnan kapják és hogyan? S már számolni sem érdemes a kérdéseket, legfeljebb még egyet érdemes kiemelni: vajon egy járási, megyei vagy területi szinten szereplő gárda lényegét tekintve minőségi vagy tömegsportot űz-e? S az előző vagy utóbbi legyen a célunk? Nehéz volna objektív válaszokat adni. Jó néhány inkább erkölcsi, sőt ízlés-kérdés, semmint magából a sportból levezethető. Jómagam elég egyszerűen képzelem a dolgot. Mivel az igazi élsport ma már teljes embert kíván, s kevesen tudnak a világon amatőrként minőségi sportot űzni, a kérdések zöme jól elkülöníthető. Egy-két sportágat leszámítva igazán kiemelkedőt csak professzionista módon lehet elérni. Minden más esetben viszont a tömegek sportját kell támogatni, előtérbe állítani. Eltérő feltételek Ezek után az is világos, hogy egy ekkora városban és ilyen körülmények között minden erőfeszítés ellenére nagyon nehéz élsportot csinálni, s ha túlzottan erőltetjük, akkor a tömegsportban is lemaradunk. S végül a cikk folytatásában kifejtendő javaslatom szempontjából az eddigiekből levonható következtetés: az élsporthoz az erők centralizálása, központosítása, a tömegsporthoz viszont a lehetőségek kiterjesztése, szélesítése, decentralizációja szükséges. G. Z. szívesen fordulnak hozzájuk, ha rendkívüli munka, feladat adódik. Divattá vált Egyszerre megélénkül a beszélgetés, amikor a jól ismert gondról, a brigádmozgalom válságáról kérdezősködöm. — Meggyőződésem, hogy sokkal szegényebbek lennénk a szocialista origadok nélkül — kapcsolódik a oeszélgetésbe az éppen belépő dr. Bagyin Lászio üzemvezető. — Nekem mind a magánéletben, mind a termelésben, szervezésben igen. sokat segített és segít a brigád. Lehet, hogy az anyagias szemlélet miatt hisszük válságnak a mai állapotokat. Szerintem ugyanis eltúlozzuk az anyagi ösztönzés jelentőségét, az emberek szinte már nem a fizetésért, hanem csakis a plussszért dolgoznak. Megoldásnak azt tartom, hogy most már ahogy a munkában is, ne csupán a létszám mennyiségi, hanem minőségi fejlesztésére fordítsunk nagyobb figyelmet. — Igaz, hogy divattá vált kritizálni a mozgalmat — veszi vissza a szót Lévai András —, de nyilván nem véletlenül van így. Évek óta beszélünk erről, minden év végén várjuk, mégsem jön újítás. Pedig a modernebb életformához, amelyben mit tagadjam, én is a pénz után futok, valami más kell. Tudjuk például, hogy a fiatalok biztosan nem fogják ilyen sokáig húzni, s ez nem jó. Holott, mondjuk a sporttal, a természet megismerésével, megszerettetésével őket is meg lehetne fogni. Vagy régi probléma, hogy magasabb címet csak akkor érhetünk el, ha föntről lejön, hogy na most van rá keret. Kölcsönhatások — Pályázunk a szakma kiváló brigádja címre, de a sikert ma még nem az összehasonlítás, az egymás közötti verseny hozhatja meg, hanem tulajdonképpen a keret. Azt is be kell vallanunk magunknak. bár valószínűleg kölcsönhatásról van szó: nem biztos, hogy a mi közösségünk csak azért ilyen eredményes mert szocialista brigád, hanem, mert egyébként is jó barátok vagyunk ... Általános jókedv fogadja a bejelentést, majd megállapodunk abban, hogy a nyomozással felérő kérdésre — mi a többlet? — talán nem is kell az elmondottaknál pontosabb választ keresni. Kolossá Tamás Unokáink sem Az Unokáink sem fogják látni című televíziós műsorban holnap, szerdán 21 óra 10-kor a Gödöllőről készült filmet láthatjuk. A nap programfa Március 15-én. Gödöllő, művelődési központ: Népművészeti alkotóműhelyek című kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Kunkovács László Élő agrártörténet című fotókiállítása megtekinthető 10—20 óráig. Március 15-i megemlékezések Gödöllőn: Politikai nagygyűlés a Petőfi téren 10 órakor. Egész napos ünnepi gála az Agrártudományi Egyetemen és környékén. üm Mozi hm A banda fogságában. Színes, szovjet film. Csak 4 órakor. Sértés. Színes, magyar film, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap Füst nélkül kellemesebb Hol volt, hol nem volt, volt egy műhely. A dolgozóknak csak harminc százaléka dohányzott. Természetesen ez is elég volt ahhoz, hogy megkeserítsék a tiszta levegőre vágyók életét. A rádió egyik adásában beszámolt arról, hogy a dohányfüst (orvosok szerint) az idő előtti szenilitás egyik okozója. A . hír impulzusként hatott a passzív (értsd: mások passzióját elviselni kényszerülő) ciga- rettázókra. Ezen a területen régebben is voltak kezdeményezések a kulturált környezet megteremtésére, de azok mind kudarccal végződtek. A nem dohányzók a testi erőszak alkalmazása helyett az értelemre apelláltak, és akár hiszik, akár nem: rövid rábeszélésük sikerrel járt. A helyiségben megjelentek a káros szenvedélyt tiltó táblák és feliratok. A korábban öt-tíz cigarettát szívó emberek fejadagja (füstadagja) a felére csökkent, aminek pozitív hatását maguk is érezték. A füst nélküli helyiségben jobban megy a munka, és az sem mellékes, hogy a sikerhez feltétlenül szükséges akarat megvolt a dohányosok részéről is. A dohányzás anyagilag sem egyre megy. Higgyék el: nyereményjegyre megy! A jutalom nem autó vagy vásárlási utalványok, mint az ismert Skála-reklám esetében. Így az is nyer, akinek a neve nem kerül a szerencsekerékbe, akire nem mosolyog Fortuna. Amit leírtam, mégsem mese. Az árammérőgyári téemkás műszerészek nemcsak tanúi, de részesei is az okos, követésre méltó kezdeményezésnek. Sz. S. Fém helyett farostlemez TI" G. Z. Időszerű kérdések Minőségi vagy tömegsport?
