Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
1983. MÁRCIUS 15., KEDD ✓ xMiiap A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VALLALAT A PEST MEGYEBEN Megmérettek és... Nemcsak önmaguknak tanulnak Szerencsére csak a neve ilyen hivatalos és szigorú annak a fórumnak, amelyet évenként két alkalommal rendeznek meg a BKV szakmunkástanuló fiataljainak körében. Amúgy jó alkalom arra, hogy a hétköznapi rohanásban, a tanulás és a gyakorlati munka sodrásában megálljának egy kis időre és számot vessenek, milyen teljesítményt is nyújtottak elméletben és a munkapadok mellett a fiúk, hol kell és lehet többet tenniök ahhoz, hogy a végső megmérettetésnél — a szakmunkásvizsgán —, minden a legsimábban menjen. Nemcsak a diák „felel” ezeken az értékeléseken, hanem az oktató is, hiszen kár lenne hosszabban fejtegetni, mennyi is múlik a nevelésben, oktatásban, a szakma rejtelmeinek elsajátításában, a gyermeket irányító felnőttön. A jók jutalma No®, amikor a füzesi üzemben legutóbb összejöttek az 1200 szakmunkástanulók képviselő fiatalok, oktatók, bi- • zony nem mindenki számára kedvező értékelésről hallhattak. Madarász István osztály- vezető a tanulmányi és mun- kaverseny-szabályzat alapján igyekezett elkészíteni az elmúlt félév munkájának mérlegét. Nem volt könnyű helyzetben, amikor a számok, a statisztika nyelvére igyekezett lefordítani a politikai képzést, a kulturális tevékenységet... Ami viszont fehéren-feke- tén mérhető — a tanulmányi eredmény, a társadalmi mun ka, a baleseti helyzet, a dicséret, a figyelmeztetés —, az segített abban, hogy a legjobb teljesítményt nyújtó csoportok között a valós teljesítmény alapján osszák szét a jutalomra szánt összeget. Nem titok, egy évre 50 ezer forint áll rendelkezésükre, a tanév közepén és végén ebből jut a borítékokba. (A legtöbbször kirándulásra fordítják a csoportok a pénzt.) Fontos a tudás Az 1200 tanuló négy képzési egységhez tartozik. A legjobb a vasútüzemi egység lett, megelőzte a Sallai, a Füzesi és a Mező képzési egységeket. Mondhatják a kívülállók: a vállalat és a gyerekek magánügye az egész versengés. Korántsem az, hiszen az iskolákban és a gépek mellett a közeljövő szakmunkás-generációját nevelik a BKV-ban is. Így aztán sokatmondó következtetéseket vonhatnak le a száraznak tűnő statisztikai adatokból, a Madarász István által elmondott jó tanácsok nemcsak az akkor jelenlévők számára használhatnak tanúlsággal. Idézzük csak őt! — A közepes tanulmányi átlag, a 2,73 kevés. Még akkor is, ha a gyakorlatban sokkal jobb eredményt produkáltak. Hiszen a három esztendő alatt az elkövetkező 40 évre kell felkészülni, s nem elég a szakmai gyakorlat, a biztos kéz mitsem ér, ha nincs meg hozzá a kellő elméleti tudás. Így aztán nagyon alaposan odafigyelnek az oktatók arra is, hogy ne csak a választott szakma szeretetére, megfelelő elsajátítására neveljék a fiatalokat, hanem arra a követelményrendszerre is, amellyel majd végzett szakmunkásként találják szembe magukat. A pontosságra, a fegyelmezett munkára, hiszen későbbi megélhetésük is függ attól, milyen szakmai tudással és munkamorállal felfegyverkezve vágnak neki az életnek. A tanulás mellett a társadalmi munka, a politikai és kulturális tevékenység is nagy szerepet játszik a fiatalok életében. A vállalat gyarapodásához eddig 2800 óra társadalmi munkával járultak hozzá, seregnyi szakmai vetélkedőn bizonyíthatják tudásukat, sportversenyek, kulturális programok közül választhatnak szabad idejükben. Sokoldalú ember Tanulás, szakmai képzés, szórakozás. A tanulmányi év közepén a megmérettetésnél természetesen a tudás, a szakmai helytállás szerepelt az értékelés középpontjában, mégis a tanulói nagyaktíván elhangzottakból világossá válhatott az is: a vállalatnál nemcsak jó szakmunkásokat igyekeznek nevelni a fiatalokból, hanem érdeklődő, sokoldalú embereket is. Egy kiállítás tanulságai Az első helyre a BKV-t írták Szakmát, hivatást választani nem könnyű. Különösen nem az, amikor 14-15 éves korban, többnyire egész életre szóló hivatás mellett szeretné elkötelezni magát a fiatal. Döntésébe mindenki beleszól, a legjobb szándékkal adja tanácsait. A pro és kontra vélemények kereszttüzében nehéz objektiven és józanul határozni az ifjú embernek. A munkáskezek szűkében levő vállalatok is megteszik a magukét. Nyitott kapukkal, kiállításokkal, felhívásokkal szeretnének minél többet megmutatni a hétköznapokon náluk zajló munkából. Igyekeznek — a maguk sajátos lehetőségeivel — megvívni a csatát a pályaválasztásban is fellelhető szemléleti korlátokkal, a divattal. Természetesen nehéz megértenie annak, aki csak egy pálya jó oldalait látja, hogy adott esetben a társadalomnak, a gazdasági életnek nem még eggyel több fodrászra, autószerelőre van szüksége, hanem kazánkovácsra vagy asztalosra. Egyszóval korántsem közömbös, hol és főként miképpen kívánják megnyerni a vállalatok, az intézmények a maguk számára a fiatalokat A közelmúltban Gyálon rendeztek nagyszabású pályaválasztási kiállítást, bemutatót, programot. Nevezhetjük bárminek, hiszen a legváltozatosabb eszközökkel adott képet a BKV-nál folyó munkáról. az itt elsajátítható szakmák sokaságáról, a vállalat. Nem titkolt szándékkal mentek éppen a fővárostól alig ugrásra levő nagyközségbe. Hiszen ha csak az autóbuszokon gyakori utasként, de a Gyálon élő, most végzős nyolcadikosok már valamelyest megismerhették a közlekedéssel kapcsolatos szakmák némelyikét. Gyerekkorában mindenki sokat ábrándozik arról, hogy kalauz lesz, vagy buszvezető, netán a csilingelő sárga villamos vezetőfülkéjébe képzeli magát. Csakhát más az élet, és más a gyerekes ábrándozás. .. Kovács Géza, az Ady utcai iskola igazgatója is fokozott figyelemmel kísérte ezt a próbálkozást. Véleménye szerint a bemutatók, a filmek valóban felkelthették a gyerekek érdeklődését, a sokoldalú tájékoztatás hozzájárulhatott ahhoz, hogy döntésüknél az itt látottakat, hallottakat is figyelembe vegyék, s leginkább hajlamaiknak megfelelő szakma mellett kötelezzék el magukat. Az iskola több mint 200 végzős tanulója közül tizenkettőn az első helyre a BKV-t írták be a továbbtanulási lapra. ugyancsak ennyien második lehetőségként jelölték meg. a vállalatot... Talán nem véletlen, hogy éppen Gyálon rendezett ilyen bemutatót a vállalat. Megfelelő, jó kapcsolatuk alakult ki a nagy kiterjedésű település tanácsával is. Olyan együttműködés, amelyre mindkét fél bízvást alapozhat, s amelyet talán nem ártana az agglomeráció más településein Is kialakítani. Érd, Budaörs, Po- máz, Dunabogdány, Pócsme- gyer, Leányfalu, Szigetmonostor, Szentendre, Vecsés, Maglód, Pécel, Csömör, Ráckeve, Dunaharaszti, Dunakeszi neve szerepel a listán, mint olyan község neve, ahova hasonló, szándékkal, hasonló eredmény reményében szeretné elvinni a már Gyálon bemutatott anyagot a vállalat. Tegyük hozzá, talán nemcsak a vállalat hasznára. Vasúlijármű-szerclők lesznek Vaskerekűek avatott doktorai Nemcsak tanulnak, dolgoznak is A Fehér úti új, korszerű tanműhely, nagy csarnokában egy villamos árválkodik, körülötte néhány srác tevékenykedik. Ki az alváz körül kalapál, ki lemezt hajlít, ki a köszörűnél dolgozik, ki az aknából nyújtózkodik. A magas, tágas műhelyből vaslépcsők vezetnek a kisebb, munkapadokkal berendezett termekbe. Az ajtón felirat: oktatói kabinet... Itt satupadok mögött hat fiú reszel, fúr, farigcsál; a sürgés-forgás közben virgonckodva beszélgetnek, forgolódnak. Kicserélik az alvázat Barna Mihály, a mester előbb körbesétál — reszelésben már nem nagyon kell segítenie a másodikos vasúti- jármű-szerelő fiúknak —, majd az asztali fúrógéphez megy, s maga is besegít a munkába. Magasabbra kerül a mérce A villamos vezérlőberendezésének felújítását már tanulók is végzik a BKV-náL — Jött volna két nappal előbb — mondja, miközben a fúróval kis széleket, letörést alakít a kész lyukakon. — Akkor ugyanis jóval nagyobb nyüzsgés volt, több és érdekesebb munkával. őszintén szólva, a fiúk, már únják a reszelgetést, de hát ezt is meg kell csinálni, amíg a mozdonyra várunk. Azt a villamost, amelyet a csarnokban látott, két napja szedtük szét. Most majd a mozdony viszi ki az udvarra, ott folytatjuk a szerelést, kicseréljük az alvázat. Akkor bezzeg nem kell annyit fegyelmezni, mert a szerelést nagyon élvezik a srácok. — És egyébként? — Nagyszájúak, mint fiatalok általában, gyakran viccelődnek, persze azért nincs baj velük. Amikor bilincseket, csapszegeket kell készíteni az ajtóteleszkóphoz, tartólemeze- ket a vezérlőpulthoz, méghozzá sokat, nem csoda, ha egy idő után lassúbbak. A tel- jestíményük azért mindig megvan, sokszor több is. A szakmunkások normájának negyven százalékát várjuk el tőlük. Ebbe belefér a munka is, a tanulás is. Egyébként általában többen vagyunk, most három betegünk van. Szeretik a tanműhelyt — Hogyan tanulnak a fiúk: könnyen vagy nehezebben? — Természetesen ez változó. Nem az egyes tudnivalókkal van gond, hanem azzal, hogy sok mindent kell jól tudni. Csak első pillantásra könnyű dolog a reszelés. A gyakorlottak tudják, hogy annak is megvannak a mesterfogásai. Nem is szólva például a fúróköszörülésről, amelyhez nagy kézügyesség kell. Az iskolában éppen ebben a félévben kaptak nehezebb feladatokat; a matek, a szakismeret, az anyagismeret után már tanulják a mechanikát is. Beszélgetésünk közben két fiú érkezik, mindketten betegállományban vannak. Az egyikük náthásán is szeretne munkába állni, nem akar a kollégiumban feküdni. „Nem vagyok annyira beteg” — mondja. Erről persze szó sem lehet, az orvos mégiscsak jobban tudja... A másik, az újpesti Tarsoly Zoltán, az ösztöndíjért jött be. Szerződése van a vállalattal, így kap ötszáz forintot, plusz az ösztöndíj 140 forint. Nem kell hazaadnia. Mint mondja, mozira, könyvre, kajára költi. — Melyik iskolába jársz? — A 24. számú, Kilián György Szakmunkásképzőbe, én is másodikos vasúti járműszerelő vagyok. Segít a szakoktató — Mit jelent ez pontosabban, milyen érdekesebb munkád volt már? — Ez azt jelenti, hogy úgynevezett vontatott járműveket szerelünk, vagyis villamost, HÉV-szerelvényt, metrókocsit. Másképpen fogalmazva: vas- kerekűeket. Javítottam már mágneses fékberendezést, légvezetéket, villamos alvázon végeztem lakatos munkát. Komoly feladatokat kapunk, a forgalomban is felismerjük azokat a kocsikat, amelyek a mi kezünk alól kerültek ki. Persze egyedül biztosan nehezen csinálnánk meg, ezért a szakoktató mindig mellettünk vari, segít. Itt a műhelyben kéthetenként dolgozunk napi nyolc órát, ebben az ebédidő is benne van. — Jövőre kész szakmunkás leszel. Mi a terved ezután? — Először is szeretném elérni, hogy az utolsó félévben már a szakmunkásórabér, vagyis 14—16 forint 90 százalékát kaphassam meg, ehhez 3,5- es tanulmányi átlag kell és megfelelő magaviselet. Azután jó lenne remízben dolgozni, ahová esténként betérnek a villamosok, mert ott változatos érdekes a munka. a Évente 1200 fiatal tanul a BKV-nál