Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

1983. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP

3>

MINDENEKELŐTT FORRADALMÁR VOLT

A HÉT HÍRE

M

intha megsejtette volna a jövendő évtizedekben rejlő veszélyt, hű hívek csodálatbői fakadó, gyalázkodó ellenfelek gyűlölködéséből táplálkozó elfogultságait, torzításait, az alkotótárs, a legjobb barát, Engels mondotta ki a címként választott szavakat 1883. március 17-én, a temetés napján Marx sírjánál.

Holnap lesz száz esztendeje, hogy 1883. március 14-e délutánján a forradalmár, a történelem új irányait fölfedő gondolkodó, a gazdasági és társadalmi folyamatok elemzésénék hatalmas föl'készültségű tudósa örökre megpihent. A forradalmár, a gondolkodó, a tudós a szó szoros és legnemesebb értelmében történelmi alkotást hagyott ránk: a nemzetközi munkásmozgalmat és annak forradalmi elméletét. E történelmi alkotás az, mely már élete folyamán és halála pillanatától még inkább, vitathatatlan tekintélyű vezérré, dühödten támadt „összeesküvővé”, rendőrspicliktől körülfogott „lázítóvá” tette az egyik meg a másik oldalon, s teszi ma is világméretű viták, tudományos tanácskozások, istenítések és pocs- kondiázások szereplőjévé, középponti alakjává, mert Marx munkássága nélkül sem visszamenőleg, sem előre tekintve nem vizsgálható e forradalmár föllépte óta a történelem.

Munkássága: szívós következetességgel létrehozott szervezetek, a forradalmi gyakorlatot azonnal befolyásoló újságcikkek, röpiratok, tudományos művek, melyek új felfedezések seregével teremtettek világosságot az osztálytársadalmak történelmében, milyenségében, lehetséges és szükséges változásaiban, azaz — itt a marxi életmű sarkalatos. pontja —, elmélet és gyakorlat folytonos ütközése, egyezése, ismételt ütközése, ütköztetése ez. Jelszóvá lett megállapítások és hatalmas horderejű fölismerések ölelkezése Marx munkássága, mert hiszen nem pusztán azt írta le tényként, a történelmi valóság rögzítéseként, hogy ein Gespenst geht um in Európa — das Gespenst des Kommunismus, hanem azt a fölismerést is, amely szerint a proletárok csak láncaikat veszthetik el, cserébe nyerhetnek egy egész világot. Az olvasó sejti vagy éppen tudja, az 1848 februárjában megjelent Kommunista Kiáltvány kezdő és befejező mondatát idéztük, a Kísértet járja Ve Európát — a kommunizmus kísérteié kezdő szavakat, s a befejező gondolatot, melyet megfékez- hetetlen tűzként világít meg a felhívó jelszó, a Proletarier aller Länder, vereinigt euch!, a Világ proletárjai, egyésüljetek!

Berlinben, a Köztársasági Palotában nagyszabású ünnepség keretében emlékeztek meg a száz esztendeje elhunyt Marx Károlyról,

együtt járt. Nem egyedüli eset élete folyamán ez! A Neue Reinische Zeitung főszerkesztői székében éppúgy írt máig alapvető jelentőségű cikkeket, mint névtelenül hagyott, néhány soros, de akkor — a lap 1848. június elsejétől jelent meg —, forradalmi küldetést betöltő jegyzeteket, félelmetes pontosságú kommentárokat. Ez a mindent vállalás jellemezte akkor is, amikor ő és Engels megalakítja a Kommunista Levelező Bizottságot — Brüsszelben —, amikor első kiemelkedő műve — 1847., A filozófia nyomora —, szerzői korrektúráit nézi át, nyomdai megvalósításáról tárgyal.

Jelzők irdatlan seregét kapta meg, 1 fogja megkapni a jövőben is személye, munkássága, forradalmárként, gondolkodóként, szervezőként, tudósként, ám mi, hűek igyekezve maradni a marxi magatartáshoz, a latin bölcsek általa nagyon kedvelt jelszavához tartjuk magunkat, de omnibus dubi- tandum, mindenben kételkedni kell. Kételkedni kell a jelzők szükségességében, kifejező erejében, hite! ességében, illetve hitelében, jogosságában, igazságában, mert ahogy lehetetlenség szavakkal leírni, jelzőkkel ellátni a természet hatalmas erejű folyamatait és eseményeit, a vulkánkitörést, a földrengést, az eróziót, a sérülékeny fehérjemolekulák átalakulását, idegeink legfőbb alkotó elemeinek, a neuronoknak a működését, úgy képtelenség jelzőkkel minősíteni Marx történelmi szerepét, munkássága hatását, tudományos tevékenysége következményeit.

Embernek, forradalmárnak, tudósnak egyaránt szenvedélyes volt, ám soha nem végletesen elfogult, a tényéktől elrugaszkodó. Nem tett különbséget nagy és kis feladatok, között, ha kellett, zokszó nélkül vállalta az aprómunkát, azaz például nemcsak az I. Internacio- nálé Alapító üzenetének,' szervezeti szabályzatának kidolgozását és megírását, hanem a köznapi adminisztrációt is, mely a . szervezet tevékenységével

H

űséges volt céljaihoz, módszereiben következetes, közéleti munkásságában és magánemberként egyaránt. Diákként már eljegy- zi azt a Jenny von Westpha- lent, aki később felesége, mindenben társa lesz, s akinek halálát csak rövid idővel, mély megrendülésben éli túl. Szerette az életet, kedvelte a baráti vígasságokat, hódolt az apró élvezeteknek, amint mélyen a szívébe zárt cselekvő, küzdő embereket — Kossuthun- kat Dantonhoz, Carnothoz hasonlította —, ám ha kellett, és sokszor kényszerült rá, könyörtelen logikával mondta ki az igazat, a fájót, a másokat vele Szembefordítót, mert semmi nem volt annyira szent, annyira fontos számára, mint a történelem lehetséges holnapja, a történelmi igazság.

Nem vakon hívőket kívánt társakként, hanem olyanokat, akik mernek új utat vágni, akik nem restek az önálló gondolkodásra, akik soha semrtiit nem vélnék béfejezettnek. A maga kora és a jövendő számára egyaránt roppant fontos intelemmel szolgált, amikor leírta: „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell .hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünAz évforduló alkalmából átadták a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem új könyvtárát, ahol félmillió kötet várja az érdeklődőket.

teti. E mozgalom feltételei a ma fennálló előfeltételből adódnak.”

Így, pillanatra sem szűnő kritikusság- gal elemezte nemcsak a világot — benne az új természettudományos felfedezéseket —, nemcsak a társadalom ellentmondásait, hanem a munkásmozgalmat is, a forradalmakat is, azaz saját és harcostársai tevékenységét, mert semmit nem vélt olyan lényegesnek, mint a levonható tanulságokat, az okulást, az ezekhez igazított cselekvést. Hosszú éveken át dolgozott főművén, A tőkén, ám amikor úgy vélte, a forradalmi harc mást kíván, sőt, követel, habozás nélkül félretolta jegyzeteit, fogalmazványait és belevetette magát — az ellenfelei által akkor is, azóta is, most is előszeretettel szobartudósnak titulált Marx! —, a mindennapi küzdelmekbe, szervezett, beszédeket mondott, leveleket írt, futárokat fogadott és indított útnak, példáját adva annak, miként forrhat össze ismeret és cselekvés, tudás és küzdés, konkrétum és elvonatkoztatás.

Tette ezt azért, mert soha, egy pillanatra sem tartotta munkásságát célnak, hanem csupán eszköznek a cél, a munkásság forradalma érdekében, mert a múlt a jövendő miatt válik fontossá, érdekessé, s e jövendő a forradalom, hiszen — leírta az Űj Rajnai Újság hasábjain —, die Revolutionen sind Lokomotive der Geschichte, a forradalmak a történelem mozdonyai.

E mozdonyok első és legfőbb vezetője volt, de egyben fűtője, vízhordója, örökös javítója is, mindig az, amit a szükségszerűség állított eléje, s ennek a szükségszerűnek a fölismerése tette nemcsak népvezérré, hanem olyan tudományos tekintéllyé is, akivel egyetérteni, szembeszegülni, vitázni és hívéül szegődni egyaránt lehetett,, csak egy valamit nem volt lehetséges megtenni vele: észrevétlenül hagyni, megkerülni, a felbukkanó és hamar eltűnő próféták közé sorolni. Nem lehetett megtenni ezt vele, mert utánozhatatlan tehetséggel vert hidat látszatra ösz- sze nem tartozó tények, tapasztalatok között. Nem lehetett megtenni és nem lehet megtenni ezt vele, mert nemcsak azt rögzítette A német ideológiában, hogy „az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis1 az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind uralkodó szellemi hatalma is”, hanem folytatta — A politikai gazdaságtan bírálatához című művében —, köznapibbá tette, s egyben forradalmi munícióval látta el a fölismerést, megállapítván: nem az emberek tudata az, hogy ami létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.

Évszázada halott, de csak fizikai létezésében múlt el a világból, mert beteljesedett Engels jóslata, melyet a sírnál mondott, neve és műve is élni fog századokon át. Élt, nem halványulva. hanem egyre izzóbb fényességgel, Leninben méltó, mert önállóan gondolkodó folytatóra, tanítványra lelve, már kerek egy századot ez a név, ez a mű. S bizonyos, él tovább, újabb évtizedeket és évszázadokat, bárha egyetlen darabja sem kezelhető ennek a műnek kánonként, sőt, éppen alkotója szellemében, a tanítások, a tanulságok forrásaként. Élt és élni fog ez a mű, mivel — Lenin megkapóan egyszerű fogalmazásával —, Marx tanítása mindenható erejű, mert igaz.

Mészáros Ottó

BEFEKTETÉSEK

© Országos konferenciát rendeztek Veszprémben a videotechnikának az oktatásban való alkalmazásáról. # Gyulán új csillagvizsgálót avattak. © A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kertbarátbizottsága az idei tennivalókat tekintette át. © A hét híre az is, hogy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban a beruházások rendszerének tapasztalatait elemezték.

Fialtatni kell a forintot, Így hangzik azok bölcsessége, akik kezére befektetni való pénzt bíztak, s igaz, nincs — nem szabadna, hogy legyen — olyan forint, aminek hiányzik a haszna, kamata. Mert hiszen kamatozik az óvoda, az új iskolai tanterem éppúgy, mint a termelőszövetkezeti gépműhely, az ipari üzem, csak éppen a kamatok jellege, formája más és más, azaz a haszon iránti igény különbözik. Az iskolai tanterem költsége az oktatott gyermekek majdani munkájában térül meg, az óvodáé a szülők tevékenységének megkönnyítésében, a szövetkezeti gépműhely kialakítása követelte forintok a zavartalanul működő gépek útján fialják a •hasznot, az ipari üzem beruházási összegének pedig a termékkel elért nyereségben kell részletekben visszajutnia a közös pénztárba.

Befektetéseink persze nem kizárólag közösségiek, egyéniek is, mert hiszen a családi ház beruházás, az a háztáji gazdaságban levő fóliasátor, a hobbitelekre vett permetező- gép, amint befektetés a gépkocsivásárlás. A lakossági beruházások értéke a megyében a legutóbbi esztendők átlagát nézve, 2,9—3,2 milliárd forint között volt évente, azaz többet tett ki, mint például a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás hasonló célú teljes befektetése, tehát szó sem lehet mellékes, jelentéktelennek elkönyvelt aktusról, holott itt „csak” magánpénzekről döntenek a tulajdonosok. Mennyire nem lehet mellékes akkor a közös pénz sok-sok mil- liárdja...! S valóban nem mellékes, de olykor csupán addig, míg rendelkezésre nem áll a befektetéshez, ám ami o kamatokat illeti, ott már fölbukkan a veszedelmes nézet, ami szerint rút anyagiasság mindenben hasznot keresni... Csakhogy: jajból baj lesz, mert ha nincs haszon, minek a kiadás?! S ha volt kiadás, ha fogyott a közösség pénze, ki kapott arra felhatalmazást, hogy lemondjon az eredményről?

Pest megye hosszú évek óta a sokat beruházó közigazgatási egységek közé tartozik, Borsod, Fejér, Tolna megyével egyetemben. A szocialista

szervek összes befektetés* 1976 és 1980 között a megyében 58,4 milliárd forintot títt ki, ennél nagyobb összeget csupán Borsod könyvelhetett el. Ami azonban reálisabbá teszi a túlzottan szépnek látszó képet, az az egy lakosra jutó összes beruházási kiadás összege, mert ezzel már nem a másodikak, hanem a tizenhatodikak vagyunk a tizenkilenc megye rangsorában,-g ugyanez a hely jut akkor la, ha az egy lakosra vetített tanácsi befektetéseket vesszük figyelembe. A sok tehát nem is olyan nagyon sok, s e» már érthetőbbé teszi, miért enyhülnek — minden erőfeszítés, társadalmi összefogás ellenére — olyan lassan a feszültségek, ellentmondások • kommunális ellátásban, a gyermekintézmények bővítésétől a közművekig. A népesség rendkívül gyors gyarapodása ugyanis felemészti a látszólagosan hatalmas ösz- szegeket, a befektetések létrehozta eredmény — például az alsófokú oktatásban — gyakran csupán arra elegendő, ne rosszabbodjon a helyzet k koráDoiakhoz képest.

Varázsos ereje van a befektetéseknek, hiszen as ilyen célú forintok a megye sok táját, települését átformálták, nemcsak a százhalombattai körzetben, Vácott, Ke- repestarcsán, hanem Nagykőrös tormási városrészén, Cegléd ún. ipari parkjának környékén, Érd új városközpontjának megteremtésénél, a Pilisi Parkerdő Gazdaságban, amint a galgamácsai, az Örkényi, a jászkarajenői szövetkezeti gazdák keze, esze nyomán szintén más lett a táj és település. Beruházni annyi, mint megalapozni a holnapot, ezért nem mondhat le a társadalom a befektetésekről, ám mert most szűkösebbek a források, többszörösen mérlegelni kell, jó helyre, jó célokra kerül-e a forint, baszna ■— nem okvetlen pénzbeli haszna! — arányban áll-e a befektetések terhével? A mérlegelés egyben rangsorolás, a rangsorolás pedig fáj is, hiszen van, ami' hátrább csúszik, de ma szigorúbb a korábbiaknál a kikötés: a forint fialjon.

m. a

Azt ígérik: kevesebb lesz a hiba

Nyáron indul a gyorsvasát

f Vezetékszakadás, kimaradt járat, kisiklás, vágányzár.

Ilyen híreket kaptunk az elmúlt hetekben a szentendrei HÉV- ről. S természetesen olyanokat is, hogy mindezek miatt sok í száz ember késett el a munkából, vagy egyéb fontos tenniva- g lóiról.

A legilletékesebbet, Bíró Lajost, a Budapesti Közlekedési Vállalat forgalmi és üzemeltetési vezérigazgató-helyettesét kérdeztük meg, vajon mi az oka a sok üzemzavarnak, s mikor számíthatnak a Szentendre, Pomáz környékén lakók biztonságos közlekedésre? A vezérigazgató-helyettes szerint

már a közeli napokban rendeződik a helyzet.

Tulajdonképpen egyszerre több nehézséggel kell megbirkózniuk, s ezeket az akadályokat hol sikerült legyűrni, máskor —r mint a panaszáradat is bizonyítja — nem.

A forgalmi szünetekre jórészt az Árpád-híd rekonstrukciója, illetve a békásmegyeri lakótelepre vezető, nyáron elkészülő gyorsvasát építése és üzemi próbái miatt került sor. Arról van szó, hogy bár a vezetékek időben elkészültek, a pályát is megerősítették, de az utólagos javításokra éppen a hideg miatt korábban nem kerülhetett sor. Ezért fordulhatott elő — hiszen a forgalom egy pillanatra sem állhatott meg —, hogy szakadt a vezeték, tört a sín.

Bár az utasokat aligha nyugtatja meg, mégis el kell mondani: a BKV krónikus szakemberhiánynyal küszködik. A vállalat csuklós autóbuszokkal most már mindig

készen áll a HÉV-vonatok pótlására.

Fennakadás akkor lehet, ha a hiba csúcsforgalom idején következik 'be. Ilyenkor máshonnan, kell

iderendelni a buszok egy részét,

s bizony felgyűlik az utasáradat.

Mire számíthatunk ezután? A vezérigazgató-helyettes ígérete szerint sokkal kevesebb ok lesz a panaszra, többek között azért, mert a BKV' központjából sók vonatvezetői képesítéssel is rendelkező tisztviselőt, mérnököt irányítottak át a szentendrei vonalra. A biztosítóberendezések próbáját március 22-én éjjel 23 órakor kezdik el, s ettől a naptól kezdve körülbelül egy hónapig, éjszaka buszokat közlekedtetnek Szentendréig. Ugyancsak ez időponttól kezdik eltüntetni a nagyszabású építkezések minden nyomát, a törmeléket, sittet, korszerűsítik az állomások világítóberendezéseit.

A gyorsvasút megnyitására valószínűleg a nyár közepén kerül sor, s ezután Békásmegyer és Szentendre között is felújítják a pályát. Ez a munka azonban forgalmi zavarokkal már nem jár.

Cs. A.