Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

1983. MÁRCIUS 12., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN NÁDI CSUKA ÉS ERDEI RONCS S zétmállott cipő, traktorgumi a nádasban, ősköri kanná, autó­csontváz az erdei tisztáson, rozsdás konzervdobozok, csomókba tapadt bűzös szemét az útmenti árokban. Ezúttal a ráckevei járásban bukka­nunk úton-útfélen annak nyomaira, ahogyan élünk. Egy tapasztalt szociológusnak va­lószínűleg elég lenne néhány kiadós sétát tennie Ráckeve, Kiskunlacháza és a környező helységek erdeiben, üdülőterületein, és vaskos kötetet ír­hatna az itteniek életkörülményeiről. Még az afféle helyi szokásokról is, mint például az engedély nélküli építkezések. Nem ritka ugyanis erre­felé a Duna-parton illegálisan össze­tákolt kalyibákat látni. Ha kell — hely hiányában — még a nádas ki­■'"V js “ ' >" v?—n V: í-v "í I irtása árán is építenek. Rozzant vis- kók, gyümölcsösládákból, emelt put­rik látványa riogatja a jobb érzésű helybelieket, üdülőket. Elünk. De hogyan? ... Kép és szöveg: Trencsényi Zultán Mechanikások családias gyára A garanciát a lépésváltás jelenti Sokáig» túlságosan sokáig élt kennünk azt a Äiit«, hogy a szocialista piac ereje, dinamizmusa révén képes túitenni magát a világpiac kisebb-nagyobb zökkenőin, hogy megakadályozhatjuk a sokat hallott begyűrűzést. Bár már kevésbé, do ebben hittünk még a hetvenes évek közepén is, holott addigra a világban lezajlott az első olajválság. Üjabb olajsokk kellett ahhoz, hogy hazánkban végre felismerjük; soha nem látott mértékben kell takarékoskod­nunk energiánkkal. A világ, s benne hazánk gazdaságtörténelmének ezen izgalmas epizódja élesben, keszelfoghatóan zajlott — s zajlik — olyan viszonylag kis helyen is, mint a törökbálinti Mechanikai Művek. 1973. első világpiaci olajárrobbanás s az MM-ben visszaesett a termelés, s gyártmányokat kellett keresni. 1979, újabb áremelkedések: a Mechanikai Müvekben energiatakarékos olajkályhák fejlesztésébe öltek komoly összegeket. lS82-ben központi döntés: kénytelenek visszafogni, majd leállítani az olajkályhák gyártását. Napjainkban tehát a feladat ismét az új gyártmányok keresése. Gyakran halljuk türelmetlen felhanggal a kérdéseket: hát nem lehetett ezt előre látni? Mi lesz most a Mechanikai Müvekben? Hogyan és milyen munkát adnak dolgozóiknak? A válaszokért a Mechanikai Művek vezérigazgatóját, Lénárd Lászlót ke­restük meg. Igaz, hogy számunkra nem ment­ség — mondja Lénárd László —, de az első kérdést az egész országban feltehetné. Az 1973—75-ös helyzetnél annyival rosszabb a mai, hogy kü­lönböző ösztönzők hatására fejlesz­tettük az olajkályha gyártását: 1981- ben a belkereskedelem még 200 ezer darabra jelentett be igényt. Éreztük, hogy valami nincs rendben, ezért a kapacitást csak 150 ezerre építettük ki. Jött azonban a gazdasági bizott­ság döntése, amelyben 80 ezerre ma­ximálták a teljes forgalmat. Tavaly az 50 ezret is meghaladó megrende­lés ellenére már csak 22 ezer 500 kályhát gyártottunk, az idén pedig egyetleneggyel sem számolhatunk. Hogyan láthattuk volna mihdezt elő­re, amikor mi itt Törökbálinton azt éreztük, hogy a kereskedelemben jó értelemben vett feszültséget okoz a kereslet? Végül is, a történtek valóban na­gyon nehéz helyzetbe hozták a vál­lalatot. A teljes termelésből egyik pillanatról a másikra 300 millió fo­rint értékű termék esett ki, s ez so­káig érezteti hatását. Tavaly a már csökkentett termelésben körülbelül 100 millió foririt értékű mínusz mu­tatkozott, amelyből 60 millió forintot az olajkályha-sokk okozott. Szegény embert az ág is húzza, másik na­gyobb termékük a telefonkészülék gyártása is a tervezett alatt maradt, mert több import alapanyag, alkat­rész nem érkezett meg. Költségeiket ráadásul a raktáron maradt négyezer kész, és mintegy 50 ezer félkész olajkályha terheli. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? mindez gondokkal, tervezésekkel, sőt áttervezésekkel teli, átmeneti idősza­kot jelent. Legsürgősebb feladatunk a raktárkészlet eladása, erről e pil­lanatban csak annyit mondhatok, hogy jó esélyekkel indultunk egy al­gériai versenytárgyaláson. Annak le­hetőségét is kutatjuk, hogy gyártha­tunk-e az olajexportáló országoknak olajkályhát. Nem helyezkedhetünk, csakis várakozó álláspontra, ezért tartjuk különösen jónak, hogy a vál­lalat tíz évvel ezelőtt megteremtette a továbblépés lehetőségét, már négy fő területre, termékcsoportra alapoz­hatjuk elképzeléseinKet Születő termékek Van mire alapozni Nagyon komplikált a dolog, ezért garantált megoldással, kész válasz- szal nem tudok előállni. Gondoljuk csak végig; elvethetjük-e most már örökre az olaj kályhát? Az országos földgázprogram óriási léptekkel ha­lad, de tudjuk, hogy az átállás, a hálózat kiépítése hatalmas összege­ket igényelne. Rövid idő alatt alig­ha lesz erre fedezet. Másik lehető­ség a szén. csakhogy a 70-es években indult lakásépítési-program ezzel nem számolt, nincsenek szén-, fa- tároló-helyiségek. Az elektromos há­lózatban bizony még olajüzemelésű erőművek is vannak ... A Mechanikai Művek számára — Mielőtt ezeket számba vennénk, talán röviden az alapvető stratégiai elképzelésekről. A legfontosabb, hogy dolgozóinkat ellássuk munkával, de nem mindegy, milyen az a munka, mennyire illesz­kedik a világ fő fejlődési irányai­hoz, milyen műszaki színvonalat képvisel, mennyire jövedelmező. Olyan standard, új termékeket kell találni, amelyek e feltételeknek meg­felelnek. Persze, nem hisszük, hogy üvegházi biztonságra törekedhet­nénk, hiszen olyan áru nincs, amit ha esik, ha fúj, el lehetne adni. Van­nak, akik azt kérdezik, miként le­hetséges, hogy egy gyárnak nincse­nek a fiókjában gyorsan bevezethető elképzelései? Hiszen az úgynevezett piacorientáltság azt is jelenti, hogy mire megszületik az igény, már le­gyünk túl a fejlesztésen! Mindez va­lóban így lenne ideális, ez célunk is, ám ma még nem tartunk ott, hogy termékeinkkel a még születendőben levő igényt befolyásolhassuk. Ezért a meglevő eszközökhöz, lehetőségek­hez igazítjuk terveinket. Így, már konkrét piaci ismeretek alapján kezdtük el gyártani az öt- és tízlite­res benzineskannákat egyébként már megrendeléseink vannak nem is rossz áron. Űjfajta kazetták készül­nek a marcali fémtömegcikk-gyár­egységben nyugati vevőknek. Szintén az olajikályhagyártásból felszabadult kapacitásokat kívánjuk lekötni a szerszámosládák, a BNV-n díj­nyertes konyhai légtisztítók, s nem utolsósorban a széntüzelésű kályhák gyártásával. Ez utóbbi egyébként kí­vülről olyan, mint egy olajkályha — így egyszerűsödött az átállás —, a teljesítménye 12 kilowatt. Az idén már 10 ezer darab készül belőle. ■</.■: A-W-. . 'll '■'<! Kísérletezünk ezen kívül a kis meny- nyiségű gáz elégetésére alkalmas be­rendezésekkel is. Megbízható adósok Másik fontos területünk részben a* elektronikai kormányprogramhoz kapcsolódik; beruházásunk után le­hetővé vált, hogy már az idén öt millió kisfeszültségű nyomtatott áramkörű kondenzátort gyártsunk, * ezt a mennyiséget jövőre megdupláz­zuk. A külkereskedelmi partnerrel kutatjuk azokat a területeket, ame­lyeken importot helyettesíthetnénk. Honosítottunk egy General Electric- licencet, amelynek eredményeként szintén már az idén nagy teljesítmé­nyű környezetkímélő kondenzátorok­kal jelenhetünk meg a piacon. Mind­ehhez hozzá kell tennem, nemrég tárgyaltunk a Nemzeti Bankkal, ahol tudomásunkra hozták, hogy (megbíz­ható minőségünknek, s annak kö­szönhetően, hogy jó adósok vagyunk) még a mai nehéz helyzetben is szá­míthatunk támogatásukra, ha továb­bi konkrét ötletekkel állunk elő. Ilyenek pedig vannak még — da egyelőre üzleti titokként kezeljük ezeket... — Vérható-e változás a két má­sik nagyobb termékcsoportban; a te­lefonoknál és a festékszóróknál? A telefonkészülékek gyártásának fejlesztése elsősorban a postai igé­nyek alakulásától függ. Az a véle­ményünk, hogy az elektromechani­kus készülékeket vétek lenne fejlesz­teni, az elektronikusoké a jövő. Sze­retnénk a BHG telefonközpont-ex­portjához kapcsolódni (tehát helyet­tesíteni az importból származó ké­szülékeket), ehhez ismereteink adot­tak, a döntés azonban nem csak tő­lünk függ. A festékszóró éppen a* a termék, amely tíz évvel ezelőtti átmeneti időszakot volt hivatott megkönnyíteni, s ez szépen bevált. Ma is magas műszaki színvonalat és termelési értéket képvisel. De most úgy látjuk (mert a kereslet némiképp csökkent), hogy korszerűsítenünk kell, ezért a Szovjetunióval közös fejlesztésbe fogtunk. Elkezdtük az elektrosztatikus festékszóró kifejlesz­tését, amelyben ráadásul további le­hetőségeket is látunk. Az elv ugyan­is más, nem ipari technológiáknál is alkalmazható. Mindezeken kívül van még egy mostohagyermekünk, az érmevizsgáló, amelynek felhasz­nálási területe szintén széles körű; parkolóóra, automaták stb. ám ez & szerkezet nem fogható gyorsan munkába, márpedig ez számunkra most döntő szempont. Változásokra készülve — Hogyan fogadták a Mechanikai Művek dolgozói e híreket, s kaptak-e megfelelő tájékoztatást, milyen ma a hangulat, s mi a garancia arra, hogy nem kerültek ismét ilyen helyzetbe? Garancia csak az lehet, ha meg­tanulunk a gyors változásokkal lé­pést tartani. Erre csak egy korsze­rűbb szemléletmóddal, az összes va­riáns számbavételével készülhetünk fel. Ezt dolgozóink is tudják, s an­nak örülök, hogy vállalatunknál egyáltalán nincs vészterhes hangulat. Mindenki pontosan tudja, miért kel­lenek az átprogramozások, s ott, ahol erre a szakképzettség miatt nincs lehetőség, miért kell átmene­tileg kisebb termelési értéket produ­kálni. Mi viszont mindent megte­szünk azért, hogy termelésünk újra dinamikus, magas értékű legyen. Ezt szolgálja egyébként a nemrég in­dított szervezeti felülvizsgálat, en­nek érdekében támogatjuk a kisvál­lalkozásokat is. A hangulatot jól mérheti azon, ahogy a bérszínvonal alakulását fogadták dolgozóink! Meg­értették, hogy az idei másfél száza­lékos emelést csak a második 'élév­ben — akkor is szigorúan differen­ciálva — oszthatjuk fel, sőt magúit tették hozzá, hogy csak összefogás­sal és saját erőnkből oldhatjuk meg gondjainkat. Különben erre a válla­latra mindig a családias hangulat volt a jellemző, generációk, munkás­dinasztiák dolgoznak egymás mellett, mechanikásnak lenni mindig jó volt S úgy látom, mindent megtesznek dolgozóink, hogy jó is maradjon. Kolossá Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents