Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

1983. MÁRCIUS 12., SZOMBAT *** t .... 5 A giccsek parádéja Nemcsak weraí kell a gyereket••• Vevők voltunk a bolhapiacon Almos, morózus emberek pa­kolásszák ki a holmijukat reg­gel hét óra tájban a gyáli piac pultjaira. Csikorogva, rossz­kedvűen indul a munka, még a rácsos ládákban gubbasztó ka­kasoknak sincs kedvük kuko­rékolni. Az első vásárlók már kora reggel fáradt, sietős lép­tű háziasszonyok, szigorúan ta­karékoskodva energiáikkal, rá se pillantanak a csiricsáré ba­záráruk bódéira. Ügy tűnik, a falatozókban is csak megszo­kásból sütik a hurkát, a halat. Szőnyeget kilóra * • Első köreinket mi Is köte- lességszerűen rójuk, rosszin­dulatú pillantásokkal méreget­ve az ártatlan nyulakat, ga­lambokat, a halomba rakott zöldségeket. Váratlanul ér a friss, jókedvű hang, ahogyan egy fiatalember póttékáját ki-' . náljgL.ci&cZi & . : — Anyukák, nemcsak ver­ni kell a gyéreket, gondoskod­ni is kell néha róla! Nekem olyan áldott jó feleségem van, hogy amit lát, mindent meg­vesz a gyereknek! Mire van • szükség? Hosszú nadrág, rö­Wid nadrág, trikó, pulóver, itt minden van! , A szemfüles árus hangjára lassan- oldódik a hangulat. A Szomszéd pultnál zene szól, magnót, kazettákat árulnak. Az asztalosok, kárpitosok is végeztek a kirakodással, ágyak, . székek, fotelek állnak a sár­ban. A dohányzóasztalon szí­nes fotók, lehet válogatni, tet­szés szerint megrendelhető bármelyik bútor. A sor vége­idé egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, arra indulunk mi is. Száz forint egy kiló szőnyeg — hirdeti a tábla. Mellette pamutot gombolyító kiscicá- kat, medve mamát és bocsát ábrázoló falvédőket lenget a szél. Fogynak a sátrak, a föld­re terített vásznakon, mű­anyag fóliákon festői össze­visszaságban állnak a használt holmik. A lovaglócsizma mel­lett húsdaráló, autóalkatrészek és búvárszemüveg. Itt min­denki megtalálhatja, amire szüksége van. A hatalmas csi­kóbőrös kulacs gazdája akku­mulátortöltőt is árul. — Mindent megkap fele áron, nézzen csak körül! Csu­pa olyan holmit lát, ami vala­kinek már haszontalanná vált, de jó még, használható, bizto­san akad rá vevő — mondja az árus. Ügy kezdtem én is az ipart, hogy otthon a fészer tele volt lim-lommal, amire ne­künk már semmi szükségünk nem volt. Vagy vegyük példá­ul a gyerekruhákat: kétszer volt rajta, aztán kinőtte. Én jól járok, mert az árának a fe­le legalább visszatérül, az is, aki megveszi, mert az ő gye­reke már az olcsóbbat fogja kinőni hamarosan. Mind nagyobb a zsúfoltság. Bizonyos pontokon forgalmi dugó keletkezik, egy-eg^, sport­táska tartalma foglalkoztatja a körülállókat. A néhány éve már jól ismert import áruk, törülközők, ágynemű, krémek, kozmetikai cikkek kerülnek elő belőle. Hirtelen üresség támad a következő pult körül. Egy idős néni cipőfűzőket árul. Minden- színben -és méretben van, pála mégsem tolong sen- kl. : “ ' • : — Nem éri már meg eztto- vább csinálni. Magam készí­tem a cipőfűzőket, egész hé­ten ezen dolgozom, aztán hét végén eladok 60—80 párat. Ha jó napom van, keresek 100— 200 forintot. Vissza is akarom adni az ipart, ezért nem ér­demes fáradozni. A vásár ideológusa Jól öltözött középkorú em­ber lép elénk, kezében fényké­pezőgéppel. Felajánlja szolgá­latait: remek felvételeket ké­szít rólunk. Fotós kollégám sa­ját Yasicáját mutatja, köszön­jük, szakmabeliek vagyunk... — Nem megy az üzlet — panaszkodik. — De ha igazán meg akarják ismerni a piacot, áruljanak egyszer maguk is valamit. Érdekes, hogy meny­nyivel felszabadultabban, csi­nálják ezt például Párizsban, a bolhapiacon. Természetes gaz­dasági érdek, hogy a még fel­használható iparcikkek visz- szakerüljenek a forgalomba, ha jelenlegi gazdájuknak már nincs azokra szüksége. Persze sokkal olcsóbban, így minden­ki megtalálja a számítását. Próbálják ki egyszer a dolog másik oldalát is — javasolja, Nekik kevesebb jutott••• Messze vannak a fő útvonalak Sűrű felhőkben kavarog a futóhomok, a böjti szelek irgalmatlan erővel vágják az iskolába kerékpározó gye­rekek arcába. Szemük, szájuk megtelik, amint lassan karikáznak a töredezett útpadka mentén. Hosszú út áll előttük: az iskola Tápiószőlős központjában van, több mint 4 kilométerre a falu szélétől. Az épülő, félig kész házak után a régebbiek sorakoz­nak, a kertek is gondozottabbak már. A porfelhőből gyümölcsösök, szőlőskertek bontakoznak ki, köztük egy- egy elhanyagolt, bozótos terület. elnök. — Nem hiszem, hogy van még a megyében a mién­ken kívül olyan háromezer la­kosú község, ahol még vetíté­sekre vagy ünnepségekre sincs , hely. és elindul üzlet után nézni piac ideológusa. Motort vegyenek! — kiabál­nak a szomszédban. Odébb bundás ember panaszkodik mostoha vándoréletéről egy együttérző, idősebb asszony­nak, előnyomott térítőkét, hím­zésnek valót árul. Néhány té­pett frdzurás, szegecselt dzse- kis fiú ácsorog csoportba ve­rődve. Műsoros kazettákat szoktak venni itt, olcsóbb, mint az üzletben. Nem volt mihez Miként lehet az, hogy a fa­lu ilyen csúnya és a házak ilyen szépek? Ezt kérdezte egyszer egy vendégem — mondja Veres Mihály tanács­elnök. — Mindenkinek az a véle­ménye, hogy nagyon elmarad­tunk a fejlődésben. Az utóbbi 10 évben az óvodán kívül sem­mi sem épült. Pedig a falut igyekvő, dolgos emberek lak­ják. Legtöbben a közeli váro­sok, nagyközségek gyáraiban vagy a tsz-ben dolgoznak. Munka után pedig művelik a szőlőket, gyümölcsösöket. Fel is ajánlanák a segítségüket, munkaerejüket, csak hát nem nagyon volt mihez. Hiányzik a körhinta Mire ismét az élelmiszersor­ra kanyarodunk, már elfogyott a saláta, a rántani való csirke. A lacipecsenyés, lángosos bó­dék előtt hosszú sorok; Tetőfo­kára hágott a hetivásár han­gulata, léggömb, vattacukor is van, csak a körhinta hiány-, zik. Fiatal párok gyerekkocsi­kat ' tolnak, eladó 'lányokat innen stafíroznak'a szülők. Hi­hetetlen, mi mindenre alkal­mas a gyáli bolhapiac. A környező utcákból lassan indulnak a gépkocsik, sokan centinként tudnak csak meg­fordulni, annyi hely sincs a parkolóban. Lehet, hogy nem sikerült mindenkinek jó vá­sárt kötnie, de lehet, hogy nem is azért jöttek ide. Talán hétvégi program, kikapcsoló­dás. Nézelődni, beszélgetni, al­kudozni, részt venni valami eleven, nyüzsgő forgatagban — ez is elég. Márvány! Ágnes Az első járda — Sajnos öröklött adottsá­gaink sem a legszerencséseb­bek. Viszonylag új a település, egyetlen jól állapotban levő középület, intézménynek való kúria sem maradt ránk. Min­dent magunknak kell megte­remtenünk. Igyekezetük nyomai azon­ban már láthatók a községen. A tanácsház előtt tavaly épült a járda — igaz, az elmúlt 10 évben az első. Szemben egy kis házban a fiatalok klubja működik, egyelőre még ráter­mett klubvezető nélkül. Több mint 5 kilométer hosszú az ivóvízhálózat. Az idei tervek sem elhanyagolhatók. Négy Inapközis teremmel és szakter­mekkel bővítik, az iskolát, hogy itt is legyen napközi. Talán akkor majd a tanuló- szobások is kiköltözhetnek az állatorvosnak fenntartott szol­gálati lakásból. Ha az építke­zést nem tudják időben befe­jezi. jövőre már a tanácste­remben is kénytelenek lesznek oktatni. A tervek szerint el­készül egy kétlakásos ikerház, is, ahová az úionnan érkező pedagógusok költöznek be. Asszonyok kenyere — A legjobban egy művelő­dési ház vagy kultúrterem hi­ányzik — folytatja a tanács­Nincs elég ember — Ha kicsit késve is, azért igyekszünk, hogy ne csak a há­zak legyenek szépek, hanem a falu is — foglalja össze be­szélgetésünket Veres Mihály. — Megoldásra vár az intéz­ményes szemétszállítás. Az iskola fűtésrendszerének át­alakításához még ez évben hpzzá tudunk kezdeni. Jövőre, ha a napközivel együtt felépül a háromszáz adagos konyha a gyerekek étkeztetése sem a termelőszövetkezet szívessége lesz majd. A KPM ígérete szerint a nyáron kiszélesítik a Tápiószele felől bevezető — több mint 4 kilométer hosszú — nagyon rossz állapotú be­kötő utat. Persze a fejleszté­si, az adó-, a telekparcellázási és egyéb ügyeinket sokkal könnyebben is intézhetnénk, ha kapnánk néhány státust. Jó lenne, ha mindenkinek csak a szakértelmének és munka- iejének megfelelő feladatokkal kellene megbirkóznia ahhoz, hogy normális ütemben fejlőd­jön a falunk. Mr. A. Import helyett hazai Kandallóban izzik a parázs A Daka—12 típusú kandalló különleges kivitelben készül, höálló matt festékkel, a búbos kemencét idéző' formában. Trencsényi Zoltán felvétel* A fa- és szénfűtéshez való visszatérést akadályozza, hogy a forgalomban levő tüzelőbe­rendezések többségükben sem külsejükkel, sem hatásfokuk­kal ma még nem vonzók. A dabasi Elektromos Fém­ipari és Szolgáltató Szövetke­zet olyan kandallóval jelent­KOPTATJA ÖREG, FIATAL A FARMERNADRÁG REGÉNYE MOST, hogy az úgynevezett military stílusú, tehát a zöldes, drappos anyagokból varrott, s csillagos, sávos rangjelzésekkel ékített ruhadarabok divathullámát is át­vészelte a hagyo­mányos farmeröltö­zet, elmondhatjuk: a blue jeans (ejtsd: blu dzsinsz), tehát ez a kék vászon nálunk is újból kiiktathatatlan ruhadarab lett. Koptatja javában öreg és fiatal, ám amíg tesz-vesz ben­ne, aligha érdekli, ki­nek az agyából pat­tant ki a farmernad- rág-csinálás kétség­kívül zseniális ötlete. Nos, a blue jeans — ez a szókettős egyébként a Genová­ban gyártott kék vá­szon angolos elneve­zése — atyja Levis Strauss bajor fiatal­ember volt, aki 1854- ben hajózott át az Újvilágba, s ahol az-, tán ama genovai fe­hér, illetőleg indigó­val kékre festett vász­nakkal kereskedett. Kereskedett is, de megvarratásukra sem volt rest, s lévén ezek a matériák tartósak, erősek, elsősorban nadrágokat készített belőlük. MINT AFFÉLE nyughatatlan siker­vadász, Strauss úr, hamarosan áttelepült az USA nyugati part­vidékére, ahol jó sor­sa összehozta egy ri­gai származású sza­bómesterrel, Jacob W. Davissal. Mister Davis megrendelőinek zöme marhahajcsá­rokból, aranymosók­ból és. más hasonló alkalmi pénzkeresők­ből került ki, akik azt szerették, ha mi­nél tovább hordhat­ják ruhadarabjaikat. Davis egy napon — talán azért, mert a vastag vászon varrá­sára ráunt — tű he­lyett apró s?ögecse- ket vett a kezébe, és azokkal kezdte össze­erősíteni a pantallók darabjait. Újításával óriási sikert aratott: minden valamirevaló cowboy és sheriff ilyen szegezett vise­letben akart díszeleg­ni. Ez az eljárás nap­jaink farmerjainak díszítésében él to­vább. Levis Strauss eb­ben az újításban föl­ismerte a nagy-nagy üzletet, és a pofon- egyszerű eljárást megvásárolta Davis- tól. Szabóságokat, majd áruházakat nyi­tott. Minek kertel­jünk: San Francisco egyik leggazdagabb embere lett. Ezek az ősfarmerek persze nem egészen úgy festettek, mint mai társaik, de a lé­nyegben megegyez­tek: a célszerű sza­bás, a tartósság, no és nem utolsósorban az olcsóság jellemez­te. ÉRDEKES megfi­gyelni a blue jeans világhódításának az útját. Az Egyesült Államok nyugati partvidékéről: — ahol elsősorban munkaru­ha volt — az 1930-as években került át a keleti partvidékre, ahol viszont kellemes és kényelmes kirán­dulóöltözetként visel­ték. Még körülbelül húsz év, és szerte a földgolyón föltűnik. Elsősorban az ifjú értelmiségiek, egye­temisták, főiskolások kaptak rá, olcsósága mellett azért is, mert használata kifejezett valami lázadást. Aki farmert öltött, arról tudni lehetett, hogy okkal, ok nélkül, de elégedetlen. Az 1960-as, 1970- es években vált nép­szerűvé, hogy alig győzték a farmert szabni, varrni, no és természetesen szege­cselni a gyárak. On­tották nemcsak a kék vászon nadrágot, hanem a hozzá illő dzsekiket, ingeket is. Ez a szó szerint ér­tendő tömegtermelés tart ma is. Hiszen a farmerviseletnél alig­ha volt általánosabb divat: hordhatja — hordja is a nagypapa éppen úgy, mint a ti­pegőjéből még éppen csak kibújt leányuno­MAGYARORSZÁG egy kissé későn, de akkor annál nagyobb erővel kapcsolódott be a farmergyártástoa. A Május 1. Ruhagyár 1977-ben kötött szer­ződést az immár vi­lágcéggé terebélyese­dett Levis Strauss- birodalommal, már­pedig úgy, hogy Straussék nemcsak a technológiai ismere­teket osztották meg a magyar partnerrel, hanem a munkaszer­vezési tudnivalókat is. K. S. kezett, amely szép formájával és magas hatásfokával felve­heti a versenyt az olaj kály­hákkal. Czindler Béla, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy több­féle kandallótípust fejlesztet­tek ki. Lakásokba egyszerű és igényesebb kivitelűt, iskola­kályha néven pedig egy olyan vegyes tüzelésűt, amely alkal­mas nagyobb helyiségek. In­tézmények fűtésére is. A terveket Pálfy Zoltán egyetemi tanár készítette, s nemcsak a leggazdaságosabb technikai megoldásra, hanem a formatervezésre is nagy gon­dot fordított. A Daka—12 tí­pusú kandalló, amely búbos formájú, nagy sikert aratott a tavalyi BNV-n. Már akkor ez­ret el tudtak volna adni belő­le. A vásáron kötöttek üzletet a dabasiak egy osztrák céggel, s tavaly már 50 kandallót ex­portáltak is. Az előzetes meg­beszélések szerint, újabb 250— 300 darabot vásárolna az ausztriai vevő. A tetszetős kályhák szinte teljesen hazai anyagokból ké­szülnek. Sikerült megoldani a hőálló üvegajtók itthoni gyá’4P tását is. Mindössze az egyik típushoz használt matt hőálló festéket importálják. A szövetkezet szeretné a ha­zai fogyasztókat is ellátni, ezért tervezik, hogy maguk is foglalkoznak értékesítéssel, a közvetlen eladás ugyanis ol­csóbb árat jelenthet. A dabasiak egyébként nem­csak az olajtüzelés helyettesí­tésére, hanem import berende­zések hazaival való pótlására is sikerrel vállalkoznak. Olyan laboratóriumi eszközök gyártá­sával is foglalkoznak, amelye­ket eddig csak a tőkés piacról lehetett beszerezni. A szövet­kezetben készített sejttenyész­tést segítő berendezés, illetve a kisállatok steril tartására szerkesztett izolátor teljem egé­szében hazai anyagokból épül fel. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents