Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

FIN - 1983 Szombatost mspyitó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA N XXVn. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 19S3. MÁRCIUS 11., PÉNTEK K©?áa Sndisíaaak Újságkihordók hétköznapjai Az utcán Bisesszar©! köszönnek Fél hat sincs még. Csen­desek az utcák, csak a ko­rábban kelők kezdenek szál­lingózni munkahelyük felé. Kívülről nézve néptelennek tűnik a posta is, pedig oda­bent már javában dolgoznak az asszonyok. A hosszú szoba padlóján és asztalain frissen érkezett újságkötegek tornyo­sulnak, s ezeket válogatják, szortírozzák ki-ki a körzete szerint. Hóolvadás után Kövérre híznak a hatalmas szatyrok. Megszámlálni is ne­héz lenne, hányféle újság indul így reggelente útnak. Heti- és napilapok, fehérek- feketék, színesek. A város ti­zenhárom hírlapkihordóját napjában egyszer ilyentájt lehet együtt megtalálni. Hét órakor már hiába keresném őket idebent, a körzeteket járják már akkor mindany- nyian. Sietősen készítik cso­magjaikat, nem csoda, hiszen hosszú kilométerek állnak előttük. amit kerékpárral, olykor gyalogosan járnak vé­gig. Nyomós az ok, ha mégis várakoznak az indulással. Ilyenkor az történhetett, hogy valamelyik lapot nem hozta el a kora reggeli vonat. Hiá­nyos csomaggal pedig nem érdemes útnak indulni. A késve jött lappal újból végig kellene járni a körzetet. Rit­ka az ilyen késés. Ámbár elő­fordult már, hogy csak más­napra jutott el az olvasóhoz lap, mert Szegedig vitte a mozgóposta a kötegeket. A tanyai postás autóval utazik, védve esőtől, hótól. A városi hírlapkihordóknak nincs ilyen jó dolga. Gumi­csizma, esőkabát minden vé­delmük, s ők várják talán mindenkinél jobban a ta­vaszt, a jó időt. Az idei tél hozzájuk is kegyes volt, az időjárás nem hátráltatta a la­pok megérkezését. Megszokott dolog, hogy a karácsonyi ünnepek előtt van némi késésük az újságoknak, de mondogatják: ez most sem rajtuk múlt. Hófúvás, vagy szakadó eső miatt még egyikőjük sem maradt otthon. Pedig nem minden körösi utca aszfaltozott. Tavasszal, ősszel sáros földutakon vezet az út a tabáni részen, de eső vagy hóolvadás után sárten­gereiről híres az alszegi meg a felszegi városrész is. Alszegi részen Szecsei Ferencné, a 21-es Volán és a Szolnoki út kör­nyékének a gazdája. Tőle kérdezem: valóban jó telük volt? — Jónak nem volt jó, mert melyik télnek örül az ember? Annyi bizonyos, régen volt már ilyen enyhe telünk. Közlekedésünkben sem volt különösebb akadály, nagy hi­deg miatt sem fáztunk úgy, mint máskor. Talán csak a legutóbb esett hó jött várat­lanul, de emiatt sem késtünk a kihordással. — Melyik a legnehezebb napjuk? — A csütörtök meg a pén­tek. Ekkor kapjuk a legtöbb újságot, zömmel a képeslapo­kat is. Már a csomagolással is többet vesződünk, nem be­szélve a kihordásról. Fazekas Istvánná körzeté­ben tizenhat kilométert tesz­nek ki az utak, nem gyerek­játék ezt minden áldott reg­gel végigkerékpározni. Mégis azt mondja, szereti ezt a munkát, de főleg az embere­ket, akikkel napjában talál­kozik, beszél. Nem haragból teszi, ha panaszkodik most egy kicsit. A díjbeszedés nehézségeit emlegeti. Azt, hogy olykor körülményes be­vasalni az újságpénzt. — Félreértés ne essék, nem a többségről van szó, egy-két kivételtől eltekintve minden­ki időben, rendben kifizeti, ha kérem. Huszonötezer fo­rintot szinte egyetlen nap alatt összeszedek, de nem­egyszer pár száz forintért na­pokat várnom kell. Érthető, ha néhol éppen nincs otthon senki, vagy elfedekezett róla s kifutott hó végére a pénz­ből, de az már bosszant, hogy szinte tudom: az asztalterí­tő alatt ott a pénz, mégis húzzák, halogatják, pedig tudják, egyszer mégis el kell számolniuk. Bólogatnak a többiek, nyil­ván másfelé is könyörögni kell olykor a járandóságért. A hírlapkihordók minden hó­nap tizenkettedikétől kezd­hetik hivatalosan a díjbesze­dést, amivel huszonötödikéig el kell számolniuk. Mi törté­nik, ha mégsincs együtt a pénz? Nevetnek a kérdésen, mert annak bizony együtt kell lennie. Volt példa rá, hogy saját zsebből került a többi mellé a hiányzó összeg, mert idő sem volt már a ki­lincselésre. — A legjobb háztartásban is ki lehet futni a pénzből, mi csak tudjuk, mindannyian háziasszonyok vagyunk. Ezért, ha valaki fél a meglepetés­től több hónapra előre is ki­fizetheti kedvenc újságjait. Legalább jó időre nincs gond­ja rá. Sajnos kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, pedig nem hinném, hogy nagy ér­vágás lenne néhány száz fo­rint előre fizetése. Halász Ferencné a 10. kör­zet újságosa. Önmagában ke­veset mond a körzetszám, maga is csak alszegi résznek emlegeti területét. Milyen a kapcsolata az olvasókkal? — Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy általában mindenkivel a leg­jobb viszonyban vagyunk. A körösi emberek legtöbbje ne­hezen barátkozik, de a hosz- szú évek alatt közel kerülünk egymáshoz, Az ismeretségből fakad az is, hogy sok helyen úgy kezelnek, mintha csak otthon lennék. Megértőek, ha netán nem tudom vinni a várt újságot, tudják, ha ilyen előfordul, nem az én hibám. Az utcán messziről köszön­nek, s ez nagyon jólesik, mert ebből is érzem, szeret­nek, tisztelnek az emberek. Kevesen vannak A hosszú szortírozószobában egyre kevesebben maradnak, Aki elkészült a csomagolással, indul a dolgára. Parázs Sán- dorné, aki legtovább marad, neki mindig is több idebent a dolga. A saját újságjain kívül a városi pavilonok és a tanyákra induló postakocsik lapjait is ki kell készleteznie, Tizenöt éve minden reggel ezzel kezdi a munkát, s rá­adásul a legnagyobb körzet is az övé. Húsz kilométernyi utat kell napjában végigke­rekeznie, mire elfogy az utol­só ház is. Sokan kérdezték már tőle, miként bírja erővel ennyi év után is, hiszen nem egy új vagy régebbi munka­társa fáradt bele ebbe a munkába. — A szabadságon levők vagy betegek helyett hogyan oldják meg a kézbesítést? — Két lapkihordó tartalé­kunk van. ök azok, akik ilyen esetben belépnek kö­zénk. Előfordul, hogy még így is kevesen vagyunk, ilyen­kor nekünk kell vállalnunk beteg munkatársunk körze­tét is. Ezt egyébként mint brigádtagok is kötelességünk­nek érezzük. Kitüntető címek A hírlapkihordók Május 1. szocialista brigádjának veze­tője Parázs Sándorné. Nem véletlen, hogy egyik legoda- adóbb munkatársukat válasz­tották a közösség élére. A brigád tavalyi tevékenysége alapján most is számíthat az elismerésre. — Az értékelésnek még előtte vagyunk, nem akarok előre beszélni. Az azonban elmondhatom, ha látványos, új dolgokat nem is produkál­tunk, de amit vállaltunk, tel­jesítettük. A mindennapok munkáján túl azt hiszem, vállalásainkkal is elégedettek vezetőink. A posta többi dol­gozójától nem maradtunk el, s annyit máris tudunk, hogy a kitüntető címnek az idén is bízvást várományosai lehe­tünk. Miklay Jenő A 34-es gyors. Színes, szink­ronizált szovjet katasztrófa- film. Előadás: 5 és 7 órakor. A stúdiómoziban Csatár a pácban. Színes, szinkronizált francia film. (14 éven aluliaknak nem aján­lott!) Fél 6-kor és fél U-kor. Togóból érkezett Kedves vendég a bálban — Boukpessi Léah. Nézem a nyílt arcú, barát­ságos, fekete fiatalembert, szo­rítom a kezét, de tanácstalan vagyok. — Léah. Ez a keresztnevem. Nálunk, Togóban, ugyanúgy a második, mint itt, nálatok. Nagyon szép ország — teszi hozzá mosolyogva. Te jó ég, Togo. Aztán beug­rik: valamikor, régmúlt gyer­mekkoromban néhány csillogó bélyegcsoda kedvéért utána­néztem, Nyugat-Afrika, Ghá­na mellett. Sorolom is büszkén tudományom. — A másik szomszéd Benin. Jó szomszédok. Magyarul tanul — Hogy kerülsz Nagykőrös­re? — Elölről kezdem. Budapes­ten a Pataki István Szakkö­zépiskolába járok, elektromű­szerész leszek. Egyik barátom barátja meg itt a Toldi Mik­lós Élelmiszeripari Szakközép- iskolában tanul, jöttünk a sza­lagavatójára. Az utolsó szó nehéz neki, inkább mutatja a kavargást. — Jól beszélsz magyarul... — Második éve tanulom a magyart, előbb a nyelvet kel­lett tudnunk, aztán kezdődhe­tett a szakközépiskola. Valami csendesebb helyet keresünk. Bort töltenék, de a fejét rázza. Márkázgatunk. — Harminckét éves vagyok A fővárosban, Loméban szület­feay fehér kskas ioveáelmező kccs&farm Nagykőrösön nagyon sok olyan foglalkozás megtalálha­tó, amelyből hasznot, megél­hetést lehet remélni és nyer­ni. így voltak a törökkorban, akik salétromot söpörtek a szikes földeken, és amikor di­vatban volt a piócákkal való gyógyítás, voltak, akik a pió­cagyűjtésből és -eladásból ke­resték meg a napi kenyérre­valót. A napokban különleges mellékfoglalkozásra figyeltem fel a Mintakert utcában. Egy tiszta, nagy udvarban sétálga­tott egy sereg piros tarajos, szép fekete japán kacsa, s kö­zöttük, mintha felügyeltek volna rájuk, gangosán sétálga­tott egy nagy fehér kakas, két tyúkjával. Bezörgettem, és előjött két körösi gazdálkodóember: Kiss Ambrus és Kiss Balázs. A két testvér közül az egyik 70, a másik 71 éves. Szorgos mun­káséletükben a tanyán dol­goztak és elhanyagolták a családalapítást. Midőn a ter­melőszövetkezetek jöttek, az egyik belépett tagnak, p má­sik. beteges volt, és nem lépett be, s most még nyugdíjat sem kap. — Szerényen éldegélünk — mondották kérdéseimre, de aki segítségre szorul, és meg­érdemli, a segítséget, előbb- utóbb megkapja. így voltunk mi is. Jó pár éve a baromfi­piacon jártunk, s egy régi ka­tonacimboránk három japán­kacsát árúit, egy gácsért és -két tojót, s ajánlotta nyugdíj- pótléknak a kacsatenyésztést, és megvettük a szárnyasokat méltányos áron. — Azóta tenyésztjük a ja­pán kacsákat, melyek nagyon hálás jószágok. Alig van velőik baj. Csak enni, inni kell nekik adni. Nem igényesek, de sze­retik a tisztaságot. Tavasszal és őszidőben a kitett szalmá­ból minden tojó, valahol a szín alatt fészket csinál, tojik bele 20—22 tojást, és öt hét alatt kikölti, s a kicsik már aznap fürdenek a vályúban, így egy év alatt, egy tojó leg­alább 40 kiskacsát nevel. Volt olyan év, hogy több százra szaporodtak az udvarban. A kicsik néhány hónap alatt piacképesek, finom, porha- nyós a húsuk, és feltűnően nagy a májuk. De vannak, akik nem törőd­nek azzal, hogy lazuló öregek vagyunk, s nem jó szemmel nézik a kacsafarmot, ezért, ha bírjuk, kivisszük a kacsákat a tanyára. Kopa László tem, szüleim munkások. Apám egy kis üzemben dolgozott, 1953-ban sajnos ő meghalt. Anyám egyedül nevelt tovább bennünket. Hárman vagyunk testvérek, a nővérem már ha­mar munkába állt, aztán férj­hez ment, fia és lánya szüle­tett. öcsém is nős, két fia van. Hosszú ideig — Nálunk más az iskola­rendszer, mint itt. Kevés is az iskola, meg az ország minden vidékén más és más a szokás, de a lényeg, hogy Loméban francia*típusú az oktatás. Hat­éves az általános iskola, ide hatéves kortól kell járni. Utá­na a gimnáziumot végeztem el, ami 7 esztendő. Éppen akkor indult az okta­tási reform, sok tanító kellett, megpróbáltam egy évig. Aztán a televízió munkatársat kere­sett. jelentkeztem, fél évet töl­töttem, mint afféle mindenes, operatőr, rendező, riporter — mikor mi kellett. Aztán elküld­ték Párizsba. Két év rohanás, a szakma apró rejtelmeit el­lesni, annak, aki az alapokkal sincs tisztában, micsoda me­részség volt belevágni az egész­be. Ennek is vége lett egyszer, s ismét Togo, Lomé, a tévé Űjabb fél év, aztán megin! csak utazni: nincs olyan em­ber, aki ért a televíziós beren­dezések, kamerák, keverőpul­tok szereléséhez. Az UNESCO Városunk lesz a házigazdája március 12-én, szombaton a forradalmi ifjúsági napok me­gyei megnyitójának. A prog­ram délelőtt fél 10 órakor kez­dődik, mégpedig a Konzerv­gyár bemutatótermében a Mit tudunk egymásról? című ifjú- kommunista—úttörő vetélke­dővel, az ifjúsági klubházban a megyei szónokversennyel, valamint a Kinizsi és az Ifjú­sági sporttelepen a kispályás labdarúgó-bajnoksággal. Fél órával később, tehát 10 órakor, a Toldi stúdiómozi várja ai érdeklődőket vidám műsorával. A város főterén, a Kossuth-szobornál 12 óra 30 perckor kezdődik az ünnepig megemlékezés. Beszédet majd a megyei szónokverseny győz­tese mond. Az Arany János Művelődési Központban fél kettőkor kezdődik az ünnepi műsor, melynek keretében a Zsámbéki Tanítóképző Főisko­la és a ceglédi Kossuth Gim­názium diákjai lépnek majd színpadra. A Széchenyi téri Stúdió filmszínházban 14 óra 30 perckor lesz a FIN filmna­pok megnyitója a Petőfi ’73 cí­mű film vetítésével. A Kőrisfában egész nap FIN-presszó várja az érdeklő­dőket, nemcsak korabeli édes­ségekkel, hanem fotókiállítás­sal és játékos vetélkedőkkel is. A Pedagógus SE gyűlése A Nagykőrösi Pedagógus Sportegyesület küldöttgyűlését az Arany János Általános Is­kola Hősök terei épületében tartották. Az 1982. évi sport­munkáról dr. Kovács Gábor sportköri elnök tartott beszá­molót. Bár fejlődtek országos vi­szonylatban is a sportolás fel­tételei, gyengült az áldozatvál­lalás a sportolóknál és csök­kent az érdeklődés az elemi mozgásformák, a labdajátékok iránt. Jobban kell nevelni és jobban támogatni a tömeg- és versenysportot, mert nemcsak egyéni, hanem társadalmi ér­dek is ez. Örömmel állapítható meg. hogy a 4 szakosztállyal és 242 taggal működő Pedagó­gus SE az utóbbi években is életképes sportkörnek bizo­nyult. A tagok többsége fiatal: ál­talános és középiskolás, s így fontos szerepe van a nevelés­nek. A sportszerető elnökség a feladatát jól ellátta. Fontos a sportolási kedv fejlesztése és a pártoló tagság bővítése. A szakmai munka jó színvo­nalon folyt: a hat edző közül öten egyben testnevelők is. Hátrányos viszont az, hogy az egyesületnek nincs saját léte­sítménye, a termeket és pá­lyákat bérlik vagy időleges használatra kölcsön kapják. A sportkör tömegsportren­dezvényeket szervezett, ame­lyeken 2300-an vettek részt. Itt az alkalmak számát és a rendszerességet növelni kell a jövőben. A sportolók sportsze­rűen élnek és viselkednek, bár az NB II-es kosárlabdás nőknél akadtak problémák. Az atléták edzéseiket az If­júsági-sporttelepen és a Kos­suth iskola tornatermében végzik. A szabadtéri dobó- és ugróhelyek, valamint a futó­pálya felújításra szorulnak. Az ösztöndíja Magyarországra szól, hát így vagyok most itt. — Családod? — Nem örülnek túlságosan, de már megszokták. Felesé­gem egy nagy cégnél titkárnő, egyedül neveli három fiunkat, a tizenkét éves Kinget, a nyolc­éves Minát és a hatesztendős Maiét. — King, azt értem, király. Mina, Male? — Nem mondhatom. Otthon értik, itt nem szabad. De je­lentenek azok is valamit — mosolyog. — Ettől eltekintve, milyen itt? — Nem udvariasság: nagyon jó. Megfordultam Belgiumban, meg a szövetségi Németország­ban is, tudok összehasonlítani. Itt nincs munkanélküliség, mindenkinek van hol aludni, aki dolgozik, tisztességesen megélhet, ezt az tudja igazán értékelni, aki már csinálta, hogy hosszú ideig csak állás- hirdetésre válaszolt úgy, hogy a bélyegekre költötte a kenyér­re valót is. Három szoba — Nálatok? — Nagyon sokat fejlődtünk, a Tor,ói Népi Tömörülés a har­madik utas fejlődést választót ta. Nekünk is szép háromszo­bás, nappalis, fürdőszobás há­zunk van. — Minden jót, Léah! Dáliái Ottó edzők tapasztalt pedagógusok, jól végzik munkájukat. A testnevelés tagozatos atlétizáló i tanulók helyzetét többször tár­gyalták, de az nem teljesen rendezett. Ketten felnőtt III. osztályú. Palotai László ifjúsá­gi arany-, heten ezüst- és ha­tan bronzjelvényes minősítést szereztek, összesen 19 bajnoki és 67 minőségi pontot gyűjtöt­tek. Kosárlabdában a felnőtt fér­fiak az őszi idény után az első helyen állnak az eléggé erős mezőnyű megyei bajnokság­ban. Többen leszereltek a ka­tonaságtól. A csapat így tu­catnyi, közel azonos képessé­gű játékosból áll, s a magassá­gi átlaga is elég jó. Bár ta­vasszal minden mérkőzést idegenben kell játszaniuk, re­mélik, hogy a folyamatos ed­zésmunka meghozza gyümöl­csét. A nők az NB II. Közép­csoportjában szerepelnek, ami utazási szempontból előnyös, de itt vannak a legerősebb el­lenfelek. A felkészülés, vala­mint az egyes játékosok ed­zésmunkája hiányos, de egyé­ni gondok is akadnak. A csa­patszellem javítása és a rend­szeresség a cél. Mindkét nem­nél jól szereoelnek az után­pótláscsapatok a megyében. A súlyemelők hetente két­szer a Toldi-sportcsarnokban edzenek. A tárgyi feltételek elegendőek voltak, de szükség van új versenysúlyzóra. Me­gyei, jelvényszerző és már or­szágos versenyeken is értek el helyezéseket. A természetjáró szakosz­tályt azzal a céllal hívta életre a sportkör, hogy a pedagógu­sok, valamint a tanács és in­tézményei dolgozóinak részére mozgási lehetőséget teremt­sen. Éltek is vele, a múlt év­ben 11 alkalommal 38 napon 472 össztúranapot teljesítet­tek. Gondot jelent az utazási költségek emelkedése, s így túráikat elsősorban a kör­nyékre tervezik. Kapás Tiborné szerint a számvizsgáló bizottság rend­ellenességet semmilyen vonat­kozásban nem talált. Gárdián Ferencné a pénzügyi helyzetet ismertette: városi és megyei tanácsi, valamint áfészes tá­mogatásból takarékosán gaz­dálkodnak. A hozzászólások után bejelentették, hogy az el­nökség Karai Zsuzsannát tag­jai közé kooptálta. Befejezé­sül sportolók és sportvezetők könyvjutalomban részesültek, mintegy ötvenen. Pénteki sportműsor Kosárlabda Gimnáziumi labdajátékte­rem, 14.45: Nk. Gimnázium— Monori Szakmunkásképző serdülő és diák fiú. 15.50: Nk. Gimnázium—Monori Szak­munkásképző ifjúsági férfi megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás Ifjúsági-sporttelep, 14.30: Nk. Toldi DSK—Nk. Gimná­zium, körzeti diák bajnoki mérkőzés. Ili SiiMHÄfSl A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban délután 3-kor és este 7 órakor, Charley nén- je. Vörösmarty C-bérlet, illet­ve Arany-bérlet. A Kelemen László Kamara- Színházban este 7 órakor, Maraton. Bérletszünet. Figyelem! Az ATI nagykőrösi Iskolája március ll-én személy- gépkocsi-. motorkerékpár- és se­gédmotor kerékpár-vezetői tanfo­lyamot indít. Jelentkezés a köny­vesbolttal szemben, az újságos­nál. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents