Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
6 1983. FEBRUÄR 6., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK*. PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Duna menti mozaik őrizzük meg! Járásunkban szép hagyományai vannak a Falun élő fiatalok hete című rendezvénysorozatnak. Az egyhetes programban sor került többek között nemzetiségi népitánc találkozóra, a mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjainak találkozójára, sportversenyekre, vetélkedőkre is. ★ Szódon, az érdekes nevű Nevelek dűlőben 393 család a saját költségén villanyhálózatot épít, közel négymillió forintos beruházással. A közelmúltban piros nyak- kendős úttörők keresték fel Sződliget lakóit, hogy elvigyék a háztartásokban feleslegessé vált papírhulladékot. A legügyesebb gyerekek először a település üzleteit keresték fel, s mire a többiek észbe kaptak, ők már több kilós előnyt szereztek a rajok papírgyűjtő versenyén. ★ Gödön megalakult a Csatornamű Társulat szervező bizottsága. A község lakói támogatják a szennyvízelvezető csatornahálózat építését. Megszűnhetnek végre az emésztőgödrök. A tervék szerint 1998- ig valamennyi utcában elkészül a csatorna, összesen 100 kilométer hosszúságban. Az első ütemben a húsz kilóméter hosszú gerincvezeték készül majd el. ★ Sikeres évet zárt a nagymarosi szövetkezeti férfikar. A múlt év májusában, Kőszegen rendezett szövetkezeti kórustalálkozón szép oklevéllel jutalmazták az együttest. Sikeresen szerepeltek ezen kívül Kiskunfélegyházán, Viseg- rádon, Nagymaroson és Siklóson, az ottani kórustalálkozókon, s a Pest megyei munkáskórusok Kodály-emlékhang- versenyén is. ★ Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy Sződliget egyes területein néhány ház lakói reggel különböző otromba tárgyat és feliratokat találtak a kerítésükön. Ez minden tisztességes embert felháborít. Az elkövetők kiléte egyelőre ismeretlen, de nem kétséges: olyanokkal állunk szemben, akiknek örömet okoz, ha másokat felbosszantottak, ronthatják a jó hírüket. Reméljük, hamarosan kiderül, kik töltik idejüket ilyen ostoba tréfákkal, s példásan megbüntetik őket. Szabó László Sződliget Pomázon három vadonatúj telfonfülkét helyeztek el a közelmúltban. Országos probléma, hogy rongálják a telefonokat. Reméljük, nálunk hosz- szabb életük lesz az új fülkéknek, mint másutt, bár az előző nyilvános telefonokat sajnos, tönkretették. A telefonra bármikor szükség lehet, éppen ezért valamennyiünk érdeke, hogy megőrizzük a most még működő készülékeket. Különösen, mert kevés lakásba jut telefon, nagyon fontosak — olykor életet menthetnek — a nyilvános készülékek. Csere László Pomáz Elcsúfítva ez az óvatosság. Az ott élők ugyanis rendszeresen és körültekintően időről időre elvégezték ezt a tennivalót, nemcsak a vezetékek biztonságára ügyelve, hanem a fák épségére és az utcaképre is. Az utcában többnyire gyümölcsfák vannak, így a durva, kíméletlen nyírbálással kárt okoztak a lakóknak, a bosszúságról nem is szólva. A hazatérő lakók hangulata még bo- rúsabb lett, amikor látták, hogy a fanyűvök még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy a nyomokat eltakarítsák, az ágak szanaszét hevertek az úttesten. Visszaragasztani már nem lehet ezeket az ágakat, de jó lenne megállítani a folyamatot, hogy máshol, másokat ne érjen ilyen kellemetlenség. Veress Attila Érd Válaszol az illetékes Egy csárdával kevesebb Bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz. Nem névtelenül, a levél írója bátran aláírta és megadta címét, s ha nem tesz- szük közzé, ez azért történik, mert félő, hogy fejére vonnák a bejelentésben érintett fél haragját. A bejelentés tárgya egy kiskunlacházai csárda. Ne gondolja senki, hogy hivatalos, bejegyzett szórakozóhelyről van szó, inkább amolyan bögrecsárdáról. Mit is értünk ezalatt? Olyan italmérést, amely titokban, vagyis nem hivatalosan üzemel, a tulajdonos nem fizet adót, a kimért italok származási helye ismeretlen. Így a minőségért senHurrikán vonult végig az érdi Mátyás király úton, vagy csak gondatlan emberek pusztítottak itt és csúfították el az utca fáit? Sajnos, ez az utóbbi az igaz: február elsején, anélkül, hogy az ott lakókat értesítették volna, felvonultak az Elektromos Művek dolgozói és levagdosták a fák ágait. Állítólag azért volt erre szükség, mert az ágak közel voltak az elektromos vezetékekhez. Az utca lakói szerint, azonban indokolatlan volt Hozzászólás cikkünkhöz Névtelenek és tájékozatlanok A Pest megyei Hírlap 1983. január 23-i számának Postabontásában Névtelenül címmel jelent meg az a levél, amely Farmosiak aláírással, de pontos név és cím megjelölése nélkül érkezett szerkesztőségünkhöz. A levél írója far- mosi hiányosságokat tett szóvá és mielőbbi intézkedéseket sürgetett. Akkor a levél után közöltük a helyi tanács egyik munkatársának, Vankó Fe- rencnének a válaszát a felvetett problémákkal kapcsolatban. Most levelet kaptunk Farmos község tanácsától, Bencze József tanácselnök aláírásával. Részletesen tájékoztat bennünket a farmosi gondokról, s a tervezett megoldásról. Az említett létesítmények állaga valóban olyan, ahogyan azt a névtelen bejelentő ábrázolta — tanúsítja a levél. — Az épületekkel kapcsolatban intézkedett a tanács, a múlt év szeptemberi tanácsülésen tárgyalták meg a község áruellátásának helyzetét, akkor az áfész-t is beszámoltatták. A tanácstestület határozatot hozott több kereskedelmi feladatú épület — többek között a levélben említettek —, helyreállítására. Megegyeztek az áfész vezetőségével, s eszerint nem kerül sor sem a gázcseretelep, sem a vas-műszaki bolt megszüntetésére, s nem is helyezik át ezeket Tápiószelére. A kereskedelmi ellátásban nem léphetnek vissza, s ezt az áfész vezetősége is belátta. Valószínűleg az okozta a félreértést, hogy tervezik egy komplex telep megépítését Tá- plöszeién, de ez csak jobb ellátást eredményez, a jelenleg meglévő üzletek továbbra is megmaradnak. Erről a múlt év februárjában megtartott falugyűlésen már így tájékoztatták az érdeklődőket az áfész képviselői. Ami a művelődési ház felgyújtását illeti: nem a tanács feladata, hogy kiderítse az elkövető kilétét. Amit tehettek, megtették: az épület megmenthető 100 négyzetméteres része már tető alá került, s a helyreállítást már a múlt évben megkezdték. A mozi valóban nagyon régi épületben kapott helyet, de itt a balesetveszély miatt több éve nem vetítenek, s nem is használják ki az épületet. A múlt évben elkészült a felújítás költségvetése, s ehhez segítséget is kértek, mert a szükséges pénz csak 1984-ben áll majd a tanács rendelkezésére. A megjelent levél említ egy pozitívumot: épül az iskola. Bencze József tanácselnök ehhez is fűz kiegészítést: a község vezetésének a középtávú terv készítésekor döntenie kellett, hiszen a kevés pénzből nem oldhatnak meg minden gondot. Ügy határoztak, hogy a legfontosabb problémán segítenek, ezért döntöttek a 18 millió forintos iskola építése mellett — ennek szükségességét valószínűleg senki nem vonja kétségbe, még akkor sem, ha az építkezés hosszú időre előre leköti a tanácsi pénzeszközöket. Végezetül azt is közli Bencze József, hogy a kifogásolt épületek időtlen idők óta rossz állapotban vannak, s nem várhatja el senki, hogy azokat most rövid idő alatt rendbehozzák. Kiszolgált járgányok Nagyon csinos a valkói főutca, tisztán tartott porták, ápolt fák gyönyörködtetik a vándor szemét, nyugati végén azonban szomorú a látvány. Szcméthalom itt, szeméthalom ott, és még motortemető is akad. Egy Babetta és egy már-már fclismerhetetlen motormatuzsálem nyugszik az út mentén. Balázs Gusztáv felvétele Ez az árva is árva Pedig neki nagy kőháza van... Először úgy tűnik, a panaszos mindössze féltékeny, s csak ezért írta meg levelét, özvegyasszony, aki egyedül neveli a gyermekét. Nyársapáton, a II. dűlő egyik tanyájában lakik, s mint írja, még villanya sincs. Megemlít egy másik özvegyet, aki szintén nyársapáti, de nagy kőházban lakik a falu központjában, van villanya is, hiszen bent a faluban ez magától értetődik. A másik asz- szony kap a gyermeke után árvaellátást, panaszosunk viszont nem, pedig 1977 óta neveli egy szál egyedül a kislányát, aki még most is csak tízesztendős. A sorok elkeseredettségről árulkodnak: az egyik mindent megkap, pedig amúgy is jobban él, a másik viszont semmiféle támogatásban nem részesül, holott körülményei indokolnák, hogy segítsenek rajta. volt munkáltatóját is, a Ceglédi Állami Tangazdaságot. Sö- reg Mihályné, a kifizetőhely vezetője tájékoztatott bennünket: közvetlenül a férj halála után felterjesztették az ügyet, hogy kapjon a feleség özvegyi nyugdíjat és árvaellátást, de a társadalombiztosítási kirendeltség a szükségesnél kevesebb szolgálati időre hivatkozva az igényt elutasította. Az özvegyről azóta nem hallottak semmit, csak azt tudják, hogy hallása nagymértékben károsodott. Idő, idő Először a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot kerestük meg, s Vinczer Gáspártól, a felvilágosító iroda munkatársától a következőket tudtuk meg: árvaellátást ‘csak az az árva kaphat, akinek elhalálozott szülője rendelkezett annyi munka- viszonnyal. amennyi a kedvezmények élvezéséhez szükséges. Panaszosunk férje ötvenéves korában halt meg, így legalább tízéves munkaviszonyra lett volna szükség, de neki nem volt ennyi, csupán alig több, mint hat év. — Mi a teendő ilyenkor? Ez az árva nem árva? — kérdeztük. A válasz: arról szó sincs, hogy senki sem támogatja a gyermekét egyedül nevelő anyát. Ilyen esetekben a helyi tanácsokhoz kell fordulni segítségért. Megkerestük az elhunyt férj Kereset Nyársapát község tanácsát is megkerestük. Flórián Sándor- né vb-titkártól azt tudakoltuk, kap-e valamilyen támogatást a tanácstól az özvegy? — A múlt évig rendszeres nevelési segélyt folyósítottunk özvegy Lengyel Józsefnénak, de most már nem kap, ugyanis ismét felülvizsgáltuk az ügyét és kiderült, hogy jól keres, így a segélyre nincs rászorulva. Vannak a községben olyan családok, amelyeknek a segítségre sokkal nagyobb szükségük van. — Mennyi az özvegy fizetése? — Ezt nem tudom pontosan, de eléggé magas. A Ferroké- mia Ipari Szövetkezet nyársapáti telepén dolgozik. Érdeklődtünk- a munkáltatónál: panaszosunk fizetése valóban nem alacsony. Ha egész évi összjövedelmét elosztjuk hónapokra, három és fél ezer forintos átlagot kapunk, s ez, különösen vidéken, jó keresetnek számít, hiszen a kertből kiegészíthető. Más kérdés: annyira nem magas ez a fizetés, hogy mellette komolyabb összeget takaríthatna meg a panaszosunk akár arra, hogy bevezettesse tanyai házába a villanyt. Levélírónk ismer egy asz- szonyt, aki csak annyiban egyezik meg vele, hogy szintén özvegy. Sokkal jobban él, még élettársa is van, tehát gyakorlatilag nem egyedül neveli gyermekét — ez magánügy ugyan, de szerinte mégiscsak a törvény kijátszása. (Szerintünk mindenki maga dönti el, hogy milyen házastársi közösségben él. Levélírónknak sem tehetne szemrehányást senki, ha újra férjhez menne vagy élettársi kapcsolatot létesítene. A szerk.) A másik özvegy kap árvaellátást, ő nem, ezért arra az asszonyra haragszik. Nem jogosult A szabály, a rendelet mindenkire vonatkozik. Ez esetben a segítséget attól teszi függővé, kiérdemelte-e a társadalombiztosítási jogokat az elhunyt. S, ha az apa meghalt úgy, hogy 50 éves kora ellenére mindössze 6 éves igazolt munkaviszonyt hagyott maga után, ennek kárát most az árva látja, ő nevelkedik nehezebb körülmények között. Illetve, mint ez esetben is, az özvegy más úton kapott támogatást az államtól, annyit, amennyit a rendeletek itt is lehetővé tesznek. Természetesen be kell határolni, ki mire jogosult bizonyos esetekben. Érthető, hogy meghatározott munkaviszony szükséges a nyugdíjjogosultsághoz, hiszen ha valaki nem gondolt a jövőre, ha alkalmi munkából élt, vagy sehol be nem jegyzett magángazdálkodó volt, annak maga és hozzátartozói viselik némelykor előnyös, máskor hátrányos következményét. Pontosabban: a társadalom még az utóbbi esetben is megkeresi a támogatás lehetőségét. Sajnos azonban, az egyéni tragédiák minden terhét nem vál-' lalhatja át, mint a fenti esetben sem. S azt sem teheti, hogy szubjektív módon, ne a jogszabályok szerint döntsön. A panaszos tehát ok nélkül haragszik a másik özvegyre, akire ugyanaz a jogszabály — a valóságos tények miatt — másképpen hatott. i Pável Melinda ki sem szavatol, a poharazót sosem ellenőrzi a KÖJÁL, mert hiszen nem is tud róla. A fogyasztó még abban sem lehet biztos, hogy poharát elmosták, mielőtt töltöttek bele. S ami a legfőbb: az ilyen illegális csárdák nem az arra alkalmas helyen rendeztetnek be. Általában a család házi konyhájában, vagy nyári konyhájában, ahol a vendégeken kívül helyet kap az egész család. A tűzhelynél melegedik a nagypapa, a sarokban pedig a gyerekeik készítik iskolai házi feladataikat, persze csak lassan haladva, hiszen a felnőttek koccintásaira és bölcselkedéseikre kénytelen-kelletlen odafigyelnek. Van, aki úgy véli, nem árt a gyereknek, ha a nagyok között forgolódik, sok minden ragad rá a felnőttek társaságában, hiszen megvitatják a világ legfrissebb eseményeit, szűkebb hazájuk ügyeit-bajait, s ebből az ifjúság akár tanulhatna is. Arra már kevesebben gondolnak, hogy a gyerek nemcsak ezt hallja meg, amit érdemes, hanem a zagyva beszédet, a trágárságokat is, s persze részesül a látványból, amely általában nem éppen szemet gyönyörködtető. Olvasónk arra hívta fel a figyelmet, hogy' a zugitalmé- rés gazdája tevékenységével veszélyezteti gyermekeit, arról nem is szólva, hogy amit tesz, az többféle ok miatt is törvénybe ütköző. Mi nem vagyunk hivatottak eljárni ilyen ügyekben, ezért a bejelentést továbbítottuk az illetékesekhez. Meg is érkezett a válasz a Buda környéki Vám- és Pénzügyőri Szakasztól Nagy Lajos pénzügyőr százados, szakaszparancsnok aláríásával. Arról tájékoztat bennünket, hogy a bejelentés nyomán kimentek helyszíni ellenőrzésre, s megállapították, hogy a kérdéses lakásban valóban tiltott italmérés folyik, az épület konyháját erre a célra rendezték be, így a poharazás és a hangos beszéd zavaró lehet a házban lakó kiskorú gyermekekre. Azt is megállapították az ellenőrzés során, hogy a bejelentett a bort Akasztó községben vásárolja 16 forintért literenként, s lakásán már harminc forintért méri ki. Jogosulatlan kereskedés miatt feljelentették, s szabálysértési eljárás indul ellene. • Szerkesztői üzenetek K. A.-né, Nagykőrös: Más a kölcsön és más a szociális segély. Az utóbbit nem kell visszatéríteni, s attól sem kell tartaniuk, hogy ráterhelik a házukra, tartozásként. Sz. L., Budapest: A Monorvidéki Áfész szeszfőzdéjével kapcsolatos észrevételeit továbbítottuk az illetékeseknek. Ha megérkezik a válasz, lapunkban közöljük. Türelmét kérjük. M. j., Tápiógyörgye: Levelében azt kéri, indítson a Volán 20. számú Vállalata közvetlen autóbusz- járatot Tápiógyörgye és Cegléd között. Kérését továbbítottuk a vállalathoz, válaszukat lapunkban olvashatjuk majd. K. L., Sülysáp és 5zv. M. J.-né, Szigetújfalu: Mindketten arról számolnak be, hogy betegségük miatt kórházba kellett vonulniuk, s ott-tartózkodásuk ideje alatt kellemes tapasztalatokat szereztek. Az orvosok és az ápolónők oda- adóan törődnek a betegekkel — örülünk a jó híreknek, s annak különösen, hogy egyre több ilyen beszámolót kapunk olvasóinktól. Ha a betegek jól érzik magukat a kórházakban, ez azt jelenti, hogy sokat javult az egészségügyi ellátás színvonala. K. J., Gödöllő: Levelében arról ir, hogy városukban nincs olyan szerviz, ahol segédmotoros kerékpárokait lehetne javíttatni. Ha eá- romlik a jármű, be kell vinni Budapestre, különösen, ha garanciális javítás szükséges, mert azt csak a fővárosban vállalják. Egyetértünk önnel, szerintünk is jó lenne, ha minden nagyobb településen lenne olyan javitőválla- lat, ahol elvégeznék ezeknek a járműveknek a javítását is. Megkérdezzük az illetékeseket ez ügyben, s válaszukat közöljük majd.
