Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
1983. FEBRUAR i., PÉNTEK «m Tégla milliószámra Az elmúlt évben 65 millió téglát gyártottak az Épületkerámiaipari Vállalat őrbotíyáni téglagyárában. Az idén mintegy 63 millió gyártását tervezik, hiszen a már nyolc éve működő gyár berendezései, szerkezetei több karbantartási munkát igényelnek. Koszorúzás Nemeslaki Tivadar, a ma gyár munkásmozgalom kiemelkedő harcosa születésének hatvanadik évfordulóján, csütörtökön a Mező Imre úti temető ben koszorúzása ünnepséget tartottak. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszterként hunyt el, 1962-től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának, s volt országgyűlési képviselő is. Sírjánál az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kovács Antal és Párái Imre, a Központi Bizottság tagjai, az országgyűlés 'képviseletében Péter János alelnök és Korpái Jánosné jegyző, a SZOT nevében Ligeti László alelnök és Jakab Sándor főtitkárhelyettes helyezte el a tisztelet és a megemlékezés virágait. Nemeslaki Tivadar végső nyughelyét megkoszorúzták az Ipari Minisztérium, a vasasszakszervezet, valamint a család, a volt harcostársak, munkatársak és a nevét viselő szocialista brigád képviselői. NÉPI ELLENŐRÖK NEGYEDSZÁZADA (Folytatás az 1. oldalról) ben az eddigieknél nagyobb teljesítményekre is képes lesz a népi ellenőrzés. Hisszük, BOR BÁND! JÁNOS: hogy valamennyi népi ellenőr, bizottsági tag, függetlenített dolgozó a jövőben is felelősséggel eleget tesz a párt, a kormány által támasztott követelményeknek — fejezte be ünnepi beszédét Szakali József. Ä FIGYELMET Ä GAZDÁLKODÁSRA ÉS ELLÁTÁSRA KELL ÖSSZPONTOSÍTANI Ezután Borbándi János emelkedett szólásra, s tolmácsolta az ünnepség' részvevőinek, a népi ellenőröknek az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács üdvözletét. — Újjászervezett pártunk történelmi küldetését teljesítette, amikor negyedszázaddal ezelőtt a haladó erőkre támaszkodva rövid idő alatt konszolidálta a murakáshatalmat, a társadalom életét — mondotta elöljáróban. — Elkezdődött a dolgozók széles rétegeinek érdemi bevonása a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok alakításába, amelynek fontos része volt egy társadalmi alapokon nyugvó, sajátos ellenőrzési szervezet létrehozása. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a népi ellenőrzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és az útkeresés rövid szakasza után társadalmunk szocialista intézményrendszerének fontos részévé vált. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután arról szólt, hogy a népi ellenőrzés az elmúlt években a fogyatékosságok feltárása mellett jelentős segítséget nyújtott a hibák megszüntetéséhez is, s ezt a támogatást a párt- és állami szervek nagyra értékelik. — Céljaink elérése, feladataink megoldása csak a dolgozók alkotó részvételével — és kezdeményező vezetéssel — valósítható meg. Sok még a tennivalónk azért, hogy a külgazdasági egyensúly javításának legfontosabb forrása — a belföldi felhasználás csökkenése és az elosztási arányok változtatása helyett —_ elsősorban a termelés hatékonyságának növelése és a nemzetközi versenyképesség fokozása legyen. A következő években azzal kell számolnunk, hogy tovább szigorodnak a munkánkkal szemben támasztott követelmények — hangsúlyozta a minisztertanács elnökhelyettese. — Az előttünk álló feladatok sikeres megoldásához minden területen szervezettebb munkára, , kezdeményezésre, racionális és felelős gazdálkodásra van szükség. A fejlődésünket nehezítő gondok leküzdéséhez, a kedvező folyamatok gyorsabb kibontakoztatásához jelentős mértékben hozzájárulhat a népi ellenőrzés is — mutatott rá Borbándi János. — A gazdasági építőmunka jelenlegi szakaszában a népi ellenőrzés azzal teheti a legtöbbet, ha a vizsgálati témák kiválasztásában a gazdálkodás és az ellátás legfontosabb területeire összpontosítja figyelmét és erőit. Még nagyobb szerepet kell vállalnia a népi ellenőröknek a kedvező tapasztalatok elterjesztésében is. — Meggyőződésünk, hogy a népi ellenőrzés — az állami és társadalmi ellenőrzési rendszer szerves részeként —, a jövőben is eredményesen segíti társadalmi és gazdasági céljaink elérését, a jó állam- polgári közérzet fenntartását — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese: Borbándi János ezután ismertette Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a népi ellenőrökhöz írt levelét, melyet az 1. oldalon közlünk. KITÜNTETÉSEK - ELISMERÉSEK Az évforduló alkalmából csütörtökön délelőtt kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlament Kupolatermében. A társadalmi és függetlenített népi ellenőröket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte. Jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János miniszterelnök- helyettes és Szakali József, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke. Losonczi Pál méltatta a népi ellenőröknek áldozatos, közmegbecsülésnek örvendő tevékenységét, majd kiváló munkájuk elismeréseként az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseket nyújtott át aktivistáknak, illetve függetlenített népi ellenőröknek. Pest megyéből, a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Mátrahegyi István, a Pest megyei NEB társadalmi elnökhelyettese, a Csepel Vas- és Fémművek szerszámgép- gyárának osztályvezetője. Az ezüst fokozatot F. Nagy István, a Ráckevei járási NEB elnöke vette át. A bronz fokozatot Bozzai Jánosné, a Monori járási NEB tagja, a Magyar Nemzeti Bank manor! fiókjának csoportvezetője; Pesti István, a megyei NEB főrevizora és dr. Zilai István, a Váci városi-járási NEB tagja, az MHD váci gyáregységének jogi és kereskedelmi osztályvezetője kapta. Gazdasági fejlettség — fogyasztási szerkezet (3) Ösztönzés, megfelelő irányban Nagy fontosságát tulajdonítanak a biztonságnak A magas fokú termelékenységgel — és az új technikai eredmények folyamatos föl- használásával — mégvalósuíó tömeggyártás lényegesen befolyásolja a fogyasztást, de ha drágán termelünk, akkor drágán vásárolunk. Van azonban más veszélye is a korábban áhítottnak számító javak tömeges elterjedésének, s ez a fölös törekvések megjelenése — valamiben különbözzék az átlagostól az új cikk, mégha ez a valami szükségtelen is — a termékfejlesztésben. Leegyszerűsödött Negyven esztendeje 2,03 ptengö volt a mezőgazdasági napszám éves átlaga a megyében, ma ennek — jelenlegi vásárlóerőben kifejezett — értéke 35—38 forint... Elengedhetetlen: gazdasági fejlettségünket — és vele fogyasztásunk alakulását — mindenkor történelmi összefüggésekben kell — kellene — szemlélnünk. Elengedhetetlen annak tudata: a szocialista fogyasztási modell nem egy állapot elérését tűzi ki céljának, hanem egy folyamat fenntartását, váltakozó célokkal. A fogyasztás éppen ezért nem cél, hanem eszköz — humanizált fogyasztásnak jelöli a szakirodalom — a sokoldalú emberi élet kiteljesítéséhez, az egészséges, kulturált, harmonikus életfeltételek folytonos — _ s magasabb szintet képviselő — újrateremtéséhez. Hosszú évekre visszavezethető tapasztalat: általában nem tervezésünk a hibás, hanem a tervcélok elérésére ösztönző — ha kell: szorító — szabályozás. Ebből az ellentmondásból fakadnak legtöbbször a felemás folyamatok. Gazdasági fejlettségünkhöz képest például kiterjedt és nagy arányú a társadalmi juttatások — mind a pénz-, mind a természetbeni juttatások — köre. A teljes jövedelem 85,9 százaléka származott 1950-ben a munkával összefüggő bevételekből, ez az arány 1960-ban 80,4, 1970-ben 74,5, újabb tíz év múlva, azaz 1980-ban pedig 67 százalékra csökkent. Napjainkban a munkajövedelmek minden száz forintja mellé 46—43 forint „jár” pénz- és természetbeni társadalmi juttatás formájában. Nehogy félreértés legyen: nem a kiterjedt társadalmi gondoskodás szükségessége a kérdéses, hanem az, ezzel párhuzamosan miért nem voltunk képesek erősebbé tenni a munkajövedelmek ösztönző szerepét, differenciáltságát, miért egyszerűsödött le a többre késztetés a puszta bérnövekedésre?! Amint kérdéses az is, sok helyen miként süllyedt az alapfizetés a megjelenést honoráló összeg kétes szerepébe?! Napi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok egyaránt megállapították, szocialista rendszerünkben az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyasztás lehetősége biztonságának, azaz a betegség idején, az öregkorban stb. élvezett jövedelmeknek. Továbbá: ahhoz, hogy az anyagi ösztönzés megfelelően érvényesülhessen, kellő árukínálat szükséges, máskülönben a pénz csak meghatározott — éppen kapható — árukra váltható át, azaz értéke — kívánatossága — csökken, s vele a nagyobb teljesítményre ösztönzés is. A gazdasági fejlettség mai fokán tehát kiemelkedő jelentősége , van az áruellátás kiegyensúlyozottságának, illetve a szolgáltatások színvonalának, ezek folyamatos javításának. Ámde: az a speciális kettős látásunk nem tartható fenn, hogy termelőként elfoglalt középszerű helyünket — és a mai gazdasági környezetben még ez a középszer sem örökös járandóság! — jónak véljük, de az ehhez mért fogyasztást már nem kielégítőnek érezzük, Ítéljük. A középmezőnyben levő termelő semmilyen tekintetben sem rugaszkodhat a fogyasztói élvonalba. S mégis, miközben a világpiac folyamatosan leértékelte teljesítményeinket — az azokat formába öltöztető árukat, szolgáltatásokat —, mi fölértékeltük fogyasztói jogainkat és igényeinket, nem véve tudomást arról, minden termelő egyben fogyasztó-felhasználó is; következmények nélkül nem alakítható ki ilyen kettős magatartás, s még kevésbé ismerhető el a közgondolkodásban. Sajnálatosan, hazai gyakorlatunkban polgárjogot kapott a közvéleményben, s ezért — ezért is — roppant nehéz az új gondolkodási pályára való átállás. Visszavonulással Egyetlen, bár sóikat mondó tényt az előbbiek aláhúzásaként: a gazdasági fejlettség megkövetelte iránnyal szemben, a megyében — nemcsak á közösséi javát vigyázzák Mint lapunk első oldalán szólunk róla, a Pest megyei népi ellenőrök ma emlékeznek meg a szervezet megalakulásának 25. évfordulójáról. Ez alkalomból mutatunk be kettőt, a megye ezerszáznegyvenegy népi pi ellenőre közül. dekében, kellene lépnie. Őt mindig megtalálja a kölcsönkérő, aki soha nem adja visz- sza a pénzét, az a piaci árus. aki kevesebbet mért és többet számolt. Bozzai Jánosné a nehéz betegségből lábadozik. Várják kollégái és népi ellenőr társai. Várják a bizottságban, hogy ismét elmondja, mi a véleménye, hogyan látja azt, amiről vitázni, beszélni kell. Munkásként erezte Jól magát Mindig mindenben segítőkész A Monori Járási Népi Ellenőrzési Bizottság ülésein nem akadnak üresen futó percek. Bozzai Jánosné — ha nem ő a vizsgálat vezetője, aki mindig elsőként kap szót — a vita kezdetekor hallgat. Cigarettáját szívja, arca nyugodt, aztán lassan rövidre nyírt fekete hajához emeli a kezét, s halk hangján megszólal. Nem lehet nem figyelni rá, mert amit mond, annak mindig súlya van. Pedig még csak szónoki fordulatokat sem használ, és soha nem emeli fel a hangját. Ám ezeken a csendesen és megfontoltan elmondott hozzászólásokon átsüt Bozzai- né egyénisége. Érezni, hogy a törékeny asszonyban erő, határozottság feszül. Négy hónapja betegeskedik, azóta üres az íróasztala a Magyar Nemzeti Bank monori fiókjánál. Négy kolléganője — beosztottjai a hitelügyi csoportban — hiányolják. Őket kérem, jellemezzék csoportvezetőjüket, hiszen 30, 12, illetve 8 éve dolgoznak együtt. Így sorjáznak a vélemények: — Komoly, megfontolt, ideális főnök. Olyan, aki megérzi, mikor van szükség a főnöki magatartásra és mikor egyenértékű a beosztottaival. — Mindig mindenben segít. Személyes vagy hivatali gond megoldásában egyaránt lehet rá számítani. — Közösségi ember. 25 éve népi ellenőr és szakszervezeti bizalmi. — Sok NEB-vizsgálatot vezetett, főleg kereskedelmi témákkal kapcsolatban. Nem mond könnyen Ítéletet, igyekszik több oldalról is megnézni a dolgot, nehogy elhamarkodott véleményt alkosson. Érdekes, hogy amilyen határozott a munkájában és megbízatásaiban, olyan gyámoltalanul jóhiszemű, ha saját érDr. Zilai Istvánról, az MHD váci gyáregységének jogtanácsosáról és kereskedelmi osztályvezetőjéről tudom, hogy 20 éve vesz részt a városi és járási népi ellenőrző bizottság tagjaként nagy hozzáértéssel a testület munkájában, s vezet ellenőrzéseket is. Ő vizsgálta a közelmúltban a nyugdíjasok foglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket, a gyermekélelmezés helyzetét, ő vezette a szabad szombatok bevezetése utáni ötnapos munkahét tapasztalatait összegező vizsgálatot. Egy tanácsülés szünetében csak pár percig beszélhetünk zavartalanul. Ismerősök jöttek, odaköszöntek, * mellételepedtek, szót váltottak vele. Népszerű ember. Önmagáról mégis szerényen, csak a lényegre szorítkozva beszél. A Magyar Kommunista Pártba 1945-ben lépett be. majd a demokratikus rendőrség kötelékébe. Egyenruhában vált a jog, a törvény szakemberévé 1948-ban, de néhány év múlva igazságtalanság történt vele, s akkor helyezkedett el a váci hajógyárba. A munkások között érezte igazán jól magát. Értett a motorokhoz, hamarosan csoportvezető lett, 1954-ben már a szakszervezeti bizottság tagja, majd a jogi és kereskedelmi osztály élére helyezték. Márciusban innen vonul nyugdíjba. — A NEB népszerű, valóban népi szervezet — mondja. — Kezdetben munkások, parasztok ellenőriztek, ma már egyre nagyobb szükség van a szakemberekre is, hiszen az elemző vizsgálatok, az ellentmondások feltárása, a jó megoldás megtalálása megfelelő képzettség nélkül bajos volna. A vizsgálathoz kell a munkaidő-kedvezmény, de a feldolgozás már esti munka. A mi generációnk megszokta a közéleti tevékenységet. Nekem ez a pártmunkám. Szeretem, nem érzem tehernek, inkább kitüntetésnek fogom fel. örülök, hogy megbízóim is elégedettek a munkámmal. Gér—Kovács az iparban és az építőiparban, hanem a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a nem anyatgí ágazatokban is — a legutóbbi évtizedben csökkent a távolság a különböző munkakörökben dolgozók munka- jövedelmei között és ugyanez a folyamat zajlott le az azonos foglalkozású csoportok legmagasabb és legalacsonyabb javadalmazást elérő tagjainál. Ami végképp meghökkentő, az az, hogy ennek az egyenlősítésnek a fő terepei éppen a fejlesztés és a termelés kulcshelyei voltak, aminek következtében nagy tudású műszakiak serege vonult vissza a termelés — a munka társadalmi hatékonysága szemszögéből nézve — perifériális helyeire, ám ezeken a helyeken javadalmazása messze felette állt az előző munkaadónál kapottnak. Kissé elvontabban megfogalmazva: a munkahelyek többségén a korábbival azonos teljesítménnyel is elérhető volt a fogyasztás növeléséhez a többletforint, s ez még inkább tágította az ár- és értékviszonyok egymástól való eltávolodását, a termelésben éppúgy, mint a fogyasztásban. Elkerülhetetlenné vált mindezek következtében annak a fölismerésnek, a gyakorlati érvényesítése, hogy a fogyasztói hierarchiának — létezik ilyen, s nem az a baj, hogy van, hanem alakulásának eddigi tényezői okozzák a gondot — közelednie kell a termelői kör rangsorához. Azaz: valaki ne legyen — lehessen — más a fogyasztásban, mint ami a társadalmi munkamegosztásban. Ha kereset- növekményre van szüksége, akkor ennek fejében nyújtson a társadalomnak teljesítmény- növekményt, s ráadásul nem akármilyet — például nehezen értékesíthető terméket, alacsony színvonalú szolgáltatást —, hanem a közösség kijelölte típusok valamelyikét, azt, ami egyszerre jár közös és személyes előnyökkel, haszonnal. Az egy évtized alatt megnőtt és megszokott életszínvonal — ma a szellemi foglalkozásúak háztartásainak felében, a munkáscsaládok negyedében van gépkocsi a megyében, a szövetkezeti , parasztsághoz tartozó családok hatvan százalékában használnak bojlert —. benne a hétvégi telek művelése, a gázfűtés, a háztartási gépek megnőtt állományának karbantartása, javítása stb. a családoktól új költségfedezetet követel, de mert a fogyasztás sok eleme előtte jár a gazdasági fejlettségünk teremtette tényleges lehetőségeknek, most a kettő közötti egyensúly megbomlásának fölszámolása került a fő helyre. Tény, hogy — Engels szavaival élve — minden egyensúly relatív és időleges, ám ettől még szükségessége nem kisebb. A másik cél Körülbelül egy évtizeden át fokozatosan, folyamatosan és viszonylag jelentős mértékben növekedett az ún. szabad rendelkezésű jövedelemhányad felhasználásának szerepe a családok életében. (így jelölik azt a jövedelemrészt, amelyet az ún. kötött kiadáson túl — lakbér, fűtés, közlekedés, alapépítkezés stb. —, a család saját belátása szerinti célokra költ.) Ez a rész napjainkban a személyes jövedelmek 25—10 százaléka között váltakozik családtípusonként, de az alacsony jövedelmű háztartásoknál nem több 8—20 százaléknál. Nem e jövedelemrész korlátozása, hanem ésszerűbb kiadásának szorgalmazása a célok egyike, a másik cél pedig az.^hogy ezt a jövedelemrészt elsősorban — a mainál sokkal jobban differenciált — a munkából származó, teljesítménynyel fedezett forintok gyarapítsák. Mészáros Ottó Vége
