Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

1983. FEBRUAR 21., VASÁRNAP Miért késik a megvalósítás? Ötletekben nincs hiány A ceglédi fűrész-, le­mez- és hordóüzem egy budapesti vállalat kihelye­zett része. Lakatos László párttitkár elmondta: — öt éve, esztendőnként együtt­működési szerződést kö­tünk a művelődési köz­ponttal. Kapcsolatunk jó. A TIT előadói a dolgozókat érdeklő témakörökben — a csillagászattól az egészség­védelemig — tartottak elő­adásokat. Voltunk a buda­pesti Planetáriumban és a Fővárosi Nagycirkuszban. A tavalyihoz hasonlóan az idén is elmegyünk kü- lönbusszal Szegedre, a sza­badtéri játékokra. — Ha már a buszról beszél­tünk — szól közbe Revák Márton, a szakszervezeti bi­zottság titkára —, azt is ér­demes megemlítenünk, hogy vettünk tíz bérletet — a leg­drágábbat —- a Szigligeti Színházba. Ezeket azonban csak azok a dolgozók tudják igénybe venni, akiknek autó­juk van, mert Szolnokra drá­ga a buszjegy. A vállalati autóbuszt csak harmincöt Utassal éri meg elindítani, harmincöt bérletre meg nem telik. Sokan sietnek haza — Nem lehetne ügy megvá­sárolni a bérleteket, hogy egyik felét a vállalat, a má­sikat meg a tulajdonos fizes­se7 — Tartok tőle, hogy ilyen formában sem lenne elég je­lentkező — felelte Revák Már­ton. — Az emberek legtöbbje bejáró, siet haza, otthon még várja a mezőgazdasági munka. — Hogyan tudnánk a haza- sietőket bevonni a művelődési programokba? — Az újszilvást tanáccsal és művelődési házzal próbál­tunk együttműködni. Munká­saink majd egynegyede ugyan­is Újszilváson lakik — mond­ta Lakatos László. — De va­lahogy abbamaradt az egész, pedig ők is örömmel fogadták a kezdeményezést. Főleg a ki­rándulások és a sportesemé­nyek vonzzák a dolgozóinkat. A művelődési ház könnyebb fajsúlyú rendezvényeire nem nehéz közönséget toborozni. Van egy horgásztanyánk, az a fiatalok kedvelt találkozóhe­lye. Tavaly Észak-Magyaror- szágon kirándultunk, az idén a vállalat sátraival indulunk nagyobb külföldi túrára. Aki a fát szereti Orisek Ferenc — a gyár főmérnöke, régi amatőr fafa­ragó, aki szabadságát külön­böző hazai és külföldi fara­gótáborokban tölti — felaján­lotta, hogy szakkört szervez a kádáripari tanulók részére. Sok tehetséges, fát szerető fia­tal van a vállalatnál, szíve­sen elsajátítanák a művészi igényű faragás csínját-bínját. Az üzem fotográfus mestere, friss Géza villanyszerelő pa­sszolta: — Tizenötezer fo­rint értékű berendezést vásá­roltunk, de nincs helyiség a laboratórium részére. Lenne ugyan egy szoba, de ott most irattár van és így a berende­zés kihasználatlanul hever... — A vállalatnál ötszáz kö­tetes könyvtár található — közölte Zakar Józsefné, a Széchenyi Istvánról elnevezett szocialista brigád vezetője, könyvterjesztő, könyvtáros. — Dolgozóink tíz-tizenöt százalé­ka rendszeres könyvtárlátoga­tó. Jobbára a szakmai kiad­ványokat keresik. Szépirodal­mat ritkábban olvasnak. tunk, s felkérnénk ismert kül­politikai újságírókat is aktuá­lis események ismertetésé­re... Sok terv, ötlet hangzott el ezen a ceglédi beszélgetésen. Nehéz megérteni miért késik megvalósításuk? S. E. Más üzemekkel együtt — Van egy dédelgetett ter­vünk — folytatta a párttitkár. — Körülbelül tíz esztendeje létesült itt az ipartelep, s a szomszédos üzemekkel közösen nagyobb kulturális megmoz­dulásokat szervezhetnénk. író- olvasó, valamint színész—kö­zönség találkozókra gondol­Orpheusz alászállt A hét végén megrendült a színházi világ. Sok-sok Laura, Blanche, Alexandra del Lago, Chance, Brick, Dubois sziVe szorult össze egy pillanatra, amikor megtudták: elhunyt Tennessee Williams. Megany- nyi vágyódás, emberi tisztán- érzés szállt sírba az Uvegfigu- rák, A vágy villamosa, a Macs­ka a forró bádogtetőn, az If­júság édes madara, a Nyár és füst. az Orpheusz alászáll szer­zőjével. Tennessee Williams változatos ifjúkor után a sikerszerzők életét élhette, müveit világszer­te játszották. Talán azért, mert hősei mindig megküzdöttek és megszenvedtek; kiszolgáltatott, tétova figurái rendre elvesztek a könyörtelen taposómalom­ban. Laurái, Blanche-ai ra­gaszkodtak megálmodott törté­neteikhez, ám kiszolgáltatott­ságaik révén legbelül sérültek voltak, s ezért szükségszerűen összeütköztek környezetükkel. Sajátos erkölcsi miliőben él­tek, sugárzásuk mindössze fel­villanás volt — cgy-egy szuper­nóváé vagy hullócsillagé —, s mert szinte valamennyien ma­gányosan akartak kitörni ra- gaüványaik közül, ezért ren­deltetésszerűen elbuktak. Williams nem volt briliáns (ró, a szellemességet is inkább másutt kell keresni. Darabjai­ban viszont lenyűgöző atmosz­férát tudott teremteni, szituá­ciói közösséget átvilágítoak voltak, lrásmüvészete kihívás az elhallgatás ellen. Olyan egyszemélyes lázadás, amely leginkább költői képekben fo­galmazódott meg, de tanulsá­gos az eredete is, mert egész életművén végigvonul alakjai­nak féltése, szeretető. Varázslatos ez az életmű, Nemcsak a felcsillámló üveg fényét adja, annál maradan­dóbb emlékeket villant fel. Olyan színházi előadásokat, színészi alakítások emlékezetét nálunk is, amelyekben mindig felidéződik az ifjúság édes ma­darának a hangja. S mert va­lahol valamennyien nosztalgi kusak vagyunk, ezért mindig hozzánk tartozó, velünk élő írónak, színpadi szerzőnek érezzük Tennessee Williams­et, aki pénteken hunyt cl New York egyik szállodájában, het­venkét évesen. M. ZS. Csepel-sziget hete Látogatóban a Szomor családnál Meg nem tudom mondani, i hogy a Szomor família repre­zentálja-e a ráckevei járás la­kóit, életükből lehet-e követ­keztetéseket levonni arra vo­natkozóan, az emberek több­sége milyen eszméktől és er­kölcsöktől vezérelve él e vidé­ken. Ami a család összetételét vagy az életpályát illeti, min­denképpen. Hiszen Szomor József, a ráckevei Aranykalász Tsz elnökhelyettese két gyer­meket nevél, ő is, feleségé is e vidék szülötte, itt jártak kö­zépiskolába. Sokan ismerhet­nek magukra a tekintetben is. hogy korántsem volt könnyű a pályakezdés. A családfő a mű­szerészszakma után, már nős emberként végezte el a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetemet, míg felesége, aki ma a Cse­pel Autógyár egyik laborató­riumának mérnök-munkatár­sa, szintén a munka mellett tanult. Am, ahogy két egyforma em­ber sincsen, úgy miért is kel­lene azt várnunk Szomorúktól, hogy pontosan hasonlítsanak valaki másra. Hiszen az egye­diben is fellelhető az általá­nos. e család tagjainak, bará­tainak, ismerőseinek életében is találunk számtalan jellem­ző, valamennyiünket érdeklő momentumot. Mindenekelőtt a lokálpat­riotizmust, Ráckeve és környé­ke, a Csepel-sziget szeretetét, amelyről a hivatalos, gyakran szakszövegekhez szokott em­berek is olyan sok szeretettel tudtak mesélni. A közös gon­dok iránti fogékonyság szintén jellemzője e társaságnak. Egyfelől oly módon, hogy mint a közös gazdaság veze­tői, családi, barati körűen is a jo gazda módjára gondolkod­nak, töprengenek tennivalóik­ról. (A szövetkezet zárszámadá­sáról, eredményeiről, szomba­ti szamunkban olvashattak be­számolót.) Kis és nagy ügyek követték egymást e jól szerkesztett, ér­dekes magazinműsorban. Szó esett például a környék törté­netéről, a helyi politikai kér­désekről, az otthonteremtés, a gyereknevelés kérdéseiről. S e családi beszámolók minden­féle értekezletnél hitelesebben szóltak a Csepel Autógyár szakszervezeti ügyeiről, épp­úgy, mint az érettségi előtt ál­ló diák izgalmairól. Szomorék szimpatikus embe­rek, értőn, barátként diskurál- taik egymással, feledve már rádiót, mikrofont, élő adást, s egyéb zavaró körülményeket. Hogy így történt abban igen nagy része van Antal Imrének, aki a megbetegedett Kertész Zsuzsa szerepét is magára vál­lalva kitűnően vezette a szom­bat délelőtti családi műsort. Egyénisége — jól tudjuk — mindig képes kellemes at­moszférát teremteni. Ez alka­lommal azonban maga is ki­válóan érezte magát a rácke­vei családi körben, kérdései nemcsak a riporteri, de a sze­mélyes kíváncsiságot is tükröz­ték. E műsorral fejeződött be a Magyar Rádió egyhetes vállal­kozása a Csepel-szigeti hét, melynek során napról napra bepillantást nyerhettünk a rác­kevei járás és Budapest XXI. kerületének életébe. Ne gyermekmegőrző legyen Tanulószobában töltött órák Megnyugtató érzés minden szülőnek, ha a. gyereke napközis. Kisebb az esély, hogy a nebuló elcsavarog­jon, rossz társaságba keveredjen, és elbliccelje a délelőtti vagy a délutáni tanulást, a felkészülést. A gyerekek álta­lában négy-öt órát töltenek a napköziben, de — statisz­tikai felmérések szerint — ennek az időnek az általános iskolában csak felét jelenti« leckeírás, illetve a tanulás. A szabad idő aránya tehát nem lebecsülendő, ráadásul lehetőséget kínál arra, hogy az iskolások szervezett ke­retek között, személyiségük formálására, gazdagítására fordítsák. Ezért sem érdektelen játék a szavakkal, hogy az iskolának ezt a funkcióját „tanulószobának" vagy „napközi otthonnak” nevezzük. Az előbbiben nagyobb '/. hangsúlyt kap a gyermekmegőrzés, az utóbbiban a ne­jt velés. Könnyed és fajsúlyosabb mű­sorok váltották egymást, ösz- szességében mégis azt mond hatjuk, valóban alapos képet nyerhettünk e vidék, Magyar- ország egy darabjának életé­ről. A műsorok szerkesztéséért felelős munkatársak nem csu­pán letudták feladatukat, ha­nem olyan műsorokat kínáltak a hallgatónak, melyek az ere­dettől függetlenül is szolgál­tak tanulsággal, élvezetes, jó rádiós csemege volt. Egyensúlyteremtés A letkési iskola tavaly bő­vült négy új tanteremmel, s így sikerült megoldani az egy- műszakos oktatást. Ez távolról sem csupán abban jelentett előnyt; hogy jobbak, kulturál­tabbak lettek a feltételek. A gazdagodással a pedagógiai munka hatékonysága javult, hiszen a délutáni oktatás ered­ménye legalább harminc szá­zalékkal rosszabb, mint a dél­előttié. — Az új épületszárny azt is eredményezte, hogy minden jelentkezőt fel tudtunk venni napközisnek — mondta Akuc* Lorándné iskolaigazgató. — A feltételek megfelelőek: saját főzőkonyhánk és étkezőnk van, a délutáni foglalkozások irányítására szakképzett peda­gógusokat tudtunk alkalmazni. Talán éppen ezért különös, hogy a gyerekéknek csők az egyharmada igényelte a nap­közis ellátást. De többnyire olyanok, akik szociális vagy egyéb szempontból hátrányos helyzetűek, és ezzel összefüg­gésben általában gyengébb ta­nulók is. Ebben az iskolában nagy­szerűen bevált a napközis munkafüzet, amelybe a peda­gógusok mindenkinek beírják a feladatokat. Ezzel a mód­szerrel a gyerekek nemcsak segítséget kaphatnak, hanem ellenőrizhetők is. A délutáni program mindig pihenéssel, játékkal kezdődik, s csak ezt követi a tanulás, majd szer­vezett szabadfoglalkozás az iskolában vagy a klubkönyv­tárban. — A gyakorlatban érezzük annak az előnyét, hogy a ta­nács közös igazgatás alá von­ta az iskolát és a klubkönyv­tárat — folytatta Akucs Lórándné. — Rendszeresek a könyvtárlátogatások, a nap­köziseket bevontuk a szakkö­rökbe, tehát részesei mind­azoknak a közművelődési for­máknak, amelyek részben ki­egészítik az iskolában tanul­takat. részben pótolják a ko­rábbi hiányokat. Tudatosan vállaljuk a differenciált neve­lést, igyekszünk megteremte­ni a gyerekek közötti egyen­súlyt. Kihasználjuk azt a le­hetőséget, hogy a napközisek az idejük nagyobb részét ta­nári felügyelettel töltik el. A közösségi erők Vámosmikolára járnak is­kolába a perőcsényi és a té- sai gyerekek; a 250 tanuló kö­zül 196 napközis. Hat csoport­ban folynak a délutáni fog­lalkozások, szakképzett peda­gógusok irányításával. — Legfontosabbnak ítélem a kötelesség és a kedvtelés helyes arányának a kialakítá­sát — kezdte Tóth Lajos, az iskola igazgatója. — Ez már önmagában is nehéz pedagó­giai feladat, -komoly nevelési szempont. Természetesen meg­értjük, sőt támogatjuk a szü­lők törekvését, hogy külön nyelvtanfolyamokra, sport­szakkörre, esetleg zeneiskolá­ba járatják gyerekeiket, de ez nem mehet a tanulás ro­vására. Ebben segíthet a nap­közi: amellett, hogy a pedagó­gus jelenléte könnyíti az anyag elsajátítását, a feladatok meg­oldását. még tanulópárokat is alakítottunk. Több gyereknél is megfigyeltük, hogy eredmé­nyességére kedvező hatással volt a közösségben tanulás. Az iskolai szakkörök — pél­dául orosz nyelvi, fizikai, egészségügyi, kézimunka, bá­bozás — működésében is o közösségi magatartás elsajátí­tását, gyakorlását ítélik hang­súlyosnak Vámosmikolán. Ezt igyekeznek erősíteni a tanu­lásban és a szabad idő eltölté­sében. Ehhez a napközi, mint „intézmény”, minden bizony­nyal kiváló forma. — A nevelési munkát nehe­zíti, hogy nincsenek külön napközis termeink — folytatta az igazgató. — A gyerekek: menni nyelv­délután ugyanazokban a tan­termekben, ugyanolyan iskolai formák között tanulnak, mint délelőtt. Ez elkerülhetetlenül okoz egyfajta monotonságot. Ügy próbálunk segíteni, hogy igyekszünk változatossá tenni a délutáni programot játékkal, sétákkal, könyvtárlátogatással, lemezhallgatással. A legna­gyobb problémát az jelenti, hogy okosan osszuk be a gye­rekek idejét, de újra és újra tapasztaljuk a diákok túlterhe­lését. Sokan a játékra szánt időben is kénytelenek tanul­ni, hogy -el tudjanak edzésre, zongoraórára, tanfolyamra. Nevelési színtér A két börzsönyi kistelepülés példája kevéssel derűsebb ké­pet mutat a megyei helyzet­nél. A letkési és a vámos- mikolai iskola napközije való­ban nevelési színtér, de nem is kevés helyen ettől eltérő a gyakorlat és rosszabbak a feltételek. Példának említhet­jük, hogy a napközis nevelők majdnem fele szakképzetlen, de a képesítéssel rendelkező és napköziben dolgozó pedagógu­sok anyagi és erkölcsi meg­becsülése sem mindig megfe­lelő. A figyelemből valahogy kevesebb jut nekik, pedig fe­lelősségük óriási. Kissé talán túlzott igénynek tűnhet Tóth Lajos elképzelése, hogy külön napközis termek kellenének. Valóban túlzott igény, ha arra gondolunk, hogy Pest megyében a napközis el­látás nem éri el a hatvan szá­zalékot. De pedagógiailag reá­lis törekvés, hogy a délutáni — illetve a kétműszakos iskolák­ban, délelőtti — foglalkozások helyszíne különbözzön a tan­termektől. Hiszen a napközi otthon otthonos feltételeket igényel. Jelenleg elsősorban a pedagógusokra vár az ottho­nosság közérzetének megte­remtése, hogy a napközi ne egyszerű tanulószoba legyen. Kriszt György Hans Fallada miértjei Farkas a farkasok között RaDIÓFIG Y E L HÁZRÓL HÁZRA. Esélyek 35 év alatt az alcíme Szente László és Visy László műsor- sorozatának, melynek második része nem a tényt regisztrál­ta, melyet akár saját bőrün- Kön, akár rokonaink, isme­rőseink példáján, vagy a köz­ismert statisztikák alapján amúgyis ismerünk. Tehát nem arról szólt, hogy azok a fiata­lok, akik saját erejükből, fize­tésükre utalva kezdik felnőtt életüket nem, vagy csak na­gyon nehezen jutnak lakáshoz, hanem olyan lehetőségekre hívta fel a figyelmet, amelyek e nehéz társadalmi kérdés megoldásában valamelyest mégiscsak segíthetnének. Konkrétan a félkész laká­sokról volt szó, melyeket ol­csóbban kaphatnának meg a fiatalok, a tetőterek beépíté­séről, vagy a szanálásra szánt házak saját erőből való fel­újításáról. Mindhárom téma, de leg­alábbis az első kettő ismerős­nek tűnhet, s nem véletlenül, mert legalább egy évtizede foglalkozik vele a KISZ külön­böző szintű testületéinek egy­re sürgetőbb ajánlására az ÉVM, az OTP s jó néhány más szerv és hivatal. Hogy mégiscsak lassan jut előre az ötlet, az bizonnyal a gazdasági érdekeltség hiányá­ban keresendő. A vállalatok — hallottuk a nyilatkozatot — találnak ennél jövedelmezőbb munkát. MÓDJUKBAN ÁLL dönteni, s számolgatni. Ugyanúgy, mint a riporternek a furcsa helyze­ten, hogyha e műsor eredmé­nyeként is, végre megkezdődik a félkész és a tetőtérlakások beépítése, akkor két keze mun­kájával az ifjú tanár, mér­nök vagy szerszámkészítő szak­munkás botcsinálta festőként, csempézőként, asztalosként el­készítheti azt, amire a pénzt, saját tanult szakmájában nem képes megkeresni. Csulák András Egy regényre, mégpedig egy olyan szépirodalmi műre sze­retném felhívni olvasóink fi­gyelmét, amelynek politikai mondanivalója nagyon idősze­rű. Hans Fallada könyvéről van szó, amelyben az író szé­les tablót fest a weimari Né­metországról. Az időszak 1923 nyara, amikor Németország nem sokkal előtte elvesztette a világ addigi legnagyobb há­borúját, és cserébe megkapta a világ addigi legnagyobb inflá­cióját. A történet munkanél­küliekről, leszerelt katonatisz­tekről, prostituáltakról, föld- birtokosokról és cselédekről szól, miközben tanúi lehetünk egy tiszta szerelemnek is. Aki nem ismeri Hans Falia­dét, annak hadd idézzem Jo­hannes Bechernek, a nagy költőnek szavait, aki így jelle­mezte Faliadét halálakor: Alakjainak gazdagságát és sokrétűségét tekintve, a XX. század legnagyobb német elbe­szélő művésze volt. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy egyi­ke azoknak, akik a nácizmus hatalomra jutása és valódi természetének felismerése után elkeseredetten keresni kezdték az okokat, amelyek a német népet tévútra vezették. Ebben a regényben is ezt kutatja: miként lehetett az, hogy a németek útja a fasiz­musba torkollott. Milyen ese­mények járultak közre, hogy egy piktor, leszerelt őrmester a hatalom csúcsára kapasz­kodhatott és megmételyezhet­te a német nép egy részét. Mi­lyen előzmények járultak hoz­zá, hogy ez a tehetséges nép Ilyen sorsra jutott? A csaknem hétszáz oldalas regényfolyamban életek tűn­nek fel és tűnnek el, sorsok formálódnak és embereket aláznak meg. küzdés és küsz­ködés az emberségért, miköz­ben megismerjük a rendőrség, a hivatali bürokrácia felelőt­lenségét, a megcsontosodott szokásokat, amelyek osztály- és rétegfalakat vontak az em­berek közé, s olyan viszonyt te­remtettek, amelyek szinte el­viselhetetlenek voltak, A könyv történetei Berlin­ben és egy földbirtokon, a len­gyel határ közelében játszód­nak. Hőse egy Wolf Papel ne­vű fiatalember, akinek nevé­hez híven, farkassá kellene válnia, a farkasok között (in­nen a könyv címe iS) az inflá­ció és spekuláció tébolyító szo­rításában, Ez a leszerelt kato­na. ez a kissé link fiú szeret szerencsejátékban részt venni, szereti a nőket, de tud embe­rül is viselkedni, szeretné el­csábítani a Fortunát és meg­húzódni egy kedves lány mel­lett. aki mellette kötött ki. aki őt önzetlenül szereti. Hiába azonban minden, a kártya- és rulettklubokban nem pártol hozzá a szerencse, hiszen va­lójában nem is nagy iátékos, nem is mer bátran játszani, mindig csak annyit szeretne nyerni, amennyi másnapra elég lenne neki magának és sze­relmesének. De ez sem tikerül, végül kiköt e«vkori katona- bajtársa birtokán, ahol soha nem látott kalandok, bajok és tennivalók várnak rá. a ta- rmztalatlan, fellegekben já­ró ifjúra. Nem könnyű olvasmány ugyan, de aki szereti a tolsz- toji regény hosszúságot, van ideje olvasni, érdekes történe­tekkel, élménnyel, egy világ­kép megismerésével lesz gaz­dagabb. Nem véletlen, hogy ép­pen a Kossuth Könyvkiadó vállalkozott ró. hogy olcsó kiadásban megjelentesse ezt a kötetet, amely immár a har­madik kiadásban kerül az ol­vasók asztalára, ami mutatja, hogy nálunk is népszerű az író, Hans Fallada, akinek ez a műve kitűnő olvasmány és nagyszerű politikai tett Is, méltó, hogy minél többen meg­ismerjék. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents