Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
1983. FEBRUAR 26., SZOMBAT xAŰHap CB-800 sorozatban A* idén megkezdik a CB— 800-as asztali tclcfoncsalád sorozatgyártását a Mechanikai Művekben. Képünkön: a tárcsás kivitelű készülék elektroakusztikus paramétereit ellenőrzik Barcza Zsolt felvétele Kétféle változatban Lesz Dikifon Környezetet kímélő új tech- hológiával, káros melléktermékek nélkül ismét gyártják az egyik keresett növényvédő szert, a Ditrifont a Budapesti Vegyiművekben. A rovarölő szer hatóanyagának előállítását egy éve szüntették meg éppen környezetvédelmi okok miatt. A Ditrifon rovarölő szer új hatóanyagának kifejlesztésére, gyártására üzleti megfontolások és korábbi kutatási- eredményei alapján vállalkozott a Budapesti Vegyiművek. A termelés megszüntetése anyagilag érzékenyen érintette a vállalatot. Saját hatóanyag- gyártási eli^r^Mdcflgorasáv'al már ■SorSbbah is foglalkoznak, de árinak idején éppen a párhuzamosság elkerülésére félbehagyták a kutatásokat. A Ditrifont kétféle változatban készítik. A permetezőszerből az idén 500—600 tonnát, a porozószerből pedig ezer tonnát gyártanak. Az idei évre tervezett mennyiség nagyobbik hányadát az esztendő második felében adják át a megrendelőknek, s a hazai igények kielégítése mellett lehetőséget látnak külföldi értékesítésére is. Hca a KISOSZ javasolja Mégsem marad nyugdíj nélkül Meglepő értelmezésnek számít, ha az, aki valamire nem köteles, egyszersmind ki is V-- zárva abból, amire nem kötelezhető. Pedig így értelmezte minden szakember a Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, és a végrehajtására vonatkozó 17/1975. MT. számú rendelet 275. paragrafusának b) pontját, mely kimondja: a kerékpármegőrzésre jogosító iparengedéllyel rendelkezők „nem kötelesek” társadalombiztosítási járulékot fizetni. Így nem fizethetett Mózes Illésné sem, aki pedig szeretett volna. Legalizálta helyzetét Mózes Illésné Nagykátán, a vasútállomás közelében lakik. A szomszédaihoz hasonlóan, ő is rendszeresen vállalta a Budapestre ingázók kerékpárjainak megőrzését. Lehetősége is volt rá, hiszen 1973. január 31- től nem dolgozott, beteg férjét ápolta, de a háztartás vezetése mellett a biciklik vigyá- zására is jutott ideje. A nagyközségi tanácshoz azonban sorozatos bejelentések érkeztek, hogy adózás nélküli jövedelemre tesz szert tevékenységével. Dr. Bozó István, az akkori vb-titkár így emlékezik az esetre. — Községünkben jogosan tart igényt a lakosság kerékpármegőrzésre. Sokáig megoldatlan volt ez a probléma, mindenki illegálisan űzte ezt az ipart. Mivel tudtuk, hogy Mózesné is foglalkozik vele, ráadásul egész nap otthon van, rábeszéltük: legalizálja a helyzetét, váltsa ki az iparengedélyt, ö,. bele is egyezett, 1976 decembere-óta .van. ipar- engedélye, s rendszeresén adózik. — Figyelmeztették-e önök arra, hogy tevékenysége után nem jár nyugdíj? — Az iparosokat nem kell fi- gyelmeztetni, tudniuk kell, hogy mit vállalnak. Egyébként a társadalombiztosítási jogszabályokon még az SZTK- ügyintézők sem igazodnak ki. Mi rendesen, pontosan tovább- küldjük a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak az összes hivatalos papírt, nekik kellett volna tehát értesíteniük Mó- zesnét Nem vagyok jogosult? Ez meg is történt. Csak nem egészen megnyugtató formában. — Hét év munkaviszonyom volt, amikor megkaptam az iparengedélyt — mondja Mózes Illésné, aki még ma sem érti, miért esik ő más elbírálás alá, mint például egy zöldséges. Jól jött nekem az ipar, legalább nem kellett a férjemet magára hagynom és azt hittem, így meglesz a tíz évem. Vártam, mikor kapok értesítést a Nyugdíj Intézettől, de csak nem kaptam. Végül én írtam a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak, először Ceglédre, ahonnan nem érkezett válasz, majd Budapestre. Közölték, hogy nem fizethetek társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjra nem vagyok jogosult, mert csak hét év munkaviszonyom van. Kaphatok viszont a tanácstól szociális járulékot, forduljak hozzájuk segítségért. Nekem azonban nem kell a segély, megdolgoztam én a nyugdíjamért, hat éve hajnali háromtól este tízig talpon vagyok. De már túlvagyok a nyugdíjkorhatáron, szeretném abbahagyni, befizetném most visszamenőleg a hiányzó három évet, ha lehetne... Nem lehet — világosítottak fel a Pest megyei Igazgatóságon. A jogalkotók szándéka az volt, hogy az alacsony jövedelmezőségű ipar űzőit ne sújtsák járulékfizetési kötelezettséggel, mert nem futja a keresetükből, és inkább abbahagyják az ipart, holott arra lakossági igény van. íob.í£3SCii v iafi.í£So.:.fiv osív Egyéni elbírálás Érdekes módon azonban — a KISOSZ nyilvántartása szerint —, senki más nincs az országban, aki főfoglalkozásban vállalná a kerékpármegőrzést. Az iparengedéllyel rendelkezők valamennyien leszázalékoltak vagy nyugdíjasok, ök tudták, hogy az 1975-ös jogszabály még érvényben van. Feltehetően nem onnan, hogy végiglapozták a társadaSzabálysérfők, kékéflenkedők Dobáson Amikor nehéz bizonyítani S' Egy település lakóiról nagyon sokat elárul, hogy mennyi > dolga akad a tanács szabálysértési előadójának. Nem kevésbé Z beszédes adat az sem, hogy a felelősségre vonást lakossági 8 bejelentések alapján kezdik-c. gyermek, de bizony akadnak felnőtt bolti szarkák is. Az esetek másik része üzemi, munkahelyi lopás. Ezek javát azonban nem Dabason, hanem Budapesten követik el. Az egyik tettes például a fővárosi munkahelyéről tulajdonított el kisebb tétel textíliát. A rendőrség hamar lefülelte a tetteseket, ugyanis a lopott holmit éppen egy kapitányság előtt akarták egyik kocsiból a másikba átrakni. — Hol kell felelősségre vonni a szabálysértőt, az elkövetés helyén, vagy ahol lakik? — Nagyon sok időt, energiát lehetne megtakarítani, ha mindenkit ott vonnának felelősségre, ahol a szabálysértést elkövette. Hiszen Dabas- ról nehéz kideríteni egy budapesti lopás körülményeit, meg a tanúkat is ide kell hívatni. Sajnos, az ügyek döntő többségét mégis a lakóhelyen tárgyalják. Gyakori gond, hogy a hivatalosan, intézmények által küldött feljelentések sem pontosak. Ilyenkor tárgyalást kell tartani, amitől csak akkor tekinthetünk el, ha a feljelentés jogszerű. — Előfordul-e, hogy a szabálysértési ügyből időközben bírósági ügy lesz? A dabasiak fegyelméről és szabálysértéseiről beszélgettünk Csorba Ágnessel, a tanács igazgatási csoportjának vezetőjével. Az előző évek eljárásairól készült kimutatásokat nézegetve kiderült, hogy vannak olyan kihágások, amelyeket a következő évben már nem, vagy csak nagyon kevesen követnek el. — Két éve, 1981-ben, rendkívül sok — több mint kétszáz — esetben kellett bírságolnunk az állatbetegségek elleni védekezés elmulasztása miatt. Magas összegeket állapítottunk meg, hiszen a vétség is súlyos volt. Egy-egy fertőzés óriási károkat okozhat az állattartóknak. Híre ment a községben a szigorú pénzbüntetésnek, s tavaly már alig akadt, aki megtagadta volna a kötelező eb-, vagy baromfioltást — mondta Csorba Ágnes. — Elértük tehát a célunkat. Sajnos, ez ritkán van így. A tulajdon elleni szabály- sértések miatt tavaly például ötvenöt személyt bírságoltunk. — Kit károsítottak elsősorban? — Sokan az önkiszolgáló boltokban próbálnak lopni. Egy részük fiatalkorú, illetve — Mezőrendészeti esetekben előfordult. Például egy dabasi lakos a más földjén legeltette állatait. Az okozott kár olyan nagy volt, hogy az már bíróságra tartozik. A becsületsértési ügyeknél minden esetben a békítésre törekszenek az előadók. Tavaly a tizenháromból tizenegy esetben sikerült is, mindössze kétszer kellett bírságot kiszabni. A szabálysértési eljárást nem minden esetben követi pénz- büntetés. Erről így beszélt Csorba Ágnes: — Akadnak olyan ügyek, amelyekben nem szabunk ki pénzbüntetést, mert nem érnénk vele célt. Például négy esetben a tankötelezettség megszegése miatt folytattunk eljárást, de bebizonyosodott, hogy a szülők nem tehetnek gyermekük iskolakerüléséről. — Vannak azután olyan szabálysértések, amelyeket rendkívül nehéz bizonyítani. Ilyen a jogosulatlan italmérés. Dabason sok olyan szőlőtermelő van, aki engedély nélkül méri az italt. Tudja is róluk mindenki, megfogni őket, rájuk bizonyítani azonban szinte lehetetlen. Pedig a hitelező, s a tartozásokról szabályos kimutatást vezető bögrecsárdások miatt sok család élete futott már zátonyra. M. K. lombiztosításról szóló törvényt. Sokkal valószínűbb, hogy azok a tanácsi ügyintézők, akik felmérték, hogy a település lakóinak szükségük van ilyen jellegű szolgáltatásra, alaposabban körülnéztek, hogy kit és milyen feltételek mellett beszéljenek rá az iparengedély kiváltására. Mózesné esetében — szerencsére — akadt lehetőség egyedi elbírálásra. Igaz, ehhez dr. Kurucz Józsefet, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának jogi főigazgatóhelyettesét kellett felkeresnünk. — A kerékpármegőrzők alacsony jövedelme miatt látták jónak a jogalkotók, hogy felmentsék ezeket az iparosokat a fizetési kötelezettség alól. A törvény értelmezése szerint pedig a kötelezettségekhez kapcsolódnak a jogok. Eddig senki nem keresett meg bennünket azzal a kéréssel, hogy társadalombiztosítási járulékot szeretne fizetni. Egyedi esetben, külön elbírálás alapján viszont van rá lehetőség. Visz- szamenőleg Mózesné is befizetheti a járulékot és így nyugdíjjogosult lesz. Ha a KISOSZ javaslatot tesz, valamennyi kerékpármegőrző kisiparost bevonhatjuk a kötelező társadalombiztosításba. Tehát van megoldás. Sőt, egyéni elbírálás is. Kár, hogy ez csak most, az ipar kiváltása után hat évvel jutott Mózes Illésné tudomására. Márványt Ágnes Szerencsére ritkán van dolguk Futott mind, aki otthon volt Ha kiszidolozták, csillogtak a réz alkatrészek Néhány esztendő múlva száz éve lesz, hogy megalakult a tinnyei önkéntes tűzoltók egyesülete. Geszler József már húsz éve tűzoltóparancsnok-helyettes. Emlékei azonban ennél Is régebbre nyúlnak vissza ... — Szép volt a régi szerkocsi. Ha kiszidolozták, csak úgy csillogtak a réz alkatrészek. Egyszer ellenőrzést várt a parancsnok. Engem, mint fiatal gyereket bízott meg, hogy tisztítsam meg a rezeket. Elégedett lehetett, mert nagyon megdicsért, még két pengőt is adott. Gyakran volt abban az időben tűz, sokszor leégtek a kazlak, szérűk, pajták. Ha itthon volt a pásztor, kürtjelet adott, ha nem, félreverték a harangot, szaladt mindenki oltani, ahogy a lába bírta. Mint gyerek, csodáltam a szép egyenruhát, a csákányt, baltát az oldalukon. Talán élményeim hatására, egyszer azután beléptem én is. A felszabadulás után voltak az első járási versenyek, egy- ízben elsők lettünk. Elméleti oktatást is tartunk á rendeletekről, ellenőrizzük a tűzhelyek, kémények állapotát. Én inkább a kis tűzoltókkal, az úttörőkkel szeretek foglalkozni. — Van-e utánpótlás, jönnek-e a fiatalok önkéntes tűzoltónak? — Jelentkeznek, mert foglalkozunk velük. Úttörő- és ifjúsági' csapat is van a faluban. Azután, ha a felnőttek közé kerülnek, a szolgálati évekkel együtt nő a rangfokozat. Rendkívüli esetben — mondjuk ha tűz üt ki —, lehet nagyobb érdemeket szerezni, akkor soron kívül előléptetik az embert. Így van ez versenyeken is. — Milyen tűzesetek fordulnak elő a faluban? — Négy-öt évenként egy- egy kisebb padlástűz. Hat éve baj volt egy gázpalackkal, de a tulajdonos maga el is oltotta. Aztán egyszer kigyulladt a tsz egyik bálázója, egyszer meg lángra kapott egy kazal, mert belecsapott a villám, összeszereltük gyorsan a szert, a folyóból nyomtuk a vizet. Értesítettük persze a pestieket is, a mi felszerelésünk rendszerint csak ahhoz elég, hogy megakadályozzuk a tűz továbbterjedését. — Azelőtt voltak tűzoltóbálok is, s be-be néztünk versenyek előtt a szertárba, gyakorlatozni. Évente, a közgyűlésünkön értékelik a munkánkat. Ilyenkor sok szép közös emlékünket is felelevenítjük. Az első motorok a Csepel Autótól Szekérbusztál a tolócsuklósig Elkészültek a következő évek autóbuszainak elsO példányai az Ikarusban. Fő vonalaikban a ma általánosan ismert 200- j! asokhoz hasonlítanak, de mégis mások. Korszerűbbek és szeb- J bek iá* .^csuklóson például hátúira került a motor. Toló-csuklós —..így nevezik a jól sikerült jármüvet szülői. Nem kell jós- tehetség megjövendöléséhez: az új típusoknak sikerük lesz, világszerte. Miként az eddigieknek is, hiszen a 200-asok a legfejlettebb autóbuszgyártó országokban is feltűnést keltettek. Haza is hoztak több dijat. A legszebb siker azonban kétségtelenül az, hogy például tavaly 13 ezer 800 Ikarust gyártottak hazánkban, s mind elkelt. Kis kócerájból indult E hazánknak osztatlan sikert és megbecsülést hozó iparág egy századfordulós kis kócerájból indult ki: 1895-ben nyitotta meg bizonyos Uhri Imre kovácsmester karosszériajavító és -gyártó műhelyét. A VI.. kerületi Gizella úton 1913- ban már csinos üzemecske működött. A mester segédeivel ekkor m/ág csak javított, átalakított, zömmel külföldi gyártmányú tehergépkocsikat, pótkocsikat, autóbuszokat. Ez utóbbiak gyártásával először a 20-as évek elején próbálkozott meg — sikerrel. A kikerülő produktumok elismerésre méltóan korszerűek, és az akkori igényeknek megfelelőek voltak. Akárcsak az Uhri- gyártmányú különféle teher- és reklámgépkocsik. Az igényekhez igazodva egyedi gyanúsra renuezneuelt be a cég. Ez rendkívül mun- Kaigenyes volt, a késztermék pedig — draga. Azt azonban meg kellett űzetni, hogy a nagy tapasztalatú bognár 1:1 mértékű, tehat természetes nagyságú rajzolat készített, s e rajzok alapján a gyártasnoz szükséges sablonokat is megcsinálta. Mert a húszas évek gépkocsijainak a váza fából készült, s a szerkezeti megoldások sem sokban különböztek a lovas szekértől. A főváros 1927-ben kezdte növelni autóbuszállományát. s ezzel biztató jövő körvonalazódott a vállalat előtt. Am — jött a gazdasági világválság, a vállalat rövid úton fizetésképtelenné vált és felszámolták. A géppark nagy részének megvásárlásával az Uhri-testvé- rek próbálták meg életre kelteni a halottat. Az évtized végének gazdasági konjunktúrája meghozta a fellendülést. Rendre érkeztek a megrendeléseit a legkülönbözőbb típusú járművekre, főleg teherautó pótkocsikra; a bécsi Lohner ka- rosszériagyár pedig feladta a leckét. Hetven autóbusz-pótkocsi gyártására adott megbízást! Szűknek bizonyult ehhez a hely, elavultnak a gyártási rend. Az ekkor már a Hungária körúton működő gyár gyorsan nőni kezdett. Közben a profil repülőgép- gyártással bővült, felépült a mátyásföldi telep, ahol 1947- ben — még részvénytársaságként — megkezdte működését a mai üzem. Egy év múlva államosították, és a főépület homlokzatára felkerült: Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. Új korszak kezdődött A szó minden értelmében új korszak kezdődött az egykori Uhri cég életében. Azt lehet mondani, hogy a mai, világhírű Ikarus igazi hőskora ezekre az évekre esik. Akkor még készítettek különleges gépkocsikat, tűzoltó, mentő, rendőrségi autókat; a főváros közlekedési vállalata, a BSZKRT azonban már feladja a nagy megrendelést: 50 autóbuszt kér. Az első 5 darab 1948. január 5-én gördül ki a gyár kapuján, az év végi mérleg pedig minden . elképzelést felülmúl: 164 Ikarus! Igaz. a konstrukció kissé már korszerűtlen, ám a minőség a szakemberek egyöntetű véleménye szerint eléri a külföldi termékek színvonalát. A magyar tervezők az ötvenes évek elejére megálmodtáK az első nagy sikert elért, sorozatgyártásra alkalmas, önhordó szerkezetű kisautóbuszt, az Ikarus 30-ast. Hozzájuk az első hazai gyártású motorok a Csepel Autógyárban, a futóművek Győrben születtek meg. Ezek a járművek már sajtolt acéllemez-idomokból készültek. a kor ízléséhez képest szépek és kényelmesek voltak. Nem sokkal később kihozta a gyár az Ikarus 60-as típust, majd 1952. július 1-ón bemutatták világszerte nagy figyelmet keltő új gyártmányukat, a farmotoros autóbuszt. A motor elhelyezése szakkörökben óriási vitákat váltott ki; ennek ellenére az Ikarus 55-ös évtl- ze'dekig egyik legkedveltebb ■ jätmßve volt' á’házái' .ék ^külföldi üzemeltetőknek' és az utazóközönségnek. A- buszok száma 1952-ben túlhaladta az 1000 darabot, 1960-ban elérte az 1693-at. És 70 százalékuk külföldre indult! Egy család - 200 variáció Ugrásszerűen megnövekedtek az igények az Ikarus termékei iránt. Kielégíteni ezeket azonban csak nagyarányú fejlesztéssel, korszerűsítéssel lehetett. 1964-ben megkezdődött a gyár rekonstrukciója, 1967- ben hatalmas beruházások indultak. 1968-ban pedig lendületet adott mindennek, hogy a kormány kiemelt központi programmá nyilvánította a közúti jármű- gyártás komplex fejlesztését. A konstruktőrök sem tétlenkedtek: 1967-ben megalkották az úgynevezett 20U-as ti- puscsaládot. Telibe találtak. Olyan autóbuszt formáltak — tizenöt évvel ezelőtt! —, amely ma is az újdonságok erejével hat. A harmonikus, könnyed forma természetesen számos technikai, technológiai újdonságot takar. Rendkívül nagymértékben variálhatók például az előregyártható, különböző méretű elemek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Ikarusban a 200-as családnak eddig 200 variációját építették meg, míg a Mercedes 180-nái tart. Csak az NSZK-ban az autóbusz hazájában 170 Ikarus fut. Ma naponta összesen csaknem félszáz Ikarus hagyja el a szerelőszalagot: városközi és távolsági luxusbuszok vegyesen. Mindez nemzetközi ösz- szehasonlításban azt jelenti, hogy az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár termelését tekintve az 5., exportját tekintve a 3. a világ legnagyobb autóbusz- gyártóinak sorában, a csuklós- anfóbusz-gyártásban pedig hagyományosan az első helyen áll a világon. Az államosítás óta a földkerekség 58 országába kerültek el a magvar buszok, köztük az Egyesült Államokba is: ott jelenleg 186 rója az utakat, s készülnek a hajóútra az újabbak is. D, G,