Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
Színházi levél Kívülről láthatatlan benne talán még nem romlott meg. Ibsent a Kísértetek írásakor még nem fenyegeti a borzasztó vég, de hátborzongató, hogy élete utolsó öt évét majd ő is élőhalottként,' egy agyvérzést követő teljes szellemi eltom- pultságban vegetálja végig. A magyar sajtóDan az egyik nekrológot Ady Endre írja róla, a budapesti Napló 1908. május 24-i számában, s ebben töboek közt ezt mondja: „Akárhol irt, Rómában vagy Párizsban: gomolygott felé a köd a norvég partokról. Nem is köd volt ezt, de ennek mondták. Az élet súlyos in- tenzivitása volt ez. Századok vágya, akarata vagy bűne liheg ki egy-egy Ibsen-alakból. Örök időn át Ka tornyosul egy- egy lbsen-tragédia egén. Ez bizony sok élet a maga életét is hebehurgya gyorsasággal élő modern embernek...” (Lehet-e arra nem gondolni e sorok olvasásakor, hogy Ady- ban is ott munkált mar ekkor az üzenetváltás, melyet két évvel később ír majd meg a Mihályi Rozália csókja című elbeszélésében? __) Az Alvingok drámája a mai színpadról már aligha kelt botrányt, mint az ősbemutató idején. Vadabb bűnökre, rémítőbb kísértetekre sem kapjuk fel manapság a fejünket. A féregrágottság ellen is jó gyógyszerek vannak. Miért érdemes akkor ma is színre vinni a Kísérteteket? A válasz sokféle lehet. Nézzük azt a mostani, konkret, vá- aszt, meiyet a Var- a .végzős főiskolás Mrsan janos vizsgarenüezese aa. lUoszor is: losen vilaga mar regeooen izgaija Mrsant; épp a iCisérteteKDOl készített evekkel ezelőtt egy tömörített kérésztmetszetjáteKOt. Nyilván úgy véli haL msén töbo mint százesztendős di'áíftá'jaDátj tn|l füllel kihallható tragikus dallamok is rejteznek. Épp ezert nem annyira az „apaic bűnének büntetése a fiákban" gondolatsort, nem a determinált fiúi sorsot hangsúlyozza annyira az előadásban, mint ínkaob azt, hogy Usvald tragédiája milyen szoros, meghatározó összefüggéseKKel kötődik más tragédiákhoz: az anyja, a tiszteletes, a derék asztalos Engslrand s a semmiben sem vétkes Regina tragédiájához. A végzetes betegség itt cpak amolyan indító- töltet szerepét játssza; ez gyújtja be a komor lélektani eseménysort, a dráma robbanószerkezetét. S felrajzolódik a sötét, szálegyenes fenyőerdő és a jegesen csillogó fjordszurdok sziklafalainak ölelésében álló szalon bútorai közt annak az álszent és mérhetetlenül elmaradott erkölcsi világképnek a nyomasztó árnya is, amely végső soron meghatározta az Alvingok sorsát. Lélektani dráma ez, Fa- rády István érzékeny Osvald- alakításával, Avar István rendíthetetlenül ostoba erkölcsbíró Manders tiszteletesével, s egy meglepően visszafogott, bensőséges Alvingnét játszó s külsőségektől tartózkodó Pso ta Irénnel. Takács István Költői summázat Maga féregrágot- tan született — mondja egy megbízható (és kíméletlenül őszinte) párizsi orvos Os- vald Alvingnak, a fiatal norvég festoneK, s ezzel visszamenőleg is magyarázatot ad üsvald élete — nemcsak a folytonos, elviselnetetlenüi gyötrő, az alkotókedvet is ki- szikkaszto fejfájások — rejtélyére. Kezdődött a történet azzal, hogy egy iszákos és kicsapongó, ámde gazdag kapitány, Al- ving, feleségül vett egy fiatal lányt, akit sem ö nem szeretett különösebben,' sem az őt, de a vagyon vonzása túi erős volt. A fiatalasszony hamarosan úgy érezte, elviselhetetlen az élet ezzel az emberrel. Egyévi házasság után otthagyta. A család barátjához, Manders tiszteleteshez ment, s nála is akart maradni, mert tulajdonképpen a papot szerette. Manders azonban visszatérítette a férjéhez, mert a házasság köteléke felbonthatatlan. Az asszony ezután gyereket szült; Osvald gyönge, beteges fiúcska volt, hamarosan el is került a háztól, s nem tudta, milyen züllött és beteg ember az apja. így aztán Osvald azt sem tudja, hogy az apjának a szolgálójuktól született egy lánya, s hogy ezt a lányt egy iszákos, de becsületes asztalos, Engstrand nevelte fel, miután feleségül vette a megesett cselédlányt, s elhitte a mesét, miszerint a lány, Regina, egy arra hajókázó gazdag angol utazótól származik. Alvingné viszont mindent tudott, s ezért a saját házában nevelte tovább a már bakfis Reginát, akibe a Párizsból hazatérő Osvald beleszeret, mert azt reméli, ez a kicsattanóan egészséges lány megmentheti, megválthatja őt a szörnyű betegségben, vagy talán magától a betegségtől is. Testvérszerelem, bár nem tudottan az. Emésztő, gyógyíthatatlan vérbaj, melyről Osvald nem tehet: az apja bűnéért bűnhődik. Elfojtott, gyötrő szerelem, melyet Alvingné még most sem felejtett — s rideg, puritán, korlátolt, erkölcsiség, mely Manders tiszteietesből minden emberi erzeimei, szenvedélyt kiolt. A test és a lélek felfakadó fekélyei, melyek azonban nem látszanak kívül. (Milyen asz- szociáció, milyen szellemi közlekedőedény közvetíti most egy villanásra a különös áthallást: Shakespeare Hamlet- je a tragédia IV. felvonása 4. színében épp a norvég királyfi felvonuló serege egy norvég kapitányával beszélgetve, mondja a következő szavakat: „Belül fakad fel, s nem látszik kívül, / Mért hal az ember.” És Ibsen is norvég... És az Alving család fekélyei sem látszanak kívül...) K ísértetek járják be ezt a norvég házat, mely valahol a fjor- dok között fekszik, s bár a naptár 1881-et jelez, a világ évszázadok óta megkövültén egy helyben állónak tetszik. Ebből az álszent, hi- pokrita világból, a rideg vallásossággal leplezett morális bűnök, a fennkölt polgári tisztesség álarca mögé rejtett fes- lettség és kicsapongás világából nincs menekvés. Osvald az agyalágyulás rettentő bam- baságába süpped; Alvingné valószínűleg beváltja a fiának tett ígéretét, mely szerint morfiummal átsegíti a túlsó partra, ha a szifilisz utolsó fázisa bekövetkezik; Manders tiszteletes rendíthetetlen butaságában és kikezdhetetlen erkölcsi ítész szerepében mindezt majd isten akaratának, büntetésének magyarázza, ahogyan erre fogta azt is, hogy az Alving-vagyonból épült gyermekmenhely épp e rettentő nap estéjén, a felavatás előtti utolsó órákban, porig égett. Talán Regina vészeli át majd a legkevesebb sérüléssel ezeket az iszonyatokat; anyja erős, egészséges paraszti vére Furcsaságok? Múlt századi feltalálók, köszönöm az írógépet, amin ezt a bevezetést lekopogom, a villanykörtét és a gramofont, ami közben fényt és zenét szolgáltat és a telefont, amelyen közölhetem a kiadóval, hogy végre kezdhetik szedni az előszót. Leonard de Vries 1972 augusztusában Amszterdamban kopogta le írógépének betűin Furcsa találmányok című könyvének előszavát. Előtte bizonyára rendkívül jókat kacagott: anyaggyűjtés közben. Mi is derülhetünk, ha az automatikus szoborkészítő gépről, az állathangokkal kibélelt képeskönyvekről, a hordozható vasútról, a kerekeken járó hajóról, az egyesített kisgyermekringató—vajköpülőről, vagy Mr. Randolf keménygumi bajuszkötőjéről olvasunk, mely utóbbiról azt illik tudni, hogy használata állal a csókolózás is könnyebb és nagyobb örömet adó lehet. Megható az az akarás, ahogy múlt századi embertársaink igyekeztek kitűnni a nagy masszából. Az előbbi — tetszés szerinti — felsorolásból az derül ki, hogy szépemlékű eleink elsősorban kuriózumokat mutogattak, ám a holland de Vries szerint mégsem csak azt kell látni bennük, hiszen az ő találékonyságuknak és kezde- ménvezőkészségüknek köszönhetjük szinte minden hétköznapi csodánkat. Edison. Hertz, Popov, Daguerre, a Wright fivérek és társaik ekként váltak halhatatlanokká, mert nem kímélték önmagukat, mindig e^v-egy eszmét, ideát szolgáltak. A Móra Ferenc Könyvkiadónál napvilágot látott, pompás rajzos kiadvány a 19. század furcsa találmányait dolgozza fel, 1865 és 1900 között megjelent eredeti cikkek alanián. Miközben böngésszük a könyvet, nemcsak szórakozunk, hanem álmélkodunk is. mire nem terjed ki az emberi elme figyelme. Mindenesetre jó arra gondolni, hogv e hasznos íés haszontalan) furcsaságok nélkül «zegénvebbek lennénk, s korunk technikája sem futott volna el napjaink csodáiig. Iskola és család — együtt Van kiút az ördögi körből O A családi életre nevelés csak az életre készülés egészével összhangban valósulhat meg. Célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében felkészítse a felnövekvő nemzedéket a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek örömmel és tudatosan tör- tenö vállalására és felelős nevelésére. A fenti idézet a Művelődési Minisztériumnak az osztályfőnöki órák tantervére vonatkozó irányelveiből való. Már nyolcadik éve foglalkoznak az iskolákban a tanulók felkészítésével a családi életre Mit jelent ez a gyakorlatban? Erről beszélgettünk az Országos Pedagógiai Intézet nevelési osztályának vezetőjével. Gál Erzsébettel. — Az iskola és a család csak közös erővel nyújthatják a gyermeknek mindazt, amire felnőttként szüksége lesz ahhoz, hogy megállja a helyét az életben. Sajnos, ezt az alapfeltételt ma még nem értelmezik egységesen és ezért csak ellentmondásokon keresztül érvényesülhet. Természetes, hogy helyzetéből adódóan másként közelíti meg a kérdést a pedagógus, és megint másként a szülő. Míg az édesanyának. édesapának a gyermek saját életének folytatását jelenti, addig a tanárnak a rábízott generáció egyik tagját. Az iskola tehát a társadalmi szükségletekhez mér és ezért azt kívánja, hogy a família otthon hosszabbítsa meg a tanMarxtól, Marxról Győré Imre nagyobb lélegzetű Kari Marx-poémáját jelentette meg a Zrínyi Katonai Kiadó, tisztelegve ezzel a dialektikus és történelmi materializmus megalapítójának .emléke előtt. Győré poémája — amely a kiadó felkérésére született — a gigantikus marxi életmű olyan költői summáza- ta, amely líránkban teljességgel egyedülállónak nevezhető. A nagy igényű költői művet Hincz Gyula illusztrálta. A kiadó Marx munkáiból egy, katonai témákkal foglalkozó válogatást is közreadott. A cikkek, tanulmányok egy része az 1848—49-es szabadság- harcokat és forradalmakat, valamint a párizsi kommün katonai, hadseregi kérdéseit tárgyalja. órát, foglalkozzék azokkal a témákkal, amelyekre napközben nem jutott elég idő. A család életmódja azonban az utóbbi évtizedekben átalakult állandóan időzavarral küzd és főként azt várja az oktatási intézményektől, hogy ott foly tassák a családi nevelést. © Ez végül is egy ördögi kör. Hogyan lehet kilábalni belőle'.’ — Mindenekelőtt alaposabban meg kell ismerkedniök egymás helyzetével. A tantestület tagjai a közvetlen találkozásokon avassák be a szülőket az iskolai nevelés műhelymunkájába. A gyakorlat jelenleg az, hogy csak szelvé nyékét mutatnak be ebből, s ugyanakkor konkrét lépéseket várnak a szülőktől, ily módon lemondva az együttgondolkodás megalapozásáról, sőt, a közös munkáról is. Az előbbiektől eltekintenek, de az utóbbit elvárják. Az iskolától manapság sokat remél a társadalom. Művelődési feladatai megújultak, módosultak, ám ezekkel az elvekkel sok pedagógus fontos részletekben nem azonosult. • Az anyák gyakran panaszolják, a mai világban egyszerűen nincs is lehetőség az erkölcsi nevelésre, oly sok rossz külső hatás éri a gyereket utcán, filmekben, „haveri” körben, — Az említett panasz, inkább csak kényelmességből táplálkozik. A családok egy része mostanság nem vállalkozik arra, hogy fiát vagy leányát értékítéletekre tanítsa. A szülők a maguk példájával és ellentmondásaikkal hatnak a gyermekre és nem helyeznek súlyt az értékítéletekre, hagyják, hogy a fiatalok sodródjanak kortársaikkal. Sokszor még az olyan elemi normákról, mint az idősek iránti tisztelet, is azt hiszik, elhiszik, hogy már idejét múlta. • Az idősek tiszteletétől már csak egy lépésnyire van a tekintély kérdése. Ml a véiemé- nye a pedagógus és (Uram bo- csá’!) a szülő tekintélyéről? — Korunk mintha nehezen tűrné ezt a fogalmat. Mind az iskola, mind a pedagógus, mind pedig a szülő veszített napjainkban presztízséből. Azt Tv-figyelö Jogi esetek. A pénz — ez a minden árura átváltható csereeszközként használt tárgy, amely köztudomásúlag érme, bankjegy és bizonyos értékpapírok formájában kerül bukszából bukszába, illetőleg széfből széfbe — volt a tárgya a Jogi esetek legutóbbi, csütörtök esti adásának. Ha valami világi nagy szélhámoskodásokról, sikkasztásokról, trezorok kifosztásáról nem is esett szó ebben a negyven percben, azért ez az úgynevezett általános egyen- érték így is bőven adott okot arra, hogy a stúdióbéli jogászok megmagyarázzák: hány és hány féle visszaélésre, embertársaink mily változatos formájú megrövidítésére lehet felhasználni a szabálytalanul adott, vett forintokat. Lám, az a példabeli kőművesmester is számos álmatlan éjszakát okozhatott ügyfeleinek, akiktől — víkendházépí- tés céljából —, az előlegeket felvette. Annál is inkább, mert, a maga kétségkívül tetszetős rafinériájával nemcsak a családi házát, mint megterhelhető ingatlant játszotta át volt feleségének, hanem még a fizetéséből is annyi tartásdíjat tiltatott le, amennyi elvonás után tőle már egy fia fillért sem lehet visszakövetelni. De — hallhattuk —, más az ügyeskedés, és megint más a törvény. Ez utóbbi szerint ugyanis hiába történt a menekvés, mesterünk nem mentesülhet a visszafizetés kötelme alól, mert ingatlana igenis tökéletesen megfelel arra, hogy azt annak a negyven-, illetőleg harmincötezer forintnak a visszanyeréséért, mint hasznosítható értéket, számításba vegyék. Hiába fundálódott ki tehát oly szépen, nem sikerült ez a pénzügyi mutatvány. Csúnya manipulációként nyugtázhattuk ezt a bevezetőként látott ügyet, de ha lehet, még keserűbb szájízt hagyott maga után annak a kismamának a szándékos tévedése, aki nem átallotta két forrásból is elfogadni a gyermeke után járó tartásdíjat. Egyrészt a börtönben csücsülő férjének szülei postázták havonta azt a 750 forintot, másrészt meg — mint mondani szokás — állam bácsi küldözgetett neki ugyanennyit. Hát azért ez sem megy — szólt a szentencia. Ami csak egyszer Jár, azt nem szabad bezsebelni kétszer. A többi, hasonló jellegű jogi esetet immár nem említve, leszögezhetjük tehát, hogy ezúttal is közérdekű és közérthetően előadott példázatok követték egymást a szóban forgó sorozatban. Minden fölvetésre pontos felelet válaszolt; valamennyi bog kikötődött azon a képzeletbeli madzagon. Csak hát — nem először vetjük itt fel —, mennyivel érdekesebb lenne, ha a bejátszott jelenetek meg a bírói elemzések társaságában egy kisebb vendégcsapat is föltűnne, amelynek laikus, de az ügyfejtésekért lelkesedő tagjai maguk is megpróbálkoznának a pro vagy kontra előjelű minősítésekkel. Vagy ha az utca átlagos embere erre nem mutatkozna alkalmasnak, akkor netán a joghallgatók csoportjait kéne ezekbe a fejtörésekbe bevonni. Nyilvános vizsgájuk biztosan még több hívet toboroznak ennek a különben méltán népszerű műsornak. Javaslat. Egy ötletecskét röppentettünk fel az imént, s ha szabad, a következőkben egy másik javaslattal állunk elő. Nevezetesen azzal is kedvébe járhatna előfizetőinek a televízió, ha rendszeresen — mondjuk havonta — tudatná: határainkon kívül hogyan fogadták azokat a honi termékeke'. amelyeket más országok stúdiói is megvettek? Mi tetszett, hogyan tetszett ezekből? Kaphatnánk e referenciákban egy kis tetszési indexet, kaphatnánk némi sajtóvisszhangot. Tehát egy vázlatos képet arról, hogy kellett-e az a Liszt Ferenc-sorozat, mondjuk, az NSZK-ban, avagy a bécsiek mennyire tapsolták meg a közösen készített magyar—osztrák szilveszteri műsort. Van ugyebár egy hazai illetőségű Tv-tükör, Szecskó Tamás műsora. Hát miért ne lehetne egy nemzetközi Tv-tükör? Abban is önmagát szemlélhetné meg — csak más fénytörésben —, közép-kelet-euró- pai hazánk ... Akácz László viszont tudomásul kell venni, a tekintély nem valami hivatalból kijáró dolog. Azt bizony meg kell szerezni. S ezen a téren ugyancsak baj van a szülők és a pedagógusok viszonyéban. A tanár általában lebecsüli a mamát, mert ő csak egy osztályzatért aggódó asszony, s nem veszi észre, hogy végül *s tanult szakemberrel, egy felnőttel áll szemben, akit nem kell nevelni. Persze nem biztos, hogy ez a tanultság a családi nevelési kultúrában is megjelenik, de ezek a szülők mégis nagy társadalmi tapasztalatokkal rendelkeznek. A pedagógus gyakran beszűkült és elsősorban csak az iskolára figyel. A szülő ugyanakkor hajlamos arra, hogy gyermeke előtt tapintat nélkül bíráljon, s ezzel maga teszi lehetővé, hogy a tanar elveszítse a tanítványai előtti tekintélyét. Q Mikor van tekintélye a pe- dagógusnak a szülő előtt? — Ha látja, hogy az ismeri a fiát, ha egyértelmű a gyermekszeretete, ha tiszteletreméltó a szakmai tudása, ha képviseli mindazokat az értékeket, amelyek növendékei kibontakozását elősegítik. Az iskola és a család rendszeresen üzen egymásnak. Rejtve és nyíltan. A rejtett üzenetek közé tartozik az; mit hoz a tanuló otthonról, milyen partnerek a körülötte élő felnőttek? Ugyanezeket viszi naza az oktató intézményből is. A nyílt üzenetek az iskolától az ellenőrzőbe, az üzenőfüzetben, a pontokban és az osztályzatokban érkeznek. Vajon mindig jó ez? Gyakran úgy tűnik, mintha a pedagógus indulatait, tehetetlenségét tükröznék és a gyerek nevelésének, fejlesztésének szemléletbeli különbségeiből eredő egymásra mutogatást. Az értékek azonban devalválódnak, ha elárasztjűk a szülőt a műhelymunka apró részleteivel. Az elmondottak következménye azután, hogyan kommentálja a család az iskolai életet, s a nevelők milyen képet építenek a társadalom legkisebb alapközösségéről a gyermekben. ® Ml kell a Jó egyensúlyi helyzet megteremtéséhez? — A szülő és a pedagógus megfelelő, bensőséges kapcsolata. Eisődleges, hogy ami kettejük között elhangzik, az maradjon titok és egyikük se éljen vissza vele. A nebulókat emellett föl kell vértezni az élet realitásaival szemben. Meg kell őket tanítani arra, hogy ritkán adódnak tiszta, steril helyzetek, s nekik dönteniük, választaniuk kell. G Messzire kalandoztunk az osztályfőnöki óráktól, amelyeknek tantervében a családi éleire nevelés szerepel. Bár mindaz, amiről szó esett, ugyancsak a kiinduló téma feltétele. — Az osztályfőnöki órákon harmadik osztálytól egészen érettségiig foglalkoznak tematikusán, négy témakörre bontva, a családi életre neveléssel. A jövő azonban a nevelő iskoláé lesz. Ez egy viszonyfogalom. A nevelő iskola — szemben az egyedül a tanítást hivatásának tartó oktatási intézménnyel — teljesebben értelmezi az életre való fölkészítést. Jól tanít, képességeket fejleszt, szervezi a folyamatos önművelést, a közösségi, közéleti, politikai tevékenységet, fokozatosan kiépíti az önkormányzaton alapuló diákéletet, fölhasználva az ifjúsági mozgalmakban rejlő lehetőségeket. A megvalósítás csak folyamatosan képzelhető el, de már számos akció utal arra, hogy a folyamat elindult. A cél a személyiség sokoldalú fejlesztése. Ezen az úton haladnak a most alakuló komplex művelődési intézmé- nvek, mint például a halásztelki is. Természetesen nem követelmény mindent az isko- 'ában szervezni. Legven kapcsolatuk az intézményeknek mindenki vei. aki hadra fogható társadalmi vonzáskörükben. Az egyetlen kiút — a szülőkkel szövetségben — erre vezet. Körmendi Zsuzsa Jelenet a várszínházbeli előadásról. Osvald — Farády István, Alvingné — Psota Irén 4 i 1983. FEBRUÁR 26., SZOMBAT
