Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

Színházi levél Kívülről láthatatlan benne talán még nem romlott meg. Ibsent a Kísértetek írásakor még nem fenyegeti a borzasztó vég, de hátborzongató, hogy élete utolsó öt évét majd ő is élőhalottként,' egy agyvérzést követő teljes szellemi eltom- pultságban vegetálja végig. A magyar sajtóDan az egyik nekrológot Ady Endre írja ró­la, a budapesti Napló 1908. május 24-i számában, s ebben töboek közt ezt mondja: „Akárhol irt, Rómában vagy Párizsban: gomolygott felé a köd a norvég partokról. Nem is köd volt ezt, de ennek mondták. Az élet súlyos in- tenzivitása volt ez. Századok vágya, akarata vagy bűne li­heg ki egy-egy Ibsen-alakból. Örök időn át Ka tornyosul egy- egy lbsen-tragédia egén. Ez bizony sok élet a maga életét is hebehurgya gyorsasággal élő modern embernek...” (Le­het-e arra nem gondolni e so­rok olvasásakor, hogy Ady- ban is ott munkált mar ekkor az üzenetváltás, melyet két évvel később ír majd meg a Mihályi Rozália csókja című elbeszélésében? __) Az Alvingok drámája a mai színpadról már aligha kelt botrányt, mint az ősbemutató idején. Vadabb bűnökre, ré­mítőbb kísértetekre sem kap­juk fel manapság a fejünket. A féregrágottság ellen is jó gyógyszerek vannak. Miért ér­demes akkor ma is színre vin­ni a Kísérteteket? A válasz sokféle lehet. Nézzük azt a mos­tani, konkret, vá- aszt, meiyet a Var- a .végzős főiskolás Mrsan janos vizsgarenüezese aa. lUoszor is: losen vilaga mar regeooen izgaija Mrsant; épp a iCisérteteKDOl készített evekkel ezelőtt egy tömörített kérésztmetszetjáteKOt. Nyilván úgy véli haL msén töbo mint százesztendős di'áíftá'jaDátj tn|l füllel kihallható tragikus dal­lamok is rejteznek. Épp ezert nem annyira az „apaic bűné­nek büntetése a fiákban" gondolatsort, nem a determi­nált fiúi sorsot hangsúlyozza annyira az előadásban, mint ínkaob azt, hogy Usvald tra­gédiája milyen szoros, megha­tározó összefüggéseKKel kötő­dik más tragédiákhoz: az anyja, a tiszteletes, a derék asztalos Engslrand s a sem­miben sem vétkes Regina tra­gédiájához. A végzetes beteg­ség itt cpak amolyan indító- töltet szerepét játssza; ez gyújtja be a komor lélekta­ni eseménysort, a dráma rob­banószerkezetét. S felrajzoló­dik a sötét, szálegyenes fe­nyőerdő és a jegesen csillogó fjordszurdok sziklafalainak ölelésében álló szalon bútorai közt annak az álszent és mér­hetetlenül elmaradott erkölcsi világképnek a nyomasztó ár­nya is, amely végső soron meghatározta az Alvingok sor­sát. Lélektani dráma ez, Fa- rády István érzékeny Osvald- alakításával, Avar István ren­díthetetlenül ostoba erkölcs­bíró Manders tiszteletesével, s egy meglepően visszafogott, bensőséges Alvingnét játszó s külsőségektől tartózkodó Pso ta Irénnel. Takács István Költői summázat Maga féregrágot- tan született — mondja egy meg­bízható (és kímé­letlenül őszinte) párizsi orvos Os- vald Alvingnak, a fiatal nor­vég festoneK, s ezzel vissza­menőleg is magyarázatot ad üsvald élete — nemcsak a folytonos, elviselnetetlenüi gyötrő, az alkotókedvet is ki- szikkaszto fejfájások — rejté­lyére. Kezdődött a történet azzal, hogy egy iszákos és kicsapon­gó, ámde gazdag kapitány, Al- ving, feleségül vett egy fiatal lányt, akit sem ö nem szere­tett különösebben,' sem az őt, de a vagyon vonzása túi erős volt. A fiatalasszony hamaro­san úgy érezte, elviselhetetlen az élet ezzel az emberrel. Egyévi házasság után otthagy­ta. A család barátjához, Man­ders tiszteleteshez ment, s ná­la is akart maradni, mert tu­lajdonképpen a papot szerette. Manders azonban visszatérí­tette a férjéhez, mert a házas­ság köteléke felbonthatatlan. Az asszony ezután gyereket szült; Osvald gyönge, beteges fiúcska volt, hamarosan el is került a háztól, s nem tudta, milyen züllött és beteg ember az apja. így aztán Osvald azt sem tudja, hogy az apjának a szolgálójuktól született egy lá­nya, s hogy ezt a lányt egy iszákos, de becsületes asztalos, Engstrand nevelte fel, miután feleségül vette a megesett cse­lédlányt, s elhitte a mesét, miszerint a lány, Regina, egy arra hajókázó gazdag angol utazótól származik. Alvingné viszont mindent tudott, s ezért a saját házában nevelte to­vább a már bakfis Reginát, akibe a Párizsból hazatérő Osvald beleszeret, mert azt re­méli, ez a kicsattanóan egész­séges lány megmentheti, meg­válthatja őt a szörnyű beteg­ségben, vagy talán magától a betegségtől is. Testvérszerelem, bár nem tudottan az. Emésztő, gyógyít­hatatlan vérbaj, melyről Os­vald nem tehet: az apja bű­néért bűnhődik. Elfojtott, gyötrő szerelem, melyet Al­vingné még most sem felej­tett — s rideg, puritán, korlá­tolt, erkölcsiség, mely Manders tiszteietesből minden emberi erzeimei, szenvedélyt kiolt. A test és a lélek felfakadó fe­kélyei, melyek azonban nem látszanak kívül. (Milyen asz- szociáció, milyen szellemi köz­lekedőedény közvetíti most egy villanásra a különös át­hallást: Shakespeare Hamlet- je a tragédia IV. felvonása 4. színében épp a norvég király­fi felvonuló serege egy nor­vég kapitányával beszélgetve, mondja a következő szavakat: „Belül fakad fel, s nem látszik kívül, / Mért hal az ember.” És Ibsen is norvég... És az Alving család fekélyei sem látszanak kívül...) K ísértetek járják be ezt a norvég házat, mely valahol a fjor- dok között fekszik, s bár a naptár 1881-et jelez, a világ évszázadok óta meg­kövültén egy helyben állónak tetszik. Ebből az álszent, hi- pokrita világból, a rideg val­lásossággal leplezett morális bűnök, a fennkölt polgári tisz­tesség álarca mögé rejtett fes- lettség és kicsapongás világá­ból nincs menekvés. Osvald az agyalágyulás rettentő bam- baságába süpped; Alvingné valószínűleg beváltja a fiának tett ígéretét, mely szerint morfiummal átsegíti a túlsó partra, ha a szifilisz utolsó fá­zisa bekövetkezik; Manders tiszteletes rendíthetetlen buta­ságában és kikezdhetetlen er­kölcsi ítész szerepében mind­ezt majd isten akaratának, büntetésének magyarázza, ahogyan erre fogta azt is, hogy az Alving-vagyonból épült gyermekmenhely épp e retten­tő nap estéjén, a felavatás előtti utolsó órákban, porig égett. Talán Regina vészeli át majd a legkevesebb sérüléssel ezeket az iszonyatokat; anyja erős, egészséges paraszti vére Furcsaságok? Múlt századi feltalálók, kö­szönöm az írógépet, amin ezt a bevezetést lekopogom, a vil­lanykörtét és a gramofont, ami közben fényt és zenét szolgál­tat és a telefont, amelyen kö­zölhetem a kiadóval, hogy végre kezdhetik szedni az elő­szót. Leonard de Vries 1972 augusz­tusában Amszterdamban ko­pogta le írógépének betűin Furcsa találmányok című könyvének előszavát. Előtte bi­zonyára rendkívül jókat ka­cagott: anyaggyűjtés közben. Mi is derülhetünk, ha az auto­matikus szoborkészítő gépről, az állathangokkal kibélelt ké­peskönyvekről, a hordozható vasútról, a kerekeken járó ha­jóról, az egyesített kisgyermek­ringató—vajköpülőről, vagy Mr. Randolf keménygumi ba­juszkötőjéről olvasunk, mely utóbbiról azt illik tudni, hogy használata állal a csókolózás is könnyebb és nagyobb örö­met adó lehet. Megható az az akarás, ahogy múlt századi embertársaink igyekeztek kitűnni a nagy masszából. Az előbbi — tetszés szerinti — felsorolásból az de­rül ki, hogy szépemlékű eleink elsősorban kuriózumokat mu­togattak, ám a holland de Vries szerint mégsem csak azt kell látni bennük, hiszen az ő találékonyságuknak és kezde- ménvezőkészségüknek köszön­hetjük szinte minden hétköz­napi csodánkat. Edison. Hertz, Popov, Daguerre, a Wright fi­vérek és társaik ekként vál­tak halhatatlanokká, mert nem kímélték önmagukat, mindig e^v-egy eszmét, ideát szolgál­tak. A Móra Ferenc Könyvkiadó­nál napvilágot látott, pompás rajzos kiadvány a 19. század furcsa találmányait dolgozza fel, 1865 és 1900 között megje­lent eredeti cikkek alanián. Miközben böngésszük a köny­vet, nemcsak szórakozunk, ha­nem álmélkodunk is. mire nem terjed ki az emberi elme fi­gyelme. Mindenesetre jó arra gondolni, hogv e hasznos íés haszontalan) furcsaságok nél­kül «zegénvebbek lennénk, s korunk technikája sem futott volna el napjaink csodáiig. Iskola és család — együtt Van kiút az ördögi körből O A családi életre nevelés csak az életre készülés egészé­vel összhangban valósulhat meg. Célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében fel­készítse a felnövekvő nemze­déket a harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyerme­kek örömmel és tudatosan tör- tenö vállalására és felelős ne­velésére. A fenti idézet a Művelődé­si Minisztériumnak az osz­tályfőnöki órák tantervére vo­natkozó irányelveiből való. Már nyolcadik éve foglalkoz­nak az iskolákban a tanulók felkészítésével a családi életre Mit jelent ez a gyakorlatban? Erről beszélgettünk az Orszá­gos Pedagógiai Intézet neve­lési osztályának vezetőjével. Gál Erzsébettel. — Az iskola és a család csak közös erővel nyújthatják a gyermeknek mindazt, amire felnőttként szüksége lesz ahhoz, hogy megállja a helyét az életben. Sajnos, ezt az alapfeltételt ma még nem ér­telmezik egységesen és ezért csak ellentmondásokon keresz­tül érvényesülhet. Természetes, hogy helyzetéből adódóan másként közelíti meg a kér­dést a pedagógus, és megint másként a szülő. Míg az édes­anyának. édesapának a gyer­mek saját életének folytatását jelenti, addig a tanárnak a rá­bízott generáció egyik tagját. Az iskola tehát a társadalmi szükségletekhez mér és ezért azt kívánja, hogy a família otthon hosszabbítsa meg a tan­Marxtól, Marxról Győré Imre nagyobb léleg­zetű Kari Marx-poémáját je­lentette meg a Zrínyi Katonai Kiadó, tisztelegve ezzel a dia­lektikus és történelmi mate­rializmus megalapítójának .em­léke előtt. Győré poémája — amely a kiadó felkérésére szü­letett — a gigantikus marxi életmű olyan költői summáza- ta, amely líránkban teljesség­gel egyedülállónak nevezhető. A nagy igényű költői művet Hincz Gyula illusztrálta. A kiadó Marx munkáiból egy, katonai témákkal foglal­kozó válogatást is közreadott. A cikkek, tanulmányok egy ré­sze az 1848—49-es szabadság- harcokat és forradalmakat, valamint a párizsi kommün katonai, hadseregi kérdéseit tárgyalja. órát, foglalkozzék azokkal a témákkal, amelyekre napköz­ben nem jutott elég idő. A csa­lád életmódja azonban az utóbbi évtizedekben átalakult állandóan időzavarral küzd és főként azt várja az oktatási intézményektől, hogy ott foly tassák a családi nevelést. © Ez végül is egy ördögi kör. Hogyan lehet kilábalni belőle'.’ — Mindenekelőtt alaposab­ban meg kell ismerkedniök egymás helyzetével. A tantes­tület tagjai a közvetlen talál­kozásokon avassák be a szü­lőket az iskolai nevelés mű­helymunkájába. A gyakorlat jelenleg az, hogy csak szelvé nyékét mutatnak be ebből, s ugyanakkor konkrét lépéseket várnak a szülőktől, ily módon lemondva az együttgondolko­dás megalapozásáról, sőt, a közös munkáról is. Az előb­biektől eltekintenek, de az utóbbit elvárják. Az iskolától manapság sokat remél a tár­sadalom. Művelődési feladatai megújultak, módosultak, ám ezekkel az elvekkel sok pe­dagógus fontos részletekben nem azonosult. • Az anyák gyakran pana­szolják, a mai világban egy­szerűen nincs is lehetőség az erkölcsi nevelésre, oly sok rossz külső hatás éri a gyere­ket utcán, filmekben, „haveri” körben, — Az említett panasz, in­kább csak kényelmességből táplálkozik. A családok egy ré­sze mostanság nem vállalko­zik arra, hogy fiát vagy leá­nyát értékítéletekre tanítsa. A szülők a maguk példájával és ellentmondásaikkal hatnak a gyermekre és nem helyeznek súlyt az értékítéletekre, hagy­ják, hogy a fiatalok sodródja­nak kortársaikkal. Sokszor még az olyan elemi normák­ról, mint az idősek iránti tisz­telet, is azt hiszik, elhiszik, hogy már idejét múlta. • Az idősek tiszteletétől már csak egy lépésnyire van a te­kintély kérdése. Ml a véiemé- nye a pedagógus és (Uram bo- csá’!) a szülő tekintélyéről? — Korunk mintha nehezen tűrné ezt a fogalmat. Mind az iskola, mind a pedagógus, mind pedig a szülő veszített napjainkban presztízséből. Azt Tv-figyelö Jogi esetek. A pénz — ez a minden árura átváltható cse­reeszközként használt tárgy, amely köztudomásúlag érme, bankjegy és bizonyos érték­papírok formájában kerül bukszából bukszába, illetőleg széfből széfbe — volt a tár­gya a Jogi esetek legutóbbi, csütörtök esti adásának. Ha valami világi nagy szél­hámoskodásokról, sikkasztá­sokról, trezorok kifosztásáról nem is esett szó ebben a negyven percben, azért ez az úgynevezett általános egyen- érték így is bőven adott okot arra, hogy a stúdióbéli jogá­szok megmagyarázzák: hány és hány féle visszaélésre, em­bertársaink mily változatos formájú megrövidítésére le­het felhasználni a szabályta­lanul adott, vett forintokat. Lám, az a példabeli kőmű­vesmester is számos álmatlan éjszakát okozhatott ügyfelei­nek, akiktől — víkendházépí- tés céljából —, az előlegeket felvette. Annál is inkább, mert, a maga kétségkívül tet­szetős rafinériájával nemcsak a családi házát, mint megter­helhető ingatlant játszotta át volt feleségének, hanem még a fizetéséből is annyi tartás­díjat tiltatott le, amennyi el­vonás után tőle már egy fia fillért sem lehet visszaköve­telni. De — hallhattuk —, más az ügyeskedés, és megint más a törvény. Ez utóbbi szerint ugyanis hiába történt a me­nekvés, mesterünk nem men­tesülhet a visszafizetés kötel­me alól, mert ingatlana igenis tökéletesen megfelel arra, hogy azt annak a negyven-, illető­leg harmincötezer forintnak a visszanyeréséért, mint haszno­sítható értéket, számításba vegyék. Hiába fundálódott ki tehát oly szépen, nem sikerült ez a pénzügyi mutatvány. Csúnya manipulációként nyugtázhattuk ezt a bevezető­ként látott ügyet, de ha lehet, még keserűbb szájízt ha­gyott maga után annak a kis­mamának a szándékos tévedé­se, aki nem átallotta két for­rásból is elfogadni a gyerme­ke után járó tartásdíjat. Egy­részt a börtönben csücsülő férjének szülei postázták ha­vonta azt a 750 forintot, más­részt meg — mint mondani szokás — állam bácsi küldöz­getett neki ugyanennyit. Hát azért ez sem megy — szólt a szentencia. Ami csak egyszer Jár, azt nem szabad bezsebel­ni kétszer. A többi, hasonló jellegű jogi esetet immár nem említve, leszögezhetjük tehát, hogy ez­úttal is közérdekű és közért­hetően előadott példázatok kö­vették egymást a szóban forgó sorozatban. Minden fölvetésre pontos felelet válaszolt; vala­mennyi bog kikötődött azon a képzeletbeli madzagon. Csak hát — nem először vet­jük itt fel —, mennyivel ér­dekesebb lenne, ha a bejátszott jelenetek meg a bírói elemzé­sek társaságában egy kisebb vendégcsapat is föltűnne, amelynek laikus, de az ügy­fejtésekért lelkesedő tagjai maguk is megpróbálkoznának a pro vagy kontra előjelű mi­nősítésekkel. Vagy ha az utca átlagos embere erre nem mu­tatkozna alkalmasnak, akkor netán a joghallgatók csoport­jait kéne ezekbe a fejtörések­be bevonni. Nyilvános vizsgá­juk biztosan még több hívet toboroznak ennek a különben méltán népszerű műsornak. Javaslat. Egy ötletecskét röppentettünk fel az imént, s ha szabad, a következőkben egy másik javaslattal állunk elő. Nevezetesen azzal is ked­vébe járhatna előfizetőinek a televízió, ha rendszeresen — mondjuk havonta — tudatná: határainkon kívül hogyan fo­gadták azokat a honi terméke­ke'. amelyeket más országok stúdiói is megvettek? Mi tet­szett, hogyan tetszett ezekből? Kaphatnánk e referenciákban egy kis tetszési indexet, kap­hatnánk némi sajtóvisszhan­got. Tehát egy vázlatos képet arról, hogy kellett-e az a Liszt Ferenc-sorozat, mondjuk, az NSZK-ban, avagy a bécsiek mennyire tapsolták meg a kö­zösen készített magyar—oszt­rák szilveszteri műsort. Van ugyebár egy hazai il­letőségű Tv-tükör, Szecskó Ta­más műsora. Hát miért ne le­hetne egy nemzetközi Tv-tü­kör? Abban is önmagát szem­lélhetné meg — csak más fény­törésben —, közép-kelet-euró- pai hazánk ... Akácz László viszont tudomásul kell venni, a tekintély nem valami hi­vatalból kijáró dolog. Azt bi­zony meg kell szerezni. S ezen a téren ugyancsak baj van a szülők és a pedagó­gusok viszonyéban. A tanár általában lebecsüli a mamát, mert ő csak egy osztályzatért aggódó asszony, s nem ve­szi észre, hogy végül *s ta­nult szakemberrel, egy fel­nőttel áll szemben, akit nem kell nevelni. Persze nem biz­tos, hogy ez a tanultság a családi nevelési kultúrában is megjelenik, de ezek a szülők mégis nagy társadalmi ta­pasztalatokkal rendelkeznek. A pedagógus gyakran beszű­kült és elsősorban csak az iskolára figyel. A szülő ugyanakkor hajlamos arra, hogy gyermeke előtt tapin­tat nélkül bíráljon, s ezzel maga teszi lehetővé, hogy a tanar elveszítse a tanítvá­nyai előtti tekintélyét. Q Mikor van tekintélye a pe- dagógusnak a szülő előtt? — Ha látja, hogy az isme­ri a fiát, ha egyértelmű a gyermekszeretete, ha tiszte­letreméltó a szakmai tudása, ha képviseli mindazokat az értékeket, amelyek növendé­kei kibontakozását elősegítik. Az iskola és a család rend­szeresen üzen egymásnak. Rejtve és nyíltan. A rejtett üzenetek közé tartozik az; mit hoz a tanuló otthonról, mi­lyen partnerek a körülötte élő felnőttek? Ugyanezeket viszi naza az oktató intézményből is. A nyílt üzenetek az is­kolától az ellenőrzőbe, az üzenőfüzetben, a pontokban és az osztályzatokban érkeznek. Vajon mindig jó ez? Gyakran úgy tűnik, mintha a pedagó­gus indulatait, tehetetlenségét tükröznék és a gyerek neve­lésének, fejlesztésének szem­léletbeli különbségeiből ere­dő egymásra mutogatást. Az értékek azonban devalválód­nak, ha elárasztjűk a szülőt a műhelymunka apró részletei­vel. Az elmondottak következ­ménye azután, hogyan kom­mentálja a család az iskolai életet, s a nevelők milyen ké­pet építenek a társadalom legkisebb alapközösségéről a gyermekben. ® Ml kell a Jó egyensúlyi helyzet megteremtéséhez? — A szülő és a pedagógus megfelelő, bensőséges kap­csolata. Eisődleges, hogy ami kettejük között elhangzik, az maradjon titok és egyikük se éljen vissza vele. A nebuló­kat emellett föl kell vértezni az élet realitásaival szemben. Meg kell őket tanítani arra, hogy ritkán adódnak tiszta, steril helyzetek, s nekik dön­teniük, választaniuk kell. G Messzire kalandoztunk az osztályfőnöki óráktól, ame­lyeknek tantervében a családi éleire nevelés szerepel. Bár mindaz, amiről szó esett, ugyancsak a kiinduló téma fel­tétele. — Az osztályfőnöki órákon harmadik osztálytól egészen érettségiig foglalkoznak te­matikusán, négy témakörre bontva, a családi életre ne­veléssel. A jövő azonban a nevelő iskoláé lesz. Ez egy viszonyfogalom. A nevelő is­kola — szemben az egyedül a tanítást hivatásának tartó ok­tatási intézménnyel — telje­sebben értelmezi az életre való fölkészítést. Jól tanít, képes­ségeket fejleszt, szervezi a folyamatos önművelést, a kö­zösségi, közéleti, politikai te­vékenységet, fokozatosan ki­építi az önkormányzaton ala­puló diákéletet, fölhasználva az ifjúsági mozgalmakban rej­lő lehetőségeket. A megvalósí­tás csak folyamatosan kép­zelhető el, de már számos ak­ció utal arra, hogy a folyamat elindult. A cél a személyiség sokoldalú fejlesztése. Ezen az úton haladnak a most alakuló komplex művelődési intézmé- nvek, mint például a halász­telki is. Természetesen nem követelmény mindent az isko- 'ában szervezni. Legven kap­csolatuk az intézményeknek mindenki vei. aki hadra fog­ható társadalmi vonzáskörük­ben. Az egyetlen kiút — a szülőkkel szövetségben — erre vezet. Körmendi Zsuzsa Jelenet a várszínházbeli előadásról. Osvald — Farády István, Alvingné — Psota Irén 4 i 1983. FEBRUÁR 26., SZOMBAT

Next

/
Thumbnails
Contents