Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám
Társadalmi segítséggel Az általános iskolák számára sokféle társadalmi segítség nyújtható, s mindegyik jól is hasznosul. Példa erre a veresegyházi eset, amelyben a szülői munkaközösség tagjai és néhány kisiparos vállalta az iskola helyiségeinek rendbetételét: kifestését, meszelését. Ily módon csupán az anyagokra kellett legutóbb költeniük, a társadalmi munkával megspórolt forintokat sötétítő függönyök anyagának vásárlására fordíthatták. Mi több, ezek elkészítése is társadalmi munkában történt, mert vállalták azt az Iskola melletti épületben dolgozók, a Budapesti Építőipari Szolgáltató Vállalat varrodájának munkatársai. Isaszegen Új fanácselpok Isaszegen tegnap ülést tartott a tanács, amelyen személyi kérdésekben is döntöttek. Nyugdíjba vonulása miatt, érdemei elismerésével fölmentették elnöki tisztségéből Bodrogi Andrást, aki 24 évig állt a tanács élén. Ezt követően a nagyközség tanácselnöki teendőinek ellátásával Tóthné Pacs Verát, a helybeli iskola pedagógusát bízták meg. Növekvő betétei/ Meglehetősen nagy bizalommal voltak pénzintézményük iránt a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet tagjai az elmúlt évben. A nagyközségen kívül hozzájuk tartozik Erdőkertes, Főt, Mogyoród, Szada és Vácrátót is. A takarékszövetkezet betétállományának növekedése a tervezett tízmillióval szemben 15 millió 153 ezer forint volt, összes betétük ma már mintegy kilencvenötmillió forint. ÜGYEIÉT Állatorvosi ügyelet: Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen február 26-án, szombaton 8 órától február 28-án, hétfőn 8 óráig: dr. Szé- csi László, Gödöllő, Szabadság u. 101. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlőn, Versegen, Zsámbokon február 26-án, szombaton 8 órától február 28-án, hétfőn 8 óráig: dr. Dóka József, Vác- szentlászló, Kossuth u. 3. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1983. FEBRUÁR 25., PÉNTEK Kölcsönös előnyök A biztonságért is fizetni kell Kockázatvállalás. Kockázat- viselés. Nem először hallom ezeket a szavakat azoktól a szakemberektől, akik a bizto-a sítással foglalkoznak. Ki visel kockázatot, ki az, aki vállal ilyet? A biztosítási ügyekben, gondolom, mindkét félre mutathat a válaszadó, hiszen, aki a biztosítási díjat befizeti, kockára teszi a pénzét. A biztosító, nálunk az állam, illetve megbízottja, ugyancsak vállalja a kockázatot, hiszen ha, mint illik, a díjhoz képest busásan megfizeti a kár értékét, veszíthet is az üzleten. Napjainkban azonban úgy tűnik. hogy hosszú távon a biztosított és a biztosító is jól járhat. A biztosítottak tulajdonképpen egymást segítik, s ennyiben valamiféle igazságtétel, úgy is mondhatni: demokratizmus valósul meg. Az igazsághoz tartozik persze, hogy biztosítási ügyekben sem olyan kristálytiszta a kép, hogy mindenki békés, boldog ettől a se vele, se nélküle folyamattól. Aki díjat fizet, az szeretne minél kevesebbel hozzájárulni biztonsága megteremtéséhez; akit pedig éppen kár ért, óhaja szerint sze-°t- ne minél nagyobb összeget fölmarkolni. Kisbetűs bare Csupa kiseb-nagyobb ellentmondás, mint az élet más területén. Természetes ellentmondás, mondhatni örökké tartó. Mint a piacon, a vásáron a vevő és az eladó közt. Folyik is a kisbetűkkel írható harc az ügyfélért, s ez így természetes a biztosítónál. — Az elmúlt évben jószerivel csupán a lakossági biztosítások fejlesztésére törekedtünk — mondja Hatalyák Dezső az Állami Biztosító gödöllői fiókjának vezetője. — A vállalatok, szövetkezetek és más nagyobb gazdálkodó egységek biztosítási ügyeit január elsejétől teljes egészében a megyei központunk intézi. Azért a mi munkatársainknak is akadt bőven dolga. Talán elég, ha megemlítem, hogy két vonatkozásban bővült a tevékenységünk; egyre több kisvállalkozó és kisiparos jelentkezett igényével, s a kistenyésztők, a háztáji állattartók újfajta biztosítását is intéztük már. Drága nyúl Amikor a kisvállalkozások megindultak, a biztosító is új utakra kényszerült, hiszen neki is követnie kellett az igényeket, az igénylőket! Az új magánvállalkozók majdnem mindegyike felkereste a gödöllői fiókot, s kötött biztosítást tűz, betörés és rablás ellen, s volt olyan, aki a szállítmánybiztosítást igényelte. Kockázat nélkül ipar sincs, üzlet sincs, nem véletlen, hogy éppen a kisvállalkozók jöttek rá hamar arra, hogy érdemes lehet álló- és forgóeszközeiket biztonságban tudni. A múlt év elején még nem lehetett látni tisztán, hogy az állattartásban, hizlalásban némely területen gond lesz. A biztosító azonban a sertés- és szarvasmarhaállomány hagyományos biztosítása mellé lehetővé tette -a kisüzemekben tartott nyulakét is. A tapsifülesek piaca ugyan tavaly nem volt a remélt mértékű, s talán ezért is van, hogy ez az újdonság, á nyulak biztosításának lehetősége csak részben lett kedvelt forma. A másik ok valószínűleg az, amit sokan kifogásoltak tavaly. ho*v drága a biztosítási díj. Egy nyúl évi biztosítása 60 forintba kerül, s előírás, hogy legalább tizenkettőre meg kell kötni a szerződést. Vagyis 720 forint úgymond a belépő, s ha valakinek mondjuk száz nyu- la van... Hadd ne folytassam, valóban magasnak látszik ez a díj. Igaz, s talán abból indultak ki a tarifa megállapításakor, hogy kicsit is rossz tartási körülmények között a nyulaknál azonnal jelentkezhet az elhullás. Ami a biztosító kockázatvállalásában nem közömbös. A lakossági díjbevétel, amely a cascótól, a lakásbiztosításon át a személyi biztosítások különböző formáit magába foglalja, elérte a negyvenhétmillió forintot. A kárösszegek kifizetése sem volt csekély. Csupán itt, Gödöllőn 22 millió forintot térítettek meg az ügyfeleknek. Azért kell hangsúlyozni, hogy ennyit fizettek helyben, mert míg ez az összeg tartalmazza a személyi sérülések utáni, a műszaki károkból, üvegkárokból adódó kártérítések nem kis tételeit, a nagyobb gépjárműkárok jelentős hányadát megyei központunk vagy más kifizető- helyek pénztárainál vehették fel a mi ügyfeleink. Gáz és tűz Tavaly egyébként gyakoribbak voltak a nagy károk. Túrán egy kétszáz literes bojler robbanásából eredően családi ház dőlt romba, ezért mintegy egymillió forintot térítették. Mogyoródon propánbután gázpalack okozott tüzet, a biztosító félmillió forintos kárösszeget fizetett ki. F. L Vasárnapig nyitva ( Külön sarokban: új termés Vasárnap lesz nyitva utoljára a gödöllői művelődési központban a Lehetetlen tárgyaink ’83 című kiállítás, amelynek, a vendégkönyv tanúsága szerint is sok látogatója akadt. S ahogy tavaly, az idén sem csak a városból, a járás községedből, hanem távolabbról is. Az átutazók, a Gödöllőre érkezők közül is sokan megnézték elfuserált tárgyainkat, s a bejegyzések szerint el is méláztak rajta. Abban is különleges volt ez áz idei tárlat, hogy a kiállítás ideje alatt is érkeztek újabb műtárgyak, a maguk testi valóságukban. vagy fényképeken, leírásokban. A pályázatra küldött anyag elkülönítve, egy kupacban dicstelenkedik. Van itt rokkantán heverő gyermeketetőszék, amit megpróbálhatunk összerakni, de minek: egy-két hét .alatt .kilazulnak q csapok* elengednek az eresztékek. S'még szerencsénk van. ha nem gyermekünk alatt roskad össze, éppen ebéd közben. De nem sokkal jobb a mellette látható ülőke sem. Ez Gaígavidéke Áfész Bővülő üzlethálózat A VI. ötéves tervben a túrái Gaígavidéke Áfész kilencven- millió forintot fordít üzlethálózatának fenntartására és fejlesztésére. A hálózat bővítéEgy az atnefikások közül Házra- és földrevaléért ment flagyon régen írott, megsárgult levél került a kezembe Könczöl Lajos hévízgyörki házánál. A betűkön, s a fogalmazáson is érződik, olyan ember írta, akinek keze csákányhoz, lapáthoz szokott, és csak félve, kényszerből veszi kezébe a tollat. A borítékon, s a levél keltezésén olvasható, hogy azt New Brunswickben 1901. augusztus 18-án adták fel, s abban Könczöl Mihály azt adja hírül a családjának, hogy „hála istennek egészséges vagyok amit tiszta szívvel kívánok neked, kedves feleségem, meg kívánom, hogy az isten adjon minden napra betevő falatot a családnak, a rokonságnak, a komáknak és a hozzám jó szívvel levő barátoknak." Az ígéret földje Könczöl Mihály amerikás magyar 1900-bhn Fiúméból indult el, hogy áthajózza az óceánt és partra szálljon az ígéret földjén. A levelet újra és újra olvasva, annak szavait ízlelgetve és a leírt mondatok mögé képzelve a válla llfcfzó kedvű bagi paraszti napszámost, egy nagy mulasztásról beszélgetünk a már több éve elhunyt Könczöl Mihály Lajos nevű fiával. Közös névnapokon, hosszúra nyúlt téli esték besiélgetésein, vagy éppen vidám ünnepnapokon sokszor együtt voltunk Könczöl bácsival, aki akkor már túl a hetvenedik életévén csendes mosolygással hallgatta az akkori huszonévesek hittel teli lobogását, fiatalos lázongását, s amikor nagyon izzott a vita, csendben énekelni kezdett. Az Amerikába vándorolt magyarok fájdalmasan szomorú honvágytól túlfűtött, az otthon után vágyódó keserveit énekelte férfias hangján még ötven vagy hatvan évvel a hazatérte után is. Nem volt magnónk, s ezért nem őrzi hangszalag Könczöl Mihály dalait, de volt papírunk, ceruzánk és mi mégsem kottáz- tuk, írtuk le a dalokat. Hagytuk, hogy azok Könczöl Mihály tulajdonában maradjanak és vele együtt szánjanak a sírba. Ma már a dalok nem pótolhatók, csak legjobb esetben egy-egy soruk villanhat fel az emlékezőben. Az egyetlen levél maradt, amely a történtek néhány percét őrzi. Ott is nehéz — Apám 1900-ban vette kezébe a vándorbotot — emlékezik a ma már őszülő és a hatvanhoz közeledő fiú. — Mindig úgy emlegette az indulás óráit, mint halálos beteg az operációt, amelytől csodát vár. Amerikától várta a csodát. Mert itthon kemény, rideg sors jutott részére, hiszen családjuk teljesen vagyontalan volt. Az amerikás magyarok írogattak haza, s azt is írták, hogy ott sincs Kánaán, de sokkal jobb, mint itthon. Bármennyire nehéz is volt az indulás, ez a jobb vonzotta. Nem úgy indult, hogy örökre megy, csak annyi időre, amíg foggal-körömmel összevakar egy kis házra, meg egy talpalatnyi földre valót. Előkerül Könczöl Mihály fényképe. Pödrött, magyaros bajusz, Bocskay-ruha, akár egy vidéki tekintetes úr. Két év alatt — Ez itthon készült, de soksok évvel később — mondja Könczöl Lajos. — Sajnos, kinti életéről nem sokat tudok. Nem szívesen beszélt az emlékeiről. Amikor faggattam, legyintett: Dolgoztam téglagyárban, szvettergyárban, bányában. A munkaidő tízórás volt, s ezért 70 centet fizettek. Amikor jobban kiismertem, s #1 jesítménybéres lettem, két dollár körül is kerestem, mondta. Azt is elmesélte, hogy ő és társai csak úgy tudtak félrerakni, takarékoskodni, hogy ugyanúgy éltek, akár itthon, a falusi szegénységben. A kevés szabad időt, ami a munka közben adódott, inkább alvással, pihenéssel töltötték. Szórakozást csak a séta, a városban való nézelődés jelentett. — Két év után egy ismerős kivándorló vitte apámnak a hírt: Mihály, beteg a feleséged! Az asszony ezt nem írta még, mert félt, hogy a rossz újság hazahozza az urát. Apámat nem lehetett tartóztatni. Itthon aztán tudott vén- ni egy szegényes házat, meg darab szőlőt. A felesége hamarosan meghalt. Én a második házasságából születtem — mondja a fiú, kezében apja régi-régi levelével. A honvágy dala Beszélgetésünk közben besötétedett. A cserépkályha mellé húzódunk. Vendéglátóm borral kínál, én rákérdezek: Nem emlékszel arra a dalra, amit édesapád olyan sokszor elénekelt nekünk? Könczöl Lajos hallgat, töpreng, majd leveszi a polcról a család minden adatát tartalmazó Nagy Képes Bibliát, amelyben a sok bejegyzett családi adat között, édesanyja írásával ott a dal. (Magyarország az én kedves szép hazám, / Ott ringatta bölcsőm az édesanyám. / Szívem, lelkem^ hazavágyik énnékem, / Idegenben bánatos az életem.) Ennyi maradt egy keserves élet két nehéz évéből. Egy megsárgult levélpapíron őrzött híradás, meg egy dal, .amit a kedves feljegyzett, talán szerelmi vallomásként. Fercsik Mihály sét szolgáló beruházások közül a legnagyobb szabású vállalkozás a kilencszáz négyzet- méter alapterületű túrái vendéglátó kombinát megépítése. Éttermi részében kétszázan foglalhatnak egyidejűleg helyet, így alkalmas lesz különféle rendezvények leboilyolí- tására. Az épületben egy presszó és egy italbolt is helyet kap. A csaknem tizenhétmillió forint értékű beruházást gyermekélelmezési intézményként is emlegetik, természetesen nem alaptalanul. Az iskola napközis konyhája csak korlátozott mértékben képes kielégíteni az igényeket, s mivel sokan nem jutnak be a napközibe, kulturált étkeztetésüket ily módon megoldhatónak látják. Persze, nemcsak az övéket, hanem a különféle helyi intézmények, munkahelyek dolgozóinak ellátását is biztosítani tudják. Igény esetén szívesen vállalkoznak a meleg ételek szállítására is. Hancsovszki János (elvétel* meg oly ravaszul van megtervezve, hogyha kilazul rajta a lábát rögzítő csavar, márpedig a példa szerint ez hamar bekövetkezik, ahhoz, hogy rendbetegyük, nem elég a csavarhúzó. Kell még hozzá fogó, kárpitosszeg. esetleg kárpit, ha nincs szerencsénk akikor habszivacs, merthogy az újólagos összeszereléshez elemeire kell szétbontanunk, felszakítva a huzatot is. Aztán gyönyörködhetünk még néhány apróságban. Ilyen például az a rozsdás habverő, aminek tisztességes körülmények között rozsdamentes anyagból illene készülnie. Vagy az a váza, s vajon hány társát lelhetjük lakásokban, irodákban, aminek csak az oldala mázas, az alja nem, s szépen lassan kiszivárogtatja a vizet. Rá a térítőre, a politúrozott asztalra. S bár a .kiállított. darab amúgy nem lenne, randa, biztosan akad olyan is, amelyik egyszerre csúnya, ízléstelen, s még rossz is. Mosástól kinyúlott, színét eresztő trikó, leragaszthatatlan borítékok, bugyuta naptárfo- galmazványok. kisebb-nagyobb használhatatlan tárgyak: íme a legeslegújabb termés. Nem sok. de jellemző. Mint ahogy az á levél is, amit Budapesten adtak fel, fényképmelléklettel. A nemrégiben nagy csinnadrattával átadott Madách kamaraszínházból érkezett. A levél írója, aki hivatalból is kifogásolta a kisebb-nagyobb hiányosságokat, azt a falikutat fotózta le ebből az alkalomból, amelynek elméretezték a csapját, rossz szögben állították be a kifolyóját, s így ha megengedjük, sugárban ömlik a víz a padlóra. A levélíró szomorú megjegyzése azonban nem csak a hanyag munkát kritizálja. Tiltakozása ellenére I. osztályú minőségben vették át végül a felújított színházat. s az építők közül né- hánvan még kitüntetést 1° kaotak. Még szerencse, hop”’ mindez nem Gödöllőn történ'! A Lehetetlen tárgyainkat, amelynek minden bizonnyal, sajnálatunkra és önsajnálatunkra — jövőre folytatása következik, még vasárnapig megnézhetik, akik eddig nem tették. Fényképünkön a tárlat egy illusztris részlete, egy tökéletesnek aligha nevezhető szék. G. Z. A nap programja Február 25-én. Gödöllő, művelődési központ: Galériamozi: Az irónia jegyében, 18 órakor. Farsangi rock and roll kávéház. Zene: Baráz-diszkó. Vendéglátás: svédasztal, 12—14 óráig. Alkotó pedagógusok köre: F. Vankó Ildikó előadást trfrt a nevelési központról. Országos agrár filmnapok. Energiatakarékosság, egyéb agrártémájú filmek vetítése, az AGRO-VIDEO bemutatása, műsorszolgálat és információ. Lehetetlen tárgyaink ’83, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Isaszeg, művelődési ház: Februári randevú. Műsoros est, 19.30 órakor. fSüSI Moz! Aranyfej. Színes, magyar— amerikai film. Csak 4 órakor. Egy zsaru bőréért. Színes, szinkronizált, francia bűnügyi film, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hír
