Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

nfCRD 1983. FEBRUAR 1., KEDD Jelentkezés a főiskolára Színész és dramaturg A Színház- és Filmművésze­ti Főiskola felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, színész és dramaturg szakra. A nappali tagozaton négyéves tanulmá­nyi idővel induló színész és dramaturg szakra érettségi­zett vagy az 1982—83-as tan­évben érettségiző fiatalok je­lentkezhetnek. (A művészeti főiskolákra jelentkezők az ér­vényes rendelkezések értelmé­ben egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek.) Hároméves tanulmányi idővel — esti ok­tatás keretében — operett­musical tanfolyam is indul. Erre azok jelentkezhetnek, akik megfelelő énekhanggal, tánckészséggel és színészi adottsággal rendelkeznek, s munkájuk mellett vállalkoz­nak a tanulásra. A jelentkezők felső korha­tára színész szakon 22, drama­turg szakon 26 év, operett­musical szakon férfiaknak 24, nőknek 26 esztendő. Jelent­kezni írásban lehet, a jelent­kezési laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, életrajzot, nap­pali tagozatra 75 forint, esti tanfolyamra 100 forint vizsga­díj befizetését igazoló postai csekkszelvényt s orvosi véle­ményt. * A jelentkezés határideje: 1983. március 31. Cím: Szín­ház- és Filmművészeti Főisko­la, tanulmányi osztály, 1088. Budapest, Vas utca 2/c. Csohány Kálmán Sírkőavatás Vasárnap felavatták Cso­hány Kálmán 1980-ban el­hunyt Munkácsy-díjas grafi­kusművész síremlékét a pász­tói köztemetőben. A három méter magas, faragott tölgy kopjafát Kiss Sándor Munká­csy-díjas szobrászművész _al­kotta . A síremléknél B. Supka Magdolna művészettörténész mondott avatóbeszédet, mél­tatva Csohány Kálmán élet­művét. Az avatóünnepség után a Lovász József Művelődési Köz­pont galériájában Pásztói em­berek címmel kamaratárlat nyílt Csohány Kálmán grafi­káiból. Oroszórák az alsó tagozatban Kedvet csináló nyelvoktatás Nóra folyékonyan, szépen olvas Emlékszem, annak idején az ! általános iskola alsó tagozatá- | ban milyen tisztelettel néztünk föl a nagyokra, a fölsősökre. Mélységesen mély szakadék választott el bennünket már az ötödikesektől is, akiknek nem volt tanító nénijük. Hoz­zájuk tanár nénik és bácsik jártak — minden órára más. Egy csomó új tantárgyuk is volt, köztük az orosz. írogat­ták azokat a fura, rajznak is beillő betűket, s beszélni, ol­vasni, énekelni tanultak. Ügy gondoltuk, ha valaki elkezd ismerkedni ezzel a nyelvvel, az már igazán nagy. Betűpótlás szavakhoz Ma tanulás szempontjából egyre inkább elmosódnak az alsó és felső tagozat közötti határok. Több szakos tanár oktatja a kicsinyeket, s szep­tember óta már oroszt is ta­nulnak. Csöngetnek a blatorbágyl 2. számú általános iskolában. Nyílik az ajtó, s a negyedik osztályba belép Kiss Mária. A hetes vigyázzt vezényel, a gye­rekek kórusban, oroszul kö­szönnek. Leülnek, közösen el­lenőrzik a házi feladatot. A könyvben a hiányosan leírt szavakhoz kellett a betűpótlást elvégezni, összesen két kis­diák akadt, akinek nem sike­rült. A másik feladat már ne­hezebb volt, de azt is majd mindenki jól oldotta meg. A már kiegészített mondatokat most le is fordítják. — Nagyon ügyesek voltatok. Most olvasni fogunk. Nóra, kezdd fel! — szólítja föl a peda­gógus az egyik kislányt. Nóra folyékonyan, szépen ol­vas, akárcsak' a többiek, akik utána következnek. Apró cé­dulát küldök a tanítónőnek. Arra kérem, olyan gyereket is feleltessen, akinek a magyar nyelvű olvasás nehezen megy. A sejtés beigazolódik. Bizony, gyötrelem kivárni, amíg a ne­hezen kisilabizált szavak mon­dattá állnak össze. A módszer hasonló a magyar írás-olvasás tanításáéhoz. Úgynevezett szó­képes rendszert alkalmaznak. Előbb az olvasást, a kiejtést tanulják, csak aztán az írást, a betűvetést. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, a hibák is azonosak lesznek. Terítéken a szókincs Az asztalon magnetofon. Most ezt kapcsolja be Kiss " Mária. A tiszta kiejtést nem lehet elégszer hallani. Az előb­bi olvasmány szövegét ismétli a szalagról. A diákok a könyv­ben követik a mondatokat. Filmvetítés következik A szí­nes dián kedves állatfigurák: krokodil, zsiráf. A cím: Szünet a cirkuszban. A képek alapján, önállóan kell orosz mondato­kat alkotni. A tanulók szem­mel látható élvezettel foglal­ják össze idegen nyelven gon­dolataikat Később versengve jelentkez­nek, hogy elolvashassák á táb­lán lévő orosz szavakat és le Vajon mit Irt ide a tanító néni? Erdősi Agnes felvétele is fordítják magyarra. Néme­lyik majd kiesik a pádból, annyira szeretpe felelni. Amit a tanítónő magyaráz, azt sokszor csak a hangsúly­ból, a szövegkörnyezetből ér­tik vagy abból következtetnek a jelentésére. Az óra vége felé közeledik. Egy kicsit lazítani kell. A min­denki által jól ismert szólánc­játék következik, valameny- nyiük örömére. Az egyes sza­vak utolsó betűjével kell min­dig a következőt mondani. így egész szókincsük terítékre ke­rül. A játékból a leggyengébb tanuló is kiveszi a részét. — No, ki tud szép orosz mondókát? Ildi nagy buzgalommal ejti a nyelvtörő szavakat Aztán eredetiben eléneklik az Áll egy ifjú nyírfa a réten című dalt, majd befejezésül orosz vezényszavakra néhány torna- gyakorlattal frissülnek föl va­lamennyien. Több időt a gyakorlásra — Amikor meghirdették, je­lentkeztem az átképző tanfo­lyamra. Azt végeztem el, s így a mi iskolánkban én tanítom a negyedikeseknek az oroszt — mondja Kiss Mária. — Ügy gondolom, s úgy is látom, hogy a nyelvtanulással nyitottabbá válnak a gyerekek és többet képesek befogadni. Szeretik ezt az új tantárgyat. Általá­ban kedvezőek a tapasztala­taim. Való igaz azonban, hogy azok, akiknek még gond a ma­gyar nyelvű írás, olvasás, szenvednek az orosztól, s bi­zony nincs sikerélményük. — Azért akad más gond is. Véleményem szerint — akár­csak a többi tantárgynál — túl sok az egy-egy órára előírt kötelező tananyag. így nem jut idő a gyakorlásra, az is­métlésre, pedig ez idegen nyelv esetében különösen fon­tos lenne. Aztán kilenc-tízéves korban még szívesebben olvas­nak a kicsik nagy betűs köny­veket. A mi tankönyvünk azonban meglehetősen apró betűkkel íródott... A beszélgetés során sok min­denről szó esik még. Többek között arról, hogy mennyire befolyásolhatóak a gyerekek. Elég, ha a szülők vagy a na­gyobb testvérek tesznek né­hány félreérthetetlenül nega­tív megjegyzést saját iskolai tapasztalataikról vagy kineve­tik a kicsit lelkesedése miatt. Amilyen könnyű nekik kedvet csinálni az orosz nyelv tanulá­sához, ugyanilyen egyszerű azt el is venni. Körmendi Zsuzsa Középfokú népművelőképzés Az országban jelenleg az elsők Honi közművelődésünk ál­lapota nem sok alkalmat ad a megelégedettségre. A szerte­ágazó okok egyik legfontosab­bika, hogy kevés a rátermett és szakképzett népművelő. Ennek negatív hatását a fal- vainkban érezhetjük legin­kább, hiszen a rossz technikai feltételek mellett fokozott gondot okoz a műveltség ava­tott munkásainak hiánya is. "Sokszor elhangzott ez már parlamenti bizottságok ülé­sein és erős nyomatókot ka­pott a közművelődési tör­vény elfogadásának országgyű­lési vitáján. De az eltelt évek alatt ajig javult a helyzet. Pest megye közművelődési dolgozóinak fele nem rendel­kezik képesítéssel és ha csak a községi ellátottságot vizs­gáljuk, akkor ez az arány meghaladja a kétharmaarészt. Diákvélemények Tenni kellett valamit Ala­pos előkészítés után a megyei pártbizottság kezdeményezé­sével és gyakorlati irányítá­sával tavaly ősszel megkezdő­dött a középfokú népművelő- képzés. Felvételi beszélgeté­sen válogatták ki a hallgató­kat, akik a hároméves tanfo­lyammal párhuzamosan el­végzik a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetem általános szakát is. A 23 felvételt nyert hallgató közül 17 tett ered­ményes vizsgát az első félév­ben tanultakból, a többi 6 abbahagyta a tanulást. Olyan is akadt, aki elment a nép­művelői pályáról. Mindez az osztálykönyvből derült ki a legutóbbi szakmai foglalkozás végén. Az „öreg diákok” a filozófia-előadásra Vártak a padsorokban ülve. Sokuk arca ismerős volt a művelődési házak, klubkönyv­tárak igazgatói irodájából, s talán ezért is volt meglepő a feszélyezett hangulatuk. Kaleta Istvánná, a sződlige- ti művelődési ház igazgatója: — Nagy problémát jelent,- hogy nincsenek szakmai tan­könyveink, egyetemi jegyze­teket próbálunk szerezni, de azokhoz is nehéz hozzájutni. Többnyire csak az előadáson elhangzottakra tudunk tá­maszkodni. Walter János, a tápiósze­csői művelődési ház művésze­ti előadója: — Nekem személy szerint sok a lemaradásom, és ezen a tanfolyamon hatalmas ismeretanyagot kell elsajátí tanunk. A tanítóképzők köz- művelődési szakának felel meg a tantervűnk. Ezt munka mellett végezni nagyon nehéz, Huszák Géza, a szigetújfa­lui művelődési ház vezetője — Azért tanulok, hogy ne le­hessek szálka senkinek a sze­mében, mert képesítés nélküli vagyak. Én már eldöntöttem, hogy a közművelődésben aka­rok dolgozni, így rákénysze­rültem a tanulásra. Goda Imréné, a Forte gyár közművelődési előadója: — Nagyon hasznosnak érzem tanfolyamot, csak nehéz. Ezért volna jó, ha sikerülne segéd­anyagokat beszerezni. Székely István, a kosdi mű­velődési ház igazgatója: Vannak közöttünk, akik tanfolyam befejezése után is tovább akarnak tanulni főis­kolán, vagy egyetemen. Jó volna elérni, hogy az itt ka­pott bizonyítvánnyal már ne kelljen felvételi vizsgát tenni. Mini főiskola ? Mindössze fél év telt el s középfokú népművelők tanfo­lyamából, s bizonyos tapasz­talatok levonhatók. Ezek meg­fogalmazására kértük Nagy Sándornét, a megyei pártbi zottság osztályvezető-helyette­sét. — Arról meggyőződtünk, hogy a tanfolyam hasznos, hi szén reális szükségletet elégít ki. Olyan helyzetben vagyunk, hogy rhegfogalmazódtak a jo­gos társadalmi igények a köz­művelődéssel szemben. Segí teni kell a gazdasági refor­mok megvalósítását, a terme­lési és politikai kultúra erő­södését és a mindennapi élet kultúrájának gyarapítását. Ezek a feladatok pedig a jó] felkészült népművelőket is próbára teszik. Nem szabad hát belenyugodni a szakkép­zettség hiányába. — Nem mini főiskolát akar­tunk szervezni a pártbizottság oktatási igazgatóságán — foly­tatta Nagy Sándorné. — Csak azok az ismeretek kerültek a tantervbe, amelyek alapve­Hetedik év. Meleg hangú előzetesben tudatta a műsor­újság, hogy filmet írt a televí­ziónak Palotai Boris Hetedik év címmel. így' hát volt mit várni, s volt miben remény­kedni: na, végre egy népszerű hazai szerző históriája eleve­nedik majd meg a képernyőn annyi sok, külpiacról szárma­zó tücattermék mellett; ez csak kellemes meglepetés le­het a javából. Nos, majdnem az lett, de mégsem lett egészen az. Ha sorra vesszük a Nemere László rendezte tévéfilm ösz- szetevőit, először a társadalmi miliő felvázolása miatt kell e művet dicsérnünk. Annyi más — hasonlóképpen az Í950-es éveket idéző — ilyen-olyan műfajú emlékkergetássel el­lentétben ez a Hetedik év rej­tett magában annyi elhiszem elemet, amennyi a néző azo­nosulásához kellett. Mindenekelőtt a figurái mu­tatkoztak olyan karakterek­nek, amelyek sorsa tényleg olyasféleképpen alakult, mint amikor a mai Dunaújváros elődjét, Sztálinvárost kezdték építeni. Olyan hirtelen kanya­rokkal. olvan szélsőségesen és egymást ú?v keresztezve, hogy ezek a találkozások nem egy­szer a legsúlyosabb tragédiák­ba torkolltak. Amiképpen azé a volt kis prostituálté is, aki — némi talicskázás meg mal­terozás után — mérnöknévé avanzsál, de akit így is utol­ér a múltja. E javarészt jól egyénített- szereplők mögé és köré szin­tén olyan tárgyi világ került, amely még azokkal is el tud­ta hitetni, hogy miféle időkről van szó, akik harminc-egyné- hány éve szintén ugyanígy ta- licskáztak vagy malteroztak. Különösen az a zsivajos, ve­szekedős, sem nappal, sem éj­jel nem nyugvó női munkás- szállás vaságybirodalma volt olyan, mint hajdanán ezek a vaságybirodalmak. (Óriási do­log: még véletlenül sem haris­nyanadrágot raktak ki szárad­ni — olyasmi ugyanis akkor még nem volt —, hanem egy pár igazi harisnyát.) S mindezekhez az erények­hez néhány egészen kiváló színészi alakítás társult. Min­denekelőtt Bodnár Erikáé, a fővárosi műintézményből a Duna partjára parancsolt sze- mélyecske alakítójáé, aki egy valóságos színházi főszereppé avatta megbízatását, mert any- nyi színnel s oly elemi erejű átéléssel játszott. Csakígy volt szakmabeli társának életre keltője, Tábori Nóra; 5 is egy asszonyi mibenlét végső kér­déseit dadogta, jaiongta, átko- zódta el — remekül. (Bács Fe­renc, az osztályidegen szárma­zású mérnök alakítója viszont annál passzívabb volt. Igaz. abban a vágódeszka lapossásű szerepben nem is nagyon le­hetett villogni.) Ami mialt a dörgőbb — persze képzeletbeli — tapsok elmaradtak, az a túlontúl fel­pörgetett' jeleneztetéssel ma­gyarázható. Akár egy képes­könyv egymást követő lapjait1 kisgyermekével való foglalko­zása közben egy türelmetlen apa, Nemere László rendező is hasonlóképpen következtette az epizódokat. Amannak az eszmecserének még vége sem volt, máris emezt a kiborulást láttuk; itt még rá sem feled keztünk, miről is van szó, máris amoda kellett figyelni, s összpontosítani: miképpen kapcsolódik a régebbiekhez ez a legeslegújabb traktus. Nyilvánvaló, hogy egy ter­jedelmesebb regényt igen ne­héz forgatókönyvbe sűríteni, ám az a dramaturgiai gyakor­lat, amely — mint ez is — az összes szálhoz ragaszkodik, föltétlenül megbosszulja ma­gát. Régi elv, bölcs elv: a ke­vesebb gyakran több. Bálint jjlizdn. Talán már nem is bosszankodik, inkább csak kesernyésen nevet azon a néző, hogy az egyébként fő műsorrá emelkedett Ablakban még mindig Bálint gazdának titulálják a Kertészet és Sző­lészet nyugalmazott főszer­kesztőjét, dr. Bálint Györgyöt. Pontosan úgy. amely néven egykor a Szabad Európa Rá­dió agrárius kommentátora minősítgette (?) hazánk és a világ mezőgazdaságát. Nem egyszer szóvá tettük már itt is ezt a képtelenséget, s elkép­zelhető, hogy mások is tilta­koztak Ne kelljen itt a reáia illő jelzőkkel illetni ezt a tel­tess ég “el fölfoghatatlan szer­kesztői. műsorcsinálási gya­korlatot. Akácz László tőek a szakmai munka ellá­tásához. Művelődéstörténeti és -elméleti, esztétikai, szervezé­si és vezetési ismeretek nél­kül aligha tudja megállni a helyét valaki, A tanfolyam anyagát egyeztettük a Műve­lődési Minisztériummal, s így kaptunk engedélyt a kísérleti oktatás megszervezésére. A hallgatók bizonyítványát is a minisztérium fogja kiállítani. Pest megye volt az első az országban a középfokú képzés beindításában, de már több­ször jöttek hozzánk tapaszta­latcserére Nógrád és Szolnok megyéből. Ezekből a látoga­tásokból mi is okulunk, s a ta­pasztalatokat felhasználjuk a szeptemberben induló új első évfolyamnál. A jó szelektálás — Nagyon fontos, hogy a népművelők tanuljanak meg a település egészében gondol­kodni, hogy ne szűkítsék le feladatukat a saját intézmé­nyükre — mondta, befejezésül Nagy Sándorné. — Ehhez a tanfolyam csak alapokat ad. A helyi párt- és tanácsi veze­tők kötelessége, hogy bevon­ják az intézmények vezetőit a községek közéletébe, hogy megfelelő információkkal lás­sák el a népművelőket. Aligha vitathatja valaki a tanfolyam létének jogosultsá­gát a jelenlegi felsőoktatási szervezet mellett. S ezzel a diákok is tisztában vannak, s éppen ezért érdemes néhány megjegyzésükre reagálni. A tankönyvhiány kétségtelenül gondot okoz, de — sajnos a főiskolákon is alkalmi jegy­zetekből tanulnak a hallga­tók, tehát ez a probléma nem ennek a kísérleti képzési for­mának a sajátossága. Te­gyünk hozzá egy megjegy­zést: az oktatási igazgatóság könyvtára — ugyanazon a fo­lyosón van, ahol az előadóte­rem — rendelkezik a kötele­ző irodalom jelentős hányadá­val, sőt egy kevés szakanyag­gal is, de mind ez ideig csak egy hallgató kereste fel a népművelők kö%ül. Abban pedig jó volna bíz­ni, hogy a tanfolyam résztve­vőinek többsége nem csupán a végzettséget igazoló ok­mányért tanul, hanem felis­meri, hogy szüksége van a tu­dásra. A lemorzsolódásnak ugyan nem lehet örülni, de az se nagy baj, ha az „iskola” szelektál, hiszen akiben iga­zán van hivatástudat, az vál­lalja a tanulással járó fára­dalmakat is — legalább kö­zépszinten. Kriszt György Moszkvai bexi^utató Kétszemélyes pályaudvar A mosoly, a nevetés révén jobban és gyorsabban el lehet jutni a nézők szívéhez. A víg­játék, a humor a bonyolult és gyakran ellentmondásos való­ság megismerésének bámula­tos eszköze, s mint az életben, úgy a filmben is kell, hogy keveredjék egymással az ár­nyék és a fény, a tragikum és a komikum — mondotta Eljdar Rjazanov, akinek a napokban mutatták be Moszkvában a Kétszemélyes pályaudvar cí­mű legújabb alkotását. Rjazanovot Magyarországon is jól ismerik a mozirajongók; derűs perceket kaphattak a rendezőnek az Olaszok hihe­tetlen kalandjai Leningrádban című fergeteges humorú film­je láttán. Rjazanov hű maradt ars oeticájához mostani filmjében is. A Kétszemélyes pályaud­var a szerelem mindenhatósá­gáról. mindent legyőző erejé­ről szól. amely átsegíti az em­bert az élet előidézte — időn­ként drámai — helyzetekben is. foglalta össze a rendező filmjének mottóját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents