Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

1983. FEBRUAR 23. SZERDA 'xMHod Kereskedők, keitek Siatorbágyon FelkeroBják n vállalkozókat Biatorbágy nem élvezi az agglomerációs övezetbe so­rolt községeknek járó elő­nyöket, bár a nagyközség dolgozóinak háromnegyed ré­sze a fővárosban dolgozik. A település lakóinak javarésze tehát bejáró, ám igen jelentős a Biatorbágyra kijárók szá­ma is: a festői környéken mintegy háromezer-ötszáz vi- kendtelek van, a tulajdono­sok javarésze budapesti. Áprilistól októberig min­dennapos gondja a község vezetőinek' és a kereskedelmi egységeknek, hogy a tízezer lakosú település húszezresre nő. — Gondolja csak el mi van itt egy napos, meleg nyári hétvégén — mondja Barczi László tanácselnök. — Ha minden hétvégiház-tulajdoncs csak fél kiló kenyeret, fél liter tejet vagy két üveg sört vesz, már nem jut a biator- bágyiak ellátására elegendő. A községben hat szövetke­zeti és egy magánkereskedő által üzemeltetett élelmiszer- bolt, három hentesüzlet, egy szövetkezeti és négy maszek zöldségesüzlet van. Az év nagy részében a ti­zenöt-húszezer vásárlót öt­százötvenhat négyzetméter­nyi élelmiszereiadó-térben szolgálják ki. — Szükség lenne a közsé­gekben egy korszerű, nagy alapterületű ABC-áruházra, hiszen a meglévő üzletek igen szűkek, s mivel általában el­avult épületekben vannak, to­vább nem bővíthetők. Saj­nos az Áfósz-nek nincs le­hetősége a közeljövőben na­gyobb beruházásra, ezért úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Biatorbágyon a tanács tá­mogat és felkarol mindenkit, aki a lakosság alapellátásá­nak javítása érdekében kér iparengedélyt. Bizonyítja ezt a négy zöldség-gyümölcs kis­kereskedés és a tavaly megnyi­tott vegyesbolt Korniánykitiintetéssel — Hogy mégsem olyan rossz a helyzetünk, mint amilye­nek az adottságaink — foly­tatja a tanácselnök —. abban nagy része van a kereskedők jó munkájának. Gondolom, kevés faluban dolgozik mun­kaérdemrenddel kitüntetett boltvezető. Biatorbágy legnagyobb élel­miszer üzletét vezeti Weinacht Ferencné. Huszonharmadik éve Áfész dolgozó. Özvegy­asszony, 1969-ig férje vezette a boltot, tőle vette át a fel­adatot. — Elég szűkösen vagyunk az üzletben, különösen sok raktározási helyet foglalnak el az üres üvegek — beszél gondjaikról az üzletvezető. — Hallottam, hogy már maszek üvegvisszaváltó is nyílt Pes­ten. Jó lenne, ha nálunk is vállalkozna erre valaki. Tizenkettőn vannak az üz­letben, a 4 órás munkaidő­ben dolgozó nyugdíjas bácsin kívül valamennyien nők. A polcok mégis példásan fel­töltve és helyükön állnak a nehéz üvegekkel teli rekeszek is. — Nagyon finom kenyeret kapunk Érdről — folytatja Weinacht Ferencné —. sokan mégis a pékmester 12 forin­tos házikenyerét veszik, mert a miénket gyakran össze­nyomorítják szállítás közben. Jó lenne néhánv kenyeres konténer és tejhűtő is. Ez blzonv meggyorsítaná a ki­szolgálást. Nyáron kötszerannyi Panaszolja: nehéz annyi kenyeret rendelni az üdülési szezonban, hogy se sok, se kevés ne legyen. Hiszen a rendelést napokkal előbb le­adják, s ha rossz az idő szer­dán, még megjavulhat szom­batra. akkor pedig jönnek s telektulajdonosok. De történ­het fordítva is. Átlagosan két­millió forint körüli a havi forgalom, a nyári hónapokban azonban olyan mint a de­cemberi ..bevásárlási hajrá­ban”, megközelíti a három­milliót. Friss felvágott, virsli, téliszalámi Erdőst Ágnes felvétele A nyitvatartási idő' — reg­gel héttől este hétig — nem a legkedvezőbb a boltban dolgozó nőknek, akiknek kis­gyermekük, háztartásuk van, de ahogy a vezetőnő mondja, az a lényeg, hogy este a munkából hazatérők is meg­vásárolhassák mindazt, amire szükségük van. A kereske­dőknek ez az első. — Nekünk szinte minden vevő személyes ismerősünk. Tudjuk, hogy számítanak a boltra, ez kötelez. Tavaly a nőnap alkalmából kitünte­tést kaptam. A szívverésem is majd elállt, amikor meglát­tam az Elnöki Tanács leve­lét. Pedig nem tettem én semmi különöset, csak a mun­kámat láttam el, a legjobb igyekezetem szerint — mondja végüL Igaz lehet... Azt beszélik Biatorbágyon, hogy amióta Kovács Sánaorék megnyitották a vegyesboltot, a szövetkezeti üzletek bevétele négyszázezer forinttal csök­kent A szóbeszédet megerő­síteni látszik mindaz, amit a takaros kis üzletben tapasz­talunk. Nagy kupacban áll a papírzsebkendő, van kömény­mag, vaniliáscukor és még egy sor olyan áru, amit a falvakban máshol hiába ke­resnénk. A hűtőpulton friss felvágottak sorakoznak, bőrös virsli, téliszalámi. — A férjem szinte állan­dóan úton van, járja a vál­lalatokat, van olyan hely ahor vá egy héten háromszor is eljut — mondja Kovácsné válaszként az ámulatunkra. — Így sok olyan áruhoz is hozzájut, amihez más 'boltok nem. Ha a kereskedelmi vál­lalatnál ígéretet kap, hogy másnap lesz a hiánycikkből, visszamegy érte. — Úgy látom, nagyon ta­pasztalt kereskedők... — Nem vagyunk mi keres­kedők — szakít félbe. — Csir­keneveléssel foglalkoztunk az­előtt. Ma már tudom, hogy a vegyesbolt nehezebb kenyér, mégsem hagynám abba. Lá­tom, hogy milyen nagy szük­ség van errefelé ránk. Még a falu túlsó végéből is eljönnek hozzánk a vevők. Májusban nyitották meg az üzletet, s már az első napok­tól kezdve érezték a vásárlók száma és az időjárás közötti összefüggést. Télen naponta 60 kiló kenyerük fogy, nyá­ron eladtak napjában két­százat is. — Bizony nem fogadtak bennünket nagy örömmel a szövetkezetiek. Egyszer nem lehetett egész Bián Rama- margarint kapni. A férjem hozzájutott hét kartonhoz a nagykereskedelmi vállalatnál és adott a szövetkezeti bolt­nak is. Azóta nincs harag. Nem is lehetünk mi ellensé­gek, hiszen egyet akarunk: jól ellátni a biatorbágyiakat. Móza Katalin Dunakeszi Konzervgyár Csomagolóautomata Bár napjainkban egyre több munkafolyamatot gépesítenek a mezőgazdaságban is, újab­ban mindinkább előtérbe ke­rül a hagyományos kézi mun­ka is. Sőt, ha akadna több vállalkozó, nagyobb mennyisé­gű, szinte kifogástalan minő­ségű gyümölcsöt szendhetné- nek le, s ezeket jobban el tud­nánk adni a külpiacokon. Ezért tesz nagy erőfeszítése­ket a Dunkeszi Konzervgyár, hogy mind több partnerével kössön olyan termeltetési szerződést, amelyben a nagy­üzemek vállalják: a lassúbb, de biztosabb kézi munkáf he­lyezik előtérbe. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a konzervgyáriak ide­genkednének a gépektől. Oly­annyira nem, hogy az üze­mekben sok korszerű beren­dezés is működik. Ezek közi tartozik például a forpacker csomagolóautomata, amely a boltokból is jól ismert tépőzá­ras műanyag dobozokba tölti a dzsemeket, szószokat. Emellett azonban termékeik jelentős részét üvegben hozzák forgalomba, s ehhez az alap­anyagot a konzervgyárak kö­zös beszerző vállalatán keresz­tül az Orosházi Üveggyárból kapják. Bár a vásárlók az üzletek­ben betétdíjat fizetnek a cso­magolóanyagért, s azt a ke- feskedelem visszavásárolja, nagy gondot okoz, hogy az egyszer felhasznált üvegek egyharmada elpattan. A bajt csak tovább növeli, hogy nem egyszer akkor következik be a repedés, amikor már megtöl­tötték, s így a konzerv nagy része is veszendőbe megy. S mivel egyebek között vissza­váltott üvegek mosása sem gépesíthető teljesen, s kézi munkaerőre is szükség van. Hosszabb távon mindenképpen az eldobható csomagolást tart­ják előnyösnek a dunakeszi szakemberek. Támogató üzemek, szövetkezetek Összefogtak Tóalmásért A szűkösebben mért forin­tokból nehezebb gazdálkodni. Ezt tudják a tóalmásiak is. így azután nemcsak kérnek, de adnak is, ha a község érde­ke úgy kívánja. A helybeli in­tézmények. a tsz. az áfész sok segítséget nyújtott tavaly a helyi tanácsnak a fejlesztések­hez. előfordul, hogy felújítási, és fenntartási munkáknál is besegítenek. A termelőszövetkezet pél­dául a művelődési háznak adott negyvenezer forint támogatást. Persze, nem véletlen ez. hi­szen a tanácstól a szövetkezet is — ha szükségeltetik — se­gítséget kap, például a föld­nyilvántartásnál. a földcserék­nél. A Nagykáta- és Vidéke áfésszel is jó munkakapcsolat jött létre, a helyi ügyintéző rendszeresen konzultál a taná­csi illetékesekkel. A szövetke­zet harmincezerrel járult a művelődési ház kiadásaihoz, s tízezret adott a sportkör tá­mogatására. A Fővárosi Pa­tyolat Vállalat pedig évente 100 ezer forint támogatást ad a községnek, s a szolgáltatás kibővítésén kívül — amely már önmagában is előnv — 100—120 embernek teremt munkaalkalmat. Eredményesen működnek még együtt a Gobelin HISZ- szel. a Mélyépterwel, a Pest megyei Víz- és Csatorna Vál­lalattal. a budapesti Műszaki Egyetemmel, a Pest megyei Ot- és Hídépítő Vállalattal. Elegendő, ha csak néhány pél­dát emelünk ki a sok közül: a tornaterem műszaki tervét az egyetem készítette el, s ez több mint százezer forint megtaka­rítást jelentett a községnek. Az útépítők két szocialista bri­gádja társadalmi munkában készítette el a kézilabdapálya szilárd burkolatát. Ugyanezt a munkát 840 forintért kellett volna megrendelni. Ki mit tud? A dosifő elölt Báli hangulat volt a ve- csési művelődési otthonban, a Ki mit tud? ötödik me­gyei elődöntőjén. A lelkes nézők vastapssal és hatal­mas éljenckkel jutalmazták kedvenceik produkcióit. Nem fejeződött be hamar a vecsési elődöntő, ám ezt a közönség érezhetően nem bánta, ráadásul a szerény lehetőségeiről ismert műve­lődési ház munkatársai min­dent megtettek a Jó szerep­lés érdekében. Nagyon igyekeztek a színpadra ke­rülők, s néhány igen szín­vonalas fe:Iépcst láttunk. A zsűri: Bu-’ai Ilona népdal- cnckcs, Bcnhe Imre, az OSZK könnyűzenei stúdió­jának tanára, Urai György rendező. Vásárhelyi László koreográfus a következőket juttatta a megye döntőbe: Nádas Emilt íPab^s, fa­colt), Gombák Mártát fBa- bas, vers), Stégner Évát (Kakucs, próza), a táborfal­vi eiterakört, az ócsai citc- ra- cs a gyomrot néni együt­test. a gyáli Diesel bcatze- nekart. ★ Soha jobb kezdést, mint amilyen a Szentendrén meg­rendezett hatodik megyei elődöntőé - volt. A közönsé­get, a versenyzőket és a változatlan felállásban véle­ményt mondó zsűrit a ko­rábbi Ki mit tud? győztes Vuíicsics együttes köszön­tötte. A megyei művelődési központ színpadán ezután tizenöt versmondó, énekes és együttes mutatkozott, be. A zsűri néey produkciót engedett tovább: Csányi Já­nos váci versmondót, a gö­döllői egyetem együttesét, a bag! táncegyüttest és a szentendrei Lipcsik Évát, a versmondők kategóriáidban. A szentendrei elődöntővel lezárult a megyei KI mit tud? első fordulója. Követ­kezik a megyei döntő, a színhely Ismét Szent-ndre. Az időpont: március 6-a. K. É. Műanyagból készült bélés Hőszigetelő aluablakok Üj, műanyag betét kifejlesz­tésével hőszigetelő alumínium ablak sorozatgyártását kezdték meg a Fémmunkás gyárában. A Sopron—h típusú ablakok, homlokzati elemek keretébe ébített műanyagbetét minimá­lisra csökkenti a belső tér hő­veszteségét. A Fémmunkás új terméke iránt külföldön is van kereslet: a gyár márciusban komplett homlokzati elemeket szállít Algériába, egy bank­épülethez: és összesen 120 mil­lió forint értékben exportál függőfalakat más arab és nyu­gat-európai országokba. ...................... TE SSÉK KÉRNI! Az eladó végzett egy vevővel és odaszól, személytelenül, szemit va­lahová a bolthelyiség' légkörébe füg­gesztve a kővetkezőnek, egy elnyűtt asszonynak: , — Tessék kérni! Magamra veszem a szót, hiszen a szürke külsejű nő után majd én kö­vetkezem és nekem is ezt fogja mon­dani, tehát már jó előre így fogal­mazok, persze magamban: — Kérni? Hogyne kérem szépen, kérni fogok, sőt könyörögni, esdeni, hogy tessék oly szíves lenini nekem egy falat szalámit adni, ha nincs ak­kor olaszt. Nem kérem szépen, tisz­telt eladó úr, nekem nem számít, hogy máris gyanús kinézetű szele­tekre van vagdalva, én kérek, ha ugyatn meg tetszik rajtam könyö­rülni és kegyes mozdulattal oda­vágni a mérlegre, miként most is tetszik csinálni az elődömnél, leng­jen csak az a mutató, számolja fel nekem a felső lengés fokát, amennyi belefér, csak kérem szépen kérek szépen, mert enni akarok és most, hogy már ennyit vártam so­romra, ön nem csak időmnek, táp­lálkozásom lehetőségének is ura. Va­laha ugyan, még emlékszem, az volt a szokás, belátom avult módi, hogy úgy mondták nekünk, vevők­nek. a pénzünkért, hogy „tessék pa­rancsolni!”. Én azonban Tisztelt Uram, belátom, hogy megalázó szó­lás volt az; micsoda kifejezés: pa­rancsolni? Hát .persze hogy nem is kérdéses ki parancsol itt, az ön munkahelyén, ahol ön az úr, ön van birtokon belül — no ki paran­csol, ha nem éppen Nagyságod? Én csak kérek. Én ugyan valaha Is csak kértem, mert a „tessék parancsolni” udvarias felszólításra akkoriban is az volt a szintúgy udvarias válasz, hogy „kérek szépen — igenis:'szé­pen — tíz deka szalámit”, ön azon­Gombó Pál: Szlogenéi? ban, előre le merem fogadni, nem azt fogja viszontválaszolni, hogy „tessék parancsolni”, hanem egy árva szó nélkül odapenderít nekem egy zsírpapírban valamennyi olaszt. Eddigre azonban az elnyűtt nő megkapta a maga zsírpapírját és az eladó hozzám fordul: — Tessék parancsolni! Ügy tűnik, mégiscsak tiszteletre méltó a megjelenésem. így hát nem mondok semmi mást, csak kérek tíz deka szalámit, kapok tizenkét deka árú olaszt a gyanúsból, zsírpapír­ban. A LAKOSSÁG ÉRETTSÉGE A rádióban üti meg a fülemet, nem először, nem is másodszor, ha­nem sokadszor a szöveg: — A lakosság elég érett ahhoz, hogy felnőttként kezeljük... (és — folytatódik a szöveg lényegi mon­danivalója — beavassuk az árkép­zés rejtelmeibe.) Hát igen. mély igazság, hangsú­lyozni kell. mert bizony akadnak ké­telyek. eleddig nyilván uralkodó ma­gatartást indokló kételyek lakossá­gunk érettségét illetően. Lakossá­gunk ugyanis, be kel látni, mind­eddig nem volt és egyesek szerint, ha hangoztatni keli, nyilvánvalóan ma sem eléggé érett. Nem kérem, a lakosság éretlensége (ezúttal az ár­képzés belátását illetően, máskor az útviszonyok bonyolultságát illetően, megint máskor kultúrtermékeink vo­natkozásában) enyhén szólva is fel­tételezhető volt az illetékes, tehát érett szervek, intézmények, szakem­berek, elmehéroszok részéről. De íme, vannak forradalmi és merész gondolatok hordozói, akik bátrak és akadályokkal, rizikóval mit sem törődve vállalják, hogy felnőttként kezelik. Lett légyen az az éretlen tizenéves, húszon, avagy hatvanon, nyolcvanon túli egyén, mint lakos­ság megérdemli, hogy felnőttként ke­zeljük, immár. így kimondja ezt, aki bátor és merész, aki vállalja, hogy ezután a megrendítő új felfogás hangoztatá­sa után mindaz megtörténik vele, ami csak megtörténhet. Lehet, hogy ma megégetik, de az utókor igazol­ni fogja. A lakosság mindenesetre előbb-utóbb a pártjára áliand, meg­tisztelőnek és felemelőnek érezvén, hogy ő már érett, sőt eléggé érett ahhoz, hogy felnőttként kezeljék, lett légyen bár harminc, negyven, vagy ötvenesztendős csupán. A TÉMÁK Ugyancsak a rádióban üti meg a fülemet egy megnyilatkozó — meny­nyi van belőlük! — megnyilatkozá­sa: — Számos olyan témát sikerült felkutatni, amelyet exportálhatunk, így például számításba jöhet... Ez a szlogen is szokványos, terjed, miként a pestis — de vajon kife­jez-e valamit ez a „témában”? Miért silányak a bútorok? „Ebben a témában azt mondhatom ..Csa­patunk a vártnál is rosszabbul sze­repelt? „Ebben a témában az a vé­leményem ..Ugyan már kifejez-e ez a formula valamit és ha igen, mit? Egyesek szerint csupán bürokra­tikus fordulatról van szó. Annak az ügyintézőnek, előadónak, helyi ve­zetőnek íróasztalán csak úgy tor­nyosulnak az egyes ügyek dossziéi, és több dosszié lényegileg azonos jellegű esetet tartalmaz — ezek a témák. Alkatrész-témák, ifjúság-té­mák, reklamáció-témák, csomagolás- témák. Na ugye? Hát nem „na ugye”! Először azért, mert nem témajellegűak ezek a té­mák, hanem emberi, termelési stb. vonatkozásaik vannak, amelyek in­tézkedésre várnak. Másodszor azért nem, mert lám, ha nyilvánosság elé kerülnek, fokozottan „témákká” vál­nak. A nyilatkozó degradálja témává őket. témává, amelyről beszélni lehet, holott a valóságban felelősségről, in­tézkedésekről. ügyekről van szó, ame­lyek a nyilatkozót felelősségvállalás­ra, intézkedések megtételére, okos­ságra és nem okoskodásra kötelezik. Ez a „téma” tehát bástya, amely­nek biztonsága mögül kifogásokat, mentségeket lehet lövöldözni a nyil­vánosságra. De miért szlogen? Aziért. mert uralkodó divat, amelv értelem és indok nélkül is előkerül, bástya­látszatot kelt ott is, ahol nincs szük­ség bástyára Az elején felhozott esetben oéldáu! az következett, hogy a nyilatkozó valóban célszerű kez­deményezésekről számolt be. Nem exportlehetőség „témákat”’ idézett, hanem exportlehetőségeket kutatott fel. A nyelv egv uralkodó felelősség­elhárító divat nvelve volt, a kéz egy felelős személy keze. Anyanyelvűnk használatában tár­saim! Két dolgot akartam mindez­zel mondani: 1. A szlogenek kifejez­nek valamit, vigyázat, mögöttük társadalmi fekélyek húzódhatnak meg. 2. Aki pediglen nem rejteget fekélyeket saját személyiségében, ne használjon szlogent, mondja azt, amit ki akar fejezni vállalja azt, hogy ő bizony egészséges — felfo­gását, cselekedeteit, illetően egy­aránt. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents