Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1983. FEBRUÁR 22., KEDD Kegy község ügye Hogy még gazdagabb év jöjjön Köztudomású, hogy öt évvel ezelőtt milyen nehéz helyzet­ben egyesült a bagi és a hé- vizgyörki szövetkezet, amely­hez később a kartali, és a vér­ségi közös gazdaság is csatla­kozott. Kovács Lászlónak, az elnöknek, aki több mint egy fél évtizede áll a gazdaság élén, s akinek nagy érdemei vannak abban, hogy a kartali Petőfi Termelőszövetkezet ki­került a kátyúból, amelyet a nehéz esztendők jelentettek, sok mondanivalója volt a le­zárt évekről az idei zárszám­adáson : Növekvő expert — Nagy eredménynek tart­juk — mondotta —, hogy az öt év alatt 125 százalékra növeke­dett a közös vagyon értéke, 122 százalékra a termelési érték, és az elmúlt három évben bizton­sággal értük el a 10 millió fe­letti nyereséget. 65 millió volt a beruházott vagyon értéke. — Húsz diplomás végzi munkáját felelős munkakör­ben, akiket hatvannégy techni­kusi végzettségű szakember és százkilencvenkilenc szakmun­kás segít. Az átlagéletkor 38 év. Gyorsan peregtek az adatok. Minden szám, amely a fejlő­désről szólt, a szövetkezet tag­jainak, vezetőknek és beosztot­taknak a szorgalmát dicsérte. Az elmúlt évben 15 százalék­kal növelték az exportra ke­rülő termékek értékét. De még többet kell tenni a dinamikus fejlődésért! A szor­galom. a lelkiismeretes munka mellett egyre nagyobb szük­ség van a tudományos ismere­tek bővítésére, a szervezésben rejl^ tartalékok felkutatására és alkalmazására. — A jövő útja az új lehető­ségek kutatása, s az új terme­lési technológiák, módszerek alkalmazása — mondotta az elnök. — Mert igaz, esőt ma még nem tud csinálni az em­ber, de biztosítani lehet, hogy jó magágyba kiváló magot ves­sünk, gondoskodjunk a szük­séges műtrágyáról, és idejében végezzük el a növényvédelmi munkákat. — Csak a gondos és szerve­zett munka segítette a szövet­kezetei, hogy a negyven napon át tartó szárazság ellenére is teljesíteni tudta az 1982-re ter­vezett bevételeit. A növényter­mesztési főágazat 56 milliónál többet tett le a közösség aszta­lára. Az erdészeti ágazat 1 millió 800 ezer. az állattenyész­tési főácazat 28 millió forint árbevétellel zárta az évet. Az ipari tevékenységből származó árbevétel pedig 68 és fél mil­lió forint volt. Idősek dicsérete A zárszámadó részközgyűlé­sen a beszámolót hallgató ta­gok között sok volt a fiatal arc. Magatartásukban nyoma sincs annak, ami a régi pa­raszti nyomorúságra emlékez­tetne. de azt hiszem, nem ne­heztelnek az elnöknek az elő­döket emlegető mondataiért. — Az elmúlt évben jutot­tunk el oda, hogy a legtöbbet és legnehezebbet vállalóknak, az úttörőknek, a barázdákat egvbeszántóknak, csak az ígért holnapért dolgozóknak bizto­síthattuk a 3-4 napos pihenést a szövetkezet hévízi üdülőjé­ben. A legszebb ajándékok és emlékek között őrzöm azokat az üdvözlő Tanokat, amit hé- vízffvörki bagi. karta'i, vérsé­gi nyugdíjasoktól kaptam. A közgyűlésen mpgjetent nyugdíjasok, Réti István. Ka­tona Ferenc és a többiek bó­lintottak az elnök szavaira, mintha saját életük nagy vál­tozását így utólag is helyesel­nék. Kovács László elnök fi­gyelmeztet is. — Igaz, jól zártuk az évet, de azért ne bízza el senki ma­gát. Aki megelégszik azzal, ami van, az elmarad. Márpedig a kartali szövetkezet bagi, hévíz- györki, kartali, vérségi tagjai nem akarnak lemaradni. Ágazati irányítás Csak néhány mondat az idei tervekből. Százkilencvenöt hektáron kívánnak vetőmag- borsót termelni exportra. A háztáji gazdálkodás segítésére több intézkedést is terveznek, amelyeknek megvalósításán függetlenített szakvezető fára­dozik. Az állattenyésztés és gé­pesítés területén bevezetett áaazati irányítási rendszer ked­vező tapasztalatai alapján eb­ben az évben a növényterme­lés irányítása is ágazati rend­szerben történik majd. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az energiagazdálkodásnak. A közgyűlés szünetében fő­leg az elkövetkező hetekről, hónapokról esett szó. Az utcá­ra fehéren izzó hó borult, jég­csapok villantak az ereszek alatt, de a tagok a tavaszban jártak: azt akarjuk, hogy az idei esztendő még gazdagabb legyen, mondták a most is együtt beszélgető traktorosok. Azt hiszem, szándékukkal nin­csenek egyedül, csatlakozik hozzájuk mind a négyszáz szö­vetkezeti tag. F. M. Árammérőgyár Tanfolyam a brigádmozgaSomról A Ganz Árammérőgyár el­múlt éve gazdasági sikereket hozott, amiből a szocialista brigádok jó munkájukkal je­lentős mértékben kivették ré­szüket. Annak érdekében, hogy ez a jövőben is így legyen, szükséges a szocialista brigád­mozgalom vállalaton belüli to­vábbfejlesztése, a közvetlen irányítók képzése. Ennek egyik jeleként ma kezdődik egy négy előadásból álló tan folyam. Az oktatóteremben rendezendő eseménysorozat első előadója Földi Sándor, a Hazafias Népfront városi tit­kára. A nyitányon többek között a szocialista brigádmozgalom fejlődéséről. fejlesztésének feladatairól, vállalaton belüli helyéről és a tömegszerveze­tekkel fenntartott kapcsola­tairól lesz szó. Apró tételek - nagy fergslem Kedvcsináló tejes étitek Tangazdaság Számítógép és ember Miként alkalmazható a mezőgazdaságban? A számítástechnika betört a mezőgazdaságba is. Mind több helyen hasznosítják ma már ezt a technikát, amihez vi­szont nemcsak közvetlenül a számítógépeket, programokat irányítóknak kell érteniük, jó partnerre van szükségük eh­hez a termelési gyakorlatot vezető szakemberek körében is. Ezt belátva szerveztek tan­folyamot a Gödöllői Tangaz­daságban a számítástechnikai alapismeretek elsajátítására. A tanfolyam harmincöt szak­ember részvételével tart a tangazdaságban, előadók az Agrártudományi Egyetem szá­mítóközpontjának vezetői és munkatársai. Dr. Obádovics J. Gyula professzor, a Számítástechni­kai Intézet igazgatója a helyi lehetőségeket ismerteti, s szól arról, miként alkalmazhatók a mezőgazdaságban a számí­tástechnika módszerei. Mun­katársai: Tóth Zoltán, Horváth Csaba, Seres József, Salánki József, Tamássy Józsefné, Lengyel József, Szücsy Attila és Cser Sándor a rendszer- szervezésről, a számítógépes készletgazdálkodásról, a szál­lítás szervezéséről, a prog­ramnyelvekről tartanak elő­adást. Kertiistenként Évnyitó fórumok Értékelték a versenyt A Gödöllői Tangazdaságban minden évben megfelelő fó­rumot teremtenek arra, hogy számot adjanak minden dol­gozónak és minden vezető be­osztásúnak egy év eredményei­ről. Az ő esetükben ez koránt­sem olyan egyszerű, hiszen a gazdaság kiterjedése nem te­szi lehetővé, hogy egy helyen, egy alkalommal tartsák az év­záró-évnyitó termelési tanács­kozást. Ezért kerületenként rendezik őket. így történt ez az elmúlt na- napokban is, amikor dr. Puskás Attila igazgató a nagygombosi, a kartali, a fenyőharaszti, a gödöllői, az ipari és szolgálta­tó, illetve a tejtermelő kerü­letben adott mindenkinek tá­jékoztatást a gazdaság egészé­nek munkájáról. Ezt követően a kerületvezetők tették ugyan­ezt a kisebb egységek terme­lésének eredményeiről. Szó esett a gondokról is, de végül az derült ki, hogy a ta­valyi gazdasági eredmény kel­lő akarást, elszántságot, opti­mizmust nyújt az idei terv könnyűnek éppenséggel nem ígérkező végrehajtásához min­den kerületben. Ezeken a ta­nácskozásokon értékelték a szocialista munkaversenyt is. Vendégek az újjávarázsolt Galgatej-iizletben Hancsovszki János felvétele Emlékeznek még néhányan a budapesti tej vendéglőre? Ha jól tudom, már megszűnt az ilyenfajta elnevezése, beállt a többi, viszonylag kedvelt ön- kiszolgáló éttermek sorába. Pedig csinált egy kis kedvet, propagandát a tejes ételek fo­gyasztóinak. Igaz, sohasem volt talán olyan kedvelt és népszerű, mint a boros, pálin­kás vendéglők, sörkimérők, erről azonban nem a tej te­het, amire azt mondják so­kan: erő, egészség. Ha Pesten meg is szűnt, ná­lunk van egy kisebb tejven­déglő, tejivó — mondanám, de hát az előbbinél kevesebb, az utóbbinál több. A vác- szentlászlói Galgate) társaság gödöllői, Dózsa György úti tej­boltjáról van szó, ahol, meg­figyeltem: idegent és ismerőst előre köszöntenek. Nem vélet­len, hogy sok százan megfor­dulnak itt naponta, s nem is csak kakaót, tejeskávét, tejet, presszókávét kérnek, hanem mást is. Például Füszért-áru- kat. Fillérekből, forintokból kell viszonylag nagy forgalmat le­bonyolítaniuk, viszont kedve­ző helyen, a Vác felé menő autóbuszok megállójában van­nak. Ráadásul a város bevá­sárlóközpontjában, Hogyan alakult a forgalmuk? — kér­dem az üzletvezetőt. — Igaz, hogy forgalmas ez a hely, de hát tényleg sok ap­ró tételből teljesítjük a tér- vet, a forgalmat. Nem is pa­naszkodtunk soha, inkább, ahogy lehetett, növeltük a tej­termékek választékát, és más­fajta árukat is beszereztünk — mondja Tamás Rezsőné, a tej­bolt vezetője. — A tejet és a tejtermékeket — közte sokfé­le sajtot, túrót, tejfölt és egye­beket — a központunkból, köz­vetlenül a Galgatej üzeméből kapjuk Vácszentlászlóról. Amit ott nem gyártanak, az a tej­ipari vállalatok terméke. Egy ideje egészen jó a kap­csolatuk a Pest megyei Ven­déglátó Vállalat gödöllői cuk­rászati termelőüzemével, ahon­nét szinte naponta friss cuk­rászsüteményeket kapnak. Ugyancsak árusítanak egy ide­je hidegkonyhai készítménye­ket, s a már említett Füszért- árukból is jó néhányat, pél­dául étolajat, lisztet, üdítő ita­lokat, gyümölcsleveket, ször­pöket, továbbá szemes kávét is. — Tejboitunk megnyitása óta az egyik legnagyobb for­galmát értük el — mondja még Tamásné, aki Kovács Zol­tánná üzletvezető-helyettessel és az őket szabadság vagy más elfoglaltság esetén olykor ki­segítő Maurer Ferencné nyug­díjassal együtt tavaly 1 mil­lió 520 ezer forintos árbevé­telt produkált. Boltjukat nemrég festették, központi fű­tését erre a télre oldották meg. Míg a frissen főtt feketét kor­tyolgatom, magam is megerő­sítem, kell ez a tejvendéglő a városnak. F. I. A napfényű lámpával, mely- lyel az operatőrök a műtermi filmfelvételeket készítik, én az éjszakai égbe világítok. Eresz­kednek. ereszkednek a földre a piciny hószemek, számuk végtelen, bár mind látom kü- lön-külön. Talán a csillagok hullanak alá? Mert miután el­állt a hó, többet nem látni az égen semmit. Megslőzts a hóvirág a havat Tavaszba tört a tél Ácsok menete Emlegethetik majdan: 1983- ban előbb volt a tavasz, s utána a tél. Olyan ez, mint amikor éjfél után fekszik le valaki, s így aznap kétszer tér nyugovóra. Megelőzte a hóvirág a ha­vat — mégsem ő nyert. Gond­ban a krónikás, a tavaszt idé­ző kirándulásról hogy írjon most, késői télben? Elég az hozzá, hajdan való­ságosabb szomszédság fűzte össze Bagót Valkóval és Vác- szentlászlóval. Gyalog egysze­rűbb volt átjutni egymáshoz, mint Gödöllőn vagy Túrán keresztül, kerülővel. Talán ma sem nehezebb — s jóllehet egészségesebb a két-három órás gyaloglás — a kényszer már-már senkit sem visz rá. Nem túl rég pedig ácsok men­tek Bagról Dányba is dolgoz­ni, az aszódi vásárokra pedig átgyalogoltak a valkóiak, szentlászlóiak. Bár a nagy havazás ^nég nem köszöntött be, a szobából mégsem lehetett mást gondol­ni, alszik kint a természet. Csudát volt így! Már kará­csony másnapján feltörte az ágyást a tulipán, s azóta a jácint és a nárcisz feje is ki­bukkant. Az árvácska meg végigvirágozta a januárt. Így hát, mi természetjárók, március helyett alté túl a tél közepén indultunk a kikeleti jelek figyelésére. Második fel­adatként azt tűztük ki, hogy megnézzük, megvan-e még a földút Szentlászlóról Bagra. Esőre ébredtünk, szürke napkeltére. Ám csak magam gondoltam visszafordulásra, i többiek, tízen, hallani sen akartak a halasztásról. Nem is említettem meg. Gödöllőre vo­nattal utaztunk, Valkóra busz- szal. dított meg egy ingatag ma­gaslest. A tetejéről pillantották meg a vidék páratlanul szép fiókvölgyét: az Erzsébet-völ- gyet. Cikázó őzek Hömpölygőit az ár Valkó hosszú főutcáján a március volt az úr, alig talál­tunk portát, ahol nem fehér­lett hó helyett a hóvirág. Míg mi a merész hírnököket bá­multuk, az ablakokból ránk meredtek a szemek. Majd át­léptünk egy piciny erecskén, ha jól sejtettük, a Hajtan. Né­hány méterre tőle, egy vén ház oldalán meglepő táblács­ka tudósította, ilyen magasan állt, azaz hömpölygött az ár, az 1963-as nagy víz idején ... Vácszentlászlón már keríté­sen kívül is láttunk hóvirágot, de mivel ott szép, ahol van, nem szakítottunk belőle. Pin­tér Jancsi segítségével — aki rokonsága révén gyakran jár Szentlászlón, rátértünk a ba­gi útra. Széles, száraz dűlőn emel­kedtünk a Sós-patak völgye fölé, hogy más izomcsoporto­kat is megmozgassunk, öt per­cig hátrafelé gyalogoltunk. Tóth Éva és Jamrik Szilárd jutott a legmesszebb. A Bika-tavat hizlaló Sós­patak völgyben Lados Pista, Tóth Tibi és Tóth Attila hó­A bejáratát egy vadászház őrzi, s valódi, égig érő fa. Olyan óriási, melynek csak szakember becsülhetné meg a magasságát. A házban a má­sodik világháború után egy félkarú vadász lakott, Oláh­nak hívták, s híres volt arról, hogy jól bánt a fegyverével. Öt követte a bagi Skuczi La­jos, ezért hívják Skuczi ház­nak, bár a galgahévízi határ­ban áll. Már majdnem odaértünk, amikor három őz egyetlen vil­lámlásként átszaladt, előttünk. — Mekkora nyulak! — kiál­tott fel Palya Zoli, meglepe­tésében jókorát tévedve. A réten hosszú pihenőre volt időnk. Az ebéd után per­sze senki sem maradt ülve. Ki botot faragott magának, mások vadat kutattak, vagy csupán vizsgálták a fákat. Palya Zolival egy kivágott matuzsálem korát próbáltuk meghatározni, de nem sikerült sorba szedni a kacskaringós évgyűrűket. — Mérjük meg a kerületét! Kötéllel bekerítet­tük a tönköt, s a megjelölt hosszat saját magasságunkhoz viszonyítottuk. Legalább öt méter... Pávics Laura is hozzánk csatlakozott, versenyt futot­tunk az égig érő fához. Leg­alább hat olyan ága van, me­lyek önmagukban is kitenné­nek egy-egy tiszteletre méltó fát. Laura és Zoli öt métert kúsztak az enyhébb lejtésű ol­dalán a hatalmas háncsokba fogódzva. A fagyöngyön és a korha- dáson kívül sajnos, az embe­rekkel is küzd a százötven éves óriás. Fegyvergolyók okozta sebek árulkodnak erről. Míg csodáljuk az aggastyánt, ismerős érkezik, a hévízi Ka­tona József, akiről egyszerre három dolog is eszembe jut: a foszlós túrái kalács, a horgász­egyesület a Bika-tavon és a hévízi sportélet. , — Velem megszerettette édesapám a határt. Elkísért a Harminchányáshoz, a Hármas­határhoz és tudom, mit takar a Vérvölgy elnevezés. Az a hatalmas fa a szabadságharc idején már növekedett. Talán látták is, akik erre tartottak az isaszegi csatába. Nehéz idők Melengető napsütésben in­dultunk a Nyolcadrész felé. A magas erdőben úgy éreztük magunkat, mintha a Börzsöny­ben sétálnánk. Egy malacfür­dő mellett szuszogni álltunk meg, valamelyikünk, talán Ba­gi Misi, túrni kezdte a vastag avart. Mit fedeztünk fel? Levelét nyitó ibolyát, és hajtást nö­vesztő szamócát! Siska Kriszti azonnal gyűjteni kezdte őket a kiürült kenyeres zacskóba Talán megerednek otthon, a kerti földben is — gondoltuk Nem sejtettük, hogy pár nap 'múlva betör a tél, s nehéz idők következnek a makacs húsvéti és májusi virágokra! Balázs Gusztáv A nap programja Február 22-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Szocialista brigádok klubjá­ban külpolitikai vetélkedő, 15 órakor. Vitákban formálódik a közvélemény címmel rendha­gyó óra az Erkel Ferenc Álta­lános Iskola tanulóinak, 13 órakor. Termelési technológiák gépe­sítésének komplex fejlesztése. Előadó: Nacsády Árpád MÉM főosztályvezető, 14 órakor. Me­zőgazdasági " szabadegyetem programja. Lehetetlen tárgyaink ’83 ki­állítás, megtekinthető 15—19 óráig. Elementáris szimmetria címmel Tóthpál Gyula fotómű­vész kiállítása, megtekinthető 16—20 óráig. Szülök akadémiája Dr. Szathmári Elek gyer­mekgyógyász főorvos tart elő­adást február 23-án, szerdán délután 4 órakor Szadán; a Szülők akadémiája e havi összejövetelét a családvédelmi tanácsadóban rendezik. Piedone Afrikában. Színes, olasz kalandfilm, 4, 6 és 8 óra­kor. Zensiskola Ferenai Anna hangversenye Händel: f moll szvit, Beetho­ven: As^-dúr szonáta. Op. 26., Liszt: Első elfelejtett keringő, Negyedik elfelejtett keringő, és Chopin: g-möil ballada című művei szerepelnek azon a ta­nári hangversenyen, amit ked­den. ma este. fé! héttől ad a gödöllői zeneiskola hangver­senytermében Ferenczi Anna, az iskola zongoratanárnője. ISSN 0135—1957 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
Thumbnails
Contents