Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

Vmti V 6 STj?%: V ®P 1983. FEBRUÁR 20., VASÄRN AP POSTABONTÁS gWr^W«aü^M»aMSJ»^aMLIJ VÁRJUK LEVELEIKET, C í M Ü N Kt PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Válaszol az illetékes Kinek jár a kedvezmény? Drága a húr Nagy Sándorné Kiskunlac- házáról a következő kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz: a nyugdíjasok utazási kedvez­ménye, amelyet most már a vonaton kívül az autóbuszra is kiterjesztettek, átruházha­tó-e? Olvasónknak és férjének egyaránt jár a kedvezmény, de a férj már leutazta a jegye­ket, olvasónknak viszont még négy útra szóló kedvezménye van. Nagy Sándorné azt sze­retné tudni, felhasználhatják-e ezt a négy lehetőséget közö­sen, különösen, mert olvasónk egyedül nem, csak kísérettel tud utazni. Mentényi István, a Volán 20. számú Vállalatának sze­mélyszállítási főosztályvezető­je és Sohár István forgalom- irányítási osztályvezető vála­szolt a kérdésre: a nyugdíja­sok nyolc alkalommal igény­be vehető, 50 százalékos díj­mérséklésű menetjegy váltásá­ra jogosító utalvánnyal ren­delkeznek. Csak abban az esetben oszthatja meg kedvez­ményét házastársával a nyug­díjas, ha már házastársa is el­érte a nyugdíjkorhatárt, de saját jogú nyugellátásra nem jpgosult, ezárt a kedvezmény­re sem. Olvasónk esetében te­hát a férj nem utazhatja le a megmaradt négy utat, mi­vel ő maga is jogosult ilyen utalványra. Molnár József tápiógyörgyei olvasónk azt kérte, járjunk közben a Volán 20. számú Vál­lalatánál, hogy indítsanak köz­vetlen autóbuszjáratot Tápió- györgye és Cegléd között. Érre azért lenne nagy szükség, mert a tápiógyörgyeieknek szinte minden hivatalos ügyben Ceg­lédre kell utazniuk, s ez jelen­leg nagyon körülményes az átszállások miatt. Levelére, az abban feltett kérdésre is Mentényi István és Sohár Ist­ván adtak választ: a Tápió- györgye—Cegléd közötti járat elindítását eddig még nem ■ kérték a vállalattól, de nem is tartják indokoltnak ezt a kérést a várhatóan kis forga­lom miatt. Jelenleg is megol­dott az utazás: Üjszilvás, Ka­pitány tanyánál kell átszállni. Nagy Péter Gödöllőről több ember neveben írt nekünk. Azt észrevételezi, hogy a Gö­döllő—Vác között közlekedő 122. számú, reggel 6 óra 35 perckor induló, úgynevezett is­kolásjáraton az utazás szinte elviselhetetlen. A busz rend­kívül zsúfolt, már többször fordultak a Volán 20. számú Vállalatához azzal a kéréssel, hogy indítsanak ebben az idő­pontban még egy autóbuszt, de erre csak ígéretet kaptak, eddig nem intézkedtek. Az utasok többször összeszámol­ták, hányán vannak ezen az autóbuszon, s az eredmény: 120—135 ember. Kérik, adja­nak még egy autóbuszt, illetve — ha ez nem lehetséges — járjanak közben, hogy a reg­geli órákban a Gödöllőről Vác felé tartó munkásszállító autó­buszok vegyék fel a polgári utasokat is. Az illetékesek válasza: A kérdéses járat utasforgalmát korábbi bejelentések nyomán mjár több alkalommal ellen­őriztük. Az autóbusz valóban zsúfoltan közlekedett, de a 120—135 fő erős túlzás. Az utasszám 80—90 között moz­gott, lemaradás még nem for­dult elő. Másik autóbusz be­állítását kapacitás hiánya miatt nem tudjuk vállalni. A bérautóbuszok felett vállala­tunk nem rendelkezik, ezeken közforgalmú utasszállítás nem oldható meg. , Ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy a kérdés megol­dásra vár, hiszen ha fel is férnek az utasok a buszra, a zsúfoltságban, az egymás he- gyén-hátán szorongva utazás nem nevezhető kulturáltnak. A Pest megyei Hírlap 1983. január 9-i számának Posta­bontásában Sötétben címmel arról írtunk, hogy Perbálon felújítják a közvilágítást. Ol­vasónk véleménye szerint sok gondja volt a rekonstrukció miatt a lakosságnak, mert kénytelenek voltak hosszabb ideig sötétben járni. Cikkünkre válasz érkezett az Észak-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat esztergo­mi üzemigazgatóságától. Tájé­koztatnak bennünket, hogy ta­valy a harmadik évnegyedben feszültség javító rekonstrukció­ra került sor Perbál község­ben. A tartószerkezetek kor­szerűsítése miatt a régi, el-’ avult lámpakart azonnal nem lehetett visszaszerelni. A köz- világítás korszerűsítése taná­csi feladat — amint megkap­ták a tanácstól a megrende­lést, új higanygőzlámpát sze­reltek fel. Ez az új lámpa az Erkel Ferenc utcában decem­berben már világított. Az ÉDÁSZ illetékesei nem értenek egyet levélírónk ama megjegyzésével, mely szerint a rekonstrukció csak púp az Er­kel Ferenc utcaiak hátára, ugyanis úgy gondolják — s ebben mi is egyetértünk velük —, hogy a feszültség szinten- tartása, a hálózat szabványo­sítása, korszerűvé és üzem­biztossá tétele semmi esetre sem hátrányos az emberek számára. Tudjuk, hogy minden mun­ka — a közművesítés és a meglevő létesítmények kor­szerűsítése, karbantartása — kényelmetlenségekkel is jár. Mégis, ezt vállalnia kell a la­kosságnak, hiszen nemcsak a szolgáltatók érdeke, hogy jól működjenek a berendezések. A közelmúltban gitárhúrra volt szükségem. Érdeklődtem néhány fővárosi üzletben, de sehol sem kaptam, amikor egy alkalommal Hatvanban jár­tam, ott sikerült vennem. Het­ven forintot fizettem egy gar­nitúráért. Azt mondta az el­adó, azért ilyen drága, mert a műanyagból készült mindig többe kerül, mint a hagyomá­nyos. Ebbe bele is nyugodtam volna, da a következő alkalom­mal egy budapesti hangszer­boltban azt mondta egy eladó, hogy egy műanyag húrgarni­túra sokkal olcsóbb, csak 27 forint. Valószínűleg becsaptak. Ké­rem, írják meg, valójában mennyibe kerül a gitárhúr? Bátori Géza Hévízgyörk Érdeklődtünk a TRIAL illetéke­seinél. Azt a felvilé.gosítást kap­tuk, hogy valóban, a műanyag húr drágább, de attól függően, milyen típusú, változó az ára. Van ol­csóbb készlet, de 70 forintos is — nem tudjuk, milyet vett olvasónk, így nem dönthetjük el, becsap­ták-e, vagy sem. miért rendeltek be reggel fél hétre. Mivel Tápiógyörgyén la­kom, s Ceglédre nem a leg­jobb a közlekedés, hajnalok hajnalán el kellett indulnom, hogy a megjelölt időre oda­érjek. Viszontagságos út után (fűtetlen autóbusz, átszállás) idejekorán megérkeztem a rendelőintézetbe, fél hatkor már ott ácsorogtam a bejárat előtt, az utcán. Szívesen be­mentem volna, de sajnos, nem lehetett, mert az ajtót csak hat órakor nyitják ki. Talán meg lehetne oldani, hogy a na­gyon korán érkezőket been­gedjék az épületbe, ne fagyos- kodjanak a szabad ég alatt. Kiállítás A Dunakeszi 4. számú Álta­lános Iskola aulájában meg­nyitották a 30 éves a napközi otthon című kiállítást. A nap­közis munkaközösség Törökné Boross Sarolta vezetésével gaz­dag anyagot állított össze a gyerekek munkadarabjaiból. A kiállítást február 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Érdemes végignézni, különö­sen a szakmabelieknek, mert nagyon sok jó ötletet kaphat­nak. Solymosi László Dunakeszi Hajnalban Nemrég idézést kaptam a Társadalombiztosítási Igazga­tóság ceglédi kirendeltségétől, hogy mint rokkantsági nyugdí­jas jelenjek meg felülvizsgá­laton. Természetesnek tartom, hogy néha felülvizsgálják a betegeket, de az érthetetlen, így semmire sem ió Üllőn, a Széchenyi utcában van egy nagyon éles kanyar. Egy tükröt helyeztek el otí, azért, bogy az, a közlekedők biztonságát szolgálja; a tükör­ben látni lehet, mi van a ka­nyar mögött. Illetve csak le­hetne, ugyanis a tükör eltört. Hónapok óta ilyen állapotban van, a kanyar beláthatatlan, pedig eléggé forgalmas ez az útszakasz, mfrt a termelőszö­vetkezet két üzemébe is ez ve­zet. Iía nem kell a tükör, tá­volítsák cl onnan, ha viszont szükség van arra, akkor cserél­jék ki az üveget, mert így sem­mire sem jó. Hancsovszki János felvétele Harmincfilléres ügy Azt illeti meg, aki visszaváltja Olvasónk, a ceglédi Sárik Lászlóné télefonon mondta el panaszát: szerződéses vállal­kozásban üzemelteti a ceglédi tszker-büfét. Elégedett lenne ezzel a formával, ha nem za­varná egy furcsa körülmény: a múlt évben tizenhatezer fo­rintos hiánya volt, s ez a nagy összeg harminc fillérenként gyűlt össze. Hogyan is? A büfében töb­bek között sört és üdítő italt is árusítanak. Minden üvegért harminc fillérre] többet szá­mol fel a szállító, mint amennyi betéti díjat kérhet a vevőtől az eladó. S mert utcán át is árusít, vagyis a betétdíj kifizetése ellenében a vásá­rolt italt üvegestül hazaviheti a vevő, nem biztosított, hogy az üveget nála váltják vissza. Ahány üveggel kevesebbet juttat vissza a szállítónak a boltos, annyiszor harminc fil­lér kár éri. Sok kicsi sokra megy. Ha egy év alatt valami­vel több, mint ötvenezer üres üveg nem kerül vissza a bü­fébe, már kész is a tizenhat- ezer forintos hiány ... Különbözet Megkérdeztük Gruber Gusz­távot, a Kőbányai Sörgyár ki­rendeltségi főosztályvezetőjét, miért van szükség erre a har­mincfilléres különbözeire? (Azért őt kérdeztük, mert a büfének a sörgyár ceglédi le- rakatából szállítják a sört és az üdítő italokat.) — Szükséges volt a kétlép­csős betétdíjrendszer bevezeté­se — válaszolta. — Régebben nagy gondot okozott a vásár­lóknak és az élelmiszer-bol­toknak egyaránt, hogy a ven-, déglátóipari egységekben vo­nakodtak vagy egyenesen megtagadták az üres üvegek visszaváltását. — Az újfajta visszaváltási rend segített ezen? Az utóbbi időben nem kell hiába fárad­niuk a vásárlóknak? — Nagyon sokat javult a helyzet. Becslések szerint ugyan még mindig az élelmi­szerboltokba vándorol a ven­déglátóknál vett italok üres üvegeinek harminc százaléka, de ez így nem okoz feszültsé­get: az élelmiszerboltokban többet dolgoznak az üvegek­kel, de ebből hasznuk is származik... Kiterjesztették — Van tehát, aki jól jár, a másik viszont nemcsak hogy nem nyer, hanem rá is fizet. Ugyanakkor nem teheti meg a kereskedő, hogy ő is har­minc fillérrel magasabb betét­díjat kérjen a vásárlóktól, s így védje meg magát a hiány ellen. Azt sem kötheti ki, hogy csak akkor vihetnek el tőle italt, ha csereüveget hoz­nak — mi tehát a megoldás? — Tegyen meg mindent a forgalmazó, hogy a göngyöle­get visszakapja a vásárlók­tól... , Az Országos Anyag- és Ár­hivatal 1979 szeptemberében kiadott rendelkezése foglalko­zik első ízben a kétlépcsős be­tétdíjrendszer bevezetésével. A rendelkezést két ízben, 1980-ban és 1981-ben módosí­tották, fokozatosan kiterjesz­tették minden betétdíjas üveg­re. Ma már mindenütt elter­jedt és mindenkire nézve kö­telező az, hogy a kibocsátó és a kiskereskedelem közötti be­téti díj magasabb, mint. a kiskereskedelem és a fogyasz­tó közötti. Ugyanazok az összegek sze­repelnek az eladásnál, mint a visszaváltásnál. A kibocsátó a harminc fillérrel magasabb betéti díjért kapja vissza, amit ugyanannyiért adott ki. A vásárló — bárhol váltja vissza az üres üveget — visz- szakapja az elvitelkor kifize- tet betéti díjat. Ha a kiskeres­kedelmet egyetlen csoportnak vesszük, ott sem változik sem­mi. hiszen visszaadja a vá­sárlónak azt a pénzt, amit az otthagyott cserébe az üvegért, s a bolt számlájáról is leve­szik azt az összeget, amit a göngyölegért terheltek rá. Csakhogy a harminc fillérek vándorolnak. Egyik egységből a másikba csúsznak át, sőt, ma már olyan kisvállalók is bekapcsolódtak ebbe a ver­senybe, akik kizárólag az üvegek visszaváltásával fog­lalkoznak, akik csak a vissza­felé úton tevékenykednek, kockázatot alig vállalnak, hi­szen veszteség nem érheti őket, esetleg nyereségük ke­vesebb lesz. Pontosan fél hétkor elvet­ték tőlünk a papírjainkat, fél kilenckor pedig közölték ve­lem, hogy nem áll módjukban engem felülvizsgálni, ezt majd Budapesten végzik el. Ne^i hi­szem, hogy ne lehetett volna ezt előre megállapítani, s nem rendelni oda engem fölöslege­sen. Nem kell azt sem bizony­gatnom, hogy a beteg ember érzékenyebb az egészségesnél, és sokkal rosszabbul esik, ha nemtörődöm módon bánnak velünk, ha hiábavalóan fárasz­tanak bennünket. Ez csak em­berség kérdése, megoldható lenne, hogy a betegeket akkor és oda rendeljék be, amikor és ahová szükséges Molnár József Tápiógyörgye ★ ötvös Jánosné, a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság ceglédi kiren­deltségének nyugdíjcsoport vezető­je elmondta: időnként be kell idéz­ni a rokkantsági nyugdíjasokat fe­lülvizsgálatra. Ezt a vizsgálatot egy háromtagú, részállású bizottság végzi. Mivel e feladatuk mellett saját munkájukat is el kell lát­niuk, a felülvizsgálatot kénytele­nek korán kezdeni, hogy 8 órá­ra befejezhessék. A foglalkozási betegség vagy baleset okozta rok­kantságot a ceglédi felülvizsgáló bizottság nem ellenőrizheti, ezért ezeket a betegeket Budapestre kell irányítani. Megoldható lenne, hogy előre átnézzék a rokkantak orvo­si iratait, így csak azokat rendel­nék be, akik Ceglédhez tartoznak — de mert kevés az idő, nem min­dig lehet figyelmes a bizottság. Reméljük, a jövőben nem for­dulnak elő olvasónkéhoz hasonló esetek, s a bizottság bokros teen­dői mellett is időt szakít arra, hogy előre átnézze a felülvizsgá- landók iratait, s csak azokat hív­ják be, akiket kell. Megalakult A közelmúltban a százha­lombattai délszláv klubban 'alakuló gyűlést tartottak a leendő dalárda tagjai. Pálné Szegedi Anna köszöntötte az egybegyűlteket, s elmondta: a művelődési ház elhatározása alapján hívták tetetfóíia dalár­dát, amelynek mindenki tag­ja lehet, aki szeret énekelni, s szeretné megőrizni a régi dalokat. A gyűlésen ott voltak az egykori dalárda tagjai is. Fel­elevenítették a hajdan éne­kelt dalokat, s megemlékeztek azokról, aki^ már nincsenek az élők sorában. Idősebb Vlkovszky Károly, az egykori dalárda egyik alapító tagja A kétlépcsős betétdíjrend­szer a fogyasztók érdekeit szolgálja. Mint megtudtuk, jól bevált, az iparban egyre rit­kább az üveghiány (régebben sokszor azért nem került ele­gendő palackozott ital a ke­reskedelembe), hiszen a kiske­reskedőket érdekeltté tették, hogy legalább annyi üres pa­lackot vegyenek vissza, mint amennyit kiadtak. A rendel­kezésnek köszönhetően ma már rikábban utasítják el a vásárlót olyan indokokkal, hogy nincs üres rekeszük, ke­vés a hely, és különben sem náluk vásárolta az italt. Min­den üzletnek érdeke, hogy legalább annyi üres üveget vegyen vissza, mint amennyit kiadott — igy nem nyer ugyan a bolton, de legalább nem is veszít. Arányosan A harmincfilléres üvegen­ként! különbözetet az kapja, aki többet dolgozik az üres üvegekkel. A másik viszont harminc 'fillért veszít el egy- egy máshova került üvegen, holott ő is dolgozott a gön­gyöleggel, jóllehet csak addig, míg az tele volt... Érdemes lenne ezen elgon­dolkodni: az egyik kereskedőt ösztönzi, hogy a más üvegeit visszaváltva nyereséghez jus­son, a másikat viszont elked­vetleníti az, hogy bármit tesz, nem nála váltják vissza a göngyöleget — ez rajta kívül­álló okok miatt is lehet, hiszen egy munkahelyi büfében dol­gozik, ahonnan hazafelé elci­pelik ugyan az emberek a teli palackokat, de arra már nem szívesen vállalkoznak, hogy a kiürültekkel visszaballagja­nak a távoli büféhez. Pávcl Melinda volt 1936—37-ben, s mikor em­lékeiről beszélt, a fiatalok ér­deklődve hallgatták, s meg­nézték a 46 évvel ezelőtt ké­szült fényképet — csak keve­set ismertek fel a ma is elő volt dalárdisták közül. Több régi nótakedvelő — Cseresz­nye József, Udvardy Gyula, Szegedi Mihály, Strélik Már­ton — kifejtette: nagy szük­ség van arra, hogy összefog­ják az óváros lakóit, időseb­beket és fiatalokat egyaránt, s jó lenne, ha nemcsak az öre­gek éreznék jól magukat a kö­zös éneklésen. Az alakuló gyűlésen arány­lag kevés fiatal jelent meg, de reméljük, hogy később mind többen kapcsolódnak be a da­lárda munkájába. Kaposváry Béla Százhalombatta Pontatlan Több településen látni, hogy az utcák névtábláira pontatla­nul írják fel a névadó nevét. A fővárosban a Bihary és a Bihari János felirattal egy­aránt találkozhatunk, de van Bocskai és Bocskay utca, Pol­lack és Pollách tér. Nemzeti nagyjaink nevét sem írjuk he­lyesen, így nem csoda, ha az egyszerű emberek tévesen használják az idegen utca- és térneveket. Vácott egyszer úgy igazítottak útba, hogy menjek az Ernst térig — ha a táblán helyesen szerepel a név, úgy, hogy Thälmann, Ernst, nem lehet félreértés. Ha valakit méltónak találunk arra, hogy elnevezzünk róla %gy utcát, először tanuljuk meg a nevét helyesen. Ne Fidelt éltessük, hanem Fidel Castrót, vagy Castrót. Képzeljük el, milyen furcsa lenne, ha hazai nagy- jainkat is bizalmasan, a ke­resztnevükön emlegetnénk. Urban Sándor Tahi Védjük meg! Sok szép, új autóbuszt állí­tott be a Volán 20. számú Vál­lalata a Dunakanyarban. Po- mázra is került néhány. Na­gyon tetszetősek és praktiku­sak, a hátsó ajtón kell leszáll- ni, és ez kényelmesebb, mint a korábbi megoldás. Az uta­sok örömmel fogadták a kor­szerűbb tömegközlekedési esz­közöket. Jó lenne, ha ezek a buszok nem esnének áldoza­tul a rongálóknak, ha nem szomorítana el bennünket a sok összefirkált, felhasogatott ülés. Vigyázzunk az új buszok­ra, s ha rongálókat látunk, lépjünk fel ellenük! Csere László Pomáz Szerkesztői üzenetek R. J., Dánszentmiklós: Azt kér­dezi, hol lehet megvásárolni a vi­rágport, amelynek hasznosságáról lapunkban olvasott? Javasoljuk, keresse fel valamelyik méhészeti szaküzletet, ott biztosan kapható, de láttunk már virágport ABC- áruházakban is. Érdeklődjön a he­lyi üzletekben. P. A., Nagykáta: Panaszát tp- vábbítotluk az illetékesekhez, re­méljük,. nem kell sokáig várnunk a válaszra. Nem értjük, miért ké­ri nevének eltitkolását, hiszen a gond, amelyről ír, nagyon sok em­bert^ érint ... K. L., Göd-fclső: Levelében ar­ról számol be, hogy továbbra sem megoldható az ortopéd-szakren­delés Vácott. A körzeti orvosokat — pedig érdeklődtek telefonon — rosszul tájékoztatták a rendelési időről, a rendelésen nem tudiak gyógycipőt felírni egy bélyegző hiánya miatt. Türelmét kérjük, panaszát továbbítjuk az illetéke­sekhez, s_ levélben kérünk választ. S. i., Gödöllő: Azt javasolja, je­löljenek ki a vonatokon és a HÉV- en külön kocsit a tanulók számá­ra, s tegyék kötelezővé, hogy a diákok csak ezekben a kocsikban utazzanak. Véleménye szerint így eredményesebben lehetne küzde­ni a rongálók ellen, hiszen köny- nyen kideríthető lenne, fiatal vagy idősebb okozott-e kárt. Emléke­zünk arra. hogy jó néhány évvel ezelőtt voltak a vonatokon külön tanulókocsik, de megszüntették, mert. sem a diákok, sem a dolgo­zók nem örültek ennek az elkülö­nítésnek. Javaslatát ennek ellené­re továbbítjuk az illetékeseknek, s érdeklődéssel várjuk a választ. I

Next

/
Thumbnails
Contents