Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

Műszaki Intézet lí|fsi£fa homlokrakodó Újfajta homlokrakodó vizs­gálatát végezték el a MÉM Műszaki Intézetben. Az NSZK gyártmányú Atlas tí­pusú gép emelőképessége két tonna. Különféle munkaeszkö­zökkel szerelhető fel, alkal­mas mélyalmos istállók, juh- hodályok trágyájának rakodá­sára, ömlesztett anyagok; a szőlőkben és gyümölcsösökben a kiskonténerek mozgatására, összegyűjtésére. A mozgatan­dó myag-, illetve csomagtól függően óránként mintegy húsz-száztíz tonna továbbítá­sára képes. Szombaton A cukor­betegségről Dr. Vámos János tart tájé­koztatót az új népbetegséggel, a cukorbajjal kapcsolatban február 20-án, szombaton dél­után három órától, a gödöl­lői művelődési központ dia­betes délutánján. Szó lesz a betegség megelőzéséről, az ajánlott életmódról, a diétá­ról, valamint azokról a pszichológiai tudnivalókról is, amelyek megkönnyítik a be­teg és a család együttélését. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐT JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 41. SZÄM 1983, FEBRUÁR 18., PÉNTEK Turcsi eredmények Jó volt a termés zöldségből — Örülök a szép eredmé­nyeknek, jó hallani erről így nyugdíjasként is — hallottam a minap Túrán, a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Ter­melőszövetkezetben Tóth Zs. Sándortól, aki, gondolom, nem először tehetett ilyen megálla­pítást. Mint ahogy gondolat­ban nyilván az is foglalkoz­tatta, amit még szeretne, ha megvalósulna. Érthető, világos, imponáló ez az érdeklődés tő­le meg a hasonló korúaktól, akik miközben drukkolnak a szövetkezet, meg a nagyobb közösség további sikereinek, talán buzdításuk, bátorításuk csíráját is ültetgetik azokba, akik gyalogmunkásként, gép­kezelőként vagy éppen veze­Szorgos vezetéssel Szép jövő előtt a dányiak Egy község közhangulatára — tagadhatatlan — a sport­kör működése is rányomja a bélyegét. Sok-sok ember ér­deklődik a verseny — és sze­rencsére mind több a tömeg­sport iránt is. Dányban, ahol az utóbbi időben különösen fellendült a sportélet, Gádor Lajost, az egyesület elnökét kértük arra, hogy mutassa be a vezetőség tevékenységét. — Helyettesem, Lázár József nemrégiben még a futballcsa­pat erőssége volt. Munkájával elégedett vagyok, az ő ered­ménye is, hogy községünk la­kóinak tíz százaléka rendszere­sen sportol. Ez a látszat elle­nére nem kis szám! Azt jelen­ti, hogy legalább 450 emberre egész éven át számíthatunk. Az OSN helyi küzdelmeiben 300 indulónk volt tavaly is. A járási spartakiádok alkalmá­val rendszeresen képviselteti magát falunk lakossága. Szép sikereket érünk el évről évre a megyei téli-nyári spartakiá- don. Ezeken a versenyeken a férfi kispályás foci mellett a női kézilabda, a kötélhúzás és az atlétikai számok is erőssé­geink közé tartoznak. Tovább­ra is egyik fő célunk, hogy mi­nél több embert nyerjünk meg a rendszeres testmozgásnak. Ügy véljük, hogy ez nagyobb szervezettséggel, kis anyagi rá­fordítással megoldható. — Gazdasági vezetőnk Lá­zár Péter, a termelőszövetke­zet agronómusa. Nagyon sok munkát vállal a lelkes sport­vezető. A magyar sportnak sok ilyen önzetlen emberre lenne szüksége! Az utánpótlá­sért Gádor András, az általá­nos iskola igazgatója felelős. Több jó képességű tanulóra hívta már fel a figyelmünket. Szállításainkat Kurunczi János koordinálja és legtöbbször ő a focisták gépkocsivezetője. Ugyanazt csinálja egész nap munkaidejében, mint nálunk hétvégeken, azzal a különbség­gel, hogy a sportra sok sza­bad idejét áldozza. — A női kézilabda-szakosz­tály élén változás történt. Ka- kucskáné Szabó Mária tanár­nő vállalta a lányok istápolá- sát. De a vezetőség javaslatát a márciusi közgyűlésünknek még jóvá kell hagynia. Sakk­életünk irányítója dr. Kovács László, nyugdíjas ügyvéd. A két éve működő szakosztályt tavaly neveztük a megyei III. osztályba. Tavaly ősztől már a II. osztályban versenyeztek a fekete-fehér kockák szerelme­sei, létszámuk 15 fő. Az idén januártól az isaszegi és a dá- nyi sakk-kör közös irányítás alatt működik. Így lehetővé vált egy ütőképes második csapat kialakítása. — Tóth István, a termelő- szövetkezet növénytermeszté­si ágazatvezeíője, társadalmi munkában magas színvonalon látja el a moíocross-szakosztá- ayumc dirigálását, meiyneic pu- íanatnyilag hatvan tagja van. Egyre nő a sportág ncpszeru- sege. Már az edzéseken is egy­re több fiatal arcot iáihatuiuc. féli István, a tsz gépműhelyé­nek vezemje remaaui szervezi a baráti kór munkáját. Anya­gi és erkölcsi támogatásukat lóleg a focisták élvezik. A lab­darugó-szakosztály vezetője, b'zaüo Janos, aki Budapesten dolgozik. — Tavaly 45 új arcot lehe­tett látni sorainkban. Teljes létszámunk jelenleg 180 Tő. — A termelőszövetkezet mint bazisszerv 250 ezer fo­rintot adott. A községi tanács egyre szűkülő költsegvetésé- öul 50 ezer forinttal részesül­tünk. A túrái Galgavidéke Afész kétezer forintja is jól jött. Labdarúgó-szakosztályunk oevétele 100 ezer, míg a női kézilabdásoké 1500 formt volt. Tagdíjbevételi tervünket 100 százalékra teljesítettük. Ebből 20 ezer forint gyarapította vagyonúnkat. Turóczi Béla, a megyei sporthivatal vezetője 1981 őszén Dányban járt. Lát­ta a helybéliek igyekezetét és közbenjárt a megyei tanácsnál érdekükben: harmincezer fo­rinttal támogatták sportépítő tevékenységünket. — A fentiekből is kiderül: a Dányi Tsz SK előtt szép-jö­vő áll! — Nekem is ez a vélemé­nyem. Biztosítékul szolgál er­re a vezetőség aktivitása, a falubeliek sportszeretete és az igazolt - versenyzők tudása, szorgalma. Szadi Sándor Mozi Keresztül a nagy vízválasz­tón. Színes, szinkronizált ame­rikai kalandfilm, 4 és 6 órakor. Maria Braun házassága. Szí­nes NSZK filmdráma. Csak 16 éven felülieknek, 8 órakor. Ügyelet Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pécelen, Szadán, Veresegyhá­zon, Vácegresan február 19- én, szombaton 8 órától feb­ruár 21-én, hétfőn 8 óráig: dr. Szőke Ferénc, Gödöllő, Strom­feld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen, Zsámbokon február 19-én, szombaton 8 órától február 21-én, hétfőn 8 óráig: dr. Molnár Attila, Aszód, Kossuth u. 27. tőkként például a túrái szö­vetkezet még jobb gazdálko­dásáért cselekszenek nap mint nap. Hévíz nehézségekkel — A jó eredmény meflett mit valósítana meg? — Sürgetném a meleg víz hasznosítását. Micsoda ener­gia van abban! Most meg szinte potyában elfolyik. Miért nem lehet fűteni vele, fürdőt építeni rá? Idondjam-e, hogy ezt a kér­dést már nekünk is feltették, írjuk meg: micsoda pazarlás így bánni a drága kinccsel. Jó- tíor jött tehát Tóth Zs. Sán­dor kérdése, amire talán nem is baj, ha így zárszámadás idején érkezik a válasz a leg­illetékesebbtől: — Valóban ajándék nekünk ez a hévíz, de hadd mond­jam meg tulajdonképpen bosszúság is — válaszolja Lévai Ferenc, a termelőszö­vetkezet elnöke. — Hogyne szeretnénk mi is hasznosítani a mostaninál többet, nagyobb fedett termőhelyek, fóliasát­rak, üvegházak és egyebek fűtésére, de hát csupán a hasznosítását célzó terv mint­egy 15—17 millió forintunkba kerülne. Még ezt is ki lehet­ne talán bírni egyszer, de saj­nos úgy tűnik, nem érné meg. Olyan nagy a feltörő víz le­rakódása, hogy többe kerülne a tisztítás, mint amennyi hasz­not hozna. Növekvő nyereség Hogy a gazdaság vezetőit sem hagyta nyugodni a nagy lehetőség arra jellemző, hogy tavaly év végén újabb cég, az egyik kőolajipari vállalat szakembereit kérték meg, pró­bálkozzanak valamivel, hátha egyszerűbb módszerekkel mégis hasznosítható a túrái meleg víz. Két kísérletet is elvégeztek, a másutt bevált vegyszer bejuttatásával kísér­leteztek, itt ez is eredmény­telennek bizonyult. A kutatók pedig csendben elvonultak. De térjünk vissza a siker­hez. Amit tehát a hőforással belátható időn belül nem le­het fokozni. így hát marad a vesződségesebb, a kitartó munka. Ez jellemezte a Gal­gamenti Tsz közösségét, amely tavaly 413 millió forintos ár­bevételt produkálva, több mint tizenkét százalékkal növelte a nyereségét. Így most 32 mil­lió 650 ezer forintról dönthet­nek, mire fordítják. Vagy, hogy még pontosabbak le­gyünk: csak 17,6 millióról, hiszen 15 milliót emészt fel a jövedelem és másfajta adók, amit a közös kasszába fizet­nek előbb. A piació! függ Nem volt könnyű nyeresé­gesen gazdálkodniuk. Talán már a » kevésbé szakértők is tudják: aki zöldséget termel nagyüzemben, az sokat vállal magára. A turaiak ezt tették: nagy szám; hogy ezer vagon­nál több zöldséget adtak a konzervgyáraknak, a kis- és a nagy piacoknak. És persze a szántóföldi növénytermelést és az állattenyésztést, a ke­reskedelmet sem felejtették el. A kertészet sorsa azonban .a jövőben még inkább függ a piactól), a kereslettől, mivel az ágazat jövedelmezősége ta­valy tovább romlott. Egyet­len szerencséjük talán az, hogy tíz éve megalakították a Főszövker Gazdasági Társasá­got, amely most ugyan némi­leg hullámvölgyben van, de segít a termékek budapesti értékesítésében is. F. I. Kastély üt is van Mi gá lyos egyetemisták Eleinte magam se tulajdo­nítottam különösebb jelentősé­get a dolognak, nem mintha ez számítana. Csak azért jegyzem meg, hogy érzékel­tessem: aki hozzám hasonlóan csak alkalmanként kerül kap­csolatba a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem hallgatói­val, nem is sejtheti, hogy amiről az alábbiakban szó lesz (ha jól számolom), vagy ezer fiatalembernek jelent (hogy is mondjam csak, hiszen a gond, a probléma itt igazán nem megfelelő szó), nos, leg­inkább örömtelenséget, hiány­érzetet. Minél inkább személyes is­meretséget köt viszont az em­ber a gazdászok és a gépészek egyikével-másikával, s minél többet beszélget velük, rá kell hogy döbbenjen: a kér­dés nem mellékes. Legalábbis nekik nem. Beszélni , róla, a nagy nyilvánosság előtt vi­szont (megint keresem a sza­vakat), legalábbis nem ildo­mos. Hiszen, mint e témakör­ben szinte minden, oly köny- nyen félreérthető, hogy az ál­talános gyakorlat szerint nem is beszélnek róla nyilvánosan. Így zárul be a kör. Csak ép­pen az- a bizonyos ezer fiatal­ember rágódik rajta, ha nem is öt évig, de jó ideig. Míg­nem más megoldás híján a? eljárást választja. A többségük biztosan. De ne kerülgessük a kását, sokan sejtik már, hogy miről van szó, hogy mi okozza a hiányérzetet, hogy miért kell eljárni az egyébként kényel­mes egyetemváros amúgy kel­lemesnek mondható kollégiu­mából. Szóval a lányok miatt. Illetve a hiányuk miatt. Ma­gyarul: az egyetem túlnyomó többségben levő férfiú hallga­tóinak hiányoznak a lányok. Ez van. Aki pedig szemöldö­két ráncolva rögtön kész a felháborodott válasszal: — mifene, a diák uraknak ilyen gondjaik vannak, ahelyett, hogy tanulnának s örülnének, hogy mérnök lehet belőlük! —, az hagyja is abba a cikk olva­sását, mert legfeljebb fel­bosszantja. . ( ­Igenis: nincs az a prűd okoskodás, az a tengernyivé duzzasztott tananyag, az a nemes cél, ami az élet e fon­tos törvényét korlátozni, el­nyomni tudná. Hiába minden ellenérv, ahogy mindig is és ahogy mindenhol, az már hozzátartozik a huszonévesek természetrajzához hogy ha történetesen fiúk, akkor a lá­nyokhoz, ha pedig lányok, a fiúkhoz vonzódnak. Mégpedig elementáris erővel. S ki vét­hetne rájuk követ? Szót sem érdemes pazarolni az ellenve­tésekre ! Ezzel szemben mit mutatnak a tények? Van ugyebár a két karon vagy ezerkétszáz hall­gató. A gépészeknél igazán csak mutatóba akadnak lá­nyok, egy-egy évfolyamra ha ketten-hárman járnak, az már sok. S bár a gazdászok között többen képviselik £t gyengébb nemet, az ivararány (így mondják az egyetemisták) itt is kataszrofális. A kollégium ezek után inkább laktanyára hasonlít, ahonnan a hét végén, mi tagadás, néha még a taní­tásra szerit hét végi és hét ele­ji napok délelőttjét-délután- ját is elcsípve, a többség el­utazik. Haza vagy máshová, ahová (nehogy megint a köz­ízlésbe ütközzünk) a szíve húzza. S többnyire hiába az ifjúsági szervezet, a különféle klubok, körök erőfeszítése, ne­héz maradásra bírni, az egye­temi közösségi élet izmosítá- sára szorítani a minden tekin­tetben legfogékonyabb élet­korban levő ifjakat. Hallottam már szolidáris ja­vaslatot: jöjjenek többet a vá­rosba a fiúk, vannak itt csi­nos, okos lányok szépszerével, meg kell keresni őket. A vá­rosi művelődési ház például legújabban talán alkalmas hely lenne az ismerkedésre. De még a legmerészebb számí­tás sem ígérheti annak a bi­zonyos ivararánynak a helyre- billentését. Akadtak persze próbálko­zások, nagy a sikere a nyári koedukált építőtáboroknak, a zsámbéki Tanítóképző Főisko­lával (ahol a gödöllői remete­lak helyett apácazárda talál­ható — ez is hallgatói zsar­gon), eleinte ígéretes volt az együttműködés, de hát messze van egymástól a két helység. S ha már itt tartunk, anél­kül, hogy bárkinek (s vgjon kinek is?) szemrehányást ten­nénk, csendben megjegyezzük: nem lehetett volna, mondjuk, azt a főiskolát Zsámbék he­lyett idehozni? Kastély, mégpedig kihaszná­latlan, s egyre romosabb, a város, erejéből sosem helyre­állítható, itt is van. Különben a valamikori terv is az volt, hogy az agráregyetem mellé telepítenek Gödöllőre egyéb felsőfokú intézményt is. Ha még nem is mondtak volna le róla; hogy így legyen, ahhoz igen sok idő kell. Gáti Zoltán Játszóitól Ssosseiiesi Kalandozás múltban és jövőben Az ötnapos tanítási hét be­vezetésével jelentősen megnö­vekedett az általános iskolá­sok szabad ideje. Az iskolák és a művelődési házak fel­adata lett olyan hétvégi prog­ram összieállítása, mely kelle­mes és szórakoztató, ugyanak­kor hasznos ismereteket is nyújt a fiataloknak. E tervek megvalósítását segíti a mű­velődéstörténeti játszóház, mely Isaszegen az elsők kö­zött alakult meg a gödöllői járásban. Ember, dem Miről is van szó tulajdon­képpen? Antal Teréz járási közművelődési felügyelő, a játszóházak szellemi gazdája: — Célunk a művelődéstör­téneti korszakok ismertetése a kultúra történelmi fejlődésé­ben, a hiányos ismeretek pót­lása, a rendszeralkotásra va­ló törekvés az életkori sajá­tosságoknak megfelelően. Az ismeretnyújtás mellett a ma­nuális készségfejlesztésre is törekszünk, ami egyben az is­meretrögzítést is szolgálja. S ne feledjük a játék örömét sem! Az isaszegi játszóházban négyévi program megvalósí­tására vállalkoztak. A tartal­mi munka sokszínűségének le­írására lehetetlen e cikk kere­tén belül vállalkozni; a lé­nyeg az, hogy a gyermekek megismerkedhetnek a többi között az ősközösségtől nap­jainkig az egyes kultúrák tör­ténetével, földrajzi környeze­tével," a termelőerők fejlődé­sével, az osztálytársadalom ki­alakulásával, az ember és ele­mek harcával, a vallás-és az eszme fogalmával, a művésze­tek alakulásával. Gyúrás, formálás Az elméleti ismereteikhez csatlakozik a kézimunka, a játék, amikor a gyermekek agyagból, papírból, szalmá­ból, fonalból használati esz­közöket, épületeket, mezőgaz­dasági és ipari eszközöket ké­szíthetnek. Az alkotás örömén kívül növelik jártasságukat, készségüket a kézimunka te­rén és tulajdonosai lehetnek ezeknek a saját készítésű A negyedik évben kalando­zást tehetnek a XXI. század­ban, ahol a történelmi lánc folytatásaként szabad folyást engedhetnek fantáziájuknak. Nem árt többször is elismé­telni, hogy a foglalkozásokon a játék, a történelmi játék az elsődleges. Az országos és he­lyi tapasztalatok egyaránt bi­zonyítják, hogy a gyermek szívesen hajtogatja, alakítja, ragasztja a papírt, készít hul­ladékanyagból például a sá­mánkort idéző ruhát magá­nak, önfeledten gyúrja az anyagot, edényt és más tár­gyakat formálva belőle. Mi­Wágner Zsófia vezetésével épül őseink háza, az isaszegi Dózsa György Művelődési Ház művelődéstörténeti játszóházában. niatűr szobraik fantasztikus emberalakokat, ősállatokat je­lenítenek meg. Az isaszegi művelődési ház­ban már készen áll a galy- lyakból készített, szalmával fedett lakhely, melynek beren­dezését az igazi ősember is megirigyelhetné. A házikó te­tejét lókoponya díszíti, jelez­ve, hogy itt a tudós ember la­kik, no meg azt is, hogy a történelmi magyarázat értő fülekre és ügyes kezekre ta­lált. Elkészültek az ősi szövő­székek hiteles másai is, me­lyeken a színes fonalak igen szép terítőcskékké alakultak a lányok és a fiúk nagy örömé­re. Történelmi utazás A látszólag spontán foglal­kozásokat gondosan előkészí­tett forgatókönyvek alapján, nagy szakértelemmel vezeti Nagy Ágnes, Szebenyi Judit és Wágner Zsófia. Eszköztá­ruk gazdag. Fotók, magnósza­lagon rögzített forrásszemel­vények, lemezjátszó, film, epi- daszkóp használatával köny- nyítik az ismereteik elsajátí­tását. A játszóház fenntartásához jelentős anyagi támogatást kap a ház a gödöllői járási hivatal művelődésügyi osztá­lyától; dolgozói az anyagbe­szerzésben is közreműködnek. A Lignifer Ipari Szövetkazet dolgozói értékes eszközök el­készítésével segítenek. A ját­szóház tagjai ízléses, szép és stílszerű igazolványt kaptak.’ Reméljük, egyre több tanuló lesz birtokosa ennék a törté­nelmi utazásokra jogosító igazolványnak. Fejéregyházi László ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hír

Next

/
Thumbnails
Contents