Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

'fjßr ¥ 1983. FEBRUAR 18., PÉNTEK 3 Nemzetközi konferencia Diákfiifisitika Csütörtökön befejezte mun­káját a Nemzetközi Diáktu­risztikai Konferencia — az ISTC — közgyűlése, amelyet első ízben tartottak Budapes­ten. A rendezvényre 40 ország, 180 utazási irodája küldte el turisztikával foglalkozó szak­embereit. A Nemzetközi Diákturiszti­kai konferencia idei megbeszé­léseinek középpontjában a tíiákutazások kedvezményrend­szerének egységesítése, vala­mint az olcsó légi szállítás kérdése állt. A különféle ked­vezményes utazási programok igénybevételére az ISTC nem­zetközi diákigazolványt ad ki, ezeket jelenleg 38 tagszervezet és 27 további országban ISTC- tagsággal nem rendelkező uta­zási irodák terjesztik. Védőoltást kap a plunk is Az őcsai Vörös Október Tsz négy éve foglalkozik nagyüzemi galambtenyésztéssel. Tavaly 460 tonna galambhúst állítottak elő és exportáltak. A Columba Galambhús Termelési Rendszer keretén belül ők látják el a kistermelőket is tenyészállattal. Képünkön: a galambok is védőoltást kapnak a különféle fer­tőző betegségek ellen. Eföiös akarattal Az idén sem adjak majd alább Sok zárszámadó és tervtár­gyaló közgyűlés írásos anyaga fordult meg kezemben az utóbbi időben. Kevés volt köz­te az annyira alapos, mint a pátyi Zsámbéki Medence Ter­melőszövetkezeté. Jól mond­ják, aki igényes, az a munka bármely területén az. Különö­sen fontos most, hogy ez az alaposság, a dolgok mélyebb elemzése kerüljön előtérbe a megye valamennyi szövetke­zetében. Hiszen a jövő sike­res gazdálkodása az apró moz­zanatok elemzéséből, a rész­letekre való odafigyelésből nő­het ki elsősorban. Más-más alapról I Szántani-vetni, aratni, úgy általában mindenki tud. Jól szántani, jól vetni már keve­sebben. Az őszi határt járva többségében jó szántásokat láttam, olyanokat, amelyeket a nagykönyvben megírtak. Sajnos, akadt még csapnivaló munka is. Lehetne sorolni a példát, mit jelent a vetőgép, az eke, a kombájn jó beállí­tása. Mennyivel növeli a ter­mést, ha nem hiányosak a ga­bonasorok és a szemet sem kell összesöpörni a kombájn után. Mindez nem jellemző a pátyi tsz-re, de szeren­csére arra a többi mezőgazda- sági nagyüzemre sem, ame­lyek szintén tegnap vetettek számot múlt évi gazdálkodá­suk eredményeiről. Az eredmények viszonyla­gosak, mert ki-ki elsősorban önmagához méri a fejlődés lépcsőfokait. Pedig a helyes elv az lenne, ha a gyengéb­bek felzárkóznának a közepe­sekhez, a közepesek a jókhoz, a jók a legjobbakhoz. Az élvonalban Nagyon szépen fogalmazta meg ezt a pátyi Zsámbéki Me­dence Tsz írásos beszámolójá­nak borítóján: Sikeres eszten­dő után továbbra is az élvo­nalban kell maradnunk. Eh­hez minden adottsága meg­van a közös gazdaságnak — a jó szakembergárda, az üzem­képes géppark, a jó termelési szerkezet. Az 1974-es egyesü­lés óta csaknem megduplázó­dott a szövetkezet állóeszkö­zeinek értéke. A növényvédő szer, a kenő- és fűtőanyag ésszerű csökkentésével mér­séklődtek a termelési költsé­gek. Az üzembe helyezett be­ruházások értéke megközelí­tette a 22 millió forintot. Az 1200 hektáros kukorica vetés- területén a legnagyobb átlag­termést érte el a közös gazda­ság, megalakulása óta. A legmagasabb hektáronkénti nyereséget a cukorrépa adta. A 3,1 tonnás hektáronkénti napraforgó-termésátlag már nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Az állattenyésztés 108,2 szá­zalékra teljesítette tervét. Több mint 10 százalékkal nőtt az értékesített tej mennyisége, ugyanakkor 100 tonnával több hízómarhát és 120 tonnával több hízott sertést értékesített a gazdaság. A háztájiban 111,3 százalékos tervteljesítéssel zárták az évet. lésének mintegy 25—30 száza­lékát szállítjuk a Szovjetunió­nak. Könnyűipari és gyógy­szeripari termékeink szintén népszerűek a Szovjetunióban, s nagy mennyiségű élelmi­szer-gazdasági árucikket is vásárol hazánktól. A magyar—szovjet gazdasá­gi együttműködésben fontos szerepet játszik, hogy — mintegy 110 jelentős, hosszabb időre szóló egyezmény alap­ján — kiterjedt és bővülő a szakosítás és a kooperáció or­szágaink között. Három és fél évtizedes gazdasági együttmű­ködésünk eredményeit olyan maradandó létesítmények szemléltetik, mint a Szövetség gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát, a 750 kilo­voltos villamos távvezeték, a paksi atomerőmű, a fővárosi metró, a Budapest Sportcsar­nok, a dunaújvárosi vasmű re­konstrukciója, új bányák ki­építése a Dunántúlon. A magyar—szovjet kapcso­latok dinamikusan fejlődő ré­szét képezi országaink kultu­rális, tudományos együttmű­ködése is. Nagy a közönségsi­kere a magyar kultúra nap­jainak a Szovjetunióban és a szovjet kultúra napjainak Magyarországon. Büszkék le­hetünk iá, hogy a szovjet emberek ismerik és becsülik Ady Endre, József Attila, Mó­ricz Zsigmond, Kodály Zol­tán, Bartók Béla és kultúránk más nagyjainak műveit. A magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dés 35. évfordulóján örömmel állapíthatjuk meg, hogy kap­csolatainkat a barátság, a kölcsönös megértés és tiszte­let jellemzi. Napjainkban a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vállalatait, intéz­ményeit, városait, megyéit és köztársaságait sokrétűen át­szövik a barátság szálai. Fej­lődnek országaink lakosságá­nak közvetlen kapcsolatai is a bővülő turizmus eredménye­ként. A magyar—szovjet ba­rátság a népek boldogulá­sáért, a szocializmus és a kommunizmus ügyének győ­zelméért, a békéért és a haladásért küzdő harcos­társak barátsága, amely egy­aránt megfelel mindkét ország népei érdekeinek. Az 1948. február 18-án alá­írt szerződés húsz esztendőre szólt és kiállta az idők próbá­ját. 1937-ben új, korszerűbb szerződést írtunk alá, és most ez képezi kapcsolataink, együttműködésünk alapokmá­nyát. Mi eddig is azt vallot- tuk, hogy a magyar—szovjet barátság nagyra becsült közös értékünk. Mast, a 35, évferdüión új­ból hangsúlyozzuk: nagyra be­csüljük, hogy egy úton, együtt haladunk a Szovjetunióval, hogy egyre bővül politikai, gazdasági és kulturális együtt­működésünk, hogy erősödik népeink barátsága. Ez biztos támasz volt és marad szocia­lista építőmunkánk sikeres folytatására, hazánk felvirá­goztatására. A szigetszentmiklósi Sziget- fő Tsz tagjainak sem kellett szégyenkezniük, amikor a gaz­dálkodás múlt évi eredmé­nyeit értékelték — a megyé­ben az elsők között foglalnak helyet. Csaknem 400 milliós termelési értéket produkáltak. A nyereség 60 millió forint körül alakult, fejlesztésre 24 milliót fordítottak. A kartali Petőfi Termelőszö­vetkezet gazdálkodása három év óta kiegyensúlyozott. A tagság komolyan veszi, a sok kicsi sokra megy elvét. Ezért is alakult 12 millió forint körül a mérleg szerinti eredmény. A termelési költségek lefaragá­sa az idén is az elsődleges szempontok közé tartozik. Ugyanez áll a tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz-re, ahol a csaknem 150 millió forintos termelési érték . 2—3 százalék­kal haladja meg a tavalyelőt­tit. Az eredmény nagyobb ré­szét a gazdálkodási alapok erősítésére fordítják. Nagyobb jövedelmezőség Kiemelkedően, 15—20 száza­lékkal növelte termelési érté­két a püspökhatvani Galga- völgye Tsz, majdnem ennyi­vel a nyereségét, amely meg­haladja a 30 millió forintot. A több, mint 4 ezer 500 hek­táron gazdálkodó szövetkezet a növénytermesztés mellett a szarvasmarha- és sertéste­nyésztésben jeleskedik. A még 3 ezer hektár földterülettel sem rendelkező kisnémedi Aranykalász Tsz termelési ér­téke is jóval meghaladja a 450 millió forintot. A növény- termesztés hozama a megyei átlagnál gyengébb minőségű földeken is' kiemelkedőek vol­tak. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés majdnem elérte az 5 ezer 200 litert. A gazdálko­dás jövedelmezősége tavaly 13 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Valamennyi gazdaság meg­állta helyét az elmúlt eszten­dőben. Közös vonásuk, az idén se adják alább. Bóna Zoltán Vácinak szabálytalanságok is Éjszakai munkavédelmi őrjárat Hívatlan vendégként érkeztünk Pécelre a sütödébe. ' Ügy mondják, váratlan vendégnek ajtó mögött a helye. Meglátszott a portás arcán is, hogy ismeri ezt a szólás­mondást. A késői kopogtatásunknak munkavédelmi el­lenőrzés volt a célja: a Szakszervezetek Pest megyei Ta­nácsának munkavédelmi felügyelőit kísértük el ezen az éjjelen. ügyi naplója. Orvosi vizsgálat nélkül forgatja, dagasztja a kenyeret. A Gödöllői Árammérőgyár­ban szívélyesebb a fogadtatás. A szolgálatos portások Kiss Imre munkavédelmi felügyelő kérésére hívják a mentőt, a tűzoltót, a rendőrséget. Ezúttal csak próbát tesznek, de az bi­zonyos, hogy gyorsan és ponto­san létesült kapcsolat. Veszély esetén is késedelem nélküli in­tézkedést remélhetnek. Megérkezik hamarosan Ba­logh. András is, aki az éjsza­kai műszakban — igazgatói jogkörrel — ügyel arra: zök­kenőmentes és zavartalan le­gyen a termelés. Többször jár­tunk az Árammérőben, szem­mel látható a javulás. Tizenhét éves A kinti csikorgó hideg után igen kellemes a friss kenyér illatával párosuló meleg. He­ten dolgoznak az éjszakai mű­szakban, innen viszik reggel Pécelre, Isaszegre és Rákoske­resztúrra. a 800 vázsonyi ke­nyeret és az 57 mázsa kétkilós veknit. Tóth Józsefné 20 éve méri, adagolja a nyers tésztát. Egy műszak alatt 3 ezer darab kétkilós és 7—800 darab kilós veknit mér meg. — Nem könnyű ez se éjjel, se nappal — mondja, de éjsza­kára többet fizetnek. A mellette álló kislány gyors kézzel kapja el és formázza a kelt tésztát. Ahogy rápillantok, látom frissen érkezett a fod­rásztól. Ez lehet az oka talán, hogy nem köti be a fejét. Pe­dig ez az előírás. Jobban szem­ügyre véve az asztalnál állót, fiatalnak találom az éjszaká­záshoz. — Még csak 17 éves vagyok — pirul el zavartan, amikor a korát kérdem. — Bírom én ezt a munkát, hiszen már két éve csinálom. Kell a pénz, négyen vagyunk testvérek, s ha éjjel jövök, legalább ezer forinttal több van a borítékban. A felnőttek közül senkinek sem szúrt szemet, hogy ez a kislány éjszakázik. Sőt még azt is hallottam egyikőjüktől: nem ő az egyetlen, két fiatalember is gyakran jön éjszaka, pedig ők sincsenek 18 évesek. Ami­kor arról kérdezem a dolgozó­kat,^ hogy saját gyereküket en­gednék-e, bizony nemleges a válasz. — Csak jót akartam neki — mentegetőzik Lukács József üzemvezető —, az anyja kér­te. Lesz-e foganatja? Az üzemvezető nem örül en­nek a faggatózásnak és szinte dühösen fakad ki, amikor azt mondja a munkavédelmi fel­ügyelő, hogy holnaptól a kis­lány nem éjszakázhat. Azon­nal rávágja: akkor nappal se jöjjön. Neki olyan dolgozó kell, aki éjszakázást is vállal. Nem vitás, kell a kenyér, de talán mégsem akármilyen áron... Az SZMT munkavédelmi felügyelője, Aszódi Balázs nem fogadhatja el érvként a mun­kaerőhiányt. Így azután jegy­zőkönyvbe veszi az éjszaka ta­pasztalatait. Nemcsak azért fi­gyelmezteti az üzemvezetőt, mert a fiatalkorúakat tilos éj­szakáztatni, hanem azt is szóvá teszi, hiányzik a dagasz­tógépről a védőpajzs. Sőt még azt is, hogy éppen a 17 éves kislánynak üres az egészség­Füivédo nélkül Egyszeri! és mindent tud A forgácsolóműhelyben a műszakvezető arról panaszko­dik, az emberek nem szívesen használják a fülvédőt. Az esztergagépnél egy szőke fiatalember áll, rajta sincs fül­védő. — Nem szívesen teszem fel — erősíti meg az elhangzotta­kat Csőreg Miklós esztergá­lyos. Ha sokáig használom, megfájdul tőle a fejem. Az az igazság, hogy bedugott füllel nem hallom a gép hangját, s ha hiba van, nehezebben ve­szem észre. A műanyagüzemben Nagy József műszakvezető arról tá­jékoztat, hogy éppen tegnap délután történt egy kisebb baleset. Az egyik alátétanyag kipattant a gépből és felsértet­te a munkás homlokát. Még szerencse, hogy nagyobb baj nem esett. Az asszonyok szóvá tették, hogy szerintük, túl hosszú a munkaköpeny kihordási ideje. Sokkal gyorsabban tönkre­megy, mint ameddig tartania kellene. Továbbá, ha piszkos a munkájuk, szeretnének kéz­tisztító szert kapni. Bizonyo­san mindkettőre gondja lesz majd a szakszervezetnek. Az ellenőrző felügyelők gyakran hallanak hasonló észrevételt vagy panaszt. Ál­talában orvoslást is találnak rá, vagy továbbítják az illeté­keseknek. Életveszélyes ital Utolsó állomásunkon éppen ebédszünetet tartottak. Falato­zó nők és férfiak ültek az asz­tal körül. Már csak az itóka hiányzott. Kiss Imre azt is megtalálta, az ablakfüggöny mögött. Az őszibaracklikőrbői alig valamicske hiányzott, de a félliteres barackpálinkából csupán néhány kortyra való maradt az üveg alján. Obreczan Ákos művezető sá­padtan ígérte meg, hogy a tet­tes megkapja méltó bünteté­sét. Erre valóban ügyelni kell, az italozás itt életveszélyes le­het, hiszen árammal dolgoz­nák. A gyárban már volt ha­lálos áramütés. Aki pedig it­tas, az kevésbé óvatos. E kirívó eseten kívül példás rendet és fegyelmezettséget láttunk — jegyzi meg Németh István, a SZOT munkavédel­mi felügyelője. — Ha ez nem lett volna, rászolgálnának a dicséretre a Gödöllői Árammé­rőgyárban. Szalai Mária A budaörsi Boscoop szenzációs újdonsága a személyi számító­gép. Egyszerű televízió és kazettás magnó segítségéve! nem­csak adatsorok, de ábrák is megjeleníthetők az első magyar személyi számítógépen. Szép György felvétele Eskü kötelezi őket A Pest megyei munkás- őr-egységgyűlésekről szóló tudósításainkban azt igyekeztünk érzékeltetni, hogy a tavalyi munka érté­kelése és az idei feladatok kijelölése az események fő tartalma. Így utólag, az egységgyűlések mozzanatai­nak felidézése közben azonban mégiscsak kiala­kul az emberben az a meg­győződés, hogy a fentiek dacára ünnepek voltak ezek az összejövetelek. A munkásőrök is ün­neplő egyenruhát öltöttek. Közöttük voltak a párt- és állami vezetők, a hozzátar­tozók: szülők, házastársak, gyermekek boldogan hall­gatva a parancsnoki elis­merést, miszerint ők is ré­szesei a munkásőri helyt­állásnak, hiszen a fegyve­res szolgálat kifogástalan ellátása megértő, segítő­kész, megbízható családi háttér nélkül majdnem- hogy lehetetlen. Nem nélkülözte az ün­nepségsorozat a szép formát sem: a Himnusz és az In- ternacionálé csendült, sza­valat vezette be a beszá­molókat, úttörők köszöntő­je, ünnepi műsor zárta az események sorát mindenütt. A legszebb pillanat az új munkásőrök eskütétele volt, amikor fogadták, hogy megvédik a néphatalmat, vagy amikor egyikőjük jelképesen átvette a lesze­relő munkásőr veteránok képviselőjétől a fegyvert! Azok a fiatal nők és fér­fiak. . akik acélszürke egyenruhájukban most vál­tak a testület teljes jogú tagjaivá, talán ezekben a pillanatokban élték át a legteljesebben vállalt fel­adatuk és kötelességük ma­gasztosságát. Vállalták az évenkénti 160 órás szolgálatot, Ez annyit jelent, hogy a fel­készülésre és a parancsno­kok által megjelölt teendők elvégzésére annyit áldoznak szabad idejükből, mintha egy tizenharmadik hónapot dolgoznának végig. De je­lenti azt is, hogy példás munkát várnak tőlük a munkahelyeken, s magán­életüket ' is szigorú mércé­vel mérik. Vajon különleges embe­rek lennének a munkás­őrök? Szó sincs róla. Csak becsületes emberek; csak politikai öntudattal bíró, a néphatalomért felelősséget érző állampolgárok. Ök is boldogságra vágyó, az anyagi javak megszerzésé­re törekvő tagjai a társa­dalomnak. De mindezért készek az átlagosnál többet adni. A világpolitikai dönté­sek, a nemzetközi megálla­podások államférfiak tár­gyalásain születnek. A tár­gyalóasztalok mellett meg­nő azoknak az államfér­fiaknak a tekintélye, akik mögött a nép nemzeti egy­ségbe tömörült, s a kor­mány politikája támogatja. S ki vitathatná, hogy né­pünk anyagi és szellemi gyarapodásához, közren­dünk és közbiztonságunk szilárdságához munkával, fegyverrel, felvilágosító szóval — miként esküjük­ben fogadták — a munkás­őrök jelentős mértékben hozzájárultak! É 5 vajon kapnak-e vala­mit cserébe áldozat- készségükért, erőfeszítései­kért, bátorságukért és hű­ségükért a munkásőrök? Ha valaki több fizetésre, jobb munkabeosztásra, kedvezményes előmenetel­re gondol — téved. De az igaz.' hogy olyan közösség részesei lehetnek, amelyre akkor is bizton számíthat­nak, ha önhibájukon kívül nehéz helyzetbe, netán bajba kerültek. Azok a fiatalok, nők, férfiak egyaránt, akik most tettek esküt, nehéz hóna­pok, évek előtt állnak. Fá­radtan. verejtékezve, po­rosán fejeznek majd be gyakorlattal teli számos napot. Ezentúl úgy köszönnek: a dolgozó népet szolgálom. Ez az életük tartalma is. Erre kötelezi esküiiik. Cseri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents