Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

1983. FEBRUAR 17.. CSÜTÖRTÖK K/uritm 5 Virágvásár Már nőnapra Már a nőnapi virágvásárra készülnek az Óbuda Tsz- ben. Idén a tavalyinál is többet — mintegy 100—150 ezer szál vágott szegfűt — értékesítenek budakalászi kertészetükből. Képünkön a bimbókat szedik a kerté­szek. Társadalmi alapon Névtelen levél nem jött Mint ismeretes, tavaly má­jus 14-én a Pest megyei Ta­nács úgy határozott, hogy Szentendrén és a járásban — társadalmi alapon — hozzák létre az önálló népi ellenőrzé­si bizottságot. A múlt év május 25-én Po­litzer György elnök, a szent­endrei OTP vezetője, Török István elnökhelyettes, az Óbu­da Termelőszövetkezet dolgo­zója és Szokoli László (Vá­rosgazdálkodási Vállalat), Sá­rost György né (Úttörő Tsz), Fejes Lászióné (ORFI Kór­ház), Fábri Györgyné (pomázi írószer Szövetkezet) és Kor- esok Edit (Felszabadulás la­kótelepi iskola) bizottsági ta­gok már le is tették az esküt a Pest megyei Tanács V. B. előtt. A városi-járási népi ellenőr­zési bizottság a járási hivatal II. emeletén kapott helyiséget, s a ma már héttagú bizott­ság hetvenhárom népi ellen­őrt irányít, akik négy — ipa­ri. mezőgazdasági, kereskedel­mi és szociális, valamint kul­Városi-járási mozaik ■ Sportvetélkedő. E'ebruár 25-én, délután 17 órai kezdet­tel, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban Cserkovács Gábor, a Népsport szakírójának vezetésével szel­lemi sportvetélkedőt rendez a városi-járási testnevelési és sportbizottság. % Társadalmi munka. Csö­bánka lakói hathatós segítsé­get nyújtottak a Táncsics Mi­hály út megépítéséhez, vala­mint a Vörös Hadsereg úti il­legális szemétlerakó hely megszüntetéséhez. Az egy résztvevőre jutó társadalmi munka értéke: 681 forint volt. H Figyelemre méltó adatok. A szentendrei múzeumokat a múlt esztendőben 1 millió 270 ezer érdeklődő kereste fel. A leglátogatottabb ismét a Ko­vács Margit Gyűjtemény volt, ahova 640 721 -en zarándokol­tak el. Utána a Szabadtéri Néprajzi Múzeum következett, amit 231 674-en kerestek fel. Látogatott volt még a Szent­endrei Képtár is, itt 150 387-en fordultak meg. A legkevesebb látogatót, 269 érdeklődőt a Római Kőtár vonzotta. ■ Műszaki átadás. A Man­dula utcában épülő nyolclaká­sos társasház első négy egysé­gének műszaki átadása-átvé- tele megtörtént. 0 Garzonlakások. A Dózsa György úton, a tiszti klub mellett, gss-zonlakások építé­sét tervezi a városi tanács. A kivitelezéshez szükséges do­kumentációt már megrendel­ték a Városgazdálkodási Vál­lalatnál. A rajzok, a számve­tések március végére készül­nek el. turális és egészségügyi — szakcsoportban dolgoznak, s azóta már számos vizsgálatot tartottak. Ellenőrizték többek között a kiskereskedelmi és vendeg- látóipari egységek szerződéses üzemeltetését az áfésznál, megvizsgálták a kiemelt la­kossági szolgáltatások helyze­tét, s fejlesztési lehetőségeit a Gelkánál, a Budaörsi Vegyes­ipari Szövetkezet szentendrei autószervizénél, valamint a Patyolat Vállalatnál. A közel­múltban pedig befejezték a népi ellenőrök azt a vizsgála­tot, amit az időskorúak házi szociális gondozásával, vala­mint napköziotthonos ellátá­sával kapcsolatban folytattak. A város és a járás lakói talán még nem tudják, hogy tavaly óta helyben működik már az önálló városi-járási NEB, s talán ez az oka, hogy a bizottsághoz félév alatt mind­össze két közérdekű bejelen­tés és három panasz futott be, amelyek államigazgatási eljá­rásokkal, illetve a tanácsi ügyintézéssel foglalkoztak. Örömmel írjuk le, az elmúlt időszakban névtelen bejelentés egy sem érkezett a városi já­rási NEB címére. A városi-járási népi ellen­őrző bizottság címe: 2000, Szentendre, Rákóczi Ferenc út 2., a járási hivatal épüle­te. A keveset jól felhasználni Fejlesztés helyett karbantartás A város és a járás 140 kilométer hosszú burkolt út­hálózata mintegy 250 millió forint értékű nemzeti va­gyont képez. Ez a tény, valamint a város és járás zavar­talan közlekedésének biztosítása, nem elhanyagolható szempont. Bővítése, folyamatos karbantartása állandó téma kell hogy legyen, mind Szentendrén, mind a köz­ségekben. A legutóbb megtartott tanácstagi csoportülé­sen is ez volt a legfontosabb napirend, amelynek elő­adója Oroszlán Tibor megyei útfelügyelő, beszélt a sok­sok embert érintő kérdésről. Fő utca korszerűsítésére, 1,8 millió forint a pomázi Fürst Sándor utcai híd felújításá­nak befejezésére, s végül a városnak 6,5 milliója van út­felújításokra, karbantartásra. Ez bizony nem nagy pénz. Tudjuk, hogy a Pest megyei Tanács kiemelten kezeli mind Szentendrét, mind a járást, figyelembe véve a 140 kilomé­ter hosszú úthálózatot, s a mintegy 68 műtárgyat, hidat. Persze az is igaz, hogy a me­gyei középtávú tervekben Budakalász kettő-, Tahitótfalu pedig hárommillió forinttal szerepel, az utak karbantartá­sára, felújítására ennyit szán­tak. Nos, kézenfekvő a kér­dés: mit lehet, mit kell tenni? El inye, hátránya Sajnos — s ezt tüstént le kell szögeznünk — a fejlesz­tés nemcsak minőségi, hanem mennyiségi javulást is felté­telez, erről pedig most nincs szó! Oka ismert: az anyagi eszközök hiánya. Éppen ezért a szűkös keretet, ami rendel­kezésre áll, jól, ésszerűen kell felhasználni, mert a pénzből csak az utak állapotának fenntartására, legjobb eset­ben némi korszerűsítési mun­kára futja. Az utóbbi esztendőkben már lézervezényléssel terített aszfaltbeton technológiával készültek az utak. Csakhogy az áremelkedések ezt az eljárást itt kizárják. Ezért újabb tech­nológiára van szükség. Az utóbbi időben kezdett elter­jedni a bitumen emulziós vagy hígított bitumenes felületi zá­rás, ami jó, olcsó burkolatot ad. Ez előnye, a hátránya vi­szont az, hogy mindössze két, két és fél évig marad kátyú­mentes. Ilyen a Szentendre— Pomáz közötti út, amely, KPM- beruházásban készült, s mind ez ideig jól állja a próbát. Felújítás, javítás Mindezek után mire szá­míthatunk? A járásban 1,5 millió forint jut Visegrádon a ÜGYELET Több olvasónk kérte, hogy közöljük lapunkban a városi cs járási hét végi orvosi ügyeleti beosztást. A kérésnek eleget te­szünk, s most. a városi ügyeleti beosztási, jövő héten pedig a járásit közöljük. Szentendrén, péntek estétől, hétfőn reggel hét óráig folya­matos körzeti orvosi ügyelet van a Liget utca 1. szám alatti körzeti orvosi rendelőben, ahol a város betegeit fogadják. Gyermekorvosi ügyeletet ugyancsak a Liget utca 1. alatti gyermekorvosi rendelőben tartanak, mind a városi, mind a járási lakosok részére. Az ügyelet időpontja: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13-ig. Ezen az időn túl a gyermekbetege­ket az ügyeletes felnőtt körzeti orvos látja el, s ugyancsak a fekvő beteg gyerekeket. K i kívánja saját halálát? Épeszű ember aligha. Venczel János kí­vánta! Pedig éles elméjéhez nem fért kétség. Az egyik legjobb, legeredmé­nyesebb uszálykormányos volt Regens- burgtól Brailáig. Abban az időben két nagy cég ma­rakodott egymással a szállítási meg­bízatásokért. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. és az Első Dunagőz- hajózási Társaság. Venczel János ez utóbbinál szolgált. Németül jól tudott, s még több nyelven beszélt, mint a ha­jósok többsége annak idején. Ismerték a hajózás, a vámolás, a rakodás szak- kifejezéseit, no meg a kikötői csap­székek nyelvét, s nem jöttek zavarba, ha szerelemről volt szó. Ügy tartották akkor az asszonyok, a lányok: a hajós, az mind huncut. Minden kikötőben várja egy ... hm ... menyasszony. Venczel Jánost is? Nem. ö más volt mint a többi, öt a felesége várta ott­hon, Visegrádon. A tündérszép Kati­ka, legalább is így nevezték a legények lánykorában. Mint asszony, még szebb lett. Érettebb, komolyabb. Pajkos lánykori tekintete, most izzó parázs ... Világszép Katinka. Akkor már, így em­legették ... Venczel János mégis kívánta saját halálát, önkeze gyöngének bizonyult, ezért a fátumra bízta sorsát... A Széchényi Könyvtár hírlaptárában sok, sok esztendővel ezelőtti, régi újsá­gokat böngésztem. Akkor éppen az Új Nemzedék 1924-es évfolyamát. Az egyik augusztusi példány negyedik oldalán bukkantam a hírre: „Visegrád magas­ságában felborult és elsüllyedt egy megrakott uszály. A kormányos odave­szett, a vontatókötelet kezelő két mat­róz megmenekült. A DDSG Ausztriából érkezett szakértői a magyar államrend­őrség embereivel igyekeznek fényt de­ríteni az eseményre ... Alig egy hónapja, Kisorosziban, nyug­díjas hajósokkal beszélgettem, s akkor eszembe jutott az 1924-es tragédia. Kérdeztem: emlékeznek-e még? Ingat­ták a fejüket. Még pelyhedző állú sü- völvények voltak akkor. Ki itt inas, ki ott. Hajóra jóval később kerültek. VILÁGSZÉP KATINKA Csak egy nagyon öreg, özvegy hajós­feleség fejében kezdett derengeni vala­mi. De mi?... — Asszonyféltés volt az oka... — motyogta a néni. — Asszonyféltés ... S chlagerer Franz, az osztrák matróz vidám fickó volt. Barna szeme huncutan villogott, de tudott másként is nézni. A lányok, a fiatalasszonyok vére bizseregni kezdett, ha a matróz tekintetének kereszttüzébe kerültek. S ez a Franz egyszer elkapta kormányo­sa feleségének, a világszép Katinkának tekintetét is... Ez Gönyűnél történt. Ott horgonyzott, s rakodott az uszály, Katinka meg férjet látni utazott oda. Bár ne tette volna! Csakhogy a sors útjai kiszámít­hatatlanok, világszép Katinka sem ke­rülhette el sorsát. De becsületére le­gyen mondva: nem bújkált. Mindent bevallott Jánosnak. Még azt is: Franz elvenné, ha szabad lenne ... Zúzott bazalt kőtől volt terhes az uszály. Pestre vitték volna, a partvé­delmi munkákhoz. Venczel János nehéz szívvel, de kemény marokkal tartotta a kormányt. Az uszálynak pontosan a vontatógőzös hossztengelyében kellett haladnia. Ha kitér, az bizony nagy bajt okoz. kormányozhatatlan lesz a vonta­tó. Jánossal ilyen még nem esett meg. — A János... — mondogatták —, az érti a dolgát. Úgy tartja az irányt, mintha sínen mennénk. Pedig a víz sodra ravasz ... csakhogy János, még ravaszabb. Az ám ... Aznap alacsony volt a vízállás. Já­nos kétszeresen figyelt, pedig a szíve, mint a kő nyomta mellét. Visegrád magasságában haladtak, amikor a von­tatókormányos szeme megakadt vala­min. Azaz, a semmin. A szigetspicc alacsony vízállását jelző bója nem volt a helyén. Talán elsodorta a víz. Bója nélkül pedig aligha lehet hajózni, ilyen veszélyes szakaszon. A kormányos el­sápadt. Most mit tegyen? A kitűzött bója, eddig mindig jobbra irányította a hajót. De most? Ki tudja, mi van arra? Ám a megszokás nagy úr. A vontató­gőzös jobbra indult. János tartotta az irányt, így szokta meg. Hirtelen valami hátulról megingatta az uszályt, még a kormányállás is beleremegett. Jobb fe­lől vízzubogás hallatszott. János rög­tön tudta, baj van. Nagy baj. Léket kapott az uszály, ömlik a víz a kettős fenékbe. — Vontatókötelet eloldani! A két matróz máris ugrott. A drótkötél vé­resre marta tenyerüket, de sikerült. Az uszály haladása lelassult. — Csónakba! — utasította a két mat­rózt. Már azok is tudták, hogy baj van. Az egyik rohant a tathoz, Franz oda- állt János elé. — Csak veled együtt! — mondta. Az uszály lassan a jobb oldalára dőlt, s a vontató is visszafordult már. — Csónakba! Ez parancs. Én meg­próbálom sekély vízre vinni... A fegyelem, az fegyelem. A hajós nem véthet ellene. Már a vontató felé evezett a csónak a két matrózzal, amikor az uszály hir­telen megbillent, s egy-kettőre aláme­rült a kavargó, bugyborékoló víz­be... A vontató, meg a csónak még jó da­rabig ott körözött. Várták, hogy János majd felbukkan a vízben ... Három nap múlva a lapok megírták, hogy egy ismeretlen férfi holttestét fog­ták ki a Dunából a Margitszigetnél. Venczel János volt... Világszép Katinka és Franz a gyász­év eltelte után egybekeltek, de nem lettek boldogok. A tragédia árnya ott lebegett fölöttük. Az öreg hajósfeleség még valami olyasmit is mondott, hogy régen, ott a parton, egy fára valaki mindig oda­tett egy csokor virágot Hogy ki, azt nem lehetett tudni. Legutóbb megkerestem azt az öreg fát. Ott szomorkodott a parton. Nem volt rajta virágcsokor. Mi a megoldás? A járás területén van a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat egyik főépítésvezető­sége. Ennek a vállalatnak a feladatkörébe tartozik a kor­szerűsítési, karbantartási fel­adatok 90 százaléka. A többi a Pest megyei KÉV és a kis­iparosok, valamint a KPM munkája. Csakhogy ezeket a vállalatokat karbantartó, fel­újító munkára szerződtetni nagyon nehéz, hiszen a fő pro­filjuk más: elsősorban az épí­tés. Éppen ezért a megoldás egy — a város és a járás ilyen feladatait ellátó — költ­ségvetési üzem létrehozása volna, amelynek egyik ki­emelt feladata lenne a burko­latok karbantartása, beleért­ve a kátyúzást, a tisztítást, a táblázást, az árkok, átereszek rendezését is. Elkelne már egy ilyen üzem itt is, hiszen a szentendrei járásnál sokkal kevésbé frekventált területe­ken már felismerték a szűk- ’ ségszerűséget, létrehoztak ilyen természetű üzemet. MTESZ-újdonságok Két ülés Fontos esemény történt a múlt héten a városban: feb­ruár 10-én megtartotta első, alakuló ülését a Gépipari Tu­dományos Egyesület Szent­endre városi-járási területi szervezete. Ezután pedig sor került az MTESZ városi-járá­si szervezete intéző bizottsá­gának alakuló ülésére. Csúcsforgalom Dobogókőn Végre megérkezett a régen várt hó, nagy örömére nemcsak a téli sportok szerelmeseinek, hanem a kirándulóknak is, akik közül nagyon sokan töltik mostanában szabad idejüket Dobo­gókőn. ■ AIärgyTioterembölbB Nem közömbös a légkör Verekedéssé fajult a vita Egyszerű számítás sze­rint is, az ember majdnem fele életét munkahelyén tölti el. Éppen ezért nem lehet közömbös, hogy ott milyen légkör uralkodik. Ha jó, könnyűvé, talán még derűssé is teheti a napi „robotot”; ha rossz megke­serítheti az amúgy élveze­tes munkát is. S ez me­gint csak nem lehet közöm­bös, mert a munka intenzi­tását is befolyásolhatja, méghozzá — károsan! Az Óbuda Tsz pomázi lovasis­kolájában nem volt jó a légkör. Fodor István belovagló, az egyik reggel azt észlelte, hogy a gondjaira bízott lovak alól nem takarították el a trágyát. Noha nem tartozott szorosan a munkájához, a lovászok he­lyett maga látott neki a taka­rításnak. Igaz, a trágyát nem a kijelölt tárolóhelyre vitte, hanem az istálló ajtaja mellé rakta. Észrevette ezt Schiffer Sándor, az iskola megbízott vezetője, s tüstént kifogásol­ta Fodor eljárását, aki viszont közölte, hogy amit tesz, nem az ő feladata lenne. A szóváltásból hamarosan heves vita lett, ami rövide­sen tettlegességgé fajult. Az immáron ökölcsapásokkal, rú­gásokkal tarkított vita követ­keztében mindketten megsé­rültek, igaz, Schiffer Sándor súlyosabban. A bíróság Fodor Istvánt bű­nösnek találta maradandó tes­ti fogyatékosságot okozó sú­lyos testi sértés bűntettében, s ezért egyévi, három eszten­dei próbaidőre felfüggesztett, szabadságvesztésre ítélte. Fodor István viszont könnyű testi sértés vétsége miatt Schiffer Sándor ellen hatá­lyos magánidítványt terjesz­tett elő. Az ítélet nem jogerős. Mind a vádlott és védője, mind az ügyész fellebbezett. Az oldalt Irta: Karácsonyi István Fotó: Erdős! Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents