Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

Utazási iroda a járási székheSyen A Volán elviszi világot látni Amikor jó néhány nappal ezelőtt már lépten-nyomon szembetűntek a mohácsi busó­járásra invitáló plakátok a já­rási székhely közintézményein kívül és belül még nem sokan tudtak a hírről. Azután felhí­vott bennünket Tusák Márton, a Volán 20. számú Vállalat monori önálló főnökségének vezetője. — Olvastam a lapban a ceg­lédi Volán utazási iroda tevé­kenységéről. Talán nem lenne rossz tudatni a járásbeliekkel, hogy már nálunk is működik hasonló. Mitagadás, kaptunk az al­kalmon, hiszen szűkebb pátri­ánkban gyakran hallhattuk az utazni vágyók, világot látni- akarók panaszait: milyen sok utánajárásba kerül egy-egy út elintézése, s hogy a vidé­kiek nagyon gyakran azért maradnak ki valamelyik cso­portból, mert a fővárosiak a jelentkezéskor helyzeti előny­ben vannak. — Vajon mennyit változtat­hat ezen a helyzeten a monori Volán utazási iroda? — Még nincs nagy múltunk, mindössze három hónapja kezdtük ezt a tevékenységet — mondja Pécsi Antalné, akinek a titulusa egyenlőre különjá­rati ügyintéző, de egyszemély- ben az utazási iroda főnöke, beosztottja, mindenese. — Igen, még egyedül csinálom a munkám, szervezem a külön­böző túrákat. Szerencsére azért már az első perctől nem vagyok teljesen magamra hagyva, mert jó néhány vál­lalat, üzem, intézmény segít nekem. Közéjük tartozik pél­dául a Vetőmag Vállalat, az állami gazdaság, a járási hiva­tal. Bízom benne, hogy máris kialakulóban van az utazó törzsközönségünk. A bevezetőben említett pla­kátok felhívása nyomán a hét végén három kiránduló-autó­busz indult a mohácsi busó­járásra. Kettő közülük szom­baton, az egyik pedig vasár­nap. Az előbbiekkel utazók — a vetőmag és az állami gazda­ság dolgozói — jártak Har­kányban, s Pécsett is. Az úti­költség teljes ellátással 720 fo­rintot tett ki személyenként. Az egynapos kirándulás ennek még a felébe sem került. — Szerencsére adottak a le­hetőségeink, jelentős kedvez­ményeket nyújthatunk. Egy- egy ilyen általunk szervezett túra, vagy kirándulás alkalmá­val például 25—50 helyett 18 forintot számítunk kilométe­Levelesládánkból Csonka mese — fél öröm Február 1-én nagy izgalom­mal várta kislányom, hogy megnézhesse a Hófehérke és a hét törpe meséjét. Nekünk, szülőknek is jóleső érzés volt, hogy viszont láthatjuk gyer­mekkorunk. egyik kedves filmjét. A' vecsési mozi félha­tos előadására kaptunk jegyet. Elkezdődött az előadás, már a film felénél kezdtem ma­gam becsapva érezni, mikor felfedeztem, hogy történetében erősen megcsonkított mesét látok. Nem tudom, nem em­lékszem, hogy valójában ilyen megkurtított történetben dol­gozták-e fel a mesét, de őszin­tén megdöbbentett ez a rövi­dített változat. Ügy érzem, a teljes film nagyobb terjedel­mű és igencsak megfosztják gyermekeinket az igazi mese szépségétől, és annak élmé­nyétől, hogy mindezt egy na­gyon szép rajzfilmből ismer­jék meg. A mese már a vége felé kö­zeledett, mikor felkapcsolták a lámpákat a nézőtéren, és mielőtt még bárki is azt gon­dolta volna, hogy most .szü­net következik, megszólalt egy női hang. „Kedves nézőinktől szíves elnézést kérünk, de a film utolsó tíz percét műsza­ki okokból nem tudjuk levetí­teni”. Ez volt az előadás fénypont­ja, a gyerekek kétségek közt hagyták el a nézőteret, a szü­lőknek pedig minden tudásu­kat elő kellett szedni, hogy el­meséljék mi is a történet vé­ge. Bántott a dolog, hisz agye­rek végül is nem azt kapta, amit várt, ezért a csonka elő­adás után azonnal a mozi ve­zetőjét kerestem, hogy tisztán lássak, mi is történt tulajdon­képpen. Bár a vezetővel nem találkoztam, annyit sikerült megtudnom, hogy az előző félnégyes előadáson az utolsó tekercs filmmel valami baj történt, ezért nem tudták le­forgatni a következő előadá­son. A mai napig is becsapva ér­zem magam, és biztos, hogy nem vagyok egyedül. Ha már fél hatkor is tud­ták, hogy a filmet nem lehet végig levetíteni, miért indí­tották útjára mégis az előadá­son? Miért nem biztosítottak az összegyűlt nézőknek egy más időpontban megtartandó előadásra jegyet azzal, hogy sajnos, ez az előadás műszaki okokból elmarad? Ha durván akarok fogal­mazni, ezt az eljárást nevez­hetném jogtalan haszonszer­zésnek is. A gyerekfilmen a gyerek ugyanolyan jogú néző, mint a felnőttéknek szóló elő­adáson a felnőtt néző. Ha egy Piedone-film vetítése alkalmá­val előfordult volna ez az eset, valójában nem néznénk ilyen közömbösen a dolgot, kétlem, hogy ilyen könnyen beletörődtünk volna. Szeret­ném tudni, hogyan látják ezt az illetékesek, vagy nem is gondoltak kártalanításra? Hát ilyen öröm az a félre­sikerült öröm. Tóth Zoltánná Vecsés Színvonalas versenyekkel ■ Jó rendezés mellett tartották meg Mendén a falusi dolgozók KXXII. téli spartakiádját és a MEDOSZ IV. munkahelyi olim­piájának járási döntőit. Nem minden község képviseltette magát, ennek ellenére színvo­nalas versenyekben dőltek el a helyezések. RÉSZLETES EREDMÉNYEK Asztalitenisz, női egyéni: 1. Kiss Miklósné (Monor), 2. Bar­tók Ágnes (Gyömrő), 3. Prak- ter Mária (Vasad). Férfiak: 1. Kovács Árpád (Monor, Vető­mag), 2. Dusek Mihály (Gyöm­rő), 3. Molnár Gyula (Mende). Női páros: 1. Gyömrő (Bartók Agnes, Velkei Éva). Férfi pá­ros: 1. Gyömrő (ifj. Prekler Károly, Szabó Tóth József). 2. Sülysáp (Fung Róbert, Horin- ka István), 3. Monori ÁG (Gsányi Zoltán. Fajka András). Vegyes páros: 1. Monor, Vető­mag (Fajka Ildikó, Kovács Ár­pád), 2. Gyömrő (Velkei Éva, ifj. Hugyák András), 3. Pilis (Balázs Györgyné, Bánhegyi Ferenc). Férficsapat: 1. Gyöm­rő, 2. Monor, 3. Pilis. Sakk, női egyéni: 1. Prakter Mária. Férfi egyéni: l. Izsáki István (Vasas), 2. Száva Sáp- dór (Vasad), 3. Váradi György (Monori ÁG). Csapatban: 1. Vasad. 2. Monori ÁG. Lövészet, női egyéni: 1. Fegyvernek] Edit (Mende), 2. Csonka Júlia, 3. Sasikó Mária (mindkettő Monor, Vetőmag). Férfi egyéni: 1. Kányák Zoltán (Mende), 2. Lee Gábor (Mo­nor), 3. Bori László (Monor, Vetőmag). Női csapat: 1. Mo­nor. Vetőmag, 2. Monori ÁG. Férficsapat: 1. Mende, 2. Mo­nor, Mezőgép, 3. Monor, Vető­mag. A győzteseket a verseny szervező bizottsága benevezte a megyei döntőbe. G. J. A mezőgazdasági erő- és munkagépeket szerelő műhelybe, illetve a tehergépjavitó műhelybe FELVESZÜNK középfokú végzettségű, nagy szakmai gyakorlatot szerzett, jó vezetőkészségű VEZETŐT Jelentkezni lehet: a RÁKOS MEZEJE MGTSZ gépesítési főágazatának vezetőjénél Maglód, Wodiáner-telep (a 31. sz. főút mentén, a 28-as km-kőnél.) renként. — Tusák Márton már a gazdasági vezető fejével gon­dolkodik. — Három autóbusz áll az utazási irodánk rendel­kezésére, hosszabb időtartamú utakhoz. A hétvégi kirándulá­sok viszont az olyankor je­lentkező kapacitásfeleslegünk felhasználását segítik. Szá­munkra ez sem mellékes szem­pont. — Hogyan lehet igénybe venni az önök szolgáltatásait? — Mi amennyire csak lehet, igyekszünk elkerülni a bürok­ráciát. Ha valakinek akár konkrét elképzelése van arról, hogy hová akar utazni, akár tőlünk kér tanácsot, első lé­pésként elegendő, ha felhív engem a Monor 16-os telefon­számon — mondja Pécsi An­talné. — A telexünk száma 224297. Személyesen pedig a főtéren levő autóbusz-állomá­son vagyok megtalálható. Én vállalom az útvonal előkészí­tését, a különböző szolgáltatá­sok, az idegenvezető megren­delését, a költségvetés elkészí­tését. Egy vállalati ügyintézőnek, pedagógusnak sem kell tehát napokon keresztül ezzel fog­lalkoznia. Reméljük mind több üzem, iskola, szocialista bri­gád, KISZ-szervezet veszi majd igénybe a szolgáltatása­inkat, s lesz később állandó utazótársunk. Vereszki János A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1983. FEBRUÁR 16., SZERDA Ueffttiáifáik ©iiaapsksif Szüntelenül kutatva az újat Ha Vasad neve kerül szó­ba, már régóta nem a „vasadi esőre” asszociál a beszélgető partner, -bár a homok, amit szárnyán hord a szál, homok maradt. A kisközség azonban nemcsak hogy önmagát meg­találta ezen a talajon, de ho­vatovább ipari településsé fej­lődik. Ezt állítani persze túl­zás azért, de — ahogyan a mai zárszámadó közgyűlésen is elhangzik majd —, a vasadi szakszövetkezet sikerrel egé­szíti ki alaptevékenységét az egyre újabb ötletek és tervek nyomán születő kiegészítő te­vékenységgel. Az arányok A szakszövetkezet köztudot­tan rossz talajadottságú földe­Téllé és indító készülékek Évente 160 millió forint értékben gyártanak hegesztő töltő- és indítóberendezéseket a Villamosipari Szolgáltató és Kisgép- gyártó Ipari Szövetkezet, rövidefcb nevén VISZÉK sülysápi telepén. Gyártmányaik minősége kiváló, ezt bizonyítja az is, hogy jelentős exportforgalmat is lebonyolítanak. Képünkön: Uzseka Ilona és Janó Lászlóné egy berendezés kapcsolójának bekötését készíti. Hancsovszki János felvétele ken gazdálkodik. Az alaptevé­kenység a szigorúbb értelem­ben vett mezőgazdaság ered­ményei, nem tennék lehetővé a bővített újratermelést. A nyereséget a melléküzemágak bővítése, fejlesztése biz­tosítja, s ami megint csak nem elhanyagolható: munkaalkal­mat teremt a környékbeliek közül sokaknak, elsősorban az asszonyoknak, lányoknak. Kü­lön előny, hogy a kiegészítő tevékenység keretében műkö­dő építőipari ágazatok a szö­vetkezet saját építőipari beru­házásait is elvégzik, egy-egy bővítés, fejlesztés során nem kell kilincselniük szabad ka­pacitásért. A szövetkezet vezetősége szüntelenül keresi az előbbre- lépés lehetőségeit. Támogatja az olyan megalapozott törek­véseket, amelyek a gazdasá­gosságot, az anyag- és ener­giatakarékosságot tűzik ki cé­lul, s igyekszik megteremteni minden olyan tevékenység fejlesztésének lehetőségét, amely már bizonyította, hogy életképes. Komoly kockázatvállalással járt az ipari tevékenység meg­teremtése, hiszen hagyomá­nyai nem voltak. Hogy meg­érte, azt az idei számadatok is bizonyítják: az 1981. évi­hez képest tavaly megduplá­zódott az ipari árbevétel, 39 millió 991 ezer forintról 78 millió 646 ezerre nőtt. . , Trcrfr, cukor S ha az ipari ágazatok ösz- szes árbevételét vetjük össze a szövetkezet teljes árbevéte­lével, kiderül: 48,6 százalékot hoz az ipar a „konyhára” s az arány egyre erőteljesebben nő. Ehhez persze az is kell, hogy — jól ráérezve a lehető­ségekre —, folyamatosan bő­vítsék is a melléktevékenysé­get. 1931-ben nyolc, tavaly már tizenegy ipari ágazat te­vékenykedett, s termelte meg az összes nyereség 73 száza­lékát, 9 és fél millió forintot. Csaknem százpft találtak jó munkaalkatmay a helyi „élel­miszeriparban”. Trudit ízesíte­nek, szaloncukrot, édességet csomagolnak. S még 1979-ben ezt a fajta tevékenységet a vezetőkön kívül nemigen vet­te komolyan' senki, s csak egy-két nődolgozó serénykedett igen mostoha körülmények között, 1982-ben már ötször annyit termelt az üzem, mint az indulás esztendejében. Száz-százhúsz partner ve­szi igénybe a tűzoltókészülé­kek javítását végző ágazat munkáját. A szerszámkészí­tők — kibővített műhelyben —, egyre nagyobb volumenű tömeggyártó tevékenységet végeznek, présszerszámokat gyártanak a Danuvia, az AURAS, a Gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezet részére, a palotai bőrgyárnak sárga- rszvereteket, bőrdíszműhöz különféle cikkeket készítenek. Ért ík, nyereség A varroda még egészen új: tavaly a IV. negyedévben in­dult. harmincán készítenek farmernadrágokat a Május 1. Ruhagyár megrendelésiére. A cél az, hogy az idén már tel­jes kapacitással, ötvenfős lét­számmal működjék. Az épí­tők tevékenysági köre is bő­vül, s nem csupán házon be­iül látják el jól a feladatokat, de a község, illetve a járás be­ruházásainál is sikerrel tevé­kenykednek. Akadt' részlég, amelyet meg kellett Szüntetniük. A kocká­zatvállalás mégis sikerrel járt Vasadon, s a hagyományos te­vékenységet egyre jobban ki­egészíti az új, amit a ho­mokon megteremtettek, s megteremteni igyekeznek. Nem kell ezt már különöseb­ben bizonygatni a mai zár­számadáson, ahol azért jóleső érzéssel mondhatják el: ismét egy gazdaságos esztendőt zár­tak, túlteljesítve az árbevételi, a termelési érték és a nyere­ségtervet is. Asid mm kívánt vsadéi a fagy Maszeknak is a piac diktál A hideg széllel beköszöntő február piros színt csal az emberek arcára. A munkából hazaigyekvők egyre ritkulnak. A piac menti üzletek lassan bezárnak. Csak két maszek kereskedő tartja nyitva stand­ját a vecsési piacon, számolva azzal, hogy a hét végére a munkából hazaigyekvők ná­luk vásárolják meg a levesbe- valót. Sóska, spenót Egyikük Barta Lajosné alig pár napja árul Vecsésen. Bu­dapesten a ZÖLDÉRT-nél dol­gozott másfél évtizedig. Most, hogy a férjével együtt akart dolgozni, megvették a talán legnagyobb vecsési standot. Hogy mennyiért, azt még kö­zelítőleg sem árulta el. Ahogy kínálatukat végignéz­tem, mintegy félszázféle zöldség- és gyümölcsárut szá­moltam össze. Volt ott kelká­poszta 18 forintért, jonatán 12 forintért, starking 16-ért, pri­mőr uborka 84 forintért, me­legházi erős paprika 10 fo­rintért és így tovább. — De van itt jonatánalma 6 forint 80 fillérért is, ha ez tetszik a vevőnek, illetve lapo­sabb a pénztárcája — mutat az asztalra. Látja arcomon a változást, s mikor kérdésére, hogy tud­niillik drágának találom-e, megmondom, hogy az ország leghíresebb almatermő vidéké­ről származom, igazi kereske­dőre jellemző módon más áru­ra tereli a figyelmet. — Tudja ma nagyobb volt a forgalom, mert sikerült ba­nánt szerezni. Persze a napi bevételről ne kérdezzen. Erről a piaci, vásári eladók nem szívesen nyilatkoznak. Én sem. Mindenesetre látja, igyek­szünk késő délutánig a vá­sárlók rendelkezésére állni. Nálam kaphat ma még rit­ka sóskát, spenótot, fóliás ret­ket, de még fejes salátát is. Van bőven sárgarépából, pet­rezselyemből, hagymából, bur­gonyából. A hagyma és a bur­gonya ára egyébként hivata­losan maximált, látja én se adom drágábban. Hogy egy ilyen nagy és híres zöldség­vagy helyesebben, káposzta­termelő faluban érdemes-e ká­posztával, savanyúsággal ke­reskedni? A hiedelemmel el­lentétben itt se termel min­denki zöldséget, készít sava­nyúkáposztát. Ezért tartok én is ezekből az áruféleségekből. Meg aztán tudja, itt talán az illendőség is megkívánja — függetlenül attól, hogy nem vecsési vagyok —, hogy a köz­séget híressé tevő savanyított káposztát is áruljak — mond­ja a bőbeszédű eladó. Szavaikból kiderül, hogy a férje járja az országot, a pesti piacokat, hozza, szállítja az árut, ő pedig a vevőknek kí­nálja. Nem a meggazdagodás reményében vették a vecsési standot, hanem azért, mert szeretik a szakmát. No és a bevétel se mindegy: ők se akar­nak ráfizetni a boltra. Jó minőségben A férj érkezik, fóliás para­dicsomot hoz, meg zöldpapri­kát. Bartáné férje felé mu­tatva mondja: — Szegedtől Nyíregyházáig járja az országot. Szegedről fóliás zöldséget, Szabolcsból almát, tarkababot hoz. Bár az őszinteséghez az is hozzátarto­zik, a délalföldi fóliások ve­lünk kis tételben nem szívesen kötnek egyezséget. Nekik még ha olcsóbban is veszik, érde­mesebb leszerződni a paprikát, uborkát, salátát. Ezért kény­szerülünk a fővárosi- piaci el­osztóhelyeken venni ezeket. Hogy kissé borsosak az árak? Lehet, de ez minőségi áru, s tapasztalatom szerint a jó mi­nőségű áruért a vásárló is szí­vesebben fizeti ki a nagyobb összeget. Egyébként ne gon­dolja, hogy azért mert maszek kereskedők vagyunk, megvá­moljuk a vásárlódat. Nézze, a kereslet-kínálat határozza meg az árakat, s a piac törvényei, íratlan szabályai olykor ke­gyetlenek. Miközben az eladó szavain meditálok, érdekes dologra figyelek fel. Egy ötliteres be- főttesüveg alatt petrezselyem- zöldből kötött aprócska köte- geket látok. Magyarázatként hamar megtudom: így hosszú ideig frissen, zölden tartható eme illóolajokban gazdag nö­vényünk levele. A stand előtti asztalon több ezer tasakban eladásra kínál­ják a vecsési kertészkedőknek a kisksrti vetemények mag­vait. Mellettük több láda és különböző fajtájú duggatríivaló hagyma. Odébb a fagyott, paprikás szalonnával igen fi­nom, piros csemegehagyma 16 forintért. Mikor a feketeretek és cék- lás ládák mellé állva beszél­getek Bartánéval, beljebb in­vitál. — Jöjjön csak melegedjen egy kicsit, látom úgyis alig tudja a tollat fogni. Itt ez a rezsó, ez az én kályhám. Mi- ' kor az árakat drágálják, rit­kán gondolnak arra, hogy a hidegben mit kell kibírnunk. Da tudja, ilyen az irigység. Pedig mindenkinek van lehe­tősége. Például ez a hideg is váratlanul jött. A készletün­ket nem tudjuk mindet fedél alá vinni. Ha erősebb fagy lesz, bizony nem tudom mit csinálunk. Másnap is friss Mikor fél órával később utam a piactéren vezetett ha­zafelé, már zsákokkal, kabá­tokkal és mindenféle más al­kalmatossággal voltak beta­karva a fagyérzékeny áruk. A vitamindús snidlinget is bel­jebb vitték, hogy másnap újra frissen, zölden csábítsa vásár­lásra a vecsési' háziasszonyo­kat. Orosz Károly ISSN 0133—2351 (Monort Hírlar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents