Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

kMíop 1983. FEBRUÄR 16., SZERDA Jaisier Arafat beszéde Algírban Igazságos megoldásra Nem a harc kedvéért har­colunk és nem az elutasítás kedvéért vagyunk elutasítónk — szabadságunkért és bé­kénkért küzdünk —, e szavak­kal fejezte ki Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke hétfőn, a Palesztinái Nemzeti Tanács 16. ülésszakának megnyitóján a világ minden részéről érke­zett, mintegy 360 palesztin képviselő előtt a száműzetés­ben, illetve izraeli megszál­lás alatt élő nép általános hangulatát. Az Algírtól 25 kilométerre Nyugatra lévő nemzetközi konferenciaközpontban mon­dott beszédében a PFSZ ve­zetője „az egész világhoz” for­dult támogatásért az izraeli agresszió elleni harcban. Nem lesz béke, nem lesz egyensúly és nem lesz megoldás, ha semmibe veszik a palesztin népet, ha nem vesznek tudo­mást elidegeníthetetlen jogai­Alglrban folytatódott a Palesztina! Nemzeti Tanács ülésszaka. A ké- pen: Jasszer Arafat a vendéglátó Algéria elnökével, Bendzsedid Sadlival ról — mondotta Arafat. Hang­súlyozta a fegyveres harc je­lentőségét, világossá téve, hogy A Biztonsági Tanács elnapolta a vitát Az crab országok aggodalma Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn szerdára napolta el a megszállt arab területeken folytatott izraeli politika felet­ti vitát. , A BT tavaly novemberben függesztette fel és a múlt pén­teken újította fel a vitát az arai) országok 22 tagú ENSZ- csoportjának kérelmét tolmá­csoló Jordánia előterjesztésére. Az arab országok aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy Izrael fokozza a palesztinok elleni megtorló akcióit, s kí­sérleteket tesz uralmának megszilárdítására a megszállt arab területeken. Az el nem kötelezett orszá­gok csoportja olyan határozat- tervezeten dolgozik, amely kö­veteli, hogy Izrael hagyjon fel törvénytelen tevékenységével, a palesztinok üldözésével és szüntesse meg újabb települé­sek létrehozását a megszállt Ciszjordániában, a Gaza-öve- zetben és a Golan-fennsíkon. Labib Zehdi Terazi, a PFSZ ENSZ-megfigyelője táj ékoztat- ta az ülés résztvevőit a palesz­tinokkal szembeni legutóbbi izraeli önkényes akciókról és rámutatott: a megszálló ható­ságok egyre gyakrabban folya­modnak az egyes falvak la­kossága elleni kollektív bün­tető intézkedésekhez. az agresszió elleni küzde­lem és a békeszeretet egy­séges fogalom a palesztin nép számára. Az önrendelke­zéshez, és a Jeruzsálem fővá­rossal megalakítandó függet­len államhoz való jogunkat megvalósító igazságos békét keressük — mondotta. A jor- dániai uralkodóval folytatott tárgyalásaira utalva kijelen­tette, hogy a jordániai—Pa­lesztinái konföderáció elkép­zelését az arab egységbe ve­tett hite kifejeződésének tart­ja, de ezzel összefüggésben is hangsúlyozta, hogy „a békét a palesztin nép független döntéshozatalával, a minden szinten politikai harccal ki­egészített fegyveres harccal lehet csak elérni”. Életbevá­gó a PFSZ számára, hogy mindenféle gyámkodástól, he­gemóniától és akadályoztatás­tól mentesen rendelkezzék a független döntéshozatal ké­pességével — mondotta a PFSZ vezetője, a „szervezet­hez közel és távol álló erők­höz” intézve szavait. A tanácskozást előzőleg Bendzsedid Sadli algériai el­nök nyitotta meg. Teljes tá­mogatásáról biztosította a pa­lesztinok önálló döntéshozata­li jogát, és segítséget ígért az önálló döntéssel kidolgozott palesztin tervek megvalósítá­sához. Cuellar felszólalása a svájci konferenciavárosban Meg kei! őrizni a békét A világon fokozódik az atomháború veszélye, és mind­inkább nő az a felismerés, hogy egy ilyen konfliktusban nem lennének nyertesek. A nagyhatalmakra különleges és igen nagy felelősség hárul — mondotta Javier Pérez de Cuellar tegnap Genfben az ENSZ leszerelési bizottságának vitájában. Javier Pérez de Cuellar fel­szólalt az ENSZ emberi jogok bizottságának ugyancsak Genf­ben folyó ülésszakán is. A vi­lágszervezet vezetője, aki nyolc afrikai országot érintő körút­Brutális akció Asszám-államban Gandhi átalakította kormányát Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök hétfőn este — három héten belül immár má­sodízben — átalakította kor­mányát. A kabinet átalakítása so­rán Indira Gandhi leváltotta tisztségéből A. P. Sarma ide­genforgalmi és polgári repü­lésügyi minisztert és Bhisma Narain Szingh, eddigi parla­menti közmunkaügyi és lakás- építési minisztert, míg K. P. Szalve tájékoztatási és rádió­ügyi minisztert acél- és bá­nyaügyi miniszterré nevezte ki. A tájékoztatásügyi ' tárcát H. K. L. Bhagat, eddig a köz­munka- és lakásépítési ügyek államminisztere kapta. ★ Az indiai kormány szóvivő­je tegnap megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint a múlt hét végén Asszám állam­ban az egyik törzs, tagjai bru­tális támadást intéztek 15 falu békés lakosai ellen, és legke­vesebb 100 személyt megöltek. A Press Trust of India (PTI) hírszolgálati iroda jelentése szerint a fővárostól mintegy 150 km-re északkeletre fekvő falvakban a szombatról vasár, napra virradó éjszaka során lezajlott véres eseményekben legkevesebb százan vesztették életüket, a támadók mintegy ezer házat felgyújtottak, s emiatt 7500 ember fedél nélkül maradt. A legfrissebb jelentések sze­rint egy ismeretlen fegyveres Asszám fővárosában, Gauháti- ban tegnap megölte az Indira Gandhi vezette Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt egyik je­löltjét. A merénylő egy gyű­lésen végzett a politikussal. A hazafiak újabb sikerei Súlyos harcok Salvadorban Salvador egyik fontos váro­sát, Suchitotót a felkelők gya­korlatilag körülzárták, és az ostromzár áttörésére bevetett kormánycsapatok súlyos har­cokba bonyolódtak a Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadí­tást Front fegyvereseivel — is­merték el San Salvador-i ka­tonai források. A fővárostól 43 kilométerre északkeletre fekvő város ' je­lentőségét fokozza, hogy a környékén lévő két vízierőmű együttesen az ország elektro­mosenergia-szükségletének mintegy felét állítja elő. Az ország más részeiből ér­kezett jelentések közül ki­emelkedik, hogy Morazan me­gyéből a felkelők bekerítették a kormány egyik elit alakula­tát, az Egyesült Államokban kiképzett „Ramon Belloso” zászlóaljat. A íelszabadítási front rádiója azt is közölte, hogy San Vicente megyében kiszabadították azt a 27 ge­rillát, akik egy hete estek fogságba. ját befejezve érkezett a svájci konferenciavárosba, szólt a namíbiai helyzetről. Ennek kapcsán kijelentette: fokozni kell az erőfeszítéseket azért, hogy a namíbiai nép elnyerje függetlenségét, és hogy miha­marabb megszűnjön az apart­heid politikája Dél-Afrikában. Meghalt Nyikohj Firjubin Nyikolaj Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, ki­emelkedő szovjet diplomata 75 éves korában elhunyt. Az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői által aláírt nek­rológ megállapítja, hogy Fir­jubin halála a szovjet diolo- máciai szolgálat súlyos vesz­tesége. Firjubin 1953-tól haláláig a szovjet külügyminisztériumban dolgozott. Nagykövet volt Csehszlovákiában és Jugoszlá­viában. 1957 óta volt külügy­miniszter-helyettes. Éveken keresztül a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek főtitkári tisztségét töltötte be, és több nemzetközi talál­kozón, konferencián vett részt. Nagy érdeklődés előzi meg a látogatást Cheysson ma Moszkvába utazik Claude Cheysson francia külügyminiszter ma a Szov­jetunióba utazik, ahol csütör­tökön és pénteken Gromiko külügyminiszterrel tárgyal. Párizsi politikai és diplomá­ciai körökben nagy érdeklő­dés előzi meg az utat, hiszen Cheysson hivatalos látogatást még nem tett Moszkvában, bár az elmúlt évben többször is találkozott Gromiko kül­ügyminiszterrel az ENSZ-köz- gyűlésén. A francia kommentátorok rámutatnak, hogy az eurora- kéták kérdésében, az afga­nisztáni és lengyelországi helyzet megítélésében tovább­ra is ellentétes a hivatalos francia és szovjet álláspont. Egy szovjet katonai szekértő nyilatkozata Hcderőcsökkentési javaslatok A Szovjetunió kész arra, hogy a Közép-Európából egy­oldalúan kivont 20 000 szovjet katonán felül, további 20 000 katonát vonjon ki a térségből. Az Egyesült Államok pedig, ahogyan azt nemegyszer ma­ga is javasolta, 13 000 katoná­ját vonná ki a csökkentéssel érintett területekről — hang­súlyozta V. Vlagyimiron tá­bornok, szovjet katonai szak­értő az APN szovjet sajtóügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban. A tábornok emlékeztetett ar­ra, hogy a Varsói Szerződés Szervezetéhez és a NATO-hoz tartozó országok képviselői a közép-európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről rendezett bécsi tárgyalásokon már megállapodtak arról, hogy a két fél Közép-Éurópában ál­lomásozó fegyveres erői létszá­mának felső határát kölcsönös csökkentéssel, egyenlő szinten — 900 000-900 000 fő, ezen be­lül a szárazföldi erők személyi állományának létszáma '700 000 -700 000 fő — állapítják még. A bécsi tárgyalások távlatéi­ról szólva a szovjet szakértő hangsúlyózta, hogy a fő' fi­gyelmet most e cél gyakorlati megvalósítására kellene össz­pontosítani. Azoknak a szovjet és ameri­Foíytaija munkáját a madridi tanácskozás Toapítottabb a hangnem Varga István magyar nagy­követ elnökletével tegnap tel­jes üléssel folytatta munkáját az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó madri­di találkozó. Az ülés első szó­noka a holland küldöttség ve­zetője volt. A. Croin nagykövet kiemel­te, hogy országa Kész együtt­működni tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumen­tum végiegesitéseben. A hol­land küldött kifejezte készsé­gét a komoly, érdemi mun- Kara, ugyanaKKor továbbra is kitartott a nyugati országok már korábban beterjesztett módosító javaslatai mellett. Peter Steglich, az NDK kül­döttségének vezetője kiemel­te az enyhülés megőrzésének, a katonai szembenállás csök­kentésének jelentőségét, majd kifejezte reményét, hogy„még ebben az évben létrejön az ésszerű kompromisszum a szembenálló felek között”. A felszólaló kijelentette: az NDK — a svéd kormány azon javaslatára, hogy a két szövet­ségi rendszer érintkezési vo­nalában hozzanak létre atom­fegyvermentes övezetet — kész arra, hogy egész területét ennek az övezetnek a rendel­kezésére bocsássa. Az 1980 óta tartó madridi találkozó 51. munkahetébe lé. pett. A mostani, hetedik sza­kasz munkáját elemezve a ’konferenciához közelálló kö­rökben rámutatnak arra, hogy a nyugati küldöttségek által jelzett megállapodási szándék, a kompromisszumos készség komolysága csak a következő hetekben, a tényle­ges szövegező munka során mérhető le. Ugyanakkor új elemnek mi­nősíthető, hogy a korábbinál tompítottabb hangnemű a vi­ta, uralkodóvá kezd válni a tárgyszerű légkör. A hangsúly áttevődött a szerkesztőcsopor­tok munkájára, s az ezek te­vékenységét irányító küldött­ségvezetői ülésekre. kai csapatoknak a kölcsönös kivonása után, amelyekre a csökkentés vonatkozik, a bécsi tárgyalások valamennyi köz­vetlen részvevője kötelezettsé­get vállalna arra, hogy „befa­gyasztja” fegyverzetének és fegyveres erőinek szintjét mindaddig, amíg be nem feje­ződnek a csökkentés további menetére vonatkozó tárgyalá­sok. A madridi konferenciával kapcsolatban a francia kül­ügyminisztériumban hangsú­lyozzák, hogy Franciaország az értekezlet sikerét kívánja, s reméli, hogy annak eredmé­nyeként összehívják majd az európai leszerelési értekezle­tet. Annak első szakaszában — a francia elképzelés szerint — kölcsönös bizalomerősítő intézkedésekről, második sza­kaszában pedig a hagyomá­nyos fegyverzet és haderők csökkentéséről tárgyalnának. A francia külügyminiszté­riumban arra is rámutatnak, hogy Cheysson e látogatása még nem jelenti a francia— szovjet kapcsolatok korábbi „szoros és meghitt” jellegé­nek helyreállítását, a magas szintű találkozók korábbi rendszeres üteméhez való visszatérést. Te'/'is iiés Ge.ifhen Tegnap Genfben teljes ülést tartott az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról tár­gyaló szovjet és amerikai kül­döttség. Ugyancsak teljes ülést tar­tott a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. Közel áll egymáshoz a két ország véleménye Francia-olasz c Ezentúl félévenként rendez­nek francia—olasz csúcstalál­kozót, megerősítik a politikai és a gazdasági együttműködést Párizs és Róma között — je­lentette be Francois Mitterrand elnök és Amintore Fanfani olasz miniszterelnök a párizsi csúcstalálkozót befejező sajtó- értekezleten. Mitterrand és Fanfani két Ízben folytatott négyszemközti megbeszélést. A francia szóvi­vő • szerint megállapították, hogy az európai biztonság és a közel-keleti térség kérdései­ben nagyon közel áll egymás­hoz a két ország véleménye. Mindkét kormány helyesli az eurorakéták kérdésében a NA­TO 1979-es kettős határozatát. A közel-keleti kérdéskomp­lexumból elsősorban a libano­ni helyzetet vizsgálták, hiszen francia és olasz katonák alkot­ják az amerikai csapatokkal együtt a Bejrút térségében ál­lomásozó több nemzetiségű haderőt. Fanfani miniszterelnök rá­mutatott: az olasz kormány kedvezően fogadja a francia javaslatot, hogy a Földközi­tenger nyugati térségének or­szágai tartsanak értekezletet. Arra áprilisban vagy május­ban kerülne sor. Fhunyt Wa.díck Rochet Emile Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt volt főtitkára és tiszteletbeli elnö­ke tegnap délután hosszú be-t tegség után elhunyt. Waldeck Rochet 1905-ben született, szülei szegényparasz­tok voltak. 18 éves korában lé­pett be a Francia Kommunis­ta Pártba és 1932-ben a lyorií pártszervezet titkára, majd 1934-ben a KB mezőgazdasági osztályának vezetője lett. A háború alatt részt vett az el­lenállási mozgalomban és az FKP KB képviselője volt De Gaulle mellett. 1958 és 1964 között a nemzetgyűlés kommu­nista képviselőcsoportjának vezetője volt, 1984-ben a párt főtitkárává választották. 1972- ben betegsége miatt saját ké­résére felmentették. Iecyzet ERŐFESZÍTÉSEK A RENDEZÉSÉRT 1/ ifogyóban van Afrika dé- li része népeinek türelme a namíbiai kérdés rendezet­lensége miatt — mondta Ja­vier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára hétfőn véget ért afrikai kőrútjának egyik állomásán. A főtitkár nyolc afrikai országot keresett fel. A namíbiai kérdés rendezésé­ben különösen érdekelt orszá­gokban — Angolában, Zambiá­ban, Mozambikban, Botswa­nában, Zimbabwében és Tan­zániában —, az úgynevezett .frontállamokban de Cuellar külön súlyt helyezett arra, hogy biztosítsa vendéglátóit: az ENSZ vezetése osztozik az afrikai népek türelmetlensé­gében, s a sok kudarc ellené­re a világszervezet folytatja erőfeszítéseit. A frontállamok — Tanzánia kivételével — ki vannak szol­gáltatva a Namíbiát törvény­telen megszállás alatt tartó Dél-afrikai Köztársaság kato­nai és gazdasági hatalmának. Valamennyien súlyos gazdasá­gi gondokkal küszködnek, és szeretnék, ha Namíbia függet­lenné válásával némileg eny­hülne a feszültség Afrika déli részén Mivel »tudják, hogy a namíbiai íelszabadítási moz­galom, a SWAPO egyelőre nem képes megbirkózni a dél- afrikai katonai túlerővel, az E2ÍSZ diplomáciai közremű­többször leszögezték, hogy a nemzetközi jognak megfe­lelően Angolában állomásozó kubai csapatokat csak akkor vonják ki, ha előzőleg a dél­afrikai kormányzat megszün­teti Namíbia törvénytelen ka­tonai megszállását. Ha Washington és Pretoria végsőkig ragaszkodni akar az említett előfeltételhez, akkor nem lesz namíbiai rendezés. A Reagan-kormányzat azon­ban diplomáciai sikerre vá­gyik, s ezért valószínűbbnek látszik, hogy csak azért han­goztatja ezt a követelését, mert a későbbiekre jobb al­kudozási pozíciókat akar biz­tosítani a pretoriai kormány­zatnak. A dél-afrikai vezetők esetében az gyanítható, hogy azért lelkesednek ezért a kö­vetelésért, mert nyilvánvalóan elfogadhatatlan, s így további időt nyerhetnek. A főtitkár tudatában van annak, hogy a világszervezet­nek korlátozottak a lehetősé­gei a namíbiai rendezés meg­valósításában. A rendezés fő akadályát ugyanis a pretoriai kormányzat jelenti, az pedig „részrehajlással” vádolja az ENSZ-t, és nem hajlandó együttműködni vele. 1/ényszermegoldás tehát az, hogy az Egyesült Álla­mokra, Nagy-Britanniára, Ka­nadára, Franciaországra és az NSZK-ra bízták a rendezési tervek kidolgozását. De Cuel­lar Afrika déli részén arra volt kíváncsi, hogy érdemes-e továbbra is az „ötökre” ha­gyatkozni, vagy újabb kény­szermegoldást kell keresni. K. I. ködésébe vetették szinte min­den reményűket. A frontáilamok azonban azt tapasztalják, hogy a namíbiai rendezés ügye megrekedt, és az ENSZ, illetve namíbiai ha­tározatai egyre inkább a hát­térbe szorulnak. Például az ENSZ-határozatok szerint Na­míbia jövőjéről a két közvet­lenül érdekelt fél, a namíbiai népet törvényesen képviselő SWAPO és a délnyugat-afri­kai területet megszállva tar­tó pretoriai kormányzat illeté­kes tárgyalni. A Dél-afrikai Köztársaságnak és az Egye­sült Államoknak azonban az­zal, hogy a* namíbiai rende­zést az Angolában állomásozó kubai katonák kivonásával kapcsolta össze, sikerült ki­erőszakolnia, hogy a SWAPO-t támogató angolai kormány „lépjen elő” a pretoriai rend­szer tárgyalópartnerévé, s a SWAPO a diplomáciai téren háttérbe szoruljon. De Cuellar kőrútjának va­lamennyi állomásán nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy a namíbiai rendezésnek nem le­het előfeltétele az Angolában állomásozó kubai csapatok je­lenléte, mint azt Pretoria és Washington követeli. A front­államoknak is ez a vélemé­nye. Különösen Angolának, amely nem engedheti meg, hogy beavatkozzanak bel- ügyeibe. A luandai vezetők

Next

/
Thumbnails
Contents