Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

Körinterjú a kommunikációról A Világ és Nyelv új számá­ban az Apu mi az a kommu­nikáció? c. cikk és A kommu­nikációról közéleti szemmel c. körinterjú az ENSZ idei nem­zetközi évéhez is kapcsolód­nak. A körinterjú érdekes kér­déseire érdekesen válaszol Ummer József, a SZOT nem­zetközi titkára, Cservenka Fe­renc né, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára, az ország- gyűlés alelnöke, dr. Simái Mi­hály akadémikus, dr. Pálfy József, a Magyarország főszer­kesztője és dr. Bartha Tibor református püspök, az Elnöki Tanács tagja. A kriminél többre vállalkozott Simenon-atmoszféra Kétmilliárd példányban jelentek meg eddig a világ leg­olvasottabb írójának, Georges Simenonnak könyvei. Simenon vasárnap töltötte be nyolcvanadik életévét. Műveit szinte min­den nyelvre lefordították. Tíz éve felhagyott a regényírással, de Lausanne-ban ma is mindennap kopog az írógépe. Emlék­iratait publikálja. Legismertebb figuráját, Maigret felügyelőt, 1929-ben hoz­ta világra, ö azonban nem szereti ha csak a krimiírót látják benne, mert ennél többre vállalkozott: az ember regényét meg­írni, az antik tragédiák modern változatát. Hősei sorskérdé­sekkel szembesülnek. Könyvei feszült lélektani tanulmányok, nehéz, fojtogató légkörrel, az úgynevezett Simenon-atmoszfé- rával. Kiállítótermekből A természet a művészetben Sí Szabó Iván a Vigadó Galériá- 2 ban mutatta be érmeit és 2 bronzszobrait. Papp László í Madách-fotóit a váci művelö- ^ dési központban üdvözölhetjük. í Mikes István József festőmű- 2 vész tárlatát Ácsán február 2 10-ig tekinthették meg az ér­í deklődök, a kiállítás anyagát í február 20-ig Csőváron is be- j mutatják. Szabó Iván életműve a bő­ség jegyében terebélyesül. Na­pi programja zsúfolt: a Tatter- salban lovaglással kezdődik és szobrászattai folytatódik. Lét­eleme a sport, a munka,1 az alkotás, mindezt alárendeli a jó és kellemes közérzetnek, egyben a műnek. Szabó Iván évtizedekig tanított a Képző- művészeti Főiskolán, közéleti szerepvállalása is jelentős. A természet, a folklór bűvöleté­ben él és alkot. A lovat min­den állatnál jobban ismeri és szereti. Rajzokon, szobrokon, plaketteken örökítette meg a négylábúakat: a pontos testi koreográfia mellett emberi szenvedélyeket is érzékeltet ügetésükben. Sorozatban elem­zi a spanyol lovasiskolát, meg­örökítette a lipicai mén alak­ját. Mindez természetes és ál­landó kontaktus alapján való­sul meg. Arról van szó ugyan­is, hogy a ló Szabó Iván na­pi társa, napi élménye, s en­nek végeredménye a szobor. Életből, életvitelből így szüle­tik a mű. Ut a szobrokhoz A művész hajdan koreográ­fus és néptáncos volt. Ez a kü­lön forrás is műveket eredmé­nyezett, a hajdútáncot, a kard- táncot, a széki táncot, a Fából faragott királyfi környezetét, kólót, füzértáncot, a Táncosnő variációkat. Szabó Iván eről­ködés nélkül alkot. Nem lát­szik a szobrokhoz vezető ren­geteg tréning, küzdelem, erő­feszítés, munka, csak az, hogy milyen kellemes, természetes, a halak, a bika, a kendős asszony, az Elégia látványa. Szellemi erőnléte is kifogás­talan. Erről tanúskodnak lele­ménnyel és alapossággal meg­fogalmazott portréi Bartókról, Kodályról, József Attiláról, Radnótiról, Juhász Gyuláról, Medgyessy Ferencről, Németh Lászlóról, Rábai Miklósról, Nagy Lászlóról, Mándy Iván­ról. Szabó Iván sok műfajú művész. Különösen a kerámia és a fadomborművek jelentő­sek szobrai melléktartomá­nyában. A ceglédi kórházban a kertet díszíti kétnézetű plasztikája, a dömsödi óvodá­ban ólomszobrait avatták fel, legutóbb Szigetszentmiklóson Erdei Ferencről készült port­réját. Évfordulókra Kettős évfordulót ünnep­iünk: Madách születésének százhatvanadik és Az ember tragédiája bemutatásának szá­zadik évfordulóját. Bár mást is írt a világhír szempontjá­ból egyműves szerző, mégis a Tragédia tette halhatatlanná. Mozgási területe Alsósztrego- va, Csesztve és Vác volt, ez utóbbi helyen a piarista gim­náziumban magántanulóként érettségi bizonyítványt szer­zett. Vácott immár hagyomány, hogy a jeles népművelő, Paop László fotósorozattal tárja fel a különböző életművek vizuá­lisan megragadható állomásait. Ekként dolgozta fel eddig Mó­ricz, Móra, Lenin, József At­tila életét. Az, ahogyan most a csesztvei hársfát, a sztrego- vai kastélyt, a váci gimnáziu­mot, a költő portréját, Az em­ber tragédiája illusztrációit láttatja, telitalálat. Papp László jelenleg Juhász Gyula költői életművének képi feldolgozására vállalkozik, mi­közben a Madách-anyag üzemi vándorkiállításon vesz részt, hogy véglegesen visszatérjen szellemi otthonába, a váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontba. Mikes István József a festők azon csoportjába tartozik, aki­nek a munkássága sokrétű, s ezért társadalmilag kiemelten fontos. Évekig vezette a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban Vácott a képzőművé­szeti szakkört. Tanítványai több kiállításon mutatkoztak be, és sok fiatal kibontakozá­sának lehettünk tanúi. Új színforr.is Mikes István József akvarel- lek ciklusaiban számolt be a Dunakanyar szépségeiről, csehszlovákiai, dániai, hollan­diai, németalföldi élményeiről. Kimagasló az a képsorozata, amelyben a DCM születését örökítette meg a talicskásoktól az üzemi formákig. Ez a mű­ve közadományként a Cement­ipari Vállalat birtokában van. A gyári téma jelenleg is ér­dekli a művészt. Napjainkban Lábatlan klasszikus ipari tá­jait festi és saját sziklakert­jét, amelyet botanikai érdekes­ségként maga alakított ki csa­ládjának és festészete megúju­ló színforrásaként. Ezekben a vegyes technikával készült művekben számba veszi a szik­lakért színváltozásait, kora ta­vasztól késő őszig, s feljegyzi a remekebbnél remekebb va­riációkat. Az erdők vilíga A Csontváry teremben Bu­dapesten látható az az érdekes összeállítás, amely az erdők vi­lágával és a vadászattal kap­csolatos. A portyázások, cser- készések élményeiből képek és szobrok is születnek, a Kép­csarnok most ezekből váloga­tott. Igazán elmélyült Kádár Já­nos Miklós festménye, a szent­endrei Farkas Ádám több ér­me. Ezúttal is örülhetünk az érdi Domonkos Béla jelentke­zésének, aki remek vizslát mintázott, s a katalógus cím­lapján is szereplő szarvasbi­kát. Mindez képességének és fejlődésének tanúbizonysága. Losonci Miklós Szabó Iván: Lovak és madár Játsszunk együtt! Szája babból, kontya lenből Pusztai Dávid négyéves kis­fiú az elmúlt vasárnap dél­ei őttj ét a művelődési központ­ban töltötte Szentendrén. Ve­le volt két társa. Kovács Dó­ra és Brenner Anikp is, a Lő- wy Sándor utca nyolcból. Dá­vid mamája vitte valameny- nyiüket, mondván: lépjenek ki egy kicsit otthonról, készít­senek közösen farsangi masz­kokat. bábokat. Sikerélmény Pusztai Dávid négyéves kis­fiú havonta minden második vasárnap rendszeres vendége a művelődési központnak. Most azt közölte: — Mindig van érdekes és mozit is lehet néz­ni... Megszeppenve ült a szé- - ■< ken, lába nem ért le a pal- lóig. de hangsúlyozta, hogy ezúttal kertészkalapot csinált, meg jelmezt és álarcot is... Természetesen, édesanyja se­gítségével. A házban köröskörül gyere­kek sürögtek, az alkotás lázá­ban. Nagy Ildikó másodikos Pomázrói érkezett, remeke ál­arc lett. Szája babból, kontya lenből volt, a szeme kukoricá­ból. a fejebúbja feles borsóból. Akadt még segédeszközként mák is, meg színes papír, épp­úgy karton, ragasztó és ceru­za. festék is... Én még soha ennyi apukát nem láttam gyermekével együtt dolgozni. — Milyen ügyesek vagyunk — dicsérték gyermekeiket, s elégedetten pillantotta,k körül, nézvén: ki­nek az álarca sikerült más­ként vagy éppen szebbre. Volt itt óvónő is, áld meg­nőtt gyermekeit hozta, immár iskolásokat. — Hadd tanulja­nak, könnyebb lesz nekik a farsangi készülődés — véleke­dett. — Így van ez rendjén — folytatta Retekné Orgoványi Anikó rajztanár Pomázrói. aki viszont Szentendrén vezet szakkört. — Itt biztonságban érzi magát a gyerek, sikerél­ményének tanúja a szülő is. Otthon mé? szebb darabokat készíthetnek, lesz program máskorra is. Gerlai Boglárka harmadikos hindu maszkot, hajtogatott. Akkora lett, hogy a fejére húz­hatta. — Jól sikerült — szólt Sáros Mária szakkörvezető, nemkülönben ifjú tanító néni. dicsérve pedagógustársa lá­nyának munkáját. — Jómagam ötlstvásárra jöt­tem. vasárnap délelőtti tapasz­talatcserére — szólalt meg Gerlai Pétcrné. — Arra vol­tam kíváncsi, mit hasznosít­hatok az itteniekből az isko­lában. Sáros Mária elégedett volt. — Közösségben élmény együtt dolgozni, fejlődik a gyerekek kézügyessége. Én azt tartom eredménynek, hogy ezek a gyerekek, a háromévestől a , Fanyaígás I. Lévén immár meglenetcsen régóta társunk — mind ünnepnapjaink, mind hétköznapjaink sok-sok órájá­nak telekommunikációs kitöl­tője — a televízió, úgy va­gyunk vele, mint azokkal a személyekkel, akikkel egy fe­dél alá kényszerültünk: min­den egyes moccanását észre- vételezzük, akár tetszik, akár nem. Fel kellett tehát figyelnünk azokra a hírverésekre is, ame­lyek — a különben szellemes című — Elmebajnokság start­ját ígérgették, és amely kér­dezz—felelek most vasárnap délután ki is követelte magá­nak azt a bőséges ötven per­cet. Vetélkedőkben (is) ínséges időket élvén, nyilván ki-ki ar­ra számított, hogy most vala­mi eredendően új agytorna következik. Valami olyan tu­dom—nem tudom játék kerül Egri János jóvoltából a képer­nyőre, ami több is, más is, mint az eddigi hasonló vetél­kedők. Ez az Elmebajnokság egyál­talán nem látszik alkalmasnak az okkal, ok nélkül befejezett korábbi észpróbák feledtetésé- re. Egyszerűen azért, mert Tv-FIGYELŐ' még annyi furfang sincs ben­ne, mint amennyi amazokban sziporkázott Ez az állítólagos elménckedés ugyanis nem iga­zán elménckedés. Csupán any- nyi szükségeltetik a benne va­ló hadakozáshoz, hogy — valaki tudja, miszerint hány szál gyertya és hány icce bor kell a mulatozók asztalára. Megoldás: száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztal­ra ... Már elnézést az. iménti ki- viccelésért, de ez az adatker- getés tényleg nem kér és re­mél többet a versenyzőktől, minthogy azok Egri János kérdéseire rá vágják: Hófehér­kének hét törpéje volt, míg el­lenben Oroszlánszívű Richárd nejének leánykori neve nem más, mint Berengária. Külön­ben ők Cipruson esküdtek örök hűséget egymásnak. Ép­pen ott, ahol most választot­tak új elnököt, és ahová a Hét — nyilván devizális okokból — nem tudott forgatócsopor­tot kiküldeni. (Mellesleg szól­va: nemcsak azért volt me­gint szürke Hajdú János és Ilkei Csaba vasárnap esti ma­gazinja, mert a Magyar Tele­vízió munkatársai hiányoztak a szigetország voksolásáról. Amúgy, egészében kimerülni látszik ez a képes-hangos he­tilap.) Fanyalgás ti. Búslakodtunk eddig, búslakodjunk a további­akban is. Bánataink oka le­gyen most az a Képújság, amely — az újságolvasók tud­hatják — egy kisebbfajta vi­hart kavart sajtótermékeink­ben. Az ok: ez a Képújság volta­képpen nem az a képújság, amit korábban beharangoztak. Illetőleg ez az alkalmankint kivetített szöveg tulajdonkép­pen semmivel sem több, mint egy hagyományos híradás. Rá­adásul — így a magyarázkodás — a nem hazai készítésű gé­pezet képtelen bizonyos éke­zetek jelölésére. De ha már képtelen erre, akkor a most emlegetett adás gazdái miért nem íratják le közlendőiket egy villanyírógéppel két je-' Kezdődhet a „jelmezes főpróba!” A szerző felvétele tizenkét évesig, nem ültek most a tévé előtt, kimozdul­tak, közös az élményük a szü­leikkel Mesemozi S ez bizony ritkaság. A va­sárnapi harmincöt-negyven családnál — mert ennyien jöt­tek el otthonról, a tévé fog­ságából — kacagós és ötletteli volt a délelőtt. Terjedt a jó­kedv, a boldogság, s egy órá­nyi koncentrált figyelem után. miközben elraktározták az al­kotásokat hogy hazavive má­soknak is megmutassák, tizen­egykor megkezdődött a mese­mozi. Kende fi Judit, a gyermek­foglalkozások mindenkori há­zigazdája, valamint a foglal­kozásvezetők elégedettek vol­tak. A hajtogatások, ragasztá­sok színvonala megegyezett a Játsszunk együtt! elnevezésű foglalkozások mindenkori kö­vetelményeivel. Vasárnap délelőtt Pusztai Dávid négyéves és pajtásai meg a többiek Andi Csaba, Harmat Nóra álarcokkal far­sangoltak. Ügy hírlik: már­ciusban terménybábkészítés lesz, áprilisban meg agyagból mintáznak bolondos figurákat. M. Zs. Aranykoronát Pistikének Százszínű ronggyal telt zsák­ban kutatnak izgatott gyer­mekkezek. Az asztalon tarka fonalak, piros, kék, zöld, sár­ga és arany kartonlapok. Szab­nak, ragasztanak az ügyes ál­talános iskolások, csak az a feltűnő, hogy milyen csönd van a teremben. Tizenöt gye­rek — és még egy pisszenés sem hallatszik. Andrea, az eszkimó Ezek a gyerekek a hallássé­rültek kisegítő iskolájának ta­nulói. ők érkeztek elsőnek. Az iskolai farsangi mulatságra ké­szülnek. Nyílik az ajtó, jönnek a többiek, a váci és környékbeli iskolák tanulói, lassan zsibon- gással, nevetéssel telik meg a helyiség. Fiavas E ndrénének csendre kell intenie a gyere­keket. Nelli néni a bábkészítő szakkör vezetője, öt évig ta­nulta a bábkészítést. — Azóta, lentkezés között, hogy aztán az előfizető azt a papírlapot lássa, amelyen meg lehet kü­lönböztetni a rövid magán­hangzókat a hosszú magán­hangzóktól. Magánhangzók ?! Most, vasárnap este, amikor nyolc óra után a totóeredmé­nyeket tudatták, ez az ékeze­tek dolgában nem túl járatos csodagép egyszer Bolognát írt, ki, aztán meg Bologbát. Így, b-vel! Tehát még a mással­hangzókat sem úgy kopogja elénk, ahogyan azokat kellene. VaC. Fejezzük be azonban soros Figyelőnket egy jobb — országrészünket illetően ked­vezőbb — megjegyzéssel. Vá­cott, az ottani kötöttárugyár­ban jártak ugyanis a minan a Tv-híradő munkatársai, akik azt tudatták országgal-világ- gal. hogy miképpen lehet, s kell megújulnia egy közszük­ségleti cikkeket gyártó üzem­nek. A váciak fölismerték, mi­csoda üzlet rejlik az úgyne­vezett szabadidő-ruházatban. és nagy sebesen átálltak eme textíliák gyártására. Senior el­nevezésű márkájukat máris sokfelé ismerik, szeretik. Nyil­ván azért is, mert vállalási határidejük 4—5 hét. Ehhez csak gratulálhatunk! Akácz László azt hiszem — mondja —, sok gyereknek sikerült örömet szereznem ezzel a kézügyesség és fantáziafejlesztő munkával. — Játszva dolgoznak a gye­rekeink — veszi át a szót — Rajki Lászlóné, a hallássérült gyerekek nevelője. — Nekik ez talán még többet jelent, mint az öt ép érzékkel rendel­kező többieknek. Nagyon so­kat segít az oktatásban, mert ők a szemükkel tanulnak, s a bábokkal helyzeteket játszunk el A csoportomban van há­rom ügyes kezű, jó képzelő­erejű fiú, akik azonnal tudják, hógyan keil a megadott min­ta után a figurát elkészíteni. A többiek meg tőlük lesik el a módját — Talán még ennél is je­lentősebb az, hogy itt a siket­néma gyerekek együtt dolgoz­hatnak a többiekkel és reme­kül megértik egymást — teszi hozzá Végh Károly, a Madách Imre Művelődési Központ igazgatója. A két Ildikó, Andrea és Dá- na a váci Hámán Kató Álta­lános Iskola hatodik osztályos tanulói már választottak ma­guknak álarcot. Az iskolai mulatságon Andrea eszkimó lesz, míg az egyik Ildikó kis­lány álarcot tesz a saját kis­lány arcára. Ö legszívesebben lánybabákat készít, pöttyös szoknyával és hímzett blúzt ad rájuk. — A haja fonálból van, a szemét, orrát, száját filcből ragasztjuk — mondja Dana. — Tervezünk az országban egy bábelőadást, az összes szerep­lőt mi fogjuk csinálni, persze Nelli néni segítségével. Hars.ínyan és hangtalanul Nelli néni mindenkinek se­gít. Készít verses bábszínházát a saját óvodásainak — mert főfoglalkozása óvónő —, árny- játék figurákat a kisegítő is­kolásoknak és most készült el cppen Pistike aranyszínű ko­ronájával. Lesz török basa, macska, indián és még sokféle maszk ezen a farsangon. Har­sányan és hangtalanul, már előre nevetnek a saját gyárt­mányú mókás álarcokon. Ezek­nek a gyerekeknek az idei far. sane egész biztosan jó mulat­ság lesz. S. E. 4 1983. FEBRUÁR 15-, KEDD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents