Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

1 A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1983. FEBRUAR 13., VASÄRNAP A város kolfségveiési terve A zavartalan működés feltételei Takarékosság, ésszerűség, beosztás, a költségvetésben szinten tartás, a fejlesztések­ben a fontossági sorrend be­tartása, ezek a kulcsszavak a városi tanács minapi ülésén elfogadott működési költségve­tési és fejlesztési alap-tervé­ben. A költségvetés összeha­sonlításában elsősorban arra törekedtek, hogy az alapellá­tás eddigi színvonalát tartani tudják s hogy továbbra is za­vartalan legyen az életkörül­ményeket befolyásoló intéz­ményhálózat működése. A fej­lesztési összegekből a leg­több ezúttal is a lakásépítke­zésekre, a lakótelepi közmű­vek kiépítésére jut s jelentő­sebb tétel a Dózsa György út idén megkezdendő korszerűsí­tése. A költségvetés és a fejlesz­tés külön-külön is olyan nagy téma, s annyira mindannyiun­kat érintő kérdéseket feszeget, hogy az alaposabb tájékozta­tás érdekében ezúttal először a költségvetés tervét vesszük részletesebben szemügyre. Takarékosan, ésszerűen Az idei költségvetés össze­állításakor a január elsejével több szempontból megválto­zott központi szabályzókat is figyelembe kellett venni, ame­lyek, a nemzetgazdaság je­lenlegi helyzetéhez igazodva a takarékos, hatékony gazdálko­dásra szorítják a helyi szer­veket is. Ma már nemcsak a bevételi-kiadási előirányzato­kat kell rögzíteni a tervben, hanem az üzemgazdasági szemlélet jegyében jobban kell figyelni a hasznosságra, a gazdaságosságra is. Ezek a szakmai jellegű változások ter­mészetesen elsősorban a ta­nács és a költségvetési szer­vek szakgárdáját érintik, ne­kik kell magasabb fokon meg- • felelniük a követelményeknek. Ami a költségvetési bevéte­leket illeti, ez mintegy 32 mil­lió forinttal nagyobb a ta­valyinál, aminek döntő része a felsőbb tanácsi hozzájárulás emelkedése. A bérek utáni SZTK-járulék és a munkabér­kiegészítés is megjelenik a ta­nácsi intézmények költségve­tésében. De nem jelenti azt, hogy ennyivel többet költhe- tünk, hiszen a kiadási rovat is lekerült a központból. A szállítási, hírközlési ága­zatban négymillió forinttal magasabb a tervezett összeg, amiből a Honvéd és a Beth­len Gábor utcákat korszerű­sítik, a Tessedik utcát asz­faltszőnyeggel látják el. To­vábbra is a Városgazdálkodá­si Vállalat végzi az utak kar­bantartását, kátyúzását. Csök­kent viszont a belvízelvezetés­re fordítható összeg, tizedany- nyi, 500 ezer forint jut erre, amiből a Rákos-patak már el­készült szakaszain folytatják a karbantartást. Társadalmi segítség Valamennyi, a lakással, vá­rosgazdasági szolgáltatással kapcsolatos teendő a személyi és gazdasági szolgáltatások ágazatába tartozik. Az állami bérlakások felújítására, fenn­tartására majdnem 14 millió’ forint jut, a köztisztasági fel­adatokra 3 és fél millió, ugyan­annyi mint tavaly. Valamivel többet költhetünk parkrende­zésre, fenntartásra s így jut pénz a művelődési központ környékének és a Szabadság tér zöldterületeinek rend- behozatalára is. De mindket­tőhöz társadalmi segítséget vár a tanács. Ha már a la- ' köSSág'' Tiozzäflfüláéáhál tar­tunk: a társadalmi munkaak­ciók eredményesebb szervezé­se érdekében az idén is 20 ezer forintot biztosítanak a költségvetésből minden tanács­tagi körzetnek. Az egészségügy feladatainak maradéktalan ellátása, kell-e külön mondani, ez egyik leg­fontosabb feladat. Ezen a te­rületen, ahol szükséges volt, megemelték a költségvetési összegeket. Anélkül, hogy számokat idéznénk, örömmel állapíthatjuk meg, ahogy ezt* a városatyák is tették a ta­nácsülésen, hogy tavaly is emelkedett az ellátás színvo­nala: megkezdte munkáját a gyermekfogászat Gödöllőn, Ke- repestaresán megszervezték a központi ügyeletet, az uroló­giai és a belgyógyászati szak- rendelést. A /szociális ágazatban is szükség volt az összegek eme­lésélje; vonatkozik ez a szociá­lis otthonok fenntartására, különösen a domonyi felújítá­si munkáinak befejezésére, va­lamint a különféle szociális támogatások minimális emelé­sére. ,. Kétszázmillió Óvodák, általános és közép­iskolák tartoznak az oktatási, a művelődési ház, a helytörté­neti gyűjtemény és a könyvtár a közművelődési ágazathoz. Óvodába ma már minden je­lentkezőt fel tudnak venni, ke­vés viszont az iskolai osztály- termek száma. A művelődési központ működéséhez valami­vel több mint hatmillió forint kell, s alighanem ez sem lesz elég, még akkor sem, ha a ta­valyinál több bevételt is vál­lalt az intézmény. A városi sportklub, a GSC 500 ezer fo­rintot kap a tanácstól s kell a pénz az igazgatási és polgá­ri védelmi feladatok ellátásá­ra is. Végül az összesítő adat: a költségvetési főösszeg az idén eléri a 200 millió forin­tot. G Z. Tetőtér, emelet NSagánházak Az előző, ötödik ötéves terv éveiben csaknem négyezer la­kás épült járásunkban, túl­nyomó többségük magánerő­ből. A mostani tervciklusban is hasonló lesz az arány. Az építendő új otthonoknak a 98 százaléka magánerős. Telek azonban még csak ezer ott­honhoz van eddig. A többihez majd csak ezután jelölik ki a területet, amelyhez nagyon jó alapot nyújtanak a községek­ben is elkészült részletes ren­dezési tervek. Van az otthon- teremtésnek más módszere is. Például a toldaléképítés, több­nyire a szülő házában. Más helyeken az emeletráépítés, a tetőtérbeépítés látszik járható útnak. Az első rajkózeiae&ar A magyaTüófa világbajnoka Vácszentlászló község egy­házi anyakönyve szerint 1872- ben született, zenész család­ból, Vidák Lajos, aki a cimbal­mot szerette, és kitűnően ját­szott. Gödöllői Vidák Bélának, Erzsébet királyné prímásának, akkor már híres zenekarába került, és beköltözött Gödöllő­re. Itt muzsikált a Károlyi-fé­le vendéglőben az első világ­háborúig. Akkor behívták ka­tonának, és 1916-ban a román fronton esett el. Anyagi haszon Hat árvát hagyott maga után: négy fiút és két leányt. A fiúk mind kitűnő zenészek lettek. Közülük is kiemelke­dett az 1898-ban született Mik­lós. ö már kottaismerő, kar­nagyi végzettségű zenész volt, prímás. Mivel Gödöllő három zenés vendéglőjében a Vidák család másik ága muzsikált, itt ritkán szerepelt, inkább Keszthelyt szemelte ki műkö­dési területéül. Akkor ott nagy zenei élet volt: Festetich Tasziló herceg szerette a cigányzenét. A sok kitűnő zenekar közül, Mikló­sét választotta udvari zenekar rává. Sokszor muzsikáltak /a kastélyban. Ez nagy kitünte­tésnek számított, de anyagi ha­szonnal is járt. Meri hitték el — Sok gazdag fiú volt a gazdász főiskolások között: Széchenyi, Somsics, Pongrácz grófi fiúk — emlékszik visz- sza Kolompár Mihály, a zene­kar ma is elő tagja. — Volt, aki már nyolc éve elvégezte a főiskolát. Mondta is; fiúk, nem megyek haza, mert így mindig kapom a pénzt otthonról. Ha elfogyott a pénzük, pecsétgyű­rűjüket zálogba adták a fő­pincérnek, aki egy fakanál nyelére húzta fel, és ráírta, hogy kié és mikor váltja ki. Sohasem volt üres a fakanál nyele. Keszthelyen több híres ci­gányzenekar muzsikált. Nagy volt a konkurrencia, propa­ganda is kellett. Egyszer meg­hívók árasztották el a várost: Vidák Miklós és zenekara szombaton és vasárnap ma- gyarnótaestet rendez, mely al­kalommal 1000 nótát két rész­letben játszik el. Sokan nem hitték el, hogy ennyi nóta léte­zik, végül 1100 jött ki. Vidák Miklós több hasonló versenyt is rendezett, és elnyerte a magyarnóta világbajnoka cí­met — Egy időben a keszthelyi Hungária szállóban muzsikált A közeli Amazon vendéglő prímása akkor Árvay Jancsi volt — meséli az egykori hí­res prímás fia, ifjabb Vidák Miklós. — Árvay tett. egy olyan kijelentést, hogy ő ma­gasabb szintű zenész, mint az apám. Hátha azt mondta, ak­kor csináljunk egy nyilvános zenei párbajt, vagyis vonó pár­bajt. Izgatott tömeg — Ez úgy történt, hogy a keszthelyi Uránia mozi helyi­ségét kibérelték arra a nap­ra. Az ottani előkelőségek és zenei műveltségű emberek részvételével folyt le a pár­baj. Plakátokpn hirdették a versenyt. Volt izgalom a vá­rosban. Pénztárnyitás után egy órával már minden jegy el­kelt Nagy a lemaradás Az ízlésformálás eszköztára Napjainkban egyre kevesebb szó esik az emberek ízléséről, mintha ez a kérdés lekerült volna a napirendről, pedig tudjuk, hogy az ízlés elsősor­ban a világnézettel rokon. Sok lakásban megfordultam az elmúlt hetekben, még több emberrel — fiatallal és idő­sebbel — beszélgettem, pró­báltam velük együtt megfo­galmazni, hol tartunk, milyen messzire jutottunk a kispolgá­ri ízlés és magatartás felszá­molásában. Szűcs János, a Galga menti Vízi Társulat szakszervezeti bizottságának titkára így fo­galmazta meg az ízléssel kap­csolatos véleményét. Támogatott giecs — Ha valaki még ma is csak ponyvát olvas, na az os­toba szövegű zeneileg is rossz tancdalokai vagy a szenti- mentalizmustói csöpögő ma- gyarnotakat imádja, ha gics- csel, hamis múalKotasonkal dekorálja laaását, na elcsavar­ja a rádiót, amikor az nép­dalfeldolgozásokat vagy ko­moly zenet sugároz, aknor an­nak a személynek az ízlésvilá­ga valahol a távoli évtizedek­ben maradt. Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény ve­zetője többször szóvá tette az egyének környezetét, lakás- kultúráját. — Hány helyen találkozunk — mondta nemrég — az álla­mi iparunk és kereskedei-* műnk által még mindig támo­gatott, ízléstelen nippekkel, agyonzsúfolt vitrinekkel, ker- titórpés kertekkel, íonalgom- bolyagot görgető, élénk szí­nekkel festett macskákkal, a lombját hullató erdő közepén tóban úszó hattyúkkal, bőgő szarvasokkal, csipketerítőkkel, agyoncicomázott bútordara­bokkal, elődrukkolt, bárgyú rajzú és felírású fal védőkkel, fekete selyemre hímzett ró­zsa- és mezeivirág-csendéle- tekkell Magam tapasztalatából tu­dom, hogy egy-egy kiállítás, előadás a népművelés minden erőfeszítése ellenére is kisebb hatású, mint a presszók, ven­déglők, közintézmények min­dennap látható háromszög, rombusz mintájú darabolt fal­festései, amelyek a giccset le­helik és terjesztik. Kevés a pénz — De mit tehet a népmű­velő — kérdezi Bankó János intézményvezető —, aki évtize­denként egyszer festetheti a művelődési házat, akkor is társadalmi munkában? Mit te­het a népművelő, aki ugyan keresi a megoldást, de nem tudja megfizetni a belsőépí­tészt. És ha meg tudná vásá­rolni a művész terveit, hon­nan lenne pénze a megálmo­dott függönyökre, kárpitokra, bútorokra, a harmonikus szín­— Elérkezett a mérkőzés órája. Nemcsak a színház telt meg zsúfolásig, hanem a kör­nyék is. Három órán keresztül folyt a vonós csata. Az izgal­mat még fokozta, hogy a zsű­ri bejelentette, nem hirdet eredményt, hanem másnap az Uránia ablakába teszi ki. Más­nap szorongott az izgatott tö­meg az Uránia körül. Végre megjelent a döntés: győzött Gödöllői Vidák Miklós. A legvégén Vidák Miklós Keszthely után, több budapesti vendég­lőben muzsikált. Nemcsak ki­tűnő prímás, de nagyszerű szervező is volt. A családi al­bum őrzi a képet, melyen ti­zenhat 10—15 év körüli rajkó muzsikál. Talán ez volt az el­ső rajkózenekar. Jött a háború. Idősebb Vi­dák Miklós már csak Gödöl­lőn muzsikálgatott haláláig. Fia, ifjabb Vidák Miklós is mint hegedűs kezdte, zeneis­kolába, akadémiára járt tanuld ni. Később a harmonika, majd a zongora következett, a leg­végén az orgona, amivel je­lenleg is dolgozik, Mátyásföl­dön. Most lépett a 60. évébe, hamarosan nyugdíjba megy Fiai már nem zenészek, ő az egykor olyan híres család utol­só zenész tagja. Üjvári Ferenc hatásokra, a korszerű világí­tásra? Hiányzó olvasók A kérdésekre hallgatás a válaszom, hiszen tudom, ma az intézmények fenntartása, az eredmények megtartása is hallatlan erőfeszítéseket igé­nyel. — Az a gond, hogy nehéz az ízlés fejlődésének mértékét vagy lemaradásának fo­kát meghatározni egyes réte­gek körében is, meg egy ki­sebb földrajzi területen is, mert kevés adat áll rendelke­zésre — mondja beszélgeté­sünk során Takács Pál tanár, a túrái általános iskola igaz­gatóhelyettese. Érdemes lenne ilyen felméréseket elkészíteni. — Minden baj forrásának okát abban látom — fogal­mazta meg véleményét Glózer Péterné, a járási könyvtár munkatársa —, hogy igen szé­les tömegeknél az alapmű­veltség ma is rendkívül hiá­nyos, ám ezzel nem tagadom, hogy egyes esetekben az ol­vasottság is, a különböző me­zőgazdasági tanfolyamok, aka­démiák, általában az egész ter­melési ismeretterjesztés, a rá­dió, televízió, az újságok rendszeres hatása, megterem­tették már a szükséges álta­lános műveltségállapotot, de mindezek ellenére a könyvtá­Perbenyik, Kassa, Pozsony — gimnazista építészeti főis­kolás, fotóriporter, szabadfog­lalkozású fotóművész Po­zsony, Berlin, Prága, Duna- szerdahely, s most Gödöllő. Ezek Tóthpál Gyula, szlová­kiai magyar fotóművész negy­venkét évének eddigi legfon­tosabb állomásai: lakóhelyek, jskolák, foglalkozások, kiállí­tási helyszínek. 1959 óta fény­képez, küzdelmes állomásokon keresztül jutott el addig, hogy önálló lehessen: Szóval fotó­katona vagyok, vizuális közle­gény: szuronyom a teleobjek­tív, a vér pedig a gondolat, írja egyik kiállítási katalógu­sában. Kitartás, tehetség Ahogy elmondja: kamaszko­ra óta a fényképezés izgatta, az, amit a fotó nyelvén el tud mondani. Ezért hagyta abba a főiskolát is, elmerülve a bi­zonytalanságban. Szívós kitar­tásának, lankadatlan hitének, tehetségének köszönhette, hogy* mind közelebb kerülhe­tett céljához. Először a pozso­nyi Kulturnij Zsivot című új­ság szerkesztőségében állította ki képeit, már mint a Hét cí­mű lap munkatársa. Aztán az Irodalmi Szemle és a pragai Revue rotografie mutatott be keresztmetszetet aikocasaibol. 1971-ben ezüstérmet nyert a oeriini fotókiállításon, szere­pelt az 1968-as Ember szeretlek című prágai íotofórumon. Ugyanéboen az évben lett az U] szó fotóriportere majd 19/0-ben rendezte meg első ön­álló tárlatát Elementáris szim­metria címmel Prágában. Szabadfoglalkozású fotómű­vész 1975-ben lett. Azóta al­bumot jelentetett meg a Csal­lóközről, több kiállítása voit, tagja lett a Szlovák Képzőmű­vészeti Alapnak, s most leg­utóbb szerepelt a Szlovák fo­to című albumban. Ebben fi­gyelt fel képeire Kincses Ká­roly, a gödöllői művelődési központ igazgatóhelyettese, s gödöllői kiállításra hívta meg Tóthpál Gyulát. Megvalósult álom — Nagyot dobbant a szí­vem, hiszen korábban már hívták Lengyelországból. De nekem az volt a szent elhatá­rozásom, az álmom, hogy ön­álló kiállítással először Ma­gyarországon szerepelek. Ez most teljesül, boldog vagyok, hogy Gödöllőn mutathatom be képeimet. Amikről előre csak annyit: meg kell nézni őket, a széká­rakban még mindig alacsony a felnőtt olvasók aránya. Óriási értékek maradnak is­meretlenül az itt élő, barázdált arcú emberek tudatában. Nemcsak a könyvtáraknál, az olvasottságnál van gond. A művészeti ízlés fejlődését nagyban segítő képzőművé­szeti kiállítások száma a köz­ségekben nagyon kevés. Csak néhány képzőművészeti szak­kör működik. Kevés a művé­szeti ismeretterjesztő előadás. Visszaesett a színházi kultúra is. Tudom, ehhez megint sok pénz kell. Valamikor a Déry­né Színház a bevételért ját­szott, ma egy színházi előadás 20—25 ezer forintba kerüL Széphalmi Pálné, a bagi mű­velődési központ igazgatója saját területét említi. Film és tévé — Ha a népi együttes mű­sort ad a faluban, vagy a nép­dalkor bemutatóját szervez­zük, biztos a telt ház, mert a faluban élők a népi művész- kedő hajlamukkal rokon vo­násokat találnak a látottak­ban. Sokat segíthetne a film, de bizony legtöbbször rossz a kópia. Meg segít a televízió műsora is. Van, s lesz is tehát dolga a könyvtárosoknak, a mű­velődési házakban dolgozók­nak és a pedagógusoknak. Fercsik Mihály sósnál többet időzve egy-egy fotó előtt. Jómagam szeren­csés helyzetben vagyok, mert, ha röviden is, bemutathatom, s mert találkozásunkkor több képének születéséről hallhat­tam. Az egyik, a Rohanó vo­nóval című, alkalmat adott egy nagyképű kérdés szerény válaszára. Amikor hitvallás­ról, ars poeticájáról ‘faggat­tam, ezzel felelt: Az emberek találkoznak — Mire valók a nagy sza­vak? Ez a képem Magyaror­szágon készült. Régebben még évente jöttem feleségemmel Hajdúszoboszlóra nyaralni, s az egyik alkalommal a vona­ton lefényképeztem egy sze­gény, . nyomorék cigényhege- dűst. Megígértem, hogy legkö­zelebb adok neki az elkészült képből. De a következő két évben hiába kerestem, vár­tam a vonaton, pedig mindig magamnál hordtam a képet. Végre a harmadik évben Szo- boszló felé ismét, felcsendült a hegedű hangja a kupéban. Amikor teljesíthettem ígérete­met, azt mondta: Látja, a he­gyek nem találkoznak egy­mással, de az emberek igen. Ez a fénykép, sok-sok izgal­mas, fájdalmas, szép társával együtt látható lesz a gödöllői kiállításon, amelyet holnap, hétfő este hat órakor nyit meg a művelődési központ emeleti galériájában Koncsol László pozsonyi irodalmár-esztéta. A tárlat, amely remélhetőleg el­jut majd az ország sok-sok városába, községébe is* már­cius 6-ig tart nyitva, szerda kivételével naponta délután négytől, este nyolc óráig. Gáti Zoltán Vasárnap: A Nagy Medve fiai. NDK ka­landfilm felújítása. Csak 4 óra­kor! A postás mindig kétszer csenget. I—II. Színes, szinkro­nizált kétrészes amerikai film. Csak 6 órakor, 16 éven felü­lieknek! Hétfő: Kenyér, arany, fegyver. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­landfilm. Csak 4 órakor! A postás mindig kétszer csenget. I—II. Színes, szinkro­nizált amerikai kétrészes film. Csak 6 órakor. 16 éven felü­lieknek! ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírls Tóthpál Gyula fotókiállítása Magyarországon először Az emberek találkoznak egymással

Next

/
Thumbnails
Contents