Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

iwjrn 1983. FEBRUÁR 2., SZERDA 3., Ä tavaszi vetcísnsgeliátásról Nem mindegy mi van a tasakkan Gyermekkoromban gyakran hallottam szüleimtől: fiam jól felöltözz, mert akármennyire is csalóka az idő a kutya még nein ette meg a telet. Hátra van jégtörő Mátyás és Ger­gely napja is. Az előbbi feb­ruár 24-én, az utóbbi pedig március 12-én. A néphit sze­rint Mátyás és Gergely két rossz ember. Mondják, ha Mátyás nem talál jeget, ak­kor csinál, ami alaposan ki­tolhatja a tél végét. Pedig ek­kor már vetni kell a borsót, a petrezselymet, a sóskát, a spe­nótot, a virágok közül az egy­nyári szarkalábot, a tatárvi­rágot, áprilisban a kukoricát, napraforgót stb. Szállítás időben Fontos, hogy az illetékesek tudják mi több értsék: jó ter­méshez évben is csak abban az esetben várható, ha idejében a gazdaságokba, illetve a kis- kerttulajdonosolc birtokába kerül a kiváló minőségű ve­tőmag. Vitathatatlan az évente ki­szállításra váró több ezer ton­na szaporítóanyag tisztítása csomagólása nem kis felada­tot jelent a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Pest vi­déki Területi Központjának. Az viszont tény, hogy a kése­delmes kiszállításból eredően az optimálistól eltérő vetésidő több tíz, sőt 100 kilóval csök­kentheti a termésátlagokat. Ügy tűnik, erre nem kerül sor ebben az esztendőben. Hiszen mint Lehoczki Péter, a mono- rl vetőmag vállalat osztályve­zetője elmondta, van elegendő szaporítóanyag, a fajtaválasz­ték területén viszont némi hiány mutatkozik. Elsősorban a különleges vagy újonnan be­vezetett fajtákból van keve­sebb. Olyanokból, amelyet ne- mesítője az előző esztendőben vagy ez évben mutatott be. időszakos hiányok A nem „kurrens” cikknek számító magvakból 170 üzlet­be szállít a monori vetőmag­központ Pest megyében. Az idén az úgynevezett színes ta- sakokból 1,4 millió, a súly­egységes zöld tasakokból 80 ezret, a gazdasági magvakból 200 ezret, a drazsírozott zöld­ségmagvakból 13 ezer csomag­gal küldenek a kiskereskedel­mi bolthálózatba. Mégis gya­kori panasz, hogy időnként hiányzik' valamely növény magja. Vagy ezt, vagy azt a fajtát nem lehet megkapni. Ilyen esetek valóban előfor­dulhatnak. tudni kell viszont, hogy a hiányok az esetek többségében csak átmenetiek. Például egy adott üzlet veze­tője rosszul mérte fel a vár­ható igényeket, vagy a hirte­len megnövel edett kereslet miatt fogyott ki valamelyik vetőmagfajta az üzletekből. Az is előfordulhat, hogy amit az egyik üzletben nem, a másik­ban meg lehet kapni. Ilyen­kor időszakos hiányról van szó, mert pótrendelés feladá­sával a vetőmag néhány na­pon belül megérkezhet bár­mely vetőmagboltba. Mint már szó esetf róla, a legújabb fajtákat, amelyek vetőmagjából még nincs ele­gendő, csak az e célra kije­lölt mintaboltokba lehet be­szerezni. Például az étkezési paprikafaj ták közül az Angeli FI hibridből összesen 73 kilo­gramm vetőmagot tudott for­galmazni a vállalat. Ez ele­gendő volt az alapigények ki­elégítésére, de az 51 kilogram­mos pótlólagos megrendelése­ket már nem 'tudták teljesí­teni. Az ugyancsak keresett alsógödi vöröshagyma fajtából sincs elegendő mennyiségben. Kielégítő kínálat Ha a kistermelők nem kap­nak — népies nevén — Peti- borsót, helyette kérhetik a na­gyobb termést adó Üjmajori korait, vagy a Debreceni vi­lágzöldet. A kedvelt Eszkimó spenótot helyettesíti a Vitái fajta. A Kecskeméti merev szárú paradicsomot jól helyet­tesíti az úgynevezett Zömök. Dísznövény-, fűszer- és fű­magból 486 fajta egynyári, kétnyári évelő és cserepes ke­rült a kereskedelembe. Itt is van hiány. Tátikából, Petúniá­ból, Paprikavirágból stb. Nem mentes tehát a gon­doktól a vetőmagellátás. Még­is a felgyorsult fajtaváltás el­lenére — amit nagyon nehéz követni — kielégítő a kínálat és jó a vetőmagvak minősége. Mert hogy ez utóbbi sem el­hanyagolható szempont. Szab­vány alatti vetőmag csak rendkívüli esetbe kerül for­galomba. A jó termés alapja ma is a megbízható megfelelő tisztaságú jó csírázási erejű szaporítóanyag. (Fenti képün­kön: A magvakat csírázási próbának vetik alá a monori vetőmag vállalat központjá­ban.) Bóna Zoltán Hasmákii, s ci a legfőbb«» Hajnalodig. Az út melletti tanyabokorban vörhenyes fényt vet a kelő nap a fák törzsére. Mintha tavasz lenne. A férfi, lassú, komótos lépé­sekkel halad a Tatárhányás- dűlő felé. — Szép. Szép a vetés — mormolja halkan. — Csak esőt kapjon! Aztán cigeratját illeszt szájába. Rágyújt. — Húszezernél is több nap. A legrosszabbra csak akkor emlékszünk, ha muszáj. — Volt? — Apám a második eszten­dő után kivett a polgáriból... — Aztán meglepték magu­kat egy földosztással. Igaz? — /I kik gondolkodtak, a nincstelenek, akkor is tudták nem mehetnek semmire szer­szám, szekér, állat, s pénz nél­kül. — A tsz-mozgalom sem in­dult jobb előjelekkel. — Szálazzuk kétfelé a dol­got. Negyvennyolcban alapí­tó tagja voltam az abonyi Kossuth Tsz-nek. Elvégeztem a Mezőgazdasági Akadémiát, személyzeti osztályvezető let­tem egy budapesti egyetemen. Kényelmes állásom volt. — Aktatologatás? — Ne ítéljen túl gyorsan. Ezerkilenszázhatvanban hív­tak Abonyba. Haza. — Elnöknek? — Annak. De soha se men­tem volna idegen helyre. — Miért? — Közhely. Itt ismertem az embert, a tájat. — Az elején örültek is per­sze a tsz-esítésnek. — Ahogy gondolja. A közép- parasztok még azt is elfelej­tették hogyan kell beállítani a vetőgépet. Vasárnap templo- moztak. — S ez baj? — Akkor az volt. Szembe­szálltak a közössel. Ellenkez­tek a szocializálással. Egy csomó ember, szerszám, sze­kér, összeterelt kisüzemek, ez volt akkor a nagy-Mezőgazda- ság. — Senkinek sem volt akko­riban könnyű. Könnyebb an­nak lehetett, aki mellé fel­zárkózhatott a közösség, ön az Elnöki Tanács tagja, or­szággyűlési képviselő, s más egyéb funkciók viselője lett. Segített-e e sokféle funkció gazdasági munkájában? — A tsz-től távol eltöltött napokra gondol? Nézze, úgy húsz-harminc nap lehetett évente. A gazdaság remélem nem szenvedte meg: reggel négykor keltem, és este ti­zenegykor kerültem ágyba. — Ez önkizsákmányolás. — Lehet. — Receptnek akkor alkal­matlan. — Nem volt recept az idő tájt. Volt egy alaphelyzet, az Al­föld legaszályosabb vidéke, finom, zsíros, harminc arany­koronás földek. Indulásnak jó is, rossz is. Tavaly a 16. helyen végeztünk az 1320 tsz között. — Igen. Ez elgondolkodtató. A Ságvári Endre Termelő- szövetkezet (a zár számadó közgyűlésükről az 1. oldalon számolunk be) évek óta a leghatékonyabb közös gazda­ságok élvonalába tartozik, vagy ahogy a közgazdasági mutatók egyértelműen jelzik az egy főre jutó tiszta nyere­ség tekintetében országos el­ső lett. Ez az egyik, másfelől azonban kitiltották a mellék­üzemek, félig az állattenyész­tést, s mindent, ami a leg­modernebb. így is beszélnek az irigyek a Ságvári Endre Tsz-ről. — Hosszú évekkel ezelőtt léptünk be a nádudvari ter­melési rendszer tagjai közé. John Deer traktorral szán­tunk, szakosított állattartó te­lepet gesztorálunk. Van egy kicsi iparunk is. Viszont nincs adósságunk, biztosan állunk a lábunkon, s elegendő tartalék­kal a zsebünkben nézünk far­kasszemet meg-megújuló gaz­dasági erőpróbáinkkal. Győré Sándor 1982. május 10-én — mint mindennap an- nakelőtte — kerékpárral haj­tott ki a tsz központi irodájá­ba. Szokása szerint késő estig maradt. Akkor este meglepte valami nagy meleg, s egy fé­GazfSasáfgi fejlettség — fagyasztás! szerkezet (1.) Lépések, váltakozó ritmusban Átmeneti jegyeket és tartós irányzatokat tmefaf • <5 Minden termelő fogyasztó, de nem minden fogyasztó £ termelő, hiszen a kiskorúak, a tanulmányaikat végzők, ^ a megérdemelt nyugdíjukat élvezők népes csoportjaitól £ még vagy már nem várhatja cl a társadalom, járulja- á nak hozzá a fölosztható javak előállításához, gyarapítá- ^ sához. A termelőknek tehát nemcsak önmaguk szfikség- •í ‘leteire kell tekintettel lenniük, hanem bizonyos többie- ^ tek létrehozásával a társadalom egészének szükségletei- ^ re is, ami azonban nem a belátási készségen múlik. A ^ fogyasztás elsődleges meghatározója a termelőerők fej- í lettsége. Magáiwnagatartás Szárazon hangzó megállapí­tás az előbbi, de terveinkben, tetteinkben meg nem kerülhe­tő igazság. Akkor is az, ha té­nyek serege késztétne vitára, hiszen ... Hiszen például ta­valy kétszer annyi megyei la­kos látogatott külföldre, mint 1975-ben, holott 1982-ben, 1981-hez képest csökkent a turisták áradata, a Csehszlo­vákiába indulók száma a fe­lére, az Olaszországot fölkere­sőké a korábbiaknak keve­sebb, mint a kétharmadára esett vissza. Ami szintén nem lényegtelen: a megyéből kül­földre utazóknak a hatvan százaléka saját gépkocsiján vágott neki a messziségnek. Külföldre menni divat. Divat is. Ha futja rá, s mint tények mutatják, telik rá, miért ne utazzon az, akinek ezt diktál­ja a kedve? Mint kérdezős- ködésünk alapján megállapít­hattuk, a külföldre nem elő­ször utazó magyar turisták kö­zött .viszonylag jelentős arányt képviselnek azok, akik nem rendelkeznek önálló lakással, akik háztartásának gépesített­sége alacsony fokú stb., azaz, akiknek a turistaútnál lenné­nek előbbre álló szükségleteik is ... Magánügy? Természete­sen. A megsokszorozódó ma­gánmagatartás azonban már tipikusát jelöl. Népes azoknak az objektív tényezőknek a csoportja, ame­lyek — lényegében automa­tizmusként hatva — a lakos­ság fogyasztását döntő mérték­ben befolyásolják. Ilyen elem egyebek között az ún. infrast­ruktúra — a háttérágazatok — fejlettsége, a foglalkoztatás szerkezete adott területrészen. Mivel ezek folytonosan változó jellemzők, a lakosság fogyasz­tásának összetétele is folyama­tosan módosul, éppen ezért — a mindenkori reális ítélkezés érdekében — külön kell vá­lasztani az átmeneti jegyeket és a tartós irányzatokat. Az előbb említett, nagy ösz- szefüggéseket hordozó ténye­Erdösi Agnes felvétele lig bénulás. Mentő vitte el. Azóta meggyógyult, bár az írás még nagyon nehezen megy. Győré Sándor semmi ér­demlegeset nem gyűjtött. Nincs telke a kanyarban, sem a beltenger mellett. Autót sem vett, hiszen öreg korára csak nem hordoztathatta magát az irodába sofőrrel. Egysze­rűen nem jutott ideje erre. Ma vonul nyugállományba V. B. zőkön túl ugyanis a fogyasz­tás módját olyan, ún. mikro­elemek is alakítják, mint a család demográfiai környezete — az eltartottak száma —, a jövedelmi színvonal, a lakás- viszony, a település jellege, a kulturális igény, a különféle szolgáltatások hozzáférhetősé­ge stb. Fogyasztásunk váltako­zó ritmusában fontos szerepe van tehát az adott körülmé­nyek között megszerezhető és felhasználható javaknak, mert hiszen a kisközségben élőnek lehetnek a nagyvárosban la­kóval azonos igényei, szükség­letei, azok azonos kielégítésére nincsen módja. Ezért megtör­ténhet — szándékosan a vég­letet mutatva fel illusztráció­ként —, az ilyen helyen élő család szabad rendelkezésű jö­vedelmét — mert mások is ezt tették — vagyonba kerülő ke­rítés építtetésére fordítja, míg ugyanez a család a városi la­kóhelyén ennél sokkal értel­mesebb célt lelne. Nagyobb költségek Természetes gyakorlata min­den fogyasztónak és a fogyasz­tás alapegységének, a háztar­tásnak, hogy a szükségleteket rangsorolja, ám ez a rangsor gyakran téves, nem a valós igényekre, hanem a másoknál látott fogyasztási mintákra alapozódik. Majdnem két év­tizede, a hatvanas évek köze­pén a megyében a muríkásosz- tályhoz tartozó háztartásokban elvétve lehetett villamos hű­tőszekrényt látni; száz háztar­tásban mindössze kettő ren­delkezett azzal. Ma ez az arány^ kilencvenegy... A gazdasági fejlődés tömegáruvá formálta ezt a cikket, előállítása, meg­vásárlása — a megyében egy év alatt 13—14 ezer talál ve­vőre — ma egyaránt tömege­sen lehetséges, ám az új igé­nyek valami mást tettek most kívánatossá és gyakran hiány­zó cikké: a fagyasztóládát. Ami a hűtőszekrény esetében természetes folyamat, az nem okvetlen helyénvaló — később kitérünk rá — a gépkocsik megvásárlásánál, tartásánál A gazdasági fejlettség üte­me, az emberi jólét fejleszté­se, a gazdasági egyensúly nem különálló feladatok, hanem szoros egységet alkotnak; a mindenkori körülményeknek megfelelően kell azokat értel­mezni. Ez napjainkban vég­képp igaz. Valójában a világ- gazdasági változások azzal egyenlők, hogy a magyar nép­gazdaság működési feltételei megnehezedtek, azaz: műkő dési költségei nagyobbak let­tek. Ezt nem lehet figyelmen kívül hogyni az előbbi hármas feladat viszonyrendszerének alakításában, azaz most a gaz­dasági egyensúly kap elsőbb­séget — és ez az elsőbbség hosszabb távon is érvényes —, Kedden a nőtanács székhá­ziban ülést tartott a Magya. Nők Országos Tanácsának el­nöksége. A testület összegezte a III. országos nőkonf er encián elhangzott javaslatokat, majd megvitatta és elfogadta az MNOT ötéves munkaprogram ját. A nőtanács továbbra is legfontosabb feladatként kísé­ri figyelemmel a nők élet- és munkakörülményeit. A követ­kező években egyebek közöt' foglalkozik a nők állami és gazdasági vezető munkakörbe helyezésével, az ipari és a mezőgazdasági területeken fi­mert ennek a következtetés­nek az elengedhetetlenségére vezetett a mindenkori — jelen­legi körülményekre alapozott, a lehetőségek és az adottságok összevetésének eredményét tisztelő értelmezés. Nem árt emlékeztetni rá: 8 fogyasztás egyenletes és fo­lyamatos fejlődése — ami 1980-ig tartott, de 1981-ben és 1982-ben is meghaladta a ter­vezettet — a felhalmozás rendkívüli ingadozása köze­pette ment végbe a legutóbbi két évtizedben, a feszültsége­ket azonban — szemben az ötvenes évek gyakorlatával — nem a lakossági életkörülmé­nyek és életszínvonal rovásá­ra próbáltuk meg enyhíteni, megszüntetni. Ez a próbálko­zás azonban táptalajt adott annak a felfogásnak, ami sze­rint vannak külön gazdasági gondok, s van ezektől függet­lenül a fogyasztás... Az élet- színvonal, az életkörülmények megtartásának ilyen lehetősé­gei azonban végesek, tehát be­következik az a határállapot, amikor a gazdasági fejlettség holnapi többje — de még előbb: az elért szint megtar­tása — érdekében a fogyasz­tás némely szerkezeti elemén változtatni kell. Változtatni, mert ezek a korrekciók olyan folyamatok elindítói lehetnek, amelyek hosszabb távon a gazdasági fejlettség magasabb szintjéhez, vele a fogyasztás gazdagabb lehetőségeihez Ve­zetnek eL Háttereiéinek Mindennapos példával élve: a mennyiségi igények kielégí­tésének döntő fontossága volt a gazdasági fejlődés egy sza­kaszában, de ez együtt járt azzal, hogy a késztermékek választékához képest az alap­anyagok minősége romlott. Amikor a mennyiségi telítő­déshez közeledünk — például a rádió-, a televíziókészülékek­nél —, akkor kiderül: a minő­ségi igényeknek azért nem tu­dunk megfelelni, mert hiá­nyoznak a szükséges háttér- elemek. Illusztrációnknál ma­radva, azok a mikroelektro­nikai anyagok, alkatrészek hiányoznak, amelyek már az új szükségleteket elégítik ki. Azaz: amíg a fogyasztásban létrejöttek a másfajta alap­technológiákhoz mért igények, addig a termelésben éppen ez — a gyártási részművelek túl­nyomó többségét magában foglaló aiaptechnológia fej­lesztése — kapta a legkisebb figyelmet; a termelés és a fo­gyasztás kölcsönhatásokrá épülő összefüggéseinek néme­lyike nem teremtődött meg, fontossága « beleveszett a hát­térbe. Ha ezt a lépéshátrányt szeretnénk fölszámolni, akkor a termelésben, a fogyasztásban egyaránt bizonyos intézkedé­sekre — ösztönzésekre és visí- szafogásokra — kényszerü­lünk. Ez , utóbbi kifejezés már azt. is tudatja, hogy ezeknek az intézkedéseknek egv része nem kellemes, de szükségsze­rű, mert elkerülhetetlen, ép­pen a holnapi kedvezőbb hely­zet érdekében Mészáros Ottó Következik: Egyet a kétszer közepesből. zikai munkakörben dolgozó nők szakképesítését befolyá­soló tényezőkkel. Ugyancsak fontos feladatként vizsgálja az időskorúak és a fiatal nemzedék családi, társadalmi helyzetét, szerepét. Az elnök­ség javasolta, hogy az MNOT továbbra is jelentessen meg a nőpolitika megvalósítását elősegítő kiadványokat. A nő­tanács feladatainak ellátását hét munkabizottság segíti. Az elnökség az ülésen el­hangzott javaslatokat a közel­jövőben az országos tanács elé terjesztik. A? MNOT elnökségének ülése Ilik munkakörülményei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents