Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

<7&hw 1983. FEBRUAR 12., SZOMBAT USIYIET A Tel A viv-i lemondás A világ felháborodása rend­kívüli volt tavaly szep­temberben, amikor értesült a szörnyűséges vérfürdőről, amely a nyugat-bejrúti Satila és Szobra palesztin menekült- táborokban zajlott le. Már az első híradások nyilvánvalóvá tették az izraeli katonai veze­tőség felelősségét a történte­kért, hiszen ők engedték be a falangistákat a táborokba, s az izraeli katonák parancsno­kaik utasításainak engedel­meskedtek, amikor lábhoz tett fegyverrel voltak szem-, és fültanúi mintegy másfélezer asszony, gyermek és idős férfi tömegmészárlásának. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hangot ad­va ennek a világméretű tilta­kozásnak hétpontos határozat­ban ítélte el a rettenetes bűn- cselekményt Tel Aviv hivatalos körei eleinte úgy nyilatkoztak, hogy állítólag sejtelmük sem volt arról, hogy mi történik másfél napon át a Bej rútba benyo­mult csapataik szeme láttára. Begin miniszterelnök azt állí­totta, hogy csupán a londoni rádió híradásából értesült a vérfürdőről, s akkor „azonnal magyarázatot kért” Az izrae­li parlament pedig elutasítot­ta hivatalos vizsgálóbizottság megalakítását, a tömegmészár­lás kivizsgálására. A bűncselekményben való Tel Aviv-i cinkosságot azon­ban nem lehetett eltussolni. Izrael történetében eddig so­ha nem tapasztalt módon, négyszázezer ember mozdult meg, s vonult felháborodottan az utcákra és követelte; vizs­gálják ki, hogy mennyiben felelősek a kormányhoz tarto­zó személyiségek a szörnyűsé­ges vérfürdőért. Így a Begin- kormányzat kénytelen volt meghátrálni, s beleegyezni ab­ba, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének vezetésével hivata­los háromtagú vizsgálóbizott­ság kezdje meg ténykedését Majd három és fél hónapinak kellett eltelnie, amíg a bizott­ság nyilvánosságra hozhatta jelentését. Közben persze számtalan kísérlet történt ar­ra, hogy a kormány tagjai hi­vatalos megnyilatkozásaikban fehérre mossák önmagukat, s befolyásolják a bizottság te­vékenységét. A felháborodás hullámai azonban nem csilla­podtak az idő múltával. Bár Tel Aviv, hogy a mészárlás méreteit csökkentse, hivatalo­san 7—800 áldozatról beszélt, de palesztin források ennek többszörösét tették közzé. A bizottság fő ajánlása az volt, hogy Sáron hadügymi­niszternek távoznia kell, de felelősnek találta és megrótta Begin miniszterelnököt és a kormány több vezető tagját. Az izraeli kormányzat először megkísérte figyelmen kívül hagyni a bizottság jelentését. Olyan súlyos belpolitikai vál­ság keletkezett azonban emiatt, amely megingatta Be­gin pozícióit is. Izrael váro­sainak utcáin ismét heves tün­tetések zajlottak le, s követel­ték a kormány lemondását. Ezek után Begin é? kacinetjé- nek tagjai jobbnak látták, ha Saront lemondatják, hiszen attól tartottak, hogy ellenke­ző esetben ez egész kormány belebukhat a vizsgálat ered­ményeibe. Sok kommentátor azonban úgy ítéli meg, hogy a Tel Aviv-i vezetés csupán időt nyert Sáron lemondatásával, hiszen a felháborodás hullá­mai ezután is tovább gyűrűz­nék majd... A. I. Kényszerhelyzetben az izraeli kormány (Folytatás az 1. oldalról.) vizsgálóbizottsági javaslatot. Az ellenszavazatot Sáron ad­ta le. Az ajánlások végrehajtását egyébként a kormány az igaz­ságügyminiszterre, illetve a Kahan-jelentésekben ugyan­csak elmarasztalt Rafael Ej tan vezérkari főnökre bízta. Jeruzsálemben bejelentették, hogy összehívták a kormányzó Likud-tömb vezető testületét. Menahem Begin miniszter- elnök felkérte Mose Arenszt, Izrael washingtoni nagyköve­tét, hogy vállalja el az Ariel Saran távoztával megürülő hadügyi tárcát. A jeruzsálemi rádió közölte, hogy a posztra két további jelölt van, Weiz- man, illetve Mordechai Zippo- ri személyében. Weizman már volt hadügyminiszter, Zippori pedig Sáron helyetteseként szolgált. Tegnap délutáni híradásá­ban a jeruzsálemi rádió már úgy fogalmazott, hogy Ariel Sáron tárcanélküli miniszteri rangot kíván kapni Begin kor­mányzatában. A rádió ezúttal egyetlen egyszer sem utalt a választások lehetőségére, bár kaifói megfigyelők feltételezik, hogy — mivel a vérontásról kiadott vizsgálóbizottsági je­Habib ismét Bejrútban Cél az eszmecsere felgyorsítása Philip Habib amerikai kü­lönmegbízott tegnap Tel Aviv- ból Bejrútba érkezett, hagy megbeszéléseket folytasson Amin Gemajel elnökkel az izraeli—libanoni tárgyalások felgyorsítását célzó új „rende­zési tervéről”. Egyelőre nem ismeretes, hogy az izraeli kormány mi­lyen választ adott az új ame­rikai javaslatokra, a libanoni kormány azonban már előze­tesen elfogadta azokat. A ter­vezetről előbb Menahem Be­gin izraeli miniszterelnökkel, majd tegnap Jichak Samir külügyminiszterrel folytatott megbeszélést Jeruzsálemben az amerikai különmegbízott. A Habib-féle tervezet a meg­állapodás aláírását követő tíz héten belül irányozza elő a Libanonban tartózkodó izraeli megszálló csapatok, illetve a szíriai és a palesztin fegyve­res erők kivonását letés Beginre és egész kor­mányzatára rendkívül terhelő — a kormányfő esetleg „előre­menekül” az általános vá­lasztásokba, ha ehhez meg­kapja koalíciós partnereinek áldását. Tegnap az izraeli Haifában eltemették azt a tartalékos katonatisztet, akinek életét előző este a miniszterelnöksé­gi palota előtt merénylő ké­zigránátja oltotta ki. A rendőrség szerint „magá­nyos tettesről” van szó, aki­nek felkutatása roppant körül­ményes. A kormánypárti tün­tetők közül több embert le­tartóztattak, azután nyomban szabadon bocsátották őket. ★ A Palesztinái Felszabadítási Szervezet szóvivője tegnap Al­gírban üdvözölte Ariel Sáron izraeli hadügyminiszter le- mondatását, de hozzátette: Begin miniszterelnöknek is követnie kell Sáron példáját. Az egész izraeli vezetésnek távoznia kell, mert tevékeny­sége katasztrófális következ­ményekkel jár a palesztinok, sőt maguk az izraeliek számá­ra is — mondta a szóvivő. Nyugatnémet választási kampány Schmidt ellenzi a koalíciót A Német Szociáldemokrata Párt egyetlen más párttal sem kíván koalícióra lépni a már­ciusi, országos választás után A Komszomcl KB moszkvai tanácskozása Javítani kell a munkafegyelmet A gazdasági feladatok vég­rehajtásában való részvétel és az ifjúság eszmei-politikai ne­velése voltak a napirendi pontjai a Komszomol Központi Bizottsága tegnap megtartott teljes ülésének. Viktor Misin első titkár elő­adói beszédében, és az azt követő felszólalásokban a résztvevők hangsúlyozták, hogy a munkafegyelem erősí­tésében és a kapott feladatok minél magasabb szinten törté­nő végrehajtásában alapvető szerepük van a munkahelyi kollektíváknak és a Komszo­mol alapszervezeteinek. A központi bizottság felmen­tette tisztségéből Dmitrij Fi- lippovot, a Komszomol KB titkárát, a KB irodájának tagját, aki a jövőben más párt­feladatot lát el. Helyére meg­választotta Joszif Ordzsonikid- zét, a Grúz Komszomol KB első titkárát. Eltérő kaki-iráni hadijelentések Súlyos harcok a frontokon Az iraki csapatok az elmúlt nap során kemény ütközetben csapást mértek az iráni erők­re az iraki—iráni frontvonal déli részén, Miszan tartomány­ban — jelentette aiz iraki fő­parancsnokság legutóbb ki­adott közleménye. Az ütközet során az iráni erők 3140 embert veszítettek, több százan megsebesültek, vagy fogságba estek. Az ira­kiak megsemmisítettek 18 irá­ni harckocsit, több tucat pán­célozott szállítójárművet, te­herautót és felszámoltak több lőállást. Az iráni tüzérségi erők folytatták Baszra, Mon­dáit és Zurbatija iraki városok lövését A teheráni rádió és az irá­ni hírügynökség jelentette, hogy az iraki—iráni front dé­li részén, az iraki állások el­leni támadás során az irániak megöltek vagy megsebesítettek 2500 iraki katonát, a sebesül­tek többségét foglyul ejtették. Teljesen megsemmisítettek hat iraki zászlóaljat. Az irakiak 40 harckocsit, valamint páncé­lozott szálilítójárművet vesz­Csak rövidín... OLASZORSZÁG különböző részéből érkezett fiatalok tíz­ezrei tüntettek tegnap Ná­polyban a maffia és a camor- ra ellen. A kereskedők és a kisiparosok két héttel ezelőtti sztrájkja után a különféle tár­sadalmi és politikai szerveze­tek nevében tiltakozó tömegek elsősorban a szervezett bűnö­zés felszámolását és az ország más részeire való továbbter­jedésének megakadályozását követelték. FELIPE GONZALEZ spa­nyol miniszterelnök országa belépését a NATO politikai szervezetébe „visszafordítha­tatlan folyamatnak” minősí­tette. Ugyanakkor rámutatott, hogy a katonai integrációt le­állították. Az erről rendezen­dő népszavazás időpontját még nem rögzítették, lehet hogy egy, lehet hogy két éven be­lül kerül sorra. tettek, továbbá az iráni lég­védelem lelőtt hat iraki repü­lőgépet — közölte az iráni fegyveres erők és az iszlám forradalmi gárdisták egyesí­tett főparancsnoksága által nyilvánosságra hozott közle­mény. — jelentette ki Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár, az SPD elnökhelyet­tese. Schmidt a következőképpen indokolta ezt a döntést: a CDU—CSU és az CPD nagy- koalíciója egyet jelentene „a tűz és a víz” elegyítésével. Az FDP hosszú ideig nem jön szövetségesként számításba az SPD számára — mondta Schmidt —, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszternek, az FDP elnökének valójában már semmi súlya sincs a nyu­gatnémet politikai életben. A szociáldemokrata vezető még az FDP-nél is „rosszabbnak' nevezte a zöldeket, akik — szerinte — nem hajlandók vál­lalni a kormányzással járó fe­lelősséget. Hans-Jochen Vogel, az SPD kancellárjelöltje azért szállt síkra, hogy mindkét katonai szövetségi rendszer csökkentse fegyverkezési kiadásait, és az így felszabaduló, hatalmas ösz- szegeket fordítsák a gazdasá­gi élet fellendítésére. Willy Brandt, az SPD elnöke újólag határozottan visszauta­sította azokat az uniópártok­tól származó híreszteléseket, amelyek szerint a tőkések a beruházások megtagadásával és tőkéjük külfödre való me­nekítésével válaszolnának az SPD esetleges választási győ­zelmére. Púja Frigyes párizsi látogatása Befejeződtek a tárgyalások Púja Frigyes külügyminisz­ter tegnap befejezte párizsi látogatását és a késő délutáni órákban hazaindult Budapest­re. A magyar külügyminiszter tegnap Pierre Joxc-szál, a szocialista párt nemzetgyűlé­si csoportjainak elnökével foly­tatott megbeszélést, majd Pierre Joxe ebédet adott tisz­teletére. Az ebéden részt vett dr. Bényi József párizsi ma­gyar nagykövet és J cques Lecompt, budapesti francia nagykövet. Púja Frigyes délután Jean- Louis Bianco-nál, az Elysée- palota főtitkáránál tett láto­gatást. Madridi konferencia Halvány remény a megegyezésre Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó tegnapi plenáris ülése csak néhány percig tartott. Az ér­dekelt küldöttségek képviselői ugyanis — a madridi találko­zó történetében szokatlan mó­don — még a kezdés előtt megegyeztek abban, hogy mindkét oldalon eltekintenek a már feliratkozott felszólalá­sok elmondásától. Ezt a meg­állapodást a plenáris ülés is jóváhagyta. A küldöttségek elhatározták, hogy a következő időszakban a különböző bizottságokban folyó munkákra összpontosíta­nak. Előtérbe helyezik a záró­dokumentum-tervezet szövegé­nek végleges megfogalmazását, közös erőfeszítést tesznek a még nyitott kérdések megoldá­sára, a továbbra is fennálló lé­nyegi véleménykülönbségek áthidalására. A megállapodás alapja az, hogy az általános témákkal foglalkozó beszédeket vegyék le napirendről és minden erőt a tervezet szövegezésére össz­pontosítsanak. Ennek megfe­lelően a hangsúlyt a plenáris ülésekről a delegációvezetők nem hivatalos megbeszélései­re helyezik át, ahol kötetle­nebb formában cserélhetnek véleményt. Ez, valamint a keddi plená­ris ülésen érezhető béküléke- nyebb hangvétel egyes megfi­gyelők szerint „halvány re- ménysugárt” jelent az esetleges megegyezésre, de a remény azért halvány, mert az alap­vető véleménykülönbségek nem változtak. Holnap elnökválasztás lesz Ciprus szigetén Szpirosz Kiprianu az esélyes A vasárnapi ciprusi elnök- választás előtt tartott közvé­leménykutatás szerint Szpirosz Kiprianu elnöknek esélye van rá, hogy már a választások el­ső fordulójában újraválasszák Ez az elnökválasztás lesz a harmadik a szigetország füg­getlenségének 1960-ban tör­tént kihirdetése óta. Kiprianu mostani jelölését saját pártján, az 1981. májusi parlamenti választásokon a szavazatok 18 százalékát el­nyert Demokratikus Fárton (DIKO) kívül támogatja a szigetország legbefolyásosabb politikai pártja, a Ciprusi Dol­gozó Nép Haladó Pártja (AKEL) is. A két évvel ez­előtti parlamenti választáso­kon a kommunista AKEL' a legtöbb szavazatot kapta (33 százalékot), a DIKO pedig az ország harmadik legnagyobb pártja. Bush és Shultz visszatért Washingtonba Egyidejű beszámoltatás Kéthetes távol-keleti körút­járól csütörtökön este vissza­érkezett Washingtonba Geor­ge Shultz amerikai külügymi­niszter. Shultz Japánban, Kí­nában, Dél-Koreában járt, majd az Egyesült Államok délkelet-ázsiai nagyköveteivel tanácskozott Hongkongban Útban Washington felé rövid időre mégegyszer megszakítot­ta útját Tokióban, hogy a ja­pán vezetőket tájékoztassa pe­kingi és szöuli látogatásának eredményeiről. Reagan elnök tegnap egy­idejűleg fogadja „beszámolta­tás” céljából az európai kőr­útról hazatért Bush alelnököt és Shultzot. A külügyminiszter legfon­tosabb célját, az amerikai— kínai ellentétek enyhítését nem érte el. A BARÁTSÁGUNK MÉRFÖLDKÖVEI Cikkünk szerzője a Szovjetunió RSse, aki részt vett a Budapest felszabadítá­sáért folytatott harcokban, majd újság­író, a Fáklya főszerkesztője volt hazánk­ban. Jelenleg az APN vezető szerkesztője Moszkvában. E napokban széleskörűen emlékez­nek meg a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói az 1948. február 18-án Moszkvában aláírt első szovjet—magyar barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évfordulójáról. Visszaemlékezve e neves jubileumra, mely valóban történelmi fordulóvá vált, sok minden jut eszembe: a Magyaror­szág felszabadításáért folytatott nehéz harcok, melyekben a szovjet hadsereg tisztjeként magam is részt vettem, majd a háború után újságíróként a Magyar Népköztársaságban töltött évek. Visszaemlékszem a budapesti csepeli kombinátban tett utolsó látogatásomra és a vállalat pártbizottságának titkárá­val folytatott beszélgetésemre. Beszél­getőtársam a kombinátot és a Szovjet­uniót összefűző számtalan szálról be­szélve megemlítette, hogy a csepeliek és a fiatal szovjet köztársaság közötti barátság még 1919-ben született, almi­kor Lenin és Kun Béla a Vörös Csepel rádióállomás útján váltott táviratot. „E barátság proletár internacionalista szelleme — amint hangsúlyozta a párt- bizottság titkára —, különösen kifeje­zően mutatkozott meg, miután a szov­jet hadsereg 1945-ben felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól. A szovjetek segítettek a csepelieknek is, hogy rövid idő alatt helyreállítsák vállalatukat és megszervezzék a terme­lést. A Szovjetunió az ezt követő évek­ben legmegbízhatóbb és leghűségesebb partnerünk maradt”. Ahogy beszélgetésünk egyre jobban kibontakozott, lelki szemeim előtt meg­jelentek a háború utáni első napok Magyarországon. A szovjet katonai pa­rancsnokságnak bonyolult problémákat kellett megoldani. Élelmeznie kellett az éhes embereket, helyre kellett állítani a vízszolgáltatást és a közlekedést, meg kellett teremteni az átkelés lehetőségét a Dunán, megszervezni az emberek normális életét. A szovjet katonák a magyar hazafiakkal, mindenekelőtt a magyar kommunistákkal közösen ener­gikusan hozzáfogtak e halaszthatatlan feladatok megoldásához. Ugyanebben az időben a Szovjetunióból — amely ezekben a napokban maga is'jelenté­keny gazdasági nehézségekkel küzdött —, Magyarország címére vetőmaggal, élelmiszerrel, igavonó állatokkal, szén­nel, gyapottal, gyári és üzemi felszere­léssel rakott vagonok indultak útnak. Az első szovjet—magyar kölcsönös áruszállítási egyezményt 1945. augusztus 27-én írták alá, majd két év múlva a Szovjetunió és Magyarország hosszú- lejáratú egyezményt kötött az árufor­galomról és a kifizetésekről. Ez nem­csak nagy, de minőségileg új lépést je­lentett a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésében. M indez azonban afféle előkészítése volt az 1948-as évnek. Az ekkor kötött szerződés kiemelkedő sze­repet játszott a szovjet és a magyar nép barátsága sokoldalú megerősítésé­ben. Megvetette az alapját az új típusú kapcsolatok fejlesztésének, hatékonyan elősegítette a kommunizmus és szocia­lizmus fejlesztését országainkban. E dokumentum legfontosabb alapelveit fejlesztették tovább az 1967. szeptem­ber 7-én Budapesten aláírt új barátsá­gi. együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésben. Ez tükrözte a szovjet—magyar kapcsolatok fejlesz­tésének megnövekedett lehetőségeit, és új távlatait, amelyekre ma a teljes bi­zalom, a nézetek és tettek egysége jel­lemző. Az első kereskedelmi szerződés óta. hihetetlen mértékben növekedtek a Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok. A Szovjetunió és Magyarország közötti áruforgalom .1947 végin 30 millió rubel volt, 1982- ben pedig meghaladta a 7 milliárd ru­belt. Magyarország külkereskedelmének egyharmadát a Szovjetunióval bonyo­lítja. A Szovjetunióba irányuló magyar export, az ország nemzeti jövedelmé­nek 15—17 százalékát adja. Az export

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents