Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM. 34. SZÁM 19S3 FEBRUÁR 10., CSÜTÖRTÖK Gelkéból Delta Alkalmazkodik a kisvállalat Váfciszo'Wlc az illetékesek Hogy tisztább legyen a város Mi tagadás: az egykori Gel- k,a gyakran szerepelt lapunk panaszrovatában, az Olvasóink fórumán, hasonlóan a többi kereskedelmi, közlekedési, szolgáltatási céghez. Az is köz­tudomású viszont, hogy az utóbbi időkben mindenütt új formákkal kísérleteznek, gon­doljunk csak a szerződéses üz­letekre, a megélénkülő vál­lalkozásokra vagy a legutóbbi két városi példára: kisválla­lat lett az egykori Afit és a Gelka-szerviz. A döntés előz­ményeiről, indokairól, az át­szervezés körülményeiről és a tervekről Temesvári Lajostól, a ma már Delta, Gödöllői Ta­nács Szolgáltató Vállalata név­re hallgató szerviz vezetőjé­től érdeklődtünk. Gondok között — Az átszervezés fő öka, hogy a korábbi nagyvállalat nem volt képes a kellő ru­galmasságra. Csak egy pél­da: volt. hogy alkatrészhiány­ra hivatkozva kellett vissza­utasítani megrendelőinket, holott akár itt a városban be­szerezhettük volna a hiányzó anyagot. De a Gelka vállalat megkötötte a kezünket, csak az általuk kijelölt nagykereske­delmi partnertől vásárolhat­tunk. S ha ott nem volt, te­hetetleneknek bizonyultunk. A kisebb, a helyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó szerve­zettől a szolgáltatás korszerű­sítését remélik, az ágazat irá­nyításától. Ezt a reményt természetesen itt a helyszínen, a többi között a gödöllői daliásoknak kell valóra váltaniuk. S ha egé­szen őszinték akarunk lenni: egyelőre nem a legkönnyebb helyzetben. Ahogy az igazga­tó elmondta, már az átszerve­zés idején is több volt a gond a kelleténél s jó néhány má­ra is megmaradt. Az egyik ilyen, hogy január elsejével, egyik napról a má­Ha nincs is igazi tél, azért csak kevesebb a munka a fa­lusi portákon. Hiába tűz né­ha annyira biztatóan a téli napsugár, a határ még alszik, s csak a legszorgalmasabbak és legtürelmetlenebbek kezd­ték meg a munkát a fóliák alatt, de ők is azzal a mondás­sal: vagy sikerül, vagy nem a korai indulás! Nem csoda hát, ha gyakoribb a vendégeskedés, ha ismerősök, barátok meglá­togatják egymást, s néhány pohár bor mellett tervezgetik a holnapot vagy idézik a múl­tat. Így vetődtem el Bányánsz- ki András nyugdíjashoz, hogy néhány közös ismerőssel együtt, minden előzetes prog­ram nélkül, jószívvel beszél­gessünk. Jósjcbk Azt a társaság legidősebbje mesélte el, mennyi és milyen módon hozzák tudomásunkra a jelek, hogy vendég érkezik. Vendéget jósol a tűz zenéje, a könyök beverése, a macska mosdása, a kakas kukoréko­lása, a harkály kopogtatása. Ezzel a felsorolással elindult a beszélgetés arról, hogy a né­pi vendéglátás milyen cere­móniája alakult ki az elmúlt évszázadok alatt. A korán sötétedő téli esté­ken a falba rakott masinát ül­te körül a család. A szegény­ség még azt sem engedte, hogy a petróleumlámpa hal­vány világítását használják. A masina karikáját emelték le, s annak a lobogó lángja járta táncát a fehérre meszelt falon, így adott némi világos­ságot. Az érkező vendégek az síkra lett önálló a cég. S mert a vagyonmegosztás csak már­ciusra várható, jelenleg min­den költséget, beleértve a munkabért is, a napi teljesít­ményekből kell kigazdálkodni. Megnyugtató viszont, hogy az első fizetésnapon nem volt gond, s ha netán márciusig mégis a ikellőnél kevesebb len­ne a tőkéjük, kivételesen bankhitelért is folyamodhat­nak. Szoláltatás, felújítás Nem ment zökkenők nél­kül a vezetők kiválasztása. Tudni kell, hogy egy ilyen önállósodás a korábbi köz­ponti teendők decentralizálá­sával jár, vagyis saját gazda­sági és műszaki vezetőre, meg­felelő adminisztratív személy­zetre van szükség. Mára ez sem gond. Inkább az, hogy az optimális működéshez egyelő­re kevés a technikusi létszám, Most húsz, de az év felére harminc, az év végére pedig legalább ötven fő a cél. A profil nem változik: a gyengeáramú részlegben ez­után is minden típust vállal­nak televíziókból, rádiókból, lemezjátszókból és magneto­fonokból. Az erősáramú rész­leg a gazdája a porszívóknak, a mosógépeknek, bojlereknek, vagyis az összes háztartási gépnek. Az alkatrészellátás­ban javulást várnak: — A Gelka továbbra is fennmaradt, mint termelő­eszköz-kereskedelmi vállalat, amely tíz referenciaszervizt is üzemeltet. A Gelkán keresztül kapcsolódunk a régi alkat- résziellátókhoz, de rajtuk kí­vül bárkitől és bárhonnan be­szerezhetjük a hiányzó anya­gokat, ahol számlát kapunk. Nem mindegy azonban, hogy milyen aránvban, hiszen en­nek gazdasági, gazdálkodási következményei vannak. Mint ahogy az is gazdasági megfontolás, hogy csuDán a szolgáltatásból aligha fog tud­udvaron köszöntek, ott vár­ták, hogy a házigazda elébük menjen, aki szíves szóval in­vitálta a látogatókat a szobá­ba. Közös pohárból A férfiak kezet fogtak, de az asszonyoknál ez nem volt szokás. A széket a gazda kí­nálta, viszont a gazda felesé­ge törölte le — bár erre nem sok szükség volt — a kötényé­vel. Bor került elsőnek az asz­talra, de mindenkit egy po­hárból kínáltak, az járt körbe. Az asszonyok szégyenkezve utasították vissza a kínálást, nekik nem illett más szeme előtt szeszes italt fogyasztani. A pohár a férfiak között járt kézről kézre. Egészségünkre! — mondta az ivásban éppen soros. A többiek visszaköszön­tek: Egészségedre! Az ételek sora szegénységre vallott. A hétköznapi vendé­geskedés alkalmával legfel­jebb pogácsát kínáltak, eset­leg aszalt szilvát, diót. De voltak , az alkalomhoz illő hagyományos ételek is, igaz, ezeket rendszerint a szűkebb rokonság részére tálalták je­les ünnepeken. Újévkor töltött káposzta, farsangkor fánk vagy herőke, húsvétkor sonka, kolbász, pünkösdkor a marha­hús adta meg az ételsor jelle­ni megélni a kisvállalat. Ezért a későbbiekben alkatrészfel­újítással szeretnének foglal­kozni, elsősorban az aszódi részlegükben, ahol elegendő helyük lenne erre. Hiszen a gödöllői kirendeltség nagyon kicsi, zsúfolt. Más szellemben Ami pedig a város és a já­rás közönségét, a mostani és leendő ügyfeleket elsősorban érinti: a meglévő szolgáltatá­saikat javítják, s újak beve­zetését tervezik. Továbbra is szorgalmazzák az átalánydí­jas szerződéseket, ezzel min­denki jól jár. Szeretnék meg­szervezni a gyorsszolgálatot is. Munkanapokon reggel nyolctól este ötig tartanak nyitva, szombaton reggel nyolctól déli tizenkettőig. A kiszállásokat Gödöllőn napszakra vállalják, s itt es­tére is elfogadnak megren­deléseket. A községekben leg­feljebb a napot tudják meg­adni előre, de mindenki bi­zalommal lehet a szerelők iránt: a szomszédokat is meg lehet kérni engedjék be a műszerészeket. Az új, most formálódó szellemre jellemző, hogy az igazgató maga hívta fel a fi­gyelmet a megrendelőnek ar­ra a jogára, hogy ha a meg­állapodott időszakban nem érkezik meg a szerelő, köve­teljék az ilyenkor járó nyolc­van forintnyi kártérítést. Nagy próba előtt áll a Del­ta. Az átalakuláshoz sok se­gítséget kaptak a városi pártbizottságtól, a tanácstól, a banktól. Viszont kemények a feltételek is: most fél év pró­baidő következik, aztán a har­madik negyedévben már nem szabad veszteségesnek lenni, mert különben feloszlatják a céget. Reméljük, hiszen sok­sok ügyfél érdeke: a Delta ki­állja a próbát. gét, ami természetesen csalá­donként változhatott, hiszen egyesek újévkor kocsonyával, karácsonykor meg éppen disz­nótorossal kínálták a vendé­geket. Akik most üljük körül az asztalt, valamennyien részt vettünk az elbeszélésekkel fel­idézett régi-régi baráti, csalá­di vendégeskedéseken. A ma bősége, a gazdagon terített asztal, meg a szervírozás kul­turáltsága egyaránt jókedvre derít valamennyiünket, s ha nem is mondjuk, szavak nél­kül is egyre gondolunk: de jó, hogy mára minden megválto­zott! Csillár égői árasztják reánk a fényt, külön pohara van minden jelenlévőnek, kés- sel-villával fogyasztjuk a va­csorát, és új tányért, evőesz­közt kapunk a süteményhez. Pedig ma nincs is íjnnep, csak egy egyszerű hétköznap este. Égett llbatoll Peregnek a szavak, csattog­nak a történetek, amelyek évekkel vagy éppen hetekkel előbb estek meg, és hoztak örömet vagy okoztak bánatot. Mindenki emlékszik valamire, amit a múltba vesző hónapok megszépítettek. Hallgatom a mesét. — Nagyanyám február 2-án, Máriabesnyőn lakó olva­sóink panaszolták, hogy a vas­útállomás és a patak közötti terület, valamint a temlom mö­gött a Szárító-puszta felé ve­zető út melletti mező a vá­ros szeméttelepe lett! Még az üzemek is ide hordják hulla­dékaikat. Hol itt a Köjál és az egészségügy? A területet köz­refogja a vasút és a 30-as út. Nem túl esztétikus látvány! Visszaélés, ellenállás Molnár Árpádné, a gödöllői városi tanács műszaki osztályá­nak főelőadója mondja: — A tarület illegális sze­métlerakodó volt. A múlt idő használata nem véletlen. Fel­töltés céljából néhány vállalat­nak engedélyeztük a törmelék lerakását, kihordását. Sokan azonban visszaéltek ezzel a kedvezménnyel és szemetet, illetve háztartási hulladékot is kiszállítottak. Ugyanez a hely­beliekre is vonatkozik, mert ők is sok lim-lom lerakásáért felelősek. — Sajnos ezen a területen a szervezett szemétfuvarozás is nagy ellenálásba ütközik. Érdekes módon a lakók felfi­gyeltek a vállalati gépkocsik­ra, de még egyszer sem for­dult elő, hogy azok rendszá­mát felírták volna! A városi tanács intézkedett a környék megtisztításáról! — Úgy tudjuk, több, ehhez hasonló illegális szeméttelep is található Gödöllőn. — Sajnos, így igaz! A helyi Városgazdálkodási Vállalattal együtt nagy köztisztasági ak­cióba kezdtünk. Megtisztítot­tuk a Babati út melletti terü­letet, és az Űrréti-tó környé­két is. Egyetlen számadat: a Babati útról 700 köbméter hulladékot szállítottunk el. Rengeteg szemetet helyben semmisítettünk meg. — Tapasztalatai szerint med­dig tart a tisztaság, a rend a fent említett helyeken? — Szomorú, de nem sokáig. Február másodikén délelőtt az Űrréti-tó környékén helyszíni szemlén vettem részt. Minden rendben volt. Munkaidő után arra mentem és már egy fu- varnyi szemét csúfította a környéket. Ezeket az akciókat költségvetésünkből a köztisz­taság terhére kell, hogy írjuk. Ez a keret azonban véges. Jobban kellene vigyáznunk városunk tisztaságára! Ami hátramarad — Gödöllőn járva-kelve megállapítható, hogy nemcsak a fenti környékek szemetesek. — Magam is így tapaszta­lom. Egyetlen példát szeretnék mondani a számtalan közül. Az Illés István út melletti árok is tele van szeméttel. gyertyaszentelő napjának dél­utánján tizenegy pogácsát ra­kott a tepsibe. Ennyien vol­tunk a családban. Minden po­gácsának megjelölte a tulajdo­nosát, aztán libatollat szúrt a közepébe, s a tepsit betolta a forró sütőbe. Akinek a tolla előbb megég, mint ahogyan a pogácsa megsült, azt ebben az évben kikísérjük a temetőbe. Hogy rettegtünk, hogy féltünk! Társaságunk vidáman nevet a történeten, pedig azon a ré­gi-régi februári napon belere­megtünk a veszélybe. A házi­gazda ismét az egykori ven­dégeskedésekre tereli a szót. Meghitt órák — Bizony, ha a vendég jól érezte magát, nem akart a vendégeskedésnek vége sza­kadni. Azt mondták: Nem jöt­tünk hívatlan, nem megyünk küldetlen! — s erre a férfiak legtöbbször a pincébe indul­tak. Az asszonyok kezében szaporán pergett az orsó. Koccintunk, s nóta nélkül is maradunk tovább, mert tud­juk, nincs értékesebb a baráti beszélgetések meghitt óráinál, amikor okos gondolátokat ru­ház fel a szó, amikor a tele­füstölt szobában sokáig hall­gattunk, és közös sorsunk dal­lamát halljuk a némaságból. Fercsik Mihály — Egy-egy beruházás elké­szülte után nagy rendetlenség, gödrök, buckák, árkok marad­nak vissza. Tudjuk, hogy ez magyar betegség, de legalább Gödöllőn nem kezdhetnénk hozzá gyógyításához? — A Ganz Árammérőgyár­ban dolgozók nyilván az Er- zsébet-parki HÉV-megállóra gondolnak. Igazuk van! Jelen­leg, mint tapasztalhatják, a hiánypótlási munkákat vég­zik. Nem akartuk, hogy a te­reprendezési munkák hiánya miatt késsen az átadás! Az AFIT-szerviznél megtévesz­tő lehet, hogy még csak most hordjuk el a földet, de ennek gazdasági okai vannak. A rézsútos területről szárma­zó anyagot jól tudjuk haszno­sítani a Dózsa György út épí­tésénél. — Máriabesnyőn a Harmat utca melletti árok évek óta is be van temetve. Csapadékos idő esetén a patakba folyik a víz. Most az utcán áll a sár. Vajon meddig? — Nem sokáig! A Város­gazdálkodási Vállalattal rend- behozatjuk az árkot. Hetente egyszer? Hasonló kérdéseket tettünk fel Kiss Józsefnek, a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat igazgatójának is. Sók helyen igen jelentős összegért meg­épülnek a kövezett járdák. A bos-enenkarok, valamint zene­karok járási szemléje a bagi Dózsa György Művelődési Központban befejeződött és a zsűri eredményt hirdetett, Svella Pál, aki elmúlt már hetvenéves, a gyermektalál­kozó legboldogaDb embere volt. Könnyes szemmel állt citerásai gyűrűjében. — úgye, érdemes volt? — kérdezte a pajtásokat, akik most már megértették, hogy a kemény és rendszeres próbák­ra elsősorban az ő érdekük­ben volt szükség. — Szeptemberben kezdtük a közös munkát — mondta Svella Pál —, és alig fél esz­tendő alatt tanultak annyit a gyerekek, hogy a bagi úttö­rőcsapat és a művelődési központ gyermek citerazene- kara a mai bemutatón arany okleveles lett. A zsűri tagjai elmofidták. gondos volt a dalok kiválasz­tása, egységes a hangszerek hangolása, és fegyelmezett, a dalok stílusához alkalmaz­kodó a pajtások játéka. Hal­lották a szülők is a jó hírt, s azonnal vállalták: a megyei versenyre, amelynek Abony ad helyet, megvarrják a fiúk­nak a hagyományos fehér bő ujjú inget, a lányoknak a pruszlikot. Természetesen nemcsak a bagiaknál volt nagy az öröm. Az aszódi zeneiskola úttörői­nek Búzavirág népi zenekara szintén arany okleveles lett, s így ők is utaznak az abo- nyi megyei bemutatóra. A ze­nekarnak nemcsak a muzsiká­ját, de a kis zenészek énekét is dicsérték a szakemberek, tapssal jutalmazták a hallga­tók. összemelegedtek bagi vendéglátóikkal. Ha a tánco­soknak kíséretre lesz szüksé­gük, s a saját zenekar nem tud ott lenni, szívesen beug­ranak helyette. A szadai citerások bronz oklevelet, a veresegyháziak pedig emléklapot kaptak. Kár, hogy az előző évekhez viszo­nyítva csökkent a versenyben részt vevő úttörőzenekarok száma. Hiányoztak a sok éven át élvonalba tartozó galgahé- víziek, hévízgyörkiek, galga- mácsaiak, és még folytathat­nám a sort. Az énekkarok mezőnye is szegényesebb volt a megszo­kottnál. Bag, Túra, Veresegy­ház, Kerepestarcsa és Pécel kisdobosai, illetve úttörői kép­viseltették magukat. Néhány olyan kórus is távol maradt, amelyik részvételi szándékát előzőleg a rendezőknek beje­lentette. Ha minden jelentke­ző megérkezik, akkor is hiá­nyos a kép. Pedig a gyerekek szeretnek énekelni, ezt érez­tük ezen a versenyen. A László Domokosné által vezetett nyolcvankét tagú ve­resegyházi kisdoboskórus természet azonban lassan, de biztosan visszahódítja a tőle rabolt területet. Két oldalon fű és gaz borítja a szorgos munkák gyümölcsét. — Ezen a helyzeten sürgő­sen változtatni kellene. Gö­döllőn az elmúlt évben is több kilométer járda épült. Nagyon sok társadalmi munkával. A karbantartásról sem lenne szabad elfeledkeznünk. Ezen a téren sokat tehetnének a tár­sadalmi szervezetek, legtöbbet azonban a város lakói. — Vállalatunk igyekszik min­den a tanácstól kapott meg­bízatást becsülettel elvégezni. Néhány rajtunk kívül álló probléma nehezíti munkánkat. A létszámhiányon kívül csak kettőt említek. A járdaseprő és mosógépeket csak tőkés ex­portból tudnánk beszerezni. A szocialista országokban nem gyártanak ilyen, számunkra igen fontos berendezéseket és egyre kevesebb a köztisztaság céljaira felhasználható állami támogatás is. — A Stromfeld-sétányon na­gyon szemetes az árok. Sok ember fordul meg erre napon­ta. Legalább a forgalmasabb és kiemelt területeken jobban kellene vigyázni a rendre és tisztaságra! — Ez is igaz, a Stromfeld- sétányon yiszont csak heti egy alkalommal seperhetünk. Sződi Sándor arany oklevelének odaítélésé­ben egységes volt a zsűri. Az úttörőkórusok kategóriájában arany oklevelet kaptak a Já­voriné Virányi Éva tanárnő vezette túrái, ejzüst oklevelet a péceli és bronz oklevelet a bagi úttörő-énekkarok. A ke- repestärcsaiak emléklapot ve­hettek át, meg a zsűri bizta­tó dicséretét. Aki félti járásunk elismert énekkultúráját, akinek kedves az itt élő gyerekek vidám da­la, az megtalálhatta ezen a gondosan szervezett találko­zón a következő évek felada­tát: erősíteni kell a gyermek- kórusokat, biztosítani szá­mukra a megfelelő szakem­bert, a szakmai segítséget és a felkészülés lehetőségét. F. M. Holnaptól Az agyaggyerek A nagy sikerű televíziós filmsorozat nyomán a szerzők: Pálmai Katalin és Németh Ilona vezetésével öt foglalko­zásból álló sorozat kezdődik, február 12-én, szombaton 15 órakor a gödöllői művelődési központban gyermekek szá­mára. Az első foglalkozás cí­me: Az agyaggyerek. A részt­vevők először levetítik a fog­lalkozásokhoz kapcsolódó filmsorozat, Az agyaggyerek című epizódját, majd ők is el­készítik a mese szereplőinek agyagfiguráit. A stop programja Február 10-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Ránki Dezső Kossuth-díjas művész zongoraestje, 19 óra­kor. A magyar mezőgazdaság feladatai a VI. ötéves tervidő­szakban. Előadó: dr. Soós Gá­bor nyugalmazott államtitkár, 14 órakor. A mezőgazdasági szabadegyetem előadássoroza­ta a színházteremben. Rocktörténeti klubnap, 19 órakor a 202. sz. szakmun­kásképző kollégiumi klubban. Lehetetlen tárgyaink ’83 cí­mű kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. iBff MoITeímI A nagy medve fiai. NDK­kalandfilm felújítása, csak 4 órakor! A postás mindig kétszer csenget I—II. Színes, szinkro­nizált amerikai film. Csak 6 órakor! Kétrészes film, csak 16 éven felülieknek. ISSN om—1957 (Gödöllői Hírt G. Z. Szegénységből bőségbe A vendéglátás szertartásai Kisdobosok, úttörők Zenészek és énekkarok Amikor az úttörő- és kisdo-

Next

/
Thumbnails
Contents