Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1383. FEI5RTTÄR 9.. SZFRDA íkMmÍOP Kísérleti kukoricáit Huszonötezer kisparcellán A hazai kukoricanemesítés egyik központjában, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze­tében végeztek a kísérleti par­cellák tavalyi termésének ér­tékelésével. Az idén tavasszal ötven hek­táron, csaknem huszonötezer kisparcellán vetik el a kipró­bálásra szánt fajták, fajtaje­löltek magját. A nemesítők célja, hogy a hazai s a nem­zetközi kutatási eredmények felhasználásával olyan kukori­cákat állítsanak elő, amelyek nagy hozamúak — tíz tonná­nál többet teremnek hektáron­ként —, energiatakarékosak, a betegségeknek ellenállók, s jól alkalmazkodnak a különböző természeti viszonyokhoz. Tanácsi dolgozóknak Klubélet „Ismerjük meg egymást job­ban — minden ember érde­kes!” — Hirdeti a meghívó, melyet a pomázi tanács dol­gozói kaptak némrégiben. Ha nem tudták volna, hogy hová hívogatják őket, akkor is hí­zelgő lett volna a feltételezés — akad valaki, aki érdekesnek találja a tanácsi ügyintézőket! A meghívó szerzője nem osto­rozással kezdi: tanuljatok, mű­velődjetek, ne hagyjátok, hogy idő előtt elveszítsétek érdeklő­déseteket a világ iránt! Ehe­lyett kikapcsolódást, szórako­zást ígér: „Hagyd a gondot, problémákat, biztos jól jogod érezni magad!” A tanácsi dolgozók klubjá­nak kitűnő pedagógiai érzék­kel megáldott kitalálója Be- cze Jánosné építőmérnök. — Jó itt nálunk a társaság, szeretünk együtt lenni, ennek ellenére sose jártunk össze. Az ősszel elmentünk néhányan egy közös kirándulásra, ami nagyon jól sikerült, de a tál beálltával ezt sem tudtuk folytatni. Ezért jutott eszembe ez a klub. — Milyen programot állított össze csalogatónak? — A műsort együtt találtuk ki Balogh Gyula kollégámmal. Minden szerdán más nép iro­dalmával, zenéjével ismerke­dünk, teljesen önkéntes ala­pon. Múlt héten a német iro­dalomból válogathattunk, min­denki behozta a kedvenc ver­sét, lemezét. Tizenkét költőről, Íróról hallottuk azok vélemé­nyét, akik műveit különösen kedvelik. A gyáli példa Szolgálat a család védelmére A tények ismeretében cseppet sem véletlen, hogy éppen Gyálon hoztak létre — elsőként a megyében — alig egy esztendeje olyan szervezetet, amely az eddigi elaprózott társadalmi segítség helyett hatékonyabban, összefogottabban tud támogatást nyújtani a rászoruló családoknak. Amint már korábban hírül adtuk a szer­vezet neve: családvédelmi szolgálat. Tagjai: orvosok, pedagógusok, védőnők, vöröskereszíes aktivisták, óvó­nők, gyógyszertári dolgozók. Magyarán mindazok, akik munkájuk során kapcsolatba kerülnek a családdal e kis közösség tagjaival, s bár hivatali kötelességként külön- külön is sokat tesznek a veszélyeztetett körülmények között élő fiatalokért, felnőttekért, együttesen talán többre, hathatósabb segítségre képesek... Agglomerációs kórkép Gyálon dr. Jónak Ida gyer­mekorvos a családvéuelmi szolgalat vezetője. A kezae- rnenyezésröl így beszél: — Az agglomeráció, a fő­város környéki települések sa­játos helyzete régóta foglal­koztatja a szakembereket. Av Korkép a követKezó: a betele­pülések nyomán néhány ev alatt alaposan megnöveiredett a falu lélekszáma, már 25 ezer fölött jár. Nagyon nehéz kö­rülmények között él azoknak az embereknek a nagy része, akik Gyált választották új otthonuknak. A szülök pesu munkahelyre ingáznak, a zö­mében népes családokban a gyerekek jelügyeletét nem tudják megoldani. Lazulnak a családi kapcsolatok... Ezan. persze nincs sok cso­dálkozni való! Kégi cselédhá­zakhoz hasonló körülmények között — kétszer-háromméte- res szobákban is tengődnek családok három gyerekkel! Ezekért a sufnikért, s a nem sokkal jobb albérletekért is elkérnek 7-800 forintot, sőt ezret, ezerötszázat is... A rossz szociális helyzet szüli az alkoholizmust, ez utóbbi visz- szahat, méghozzá alaposan, és kedvezőtlenül a szociális viszonyokra. Megnőtt a bűn­esetek száma is, főként a fiatalkorúak között akad mind több, aki valamiféle megol­dást keres az italban, a szi- pózásban, a bűnözésben. Hogy a rosszabbik utat választja — nem lehet két­séges, csakhogy a helyzet megváltoztatásához a szép szavak és a jószándék kevés­nek bizonyultak. A hálózat szervezését 1981 őszén kezdték meg, egy esz­tendeje pedig már tevékeny­kedik a családvédelmi szolgá­latban. A sok-sok szándék végső célját szavakba önteni: hatékonyabbá és szervezeteb­Összefcgnsk a társközségek A saját maguk erejével NEGYEDIK ÉVE már, hogy Lórév és Makád — Szigetbecse után —, Ráckeve társközségei lettek. A nagyközségi közös tanács elnökével, Pjendert Mi- hálynéval áttekintettük az el­múlt három év tapasztalatait, eredményeit. A múlt év utolsó tanácsülé­se elé terjesztett beszámoló is megállapította: a társközsé­gekben komolyan, felelősség- teljesen dolgoztak a tanácstagi csoportok. A Hazafias Nép­front helyi bizottságaival kö­tött együttműködési szerződé­seik alapján a tanácstagi cso­portértekezleteken együtt vi­tatták meg a készülő testületi előterjesztéseket, tanácsi ren­delettervezeteket, értékelték a községek ellátásának, a lakos­ság életkörülményeinek ala­kulását. Az alapos felkészülés­sel a társközségek tanács­tagjainak módjukban _állt, hogy a saját településük érde­keit képviseljék a közös ta­nács döntéseiben. Kielégítő a községek alapel­látása is: az élelmiszer be­szerzésében csak a nyári hét­végeken tapasztalható fenn­akadás. A helyzet javítása ér­dekében a tanács évente ope­ratív megbeszélést taxt a te­rület ellátásáról gondoskodó vállalatok vezetőivel, egyezte­tik az igényeket, a lehetősé­geket, keresik a megoldást. Megfelelőek az oktatási, mű­velődési és egészségügyi felté­telek. Lóréven sikerült létre­hozni az alsó tagozatos gyer­mekek napközi otthonát. Ma- kádon új, négy tantermes is­kola építését tervezik. Maká­don már épül az ivóvízháló­zat, Szigetbecsén ez a problé­ma még megoldásra vár. A tanácstagi csoportok és a Hazafias Népfront bizottságok minden községben alaposan előkészítették a falugyűlése­ket. A közös tanács döntése alapján az itt elhangzó jó, életképes egyéni kezdeménye­zések megvalósítása érdeké­ben intézkedési tervet kell ké­szíteni és annak végrehajtásá­ról év végén kell beszámolni. A hozzászólók egyébként a lehetőségek ismeretében mér­téktartó, önerőből megvaló­sítható javaslatokkal álltak elő. Ilyen, egyéni kezdeményezés eredménye Szigetbecsén a járdaépítés, a szabadstrand felújítása, a művelődési ház vízhálózatának felújítása és a sportpálya aszfaltozása. Ma- kádon játszóteret, szabad­strandot, sportöltözőket hoz­tak létre. A lóréviek autó­buszvárót építettek és rendbe­hozták a tanácsépület, vala­mint a művelődési ház tető- jét. AZ EDDIGI eredmények alapján várható, hogy a tele­pülések közti kapcsolat tovább erősödik a jövőben, a közös tanács területén élők összefo­gása újabb eredményeket hoz majd. Mr. A. bé kívánják tenni azt a segít­séget, amelyet a családoknak nyújtanak, idejében felismer­ni, hol kell a jó szó, a tá­mogatás, vagy a radikális in­tézkedés annak érdekében, hogy a nagyobb bajt meg­előzhessék. — Sok lelkes pedagógus, óvónő, gyógyszertári dolgozó is mellénk állt, a hálózat 80 aktivistával tevékenykedik. Nem szeretnék rózsaszínűbb képet festeni a valóságosnál! Nem volt könnyű áttörni a közömbösség védőbástyáit. Végül is három csoportban — anya- és csecsemővédelem, család és gyermekvédelem, időskorúak védelme — azzal a módszerrel tevékenykedünk, amelyet a Vöröskereszt megyei vezetősége dolgozott ki — mondja Jónak doktornő. Ügyeletben a lelkiismeret Minden szérvezet életében az a legizgalmasabb, aho­gyan a maguk elé tűzött cé­lok elérésére törekszenek, aho­gyan a kínálkozó eszközöket a nemes cél érdekében fel­használják. A gyáli családvé­dők a legkülönfélébb lehető­ségeket próbálták: a közin­tézményekben plakátok hirde­tik a szolgálat létezését, a pos­tások minden családhoz el­juttatták a szórólapokat, a moziban a híradó és a film közötti szünetben diáképek. adnak ismertetőt erről a sa­játos tevékenységről. Az ak­tivisták igazolványt kaptak, s ezzel hivatalos személynek mi­nősülnek, bár akadnak csalá­dok, ahová rendőri kíséret nélkül nem tanácsos ellátogat- niok... — Az iskolákban, az óvo­dákban, az egészségházban és a gyógyszertárban meghatáro­zott időpontokban fogadóórát tartunk, ahol bejelentéseket tehetnék azok, akik úgy ér­zik, a mi segítségünkre van szükségük. S jönnek is, — sorolja dr. Jónak Ida. Tudják, o bejelentők nevét titokban tartjuk. Akadt olyan, aki a saját leányát jelentette be, mert már nem tudta nézni, hogy gyermeke alkoholizmusa miatt tönkre megy unokáinak az élete is. Az egy esztendő tapasztala­ta, hogy ezekre a fogadóórák­ra szívesen mennek a gyáliak. Hiszen ez nem annyira „hiva­talos, s érzik is, hogy megér­tésre találnak, s gyorsan kap­nak útbaigazítást, vagy ha kell hathatós közbelépést. — A tanácsnál és a rend­őrségnél is együttműködésre leltünk az eltelt időben, talán eredményesebben cselekedhe­tünk egy-egy esetben, sajnos, nem mindig — teszi hozzá az orvosnő. — Szkeptikus va­gyok: az alkoholista szülőket megváltoztatni már aligha le­het. Ez az összefogás legfel­jebb a felnövekvő generáció körében járhat eredménnyel, Talán néhányukat sikerül megmenteni, felébreszteni ben­nük a szebb, tartalmasabb élet iránti igényt, s már ez is valami! Mit ér az emberi élet? Szavai alátámasztására szo­morú statisztikát tesz elém. A gyáli és felsőpakonyi iskolák­ban felmérést készítettek a pedagógusok a felsőtagozato­sok körében arról, hogy az úgynevezett káros szenvedé­lyek mennyire terjedtek el az ifjúság körében. Nos, az ada­tok enyhén szólva is megdöb­bentőek! Már az ötödikesek között szép számmal akad, aki rendszeresen fogyaszt al­koholt, dohányzik, de sokkal fontosabb, hogy már közöttük ■is van, aki egyszer, vagy többször is megpróbálta a ra­gasztót. — A szipózás terjed. Isme­rek olyan gyereket, aki min­den este ragasztóval alszik el, a szülei már mindent meg­próbáltak de, hiába. Sokan szégyellik, elhallgatják, egy anyuka 15 kiló narkotizáló anyagot égetett el az erdőben, amikor otthon megtalálta, de nem szólt, nem tett semmit. Talán túlságosan is sokáig hitegettük magunkat azzal, hogy ez a szipózó társaság az ifjúságnak csak elhanyagolha­tó százaléka. A detoxikalóból, a kórházból — ha egyáltalán el tudjuk helyezni okét — megszöknek, hivatalos úton nem lehet elvitetni egyiket sem, ha önként nem akarnak meggyógyulni tehetetlenek va­gyunk. S az sem sokat ér, ha egy-két hétig kórházban van­nak. Ha visszajöttek, foly­tatják az egészet továbo. Na­gyon nehéz ezekhez a gyere­kekhez -hozzáférni, záruózot- tak, megközelíthetetlenek! Sajnos, a veszélyeztetett csa­ládokban nincs, meg az a lég­kör, ami megadná számukra azt a közösségi érzést, amit a banda, a galeri. S tegyük hozzá, nemcsak a veszélyeztetett családokban... A közömbösség, az önzés tér­hódítása kor és kórtünet. A doktornő rezignáltan említ olyan eseteket, amikor a gye­rekekkel való beszélgetésből kiderül: a számukra fontos dolgok a pénz, a ház, az autó. Az emberi élet, az ember tisz­telete. egymás megbecsülése emlegetésekor legfeljebb váll­rándítás, hümmögés volt a válasz. Megoldás lehet-e a családi élet válságában a gyáliakhoz hasonló szolgálatok, hálózatok munkája? — Talán, Sok tényezővel, sokféle hatással kell számolni — érvei dr. Jónak Ida. Év­tizedek kellenek ahhoz, hogy érezhető változásnak lehes­sünk tanúi. Ebben a munká­ban látványos sikereket nem lehet egyik-napról a másikra elérni. A gyerekeknél az a legfontosabb, hogy módot lel­jenek meghitt, bizalmas kap­csolatok kialakítására a fel­nőttekkel, s ha ez a családban nem megy, hát velünk, vagy a szolgálat aktivistáival... Gáspár Mária Télidéiben a szigeten Csak a csend motoz Minden órában megtöri a csendet a Pest megyei Kishajózási Vállalat motorosának zaja Erdösi Agnes felvétele Némák a horányi nyaralók. Dideregnek a kékre, zöldre, pirosra festett hordózuhany­zók. Sehol egy lélek, pedig húsz család lakik állandóan az üdülőfaluban. Ők azonban már reggel átkeltek Pócsme- gyernéi a Dunán, azóta dol­goznak, a gyerekeik pedig az iskolapadokban ülnek. Laka­tok az ajtókon... a presszón, a szentendrei járási áfész 519- es számú kisvendéglőjén, a 124-es élelmiszerbolton. A kikötő szolgálati helyisé­gében Szabó Sándor motorve­zető a hajójára beosztott fiatal matrózzal kártyázik. Nagyot néznek, amikor rájuk nyitom az ajtót. — A személyszállítás nem szünetel? — Nem — mondja a hajós. — Bár alig viszünk-hozunk valakit. — Mindig zárva tartanak a boltok? — Szeptembertől igen. — Legalább telefonjuk van? — Igen, csakhogy sosem jó. Állandóan javítják, mégsem működik. — Tegyünk egy próbát! Szabó Sándor a váci révál­lomást próbálja hívni. Egy ids recsegés, azután a készülék is csatlakozik az általános csendhez. Tizenegy óra 15 perc. Indu­lás. Szabó Sándorék beszáll­nak a Csallóköz motorosba. Ahogy eltűnnek a ködben, el­hal a motorzaj is. Varjak csa­pata száll a kikötő nyárfáira. A madarak elhelyezkednek az ágakon és némán gunnyasz- tanak. Mintha tavaszig moz­dulni sem akarnának. Érbeicgkszelés Gyógyít a szénsavgáz Természetes anyaggal, szén- dioxiddál közelik a végtagke­ringési zavarokban szenvedő betegeket a kapuvári kórház­ban. A répcelaki Szénsavter­melő Vállalattól kapják a mí­nusz 78 Celsius-fokos hó­szerű anyagot, a szénsavhavat. A gyógykezelés során erre 70 —80 fokos vizet csepegtetnek, amelynek hatására ködszerű elegy keletkezik. A zártfedelű kádakban fejlesztett szénsav- gáz-térben naponta 10—20 percet töltenek a betegek. A kezelés nyomán a széndioxid a bőrön keresztül felszívódik, serkenti a keringést a rosz- sz'abb ” Vérellátású testrészek­ben. Az érbeteg rehabilitációs osztályon évente mintegy 700 beteget kezelnek. Az eljárás nem új keletű, sok országban a szénsavgáz- lelőhelyek tájékán ismerik és alkalmazzák. Kapuvár környé­kén — Mihályi, Répcelak tér­ségében — gazdag széndioxid- lelőhely található, ezért hoz­ták itt létre az ország egyelőre egyetlen ilyen jellegű fekvő­beteg-intézetét. R égi jó detektívregányek, hol vagytok? Szörnyű kettős gyilkosság, amelyről csak a vaslogika állapíthatta meg, hogy tettese egy kegyetlen majom; nagy je­lentőségű eltűnt levél, s íme a nyomozó lángeszme rádöbbent, hogy a legjobb rejtek­hely az, amely szem előtt van; a levéltartó tálca az asztalon — míg a hivatásos közegek hiába szedtek ízeikre falat és bútort. Hejh, Sherlock Holmes, aki nagyítóval kezében és páratlan megfigyelőkészséggel elme játékra csábítja az olvasót is, hogy ki lehetett, na, ki ? így kezdődött Aztán jött a második nemzedék. A nagy Agatha neve fémjelezte. A gyilkos többé nem lehetett az egész világ, no nem bánom, az egész London, Párizs — áldozat és tettes egy szűk körből, mondjuk, egy kastély víkend- vendégei közül került ki. És eme fajtájánál a kriminek már jelentkezett valami hiányér­zet. Jó, jó, a történetek meg voltak csavarva; mindenki egy kicsit — nagyon — gyanús volt, mígnem a szuperdetektív, például Poirot az ő csúcsos fejivei rámutatott kedélyes beszél­getés közepette, hogy a hat gyanúsítottból mért az az egyetlen szúrta hátba az áldoza­tot, aki a halkést a fügefa alá rejtette. Hiányérzet? Hát igen, a szuperokos datektív- ről olykor, nem is ritkán, úgy véltük, hogy éppen abban az utolsó beszélgetésben úgy válogat a potenciális tettesek között, hogy voltaképpen bármelyik lehet a gyilkos. Azért hadd mondjam el eme krimik ment­ségére, hogy megőrizte, sőt továbbfejlesztette a gyilkos—detektív párviadal ama vonását, hogy az előbbi a lehető legdörzsöltebb mód­szerrel leplezte magát, mígnem a még rava­szabb detektív nyomra bukkant, és nyert. A tettes máshol tartózkodott éppen 8 és 9 közt? Visszaigazította az órát, így szerzett jóhisze­mű hamis tanúkat! Az áldozatot kívül-belül hermetikusan elzárt szobában találták meg, egyik kezében revolver, a másikban búcsú­levél? Hohó, de a revolverről hiányzott bár­miféle ujjlenyomat, a búcsúlevél ugyan saját­kezűnek bizonyult, ámde nem volt félreért­hetetlen a szöveg és hiányzott az aláírás. Hanem eközben lappangva, krimiként, rossz krimiként elindult valami más, olyas­mi, amit ma horrornak neveznénk. Edgar Wallacenál már a logika a margóra szorult, Gombó Pál krimi La ídia hanem a tettes mindig elrabolta a nyomozó hős kívánatos menyasszonyát, hajsza, hajsza, mígnem a hölgyet éppen akkor sikerül ki­menteni a veremből, mikor a víz már szájáig ért. Izgalom, de korántsem nemes izgalom... És eme elfajult ágból egyszerre csak előszö­kött a krimi harmadik nemzedéke, amely többé már nem krimi, hanem a krimi, mint logikai rejtvény halála. Először is egy gyilkosság itt már nem gyil­kosság: hullanak az áldozatok, mint a nyű. Közben a detektív bukdácsol, menekül, tá­mad, megverik, ő ver meg másokat, buta zsarukkal, sőt gazember zsarukkal küzd, leg­alább százhatvan szereplő nevével küszkö­dik közben az olvasó is, tájékoztató névsor nélkül, kellene ahhoz egy Ki-kicsoda lexi­kon, hogy kiismerje magát. A gyanúsítottak nem ülnek meg tisztességesen bújva a he­lyükön, hanem vallanak a nyomozónak, vagy elgázolják őket; jönnek az újabb gyanúsítot­tak, egyre feljebb a társadalmi ranglétrán, a gengszterek ranglétráján, és az első, máso­dik, harmadik gyilkosság tettese már szintén áldozattá vált, amikor végre megjelenik a láthatáron egy főszemély, akiről addig eset­leg azt sem tudtuk, hogy létezik, és akkor, bi­zony, ő a főtettes, lelepleződik és ennen dugó­jába dől. A '“’ m az olvasó eközben saját maga ver­senyen kívül van, logikája semmit sem segít; ha bele akarná magát élni a de­tektív helyzetébe, előbb bajnokká kéne lennie a dzsidzsiku, a futás, az autóversenyzés, a boksz, a vemitűrés és egyéb sportágakban, miközben hatalmas szexuális erőről is tanú- bizonyságot kéne tennie, főként, miután há­rom éjszakán át megkötözve hevert borot- válatlan, bokája kificamodott és altató hatása alatt vezette kocsiját a budoárba. Higgyétek el, feleim, ez van. A krimi külö­nös módon bár, de meghalt: az ördög költö­zött lelke helyébe, logikai játékból átalakult horroros izgatószerré.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents