Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
1983 FFRRTUR 9.. S7FFDA Amatőr stúdió Gödöllőn KIÁLLÍTÓTERMEKBŐL Színjátszó vagy közönség lesz Emberségre nevelő szépség Századunkban a kísérletező színházak a megújulás egyik lehetőségét látják az amatőr mozgalomban. Mi sem jellemzőbb, hogy Peter Brook egy színen szerepeltette a profi színészt azzal, aki nem iskolában tanulta a mesterséget. A siker titkát vélik a felfedezésben, miszerint az amatőr hamvassága megszelídíti az évek alatt kialakult rutint, ugyanakkor a mesterségbeli tudás mívesebb kidolgozásra serkenti a színpadi mozgásban gyakorlatlant. A nemegyszer dilettáns jelzővel illetett amatőr akkor bizonyít, amikor eszköztárát, gondolatvilágát mélyítve, valódi értékeket képes felmutatni. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár égisze alatt indított amatőr színjátszó stúdióra a legkülönbözőbb vidékekről és csoportokból jelentkeztek. A megvalósult ötlet — A stúdió ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott — mondja Urai György, a megyei színjátszó szakbizottság vezetője. — Maguk a színjátszók szerették volna, hogy kitekinthessenek, megismerkedhessenek más elképzelésekkel. Nem utolsósorban a mesterségbeli tudás elsajátítását szorgalmazzák. A rendezőképzés mellett erre ez ideig nem jutott alkalom. Pedig a hetvenes években jelentős fordulatot hozott az amatőr színjátszásban, hogy a szerkesztett műsorokat mindinkább fölváltotta a jelenetek előadása. Ez azonban már önálló, színészi eszköztárral rendelkező személyiséget kíván. — Mit rejt akkor az amatőr jelző? — A csoportokat létrehívó hagyományos motívumok ma és később is hatnak. A legfontosabb, hogy megtartja közösségi jellegét: a belső esztétikái nevelés okán az összetartozás érzését alakítja ki — szinte észrevétlenül. Az egy- felvonásosok segítségével a spontán közlendőt sokkal inkább színpadra lehet állítani, mint bárhol másutt. — A stúdió létrehívásakor az volt a lényeg, hogy kötetlen — az iskolás okítástól eltérő — formát válasszunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kertészné Angyal Mária, a megyei művelődési központ munkatársa. — A fiatalok sokkal magabiztosabbak lettek. Javult például a beszédtechnikájuk. A leglényegesebb azonban az, hogy nagyon lelkesek. kiil nem érdemes a mesterséghez hozzákezdeni. Mondanom sem kell, hogy ez a korántsem látványos foglalkozás mennyi gyakorlást, önfegyelmet kíván. — Lényeges, hogy az amatőr színjátszók igényesek legyenek önmagukkal szemben — veszi át a szót ismét Kertészné Angyal Mária. — S ha valaki tudása javát adja majd, az amatőr színjátszás lesz általa színvonalasabb. A fiatalok a foglalkozások közötti - szünetben beszélgetnek. A néhány alkalom elég volt arra, hogy megismerjék egymást. A háromnapos együtt- lét minden pillanatát kihasználják a gondolatcserére, ösz- szefűzi mindannyiukat a közös elképzelés: a röpke idő alatt minél többet megtanulhassanak a színjátszás világából. — Azon gondolkozunk, hogy az ittlévőkkel létrehozhatnánk egy új csoportot — vélekedik Lőkös Ildikó, aki Dunakeszin gyermekcsoportot vezet. — Annyira közösek az elképzeléseink. Jó lenne együtt játszani valamikor... — Az amatőr csoportok eddig egymástól eléggé különállóan működtek — ez Schmidt Ferencnek, a váci vízmű dolgozójának a véleménye. — Mintha külön-külön sziget lenne mindegyik. Számunkra a stúdió — a tanuláson kívül -y egymás megismerésének lehetőségét is jelenti. A közösségben, a foglalkozásokon mindenki megméretik. S azzal, hogy önismeretünk fejlődik, eldönthetjük azt is; hogyan tovább ? Számomra egyelőre a műszaki pálya és az amatőr színjátszás nagyszerűen megfér egymás mellett; így érzem magam teljesebb embernek. — Nem szeretnék hivatást változtatni — szól a jövő elképzeléseiről Krizsik hndré né, a Ceglédről jött óvónő. — A színjátszás munkám, egyéniségem kiegészítője. Ügy érzem, hogy a pedagógusnak olyan erényekkel is kell rendelkeznie, amelyeket csak a színjátékok ismerete kínál. Elképzelhető, hogy ha valamikor választás elé állok, tanult szakmámat cserélem fei a színjátszásért — gondolkodik SaUai Sándor ceglédi termelőszövetkezeti dolgozó. — Szüleim választottak szakmát számomra. Az a közeli célom, nogy elvégezzem a mezőgazdasági főiskolát. Azután majd meglátjuk, miként aiakul... A szcp beszéd titka Miközben a csoport vezetőivel a gödöllői klubban beszélgetünk, beszédtechnikái gyakorlatról érkeznek a résztvevőle Ságodi Gabriella, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára alaposan kimerítette őket. — A színpadon meg kell szólalni — fejti ki, miért olyan fontos az alapoknál kezdeni. — Márpedig tiszta beszéd nélA beállított jelenet pillanatképe A foglalkozások között egy kis teaszünet Az önismeret iskolája A huszonnyolc fiúnak és leánynak huszonnyoicféle elképzelése van. A legtöbben élethivatásuk mellett szeretnének továbbra is amatőr színjátszóként szerepelni, rendezni. A csoporttal a szakma elismert műveiői foglalkoznak. A legutolsó összejövetelen Ascher Tamás rendező adott ízelítőt a színészvezetés megannyi fogásából. — A stúdió létrehívó! két esztendőre tervezték a kép zést. Még nagyon az elején tartunk — mondja a képzés szünetében. — Most az a leg fontosabb feladat, hogy pontosítsuk a művészetről való gondolkodás mikéntjét. Az alapozás után térhetünk majd a konkrét színászképzésre. Az improvizatív játékok közepette ki-ki feltérképezheti erényeit, hiányosságait. A fiatalok a feladatok megoldásakor szembesülhetnek önmagukkal, A kimondottan tehetségesek továbbléphetnek. A többiek bői pedig színházat értő közönség lesz, akik a szerzett tudást átadják majd környezetüknek. Ha csupán az utóbbi lenne a stúdió célja, már az sem kevés. Erdősi Katalin « Vecsési Sándor festőművész V. retrospektiv tárlata február V. 13-ig látható a Vigadó Galériá- f ban. A következetes munka, az önszigor és önbizalom meghozta gyümölcsét: Vecsósi Sándor elindult saját felsőfoka irányába. Ma már olyan szintre ért, hogy művészete nem egyszerűen minőség, hanem vallomás; olyan esztétikai kinyilatkoztatás, mely mindannyiunk számára feldolgozható. Ebből adódik, hogy bár minden festménye végleges forma, mégis emberi használatra továbbts- remthető. Egyszerűség és mélység építi a pompát, így bárki számára kincs és forrás képeinek egészséges és erős üzenete. Hírt közöl, a világ nagy színes híreit a gyepsorról, bárányetetőről, húsvéti ablakról, kiskunlacházi kubik- gödrökről, fatörzsnek ütődött cigánykarácsonyfáról, homokzátonyokra apadt Duna-me- derről, fölötte szürkésvörösen örvénylő fáradt őszi napróL Érzelmi telítettség Nyergesújfalu az ifjúságot jelentette. Ma is visszainteget szülei arcképében, gyermekkora virágos házsarkában, a konyha szögletében, a papír- csákós koronázási jeleneiben, amikor a csöndes tavaszi délutánokon minden gyerek király. A tolnai dombok következtek ezután, ez lett a második képteremtő forrás: a születő és állandósult szerelem időszakában. Téli emléket jegyzet fel Kurdról, a nyúlánk templomot, tornácokat és kistormási házat. A ház festészetének egyik fő motívuma. Minden ház az ember önarcképe. A harmadik képforrás Döm- söd. Kincsszóró, festmény építő hely, látomást ígérő látvány- raktár, élő nyersanyag, lassan másfél évtizede a tényleges és átalakított szépség dús bányája. Mi nyüzsög, áramlik itt? A csipkés, zúzmarás nádas, a Duna ringó víztükre, a túlpart! szálerdő, a vadrepcés, a dabi temető eldőlt kopjafái, a kökénybokroktól fellángolt kertek, felhők szürke detonációja, bámész kislányok, az özvegyasszony befalazott háza. Valamennyi attribútum a dömsödi táj izzó részlete, de valami más is. Művészet, festészetté alakított valóság Ve- csési Sándor cselekvő közreműködésével. Elet és történelem Vecsési megkereste, megtalálta világát, s hogy birtokolja azt, a maga természetességével ehhez járult hozzá egyénisége. Komoly becsvággyal törekszik arra, hogy figurális kompozíciói tájképeinek szintjén hassanak, elérjék ház-enteriőrjeinek intenzitását. Ez a szándék az 1979-ben festett Férfiak hallatlanul finom és ugyanakkor erőteljes tömbjében sikerült olyannyira, hogy ez a teljesítmény klasszikus értékűnek számít. Két nemzedék gyülekezik benne, élet és történelem. Különös vonása Vecsésinek, hogy az emberi rebbentséget, a szinte virágként nyíló érzelmeket és a barátság, ifjúság, szerelem szemérmes finomságait hiánytalan festői erővel ragadja meg. Két házfal között felragyog egy virágzó fa, s az a Tavasz. S ez már nem egyszerű képcím, hanem Vecsési művészetének lényege. Az is, hogy évekkel ezelőtt nagylelkűen ezt az alkotását a dömsödi általános iskolának adományozta, új státussal bővítve az intézményt: emberségre nevelő szépséggel. Losonci Miklós Márciusban Budapesten Tavaszi fesztivál Március 18. és 27. között harmadszor rendezik meg a budapesti tavaszi fesztiváltn amelynek alapvető célja hazánk kulturális kincseinek és idegenforgalmi nevezetességeinek bemutatása, s ezáltal az itthoni és külföldi turizmus fellendítése. Az idén különöRadiófigyht.ő GONDOLAT. Hétről hétre rendszeresen meghallgatom a rádió irodalmi magazinját. Egy időben gyakran voltam elégedetlen az összeállítások esetlegességével, ä szerkesztés következetlenségével. Örömmel tapasztalom, hogy a szerkesztő rendezőnek, Dorogi Zsigmondnak egyre inkább sikerül a műsor új arculatát megformálni. Persze, sohasem kívántam, hogy a rádió irodalmi hetilapja szolgai hűséggel kövesse nyomon a nyomtatott folyóiratokat. (Kezdetben, majdhogynem ez volt jellemző), de szilárd gerinc szükséges ahhoz, hogy az adás ne essen, széjjel, jól ösz- szemarkolt legyen. A legutóbbi azt mutatta, hogy a szerkesztés jó irányba halad. Ez alkalommal tengelyében mai magyar költők legújabb verseinek bemutatása állt. Méghozzá példamutató válogatásban. A verskedvelő ember a lapokat forgatva nagyon sokszor fejcsóváló elégedetlenséggel kénytelen tudomásul venni, hogy az erőszakos tehet- ségtelenség, mily nagy mértékben kap papírt és nyomda- festéket. Előfordul, hogy nemcsak a versírás elemeit nem ismerik, hanem a közölnivalójuk is nyúlósan semmitmondó. Szavak egymás mellett hosszabb-rövidebb sorokba tördelve, melyek rímek és ritmus nélkül fülbántóan ketyegnek. A Gondolat legutóbbi száma ékes cáfolat volt arra, hogy nem ez a mai költészet jellemzője. A zavaros, szürke tajték mellett tisztavizű források is fakadnak. Szép fényű alkotásokban gyönyörködhettünk, Simái Mihály, Sárándi József, Tóth Endre, Garai Gábor, Fodor András új műveit hallgatva. Különösen nagy élményben volt részünk, amikor Juhász Ferenc előadásában a legutóbbi idők egyik legmegragadóbb költeménye szólalt meg. Egy nagy művész vallott a múltról és jelenről, önmagáról és a világról, utánozhatatlan hanghordozásban, merész képzet- társításainak szárnyán. A műsorból kiemelkedett még Kulcsár Katalin interjúja Vecsési Sándor képzőművésszel, akinek nyolc év termését mutatják be a Vigadó Galériában (mint fentebb tudósítjuk). Munkássága nemes példája az ecsettel és a tollal írt művészet élő kapcsolatának. Kiállításának mottójául Simon István Gyönyörű terhein című versének sorait választotta. Jó barátja, a költő Tamás Menyhért is társaságában volt. Beszéltek a néphez való elkötelezettségük mel'ett a két műfaj egymásba is színtváltó gyönyörű terűéről, munkásságukat megtermékenyítő kapcsolatukról. BÁLINT GYÖRGY. A rádió egyik összeállítása Bálint György emlékét elevenítette föl, személyes ismerőseit megidézve a stúdióba: Herczeg Klára szobrászművészt és egy régebbi hangfelvételről Cserépfalvi Imre haladó szellemű könyvkiadót. Herczeg Klára személyesen ismerte az írót és publicistát, akit a hetvenes években mintázott meg plakettsorozatában. Cserépfalvi 1942-ről szólt, amikor a katonai hatóság letartóztatta mindkettőjüket. A bitófa rémétől csak a sors kiszámíthatatlan akaratából szabadultak. Emlékezetük hagyatékából egyéniségének sok jellegzetes vonását villantották föl, személyes közelségbe hozva tö- rék'.ry, kisfiús alkatát, már fiatalon tisztán látó emberségét, a politikai erőszak. az önhittségben szenvelgő kispol- gáriság elleni lázadását. Barabás Tibor, azt írta róla: Minden sora, minden hasonlata telve a végzet tragikus előérzetével. A szocializmusról nemcsak írt, hanem harcolt is érte. Üldözték, bebörtönözték és valahol Vo- ronyezs táján egy munkásszázaddal ő is beleolvadt a megsemmisülés hósivatagába Sz. E. sen gazdag programot állítottak össze a szervezők. Változatlanul a fesztivál egyik fontos feladatának tekintik a magyar népművészet értékeinek megismertetését. A Magyar Állami Népi Együttes Lakodalmas című műsorát a Budai Vigadóban adja elő, ismét lesz a Budapest Sport- csarnokban hagyományőrző kirakodóvásár, és ugyanitt tartják a II. táncházialáikozót. Ezen a tavaszon is vendégül látja a fesztivál Cziffra Györgyöt, a Franciaországban élő magyar származású világhírű zongoraművészt. A változatos zenei programból kiemelésre kívánkozik még a MÁV Szimfonikusok magyar estje a Zeneakadémián, ugyanitt a Magyar Állami Hangversenyzenekar Kodály- és Bartók-kon- certje, s a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye. A Pesti Vigadóban és a Zeneakadémián játszik a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Brahms születésének 150. évfordulója tiszteletére hangzik el a Mátyás-templomban a Német requiem. Az Erkel Színház látja vendégül a világhírű I Musici di Roma kamarazenekart. A fesztivál színházi kínálatának élére kívánkozik Eliot— Weber—Lloyd világhírű rau- sicalénak, a Macskáknak a magyarországi ősbemutatója a Madách Színházban. A Radnóti Színpad ad otthont a nemzetközi eszperantó színházi találkozónak, amelyen lengyel, bolgár és magyar együttesek vesznek részt; a budapesti Gyermekszínház és a Vígszínház pedig a nemzetközi pantomim-találkozónak, amelyen svájci, angol, holland lengyel és magyar csoportok adnak találkozót egymásnak. A budapesti filmszínházak a rendezvénysorozat ideién a nemzetközi és hazai fesztiválok díjnyertes alkotásaiból vetítenek
