Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-11 / 8. szám
Marjai Jézsef Lengyelországban Wojciech Jaruzelski fogadta a Minisztertanács elnökhelyettesét Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnöke vasárnap Varsóba érkezett. Marjai József — az Országos Tervhivatal és a Külkereskedelmi Minisztérium képviselőinek bevonásával — megkezdte a tárgyalásokat Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettessel, a bizottság lengyel tagozatának elnökével. Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök hétfőn baráti megbeszélésen fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettest. A kötetlen eszmecsere keretében elsősorban a két ország mindkét fél számára előnyös együttműködési feljesztésének feladatairól volt szó. Foglalkoztak a nemzetközi politika és a világgazdaság helyzetének kérdéseivel, és a szocialista integráció erősítésével összefüggő közös feladatokkal. A hetvenedik születésnapon fatáv Husák köszöntése Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke levélben köszöntötte 70. születésnapja alkalmából Gustáv Husákot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Gustáv Husáknak a szocialista országok közösségében, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett internacionalista tevékenysége, valamint hazánk és Csehszlovákia sokoldalú együttműködésének elmélyítésében szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Az ünnepelt életútját a 2. oldalon mutatjuk be. Munkásgyűlés a DCM-ben Kooperálni gyáron beiül Vajon lehet-e egy elavult gyárban korszerűtlen technológiával minőségileg kifogástalan, a piacon is kelendő terméket gyártani. Embere válogatja. A Cement- és Mészművek váci gyárában azt mondják a szakemberek: lehet. Igaz, nem kis gondot okoz a termelés szervezése, ám ennek ellenére sikeres esztendőt zártak. SZÍVÓSSÁG Lehetséges-e most, amikor az ipar egésze új és még újabb követelményektől hangos, amik a kivitel gyors bővítésére biztatnak, leírni az első olvasásra szentségtörésként ható tényt: a megye gépipari vállalatainak többségénél nincs lehetőség látványos, néhány hónap alatt lezajló változásokra, változtatásokra? A tény papírra került; nehezebben kerül be a köztudatba. Biztos kézzel kell tudnunk elválasztani egymástól azt, ami kívánatos és egyben lehetséges, attól, amit szeretnénk, de nem lehetséges. Ha ugyanis a kettő között nincs határvonal, akkor kétségessé, esetlegessé válik, mi az indokolt és mi az indokolatlan várakozás, követelmény, elszámoltatás. Maradva a bevezetőben említett iparterületen, a megye gépiparánál: a termelési és a termékszerkezet korszerűsítése itt — elméleti megállapítások és gyakorlati tapasztalatok egyaránt erre figyelmeztetnek — tetemes eszközigénnyel jár, azaz pénzt, majd a forint fejében gép, berendezés, technológia stb. kell hozzá. Ráadásul a fejlesztések többségénél a ráfordítások megtérülésének ideje nem valami rövid, átlagosan három és hat esztendő között van, azaz a látványosnak ígérkező fordulatokra is várni kell, hát még azoknak a lépéseknek az eredményére, amelyek nem látványosak?! A realitások természetesen nem adnak menlevelet a lassúságra, a a tétovaságra, ám nem számolni a realitásokkal ugyanolyan hiba lenne, mint veszni hagyni a meglevő lehetőségeket. Egyszerűbben fogalmazva: a nagy elhatározások, a drámai irányváltások helyett ma sokkal inkább a szívósság kerül előtérbe, azaz a haladás folyamatossága, folytonossága, a fejlesztések szoros egymásra épülése. Van például egy program, amelynek meglehetősen kacifántos a neve, így hangzik: a gépgyártás általános rendeltetésű alkatrész- és részegységgyártásának fejlesztése. Ez a program felöleli a pneumatikák, az áttétművek, a folyadékszivattyúk, a különböző tengelykapcsolók, a fémszerelvények előállításának korszerűsítését, illetve egyáltalán megteremtését sok más termék között, azaz tetemes rész jut belőle az Ipari Szerelvény- és Gépgyárnak is. A gépépítés e tekintélyes háttér üzemének hosszú időn át eléggé mostoha volt a sorsa, éppen azért, mert a láványos eredmények sürgetése közben háttérbe szorulnak a feltételek, azaz, hogy a gépipar versenyképességének fokozásához — vagy egyáltalán: megteremtéséhez — háttér, bedolgozók serege kell. Az idő persze, mint sok mindenben, itt is meghozta az igazság pillanatát, ám ami adósságként fölhalmozódott a fejlesztésben egy, másfél évtized alatt, azt nem lehetséges egy-két esztendő elteltével eltüntetni. El lehet és el kell tüntetni ezt az adósságot, másként azonban képtelenség, mint makacs szívóssággal, fokról fokra előbbre jutva. Most például a kemény fémgyártás fejlesztésének első szakaszát tudhatják majd a hátuk mögött — aminek áldásos hatását, a többi között a keményfém szerszámok gépipari alkalmazásának - fokozódásával, seregnyi cég élvezheti —, de úgy, hogy közben jelentősen megváltoztak a gazdálkodási körülmények, vele a fejlesztési forrásképzés, a hiteltörlesztés, a kamatfizetés stb. szabályai. A folytonosan módosuló környezet hatását eleve kivédhetetlenné tette volna a fejlesztések látványos, elemeinek előnyben részesítése, hiszen, ahol a csekély megalapozottságot a színes képzelőerő igyekszik ellensúlyozni, ott kisebb változások is magukkal hozhatják a bukást. A szívósságon azonban nehéz kifogni, mert a folytonos apróbb lépések közepette mód lelhető a ritmus megmásítására. Divat mostanában azzal érvelni, a vállalkozók ideje jött el, ám mintha sokféle zavar, félreértés lenne a vállalkozás mibenlétének megítélésében, sokan ugyanis a nagy merészen tett, a lesz, ami lesz alapon történő ugrást vélik vállalkozásnak. Nem így, nem halálugrásokra kell vállalkozni, sokkal inkább — és a kockázattal együtt — a folyamatos fejlesztésre, a szívósság teremtette gyorsításban rejlő előnyök kamatoztatására, azaz a célszerű gazdálkodásra kell vállalkozni. Ezt a célszerűséget igazolja, hogy a megye gépipari vállalatainál javult az eszközarányos nyereség, aminek alapját döntő résziben a szívósan végrehajtott apró intézkedések teremtettek elő. Jó lenne látványos utat .megtenni... Szívóssággal valóban előbbre jutunk, mert a szívósság: folyamatosság. Mészáros Ottó PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP.PEST MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA . XXVII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM Ára: 1,40 furínl 1983. JANUÁR 11. KEDD Siáliiffsafék a szállítókról Irányvonít hozza a büntetést A számok — amelyeket tegnap a DCM kultúrtermében megtartott munkásgyűlésen Pintér Sándor igazgató sorolt fel a kollektívát képviselő több száz megjelent előtt — önmagukért beszélnek. Tavaly a Cement- és Mészművek teljesítette egyik legfontosabb feladatát a mintegy 800 ezer tonnányi import mellett biztosították a hazai cementigények zökkenőmentes kiszolgálását. A vállalat gyáraiban ennek megfelelően összesen 4,4 millió tonna kötőanyag készült, eboól a váciak csaknem 970 ezer tonnával részesedtek. Az igazgató részletesen értékelte az egyes üzemek tevékenységét is. Munkájukra általában az egyenletesség volt a jellemző, bár egyebek között a szállításnál nagy gondot okozott, hogy tavaly januárban mindössze 31 ezer tonnára volt megrendelésük, míg más hónapokban nemegyszer 100 ezer tonnát raktak teherautókra, vagonokba. Az eredmények között említhetjük viszont, hogy a még ma is korszerű Dopol-kemencében az eredetileg tervezett mintegy 300 ezer tonna cementet égettek ki, s ez jelentős megtakarítással járt. Az idei elképzelések szerint mintegy 8—900 ezer tonna cement gyártására lesz szükség, emellet 145 ezer tonna égetett meszet értékesíthetnek. A hozzászólók az üzemek közötti kooperációt szorgalmazták. Se vele, se nélküle! Ki tudja miért, amikor a legnagyobb Pest megyei szállíttató vállalatokat kérdeztük arról, hogy milyen az együttműködésük a MÁV-val és a Volánnal, anélkül, hogy összebeszéltek volna, a kapcsolatot többen is a házassághoz hasonlították. Se vele, se nélküle! — mondták, kiegészítve azzal, hogy vita, perpatvar gyakorta előfordul, de tudják, a vasút is azon igyekszik, hogy egyre jobb legyen a helyzet. Ma: 3. oldal: Temetetlen tanúk Más léptékű környezetben Megyar vagy Hubik-kígyc? 4. oldal: A falu felé nyitott a gyár Abonynak a tornyai látszanak 7. oldal: llfaí pillanatkép Csodás sorozat végén Show-hajtás a pécsi jégen ixperfrekard MgihhtóI Útra készen a mag Exporttevékenységét illeletően minden bizonnyal legsikeresebb esztendőként zárta a múlt évet a Monori Vetőmag Vállalat. Előzetes információk szerint kivitelük meghaladta a 140 millió forintot, ebből a tőkés országoknak 133 millió értékű szaporító anyagot adtak el. A legnagyobb tételben egyébként paradicsom-, lucerna- és mustármagot vásároltak tőlük. Portékájuk iránt Ausztriában, Franciaországban, az NSZK- ban, Svédországban " és Hollandiában egyaránt nagy az érdeklődés. A vállalat 500 millió forintos árbevételre és 10 millió forintos nyereségre számít. Előbbi az 1981-essel lényegében megegyezik, nyereségük viszont csak fele a két esztendővel ezelőttinek. Ez az öszszeg azonban távolról sem elegendő ahhoz, hogy sürgető fejlesztéseiket . megvalósíthassák. Jelenleg hatezer tonna fémzárolt vetőmag vár elszállításra. Ez a munka ugyan már megkezdődött, de egyelőre csak mérsékelt tempóban halad. Az előbbiektől eltérően a tasakolt vetőmagnak nagyobbik része már a kiskereskedelmi hálózat boltjaiban várja az idénykezdetet; A vállalat szakemberei ezekben a napokban, hetekben a velük kapcsolatban álló vetőmagtermesztő gazdaságokat keresik fel, hogy az idei szerződéseket megkössék. Több mint 80 mezőgazdasági nagyüzemmel állnak- partneri viszonyban, a legnagyobbak közülük a Gödöllői Állami Tangazdaság, a Ceglédi Állami Tangazdaság és a sülysápi Tápióvölgye Tsz VB. A Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat szállítási osztályvezetője, Járossi Károly szerint kölcsönösen okoznak, egymásnak fejtörést. Példának okáért decemberben a vállalatnak a szokásosnál nagyobb volt a forgalma, utazott a búza, a liszt, az egyik raktárból a másik malomba és fordítva. A vasút időnként nem tudott elegendő kocsit adni, máskor meg annyi küldeményt hozott egyszerre a telephelyekre, hogy nem győzték kirakni. Különösen Aszódon volt sok baj decemberben, de most januárban az ünnepek után már rendben mennek a szállítások. Ahogy a malomipari vállalat, úgy a többi nagy fuvaroztató is dicsérte a Volán 1. számú vállalat munkáját. Rugalmasabbak,. készségesebbek, mint az elmúlt esztendőkben. Mester József, a Budapest környéki Tüzép Vállalat szállítási osztályának, vezetője szerint 24 órán belül házhoz szállítják a szenet és a fát, s a hét végén is több vagont rakodnak ki, mint eddig. Ez a magyarázata, hogy a2 1981-es 9 millió forintnyi kocsiálláspénzt 7 és fél millióra sikerült tavaly csökkenteni. Ám a 7 és fél millió forint is sok, s abból származik, hogy nagyon gyakran egyszerre nyolc-tíz telt gyomrú vagon is érkezik a 69 telep valamelyikére. Ezt pedig hat, vagy meghosszabbított határidő esetén 12 óra alatt sem képes kirakni az úgynevezett hét végi Volán-brigád. Sérelmezik a fuvaroztatók — nemcsak a Tüzép, hanem a Nagykőrösi Konzervgyár és a Malomipari Vállalat is — hv-gy a vasút ilyenkor is számol kocsiálláspénzt, sőt azokra a kocsikra is kiszabja a bírságot, amelyeket időben kiraktak. Jó példákkal szolgál erről Friss Antal szállítási osztályvezető, a Nagykőrösi Konzervgyárból. December 22-től .30- ig 163 vagont kellett ki-, vagy berakodniuk, jórészt a sajószentpéteri és az orosházi üveggyár küldeményeit. December 27-én például egyszerre 60 vagon várt kiürítésre, csoda-e, ha nem tudták tartani a határidőt. Mégis szigorúan kirótták rájuk a 40 ezer forintos kocsiálláspénzt. Hihetnénk nem nagy összeg, elbírja a vállalat, de az ilyen kis tételekből tavaly több mint 1 millió forintnyi kocsiálláspénz gyűlt össze, ami alaposan csökkenti a nyereséget. A nagykőrösiek szerint ők isszák meg a levét annak, hogy a vasút korszerűsítette szállítási módszereit, s egyre gyakrabban irányvonatokkal továbbítja a rakományokat. Pedig az anyagoik ütemes érkezése nélkül a gyártól sem várható kiegyensúlyozott teljesítmény. Nemcsak a szállíttatok, hanem a MÁV munkájában is előfordulnak zökkenők. Különböző okok miatt nem tudnak kiállítani elég teherkocsit, vagy — s ez utóbbi eset sem ritka — késve érkeznek meg a küldemények. Ilyenkor — s erről ritkábban hallunk — a vasút kötbért fizet. A szállíttatok szerint azonban akkor lenne egyenlőség a partnerek között, ha mindkét fél egyforma módon a nyereséget nem terhelő alapból egyenlítené ki a másik felé tartozásait. Cs. A. Központfúrók sorozatban A Kőbányai Szerszámkészítő és Finommechanikai Ipari Szövetkezet gödöllői üzemében az év eleiétől kezdték el a központfúró sorozatgyártását, amelyből az idén 20 ezret készítenek a kereskedelem megrendelésére. Jelenleg a gépkapacitás 100 százalékos kihasználtsággal működik. A képen: KIupp Róbertné a századmilliméternyi pontossággal készülő munkadarab mérethelyességét ellenőrzi. Barcza Zsolt felvétele Az Alpokból indult Árhullám a Dunán Az Alpokban, a Duna legfontosabb vízgyűjtő területén a múlt hét első felében lehullott sok csapadék árhullámot indított el a folyón. A magyar szakaszon mintegy két méterrel emelkedett a víz, ám az áradás mégsem okozott gondot, mert előzőleg sekély volt a Duna magyarországi szakasza. Budapestnél vasárnap 478 centiméterrel tetőzött az árhullám, de hétfőre 460 centiméterre csökkent a vízszint, tehát az apadás megkezdődött. Az árhullám hétfőn Dunaújváros térségében tetőzött, s egy-két nap múlva elhagyja a magyar szakaszt. Az előrejelzések szerint Budapestnél várhatóan napi húsz centiméteres vízszintcsökkenéssel folytatódik az apadás. Közélet Méhes Lajos ipari miniszter Esko Ollilla finn ipari es kereskedelmi miniszter meghívására hétfőn négynapos hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett. A két ország gazdasági kapcsolatainak bővítési lehetőségeiről, a finn—magyar ipari együttműködés eddigi eredményeiről tart megbeszéléseket. Várkonyi József, a Magyar Népköztársaság első zimbabwei nagykövete Hararéban átadta megbízólevelét Canaan Bananának, Zimbabwe Köztársaság elnökének.
