Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

« m*nn "4 W 1983. JANÜÄR 9., VASÁRNAP xIa Cffst« 3 Jogalkotás, társadalmi vitákban k hét híre A Pejt megyei Tanács ügyrendi és Jogi bizottsága 197a óta minden évben rend­szeresen megtartott beszámoló keretében vitatta meg a szóbeli és írásbeli jogpro­pagandában elért eredményeket. A bi­zottság ülésein rendszeresen részt vettek a megyében tevékenykedő politikai, álla­mi és társadalmi szervek, a mozgalmak képviselői, az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága illetékes osztályvezetője, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Ha­zafias Népfront megyei elnökségének, a megyei bíróságnak s üevészségnek, a jo­gászszövetségnek, az Ügyvédi Kamará­nak, a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat (TIT) megyei szervezetének, a Köz­lekedésbiztonsági Tanácsnak, a KIOSZ. a KfSZÖV, a MÉSZÖV, a SZOT Társada­lombiztosítási Igazgatósága és a Vörös­­kereszt megyei megbízottai, valamint ter­mészetesen a bizottság tagjai. Az első ülésen döntés született arról, hogy megyénkben külön szervezetet, vagy bizottságot a jogprodaganda tevé­kenység összehangolására nem szüksé­ges alakítani, hanem e feladatot a me­gyei tanács ügyrendi és jogi bizottsága látja el. saját albizottsága, a hatósági és igazgatáskorszerűsítési kollégium közre­működésével. Az évek folyamán külön­böző ajánlások születtek, amelyek a me­gyei vb útján jutottak el a járásokhoz, s a helyi tanácsokhoz. | Az ajánlást, s állásfoglalást követő végrehajtás során, folyamatosan alakul­tak ki nagyszerű helyi kezdeményezé­sek, eredmények. Mindezek együttesen sem voltak azonban elegendők arra, hogy a jogi ismeretterjesztés összehango­lásában, a jogrendszerünk iránt támasz­tott jogos lakossági igényeknek mara­déktalanul meg tudtunk volna felelni. Ennek okai összetettek. Egyebek között a jogi ismeretterjesztésben a népszerű előadók is beleestek abba a hibába, hogy a téma szakszerűségét a közérthetőség elé helyezték, s ezzel a laikus érdeklő­dők köre egyre szűkebb lett. Az érdeklő­­lók több fórumon, más-más előadóktól Ugyanazt a témát hallhaták. Napjaink egyik jellemzője, hogy a lakosság igényt tart a jogi ismeretek megszerzésére. A jogszabályok társadalmi vitáinak jelen­tőségét nem ismertük fel kellő időben, pedig a lakosság szívesen vesz részt ezeken a fórumokon, s örül ha észrevé­teléi, s javaslatai segítik nemcsak az országos törvényhozás munkáját, hanem a helyi gondok, problémák megoldását is. Sokszorosan bizonyított például, hogy csak azoknak a helyi tanácsi rendeletek­nek $ran tekintélye, csak azok végrehaj­tásában vesznek részt lelkesen az em­berek, amelyeket széles körű, jól szerve­zett társadalmi vita előzött meg. A kor­szerű szervezésen túl azonban itt is szükséges, hogy a javaslatokra megfe­lelő választ kapjanak az állampolgárok, • hogy az észrevételek, s javaslatok el­jussanak az illetékes szervekhez. Számos társadalmi vitában vehettem részt. Joggal vetették fel, laikus embe­rek, hogy például miért változnak olyan sűrűn jogszabályaink? Az ellentmondá­sokat lehetővé tevő szabályozásokat jog­alkotásunkból félreérthetetlenül ki kell irtani. A laikus mindig az emberi igaz­ságérzetre épít. Sorolhatnám még az észrevételeket, a konkrét panaszokat amelyeket a vitákban hallottam, s ame­lyek azt bizonyították, hogy az élet sok-sok területén olyan gondok, prob­lémák izgatják az embereket, amelyek­nek gyökere nem egyszer a jogszabályok helytelen értelmezéséből, s alkalmazásá­• ból fakad. Nemcsak arról van tehát szó, hogy esetenként bátrabban kellene támasz­kodni a jogalkotás demokratizmusára, a megelőző társadalmi viták kiszélesíté­sére, hanem arra is, hogy jogsizabá­­lyaink stabilitása erősödjön. Szükséges, hogy az állampolgárok jobban megért­sék. hogy a mondatok, s szavak mögött mit is értett a jogalkotó? Kérdezzük meg néha ne csak a nyelvészeket, a nyelvújítókat, hanem azokat is, akik szívesen vesznek részt a közéletben. A közösség nagy részének érthetetlen dön­téseket, határozatokat, ítéleteket nem tudják sem elfogadni sem megemész­teni. Az évenként rendszeresen megtartott és e témával foglalkozó üléseinken — az átmeneti gondok ellenére — tény­ként állapíthattuk meg, hogy jogalko­tásunkban mégis lényeges előrelőné-' történt. Az országgyűlés a jogalkotás fejlesztését az első helyek egyikén tart­ja számon. A tanácsi munka korszerűsítésében, egyszerűsítésében alapvető követelmény, hogy a tanácsi vezetés és az apparátus Bátrabban élni a demokrácia adta lehetőségekkel HOLNAPI TISÜAP a munkája alapját jelentő jogszabályo­kat ne csak megismerje, s megfelelően alkalmazza, hanem minél szélesebb kör­ben tegye lehetővé, hogy e jogszabályok célját maga a lakosság is megismerje, s lehetőleg önként kövesse. Várakozással tekintünk az új Munka Törvénykönyv megjelenése elé, s örü­lünk, hogy sor kerül a zaj elleni véde­kezés szabályozására. A család-, ifjú­ság-, és gyermekvédelemre vonatkozó jogszabályok felülvizságlata, hatékony­ságuk fokozása, nemcsak az eljárások leegyszerűsítéseben jelent örömteli vá­rakozást tanácsiak számára, hanem ab­ban, hogy a helyi közéletben olyanokra is számíthatunk majd. akik eddig bi­zony csak befelé fordulva, közönyösen, vagy a kritika negatív oldaláról figyel­ték erőfeszítéseinket. Hadd köszöntsem az államigazgatás rendszerére, s működésére vonatkozó jog­anyag felülvizsgálatát és a korszerűsí­tést illető tervezeteket, s egyszerűsítési törekvéseket is. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga foglalkozott az ügyfélszolgálati tevé­kenységgel. Közzétette az ügyrendi és jogi bizottság múlt évi április hó tí-án tartott ülésén elhangzott A propaganda összehangolásának megyei tapasztalatai­ról szóló jelentést a Pest megyei Ta­nács közlönyében. Sokoldalúan elemez­te ülésén a korszerűbb, egyszerűbb ügy­intézés megyei tapasztalatait, s elfogad­ta a középtávú feladattervet, amely részletesen felsorolja mindazokat a teen­dőket, amelyek az ügyintézésben, s egyéb területeken várnak1 mindenkire. Vegyük sorba a feladatokat: az ügyfél­­szolgálati irodák — ahogy a bizottság ülésén is elhangzott — kezdetben azzal a céllal létesültek, hogy az ügyfelek munkaidőn túl. mindennap elintézhes7 sék ügyes-bajos dolgaikat. Ez az elkép­zelés nem vált be a gyakorlatban. Vá­rosokban, s néhány nagy községben színvonalasabbá kívánták tenni a la­kosság tájékoztatását, s az ügyfélszolgá­lati irodák egyre inkább e feladat ellá­tására törekedtek. A lakosság egyre in­kább hozzászokott az új módszerhez, jó néven vette, hogy egy helyen kanta meg a szükséges információt. Erősödött a lakosság és a tanácsok kapcsolata. A helyi adottságok, a személyi jelentőségű s azonnal elintézhető hatósági ügyek száma kialakította a lakossági tájékoz­tatást. ® igazgatási szolgáltatás legjobb­nak látszó, s továbbfejleszthető — a hagyományoktól eltérő — munkamód­szereit. A jogi ismertterjesztés, a jog­­propaganda módszerei is az átalakulás időszakába léptek. A tanácsok egyre többször fordultak különböző fórumokon a lakossághoz. Kidolgoztunk néhány kérdést tartalma­zó kérőíveket, amelyeket nagyüzemek­ben. a lakosság széles körében a társa­dalmi szervek, és a posta útján szétosz­tottunk. Nemcsak az derült ki, hogy a hatósági munkát megítélő lakossági, lai­­kua vélemények nem sokban térnek el a sokszor több kötetnyi írásos megálla­pítást tartalmazó hivatali vizsgálati jegyzőkönyvekben közölt megállapítá­soktól. Kiderült, az is, hogy melyek azok a jogi témák, amelyek a lakosságot ér­deklik. Megteremtettük a jogpropagan­da összehangolásához szükségep lakos­sági igények munkatervének alapjait. (Gödöllőn például.) Közben olyan in­formációk birtokába is -jutottunk, hogy bizony még ■ mindig sok a jogszabály, évekig húzódnak el a perek, bíróság elé kerülnek olyan ügyek is, amelye­ket rövid idő alatt államigazgatási úton is el lehetett volna intézni. (Például telekhatár-kiigazítás helyett birtokhá­borításnak minősítenek egyes eseteket). Ném vált még gyakorlattá az új eljá­rási törvény. Pedig a jogpropaganda összehangolásának nagyszerű és bevált módszereivel is találkozhatunk a me­gye különböző területein. Sajnos e vo­natkozásban túlságosan szerények va­gyunk, már ami a módszerek tovább­adását illeti. Sok jó kísérlet van, de alig-alig ismertek. Vácott pl. a tanács és 15 nagyüzem jogsegélyszolgálata kö­zött együttműködési megállapodás van. Ennek lényege, hogy államigazgatási kérdésekben a helyi tanács ügyfélszol­gálata tájékoztatja a város lakosságát, a Polgári Törvényköriyv, illetőleg a BTK-ba ütköző ügyekkel kapcsola­­, tos jogi felvilágosításokban pedig az üzemi jogszabályszolgálat segíti a la­kosságot. Gleichner Gézáné dr. bizottsági tág a gödöllői művelődési házban kialakult gyakorlatról adott tájékoztatást. A meg­növekedett szabadidőre tekintettel, a lakosság jogi igényeinek kielégítésére nonstop műsort szerveznek. A személyi igazolványok átadásakor ismeretterjesz­tő, felvilágosító előadást tartanak a fiataloknak jogaikról, kötelességeikről, örvendetes, hogy a jogpropaganda koordinációjában egyre több fiatal jo­gász aktívan vesz részt. E pozitív je­lenségben a jogászszövetség, s az Ügyvédi Kamara irányítói sokat tevé­kenykednek. Jelentős feladatnak ítélte meg a bi­zottság, hogy az ügyészi, népi ellenőr­zési s egyéb vizsgálatoknak a lakossá­got is érdeklő megállapításait közöljék az állampolgárokkal is. Ne kizárólag hivatali körökben legyenek azok is­mertek. Nagyobb nyilvánosságot igé­nyel a lakosság a vizsgálatokban, job­ban összehangolt tevékenységet a kü­lönböző ellenőrző szervek munkájában. Egy időben, egy témát, egy járáson belül, ugyanazokban a községekben, több szerv is vizsgált a közelmúltban (monori, s ráckevei járások). A jog­­propaganda összehangolásában a jövő­ben még 'nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak az úgynevezett szakszerveze­ti munkakollektívák. ' Szeretném most újból felhívni a fi­gyelmet a megyei vb különböző elő­terjesztéseiben megfogalmazott, e té­mához kapcsolódó döntéseire. Az ügy­félszolgálat, ügyféltájékoztatás, jogse­gélyszolgálat tevékenységét települé­senként (várárokban, nagyközségekben, s ahol nagyobb üzem van) úgy kell összehangolni, hogy a jogpropagandá­nak, s a lakossági tájékoztatásnak egy gazdája legyen. Öva intek a szervezeti változtatástól e téren, mert mindjob­ban beigazolódik, hogy az állaifcigazga­­tást nem a szervezeti változtatás, eset­leg indokolatlan integráció teszii jobbá, hanem elsősorban o szervezetben dol­gozók felkészültsége, a közügyek iránti elkötelezettség, a jó lakossági kapcso­lat s hivatástudat. További kutatómunkát kell folytatni — a társadalmi szeriek, s mozgalmak bevonásával — a lakosság körében an­nak megállapítására, hogy mit igényel a jogi felvilágosításban, s mely mód­szerekkel ért egyet. A' megyei Népi Ellenőrző Bizottság legutóbbi ülésén többen is felszólaltak e kérdésben, s ajánlották, hogy az ügyfélszolgálati és ügyféltájékoztatási irodákban — különös vezetői körülte­kintéssel kiválasztva — olyan dolgozó­kat alkalmazzanak, akiknek nagy átte­kintésük van az államigazgatás külön­böző ágazataiban, tárgylóképesek, meg­nyugtató és kielégítő színvonalon adnak felvilágosítást azokban a jogi kérdé­sekben, amelyekkel szinté naponta for­dulnak hozzájuk. ß laííCSSág jogi ismereteinek bővíté­se nemcsak tanácsi privilégium. Ja­vasolom, hogy a lakossági tájékoztatás­ban részt vevő valamennyi állami és tár­sadalmi szerv tekintse át a múlt év ta­pasztalatait. Községben, városban egy­aránt cseréljék ki a jó tapasztalatokat és hasznosítsák a közösség javára. Idén még jobban összehangolt munkatervvel lépjenek a nyilvánosság elé. Arról tá­jékoztassák a lakosságot, amit a közvé­lemény igényel. Ma már alapvető, hogy a lakosság tájékoztatása megfeleljen azoknak az új követelményeknek, amelyet társa­dalmunk támaszt nemcsak a jogpropa­ganda összehangolásával, hanem egész jogrendszerünkkel szemben. Arany István a Pest megyei Tanács ügyrendi és jogi bizottságának tagja mintsem önigazolásból táplál­kozó elégedettséget, hiszen ti­zenkét esztendeje annak, hogy 1971 tavaszán a lap hasábjain megpróbáltuk riportsorozatban bizonyítani: nem csupán az ér­demes a védelemre, amit szá­zadok patinája nemesít. Vol­tak, vannak — vannak: fogyat­kozó számban — olyan jeles alkotások, melyekhez egy-egy település városképe kötődik, melyek ugyan századunkban épültek fel, de jellegüknél fog­va meg nem ismételhetők, az­az pótolhatatlanok. Szó sincs arról, mintha akkori monda­­aink most végre eljutottak vol­na a kellő fülekhez... Pusztán arról van szó, hogy megérett a helyzet annak értő óvására, ami tegnap még ma volt, hol­napra azonban megmásíthatat­lan tegnap lesz, azaz azoknak az épületeknek, építményeknek az értő kiválasztására, amelyek építészeti, történeti értékükkel kiemelkednek a század elején, a két világháború között tető alá hozottakból. A kiválasztás: a műemlék, a műemlék jellegű, a városképi jelentőségű cím megadása, s vele a védettség megteremtése. Nem szolgál majd szenzá­ciókkal a megyében az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium irányításával meg­kezdődött munka, amelynek dandárja a tanácsok, a műem­léki felügyelőség szakemberei­re, s a társadalmi aktívákra vár. A szecesszió, az először kiátkozott, majd vonakodva visszafogádott eklektika, a Bauhaus emlőin nevelkedettek legjobb mesterei a tucatmun­kákat — középületeket éppúgy értve ezen, mint polgárházakat, nyaralóként szolgáló villákat — emelték művészi szemszög­ből értékessé, településkép szempontjából fontossá, azaz sok-sok épület között kell majd meglelni azokat, amelyek va­lóban érdemesek az őrzésre, óvásra. Éppen e viszonylagos gazdagság az, ami veszedelmet rejt, hiszen a tucatáruk folya­mából értő szemmel lehet csak kiválasztani azt, ami nem az, mint aminek látszik, hanem több, értékesebb. Leányfalu, Visegrád — annak például Szent György pusztai része — Zebegény nyaralóházakat kínál föl erre a mérlegelésre, a mo­tion, a nagykátai járás — pél­dául Pánd — olyan, kastélynak nevezett épületeket, amelyek ugyan nem kastélyok a szó klasszikus értelmében, ám ek­­lektikusságuk különlegesség. A városokban elsősorban középü­letek — volt laktanyák, ipari építmények, vasútállomások, imaházak, iskolák, malmok — kerülhetnek tüzetesebb vizsgá­lat alá. Mód nyílik arra is, hogy a legfontosabb agrártörténeti, munkásmozgalmi, ipari emlé­kek szintén védetté legyenek, azaz — s itt rejtőzik a most megkezdett munkának a lénye­ge — itt a lehetősége annak, hogy a lelkes lokálpatrióták környezetük minden helyét föl­térképezzék, s javasoljanak, indokoljanak, mert az országos védettség megadásán túl a he­lyi tanácsok a saját hatáskö­rükben is elrendelhetik egy­­egy, helyben fontos, múltat őr­ző épület, építmény, vagy akár településrész védetté nyilvání­tását. Szüléink, nagyszüleink üzen-' nek mindazzal, amit a kövek konok keménysége őriz, ami a század első felében magasodott fel falaival az átlagosba szok­vány, a tucatformájú fölé. Jó lehetőség ez arra, hogy egy-egy településen valóban tiszta le­gyen a kép, mi a jogos, nil a túlzás a népfrontbizottságok összefogta helytörténészek, lo­kálpatrióták, régi mesterek munkáját siratok elképzelései­ben, javaslataiban. A tanácsok természetesen nem rendelkez­nek rpindent magára vállaló szakapparátussal ehhez, azaz nyílt a tér a buzgók, az áldo­zatra készek, a lakóhelyüket nemcsak jelenéért, hanem múltjáért is szeretők előtt. Baj lenne nem élni ezzel a szinte kimeríthetetlen forrással, úgy vélni, ez is egy feladat a taná­csokra zúduló sok közül, majd csak lesz valahogy ez is, ha a többivel is lett valami... A tárca mértéktartással 1986-ra véli befejezhetőnek a fölmérést, összegezést, a védettségre java­solt épületek, építmények jegy­zékbe vételét. Ez a határidő azonban nehogy bárkit, bár­hol visszatartson attól, ami ma és holnap megtehető az óvás, az őrzés érdekében. Mert hol­nap esetleg már késő lesz. Mészáros Ottó ® Az Ipari Minisztérium vállalatainak vezetői or­szágos értekezleten tárgyalták meg az idei tennivaló­kat. ® Fölavatták a Bitó II. elnevezésű új bauxitbá­nyát. ® Harkányban tudományos tanácskozás témá­ja volt a komlótermelés korszerű technológiájának fej­lesztése. © A hét híre az is, hogy megkezdték a külön­leges értékű legújabb kori építészeti alkotások ösz­­szeírását. Örömet kelt inkább a hír, Dollárt érő csapágyak A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára az idén tizennégy új csapágytípussal jelentkezik a dollárclszámolású piacon. A több mint négymillió darabos csapágymennyiség negyvenkét százalékát exportálják Angliába, az NSZK-ba és az USA-ba. Fehér József felvétele Fagymentes szállítmány Jó volt az elmúlt évi káposztatermés Vccsésen. Révai Nándor és családja mintegy 150 mázsát ta­karított be a csaknem 1 hektáros háztáji földjéről. Tárolási gondok miatt az utolsó tíz mázsa feldolgo­zása ez évre maradt, de az enyhe időjárás miatt fagykár nem érte a termést. Barcza Zsolt felvétele *

Next

/
Thumbnails
Contents