Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1983. JANUÁR 8., SZOMBAT Kielégítő a gyógyszerellátás Alkalmazkodni is tudni keli Még nem is olyan régen a vecsési Halmi-telepi, Andrássi­­telepi lakosok nem a leg­­. szebben „dicsérték” a régi Dózsa György úti gyógyszer­­tárat. Jogosan, hiszen olykor a saroknál volt a sor vége, mivel a szűk helyiségbe nem fért be mindenki. De elége­detlenek voltak a patika ot­tani dolgozód is, hiszen a szűk hely miatt a gyógyszerkészlet is igen korlátozott volt, de leginkább azért, mert szociá­lis körülményeik is igen mos­tohák. Ég és föld... Éppen a fenti okok miatt épült az új gyógyszertár a Kun Béla téri óvoda szom­szédságában, mely az 1/108. számot kapta. A mintegy 5 millió forintos költséggel épült patika immár két éve áll a lakosság rendelkezésére. A modern gyógyszertár dol­gozóinak körülményeiről — mivel a gyesről visszatért dr. Fekete Károlyné vezető gyógyszerész látogatásunk ide­jén nem volt szolgálatban — György Gézáné gyógyszerész­­szel és Vincze Róbertné asz­­szisztenssel beszélgettünk. A fiatal asszisztensnővel jártuk végig az objektumot. Kísérőmnek különösen vap viszonyítási alapja, hiszen már . a régi patikában is dol­gozott. : ' — Eg és föld — mondja kezét magasra emelve, mint­egy körbemutatva a gyógy­szertárban. De annak idején éppen ön írt a régi körülmé­nyekről, ezért jól láthatja a változásokat Valóban. A gyógyszertár kiadócsarnoka hatalmas, be­rendezése modem, kialakítási formáját már a jövő évezred körülményeinek figyelembe­vételével kapta. De az egyéb belső terek, raktárak is. A raktárakban a legkorszerűbb, sínen gördíthető állványszer­kezetek, zsúfolásig megrakva gyógyszerrel, alapanyaggal. Függetlenül túlterheltségétől, egy női alkalmazott az egész polcot könnyedén mozgathat­ja egy jókora áttétellel. Fizi­kai megterhelést jóformán nem jelent — mint ahogy azt kísérőm meg is mutatta. Azt már György Gézánéval közösen sorolja Vincze Ró­­bertné, hogy a másik raktár­­helyiségben és a folyosód De­­xion-Salgó állványokon a Pest megyei Gyógyszertári Központnak is tárolnak gyógyszereket, anyagokat — A saját gyógyszerkészle­tünk is több hónapra elegen­dő. Nálunk sokszor olyan kur­rens, ritkán kapható gyógy­szerek, készítményeik is kap­hatók, amelyek még a buda­pesti központi patikákban is hiánycikknek számítanak. Igaz, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy a forgal­mas útvonalaktól igencsak távol esünk, de azért, sok múlik rajtunk is. Vitamin gyógyszerekkel is előrelátóak voltunk: számoltunk erre a nyálkás, megfázásos betegsé­geknek kedvező időjárásra, s bőgéges készletet tárolunk. A központi úgynevezett drog­program keretében má is bő­vítettük a különféle gyógy­növénytea kínálatot. Tizenöt­féle gyógynövényből olyan közkedveltté váló teákat ke­verünk, mint a dohányzás el­leni, vggy, , alakjukra sokat -adó,,,,, hölgyeknek.,,,külöjiföen ajánlatos diétás., helyesebben fogyó-tea. Korszerű szoba A vecsési betegekről az új gyógyszertárban három gyógy­szerész és ugyanannyi asz­­szisztens gondoskodik. Sőt, van egy szorgalmas tanulójuk is. A patikában minden má­sodik héten tartanak inspek­­ciós ügyeleti szolgálatot. Az ügyeletes részére a kor álta­lános követelményeit is meg­haladó technikai felszereltsé­­gű, gáz-, villanytűzhelyes kony­ha, külön fürdőszoba, kisebb értekezlet megtartására is al­kalmas méretű, modern, szemre is tetszetős bútorozott ügyeleti szoba, minivizorral. A fűtést az egész épületben olajtüzelésű kazán biztosítja. (A tüzelést illetően a terve­zők laheftek volna előrelátób­bak is.) — Ha arra gondol, hogy ezt a szép, magas költséggel kivi­telezett objektumot pazarlás jobban ki nem használni, az­zal mi is egyetértünk. De er­ről nem mi tehetünk. Nagyon félreesik itt a gyógyszertár, s a sártól egyenesen megköze­líthetetlen. Sokan inkább a felső telepről, ha a közeli pa­tikában nem kapnak meg va­lamilyen gyógyszert, Pestre, s nem ide jönnek érte. Jó kapcsolatban Volt itt már aláírásgyűjtés azért, hogy helyezzék át ezt az egész községet magas szín­vonalon ellátni képes gyógy­szertárat központosabb hely­re. A betegek még velünk is alá akarták íratni a listát. Érthetetlennek tartjuk az ilyen hangulatszítást. Ne­künk már itt kell meggyöke­resednünk. A betegnek és gyógyszertári dolgozónak köl­csönösen kell egymáshoz al­kalmazkodnunk, s úgy érzem, a jó kapcsolatot sikerült is kialakítani. O. K. Iz cTÖmfeü búcsú lesz A kényszerű társbérlet vége Mindenki számíthat a másikra A kényszerű társbérletnek hamarosan vége, A monori öregek napközi otthona és a nyugdíjasklub tavasszal búcsút mond egymásnak. Búcsú még nem volt olyan örömteli, ami­­l"en ez lesz. A napközinek a L onkay-féle házat vásárolta meg s alakítja át a tanács, a klub italmérését szerződésbe vették, marad eredeti helyén. Most azonban még minden a régi. Csak éppen láthatóan nagyobb kedvvel szedegetik fel a kora reggeli órákban az estéről itt maradt néhány, csik­ket a pvc-ről, terítik le fehér zsúrabroszokkal az asztalokat, párnát rakosgatnak a kemény székekre. Kilenc órakor jön­nek a napközis öregek, há­romkor aztán, a korai sötétben szállingóznak majd hazafelé, s érkeznek a helyükre a rexe­­zők, kártyázok, sörözők. Példaadó brigádok Csend van. A napközi ve­zetőnője és két segítőtársa ru­tinmozdulatokkal készül a mai napra. A termet rendbe tették, reggelit vásárolni indulnak, az olajkályhák melegét mér érez­ni valamelyest. — Hát költözünk... — só­hajt Bihari Jánosné, s ő iga­zán tudja, milyen nagy dolog ez.. Tizenhárom éve hívták életre a napközit, azóta ő tö­rődik az ügyes-bajos dolgok­kal. Kétféle, élesen eltérő vé­leménnyel találkozott sűrűn. A segítők, akik értik, tudják, mekkora szükség van a napkö­zire, mindig melléjük álltak. — Az ember nem tud egy­szerű jelzőkkel szólni róluk. A monori cukrászüzem Fel­szabadul ás brigádjáról például, akik négy éve patronálják nap­közinket, méghozzá úgy, hogy minden mozdulásukkal felejt­hetetlen perceket szereznek. Amikor véget ért a szentend­rei, visegrádi buszkirándulá­suk, amelyre különbuszt ren­deltek, idegenvezetőt, s hoz­ták a frissen sütött pogácsát, Selejtezés Célszerűen, gazdaságosan A műszaki haladás megkí­vánja, hogy a túlhaladott ter­melőeszközöket, szerszámokat újabbra, nagyobb teljesítmé­nyűre cseréljék ki valamennyi gazdasági egységben. A régi­től, az elavulttól meg kell sza­badulni, elengedhetetlen a le­selejtezés. Annak a formáját is érde­mes megtalálni, hogy a kise­lejtezett tárgyak ne maradja­nak holt értékek, ne pusztul­janak el, hanem valamilyen módon ismét bekapcsolódhas­sanak g termelésbe. A selejtezési mozgalom a Monori Állami Gazdaságban is terjedőben van. Külön bi­zottságot hoztak létre, amely rendszeresen figyelemmel kí­séri minden kerületben, üzem­ben a felesleges, elfekvő kész­letek, állóeszközök célszerű és gazdaságos felszámolását, esetleges értékesítését. Téli nctesziapok Köszönés, szafté kerítésen át Sáros, latyakos úton köze­ledünk többen is az autóbusz­­megálló irányába. A település központja most kezd csak éb­redezni, diákok jókedvű vi­­háncolása veri fel csak a reg­gel csendjét. A hírlapospavi­­lon magányos, nem ég a neon­lámpa sem benne. Egy idő­sebb férfi álldogál, újságot szeretne venni, d« most hiá­ba várakozik. :::::: Egyelőre ismeretlen tettes (ek) az éjszaka betörték a pa­vilon ablakát. Jókora volt a hírlapárusító asszony megle­petése, amikor fél hétkor nyitni akart. A pavilon mel­letti buszváróban egy reklám­szó olvasható: Torzió... Néhány hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen egy fia­talembert késeitek meg. csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Ügy látszik Gyomron, a Táncsics Mihály és a Stein­metz kapitány utca kereszte­ződésének környéke már nem­csak a járművek számára je­lent veszélyes terepet. Nem ártana a gyakoribb el­lenőrzés, esetleg az éjszakai órákban sem. Mert legköze­lebb már nem tudom, milyen torz dolgok fognak történni ezen a tájékon ... A köszönés napjaink egyik sokat emlegetett témája. Ta­lán közömbösségből, talán más okból sokan — még is­merősnek is — egyszerűen el­felejtenek köszönni, ha talál­koznak. Ismerek olyan felső tagoza­tos tanulót, aki egyszerűen elfordítja a fejét a járdán, csak ne kelljen köszönnie. Ép­pen ezért hatott üdítőként a minapi eset a monori főtéri Patyolat-szalonban. A 12 év körüli kislány han­gos jó reggelt-tel lépett be az ajtón. Hangját még a zúgó masinák sem tudták elnyomni. Amikor távozott, ugyancsak hangosan ejtette ki száján a viszontlátásra szócskát. A szalon vezetőjével egy­másra néztünk s arra gondol­tunk, vajha más gyerekek is ilyenek volnának... ::::: Pillanatok alatt összesereg­­lett vagy ötven személy, s ámulva-bámulva nézték a gép­kocsit, amely szabályos szál­fával rontott be egy gyömrői lakóház kerítésén, s fejjel le­felé landolt. Vezetőjének — egy fiatalasszonynak — a cso­dával határos módon a haja szála sem görbült meg. Ijedtsége azonban percekig nem múlt el. — Belementem egy kátyúba az úttesten, s bizony elvesz­tettem az uralmamat a volán felett — mondta fátyolos han­gon. Valóban erre az útra igencsak ráférne már a felújí­tás, bár gyanítom, hogy a se­bességgel is volt egy kis baj ebben az esetben. Ha így volt, akkor az úton levő fránya kátyusor csak má­sodlagos okként emlegethető. A váratlan helyzetek kiala­kulása az elkövetkező hetek­ben még gyakoribbá válik. Jó, ha erre is gondolnak azok, akik minden reggel bedugják a slusszkulcsot a műszerfalba. A Hét múlt vasárnapi adá­sában a tarka egyvelegben fel­tűnt a pilisi Aranykalász Tsz­­ben gyártott finom csemege, a Chips néhány tasakja. A meg­interjúvolt fiatalasszony azért berzenkedett, mert nem tudta milyen ízűt visz haza, ugyan­is a csomagon, feltüntették az összes ízvariációt, de hogy abban a bizonyos csomagban milyen van, arra semmi jel­zés nem utal. Én megvédem a pilisieket. Néhány hónapja álltak rá a hamar közkedveltté vált krumplicsemege gyártására. Biztos vagyok abban, hogy ha­mar megtalálják a módját a hiba kijavításának. Amit viszont hiányolok, a járás élelmiszerboltjaiban még nem találkoztam Chip.s-c.soma­­gokkal. Pedig megkóstolnám. Az autóbuszon utazni nem éppen kellemes dolog Gyöm­­rő és Monor között a reggeli órákban. Különösen a 7 óra­kor induló járatok túlzsúfol­tak, ráadásul csak egy busz indul ebben az időpontban. Egy gimnazista kislány — már napok óta figyelem — eredeti módot talált a szóra­koztató módon történő uta­zásra. Parányi magnót tart a kezében, fülén stúdióba illő fülhallgató, s élvezi a szebb­nél szebb dallamokat. A tár­sak irigykedve nézik őt nap mint nap. Persze az is lehet, hogy az angol nyelvleckét hallgatja vissza a magnón. Egyelőre ezt még nem tudtam eldönteni Taktust még nem vert a ke­zével, s a fejét sem illegette­­billegette. Lehet, hogy mégis csak an­gol nyelvlecke van felvéve a magnószalagra, s történetünk szereplője azt hallgatja regge­lente. G. J. a szendvicseket, a meleg szót — azt hittem, ezzel a nem ke­vés pénzbe kerülő gesztussal „letudták” az esztendőt. Hi­szen ez önmagában is óriási dolog volt. Akadt kisöregünk, aki addig még Pestre sem ju­tott el, most pedig a visegrádi étteremben a fehér asztalok mellett köszöntötték, hogy „üdvözöljük a monoriakat”. De nem, ezzel nem volt vége. Karácsonyra jött a brigád, hozták megint az ajándékokat. És a főtéri gyógyszertár bri­gádja, amelyik a tsz-ben vál­lalt munkát azért, hogy a pénzből karácsonyi meglepe­tést hozhasson. Vagy a kefe­gyáriak ... Elvesznek? A vezetőnő hallgat. Arra gondolunk mindketten, s ki is mondjuk, hogy a társadalmi segítség ugyan valóban nagy­szerű dolog, de vajon hogyan lehetséges, hogy akik kollek­tívák tagjaiként segítenek, hi­hetetlen mértékben is — azok magánemberként már... De nem ugyanazokról a szemé­lyekről van szó, szerencsére. Mégis: az öregek jólesően tu­domásul veszik a közösségek segítségét, ha azonban arról van szó, hogy egyikük-másikuk saját családja is megtehetne ezt-azt, értetlenül mentegetőz­nek. — Van egy gondozottunk, akinek még a gázt is mi visz­­szük haza, hogy a hét végén főzni, vizet melegíteni tudjon. Annak ellenére, hogy lánya, veje, felnőtt unokái nem is laknak messze tőle. Dehát hogy is képzeljük, miért tőlük kérne segítséget... ? Mi ezt a segítséget ugyan kérés nélkül is el tudnánk képzelni, de­hát ... nem vagyunk egyfor­mák. Nem. Mint ahogy nem is öregszünk meg egyformán, a törődést azonban alighanem ugyanúgy igényeljük majd. Nem biztos, hogy a közössé­get is. Természet és szerencse ■dolga; ha valaki egy szál ma­gában is remekül elvan. Hu­szonnyolcán, akik az öregek napközijébe járnak, igénylik a társaságot, tizenöten közülük teljesen magányosan élnének otthon, a többiek pedig „el­vesznek” a családjuk napi ro­hanásában. Reggel mindenki munkába, iskolába, óvodába siet — s este, ha hazaérnek, ki ér rá a mamával foglalkoz­ni... ? Fáradhatatlanul — Így aztán mi jelentjük a4 otthont. S igyekszünk is meg­teremteni. Ezért harcoltunk, hogy különköltözhessünk vég­re a klubtól, el a falakba ivó­dott füstszagtól és általában mindattól, amit egy ilyen kényszerű együttélés jelént. Nem ment könnyen. Több fó­rumot is megjártunk, nálunk is jártak. Egy ilyen látogatás különösen emlékezetes marad. Végigszaladt egy elvtársnő a termen, benézett az oldalsó szobában pihenőkre és epésen kifakadt: — Nem jó ez maguknak? örüljenek, hogy van helyükt Mit akarnak, aludni? Aludja­nak otthon. Vagy hasznosít­sák magukat! Én is nyugdíjas vagyok, mégis aktívan dolgo­zom! A kísérői egy szót sem szóltak. Hetek teltek el, amíg napirendre tértünk a kirohanás felett, szerencsére mégis szü­letett eredmény: tavasszal köl-; tözünk. Bihari Jánosné, a napközi­ben mindenki Idukája tizéig három évvel ezelőtt úgy ke­rült az intézmény élére, hogy alkata, adottságai ehhez eleve adottak voltak. „Ráérez” a rá­­bízottak gondjaira, s segítői­vel úgy teremt jó közérzetet, hogy fáradtsága ne érződjék. Csak rájuk — Tudom, mit jelent az ott­hon. Egyetemista lányom ro­han haza, a fiam nem csava­rog, édesapám, édesanyám ve­lünk él. összetartozunk, min­denki számíthat a másikra. De akik a napközibe járnak, azok igazán csak ránk számíthat­nak, itt mondhatják el, ami­nek örülnek és ami bántja őket, s itt kapnák segítséget! is. Ez pedig nélkülözhetetlen az élethez. Ezért érzi a munkáját Bi­­hariné hivatásának. Joggal. És nem érdemtelenül. K. Zs. Eltávolítják a felesleget Sok százezer kuktagyűrű, liabszifontömílő gumigyűrű és egyéb félkésztermék nyeri el végleges formáját a Taurus Mü­­s*aki Gumigyár péteri részlegében. Varga Sándorné a gumi sütésekor feleslegesen rajta maradt sorját távolítja el. Hancsovszki János (elvétele ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyomron: központi ügye­let (Steinmetz kapitány u 12., telefon: 26), Monoron, Moaori­­erdőn, Csévharaszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet íMonoron a járási rendelőin­tézetben), Maglódon és Ecse­­ren- dr. Pápes Tibor (Maglód) Pilisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40), Sülysápon, Űriban és Mendén: dr. Marosi Gyöngyi (Mende) Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Végh Katalin tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Bá­lint Ferenc, Üllő Kossuth L. u. 18. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszer­­tárban vagy az ügyeletes ál­latorvos címén. ISSN 0133—2651 (Monori Hirlf.:

Next

/
Thumbnails
Contents