Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1983. JANUAR 3., HÉTFŐ W Átfogó, segítő vizsgálót Üzemanyaggal, mértékletesen A munkakörnek van határa Az idő pénz: így mondja, aki hivatkozván feladata fon­tosságára, nem az apostolok lován, vagyis két lábon rója az utat egyik helyszíntől a másikig, nem vár autóbuszra, hanem autót vesz igénybe. Vagy saját autóját használja, vagy valamely hivatalét, amely e kölcsönzésre hivatott. Az üzemanyagot, vagy a vásárlá­sára jogosító okiratot melléke­lik. Becsülettel kell élni vele, gondosan elszámolni és csak arra használni, amire szánták. A benzin is pénz: ezt már a járművel közlekedők mond­ják. De még mennyire, hogy az. különösen az utóbbi hóna­pokban. Időt is megtakarítva, pénzt is, úgy, hogy egyik se menjen a másik rovására, nem kis dolog. Szakvizsga kell Cegléden a Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság ta­nácskozással zárta az eszten­dőt. Az utolsó, 1982-es napi­rendi pont egy összefoglaló jelentés megvitatása volt, já­rási témavizsgálat tükrében. A kérdés pedig, hogy hogyan zajlott le, mit mutatott ki az üzemanyag-elszámolások, üzemanyag-túlfogyasztások, a túlkapások megtérítésére kö­telezés, mi a gyakorlati ellen­őrzés tapasztalata? A vizsgált terület-megint csak nagy: ide tartozik a Dél­pest megyei Sütőipari Válla­lat, a Dél-Pest megyei Taná­csi Építőipari Vállalat, a PE­­NOMAH ceglédi gyára, a ceg­lédi Lenin Tsz.' a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei részlege, az albertirsai Sza­badság, a jászkarajenői Ár­pád, a szentmártonkátai Kos­suth és a tápiógyörgyei Zöld­mező Tsz. Huszonöt népi el­lenőr, hét szakértő gondos munkája nyomán alakult ki a kép és a ráfordított munkana­pok száma majd’ egyharmad évet tett ki. A tapasztalat az volt. hogy a gépkocsik üzemeltetésével, üzemanyag-ellátásával kapcso­latos teendőket, a dokumen­tumok kezelését azzal megbí­zott, szakvizsgával, kellő ké­pesítéssel rendelkező szemé­lyek látják el, kivétel alig akad. Tapasztalták, hogy za­vart okozhat, ha a munkakö­rök határát nem szabják meg konkrétan — például a jász­karajenői Árpád Tsz-ben a szállításvezető és az energeti­kus megosztottan látja el fel­adatát, s bár szakvizsgával rendelkeznek, munkaköri le­írásuk nincsen. Magyarul, nem lehet elhatárolni, hogy kinek-kinek meddig terjed a munkaköre, miért felelős. A második félévben történt sze­mélyi változás sem alakított ki még tiszta képet. Kúthoz könyv Nem ellenőrzik egységes rendszer szerint a vizsgált he­lyeken a gépkocsik teljes üzemanyag-fogyasztását min­denütt. Hol havonta, hol szú­rópróbaként teszik ezt. Indo­kolatlanul túlfogyasztó gépko­csikra figyeltek fel a szent­mártonkátai tsz-ben, ám, ha a fogyasztás a 10 százalékot meghaladja, akkor kártérítés­re" kötelezik a jármű vezető­jét. A PENOMAH gyárában az ilyen kártérítési kötelezett­séget igazgatói utasítás írja elő, ilyen eljárást alkalmaz a sütőipar is. Üzemanyag megtakarítása miatt jutalmat prémiumot egy éve, hogv rendszeresen fi­zet a szentmártonkátai Kos­suth Tsz. Hasonló a helyzet a PENOMAH-nál, ahol igazga­tói utasítás szabályozza a ju­talmazás mértékét. Október­ben múlt egy éve, hogy üzem­anyag-megtakarításért jutal­mazási rendszert vezettek be a KGYV tápiószelei gyáránál. A sütőipar félévenként értékel és a megtakarított üzemanyag árának 50 százalékát fizeti ki. prémium címén. A Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a megtakarított üzem­anyagár teljes összegét adja annak, aki azzal gondosan bánt. Ha túlfogyasztást tapasztal­nak, akkor mindenütt intéz­kednek annak leállításával, megszüntetésével, gondoskod­nak a javíttatásról. A népi ellenőrök vizsgálata kiterjedt az üzemanyagjegyek nyilvántartására, kezelésére, kiadására. Hiányosságként ta­pasztalták, hogy általában a tankolásnál a menetokmányo­kon nem tüntetik fel a kilo­métermérő óra állását. Ott, ahol saját üzemanyagkúttal rendelkeznek, nem használnak kútkönyvet a tankolások szá­montartásához. Ellenőrizték azt is, hogy 1980. szeptembere óta az üzemanyag-alapnormá­val kapcsolatos rendeletek miként érvényesülnek, illetve, az újabbakat hogyan alkal­mazzák. Betartják-e a motor­benzin-vásárlással kaocsolatos kívánalmakat, kiváltképp a készpénzelőleg utalványozá­sával kapcsolatosat? A tapasz­talat ezen a téren egységesen jó volt. ám a jövőben gondo­sabban kell a kászpénzelőleg utalványozásával, elszámolásá­val megbízott személyek ne­vét nyilvántartani, felvenni a vállalati ügyrendbe. A belső ellenőrzés erősödése minden téren javulást hozhat. Még visszatérnek összességében megállapítot­ták, hogy az üzemanyag-gaz­dálkodáshoz elengedhetetlen a rendszeres, lelkiismeretes bel­ső ellenőrzés, számontartás — és ha kell, akkor a számonké­rés. Átfogó, hibafeltáró jelle­gű a KPM autófelügyeleti el­lenőrzése, ám jó lenne, ha vizsgálni lehetne azt is, hogy a tapasztalt rendellenességet nyomban javíttatták-e és jobb lett-e az üzemanyag-felhasz­nálás. Szerteágazó, figyelemre méN tó témakör ez, állapították meg a népi ellenőrök, s jelez­ték, hogy ott, ahol komolyabb rendellenességet tapasztaltak, egy esztendő múltán megint körülnéznek, volt-e jóindulatú javaslataiknak foganatja. Az esztendőt záró ceglédi tanácskozáson részt vett Za­­na Károly, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja, Császár Ferenc, a NEB Pest megyei bizottságának elnöke, Fekete Antal, a pánt járási bi­zottságának első titkára. Sós János, a városi pártbizottság osztályvezetője. A tanácsko­zást Bene József, a járási-vá­rosi NEB elnöke vezette és az írásban közzétett anyagot La­­már Sándor népi ellenőr, a vizsgálat vezetője egészítette ki. Eszes Katalin KüUnfefés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend bronz fokozatát ado­mányozta Gyarmati Mihály­nak, a MÁV-nyugdijasok ceg­lédi csoportja elnökének, a szakszervezeti mozgalomban több mint öt évtizeden át ki­fejtett odaadó munkája elis­meréséül. A kitüntetést Koszo­rús Ferenc, a vasutasszak­szervezet főtitkára adta át. A Dózsa kivégzése című festmény előtt (balról jobbra): Ko­csis Gyula múzeumigazgató, Kapussy György festőművész és Kovács Károly, a városi tanács elnöke. Apáti-Tóth Sándor felvétele Az alkotó adománya Vásznait festve a múltba tekint Kapussy György Dézsa-képe a múzeumban Kínban, dacban feszül Dó­zsa teste a tüzes trónuson, a temesvári piacon. Mint aho­gyan feljegyezte róla a króni­kás: különös lelkierővel állta a kínzásokat. A legendás hírű parasztvezér vászonra festett képmása ezentúl a ceglédi Kossuth Múzeumot gazdagít­ja. A monumentális méretű mű történelmi hitelességgel örökítette meg a tragikus pil­lanatot, midőn térdre kénysze­­rített társai iszonyattól borza­dó tekintettel nézik a paraszt­király megaláztatását. Eszmék és egymást engesztelhetetle­nül gyűlölő osztályok össze­csapása ez. A gyűlölködés sö­tét fellege alatt fehér izzásban világítanak a tekintetek. A hi­deg vasú fegyverek fölénye ti­porta el ama rongyosokat. Történelmi tabló Történelmi lecke e hatal­mas tabló. A lendület és a feszültség görcse együtt fogal­mazódott meg a nagyméretű vásznon. A történelem józan értékítélete, hogy ma ezt a műalkotást is Dózsa György városa, Cegléd fogadta be. Ugyanúgy, mint egy évtized­del ezelőtt Somogyi József szobrát. Az a forradalmár szü­letésének ötszázadik évfordu­lójára készült, s tíz évre rá követte most ez az adomány. A kép múltja maga is fi­gyelmet keltő. A nyolcvana­dik -éve felé járó Kapussy György festőművész kereken negyven éve festette. A Dózsa kivégzése című 190-szer 330 centiméteres művet elkészülte után nyomban kiállították a Műcsarnokban, ahol hatalmas sikert aratott. Egy szép napon Horthy Miklós is megtekintet­te a tárlatot. Keresztes-Fischer belügyminiszter társaságában. A főméltóságú úr távozása után telefonon adtak utasítást a Műcsarnok vezetőjének, hogy távolítsa el a festményt — lázító tendenciája tniatt. A mester akarata szerint a mű eredetileg; Temesvárt il­lette volna, hiszen az’ alkotó bánáti, Torontál-Keresztesen született 1903-ban. Temesvá­ron látta először a Dózsa-ki­­végzés emlékére emelt Mária­­szobrot, amely e kép megfes­tését ihlette. Végül a közel­múltban Kapussy György úgv határozott, hogy Ceglédnek ajánlja fel adományát, amely lankadatlanul ápolja a törté­nelmi hagyományt. Szij Rezső művészettörté­nész szerint „A kép a hagyo­mányosan realista, tehát nem romantikus, de nem js natu­ralista módon festett nagy­méretű történelmi képeink sorába tartozik, s el kell is­merni, hogy ebben a nemben bravúrosan szerkesztett és megfestett alkotás méltóan csatlakozik a nagy elődök (Madarász, Székely, Benczúr, Dudits Andor stb.) történel­mi képeihez." Monumentális művek A művész tehetsége már gyermekkorában megnyilvá­nult. Tanulmányait Modoson kezdte meg, Alexits István festőművésznél. Később a bu­dapesti Képzőművészeti Aka­démia növendékeként Glatz Oszkár volt a mestere. Egy 1928-as katalógusában isme­retlen méltatója emígyen mutatja be: „Ö az elsők egyi­ke azon az úton, hogy a mo­dern és renessaince eredmé­nyeket összeegyeztethesse. Ez a művészi programja." Két­ségtelen, korának elismert al­kotója volt. Pietájával 1925- ben díjat nyert a Benczúr-pá­­lyázaton, majd a következő évben Csavargó piktorával a Nemzeti Szalonban Mansions Honorabl-t érdemelt. Olaszor­szági tanulmányúján a firen­zei, a római és a velencei aka­démiát látogatta, élményekkel gazdagodott Szicíliában. Ide­haza remek portrék sorát ké­szítette, ám fél évszázadnyi pályája során munkássága kö­zéppontjában mindenkor történelmi témák megfestése állt. — Festettem arcképeket, aktokat, csendéleteket, ente­riőröket — a megélhetés Dézsma, robot, bot, kaloda Rájuk sem hederített a pórnép Szembeszegültek fö!desasszonyo!kkal A KÖZÉPKORI magyar parasztság történetéből tud­juk a dézsma, a robot, a ka­loda, és a bot terheit, szen­vedéseit, megalázását, érdekes módon éppen a legsúlyosab­bat, a kilencedet hangoztatjuk a legkevésbé. A halászati, va­dászati, madarászati tilalmak mellett az egyre szaporodó ro­botnapok és a kezdettől fize­tett egyházi tized a vám, a révdíj és a személyes szabad­ságot sértő költözési tilalom 1492 óta a nonával tetéződött, és végső soron Dózsa paraszt­­háborújához vezetett. Az ártatlannak hangzó latin nona szó kilencedet jelentett. Mit jelentett a jobbágynak? — Azt. hogy terményeinek és állatainak kilencedét is elkí­vánták tőle Mint írtam, egy tizedet, az ugyancsak latin de­­cima-dézsmát már fizették az egyháznak, s ha meggondol­juk. hogy a középkori gabona­­termés a vetőmagnak csupán háromszorosa volt, az új szol­gáltatással együtt megfosztot­ták á jobbágyot terményeinek két tizedétől. Nyolc tized ve­tőmagnak és élelemnek ma­radt. piacra alig jutott, rossz időjárásban pedig semmi. Meg­kezdődött a parasztság elsze­gényedése. Velük szemben a birtokos nemesség a falvakon kívül épí­tett kastélyait faragott- kőből rakatta, márvánnyal díszítette, lakótermeit művészi bútorok­kal, keleti szőnyegekkel ren­dezte be. s a reneszánsz-kor selymeibe, finom posztóiba öl­tözött urak és■ asszonyságok ékköves ékszerekkel tűzdelték tele magukat. Egy-egy szépmí­vű fegyverért vagyonokat fi­zettek. Mindehhez temérdek pénz kellett, amit a földjeiket használó parasztoktól csikar­tak ki Erőszakosságuk és mo­hóságuk határtalan volt, a mellettük élő jobbágyságot sokszor az éhhalál szélére ker­gették. HIÄBA KÖVETELTÉK a nonát, a második tizedet, a ceglédiek még 1506-ban sem fizették, kitűnik a földesasszo­nyok fenyegető leveléből: „Mi Sárkány Anna fejede­­lemasszony (rendfőnöknő) és az óbudai boldogságos Szűz­­máriáról nevezett egyház kon­­ventje, megfontoltuk a mi Ceg­léd városunkban tartózkodó polgárainknak azt a hallatlan, gonosz és rossz visszaélését, hogy nevezett városunk lakói és nolgárai egészen mostanáig ránk sem hederítettek és sem irántunk, sem bármelyik meg­oizouumt, Különösen peaig a mi (Cegléden lakó) udvarbí­­ránk iránt semmi tisztelettel nem viseltettek. Evenként mindig elmulasztották és el­halasztották, hogy bírákat és eskütt polgárokat válasszanak, rendeljenek és emeljenek ma­guk közé, s így hanyagságuk által botrányok származtak, s bevételeinket óriási kár érte. Ezért mindnyájatoknak, kik csak nevezett Cegléd városá­ban laktok, akár a jelenben, akár a jövőben, meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy je­len levelünk vétele után azon­nal. a jövőben pedig minden esztendőben Szent György vér­tanú ünnepén bírákat és es­kütt polgárokat válasszatok,. rendeljetek és emeljetek. Mit ha megtesztek, jól van, ellen­kező esetben tartoztok és kö­­telességtek évenként ötven aranyforintot fizetni nekünk, nevezett egyházunknak. Amely ötven aranyforintot jelen le­velünk erejével és bizonyságá­val mindig könyörtelenül be fogunk rajtatok hajtani. Kelt a boldogságos Szűzmáriáról el­nevezett óbudai egyház klast­­romában, olaibafőzött Szent János ünnepe utáni csütörtö­kön. az Ürnak ezerötszázhato­­dik évében.” A bírák és a tanács megvá­lasztása mezővárosi kiváltság volt, szemben a falusi bírák­­kal. akiket a földesurak jelöl­tek ki. A falusi jobbágyok sze­mély szerint adóztak, a mező­városokban a tanács gyűjtötte be az adót. Az úrbért egysum­­ma pénzben fizették. A nona megtagadása a földesasszonyok tetemes vesztesége volt. A fenyegető levél ellenére sem választották meg a taná­csot. így aztán nem volt, aki szedje a dézsmapénzt és a no­nát. Megtorlásként a klarisz­­szák elbocsátották a gyengeke­zű (vagy a néppel együttérző?) tiszttartót, és helyébe az eré­lyes Budai Sebestyén deákot rendelték udvarbírának. A deák ki is költözött Ceglédre, erőszakkal megválasztatta a városi tanácsot, s megkezdte a földesúri kilenced behajtását. Aki megtagadta börtönbe zá­ratta, az elégedetlenkedőket deresre házatta A néo között kardosán lovon járt, íjas, dár­­dás testőrszolgája kísérte. Ke­serűség és bosszú követte út­jain, s amikor heteit a pohár, a ceglédiek 1508 nyarán meg­ölték. Hat év múlva, 1514 tavaszán Bakócz Tamás érsek meghoz­ta Rómából a szent bullát, s a török ellen önkénteseket hívo­gatott a gyülekezőhelyekre. DÓZSA GYÖRGY végvá­ri katona még el sem in­dult Nándorfehérvárról Bu­dára a ceglédi Lőrinc pap két­ezer keresztest vezetett föl a pesti táborba. Közöttük mene­telt százkilencven név szerint ismert ceglédi paraszt. Hídvégi Lajos miatt, de a szívügyem, a lelki kényszerem mindig a történe­lem jeles alakjainak és esemé­nyeinek képi megfogalmazása volt — mondotta a mester most, hogy Cegléden járt. — Egy másik nagyméretű vásznamat Sopron várossá nyilvánításának 700. évfordu­lója alkalmából ajánlottam fel a településnek. Annak té­májául, a zsidók kiűzetését választottam. Betegségem el­lenére mind a mai napig dol­gozom. Műtermemben jelenleg is egy négymáteres vászon áll, amelynek a színvázlatán hat évig dolgoztam. Árpád csatája címet adtam neki, de a többi között Kun László megöletését is megfestettem — sorolja főbb műveit Kapussy György, akinek művei ma is kapósak a műgyűjtők körében, belföldön és külhonban egy­aránt. Méltó helyre Városunkban Kovács Károly tanácselnök vette át a nagy értékű műalkotást az alkotó­tól, aki hitvese társaságában látogatott el Ceglédre. A bensőséges ünnepség perceit Bartók-művek emelték. A festmény azóta a Kossuth Mú­zeum időszaki kiállítótermé­ben tekinthető meg. Jó lenne végleges elhelyezésére alkal­mas környezetet találni vala­mely közintézmény tágas ta­nácstermében, az adományozó szándékához méltón, aki leve­lében így írt: „Mivel már 79 éves vagyok és beteg, Cegléd városát gondoltam legilletéke­sebbnek á kép megőrzésére, ahonnan a Dózsa-lázadás ki­indult.” A kép immár betölti külde­tését. . Tamasi Tamás A Toldi küldi a szakmunkásokat A Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárában is gyarapo­dik azoknak a fiatal szakmun­kásoknak a száma, akik a Tol­di Miklós Szakközépiskolában szereztek bizonyítványt, mun­kát pedig ebben a gyárban. Várhatóan ismét lesznek, akik továbbtanuláshoz ezt az iskolái választják, Cegléd és a járás területéről. Meghosszahkífoft házi fogság Törtei határában, a Búbos dűlőben a minap kinyúlva .ta­láltak egy rókát. Mint a vizs­gálat megállapította, veszett volt. Miután félő, hogy a fer­tőző kór továbbterjed, a járá­si-városi főállatorvos nyomban elrendelte az ebzárlat meghosz­­szabbítását március 27-ig Ed­dig az időpontig a kutyákat és a macskákat célszerű otthon tartani. .SN 0133—2,500 (Ceglédi Híria,

Next

/
Thumbnails
Contents