Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 5. (4.) szám

ÄBONYI KRÓNIKA KRÓNIKA! Kevés a búvóhely Nem fogtak hálóval nyulat Pár lépésnyire a kertkapu­­tól nyomban szembetűnik, hogy az ember egy szenvedé­lyes vadász portáján jár. A teraszról tekintélyes, kitömött fácánkakas tekint a jövevény­re, mellette két szép őz­­agáncs csillog a téli napfény­ben. Bent újabb tárgyi bizo­nyítékok árulkodnak az ősi kedvtelésről: például a két­csövű fegyver és a közismert, zöld egyenruha néhány da­rabja a fogason. Fácántenyészet Babcsányi István nyugdíjas. Az abonyi Üj Világ Tsz va­dásztársaságnak immár ne­gyedszázada elnöke és har­minchárom éve, hogy hol ba­rátja, hol vadásza a nyuszik­nak, fácánoknak, őzeknek. Alapító tag, sokat tud a tár­saság múltjáról, jelenéről. — Vadászterületünk két téfrrielőszövetkezet zömében művelés alá vont földjein van, ezért igen kevés a rét, az er­dő és a bozótos rész — mesé­li. — Főleg nyúl és őz él itt, fácán is található, de azt te­nyésztjük. Szép törzsállomá­nyunk van, évente mintegy 2000 darab fiatal szárnyast en­gedünk a szabádba, de ennek csak' a negyedrésze kerül pus­­kávégre. Az a baj, hogy mi­után a gazdaságok a betaka­rítással végeznek, teljesen sík terület marad vissza, így nin­csen búvóhelyük a vadaknak. A Súgván Endre Tsz-nél a Mirhán — ez a terület neve — kísérleteztünk: fákat ültet­tünk, csendereseket alakítunk ki. Sajnos, ez csak részmegol­dás, a vadállománynak több ilyen, vagy hasonló helyre len­ne szüksége. Részben ez in­dokolja az állatok fokozottabb téli etetésének fontosságát, Szerencsére a termelőszövet­kezet szálas és szemes takar­mányt juttat számunkra. ' Együttműködési szerződé­sük van a-gazdasággal, o »pél­dául vádászháZat, szállítójár­művet kaptak, szálas és sze­mes takarmányt juttat a tsz a vadaknak. Bár a vadászidény még február 28-ig tart, kérésünkre az elnök egy gyors gazdasá­gossági mérleget is készített. Bizonytalan bevétel — Háromszáz fácánt át­adunk a MAVAD-nak, de két jelentős bevételi forrásunk még bizonytalan. December­ben lett volna ólőnyúl-befogás, száz darab tapsifülest aján­lottunk fel, de elmaradt, mert a külföldi vevő lemondta az átvételt. Azt ígérték, január­ban kerül sor rá. Ha nem, ak­kor a nyuszik igaz, maradnak, de mi 100 ezer forinttól el­esünk. Hasonló bevételt je­lentene az őzek kilövése. Amennyiben ez is meghiúsul, akkor kétszeresére nő a ve­szendő forintunk, ez pedig nem vezet jóra. A sértetlen kakas Vadásztörténetről kérdezem, van-e a tarsolyában? Régebbi esetet említ.-— D. bácsi olyan korú lehe­tett akkor, mint most én. Ab­ban az időben komótosabban vadásztunk, megtréfáltuk egy­mást, leültünk ebédelni egy tanya mellett. Nem messze tő­lünk, a szemétdombon kakas kapirgált. Mindig volt köztünk olyan, aki sörét nélküli töl­tényt készített és azt valaki puskájába tette. Ezúttal D. bácsi puskájába került két ilyen töltény, majd a hun­­cutkodó fogadást ajánlott D. bácsinak, hogy két lövésből nem tudja leteríteni a kakast. Ha sikerül, akkor ő megfizeti a kárt az állat gazdájának, ám ha nem pusztul el a jószág, D. bácsi fizeti a vadászat utáni poharazgatás során elfogyasz­tott bor árát. Mondanom sem kell, hogy eldördült ugyan kétszer a fegyver, de a kakas továbbra is kapirgált, így D. bácsi vesztett; és fizetett. Ma­napság . persze, mák a vadász­­mólta, Fegyelmezettebb, meg­­gohdoltabb az is. De így van rendjén. Gy. F. Megújul a múzeum Táblát kapnák írók, festők A nemrégen elhunyt Békés István író' Pest megyei baran­golások című kötetében csak­nem 6 oldalnyi terjedelemben ír Abony múltjáról és jelené­ről. A szerző az említett hat oldalból csaknem ötöt a rég­múltnak és a helytörténeti ku­tatásoknak szentel. A szerző így ír: „Az abónyiak kutat­ják, óvják, feldolgozzák, s le­hetőségeik szerint a jelen számára hasznosítják hagyo­mányaikat. Abony nagyköz­ség helytörténeti kutatócso­portjának tagjai: a százkezű vb-titkár...” A meg nem ne­vezett vb-titkár Győré Pál. Tőle mint a kutatócsoport tagjától, a falumúzeum vezető­jétől érdeklődtünk, milyen terveket dédelgetnek, mi fog­lalkoztatja mostanában a te­lepülés helytörténészeit. — A nagyközségnek, a haj­dani mezővárosnak, száz esz­tendeje. szinte folyamatosan van sajtója. Ez vagy valame­lyik lap mellékleteként jelent meg, vagy .helyben írták, szer­kesztették és nyomtatták — mondta. — Ennek az eltelt száz esztendőnek anyagát saj­tóbibliográfia formájában sze­retnénk feldolgozni. Természe­tesen ebbe nemcsak az abonyi lapokban megjelent írások ke­rülnek bele. hanem azok is, amelyek más újságokban lát­tak napvilágot és a település­ről szólnak vagy akárcsak utalnak Abonyra. —Fontos és sürgető feladat, hogy szépen felújított múzeu­munk új kiállításával mielőbb megnyissa kapuit. Erre előre­láthatólag 1983 első felében kerül sor. A községben eddig tizenkilenc emléktáblát he­lyeztünk ,ei. Ezekkel jeles sze­mélyiségeknek , és nevezetes eseménynek állítottunk emlé két. Vannak azonban még adóságaink, és ezt fokozatosan törleszteni szeretnénk. Január 9-én a Nagykőrösi út 27. szám alatti ház falán Várdeák Wir­ker Ferenc festőművész, a volt polgári iskola tanárának tisz­teletére helyezünk el emlék­táblát. Abonyi káplán volt Horváth Mihály, a történetíró püspök, negyvennyolcas köz­oktatási miniszter, a nagyköz­ség szülötte Agai Adolf, az ér­demes magyar közíró, humo­rista, a korabeli élclap, a Borsszem Jankó alapító szer­kesztője. Nekik és Horváth József festőművésznek, a So­mogyi Imre iskola volt peda­gógusának. akinek képei díszí­tik a tanácsháza nagytermét, egykori lakóházán szeretnénk emléktáblát elhelyezni. Gy. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM.. 5. SZÄM 1983. JANUÁR 6., CSÜTÖRTÖK r Érveink, eredményeink Maguknak építettek utat, járdát Egy felelős tisztségviselő a minap egy tanácskozáson le­szögezte: a „nincs ez, nincs az” sirámokkal szemben néha azoknak a szája sem nyílik szóra, akik józan és mérték­tartó választ adhatnának, értő módon oszlathatnák a még meglevő társadalmi görcsöket. Mert igaz, hogy bárki köny­­nyűszerrel fújhatná a kíván­ságlistát, hiszen a rajta levő vágyak megvalósulása közér­dek volna, ám bölcsebb az az ember, aki vágyait a lehető­ségekhez igazítja. Azt pedig aligha mondhatnánk, hogy az utóbbi időben ne próbálná a város valamennyi fellelhető módját meglelni a gyarapo­dásnak, néha valósággal eről­tetve, erején felül siettetve az előrehaladást. így fogalmazó­dott meg a felszólaló tanul­ságként is elkönyvelhető ön­kritikus megállapítása: job­ban kell politizálni eredmé­nyeinkkel Önzetlen értékteremtők Ha azt vesszük, hogy Cegléd tavaly tizennyolcmillió forint értékű társadalmi munka el­végzésével számolt, s már most felmérhető, hogy egy­két millióval tetézték a ter­vet, a lakosok egy részét jól­eső tudat töltheti el: az én ön­zetlen fáradozásom, felajánlott forintom, munkám is benne van ebben. Természetszerűen általában azok az emberek szólnak ritkábban,- akik pe­dig sorolhatnák hol, mikor, hány szabad órát áldoztak fa­ültetésre, járdaépítésre, vá­roscsinosításra, óvodafelújítás­ra vagy iskolabővítésre. Na­gyobb hangjuk a számonké­­rőknek, a kritizálóknak van, jóllehet, ők maguk vajmi ke­veset tesznek a közösségért. Éppen ezért volt megnyug­tató legszélesebb tömegmoz­galmunk, a Hazafias Nép­front városi bizottságának ve­zetőit hallgatni, akik 1982 szép eredményeiről adhattak számot. Ha csupán az egy év alatt emelt négy új tantermet említették volna a Mészáros iskolánál, egymagában is di­cséretes lett volna, hiszen 22 vállalat összefogásával 764 ezer forint értékű munkát vé­geztek el díjtalanul. Az útja­vítás, -építés 6,5 milliós ösz­­szege szintén említésre érde­mes. Épült iskolaudvaron ké­zilabdapálya, a konzervgyá­riak a Körösi úti óvodát tet­ték rendbe. A tanács har­mincezer járdaalapot adott ki az utcák lakóinak, akik a saját házuk előtt létesítettek gya­logjárót. Nemcsak az újat teremtés Kevés a kisvállalkozó A szerelők szervezkednek Abonyban — a kisiparosok­tól eltekintve — a kisvállal­kozásnak nincs múltja és je­lene is alig-alig. Még szerző­déses alapon üzemelő keres­kedést, vendéglőt sem találni egy-kettőnél többet, pedig legalább tucatnyit kínál im­már esztendeje a tulajdonos. Hasonló érdektelenség tapasz­talható a vállalatok egyes rész­legeinek szerződéses üzemelte­tése iránit, bár valószínű, hogy az idén sikerül a holtpontról elmozdulni. A ceglédi Vasipa­ri, Eletromos és Műszerész Szövetkezet abonyi telepén szakcsoportonként kívánnak kisvállalkozást létrehozni. Ré­gi. megbízható hagyománya van a konzervgyári láncok fel­újításának. Ez a munka ered­ményesen beilleszthető a szak­csoport tevékenységébe. Szer­vezés alatt áll a községben egy vállalaton kívüli munkaközös­ség, melynek tagjai munkaidő után dolgoznak majd és pro­filjuk a víz-, gáz- és fűtéssze­relés. A nagyközségben ennél jó­val több kisvállalkozásra len­ne szükség, hiszen még min­dig nincs valamennyi iparág­nak képvisélője és az utánpót­lás megoldatlan. A település zöldség- és gyü­mölcsellátása sem kielégítő Elképzelhető lenne, hogy pél­dául a tsz-nyugdíjasok közö­sen, valamilyen szervezeti ke­retben foglalkoznának olyan zöldfélék termesztésével, ame­lyek eddig csak kis mennyi­ségben és méregdrágán ke­rültek a piacra. szándéka buzgott a ceglédi polgárokban, hanem a meglé­vő értékek védelmére is gon­doltak. A környezet rendjét, egészséges viszonyainak fenn­tartását komolyan vették. A népfront kebelében működő környezetvédelmi munkabi­zottság sok áldozatvállaló ak­tíva között oszthatta meg fel­adatait. Tavasszal és ősszel a lom­talanítási akció karmesterei és lebonyolítói voltak. A környe­zetszennyező okok felderítésé­ben és felszámolásában is si­kereket értek el. ismertették az ezzel összefüggő tanácsi rendeleteket, megnirdettek és értékelték a Tiszta üzem ak­ciót, amelybe 28 vállalat neve­zett be. Ez is közrejátszott ab­ban, hogy egyre több munka­hely udvara barátságosabb a virágágyások, bokrok, fasorok látványától. A tavaszi fásítási program keretében földbe tett kétezer csemete jelentős része az új ipartelep kopár vidékét varázsolja barátságosabbá. A népfront jó helyzetfelis­merésének köszönhetően hoz­ták létre az ősszel a kertbará­tok körét, amelyhez méltán fűznek nagy reményeket. A fogyasztók tanácsa a boltok, szolgáltatóegységek tevékeny­ségét kíséri figyelemmel. Az összefoglaló önkritikusan fogalmazta meg, hogy a köz­művelődés terén — megfelelő személyi feltételek híján — még nem tartanak ott, ahol az joggal elvárható lenne, s ez a felismerés egyben a jö­vő feladatát is megszabja. Az iskolai szülői munkaközössé­gek tevékenységét viszont kel­lően támogatják, sikereiket a megyei népfrontbízottság is elismerte. Veteránok napja A népfrontmozgalom sok­színű lehetőségei kibontakoz­nak a réteg- és nőpolitika te­rén. Felmérést készítettek a nők körében, sokféle szem­pontból feltárva helyzetüket, vágyaikat. Támogatták a ci­gány koordinációs bizottsá­got, fórumot szerveztek. Az ötnapos munkahét bevezetésé­nek tapasztalatait is össze­gyűjtötték. A körzeti nép­­frontbizottságok aktívái a kör­nyékükön élő idős, magányos embereket vették számba. So­kan emlékeznek vissza szí­vesen a veteránok napjára, amelyre családtagjaik, volt munkatársaik kíséretében jöt­tek el. Rétegpolitika A tanácstagi beszámolók, fórumok, más közérdekű meg­mozdulások szinte elképzelhe­tetlenek a népfrontosok szer­­vező közreműködése nélkül. A béke és barátság munkabi­zottság főleg a munkahelye­ken tett sokat nemzeti és nemzetközi ünnepeink méltó megünnepléséért. A népfront más társadalmi és tömegszer­vezetek bizalmát és segítő­készségét is elnyerte. A terü­leti pártszervezetek, a tanács­tagi csoportok, a Vöröskereszt­­szervezetek és a szakmaközi szervezet sok közös program tevékeny résztvevője volt. T, T. Bonyolult körülmények Helytállásuk példás Gazdaságilag hasznos fel­adatot kapott évet záró gya­korlatul Albertirsán, a Szabad­ság Termelőszövetkezetben a polgári védelem üzemi törzse, az állat- és növényvédelmi szá­zad. Fertőtlenítették az istál­lót, a magtárat, az udvart, az épületeket, mivel ez az időszak épp egybeesett az őszi nagy fertőtlenítés időszakával. A célszerű polgári védelmi fel­adat végrehajtását értékelte Szakái Péter alezredes, ceglédi járási polgári védelmi törzs­parancsnok és Valent Mihály üzemi parancsnok, megálla­pítva, hogy a feladatot becsü­lettel elvégezték és minden bi­zonnyal bonyolultabb körül­mények közt is hasonlóan helytállnának. Hasznos tudnivalók Minden hónap első hétfőjén, délelőtt 9—11 óráig a ceglédi városi Vöröskereszt-szervezet irodájában, a tanácsháza föld­szintjén nyugdíjügyekben tá­jékoztatást, jogi tanácsadást tart dr. Lakatos József, Nyársapáton Segítik az óvodát Jó pártfogója a nyársapáti óvodának a helybeli Haladás Tsz Kossuth szerelőbrigádju, A kollektíva vállalta, hogy szakterületén és azon túl is, amiben tud. segít. A vízellátó berendezés karbantartása, * fűtőberendezés ellenőrzése fontos teendőjük lett. Az elektromos berendezések el­lenőrzését, hibajavítását szak­képzett brigádtagok végzik el, napi munkájukon túl. Téli piac Áruk, árak összhangban Közepesen mozgalmas azév eleji ceglédi piac, meglátszik a forgalom alakulásából, hogy otthon még majd’ minden ház­nál tart a készletből. Gyümöl­csöt, zöldséget kevesebbet vá­sároltak, talán a fejes és sa­vanyú káposzta volt kelendő. Baromfit, tejterméket keve­sebben kerestek, a tojás, bár kevés, de napi eladásra meg­felelő mennyiségű volt. Az őstermelők, gazdaságok, kiskertesek termése kitart, ele­gendő lesz az újig. Burgonya, vöröshagyma, fokhagyma, zöldség szépen és jó minőség­ben termett, sok árun meglát­szik a gondos tárolás. Cseme­ge is akadt a piacon: pincében termesztett gomba, üvegházi paradicsom, paprika. Van ke­letje a darabolt, sütni való és a készen piacra hozott vitáéi mindús sült töknek. Az árak általában kevéssé térnek el a közeli megyeszékhelyek piaci áraitól és a budapesti, vásár­­csarnoki áraktól. Újabb rókatetem Rókát ütött el egy autós az Albertirsa—Dánszentmiklós közti úton. Az Országos Állat­egészségügyi Intézetbe szállí­tott rókatetemen veszettséget mutattak ki, ezért a kerületi főállatorvos a már amúgy is érvényben levő, Albertirsa tel­jes közigazgatási területére vo­natkozó ebzárlat hatályát áp­rilis 2-ig kiterjesztette. Hulló fák, hulló szavak L'sténként, a korai nap­­^ lemente után megele­venedik a ceglédi lakótele­pi, „felsőbb szintű” élet: dísztelen, sötét árnyak zu­hannak alá, s tompa puffa­nással érnek földet, aszfal­tot a karácsonyfák, obsitot kapott fenyőgallyak. Gurul­nak még néhányat a sza­loncukrok, csillagszórók, dí­szek nélkül oly csontváz­szerű fácskák, majd vala­melyik épület tövében meg­pihenve dermednek más­nap délelőttig. Akkor jön értük a szemeteskocsi, mar­kos férfiak dobálják ha­lomba a nyolc-tíz napig oly nagy becsben tartott, an­gyalillatú fenyőket. Most így, kopár árvasá­gukban nagyon egyformák ezek a fácskák, pedig más és más otthonok örömét szórták szét a szobákban, csilloqó estéken, csöndes éjszakákon. Gyermekneve­tés, asszonyboldogság, fér­­fiöröm tanúi a tűlevelek —, melyek között mbst csupán drótdarabok. megperzselt papírfecnik éktelenkednek. Utaznak a fenyők, egy­más heayén-hátán, össze­akaszkodott ágakkal döcög­nek a lófogat kocsiján. Né­ha közéjük markol a viha­ros északi szél, kivetne né­hány fát az útszélre, ám azok szorosan ölelik egy­mást. Ágaik közt muzsikál a tegnapi gyermeknevetés, asszonyboldogság, férfi­öröm. Más és más otthonok örömét, boldogságát őrzik magukban a karácsonyi fe­nyők. Vajon mennyi öröm, ne­vetés maradt a falak kö­zött? öregembert kísérünk utolsó útjára: a temető töp­­pedt sírjai között kerülget­jük a bokaficamító, kőke­ményre fagyott sártarajokat. Elfojtott zokogás, meg-meg­­moccanó emlékezés hangjai csöndesítik a fagytól vörös­re csípett kezű, sírásó fér­fiak mordulásait. Nem ép­pen választékos szavakkal emlegetik a hideget s a ke­mény időt a fiatalembe­rek ... Vagy tízen körbeálljuk ' a sírt: egyszerű, sza­bálytalan falú vágat (tz in­kább. a gödör alján össze­gyűlt talajvíz tükrében fel­hőpamacsok gyülekeznek. Havat jósolnak a fölöttünk keringő varjak, azt bizony­gatja egy bariton hang is a temetőcsősz háza udvarán felejtett táskarádióból. A szertartás alatt emlé­kezünk az olcsó, egyszerű koporsóban nyugvó, egysze­rű emberre. Ki-ki helyére teszi a nyolcvanéves múl­tat. Csöndes ez a temetés is; a búcsúztató férfi szavai mint rögdarabok — inkább a földre s a gödör alján fekvő koporsóra hullnak. Két kapa mozdul, s hogy megvillan az élük, feltör az illendő zokogás. A szabály­talan gödör fölé szabályta­lan földkupac türemlik, s az elhunyt feje irányában gyalulatlan fakeresztet ékel. a rögök közé az egyik sír­ásó. A koszorúk óvatosan telepszenek egymás mellé, kicsit fészkelődnek még, hadd látszódjék szalagukon a betű, a szó, az utolsó, a búcsúztató. Még egy kérges simogatás a kérges fakereszten, s az­tán a temető kijárata felé ivrlv.l a kis menet, pjanoosabban pereg a szó, az özvegy is elte­szi fekete szegélyű zsebken­dőjét, melynek csücskén megcsillan egy odafagyott könnycsepp .. Besze Imre ISSN 0133—SSOO (Ceglédi Hírlap) «

Next

/
Thumbnails
Contents