Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-30 / 25. szám

1983. JANUAR 30., VASÁRNAP »Sot 'd&r ■* x/urmv A biztonság erősítése Bécsi eszmecsere Február 6. és 8. között Bécsben kerül sor a nyugat­európai államok és a szocia­lista országok társadalmi erői­nek és közéleti személyisé­geinek találkozójára, melyen számos új, az európai bizton­ságot és együttműködést elő­segítő kezdeményezést vitat­nak meg. Az eszmecserén vár­hatóan több neves politikus és közéleti személyiség vesz részt, közöttük Michael Foot, a brit Munkáspárt vezére és Aurelio Peccei, a Római Klub vezetője. Miként az Országos Béketanácsnál elmondották, a magyar küldöttséget Péter Já­nos, az országgyűlés alelnöke, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke vezeti. Raymond Coor kanonok, az Európai Biztonság és Együtt­működés Nemzetközi Bizott­ságának elnöke — más köz­életi személyiségekkel együtt — a közelmúltban felhívással fordult a különböző irányzatú európai és észak-amerikai tár­sadalmi erőkhöz: a nukleáris leszerelés és az európai biz­tonság és együttműködés szi­lárdítása érdekében újítsák fel a dialógust, s járuljanak hozzá a kölcsönös bizalom megerősítéséhez. A kezdemé­nyezés kedvező visszhangra talált a különböző politikai irányzatokhoz tartozó társa­dalmi erők körében, mind­azoknak a körében, akik ér­dekeltek az európai közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek csökkentéséről folyó tárgyalások eredményességé­ben, a madridi találkozó si­keres befejezésében. • • Önbecsülést növelő barátság A magyar-szovjet barátsági hét záróünnepsége Dunakeszin Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban rendezték meg a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága által szervezett magyar—szov­jet barátsági hét záróünnepségét. A megye öt városában — Dunakeszin, Cegléden, Szentendrén, Érden és Százhalombattán — számos kiállítás, hangverseny, fórum és baráti találkozó szolgálta a két nép közötti testvéri barátság ápolását. Az ünnepségen részt vett dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Ivan Szalimon, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének tanácsosa, a Szovjet —Magyar Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője és dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács el­nökhelyettese. Ott volt Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának és Varga Imre, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára is, vala­mint részt vettek az ünnep­ségen a város párt- és állami, illetve társadalmi szervezetei­nek képviselői. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Rónai Árpád, az MSZMP Dunakeszi városi Bizottságának első tit­kára köszöntötte a megjelen­teket, majd a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő-Értékelő NEB-vizsgálat a MESZÖV-nél Közérdekű bejelentés A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai a MESZÖV-nél nézték meg és értékelték a közérdekű bejelenté­sek intézésének módját, követelményeit. A fogyasztási szövetkezetek tevékenységét összegző, elemző jelentést Szatoriné dr. Szabó Zsuzsa, a MÉSZÖV jogtaná­csosa készítette. A NEB-vizsgálaton ugyancsak ö képviselte a MESZÖV-öt. Tőle kérdeztük: mivel a MÉSZÖV nem felügyeleti, hanem érdekképviseleti szerv, tulajdonképpen kinek a köteles­sége a fogyasztási szövetkezetek eUcnőrzése? szervezet, mégis köteles — a tagság és a szövetkezetek ér­dekében is! — adott esetben a szabálytalanságok, szabály­­sértések megelőzésére intéz­kedni. Így kellett volna el­járniuk például a dabasi áfész-nél, amikor azt tapasz­talták, hogy a napi felvá­sárlási árnál kevesebbet fi­zettek az átvetít áruért. A lényeg nem sikkad el — Ezen a területen is ér­vényesül a szövetkezeti moz­galomra jellemző kettősség. Ennek azonban nem az a kö­vetkezménye, hogy a lényegi ügyek elsikkadnak, hanem ép­pen fordítva, mindenképpen felszínre kerülnek — mondta. — A szövetkezeteknél prog­ram szerint átfogó vagy rész­­vizsgálatokat tart a MÉSZÖV ellenőrzési irodája, amely az elnökségnek és természetesen a küldöttközgyűlésnek köteles beszámolni. A szakmai fel­ügyeletet a tanács illetékes szakigazgatási szerve gyako­rolja. Alaptevékenységük sze­rint a kereskedelemmel fog­lalkozó áfész-ek például a ke­reskedelmi osztályhoz tartoz­nak, amely természetesen el­lenőrzésre is jogosult. Ellenőriz továbbá a tagság az ellenőrzési osztály révén, s a gazdasági vezetők beszá­moltatásakor, valamint min­den szervtől, fórumtól függet­lenül a népi ellenőrzési bi­zottság. (A legutóbbi NEB- vizsgálat fontosságát növeli, hogy a MESZÖV-nél a fel­ügyeleti szerv több éve nem ellenőrizte a közérdekű beje­lentések intézését.) Személye a garancia Mit állapított meg a NEB- vizsgálat? Többek között azt, hogy a Pest megyei MÉSZÖV az 1977. évi I. tvr. egységes végrehaj­tása érdekében a belső szer­vezeti felépítést kialakította, s a bejelentések intézésének szervezeti és személyi felté­telei adottak. Minden bejelen­tés, javaslat és panasz először a MÉSZÖV elnökéhez kerül, aki azokat az illetékes szak­titkárságoknak szignálja. Te­hát elsősorban a MÉSZÖV el­nökének a személye a garan­cia arra, hogy a bejelentések­re reagálni fognak. A NEB-vizsgálat érintette a fogyasztási szövetkezetek és a MÉSZÖV sajátos kapcsolatát, helyzetét is. Ezzel kapcsolat­ban a népi ellenőrök kimond­ták: a MÉSZÖV ugyan ér­dekképviseleti és mozgalmi titkára Pozsgay Imre emelke­dett szólásra. Beszédében emlékezett a hat évtizede létrejött Szovjetunió megalakulásának körülmé­nyeire, azokra az állomásokra, amelyek leginkább befolyásol­ták az oroszországi nemzetisé­gek államiságának kialakulá­sát. Beszédének elején a híres angol írót, H. G. Wells-t idéz­te, aki a polgárháború idején készített interjút Leninnel. — Még neki, a jövőbe látó irodalom egyik legnagyobbjá­­nak fantáziája sem terjedt odáig, hogy elhiggye: Oroszor­szág jövője tervezhető — mint ahogy azt Lenin mondotta ne­ki —, szerinte akkor Oroszor­szág sötét kristálygömbjébe senki sem láthatott bele. S lám — folytatta a szónok —, Leninnek lett ebben is igaza. A főtitkár beszédének to­vábbi részében Leninnek arról a nagy felismeréséről szólott, miszerint e népek felemelke­dését, állami életük kiteljese­dését, valódi nemzetté válását az egymást erősítő szövetség kereteiben valósíthatják meg. Ennek köszönhették azt is, hogy sikerrel vívták meg a honvédő háborút. — Bár ilyen ünnepeken — mint ez a barátsági hét — tudjuk leginkább megmutatni összetartozásunkat, de mindig tudjuk hova tartozunk, s ez a barátság a mindennapokba is beleszövődött. Ennek is kö­szönhetően növekedett társa­dalmi önbecsülésünk, alkotó módon vállalhatjuk magyar­ságunkat, egy emelkedő nem­zet pozícióját — mondotta be­A NEB-vizsgálat az 1981-es esztendőt és a múlt év első felét tekintette át: 1981-ben a MESZÖV-höz 1 közérdekű be­jelentés, 38 panasz és 1 név­telen bejelentés, 1982. első fe­lében közérdekű bejelentés egy sem, panasz 14 és névte­len bejelentés 2 érkezett. A másfél év alatt tehát össze­sen 56, ami egyáltalán nem sok, ha a több száz ezres tag­ságot, a hatalmas működési területet és a tevékenységet nézzük. Kétévente rendszeresen Az áfész-eknél ugyanezt nézve, rendkívül vegyes ké­pet kapunk. A Szob és Vidéke Áfész-hez például a másfél év alatt mindössze három pa­nasz érkezett. A Gödöllő és Vidéke Áfész-hez 61 panasz, de ugyanakkor 87 dicséret. A Monorvidéki Áfész-hez 7 köz­érdekű bejelentés, 40 panasz és 8 dicséret. Az ügyintézés harmincnapos határidejét a szövetkezetek az esetek több­­ségében betartották. A MÉSZÖV elnöksége a jelentés és a NEB-vizsgálat alapján hozott határozatában többek között kimondta, hogy a MÉSZÖV ellenőrzési iroda éves beszámolójában önálló fejezetként szerepeljen a köz­érdekű bejelentések, javasla­tok és panaszok intézésének vizsgálata. A szövetkezetek legalább kétévente elemezzék az őket érintő közérdekű be­jelentések, javaslatok és pa­naszok intézésének módját, s a tett intézkedéseket. Az áfész­­ek az eddigieknél több fi­gyelmet fordítsanak a vásár­lók könyvére, a bejegyzésekre, illetve a szükséges intézkedé­sekre. Szente Pál fej ezésül nagy tapsot aratott beszédében a HNF főtitkára. Az ünnepségen ezután fel­szólalt J. V. Szalimon nagykö­vetségi tanácsos. Beszédéből azt a gondolatot ragadtuk ki, melyben a két nép közötti ba­rátság megalapozásáról szó­lott, melyet ő annak a 100 ezer magyar internacionalistá­nak tulajdonít, akik a polgár­­háború éveiben fegyverrel védték a forradalom ügyét. Ez az érzés munkált akkor is, amikor a két világháború kö­zött számos honfitársunk ta­lált új hazára a Szovjetunió­ban. Szép magyarsággal el­mondott felszólalása végén a tanácsos Madách Imrét idéz­te, illetve a Tragédia utolsó mondataiba ágyazta szavait: — Emberek, küzdjünk a bé­kéért, és bízva bízzunk, hogy a józan ész diadalmaskodik a földön és béke lesz! Szavait az ünnepség részt­vevői nagy tapssal fogadták. Az est második felében a helyi Dobó István laktanya katonafiataljaiból alakult együttes adott műsort. A képeken: felül Rónai Ár­pád köszönti a gyűlés résztve­vőit. Az elnökség első Sorá­ban (balról jobbra): Solymosi Sándor, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, Metykó Gyuláné Dunakeszi város Ta­nácsának elnöke, dr. Csicsay Iván, Kovács Antalné, Pozs gay Imre, I. V. Szalimon, dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára, Varga István és Sőtér Árpád mérnök-ezredes, a Dobó laktanya parancsnoka. (Alul) Színes népdalcsokrot adott elő a Dobó laktanya ka­tonafiataljainak citeraegyüt­­tese. Trencsényi Zoltán felvételei A HÉT HÍRE Csodának kijáró kíván­csiság, félelem, áhítat fogadta a húszas évek elején a Galga mente falvaiban azt a teher­gépkocsit, amelyet három bir­tok bérlői közösen vásároltak. Próba, szerencse alapon jött létre a fura szövetkezés, nem tartott azonban hosszú ideig; vita támadt a tulajdonosok között az üzemeltetési költsé­geken ... Mintha ma lenne. Mármint nem a kocsi eladá­sával végződő próba, hanem a vita, ki, mit, miért fizessen. A három nagybérlő fölismerése, közösen célszerűbb, mert job­ban kiaknázható a kocsitartás, helyes volt, ami hibádzott, az a megvalósítás. A fölismerés ma is megvan, csak a gyakor­lat... Mert sokféle szabályozás serkentette már a közületi tu­lajdonosokat az ésszerűbbre, 3 mostani legújabb rendelkezé­sek sem akarnak mást, csupán azt, amit a korábbiak nem, vagy csak részben értek el. Három nagy csoportot külö­­böztetnek meg a szakemberek a gépjárművek tulajdonosai­nál: a lakosságot, a közülete­­ket és az ún. közhasználatú árufuvarozást végző cégeiket. Ez utóbbiakat rövid pórázon tarthatja az illetékes tárca, a lakosságot terheli az üzem­anyagár, ám úgy tűnik,-a kö­­zületek rakoncátlanok, nekik nehéz parancsolni, tegyék már járműveikkel azt, amit az ésszerűség megkíván. Nem csekélységről esik szó! A me­gyében több, mint hat és fél­ezer tehergépkocsi van az ún. közületek — az iparvállalatok­tól a községi gazdasági-műsza­ki ellátó szolgálatig minden cég beleértendő ebbe — tulaj­donában, de természetesen el­sősorban az ipari és a mező­­gazdasági üzemeknél. További másfél ezerre tehető az egyéb rendeltetésű járművek — dömperek, vontatók, műhely­kocsik stb — csoportja, van azután 1200 személykocsi, ki­­lencszáz autóbusz ... Sok-sok kilowattos sereg ez, csak ép­pen nem tudni, merre, hogyan húz, húz-e egyáltalán, mert hiszen leltek a közúti ellenőr­zések során olyan termelőszö­vetkezeti tehergépkocsit, amely tíz tonna teherbírása ellenére mindössze egy hetven kilo­grammos alkatrészt vitt a pla­tóján, s a tulajdonos közös gaz­daság — a rendelkezéseknek megfelelően — szíves, örömest kifizette a bírságot önként, fel­szólítás nélkül, mert az a bi­zonyos alkatrész az egyetlen ilyen volt az országban, azon­nal indulni kellett érte, s hát más kocsi nem kínálkozott,.. Ez az éppen más kocsi nincsen egyébként általános jellemző; a járműpark összetétele mesz­­sze nem felel meg a használa­ti követelményeknek, kevés a kis teherbírású kocsi. Nehéz tehát igazságot ten­ni, mikor mi a célszerű, a hasznos, az egyik helyen meg­takarított forint esetleg nem lesz-e a másik helyen kétsze­resen kárforinttá. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb he­lyen úgy balkézről intézik, szervezik a járművek dolgát, bár igaz, kibúvó sok van, az elöregedett, sokszor fölújított Csepelek üzemben tartására éppúgy akad indok, mint arra, miért futkosnak kocsik fele rakománnyal. Kétmillió fölött van az or­szágban a járműállomány, ek­kora csordát eligazítani való­ban nem könnyű. Mégis, gya­nítjuk, bár persze kellenek rendelkezések is, a valódi meg­oldás nem a tiltom, az utasí­tom, a büntetem világában le­­ledezik, hanem inkább a gaz­dasági célszerűség, a gazdál­kodási kényszer terepén, azaz a közületek eddig azért fordí­tottak csekély figyelmet kocsi­jaikra, mert belefért bőven a költségekbe ezeknek a fenn­tartása, s az emelkedő költsé­geket nem a cég, hanem a fel­használó, a vásárló nyögte. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a megyében a vontatóknak az egyharmada, a tehergépkocsiknak a tíz száza­léka egy évtizednél régebben került le a gyártószalagról, azaz már a bontótelepen len­ne a helyük, ha... ha nyom­nának a latban a javítási, kar­bantartási, felújítási költségek, ha sokat nyomnának abban. Az új rendelkezések többlet­adókkal, bírságokkal, fuvar­kényszerrel, sokféle más mó­don próbálnak javítani a hely­zeten. Kérdés, képesek lesz­nek-e fölszámolni a balkézről gyakorlatát, ha a költséggaz­dálkodás vétkes nagyvonalú­sága érintetlen marad ?| Mészáros Ottó Szűkebb környezetemben három éven belül két gyerekember sor­sáról kellett dönteni. Elindítani őket egy pályán, amelyen képességük és kedvük szerinti munkát találnak, amit a társa­dalom is értékel, következésképpen igé­nyeik kielégítésére megfelelő anyagiakat remélhetnek. Hónapokig tartottak a la­tolgatások, ki-ki vérmérséklete, tudása és tájékozottsága alapján adta az ötle­teket, tanácsokat, komolyan és tréfásan, ugratva és bíztatva az érdekelteket, akik korukra jellemző bizonytalansággal hallgatták a felnőtteket. Magam nem nagyon jeleskedtem a tanácsadásban, még azokról a szakmák­ról, hivatásokról sem tudtam sok értel­meset mondani, amelyeket meglehető­sen jól ismerek. Ügy jártam, mint egy­kori riportalanyaim, akiket szakmájuk szépségéről faggattam. Kevés érdekeset mondtak, még kevesebb olyat, ami csak az adott szakmára érvényes. A legtöb­ben említették például azt az örömet, amit akkor éreznek, amikor kezükből kikerül a formátlan anyagból a kívánt alakúra és méretűre készített alkatrész. Ebből azonban semmi jellegzetesei nem tudtunk meg az esztergálásról, ma­rásról, hegesztésről, a szerszámlakatos és gépszerelő munkájáról, hiszen vala­mennyien készítenek munkadarabot, ami eme öröm forrása. A családi tanács szétszéledése után, magamra maradva, rendszerint to­vább töprengtem a dolgon, hisz én is azt szeretném, ha a pályaválasztás a legjobban sikerülne. A tehetetlenségen kívül a felelősség nyomasztó érzése ke­rített hatalmába. Az a tudat, hogy akár TÖPRENGÉSEIM ÉLETPÁLYÁRA LÉPNI csak pici részem is legyen abban a dön­tésben, ami évtizedekre megszabhatja valakinek a sorsát, bénítólag hatott rám. Főleg arra gondolva, hogy rosszul vá­lasztunk, olyan pályára kényszerítjük a gyerekeket, amiről kiderül: nem sze­retik. Együttérzéssel figyeltem mások, ide­genek hasonló tépelődését is, tudva per­sze, hogy ez nem sokat ér. Aztán vala­hogy eszembe jutott a saját sorsom, s mindazoké, akikkel együtt tanultunk egy szakmát, amit ki apja rábeszélésére, ki a rokon, szomszéd tanácsára válasz­tott. Vagy ötvenen vizsgáztunk annak idején, majd szétszéledtünk az anya­gyár üzemeiben, illetve más vállalatok műhelyeiben. Megkezdtük pályánkat, erőnk és te­hetségünk, no meg szerencsénk és a lehetőségek szerint. Többségében tö­rekvő emberek, szép számmal becsvá­gyók is akadtak, így nem csoda, ha ké­sőbb, ritka találkozásokon általában si­kerekről számolhattunk be. Az évek múlásával azonban mind többen akad­tak, akik azzal kezdték, hogy nem az eredeti szakmában dolgoznak és boldo­gulnak. Jónéhányan ismét beültek az iskola­padba, technikumot, gimnáziumot, sőt főiskolát, egyetemet végeztek. Jöttek az első hírek arról, ki lett mérnök, mű­hely- és üzemvezető, sőt gyárvezető. De nemcsak fölfelé mentek az egykori la­katostanulók. Többen átképezték magu­kat marósnak, köszörűsnek, gyalusnak. Ez nem azért volt, mert valaki megun­ta a szakmát. Olyan is akadt. A jellem­ző azonban az volt, hogy az üzemnek, műhelynek több marós, köszörűs, keve­sebb lakatos kellett. — Vállald el né­hány hónapra, lakatos vagy. fog ez menni neked — hangzott a biztató ké­rés. A hónapokból évek lettek, majd a nagy gyakorlatra való tekintettel rövid úton megkapták az újabb szakmáról a papírt is. Senki sem mondta, azt, hogy az eredeti szakmára fordított idő és energia pocsékba ment. Hasznosult az, ha nem is minden eleme, az új mester­ségben. A technikusi, mérnöki, üzemve­zetői, gyárvezetői munkában úgyszin­tén. Visszapillantásom végére megköny­­nyebbültem. Azóta bátrabban adok tanácsot a szakmaválasztáshoz. Figye­­lembevéve, hogy a felgyorsult, techni­kai fejlődésben lehetetlen húsz-harminc évre előre kiszámítani, milyen szakmá­ban, hivatásban hány emberre lesz szükség. Inkább azok remélhetnek si­kert, akik nem félnek az új vállalásá­tól, a szakmaváltoztatástól, divatos ki­fejezéssel élve pályamódosítástól. Leg­inkább persze akkor, ha meglelik azt a területet, amelyen a társadalomnak a legtöbbet nyújthatják és érvényesíthe­tik hajlamaikat, tehetségüket. A pályaválasztás terhe így — köny­­nyebb. Kör Pál BALKÉZRŐL $ A Magyar Néprajzi Társaság ünnepi ülést rende­zett Kodály Zoltán és a népzene címmel. R Országos szójabab termelési tanácskozás színhelye volt Harkány. R Megalakult a Politikatudományi Társaság gazdaság­­politikai szakosztálya. R Magyarország védett mada­rairól kiállítás nyílt Baján. R A hét hire az is, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületben a közületi gép­járművek üzemeltetésének új szabályait vitatták meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents