Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
Apparátus nincs Négy község, ötven üzlet A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1983. JANUÁR 29., SZOMBAT Szád®, EkEod, Werseg A nevelési központ előnyei A türai Galgavidéke Áfész 4. számú ügy-vezetőségének apró irodáját Zsámbokon találjuk. Az ügyvezetőséghez tartoznak a Galgavidéke Áfész Zsámbok, Dány, Valkó, Vácszentlászló községekben működő kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységei. A négy településen mintegy eitlen üzlet működik és gondoskodik a terület áruellátásáról, az itt élők igényeinek kielégítéséről. A munkát Lapu Pál ügyvezető irányítja. — Nincs külön apparátus, amely segítene — mondja Lapu Pál. — Ügyvezetőségünkön rajtam kívül egy ügyintéző dolgozik, s ebből is létszák, hogy feladataink ellátása nem köt bennünket íróasztalhoz. Az a fontos, hogy a központi irányítás megbízottjaiként a területen legyünk, segítsük a boltokban dolgozók gondjainak a megoldását, mint például az áru rendelése, a beszerzett cikkek helyes elosztása, ugyanakkor jelezzük a gondokat, amelyekkel naponta találkozunk. Lapu Pál csendes, halk szavú férfi, de a határozottság sem hiányzik belőle. — Ha egy boltvezető sorozatos mulasztása miatt akadozik az áruellátás — mondja —, nem szabad elnézőnek lennem, mert ha az üzletben a megszokott időben nincs ott a tej, vagy a kenyér, ha hiány mutatkozik az alapvető közszükségleti cikkek bármelyikéből, több száz ember hangulata egész napra megromolhat, s az ezzel járó idegesség a termelés számaiban jelentkezhet. — Az elmúlt évben négy üzletünkben kellett ' személy - cseréhez folyamodni, és új boltvezetőiket kinevezni. Hogy az intézkedés helyes volt, azt a számok igazolják. A valkói áparcikkboltunkban. hárommillióval nőtt a forgalom. Ha helyben van választék, az áru vételárát senki sem toldja meg azzal, hogy a fővárosba utazzon vásárolni, s onnan tehertaxival hozassa Valkóra, vágy Dányba a portékát. — A zsámboki 204-es élelmiszerbolt is megkettőzte a forgalmát. -Azt hittük; hogy a 293-as számú boltunk rovására történt a forgalom gyors felfutása, de kiderült, hogy ebben az üzletben is 130 százalékos volt a forgalom növekedése. Miért? A két új boltvezető a választék bővítésében, udvariasságban, tisztaságban olyan versenyt kezdeményezett, amely az elvesztett vásárlókat visszacsalogatta. — A takarítatlan üzlet, a hiánytól tátongó polcok, és az általában ezzel együttjáró udvariatlan kiszolgálás taszítja a vevőket. A négy községből sokan járnak fővárosi vagy gödöllői munkahelyre. Könynyű volt elszokni a helyi vásárlástól. Az új boltvezetők Előző írásaimban látszólag eltértem szűkebben vett tárgyamtól, a labdarúgástól, de úgy érzem, a GSC és elődjének történetét áttekintve juthatunk el azokhoz a következtetésekhez, amelyeket szerintem le kell vonni ahhoz, hogy ismét felemelkedjen a legnépszerűbb sportág városunkban is. A GSC ügyvezető elnöke jelenleg iskolán van. Helyettesítőjének első ténykedése az volt, hogy rábírt néhány labdarúgót, akik a kispályás bajnokságban játszottak, álljon ismét csatasorba. Az ilyesmit szokták tűzoltó munkának nevezni, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek csak ebben a bajnokságban játszanak. Átmeneti szünet Tegyük fel, hogy segítségükgel nem esünk ki a járási bajnokságból, de milyen áron? Valószínű, hogy azok a fiatalabb játékosok, akik most háttérbe szorulnak, elmaradnak a csapattól. Egy húzássá! tehát kettős kár érhető el: csökken a játékosállomány és egy évre kitolják a kiesést érdeme, hogy ma már egyre kevesebben cipekednek vasúton, autóbuszon, hogy élelmiszerrel töltsék fel a kamrájukat. Ilyen előzmények után természetes, hogy kedvezőek az ügyvezetőség munkáját tükröző statisztika számai. Az 1982. évi kiskereskedelmi forgalom terve 119 millió forint, a vendéglátóiparé pedig 42 millió forint volt. Az előbbit 130 millió, az utóbbit 47 millió forintra teljesítették. A boltok tervszerű tevékenységét igazolja, hogy a magas tervteljesítés ellenére sem növekedett a zárókészletük, hanem az 1982. december 31-i állapot szerint egy negyedmillióval a megengedett öszszeghatár alatt maradt. De Lapu Pál nemcsak ügyvezető, hanem mint ősi zsámbokd — aki itt született, itt élte gyermekkorát, itt nőtt felelősségteljes vezetővé —, közéleti személyiség is. Társadalmi munkát végez faluja szépítéséért, törődik a nyugdíjasklub működésével. Most éppen asztalok után szaladgál, hogy legyen már valami berendezése az öregeknek. Biztatja a népi együttes tagjait, ha azok a lakodalmasok sorában néha elfáradnak. — Lapu Pál mindent győz — mondják munkatársai —, ám ennek a mindent győzésnek mély gyökere van, amit az ügyvezető így fogalmazott meg. — Én ott voltam a szövetkezeti mozgalom második nekigyürkőzésénél 1957-ben. Akkor szinte a semmiből sikerült ismét talpra állnunk. Ma már gazdagok vagyunk, de ami értéket megteremtettünk, azt mindennapi szorgalmas munkával kell megtartanunk és megújítanunk. Fercslk Mihály Mi lenne a helyesebb megoldás ? Megítélésem szerint teljesen más alapokról kellene elindulni. Nem dől össze a világ, ha egy ideig Gödöllőnek nincs felnőtt labdarúgócsapata. Ha átmenetileg megszűnne, az anyagi erőket még inkább a serdülők és az ifjúságiak képzésére, vagyis az utánpótlás bázisának kiépítésére lehetne fordítani. Mintha hallanám a kétkedő és rosszalló megjegyzéseket: ugyan mit okoskodik egy olyan kézilabdás, akinek sportága szintén nem tud az ötről a hatra jutni. Ebben van igazság, de mi legalább az ötön maradtunk és tényleg csak egy kis szerencse kellett volna ahhoz, hogy feljebb lépjünk. Visszatérve a focihoz, megállapíthatjuk. hogy a ■gyenge utánpótlásért részben a szakosztály felelős. Azért csak részben, mert arról nem ők tehetnek, hogy a város testnevelői nem a GSC szekerét tolják. Számomra egyebek között az sem világos, hogy a sporttagozatos iskolák miért Nem is igazán újdonság, sem mint hír — címszavakban már beszámoltunk róla, sem mint jelenség — az országban, s a megyében is akad már rá példa. De a nevelési központok ügye most is, s minden bizonnyal később is, megér egy misét — egy cikket. Járásunkban három község, Szada, Iklad, Verseg a helyszíne a kísérletnek, amelynek előzményéről Novák Lászlónét, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetőjét kérdeztük. ö tágabb kitekintéssel kezdte: Nagyokban, kicsikben — Az országban eddig két településtípusban próbálkoztak a nevelési központokkal. A legnagyobbakban, Pécs, Debrecen, új intézmények épültek összetett, iskolai, közművelődési, könyvtári céllal, egy-egy városrész, lakótelep kiszolgálására. A másik lehetséges terep az egészen kis falvaké, főként ilyenekkel kísérleteztek eddig csak az egyetemi atlétikai és öttusa-szakosztályának biztosítják az utánpótlást. Edző kollégáimmal többször kifogásoltuk, hogy a városi iskolák testnevelőinek zöme erkölcsileg és főleg anyagilag elkötelezettjei a GEAC-nak, az általános iskola befejeztéig a gyerekek kedvét vagy kedvetlenségét számításon kívül hagyva, odakötik őket az atlétikához és a tusához. Választhassanak Senki sem kételkedik abban, hogy minden sportág alapja az atlétikus előképzés, csak az a baj, hogy a gyerekek előtt már csak akkor nyílik meg a választás lehetősége, amikor elmegy a kedvük a sportolástól. Ezzel együtt sem állítom azt, hogy az egyesületek nem felelősek a mostani állapotért. A felelősség közös. S együtt kell megtalálnunk a jó kapcsolatokhoz vezető utat is. A biztató kezdeti lépések megtörténtek. Az ügyvezető elnök elképzelése szerint egy-egy iskolát megnyerve, minden sportágnak megteremthetjük Pest megyében is. Itt is elképzelhető, hogy új létesítmények készüljenek, gyakoribb azonban, ahogy nálunk is lesz, hogy a meglevő intézmények működését integrálják az eddigieknél magasabb fokon, és szervezeti keretekben is. S ami az utolsó mondat vége, az a lényeg. Hiszen eddig sem képzelhettük, hogy a községekben a művelődési-oktatási intézmények kölcsönös figyelem, együttműködés nélkül dolgozzanak. Ahol mégis így volt, van, meg is látszik. Szerencsére a járásban az ellenkezőjére sok a példa. Az egymás segítése, a helységek, a műszaki-technikai berendezések használata, s a manapság annyit emlegetett szellemi kapacitás közös elosztása Pécelen, Kerepestarcsán, Bagón, újabban Kartalon, Mogyoródon már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek érdekeit is szolgálják. A most kialakítandó nevelési központok azonban már egy lépéssel, s ha minden jól megy, később többel is a hagyományos együttműködés előtt járhatnak. A feltételekről Novák Lászlóné így beszélt: Oktatás, művelődés — Egyre inkább komplexen, egységében fogják fel a szakemberek az oktatás, a nevelés, a. közművelődés ügyét. A három községben az objektív feltételek adottak. A meglévő inintézmények egymáshoz közel vannak, s ez fontos szempont. Szadán és Ikladon most bővítik az iskolákat, az utóbbi a napokban új szárnnyal gyarapodott, s nagyon jó feltételeket nyújt. — Mindkét helyen egy kupacban van az iskola, az óvoda, a klubkönyvtár, az utóbbi kettő Versegen is, és a művelődési házak sem esnek távol. Mind a három község iskolája nyitott, eddig is kivette a részét a község közművelődéséből. Ami pedig az új szervezeti formát illeti, nem árt eloszlatni némely félelmeket. Az igaz az utánpótlásbázisát. Jó példa az együttműködésre a Karikás Frigyes iskola leányainak és a GSC ifjúsági női játékosainak közös edzése. Ezt kellene tenni a többi sportágban, a labdarúgásban is. De itt is történt már valami. Jó kezdeményezésnek tartom az általános iskolák közötti hétvégi kispályás focibajnokságot. Most már csak az a kérdés, hogy a felbukkanó tehetségeket az egyesület felé irányítják-e. Mert ha nem, ez a bajnokság sem teljes értékű. Munkamegosztás összegezve: A gödöllői városi sportkör eredményesebbé tételéhez megítélésem szerint a három legfontosabb feltétel a következő: a város vezetőinek, a bázisszerveknek, valamint az elnökségnek a felelősségteljesebb hozzáállása, illetve támogatása; a sportkör vezetőségének és az iskoláknak lényegesen jobb együttműködése, a testnevelők érdekeltségének megteremtése; és végül az áldozatkész sportbarátok viszszahódítása a szakosztályok megerősítésére. Ha mindez megvan, az operatív feladatokat meg lehet oldani, a központi irányelvek szellemében, a sportkörben kialakuló munkamegosztás szerint. Markő Gábor ugyan, hogy egy igazgatója lesz az iskolának, óvodának, könyvtárnak és művelődési háznak, de természetesen minden egység megtartja továbbra is külön arculatát. Mindenki azt csinálja, önálló szakmai felelősséggel, ami elsősorban a dolga. Ami a többlet: hogy egyesítve a szükséges tárgyi és személyi feltételeket, olcsóbban és hatásosabban szolgálhatják, egymás tevékenységére építve elsősorban a gyerekek, de a fiatalok és a felnőttek tanulási, művelődési érdekeit. Közös tervek — Hol tart ma az integráció? — Egyelőre a tervezés, a közös munka elveinek és gyakorlati teendőinek átgondolása a cél. Az intézmények dolgozóinak alaposan meg kell ismerniük egymást, a munka sajátosságait, közösen kell felkutatni a lehetőségeket. A felkészülés közben az érdekeltek több, már működő nevelési központot látogattak meg, előadásokat, konzultációkat szerveztünk a számukra — tájékoztatott az osztályvezető. Most a települések sajátosságait, az igényeket, a lehetőségeket mérik fel a három községben. S hogy konkrét feladatokról is szóljunk: hosszú távú, de részenként pontos feladatterveket dolgoznak ki a többi között a természettudományi nevelés, a technikai, termelési, gazdasági területek, a társadalomtudományi nevelés, a közösségi, közéleti, politikai, társasélet, a testi, egészségügyi és esztétikai terület témáira. A szervezeti egyesítést pedig nem sietik el, hiszen mind a járáson, mind a községben azt vallják: a kísérlet akkor jó, ha nem pusztán szervezeti intézkedéseket tartalmaz. Éppen a tartalmi munkán, egy hatásos, a falu ügyét szolgáló közös cselekvésen van a hangsúly. G. Z. A nap programja Január 29-én. Gödöllő, művelődési központ: Orosz teázó. Ismerkedés orosz teázási szokásokkal; balalajkazene; orosz néprajzi filmek vetítése. Belépés csak meghívóval, 17 órakor. Diákmozi. A Csendes-óceán kalózai. Szinkronizált román —francia—NSZK ifjúsági kalandfilm, 10 órakor. Tóth Menyhért Magángyűjtők anyagából című kiállítása megtekinthető 15—20 óráig. Jeney István Megtalált album című kiállítása, megtekinthető 10—20 óráig. Szolgáltatás: óra- és fényképezőgép-javítás 10—18 óráig, háztartási gépek javítása 10— 18 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Magyarnóta-est. Közreműködnek: Dóry József, Gyulai Erzsi, Nánásy Lajos, Györy Márta, Lorányi Romár. Mogyoród, művelődési ház: A művelődéstörténeti gyermekklub második foglalkozása, 9 órakor. Az I akció. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték. Csak 4 órakor! Viadukt. Színes magyar— amerikai—NSZK történelmi film, 6 és 8 órakor. Mackenna aranya. Színes, amerikai westernfilm, 4, 6 és 8 órakor. ifSzombat^ jegyzet ■ Igazság Ismételni lehet csak a régi tételt, miszerint az egyik legnehezebb dolog az igazságot keresni, megtalálni, hirdetni. Ebben a tekintetben alighanem még a bölcsek sem tudnák pontosan mire vállalkoztak, de hát törődtek is vele. Vagy igen? Mátyásnak, ő tudta íjaiért, álruhában kellett a nép, az emberek közé menni, hogy később aztán igazságot oszszon. Mert nyilván vele sem született annyi tudás, ami elég lett volna a józan ítéletre, a folyton változó helyzetben. Gyakran mi is kerülünk az igazságtevés, igaz, sokkal egyszerűbb válaszútjai elé, noha tapasztalatunk nem vetekedhet akár csak a mai aggastyánokéval sem. Pedig tudjuk, ha leírunk, mondunk valamit, annak meg kell felelnie a hetvenéves elvárásainak éppúgy, mint a tinédzserének. Már amikor egyazon dolog érdekli őket. De hát térjünk egy kézzelfogható példára! Emlékszünk még: milyen elégedetlenség volt abból, hogy két hónapra lezárták az Erzsébet parki HÉV-megállót. Igaz, ebből három lett, mert az első háromnégy hét alatt csak az átjáróőr serénykedett szokása szerint azon a helyen, ő pedig a BKV és nem a peronépítők alkalmazottja... No, de végre elkészült a megálló legfontosabb munkálata. A szerelvények újra megállnak, sokan azonban ismét elégedetlenek, s piciny igazuk talán van is. No, tessék, sikerül hamar ítélkeznem, mondhatja valaki. Az történt, hogy a peronokat Budapest felé meghosszabbították, s még ennél is tovább nyújtották a sínpárok közti kerítést, amely így lehetetlenné teszi azt, hogy valaki a főváros felől jövő szerelvényről lelépve rövid, kiépített úton a Ganz Árammérőgyár, vagy a Tessedik utca felé jusson. Ehelyett, ha valaki törvénytisztelő, pontos akar lenni, el kell gyalogolnia a Táncsics úti torkolatig, s aztán hat szerelvény hossznyi utat visszafelé téve megkerülve az elválasztó kerítést juthat célja felé. Kaptunk is miatta levelet, olyan panaszosat, amelyben írója lépcsőt hiányol, mert az Árammérőgyár felé menők egy része a parton kénytelen lekúszni a peronról. Korlát van ott, hogy ezt ne lehessen megtenni, meg hogy ne essen le a figyelmetlen ember, de hát még talán meg sem kötött a beton, már kimozdították helyéről a végét. Vajon hol az igazság? — tehetjük fel a kérdést ez esetre is: Tulajdonképpen mindenki tud okos érvet arra, mi, miért úgy történik; mit, miért úgy terveztek, építettek meg az Erzsébet parknál, ahogy tették. Az építők a tervezőkre, a tervezők az országos szabványokra hivatkoznak, amelyek közismerten egyúttal törvények is. Ami a biztonságot illeti, azzal nincs is baj, ha mindenki úgy közlekedik, ahogy azt a korlátok ott megengedik. Megjegyzendő persze, hogy úgy látszik: semmi sem lehet abszolút tökéletes. Az összhang sem az a forgalomszervezők és ä peronépítők között minden tekintetben. Mert nemcsak az építés ideje alatt, hanem egy-másfél hónappal a létesítmény átadása után is hiányzik a 30-as főközlekedési út kijelölt gyalogátkelőhelye. Mi amondók vagyunk, s azokkal értünk egyet, akik szabályozni, biztonságossá akarják tenni a közlekedést. Legföljebb azzal nem tudunk megbékélni, ha úgy terveznek, úgy kiviteleznek, egy-egy ehhez hasonló közlekedési létesítményt, mintha ilyenen ők sohasem, csak más gyalogosok közlekednének. Fehér István ISSN- 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Készül a vakhőmérő Vakhőmérő gyártásával foglalkoznak a péceli Tri-Ton Háziipari Szövetkezetben. Képünkön: Gőz Elemérné a vakbőmérő nyomtatott áramkörét szereli. Hancsovszki János felvétele Az alapok lerakása MI a kiút a hullámvölgy bői ?
