Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

1983. JANUÁR 29., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Felelősséggel, közös erővel R endkívül élénk ezekben a hetekben a gazdasági szféra. Elkészültek a múlt esztendei üzemi számvetések, s folyamatos az ez évi tervek kimunkálása. A Pest megyei pártbizottság — legutóbbi ülésén — mint beszámoltunk erről — összegezte a tapasztalatokat és határozatot hozott az idei gazdaságpolitikai feladatokról. Tudatában vagyunk annak, hogy a megyei szervek mun­kája senkiét nem helyettesíti, csak — és ez nem kevés — irányítást, segítséget ad a pártszervezeteknek a helyi ten­nivalók kidolgozásához. Megteremti a feltételét annak, hogy a politikai munka az egész megyéoen egységes le­gyen, és a fő feladatokra összpontosítson. Ha általánosítani akarunk, azt mondhatjuk, hogy a ne­hezedő gazdasági helyzetben megyé ik vállalatai és szö­vetkezetei tavaly többségükben jól vizsgáztak. A koráb­biaknál nagyobb rugalmasságot és i eszesebb gazdálkodást tapasztaltunk. Az ipari és mezőgazdasági termelés egyaránt elérte a tervezett szintet. A nyereség megközelíti az 1981-Dinamikusan növelte a tőkés exportot a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a mono­­ri Mezőgép, a Ganz Árammérőgyár. Jelentős érdemeket szerzett a do­­import kiváltásában a PEMÜ. To­vább javította a gazdálkodási mu­tatóit és megbízhatóan dolgozott a Csepel Autógyár és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat. Az ipari szövetkezetek közül a piachoz alkalmazkodással, az ex­portnöveléssel és a gazdálkodás ja­vításával példát mutatnak a Texelektro, valamint a Ceglédi Vas­es Műszeripari Szövetkezet. Kivá­lóan teljesíti a megyei feladatokat a Budai járási Építőipari Szövetkezet. A lakosság ellátását nagy felelősség­gel szervezte többek között a túrái és a szobi áfész, valamint a Ceglé­di Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál­lalat. Az elmúlt évben is sok kiemelke­dő eredmény született a megye me­zőgazdaságában. Azok a szövetke­zetek, amelyek korábban jelentős tőkés exportot értek el, mint az ácsai Vörös Október, a dunavarsá­­nyi Petőfi, a szigetszentmiklósi Du­ma, tovább fokozták azt. Hűen az 1981-es eredményükhöz, a múlt év­ben is hatékonyan gazdálkodott az abonyi József Attila, az abonyi Ságvári, a galgamácsát, a sződi, az Örkényi, a pilisi, á jászfcáVá'jercőí/'.-á gyálí, a vácszentlászlói és a péceli termelőszövetkezet. Több gazdaság (fóti Béke, töki Egyetértés, kakucsi Lenin, vasadi Kossuth szövetkezet) dinamikusan növelte a nyereségét. A Herceghalmi és a Törökbálinti ál­lami gazdaság, valamint az albert­­irsai Micsurin Tsz példamutatásuk­kal és a rendszerek szolgáltatásaival jó hatással volt a többi mezőgazda­­sági üzemre is. Vannak vállalatok, szövetkezetek, amelyeknek a gazdálkodási ered­ményei ma még elmaradnak a kö­vetelményektől. Jelenlegi ismere­teink szerint Pest megyében a múlt évi összesítések alapján alacsony hatékonyságú az iparban a Monori Kefe- és Játékgyár, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a Ceglé­di Építőipari Vállalat, a Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat, a Szentendrei Városgazdálkodási Vál­lalat, a Dél-Pest megyei Szolgáltató Szövetkezet és a Közép-magyaror­szági Tejipari Vállalat, a mezőgaz­daságban á Felsőbabádi Állami Gaz­daság, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság, a nagykátai Magyar— Koreai Barátság, a csemői Novem­ber 7. és a tóalmási Lenin tsz. A területi és helyi pártszervek, az ál­lami és érdekképviseleti szerveze­tek fordítsanak nagyobb figyelmet a gyenge hatékonyságú vállalatok, szövetkezetek munkájának eredmé­nyessé tételére. Az ipari termelés volumene a múlt évben az országoshoz hasonló mértékben nőtt. A nehéz és _ bo­nyolult helyzetet jelzik: a vállala­toknál növekszik a differenciáló­dás, év közben gyakran okoztak fe­szültséget a szállítási kimaradások és a pénzügyi problémák. A terme­lés az I. félévben 3,1 százalékkal, a III. negyedévben pedig mindössze másfél százalékkal nőtt. Egyes ese­tekben a külföldi partner csődje, vagy a rendelések lemondása el­bizonytalanította a vállalat gazdál­kodását. A piaci feltételek romlá­sa és az importkorlátozások együtt eredményezték, hogy a termelés sok esetben még csökkent is, ami a II. félévben csak ritkán szokott előfor­dulni. A forgóeszközön belül a ko­rábbihoz képest megnőtt a félkész­termékek aránya. Sajnos, ezzel pár­huzamosan erőteljesen lecsökkent a kurrens anyag és alkatrész. Pest megye iparának az export­ja évről évre nő, a tőkés export is. Kivétel volt ebben az 1981-es esz­tendő, amikor az egyértelmű jöve­est, vagyis lényegében kigazdálkodták a szabályozók cred­­ménycsökkentő hatását. Vállalataink túlteljesítették a dol­­lárelszámalású exporttervüket is. Azt lehet tehát mondani, hogy a legfontosabb célkitűzések a gondok és problémák ellenére is teljesültek. munkásoknak, vezetőknek, műszakiaknak sok erőfeszí­tésébe került a sikerek elérése. A pártszervezetek az elvi­politikai irányító munkán felül nagyon sok gyakorlati se­gítséget is adtak. Részt vettek az akadályozó tényezők fel­tárásában, mozgósítottak az exporttervek teljesítésére, az új exportlehetőségek és importkiváltás keresésére. Politikai súlyukkal felléptek a gyenge hatékonyság tervszerű meg­szüntetése érdekében. Általában az a tapasztalatunk, hogy ebben a munkában az üzemi pártszervezeteknek jó part­nerei voltak a szakszervezetek, a KISZ,-, az MTESZ- és más társadalmi szervezetek is. A legjobb vállalataink, szö­vetkezeteink büszkék lehetnek a megye, sőt az ország közvéleménye előtt is. Felsorolnék a legjobbak kö­zül néhányat. delmezőség-ösztönzés hatására csök­kenés következett be. Az egyensú­lyi probléma kiéleződése miatt a vállalatok a múlt évben 1981-hez vi­szonyítva több mint 10 százalékkal tervezték növelni a tőkés exportju­kat. Ehhez a kormány évközi in­tézkedéseire reagálva, további 200 miLlió Ft többletexportot vállaltak. A már említett értékesítési problé­mák és az importkorlátozás miatt szinte végig kritikus volt a helyzet. A mezőgazdasági üzemek vonat­kozásában az ún. kis tételű tőkés exportról szoktunk számot adni. Emlékezetes még az 1981-es telje­sítés: az 40 millió dollár volt. Ta­valy ezt nemcsak megismételték, ha­nem 50 millió dollárra emelték. Azt hiszem, az egyensúly javítá­sát szolgáló munka fontosságát nem kell magyarázni. A feladatok sem újak. Vállalatonként kell konkrétan megvizsgálni, mi következik abból, hogy ez a feladat minden mást meg­előz. A szabályozók is fokozottan ösztönzik ez évtől a tőkés exportot és importkiváltást. A vállalati ak­tivitást tovább kell fokozni. Ahol pedig megfelelő üzleteket kötöttek, ott a pártszervezetek és szakszerve­zetek segítsék, hogy — beruházást, munkaerőt, szellemi energiát —• minden szükséges erőt összpontosít­sanak a végrehajtáshoz. A mezőgazdaság eredményes esz­tendőt zárt. Bár országosan, sőt a 'megyén bélül" is nagyon -egyenetlen volt a tavaszi-nyári csapadék, alap­jában véve kedvező volt az időjárás. Ezzel párosult a szervezett, hozzá­értő munka. Az eredmény nem is maradt el. Jelenlegi adataink szerint a megye mezőgazdasági termelése (változatlan áron) 5 százalékkal, a nagyüzemekben 6 százalékkal nőtt, mindkét adat egy százalékkal na­gyobb az országosnál. A mezőgazdaság eredményei kö­zül hármat emelek ki. Időarányosan teljesült a VI. öt­éves tervidőszakra elhatározott ga­bonatermelési program. Kenyérga­bonából jó közepes, kukoricából pe­dig minden eddiginél magasabb volt a hozam. Az állati termék előállítása mint­egy 5 százalékkal nőtt. Valamennyi állatfajnál emelkedett a létszám. Figyelemre méltó, hogy a sertések száma 12 százalékkal, a juhoké 10 százalékkal emelkedett. Mindkét ál­latfajból többet tartanak a háztáji­ban is. Év közben súlyos értékesíté­si nehézségek voltak a baromfi- és átmenetileg a pecsenyebárány-ex­­portban. A megyében az élelmiszeripar ezekben az években dinamikusan fejlődik. Teljes kapacitással műkö­dik a ráckevei Aranykalász Tsz hű­tőháza. Tavaly már termelt a szobi Gyümölcsfeldolgozó Vállalat új sű­rítőüzeme. Elkészült a vecsési tsz zöldségfeldolgozója és hűtőháza. Üj technológiai vonallal bővült a Nagy­kőrösi Konzervgyár, megkezdődött a Dunakeszi Konzervgyár rekonstruk­ciója, s kibújt a földből az albertir­­sai hűtőház. Arra a kérdésre, hogy a termelés mennyiségileg hogyan alakult az idén, most csak feltételesen tudunk válaszolni. A vállalatok még csak előterveket készítettek, az informá­ciókból arra lehet következtetni, hogy az országosan tervezett 1-2 százalékos ipari termelésnövekedés­re nálunk is lehet számítani. Az ex­porttervek és elkötelezettségek még nem alakultak ki véglegesen, de a rendelések hasonlóak ahhoz, ami­lyenek a múlt év azonos időszakában voltak. A mezőgazdasági üzemek az elő­­terveik szerint ez évben is dinami­kus termelésnövelést terveznek. A búza átlagtermését 8 százalékkal tervezik növelni, a kukoricáét pe­dig megközelítően a múlt évi kiug­róan magas színvonalon tartják. A nagyüzemi zöldségterület 10 száza­lékkai csökken, jelentős mennyiségű korszerűtlen gyümölcs- és szőlőtele­pítést vágnak ki. Az állattenyésztés produktuma 5 százalékkal lesz ma­gasabb. Örvendetes, hogy a nagyobb hozamokat növekvő szervestrágyá­zással és 10 százalékkal több mű­trágya felhasználásával alapozzák meg. Pártszervezeteink gazdasági veze­tőink előtt egyre inkább világossá válik, hogy a Központi Bizottság 1982. dec. 1-i határozatában és a népgazdasági tervben foglaltakat csak akkor tudjuk valóra váltani, ha a gazdaságunk versenyképességét to­vább javítjuk. Az ezzel kapcsolatos feladatok kezdenek jelentőségüknek megfelelően napirendre kerülni. Né­hányról részletesebben: OA világgazdasági válság a ke­reslet igényességéhez, a minő­ség szerepének a növekedéséhez ve­zetett. Ma már egyértelmű, hogy a vevő nem hajlandó átvenni a rossz minőségű exportárut, esetleg igen olcsón, ami viszont megkérdőjelezi a jövedelmezőséget. Lakosságunk jó ellátása is sürgeti a termékek és és szolgáltatások minőségének a ja­vítását. Ki kell emelni a Forte-gyárat, amely bár termékeit viszonylag el­avult gépparkkal állítja elő és emel­lett alapanyag- és csomagolóanyag­gondokkal is küzd, mégis jó hírnevű, -nemzetközileg is elismert cég. Jelen­tős' szociálista és' tőkés exportot bo­nyolít le, gyakorlatilag reklamáció­mentesen. Hasonlóan kedvező a helyzet a Dunai Kőolajipari Válla­latnál. Jól alkalmazkodik a piaoi igényekhez, termékeit kiváló és egyenletes minőségben állítja elő, melynek bázisa: a fegyelmezett munka, a gyártás műszaki színvona­la, az automatizált technológia és a jól szervezett minőségellenőrzés. Az exportpiacokon egyik legprob­lematikusabb termékünk a konzerv. Tartalmával, csomagolásával kap­csolatban országosan nagyon sok a kifogás. A Nagykőrösi Konzervgyár termelése igazolja azonban, hogy nehéz körülmények között is lehet szerződés szerinti minőséget szállí­tani. A Váci Kötöttárugyár tőkés ex­portja meghaladja a 160 millió fo­rintot. Nyugati partnerkapcsolataik szerteágazóak, ezért az elért értéke­sítési volumen mögött igen komoly piaci, kereskedelmi munka húzódik meg. Eredményeit azonban beárnyé­kolják az exporttermékeikre időn­ként érkező reklamációk. Bízunk abban, hogy a vállalat kollektívája úrrá lesz ezeken a problémákon is. A Mechanikai Műveknek ismét meg kellett küzdenie az olajkályha­­gyártás drasztikus csökkentésével, a kapacitás kitöltésével. Erőfeszítése­ket tettek a do-export növelésére is. Exporttermékeikkel szemben azon­ban gyakori a kifogás a vevők ré­széről. Az állami minőségellenőrzés szerint elsősorban a technológiai fe­gyelmet szükséges tovább javítani. Vannak, akik úgy vélik, hogy a termék minősége csak beruházással, licencvásárlással javítható. Nem ta­gadva ezek jelentőségét, határozottan le kell szögezni, hogy még jelentős tartalékok is vannak, amelyek a szervezetlenség, fegyelmezetlenség és felelőtlenség kiküszöbölésével hasz­nosíthatók. Nagy figyelmet kell for­dítani a szerződések előkészítésére, az egyértelmű műszaki követelmé­nyek megfogalmazására. Kezdeményezni kell az olyan vál­lalati komplex minőségszabályozó rendszerek kialakítását, amelyek a kitűzött célok és eredmények össz­hangját a műszaki és gazdasági szempontok együttes figyelembevéte­lével biztosítják. ©A versenyképesség másik alap­vető kérdése a hatékony, a jö­vedelmező gazdálkodás, valamint a bevételek és a költségek aránya. Az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt kiemelkedő jelentőségű fel­adatról van szó. Már elmondhatjuk, hogy vállala­taink javuló színvonalon gazdálkod­nak erőforrásaikkal. Különösen jó eredményt értek el az elmúlt évben. A vállalati jövedelmezőségi mutató, amely iparunk összetételénél fogva korábban 2—2,5 százalékponttal el­maradt az országos ipari átlagtól, tavaly lényegében elérte azt. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez az egyik legjelentősebb eredmény az eltelt évben. További lépések történtek az ener­giagazdálkodásban. A DCM befejez­te az átállást a gáztüzelésre, ezzel havonta 5—7 ezer tonna olajat vált ki. A Csepel Autógyárban többek kö­zött csökkentették az edzőkemencék üresjárati energiafelhasználását. A Nagykőrösi Konzervgyár a ceglédi szárító üzem korszerűsítésével 40 százalékos energiamegtakarítást ért el. A Százhalombattai Hőerőmű ala­csony kihasználtság mellett is tovább csökkentette a fajlagos energiafel­használását. A pozitív példák sem feledtethetik el azonban, hogy a világszínvonalhoz képest még mindig magas a fajlagos anyag- és energiafelhasználás. A kormányprogram megvalósítása so­rán ez évben sok kényszerítő és ösz­tönző hatás fogja érni az üzemeket. Tudatosan és a saját érdekeiket is felismerve nézzenek szembe azokkal. Hiszen a megye iparában az anyag- és energiaköltség a termelési érték 83 százalékának felel meg. Itt tehát milliárdokban mérhető tartalékaink vannak. Még bonyolultabb a jövedelmező­ség kérdése a mezőgazdaságban. Nézzük talán először a tényeket: A nagyüzemek nyeresége a szabá­lyozók év eleji és évközi szigorítása ellenére is eléri a múlt évi szintet. A gazdaságok egy részében növek­szik, mintegy 40 százalékában azon­ban csökken a nyereség. Átlagosan a fejlesztési alap megközelíti a koráb­bi évekét. Viszont a gazdaságok fe­lében ez erőteljesen lecsökkent, sőt több gazdaságban nem is .képezhető. A gazdasági viszonyok teliát erőtel­jes differenciálódást váltanák ki. Ebben az időszakban mérlegada­tok még nem állnak rendelkezésre, de az már biztos, hogy jelentős veszteséget hozott össze a Felsőba­bádi Állami Gazdaság. Reálisan az­zal is számolnunk kell, hogy a gaz­dálkodás lazaságai több termelőszö­vetkezetben is megjelennek a zár­számadásban. Az ágazati jövedelmezőség az utóbbi 3 évben a következőképpen alakult. Fokozatosan csökken a melléküzemágak nyereségszintje. A múlt években az alaptevékenység nyeresége mindössze: 0 és 2 száza­lék között alakult. A növényterme­lés 3 évi egyenlege 24 millió Ft veszteség. A növénytermelés a tsz­­ek több mint felében, az állatte­nyésztés 40—45 százalékában vesz­teséges. A megyei pártbizottság, a tanács és a járási pártbizottságok már évek óta konkrét szervező munkával se­gítik a mezőgazdasági termelés haté­konyságának a javítását. A hosszabb távú programok adnak tennivalót ez évre is. Fokozatosan javul (bár még nem megfelelően) megyénkben a termő­földdel való gazdálkodás. A múlt év­ben felgyorsult a földrendezés, az üzemek közötti földcsere meghalad­ta az 5000 hektárt. A parlag nagy részét művelésbe vonták. Ütemes a melioráció, mintegy 110 millió Ft ráfordítással 10 000 hektár területen javították meg a növénytermesztés feltételeit. A gazdaságos és színvo­nalas növénytermesztés azonban igényli, hogy az ütemet tovább fo­kozzuk. Lehetőség van erre, mert mezőgazdasági üzemeink a talajra az összes beruházásuknak még mindig csak 4 százalékát fordítják. Állattenyésztési fejlesztési prog­ramjainkban alapvető feladat a színvonalas takarmánytermesztés és -gazdálkodás. A folyamatosan nö­vekvő állatállomány ma már bizton­ságosan el van látva tömegtakar­mánnyal. Múlt évben is tovább csökkent a fajlagos abrakfelhasz­nálás — a tejtermelésben 35,3 dkg­­ról 34,3 dkg-ra. Megyénkben az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladja a 4800 litert. Egy kg sertéshúst 4,25 kg körüli abrak felhasználásával ál­lítanak elő a nagyüzemek — itt is vannak még jelentős tartalékok. Ala­csony a takarmánynövények átlag­termése is. Ez drágítja a takarmányt és az állati termékeket. Ügy látjuk, hogy a mezőgazdaság műszaki-technológiai megújításira az eddiginél is több figyelmet, szer­vező munkát és pénzt kell fordítani. Sok helyen leromlott a gépek mű­szaki állapota (ezt mutatja az óriási alkatrész-szükséglet is), de tovább is kell lépni a gépesítés fejlesztésében. Nagyon fontos gazdasági-műszaki célnak tekintjük a költség- és ener­giatakarékos technológiák gyors el­­. terjesztését. Tovább bővül a folyé­kony műtrágyázás alkalmazása is. Nagyüzemeink már 45 000 tonna ku­koricát tárolnak nedvesen. Azért kell dolgozni, hogy ezt idén 60— 80 000 tonnára növeljük. így össze­sen évi 4—5000 tonna tüzelőolaj­megtakarítást érhetünk el, az üze­meknek pedig a beruházás 2—3 év alatt megtérül. Hasonló műszaki­gazdasági feladat persze sok van, köztük olyanok is (fagazdasági hul­ladékok és növénytermesztési mel­léktermékek energetikai célú hasz­nosítása ...), amelyekben az előreha­ladás lassú. Ezekben az állami irá­nyítószerveknek, a megyei appará­tusoknak és a kezdeményező gazda­ságoknak jobban össze kellene fog­niuk. A megyei pártbizottság, a városi és járási pártbizottságok, valamint tanácsaink ezekben az években kü­lönösen felelősségteljesen dolgoznak azért, hogy a lakosság életkörülmé­nyei tovább javuljanak és az ellá­tás a nehezebb feltételek mellett is megfelelő maradjon, ahol lehet, ja­vuljon. A kommunális fejlesztést tavaly is sikerült az előző évek magas szintjén folytatni. Ezen belül csak a lakásépítésről néhány észrevételt. A telepszerű építkezéseknél először ké­szültek el a lakások év végi hajrá nélkül. További erőfeszítéseket kell viszont tenni a minőség javításáért. A családiház-építéseknek a felté­teleit a magunk eszközeivel is igyek­szünk megteremteni. Kiemelkedő feladat a megfelelő telek biztosítása, különösen városainkban és az agg­lomerációs övezet nagyközségeiben. Az Üzemi kollektívák, a megye lakosáága részéről az elmúlt évben is nagy aktivitás nyilvánult meg a községfeljesztésben. A társadalmi munka értéke minden eddigit felül­múlt, mintegy 7—800 millió Ft volt Ennek a poltikai és gazdasági je­lentősége egyaránt óriási. Vállalati erőből, ágazati és ta­nácsi támogatással mintegy 9000 négyzetméter alapterületű volt a fejlesztés a kereskedelem területén. Mindent meg kell tenni azért, hogy ez évben is hasonló nagyságrendű legyen az előrehaladás. Élelmisze­rek és iparcikkek tekintetében is jobban be kell vonni a hiányok fel­számolásába az ipari és mezőgazda­­sági szövetkezetek, a tanácsi válla­latok sokszínű termékskáláját. A na­gyobb kereskedelmi egységekben bátran élni kell a jutalomérdekelt­ség lehetőségével, ezzel is erőteljesen ösztönözni a kulturáltabb, jobb ke­reskedésre. Alapjában véve kedve­zőek a tapasztalatok a szerződéses boltok és vendéglátók működésével, ezt a formát tovább kell hasznosí­tani. A Zöldért Vállalat megszüntetésé­vel új helyzet állt elő a zöldség- és gyümölcskereskedelemben. Se­gítjük az áfész-eket a megnövekedett feladatok megoldásában. Hasonlóan sokszínű a mozgás a szolgáltatás területén. Az ipari szö­vetkezetek és tanácsi vállalatok igye­keznek tovább bővíteni, javítani az ellátást Az AFIT és a GELKA meg­szűnésével új kis tanácsi vállalatok kezdik meg működésüket. Szívesen segítjük továbbra is a kisiparosok szolgáltatóházainak, a mesterek ut­cáinak létrehozását a nagyobb tele­püléseken. Üj kisvállalkozások ala­kultak a megyében. Az OTP a kis­gazdaságok részére megemelt hitel­keretével a helyi tanácsokkal együtt­működve közvetlenül segítse a la­kossági igények kielégítését. Nem könnyű esztendőre készül­tünk, de látjuk, hogy a múlt évek­ben sok mindent megalapoztunk. Rengeteg a tartalékunk, köztük olya­nok is, amelyeknek a hasznosítása nem igényel sok időt, sem jelentős befektetést. A legfontosabb a kol­lektívák összefogása. Műszakiakra és munkásokra, vezetőkre és beosz­tottakra egyaránt szükség van. Ör­vendetes és biztató, hogy a mostani üzemi gyűléseken és pártnapokon a párbeszéd már elsősorban a tenni­valókra koncentrálódik. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents