Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

A PEST NEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁK: 1983. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK Nem cél, fcsnem eszköz Pro és kontra az új* formákról Advance-család Dollár helyett: forintért Vácott, a társadalmi mun­kák széles körű ranglistáján változatlanul az első helyet foglalja el a Szentháromság tér és a Duna-parti sétány kö­zött épülő tanuszoda építése. Több üzem munkabrigádjai, kisiparosok, egyéni dolgozók jelentkeztek idén is, hogy — szaktudásuk, időbeosztásuk szerint — segítik ennek a je­lentős városi létesítménynek a mielőbbi megvalósítását. Az önkéntes munkára szükség is van, mert a beruházás teljes előirányzata 58—60 millió fo­rint, ebből 32 és fél millió a városi tanács alapátadása, 20 millió a vízművek pénzügyi hozzájárulása — a hiányzó 6—8 millió a lakosság önzetlen munka­vállalása, esetleg más, anyagi formában történő támogatása. A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat gazdasági és pártvezeté­se is — érthetően — szívügyé­nek tekinti ezt a nagyfontos­ságú kérdést. Szó esett róla a múlt év végi pártvezetőségi beszámoló ismertetésekor, az év elejei munkásgyűléseken, megvitatnak egy-egy részlet­­kérdést az igazgatói tanács ülésein. A főmérnöki iroda is gyakran megbeszélések szín­helye, menet közben döntenek egy-egy részkérdésről. A városi tanács igazgatási osztálya befejezte az egyik legnehezebb (és legnépszerűt­dátuma szeptember 13., s mint mondja — a számszerű ada­tok azóta változhattak, meg­állapításait azonban ma is vállalja. Egészség és intenzitás A kisvállalkozásokra vonat­kozó rendelkezések lehetőséget adnak arra is, hogy enyhítse­nek a néhol nyomasztó mun­kaerőgondokon, s ami még lé­nyegesebb : az úgynevezett vállalati gazdasági munkakö­zösség, avagy az általános szó­­használat szerint VGM elne­vezésű kiegészítő tevékenység alkalmas arra, hogy pótolja a kapacitáshiányokat, hatéko­nyabban oldhassák meg a gyár felújítási, nagyjavítási, gondjait, hasznosítsák a töre­dék munkaidőt, csökkentsék az önköltséget, teljesítsék az exporthatáridőket. Az ipari vállalatok nagy része ezt a célt tűzte maga elé. Ellenvetés persze itt is akad. Többek között olyan fogós kérdést is feltesznek a még kétkedők, hogy ha valaki mun­kaidő után folytatja ugyanazt, amit a napi nyolc óra után ab­bahagyott, vajon másnap mi­lyen görbéket rajzolna annak a teljesítményéről készült grafi­kon, s vajon mi lesz a huza­mosabb ideig többletmunkát vállaló emberek egészségével pár év múlva? A tanulmány szerint ezek a problémák elkerülhetők, noha sok szempontból ma még nyi­tott kérdések, ám nem árt időben felvetni őket. Végül is minden attól válik tökéletessé, ha állandóan bizonyítania kell, a koncepciót kidolgozóinak a gyakorlatban kell megvéde­niük. Érdemes az erre a célra szolgáló érvekre odafigyelni. Ezek szerint csak akkor helyes VGM-et szervezni, ha ezt a vállalati, s a népgazdasági terv is indokolja, s a jövedelem mögött valódi munka is van, nem áll fenn a teljesítmény nélküli bér kiáramlásának ve­szélye. Másrészt az is nagyon lenebb) feladatot: a lebontás­ra ítélt lakások szanálását. Emberségesen, az igényeket a lehetőség szerint kielégítve biztosítottak megfelelő, új otthont a régi lakóhelyről el­­költözötteknek. így szabad te­rületet kaptak a tervezők, aikik a modern strandfürdő követelményeinek szem előtt tartása mellett arra töreked­tek, hogy az új létesítmény be­illeszkedjék a tér műemléke­ket őrző hangulatába, harmo­nikusan kapcsolódjon az Ady Endre sétány házsoraihoz és ne bontsa meg a Duna-korzó egységét. 1984. május elsejére sze­retnék átadni rendelteté­sének a minden igényt ki­elégítő váci strandfürdőt, a 25x11 méteres fedett uszodával, a felújított, ko­rábbi medencékkel, a ví­zisportolók területével, a megfelelő vízcserélő be­rendezésekkel. Ehhez csatlakoznak az öltö­zők, s a többi kisegítő helyisé­gek, végül a Duna-parti részen megfelelő napozó, pompás ki­látással. Hol tart a munka 1983 ja­nuárjában? Az említett kisa­játításokat követte a bontási munka, majd a megfelelő fal­és pincerészek feltárása. A fe­dett uszodát alapozzák, készí­tik az alépítményeit, s előre­láthatólag ez a munka lesz 1983 központi tevékenysége. fontos, és jogos törekvés, hogy az új vállalkozási formákkal a kontár, a „fusi” munkák jel­legét szeretné az állam vissza­szorítani, a szolgáltatások szín­vonalát elfogadható áron ja­vítani. Amennyiben a gazda­sági közösségek létrehozását tervező vállalatok havi 40—60 óránál több munkaidőt nem engedélyeznek, a fő állásban sem lesz gond a munkainten­zitással — állítja Horváth Jó­zsef. Különben sem terjednek ezek a formák olyan gyorsan, mint ahogy talán szükséges is lenne, nem érint túl széles ré­tegeket, s a keresetek sem olyan magasak, mint amilye­nekről az üzemek kapuin kí­vül lehetett hallani. Egy év távlatában közel 7 VGM alakult a város üzemei­ben — tájékoztat Szabó Gá­bor, a pártbizottság munka­társa a legfrisebb adatokról. — Ezekben körülbelül 170 em­ber dolgozik. Főként ott jöt­tek létre, ahol exportra ter­melnek. Az MHD váci gyárá­ban 2 ilyen közösség van, s 40 forintos átlagórabért értek el. A Taurus Gumigyárban az export fólia készítését segíti elő a VGM, a HAGY-ban többek között a hulladék hasz­nosításával foglalkoznak, a ce­mentiparban a gépjavításokat vállalta egy hasonló közösség. Hasznos mellékvitorlák Gyorsabban is terjedhetné­nek tehát az új vállalkozási formák, s ennek akadályairól ismét Horváth József tanulmá­nya ad útbaigazítást, melyből azt olvashatjuk ki, hogy sok­szor keverednek a fogalmak, hogy mi a VGM, mi a gazda­sági társulás, a kisvállalkozás. Meglehetősen nehéz áttekin­teni a jogi szabályozásokat, bonyodalmas a megalakulás körüli eljárás, melyről már rádióriportot is hallhattunk, cikkeket is olvashattunk. Tisz­tázatlan néhány olyan körül­mény, mint például a baleset­­védelem, a szervezői, vezetői munka. Mindezek ellenére fontos gazdasági érdekről van szó, s ha általános következtetéseket még nem is lehet levonni, a gazdaságpolitika mai szél járá­sában hasznos mellékvitorlák, nak bizonyulnak ezek a kezde­ményezések, mint ahogy azt a vállalatokról felsorolt kedve­ző példák is bizonyítják, s ezt a sort folytatja a felsorolás a szerződésbe adott üzletekkel és más formákkal is. K. T. L k barkácsbolt helyén Új kenyérből! A jó kenyér változatlanul a közellátás napirendjén szere­pel. Akik ragaszkodnak a mi­nőségi pékáruhoz, szívesen várnak egy órát is a főtéri sü­tőipari szakboltban, vagy el­utaznak Gödre, Dunakeszire, ahol mindennap lehet kiváló minőségű kenyeret, péksüte­ményt kapni. Testvérvárosunkban, Gödöl­lőn is hasonló lehet a helyzet. A városi művelődési központ havi programjában rendszere­sen közzéteszik, hogy hetente háromszor, az épület előcsar­nokában (!) lehet házikenye­ret vásárolni, a megjelölt idő­ben. Vácott is szó volt arról, hogy kiadnak kisiparos részére sü­tőipari jogosítványt. Sajnos, a még magántulajdonban lévő — és le nem bontott — ke­mencék bérbevételét, megvá­sárlását tulajdonjogi és egyéb akadályok nehezítik. Most arról értesültünk, hogy Deákváron, az Ernst Thäl­mann téren — a megszűnő barkácsbolt helyén — január végén kenyérszakboltot nyit Csordás L. Ödön. Naponta két­szer érkezik majd a friss áru Fótról. 6—10 és 14—18 óra kö­zött lesz a nyitva tartás, és az első napok felmérése alapján szeretnék a lakosság ilyen igé­nyű érdeklődését teljes mér­tékben kielégíteni. P. R. GalomBskióllítás A fóti galambtenyésztő egyesület január 29-én és 30-án galambkiállítást rendez a Vö­rösmarty Művelődési Házban. A különböző fajtájú galambo­kat 29-én 12—19 óra, 30-án 9— 18 óra között tekinthetik meg az érdeklődők. Már megszólalt az első csengőszó. Gyorsan a kabá­tot, be a ruhatárba! Borzas is vagyok. Hol is van a fésűm? Nini! Ismerősök a Dunaka­nyarból, itt Pesten. Akár egy protokoll-listát is összeállít­hatnánk a Nemzeti Színház előterében. Az ott a nagymarosi ta­nácselnök, az meg a verőce­marosi tanács vb-titkára. A hölgy, aki kedvesen visszamo­solyog, iskolaigazgató egy Vác melletti faluban. Az a kis embercsoport a DCM-be jár dolgozni. Aztán a még na­gyobb meglepetés Illyés Gyu­la: Tiszták című tragédiájá­nak január 23-i előadásán: mellettem és mögöttem a szomszédaim ülnek. Nem tud­tam, hogy bérletük van. Kitűnő Minden jó gondolat beérik, minden jó megoldás kiteljese­dik egyszer. Nem tudom, hogy akik élvezik a háztól házig színházi járat előnyeit, va­jon voltak-e vendégei a hat­vanas években Petrusán dá­nosnak, az akkori Építők Mű­velődési Háza közönségszer-A Duna menti Regionáli Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál, csakúgy, mint a rokonvállalatoknál, évek óta gondot jelentett a klórozásnál használatos adagoló szerkezet. Mint ismeretes, a klór haté­kony szer a járványt okozó baktériumok megsemmisíté­sében, s a klórozás mind egészségvédelmi, mind kör­nyezetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű. Kooperáció Évek óta gondot jelentettek a DMRV-nél ezek a berende­zések. Nagyüzemek részére nem volt hasznot hajtó a gyártásuk, kisipari módsze­rekkel nem lehetett kielégíte­ni a mind jobban fokozódó igényeket. A vállalat 10—15 tagú műszaki csoportja né­hány évvel ezelőtt elkezdte a kísérletező munkát a klór­­gázadagolók vállalaton belüli gyártására. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1979-ben a Capital Controls Company (VSA), a NIKEX (Budapest), és a DMRV (Vác) között lét­rejött egy gyártáskooperációs szerződés és ennek alapján az Advance elnevezésű, 18- féle típust magában foglaló klórgázadagoló berendezése­ket gyártja, Magyarországon forgalomba hozza és javítja a Duna menti Regionális Víz­mű- és Vízgazdálkodási Vál­lalat ipari szolgáltatási üzemigazgatósága. Márkus István, a vállalat igazgatója a múlt évi mun­kát értékelve elmondta, hogy a DMRV ipari termelésének legnagyobb volumenét az Advance klórgázadagolók gyártása képviselte. A gyár­vezőjének, aki az első szín­házi autóbuszt elindította, méghozzá az előadás előtt múzeumlátogatással kombi­nálva a színházat? Csakhogy akkor még egy autóbusz in­dult havonta. Most meg a Madách Imre Munkás és If­júsági Művelődési Központ és a váci Szocialista Brigádok Klubja szervezésében öt in­dul útnak, egy évadban nyolc alkalommal. És beérett az is, ami vagy 10 évvel ezelőtt még csak nyílt vitában ke­rülhetett szóba a Váci Hír­lap — akkor Váci Napló —. hasábjain a város színházi életéről. Arról írtunk többen is, hogy a közönség színházi igényeinek felkeltése érdeké­ben az egyik fokozat a he­lyi, minél színvonalasabb elő­adások bemutatása lenne, s az ennél magasabb, épp az első fokozatban megteremtett igény alapján a másik, hogy Vác legyen a szervezője, élesztője, mint a bal parti kulturális központ a tömeges fővárosi színházlátogatásnak Az akkor elvontnak, egyesek szerint meddőnek tűnő vita helyett most élő valóság lett. Próbálok számolni. Hány ember férhet be egy mai. mo­dern Ikarus típusú autóbusz­ba, s mennyi az öttel szoroz­va? Szép szám, komoly ered­mény. Különösen, ha azt ve­szem alapul, hogy Nagyma­rosról, Verőcemarosról, Kosá­ról egy-egy, Vácról 2 kocsi indul ilyenkor útnak. Mini mondják, most van az évad félideje, s ez a darab a csúcs. Jól válogatták össze a sorozatot. Mindenkinek tet­szik. Előzőleg derűsebb han­gulatú színházi estéjük volt az autóbuszok utasainak. Goldo­ni: Mirandolina című vígjáté­kát látták. Mégis vonattal Megkezdődik az előadás. Perella Raymond — Sinko­­vits Imre — montseguri vá­rába megérkezik Pierre Amiéi érsek a pápai legátus — Trokán Péter —, hogy megtérésre szólítsa, azaz in­kább megadásra a régi hitü­ket megtartó, várukat védő „tisztákat”, s kibontakozik a drámai feszültség. Élvezzük a kitűnő előadást. A szervezők azonban nyugtalanok. tásfelkászülés lényegében be­fejeződött — a 200-as soroza­tú készülékcsaládnak mind a 18 típusára vonatkozólag az igényeket ki tudják elégíteni. Az adagolók alkalmasak az ivóvíz, fürdővíz fertőtleníté­sére, s — a vevőpartnerek szerint — világszínvonalon teljesítik feladatukat. Nincsen szükség hasonló készülékek dollárért történő behozatalára, sőt — a hazai 4—500 darab kielégítése mel­lett — exportra is gondol­hatnak. 1981/82-ben 23 mil­lió devizaforint megtakarí­tással számoltak. A külföldi érdeklődést elsősorban a KGST országai felé szeret­nék kielégíteni. Csehszlová­kiában már működik egy ún. referenciatelep, hasonló léte­sül az NDK-ban is. Kisebb költség A DMRV igyekszik sokol­dalú segítséget nyújtani ve­vőinek. Üjdonság — az Egye­sült Járműipari Szövetkezet termékének felhasználásával gyártott — szigetelt és fűthe­tő kivitelű, világítással és szellőztetéssel ellátott klórozó­fülke. Használatával építési költséget takarítanak meg olyan helyeken, ahol az üze­meltetési épületben nem áll megfelelő helyisig a rendel­kezésre. Mobil klórozóbe­rendezésük személygépkocsi­val vontatható teherutánfutó­­ra van szerelve. Az előszerelt klórozóblokkok pedig villa­mos automatikával és riasz­tóberendezéssel vagy állandó felügyeletet igénylő, kézi ve­zérlésre készülnek. Papp Rezső Voltak autóbuszok, melye­ken álltak az utasok, noha annyi kocsit rendeltek, s annyi ülőhelyet, ahány szín­házjegyet eladtak, mégis ma­radtak üres székek a nézőté­ren. Vácott egy busszal ke­vesebb futott be az indulás helyéül kijelölt művelődési központ elé. Folytatni kell Kálmán Mária, a verőce­marosi klubkönyvtár vezetője nem láthatta az első felvo­nást. Vonattal jöttek be Pestre néhányan, mert nem érkezett meg a várva várt autóbusz, s legnagyobb cso­dálkozásukra azt közölték ve­lük a váci pályaudvar tele­fonján, hogy tőlük oda nem rendeltek kocsit. Dehogynem. Ilyen még sohasem fordult elő, csak most. Ráadásul a vonat is késett, mert ilyen­kor ugye minden összejön. Dunakeszinél 40 percet áll­tak egy baleset miatt. Véget ér a harmadik fel­vonás. Még fülünkbe cseng­nek a bukott várvédők utolsó szavai, az utolsó jelenetben lobogó máglyalángok is fel­­felidéződnek, s megyünk keresni a helyünket a gépko­csikon. A nagymarosiak bő­ven tudnak helyet adni. Alig fél óra múltán már Vácott fékez a kocsi. A villamosozás, az izgalom közben, hogy vajon elérjük-e a vonaton, gyakran elmúlik a színház varázsa, a szépség, ami jó, ha egy kicsit még a hatalmában tart bennünket. Most olyan, mintha egy pesti lakásba villamosoznánk ha­za. Szervezési rövidzárlat min­dig történhet. Kár lenne, ha a művelődési központ vezetői vagy akár a közönség ettől elvesztené a kedvét. Folytat­ni kell. Még több gyárat, fa­lut, közösséget beszervezve, még jobban kihasználva, hogy szinte belátható távol­ságban itt terül el egy világ­város. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Ropogós kenyér Szobrai Hozzáértő szakemberek naponta negyvenöt mázsa kenyeret készítenek a Sütőipari Vállalat szobi üzemegységében, hogy a nyolc közeli községet jó minőségű pékáruval láthassák el. A képen: Tóth János leszedi a szalagról a ropogósra sült ke­nyereket. Hancsovszki János felvétele Csak rövid időt bírtam ki vagy két évtizeddel ezelőtt az egyik közeli faluban, pedig kedvező letelepedési feltétele­ket kínáltak, s a családi ház kényelmesebb, kellemesebb a városi tömeglakásoknál. Ám nem volt a községben fodrász, hiányzott a cipész, a moziban nem fűtöttek, a kocsma volt az emberi érintkezés egyetlen fóruma. Most viszont azt hal­lom, hogy nemcsak fodrász, hanem még kozmetikus is kért oda iparengedélyt, mert úgy látja, megéri, hiszen ő kedve­zőbb feltételek között, rugal­masabban tudja intézni dol­gait, mint az állami, vagy szö­vetkezeti egységek. Rugalmasság Nemcsak a társadalmi szer­vezetekben, a vállalatoknál és a döntésre hívatott testületek­ben folyik vita a gazdasági kisvállalkozásokról, bérbe adott üzletekről, hanem ott­hon a családokban, a baráti körökben, a társadalom széles rétegeiben is. Van, aki aggód­va teszi fel a kérdést. — Mi lesz a társadalmi tulajdonnal, s mit szól hozzá a külföld, hogy mást teszünk, mint amit hirdetünk, teret engedve a magánvállalkozásoknak. Ez az aggodalom felesleges, mert mi az emberek boldogulását hirdetjük, s hogy a deklará­ción túl ez valóság is legyen, jogunk van manőverezni, s az egyéni vállalkozásokat is a társadalom érdekeinek rendel­ni alá. Ahogy nemrég a város egyik politikai testületében el­hangzott: a kisvállalkozás nem cél, hanem eszköz. Milyen célt kell szolgálnia ennek az esz­köznek? „1980-ban magas szintű poli­tikai és állami határozatok születtek a fogyasztási szolgál­tatások szervezeti formáinak korszerűsítéséről, a kisüzemi és kisegítő tevékenységek tovább­fejlesztéséről” — állapítja meg Horváth József, az MSZMP Vác Városi Bizottsága, gazda­ságpolitikai osztályának tagja egy tanulmányában, melynek Jíü fefed ez építkezés Háztól házig színház ismerősök a Dunakanyarból He legyen kedvszegő a szervezési rövidzárlat t

Next

/
Thumbnails
Contents