Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

Az enyhe féS e'onysi A pénznél értékesebb hozomány Az elmúlt év eredményei­nek értékelésekor, az idei tér. vek elemzésekor felső és alsó szinteken egyre több szó esik a lakásgazdálkodásról, a la­kásépítés üteméről. Tekintve, hogy hazánk sem egy herme­­tikus sziget a világgazdaság óceánján, így a gazdálkodás szigorításának hullámai min­ket, magyarokat sem kerülnek el. Ezzel együtt jár az is, hogy a közterhekből egyre tudato­sabban kell nagyobb részt vál­lalni az állampolgároknak, hi­szen az állam sem lehet vala­miféle örökös jótevő, a közös pénztárcák tartalma is véges. Éppen ebből a meggondolásból ösztönzi párt- és kormányha­tározat a korábbinál jobban a magánerőből családi ott­hont teremtők igyekezetét. Dolgos hát véga Az idei tél különösen ked­vez az építkezőknek, hiszen emberemlékezet óta nem volt ennyire enyhe télre pél­da még az ország közepéhez közeli Vecsésen sem. Ki-ki a maga módján ki is használja az időt, lendít valamit az épít­kezés ütemén. Az András-telepen is egy­más után épülnek a szebbnél szebb házak. Az Arany János utcában a Martinovics térhez közel két padlásteres, szemre is tetszetős családi ház épült. Mindkettő megér másfél mil­liót. S még mennyi munka van hátra, amíg teljesen kész lesz? Erről beszélgettünk az egyikben Rebenyák Jánossal és feleségével. A férj minden hétvégét, estéjét munkával tölti. Az ünnepnap számára éppúgy az otthoni munkával telik, mint a szabad szombat. Mint a mostani is, amikor meglátogattam őket, hiszen a bontott parkettát tisztították szorgalmasan. A gyerek szo­bájába szánják. — Fiatalok vagyunk mind­ketten, KISZ-korosztályúak. Én a szabolcs-szatmári Nyír­vasvári községből kerültem fel, a feleségem Nógrád me­gyei. Tíz éve ^vettük ezt a tel­ket. Semmi nem volt rajta, csak pocsolya, békákkal, mert elég mély terület. Ezért nem tudtam pincét csinálni, s kel­lett így kiemelni az épületet, ha a garázzsal együtt akartam kiépíteni. Hát, sikerült, bár még sok munka hátra van, de a fedél alatt majd elkészül lassan. Az a fontos, hogy van már fűtés is, így valóban me­leggel várjuk első gyerekün­ket. Ki mit irigyel? Beszélgetés közben megtu­dom, hogy hozományra egyi­kük se számíthatott. Hacsak a munka szeretetét, meg a raj­tuk levő ruhát nem nevezzük annak. De éppen a munka szeretete, a takarékos, szór. galmas életmód — no és az OTP meg a vállalati kölcsön segítette őket céljuk elérésé­ben. És természetesen a mun­kahelyi kollektíva és a szü­lők. Mert, ha ők pénzt nem is tudtak adni, munkáskezet mégis nyújtottak, s az még a pénznél is értékesebb volt olykor. A feleségtől hallom, hogy nem is tudta, hány ember eszik a főztjéből, ha mind­­kettejük munkahelyéről — a fővárosi postától — jöttek a munkatársak, brigádtársak se­gíteni. Kölcsönmunka volt ez, hiszen ők is évek óta oda jár­tak mások építkezését gyorsí­tani. — Sokan, ha elmennek a ház előtt, hallom ahogy mond­ják, végignézve az épületen: ezeknek még a bőrük alatt is pénz van. Sírni nincs okom, mert aki sír, attól azt mond­ják, még többet kell elvenni. De egész fiatalságom, szabad időm, egészségem erre ál­doztam. Én egy vecsési kocs­mát se ismerek belülről. Más­különben, aki egy cseppet is igyekszik, becsületesen dol­gozik, annak az OTP, meg a vállalat ad kölcsönt. Minden embernek egyforma hosszú a keze, csak meg kell fogni a lapát nyelét és dolgozni. Ép­pen beszélgettem az egyik mérnök ismerőssel a minap, ök is fiatalok, s hasonló szép házat építettek mint mi. Mondja, hogy mennyi irigyük lett, mióta a külső csínt is megkapta a házuk. De a ta­licskát, a malterosvödröt, meg a sok vízhólyagot, bőrkemé­­nyedést, a sok szaladgálást, a meszes munkásruhát senki nem irigyelte tőlük. Pedig ő se lobogtatta a diplomáját. Kiegészítésként a feleség még hozzáteszi, hogy nemcsak a kocsmát, de mozit, színhá­zat, kultúrházat se láttak idő­közben belülről. Kétféle stílus A mostani épület alsó és felső szintje stílusban is eltér. Kérdésemre elmondják, hogy építkezés közben mentek egyik ismerősüknek segíteni, ahol boltíves belépőket raktak. Így lett a felső szinten náluk is boltív az egyenes beton áthidalók helyett, ami szemre is tetszetősebb. Orosz Károly Társadalmi rendezvények Segítenek az iskolák is A családi és társadalmi ünnepségeket járásszerte a monori székhelyű TÜSZSZ1 koordinálja és szervezi. A gyömrői Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén a helyi eredmények­ről, gondokról hallgatott meg tájékoztató jelentést. Hat évvel ezelőtt, 1977-ben kötött szerződést'"a gyömrői tanács a monori irodával az ilyen ünnepélyek színvonalas, együttes lebonyolítására. Az iroda ezekhez műsort (verses köszöntőt, hangszerszólót, stb.) Udvariasság papjainkban egyre több szó esik az udvarias, előzékeny kiszolgálásról a kereskedelmi egységekben. A néhány éve bekövetke­zett változások is azt a célt szolgálták, hogy na­gyobb legyen a konkurren­­cia, a versengés a vásárló­ért.. Egyik ismerősöm mesél­te a minap: a hét vége el­lenére üresen tátongott a gyömrői postával szembe­ni élelmiszerbolt. Mindösz­­sze egy eladó tartózkodott az üzletben, s tőle kérdez­te, van-e Ráma margarin? A válasz lakonikus és rö­vid volt: nincs! De látni kellett volna azt a közöm­bösséget, kedvetlenséget, enyhén szólva elutasító vá­laszt, ami az eladó arcára volt írva. Már meg sem mertem kérdezni — foly­tatta ismerősöm, hogy aro­mát kaphatok-e? Elmentem á néhány mé­terrel arrébb levő úgyne­vezett édességboltba, ahol kaptam margarint és aro­mát is. A két pénztárnál hosszú sor kígyózott, s míg én is vártam a fizetésre, egy pillanatra kiléptem, s keresgéltem a polcon a magamnakvalót. Olyan sok volt a dobozokban, hogy nem találtam. Megemlítet­tem a pénztárosnak, aki készségesen „kiszállt” a kasszából, leemelte a két kis tasakot, s máris a ke­zembe nyomta. Tlát, ilyen „kis” különb­­ségek is hatással tud­nak lenni a vásárlókra ... Zümmögnek a rarrégépek Többféle szezonális, divatos ruházati cikket készítenek a P1RUSZ üzemében. A zümmögő varrógépekről lekerülő termé­kek egy része szovjet exportra kerül. Hancsovszki János felvételei biztosít. Ezenkívül eseten­ként az iskolák közreműködé­sét is igénylik. Tavaly 13 név­adó, 59 házasságkötés történt ünnepélyes keretek között Gyomron, s 26 polgári teme­tés. Lényegesen javított a helyzeten az 1982-ben felava­tott új házasságkötő terem, amely fővárosi színvonalú, s amelyet a volt szakmaközi bizottság székházának nagy­terméből alakítottak ki. A több százezer forint értékű átalakítást határidőre és jó minőségben végezte el egy helybeli kőművesmester. A családi események társadal­mi megünneplése egyre na­gyobb tért hódít a 13 ezres nagyközségben. A rendezvé­nyeken sokan részt vesznek, s gratulálnak az anyakönyvve­zetőknek a színvonalas le­bonyolításhoz. Nem kielégítő még a polgári temetések ará­nya. Ezek számát a jövőben még nagyobb felvilágosító munkával, agitációval és tu­datformálással tovább lehet emelni. G. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1983. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK A járási székhelyen nehezebb Ma nem csábító a régi rang Nemrég írtunk a vecsési tűzoltózenekar sikereiről, ter­veiről. — Nekik könnyű! — le­gyint tréfásan Fekete Sándor, a monori önkéntes tűzoltók parancsnoka. — Ott fúvós­hangszerrel a kezében születik az utánpótlás! Ami a tűzoltószertár mel­letti klubszobába hozott, a kérés: fel kellene éleszteni a monori tűzoltózenekar ügyét. Vannak ugyan tizenegyen, de sorra távoznak a tagok, arra hivatkozva, hogy elfáradtak, öregszenek, s úgy tűnik, nincs is kinek átadniuk a stafétát. A fiatalok között nem akad aki szívesen felvenné az egyenruhát, s átvállalná vala­melyik hangszert. Családostól — Szükség van a zenekar­ra? Vagy a hagyományőrzés szeretné megtartani a cso­portot? — Ez is, az is. — Válaszol Rigó László, a nagyközségi közös tanács főelőadója. — összeültünk nemrégiben, hogy a zenekar jövőjéről beszél­gessünk. Lenne mód az anya­gi támogatásra, de ehhez az kell, hogy legyen kit támo­gatnunk. Ha veszni hagyjuk a csoportot, megint szegényeb­bek leszünk valamivel. A má­jus elsejei zenés ébresztőkkel, nyári térzenékkel... Marad­na itt néhány sapka, néhány hangszer, emlékeztetőül.. Kár lenne. — Azelőtt rangot jelentett közénk kerülni! — emlékezik Fekete Sándor. — Én az apámtól vettem át a hang­szert, de ha új ember jött, arról több információt, esetleg ajánlást kértünk. Rendezvé­nyeken muzsikáltuk össze az egyenruhák árát, majálisokat szerveztünk, főztük a gulyást, ott voltak a feleségek, a gye­rekek. .. Micsoda felejthetet­len, hangulatos napokat töl­töttünk együtt! — Lehetséges-e mindezt visszahozni? — Nem tudom. Néha úgy érzem, a nagydobnak például nem lesz több gazdája. Melyik fiatal venné a nyakába, attól tartva közben, hogy a rock- és popzenén nevelkedő többiek a hasukat fogják nevettük­­ben? A fúvószene más mű­faj, igaz, de attól, hogy más. még lehet vonzó. A tűzoltóparancsnok érvei „házi használatra” igen meg­győzőek: három fia és veje tagja a monori önkéntesek­nek, zenélnek is. Olyannyira tűzoltócsalád ők, hogy a leg­erősebb magját jelentik a testületnek. Apáktól öröklődik — Ha riasztás van — már­pedig van, a mostani szeles időjárásban sokszor kellett kivonulniuk — minket nem is kell külön értesíteni. Meg­szólal itt a szertár előtt a sziréna, s az Acsádi utcai házunk udvarán a kutya ab­ban a pillanatban „jelez”. Két lábra áll, szűköl, mi már ért­jük, és indulunk. A hivatástudatot és szerete­­tet ebben a családban apáról fiúra öröklik. S igyekeznek másokat is megnyerni, kine­velni az utánpótlást. Várják a fiatalokat — Fiatal tűzoltóink vannak is. A zenész utánpótlással van inkább a baj. De talán akadnak Monoron, a monori járásban olyan fiatalok, akik tanultak már fúvós hangsze­ren, s szívesen jönnének kö­zénk. Azokat is várjuk, akik esetleg itt kívánják elsajátí­tani az alapokat. Tehetik: ér­tő karmesterünk foglalkozna velük. Hogy ne vesszen el mindaz, amit sikerrel ápolgat­­tunk sok évig... — Hol jelentkezhetnek az érdeklődők? — A monori nagyközségi tanács 16-os szobájában, Rigó Lászlónál. Reméljük, sokan odatalál­nak. K. Zs, Fedelet forgácsolnak Csehszlovák exportra készülnek hidraulikus tápegységek a Da­­nuvia Vállalat nyáregyházi részlegében. Sági János függőleges marógépén a szerkezet fedelét forgácsolja méretre. Akarva, akaratlanul sokszor másikat. Valószínű, hogy soha kell ilyen-olyan hivatalokkal nem lesz vége a békétlenke­­kapcsolatba kerülni, ügyinté- désnek. Persze mindkettő a zőkkel tárgyalni, vitázni, tanácsnál keresi az igazát, s egyetérteni döntésekkel. Ezek mert egyiknek vagy másiknak sokszínűségét aligha lehet vá- a jogszabály szerint igaza van, zolni is. egyiket vagy másikat el kell • „ „„ marasztalni, netán meg kell Nagyon helyénvaló az a so- ...... kát hangoztatott megállapítás, .. . . . . S.,a«“teTMr?Äv‘a2 S'“ M S“, ajg,7ärmiÄ=ne,'°". előfordulnak hivatalnokok ál­­* tál elkövetett hibák, amikor az f0gJa^k el tem az illetékTM ügyfél jogosan háborodik fel a .. 0 . |, „ , tett intézkedésen ügyintézőt, sem a tanácsi ve­tett intézkedésén. zetést, sem a szakigazgatási Felvetődhet azonban fordít- szervet, senkit. Aki a tanács­­va is a kérdés. Mindig a hiva- házán dolgozik, az — szerin­­talok, hivatalnokok — jobb szó tűk — mind rossz szándékkal híján -packáznak a ügyié- vizsgálja az ügyeket! Hogy lekkel? bennük van az alapvető hiba’ Nem túl régen volt szeren- Eszükbe sem jut. csém tanácsi vezetőkkel be­szélgetni, akik elmondtak né­hány olyan esetet, amikor a vétlen „áldozatok” éppen a — Nekem olyan ügyfelem is sokat, az esetek többségében akad, aki már a helyi illetéke­­indokolatlanul szidott hivata— seket meg sem keresi. Neki lók voltak. Íme néhány példa, legfeljebb a megyei tanács el­nöke a partner — így a másik lllllJ vezető. A minap megkeresett az egyik megyei szakosztály Az egyik községben két dolgozója, hogy X.-nek milyen szomszéd nem fér egymás mel- ügyében nem járt el a tanács? lett. Évek óta folyik a perpat- Törték a fejüket ügyintézők, var, az egyik harag szüli a vezetők, mígnem rájöttek, Kiesek ex idegeivel? Az íróasztal túlsó oldalán hogy valamikor a nyáron tett bejelentést a szomszédja el­len. Ragaszkodott hozzá, hogy jegyzőkönyvezzék pánaszát. Jegyzőkönyv helyett — gon­dolták naivan a tanácsiak — gyorsan intézkednek. Kimen­tek a helyszínre. A bejelentés teljesen alaptalan volt. A be­jelentő egyetlen állításának igazával sem találkoztak. A helyszínelők ezek után meg­kérték X.-et, hogy ne, ter­helje őket feleslegesen, amúgy is akad elég alapos észrevétel, amit ki kell vizsgálni. Hogy mit kaptak hangos szóval, mi­nősíthetetlen hangnemben a tanácsiak, azt a nyomdafesték nem tűri. X.-nek december­ben eszébe jutott a nyári eset, s mint sérelmet tálalta neki megfelelő helyen. Az újabb vizsgálat végered­ménye egyébként a tanácsia­kat igazolta. Kisajátítás. Kínos, kényes, nehéz ügy. Van azonban már annyira mindennapi esemény, hogy nyugodtan, mindenki megelégedésére lebonyolódjon. Nem. — Mi kifogtunk egy min­denben tudós ügyfelet, meséli a harmadik vezető. — Ma sem tudjuk, mit akar. Kifo­gásolta, hogy az előzetes meg­beszélésekről nem készült jegyzőkönyv, majd azt, hogy miért hívtuk be előzetesen tárgyalni, később, hogy nem tudja pontosan a kisajátítás idejét, meg egyébként is miért zaklatjuk, neki az a megfelelő intézkedés, ha kimegy a ki­sajátítási határozat és kész. Panaszkodik, fellebbez, mert ő nyugtalan, ő tatarozni akar, így nem lehet élni, a tanács megtiltotta a beruházást a lakásán (komplett belső át­alakítást hajtott végre, tiltás­ról pedig szó sem volt). — Jobban ismeri — véli — a kisajátítási jogszabályt, mint az illetékesek. Csak egyet nem vesz figyelembe: Magyar­­országon még egyetlen kisajá­títás után sem került az utcá­ra senki. Lehet, hogy ő ideges, de hogy sikerült sok más em­bert is felidegesítenie, az már bizonyos. Hűli A történetek sorakoznak. Olykor kínjukban nevetnek a tanácsiak. Hogy is kezdtük? A hivatalok vannak az ügyfele­kért! De azért — a másik ol­dalon is emberek ülnek. Azok­nak is van idegrendszerük, olykor véges türelmük Néha nem árt, ha ezt is figyelembe vesszük. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) s

Next

/
Thumbnails
Contents