Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1983. JANUÁR 26., SZERDA • • 0S$zés kisiparos / Tisztes munka, tisztes fizetség Még az elmúlt év októberé­ben született a határozat, hogy a Kisiparosok Országos Szövetsége aszódi alapszerve­zetének munkáját függetlení­tett titkár irányítsa. Az egy­kori aszódi járás területén majdnem ötszáz kisiparos végzi tevékenységét, többsé­gükben becsületes, igyekvő emberek, akik nem egy eset­ben bizonyították, hogy a kis­községekben, de a nagyobb te­lepüléseken is szinte kizárólag ők álltak a lakosság rendel­kezésére. Megtaláljuk őket a tanácsok soraiban, ahol aktív részvétellel, a közügyekbe való beleszólás lehetőségét kihasz­nálva a helyi tervek, a helyi politika kidolgozásán és vég­rehajtásán munkálkodnak. Mindezeket Pólyák Pál, a KIOSZ aszódi alapszervezeté­nek titkára mondta, aki a megválasztása óta eltelt rövid időszak alatt megpróbálta megismerni a szervezet népes tagságát. Beszélgetésünk köz­ben kiderült, hogy a kisiparo­sok száma egyes szolgáltatási ágazatokban emelkedik, ugyanakkor vannak területek, amelyeken a létszám csökken. Tények tanúsága — Nagyon divatos most a személy- és teherszállítási ipar kiváltása. Az utóbbi né­hány hónapban harminchétén kérték ennek a szakmának a gyakorlását. Sajnos, sokan té­vednek, amikor a mendemon­dákra alapozva elhatározzák önállósodásukat. A tények bi­zonyítják, csak a tisztességes, szorgalmas munkának van és lehet eredménye. Mindenki is­meri Gyöngyi Sándor aszódi órást, aki több évtizedes be­csületes munkájával egyaránt kivívta a lakosság és a politi­kai, társadalmi szervek elisme­rését, jóllehet, anyagiakban nem ért el többet, mint bár­mely dolgozó elérhet. D eme Mihály bagi kisiparost az egész járás ismeri. Alig van olyan lakás, ahol az általa ké­szített kárpitozott bútorokkal ne találkoznának. Igaz, ma már nyugdíjas, de a szervezetben aktív tevékenységet végez. özv. L ados József né műköves is nyugdíjba ment, és ha anyagi gondjai nincsenek is, mindazt, amit szerzett, csak beosztással élvezheti. Pólyák Pál sok példát tud­na, mert sok műhelybe benyi­tott, sok otthonba bekopo­gott. — Kővágó János aszódi mű­szerészmester a kéziszerszá­mok készítésében jeleskedik — mondja a titkár. — A Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron is bemutatták profilgyaluját, amelynek tömeges gyártását — hiába volt akkora sikere — menedzser és megfelelő anya­gi háttér hiányában nem tudta még elvégezni, de bizo­nyította, amit végez, az való­ban mestermunka, s bármely más alkotótevékenységgel egyenrangú. Túrétól Bagig — A kisiparosok létszáma más dolgozó rétegekhez vi­szonyítva alacsony, mégis je­lentős a szerepük, mert mun­kájuk során sok emberrel ke­rülnek kapcsolatba, magatar­tásuk, jó munkájuk kedvezően befolyásolja a közhangulatot. A helyi intéző bizottságok, Tu-Röpiabdás lányok Oj társakat várnak Megkezdte az edzéseket a GSC női röplabdacsapata; a bajnoki találkozókra készülve erőnléti taktikai, technikai ele­meket gyakorolnak hetente kétszer, szerdán és pénteken délután hattól az Erkel Ferenc isikola tornatermében. Az egy­szerre két bajnokságban is ját­szó, a megyei pontvadászat­ban és a Budapest I. bajnok­ságban is szereplő fiatal szép­­reményű gárda tavalyi ered­ményeiről decemberben szá­moltunk be, részint azzal a céllal, hogy a Gödöllőn élő egykori aktív, tapasztalt s még mindig versenyző korú hölgyek figyelmét felhívjuk a lehetséges csatlakozásra. A helyzet nem változott, persze fiatalokat is várnak. A lányok és az edző, Kőrös­fői László nem titkolt célja, hogy az egykor szép napokat megélt gödöllői röplabdasport újabb eredményes lapjait ír­ják. Az ötvenes évek elején, az akkori MüM Szakmunkás­­képző Intézetnek volt jó női csapata. Lencsés Rezső vezeté­sével akkor az NB II-nek meg­felelő területi bajnokságban játszott a gárda, de ketten ké­sőbb az NB I-be is eljutottak. Aztán a hatvanas években a Ganz Vasas női gárdája ara­tott elismerést, ennek a csapat­nak már Kőrösfői László tar­totta az edzéseket, s három évig a Budapest II. osztályban szerepeltek. De aztán felosz­lott a társaság, s egészen a mostani gárda megszervezé­séig nem volt női röplabda Gödöllőn. Az edző maga is kipróbált röplabdás, aki megjárta az NB I- es BSE-t is, majd egészen 42 éves koráig játszott az NB II- es GSC-ben. Ezért is szor­galmazza, hogy minél többen válasszák ezt a játékot, hiszen igazán ismeri a szépségét, ö és a csapat tagjai tehát vár­ják az új jelentkezőket. G. Z. ] rán, Galgahévízen, Kartalon, I Aszódon önállóan, Bagón és Hévízgyörkön pedig közösen I működnek. Valamennyi közsé­­! gi kisipsfroscsoport tevékeny­­j ségéről részletesen lehetne ! szólni. A kartali kisiparosok i híreseK arról is, hogy labdarú- i gócsapatuk a kispályás baj- I nokság győztese volt. A tu­­\ raiak a sportpálya öltözőjé­­! nek építésénél negyvenezer forint értékben dolgoztak. A bagiak az óvoda bővítésénél jeleskedtek, de nem hiányoz­tak a sportklub építésénél sem. Hasonlók az eredmények a többi községben is. Kirándulás, klub — Sok mindent tervezünk, sok mindent szeretnénk, nem­csak azért, mert új ember va­gyok — mondja Pólyák Pál —, hanem elsősorban azért, mert az eddig megismert kisiparo­sokban nagy az igény a kö­zösségi élet különböző formái iránt. — Alapszervezetünk új for­mában is szeretné erősíteni az összetartás érzését — folytat­ja megkezdett gondolatát Pó­lyák Pál. — Közös autóbusz­kirándulást szervezünk tag­jaink és hozzátartozóik, bará­taik részére. Másik tervünk, hogy a községi intéző bizott­ságok létrehozzák saját terüle­tükön a kisiparosklubokat. Szeretnénk megszervezni a ré­gi iparosmesterségek tárgyi em­lékeinek gyűjtését, ugyanak­kor törekszünk rendszeres sport- és kulturális alkalmak megteremtésére. Természete­sen nem mondunk le alapfel­adatunkról sem. Képviseljük a kisiparosok érdekeit, elősegít­jük gazdasági tevékenységü­ket, közreműködünk oktatá­sukban, továbbképzésükben és egyéb szociális feladatok ellátásában, és érvényesíteni igyekszünk azt az elvet, hogy csak az erkölcsöknek, a köte­lességeiket maradéktalanul teljesítőknek lehet igénye a megbecsülésre, a tisztességes mesterember névre. F. M. Megszűnik a csiliaggarázs Más telephelyre költöznek Gépjavítás az Agrártudományi Egyetemen Az agráregyetemi szocialis­ta brigádok jutalomosztó gyű­lésén feltűnt egy férfi, aki vaskos brigádnaplóval a kezé­ben érvelt és elégedetlenke­dett. Ekkor határoztuk el, hogy Gödöllőn megnézzük az ATE szállítási és gépellátási osztály gépjavító és gépjárművezetői­nek bázisát. Így jutottunk el a virágker­tészet szomszédságában levő Makarenko telepen levő ga­rázsba. Edlmayer Antal, a gép­javító műhely vezetője foga­dott, akitől megtudtuk, hogy a keresett személy, Kiss Imre, a gépkocsivezetők szocialista bri­gádvezetője távol van. A szükség kényszere — Ismerem a felszólalást, a panaszokat, mindazt, ami fog­lalkoztatja a dolgozókat, mon­dotta Edlmayer Antal. — Nincs titkunk, s ami foglalkoz­tat bennünket, nem mai kele­tű. Tessék megnézni ezt a terv­rajzot, ez jelenti tulajdonkép­pen a jövőnket. Űj telephely­hez jutunk Máriabesnyőn, a volt sertéstelep helyén. — Nőnek a feladatok, mind több a munka és a jelenlegi állapot már nem tartható to­vább! A jóból kerültünk a rosszba, amikor két évvel ez­előtt a Tessedik kollégium ud­varán levő garázsból és szere­lőcsarnokból idetelepültünk. Ott, a 30-as út mellett a tan­gazdaság központi épületének szomszédságában megfelelő körülmények között dolgoz­tunk. Megértettük a központi intézkédést. és szó nélkül jöt­tünk ide azzal, hogy az ígért határidőre elkészül az új telep. — Ha csak személygépkocsi, kát javítanánk vagy kisebb gépeket, nem volna különö­sebb panaszunk, ile bizony bu­szokat és tehergépkocsikat is gondozunk. S a már említette­ken kívül karbantartjuk az erő- és mezőgazdasági gépe­ket, fűnyírókat, kismotorokat és pótkocsikat. Röviden: 36 gépkocsi, 150 mezőgazdasági erő- és vegyesgép javítása és karbantartása a feladatunk. Nagyobb gépek nem férnek be a meglevő szereidébe. Az új telepen, a szerelőcsar­nokba két autóbusz és két te­hergépkocsi fér majd el egy­szerre és ezzel megszűnik a csillaggarázs. Nem kell a sza­bad ég alatt végezni a nagyja­vításokat. Szerelők brigádja — Szerencsére idáig az idő kedvezett a munkáknak és kü­lönösebb panasz sem merült fel. A személygépkocsiknak külön jövítóműhelyük lesz. A létesítmény egy része adott, a meglevő épületeket használ­juk fel. A raktár, a szociális létesítmény, az étkező tulaj­donképpen megfelelnek a cél­nak. A fűtéssel lesz majd gond, márpedig az ember, ha valami újat kap, csak akkor örül, ha az teljes és nincs hiányérzete. Nyomóvezeték a hó végére Szennyvíznyomó vezetéket épít a Közép-Magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat a gépgyártól a gödöllői tisztító­műig. A január végéig elkészülő, mintegy háromezer méter hosszú nyomóvezeték megoldja a térség szennyvízelvezetésé­nek gondját. Hancsovszki János felvétele Adalék egy vitához Jegyzet jókról, rosszakról Baráti társaságban szegez­ték mellemnek a kérdést. Jók az emberek, vagy rosszak in­kább? Bízhatunk embertár­sainkban, vagy okosabban tesszük, ha nagyon meggon­doltan osztogatjuk a bizal­munkat. A hosszú beszélgetés­ben érvek csaptak szikrázva össze, amelyekből kiderült, nem igaz, hogy mindenki rosszindulatú, haszonleső, tisztességtelen, más kárának örülő, de az sem igaz, hogy mindenki becsületes, derék, jóakaraté, a közösségért, em­bertársaiért élő. Nem akartam én a vitában döntőbíró lenni, sem állást foglalni, de volt néhány friss példám, amelye­ket elmondtam. ★ Egyik szombat este diszkót rendeztek a galgahévízi Ko­dály Zoltán Művelődési Ház­ban. Az éjfélkor befejeződött zenés szórakozásról hazafelé igyekvő fiatalok egy kisebb csoportja a hévízgyörki Ady Endre utcában levő lakóhá­zakról csatornákat tépett le, horpasztott össze, dobált az utca szélére, miután több vil­lanyégőt is összetörtek, hogy tettüknek ne legyen tanúja. A vasárnap esti hévízgyörki diszkó után néhány kerítést döntöttek le. A tulajdonosok, akik kárt szenvedtek szaladhatnak fű­­höz-fához, a kárt nem téríti meg számukra senki. A rom­bolók kártékony műveletei nem igényeltek túl sok ráfor­dítást sem időben, sem fárad­ságban, sem szorgalomban. Hogy miért tették? Bármely történelmi korban vizsgálnánk meg a pusztítás, a rombolás, a kártevés, a gyilkolás művelőit, a megszólalásig hasonló az eredmény. Épületek, hidak, templomok, közművek, ame­lyek hosszú évekig nehéz munkával, filléreknek a fog­hoz verésével épültek, a pilla­nat tört része alatt elpusztít­hatok. Ez történt most is, csak ki­sebb mértékben. Ahogyan ér­tesültem a fiatalok maroknyi csoportjának rombolásáról, úgy értesültem arról is, hogy ezekben a diszkókban több száz fiatal szórakozott kultu­ráltan, és sokan voltak, akik segítettek a rendezvény előké­szítésében, lebonyolításában is. Visszatérhettem az eredeti kérdéshez. — Jók az emberek vagy rosszak inkább? ★ Elmondtam a hallgatásra két személyes példát is, hogy megkönnyítsem a döntést. A karácsonyt követő első mun­kanapon Gödöllőre autóztam. A bagi útelágazásnál két do­­monyi asszony integetett. Gö­döllőre mentek valamilyen ügyben, de lekésték a buszt, pedig kilencre hívta őket a hi­vatalos papír. Beültek az autómba és most már hárman szurkoltunk, hogy elég legyen az üzemanyag a benzinkútig. A régi 3-as utat átívelő völgy - hídnál kettőt-hármat rántott a motor s leállt. Mi lehet tenni? Tartalék nincs. Kiálltam az ut szélére. Az első gépkocsi, amelyik szembe jött, fékezett. — Mi a gond? — hallottam a kérdést. Elmondtam. — Kan­na van? Szívócső van? — Semmim sincs. A gépkocsive­zető keresgélt. Talált egy mű­anyag csövet, majd sikerült előkotornia egy gumikesztyűt is. Megszívta a kocsi tankját, teleengedte a kesztyűt, s én futkostam a két kocsi között. Sikerült feltankolnom. — Menjen előttem — mondta megmentőm—, s ha gond lesz, ismét játszogatunk. Pénzt nem fogadott el, köszönetét sem várt, Egy hét nyomozás után tudtam meg a nevét. Ár­vái Józsefnek hívják. ★ És itt a másik példa. Egy héttel később autóbusszal kí­vántam utazni. Ismertem a menetrendet, s tudtam, hogy 9 óra 40 perckor érkezik a megállóba a Tura—Bag—Bu­dapest közötti járat. Minden utast magam elé engedtem, s a végén szerényen átadtam a sofőrnek négy forint viteldíjat, s kértem Bagra a jegyet. A bilétához kemény hangú kísé­rőszöveget kaptam: — Miért ezzel utazik, ha csak Bagón van dolga? Nem látja, hogy Pestre megyünk? Húsz perc múlva jön a helyi járat. Hallgattam. Ahol nekem le kellett szállnom, ott heten szálltak fel, ám miattam egy másodpercet sem várakoztak, sem az utasok, sem pedig a gépkocsivezető, aki azért utá­nam szólt: — Hévizgyörk és Bag között ott a helyi járat! Nem volt időm a magyaráz­kodásra. Siettem a művelődé­si házba, ahol magamhoz vet­tem azt a jelentést, amit a 9 órakor induló busszal kellett Gödöllőre eljuttatnom. Ezen az autóbuszon Térjék Zoltán gépkocsivezető mosolyogva fo­gadott. — Meddig tetszik? — kér­dezte és adta is kezembe a Gödöllőig érvényes jegyet, mi­közben kellemes utazást és si­keres munkát kívánt. Történeteim után ismét visszatértem az eredeti kér­déshez. Jók az emberek vagy rosszak inkább? Rábíztam be-, szélgetőtársaimra a választ, s rábízom most az olvasókra is. Én mindenesetre optimista vagyok. Fercsik Mihály No, de ez még a jövő, s lehet, hogy közben az illetékesek vál­toztatnak és nem lesz majd okunk a panaszra. A műhely kis kollektívája tizenegy fős, s ebben már a műhelyvezető és a brigád veze­tő is benne van. Valamennyien a Bánki Donát szocialista bri­gád tagjai, akik jórészt itt ne­velődtek, korábban itt tanul­ták a mesterséget. Ide tarto­zik három garázsőr és egy ta­karítónő is. Valamennyi sze­relőnek van gépjárművezetői jogosítmánya. — Magam is itt kezdtem sze­relőként és ma üzemvezető vagyok — mondja Edlmayer Antal, aki 21 éve az egyetem alkalmazottja — Jó a csapat. A gépjavítók ötször nyerték el a szocialista brigádok ver­senyében az ezüst koszorús ki­tüntetést, s két éve hajszálon múlott az arany megszerzése. Talán majd az idén sikerül. Egyénileg a brigád több tag­jának van már aranyjelvénye. Többször vettünk már részt társadalmi munkában is. A brigádtagok között három KISZ- és egy párttag van, s valamennyien szervezett dol­gozók vagyunk. Nevelni, megtartani — Jelenleg négyen tanul­nak középfokon. A műhelynek négy ipari szakmunkástanulója van, de ez a szám februártól hatra emelkedik. Szeretnénk elérni, hogy ha majd ezek a fiatalok is segédekké válnak, nálunk maradjanak. Felne­velni a szakmunkásgárdát és megtartani, ez a célunk, s persze a pontos, jó munkára nevelés. Kifelé jövet még láttuk, amint Ribárszki István garázs­őr naplójába éppen bejegyez­te az egyik megjavított gépko­csi adatait. A járműveket ve­zetőik mindig nála veszik át hivatalosan, természetesen a kipróbálás után. Reméljük, ha­marosan nemcsak a gépkocsi­­vezetők, hanem a javítók, kar­bantartók is elégedettek lesz­nek. Csiba József Tanítók kerestetnek Annak ellenére, hogy fő­ként 1981-ben és 1982-ben sok képesítés nélküli nevelőt al­kalmaztak a járás óvodáiban, mégsem rossz a pedagógus­ellátottság. Hiszen közülük is már többen jelentkeztek s felvételt is nyertek a felsőfo­kú intézményekbe, s legtöbb­jük szerződéses munkavi­szonyban áll, vagyis elsősor­ban a gyermekgondozási segé­lyen levő kollégáikat helyette­sítik. A cél természetesen az, hogy az óvodai, az iskolai ál­lásokat szakképzett pedagógu­sok töltsék be. Ami a hiányokat illeti, az leginkább a tanítói állásokat jellemzi. Erre irányul a most meghirdetett, már működő, pedagógusokra vonatkozó s a járás oktatási intézményeiből a járási tanács művelődésügyi osztályának megküldött pályá­zatok. Tizenkét tanítói állást hirdettek. Kezdő pedagógusok számára írtak ki 14 pályáza­tot, szakos, felsőtagozatos ta­nárt pedig kilencet várnak az iskolák. Ha ezt a számot ösz­­szevetjük a járás ezerkétszáz főnyi pedagógusával, valóban úgy tűnik, viszonylag jó ha helyzet. A nap programja Január 26-án. Mogyoród, művelődési ház: Novák László előadássoroza­tának negyedik része A vallás — ma címmel, 16 órakor. ifSi Mozi Szökés a halál elől. Színes, szinkronizált, francia bűnügyi film, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hí I

Next

/
Thumbnails
Contents