Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
1983. JANUAR 23., VASÄRNAP %J6*hm ülnek ü rováséra? Minden szándékuk kútba esett Bajos a keveset sokfelé elosztani „Lakásproblémával szeretnék önökhöz fordulni, mivel a helyi tanácsnál az ügyemmel nem foglalkoznak. Három gyerekem van, a legnagyobb 9, a középső 7, és a legkisebb 2 éves. Állandó bejelentővel lakom: Szigetszentmiklós, retöfi utca 80. szám alatt, négy éve. Havi 800 forint lakbért fizetek, ehhez jön a villanyszámla. Á lakás 5-szőr 6 méteres szobából és 4-szer 3 méteres konyhából áll. A fal több helyen megrepedt, a mennyezetről pedig hull a por. A fal egy méter magasságban penészes, és ez a bútorokat is teljesen tönkreteszi. Az ágyakban a matrac is nedves. A két nagyobb gyermekem azért került kórházba, mert nedves a lakás. Az ivóvízellátásunk is nagyon rossz, naponta többször elromlik a kút. A Csepel Műveknél hétéves igénylés után kaptunk volna lakást, de mire kiutalták, a gyerekek kórházi kezelései elvitték a pénzt. így a lakásigénylésem megszűnt. Most tudnék fizetni, de a tanácsnál nem hallgatnak meg Ezek után kihez forduljak? Aláírás: Mészáros Istvánná, Szigetszentmiklós." Körülbelül ezren várnak A szigetszentmiklósi tanácsházán az elnökhöz kopogtam be. Röviden ismertettem a levél tartalmát, s válaszát vártam. — Nem hallottam, hogy munkatársaimnál Járt volna a panaszos, de annyi biztos, hogy velem nem tárgyalt. Pedig nagyon gyakran keresnek fel az itt lakók bajos dolgaikkal. Bármennyire jogosult is a lakásra, ha egyszer a feltétel, vagyis a lakás hiányzik, akkor nem adhatunk neki — magyarázza Pongrácz Gábor tanácselnök. S a következőket fűzi még hozzá: Szigetszentmiklóson körülbelül ezren várnak önálló otthonra, s ebből 300-an bérlakásra. Bérlakás viszont nem, és szövetkezeti, sem épül. Mi marad tehát? Az az évente megüresedő 6-8 bérlemény, amelyre hosszú sorok várnak, s az OTP-lakások. Évente 100- 120 OTP-lakás épül fel a nagyközségben, de annak hatvan százalékával azok az üzemek rendelkeznek, amelyek hozzájárultak valamilyen formában az építéshez. A fennmaradó negyven százalékot még mindig nem a tanács értékesíti, vagy jelöli ki a vevőt, hanem az OTP-nek szabad rendelkezése van 25 százalék felett. Mindössze 15 százalék az, amellyel a helyi tanács gazdálkodhat. — Mindez ennyi igénylőnél nagyon kevés, mi ezt jól látjuk, de változtatni rajta nem tudunk — mondja az elnök. Állandó bejelentővel Néhány perc, s előttem a lakásigénylők névsora. Az idei listán az 1980-as igénylők neve: szám szerint 37 szerepel Nem találom köztük Mészáros Istvánnál. — Nem is szerepelhet, hiszen kérelmét csupán 1981-ben adta be, s nem tudjuk előre venni. S amint látom, szövetkezeti lakást szeretne, az pedig — mint mondtam — nem épül nálunk. — Mondja az elnök. — Csupán azt nem tudom, hogy eddig a három gyerekkel hol lakott, s miért csak most fordult hozzánk? Szigetszentmiklóson, a Petőfi utcai házból egy fiatal aszszony siet elénk, kezében a kisfiú, kivel még gyesen van. A lakás levegője valóban fojtogató, de a helyiségek kellemesen berendezettek, tágasak. Nem hiányzik a hűtőszekrény, a tévé, a rádió sem. — Hol laktak, mielőtt ide költöztek volna — kérdem tőle. — Tízéves koromtól itt élünk Szigetszentmiklóson. Volt egy családi házunk, s ott éltem a férjemmel, a gyerekekkel is. Később a férjem elhagyott, s a két gyerekkel egyedül maradtam. Másodszor is férjhez mentem — a kisfiúra mutat — az ő édesapja a második férjem. — El kellett jönnie a szülői házból? — Ha ott maradok, sosem kapok lakást. De különben is, a szüleim elváltak, s eladták a házat. — Kaptak-e a ház árából? — Igen. Elosztották köztem és a testvéreim között. Ez az összeg annyi volt, amivel nyugodtan be lehetett volna fizetni egy szövetkezeti lakást. Tehát először azért nem nyújtott be igénylést,- mivel volt hol laknia. 'Később miért szűnt meg a másik lakáskérelme a munkahelyén? — Az igazság az, hogy én mondtam vissza — pityeredik el az asszony —, ugyanis akkor úgy nézett ki, hogy olcsóbban, vagyis ingyen jutunk otthonhoz. A férjem, ha nem mondanak fel neki, kapott volna egy szolgálati lakást itt a községben. De nagyon ivott, s ezért küldték el, így azután se egyik, se a másik nem sikerült. Tehát nem a gyerekek betegsége, s nem is annyira a pénz hiánya volt az ok. Hanem, hogy valamire vártak, s közben elszalasztották a lehetőséget Ha nem költöznek el a családi házból..., ha nem mondják vissza a munkahely által adott lakást..., ha a férj rendesen dolgozik ..., ha időben adják be a lakáskérelmet a helyi tanácsnál. Megszűnt az igénylés Mindezek a levélből nem, csak a beszélgetés során derültek ki. A szigetszentmiklósi tanács — mint az elnök elmondta — csak a kereteken belül tud gazdálkodni. A lakás nagyon kevés. Ezért bizony várni kell, míg egyszer sorra kerülnek Mészáros Istvánék. A tanács minden jóindulata sem tud ezen változtatni. Szalai Mária Három raktár Alkatrészbankok Mezőgazdasági gépekhez Mezőgazdasági alkatrészbankekat szervezett a gabona és ipari növények termelési rendszere, amely egész működési területén átvette az Agroker vállalatoktól a gépalkatrészek és fődarabok forgalmazását. A zavartalan ellátás érdekében — a meglévő mellé — három új raktárt hoztak létre, s mindegyiket szakosították. Az egyik kizárólag a Rába típusú erő- és munkagépek alkatrészeinek fődarabjaival szolgálja ki a gazdaságokat, a másik a hazai és külföldi gyártmányú cukorrépa vető- és betakarító gépek pótalkatrészeivel foglalkozik, a többiek pedig az NDK gyártmányú kombájnok, munkagépek, illetve az IFA tehergépkocsik alkatrészeivel, tartozékaival. A fő- és alközpontok együttesen 160 millió forint értékű alkatrészt, fődarabot készleteznek. Ebben az évben a rendszer szervizszolgáltató hálózata is bővül. Üjabb hat IZS szervizkocsit állítanak munkába. Lápi mész Tfslüpvífás Nagyüzem van ezekben a napokban a Sárszentmihályi Állami Gazdaság tőzegbányájában és lápi mészkitermelö helyein. Teljes kapacitással dolgoznak a kotrógépek, s naponta több vagonnyit indítanak útnak az ország különböző tájaira a természetes, clcsó talajjavító szerekből, a magas szervesanyag-tartalmú tőzegből és a termőföld elsavanyodását megakadályozó, illetve a savanyú talajok állapotát javító, kalciumkarbonátban gazdag lápi mészből. A mezőgazdasági nagyüzemek ugyanis a különféle gyári készítmények mellett .mind szívesebben használják ezeket az olcsó, s igen hatásos talajjavítókat. Az idén már a háztáji gazdaságok és a kiskerttulajdonosok is vásárolhatnak belőle: tavasszal öt-tíz kilogrammos csomagolásban is forgalomba hozza az állami gazdaság. Vasárnapi godolatfo A jó vezető Töpreng egyén és a társadalom — hogyan boldogulhatna jobban, igazságosabban a tempó fokozásával, mégis az összharmónia megtartásával. Sérülések nélkül. A jó vezető ugyanúgy, mint minden ember tehetőségei szerint — anyagi tényező — termelőerő. Nem mindegy, hogy milyen indulatok és elfogultságok kormányozzák. Az közismert, hogy az igazi jó vezető határozott, egyúttal demokratikus is, képes a korrigálásra. Arra törekszik, hogy a rábízott közösség minden tagja képességei teljességével dolgozzon olyan közérzettel, hogy önmagát fontosnak érezze, munkáját alkotásnak. Elég az arány repedése, a mérték túllépése, hogy hatását veszítse minden, máskülönben jó intézkedése is. Ismerek egy rendkívül értelmes vezetőt, aki korszerű ismeretekkel és jó adottságokkal rendelkezik, de autokrata. Ez mindent elront, hiába dolgozik sokat, hiába ismeri a szakmát, fellobbanó durvasága lerombolja azt, amit hetek, hónapok munkájával épített. Ilyen a Déva-várfal minden arányát meg nem talált vezető, építve is rombol. Mindenki vezető és vezetett egy személyben. A megoldás az tenne, ha társadalmunk alaptörvénye és szelleme szerint a bírálat helyes elveivel és mértékével állítanánk helyre az egyensúlyt. Ez is sok nehézségbe ütközik, mivel minden igazságérzetünk mellett sokszor bátortalanok vagyunk. Ha pedig nem, ha Kolhas Mihály, Kleist regényhőse nyomán harcolunk igazságunkért, az igazságért, bizony még ma is sok helyen, a szocializmus körülményei között is a rövidebbet húzhatjuk, nemcsak a végső kimenetelt hanem az idegzet rongálódását tekintve is. A legfőbb mégis az emberség és az emberség gyakorlata. Sokszor ennek az elmaradása vagy használatlansága okozza a bajt. Erre mondok példát. Pomázon késett a HÉV, így vagy harmincán elkésték a buszcsatlakozásokat Szentendrén, akik a váci révhez, a Felszabadulás lakótelepre vagy Pilisszentlászlóra igyekeztek. Egy percről volt szó csupán, de a forgalmista, egy vezető, jelt adott a buszok indulására. Azok elmentek, az utasok a hidegben maradtak nagy csomagokkal péntek este értelmetlen órás várakozásra. A körültekintés maradt el, az, hogy az egy épületben dolgozó HÉV és Volán szolgálattevő nem' adott egymásnak információt egyperces értelmes várakozásra. Elmaradt a körültekintés, elmaradt az emberség gyakorlata, s ötven, harminc ember bosszús tett, kezdődött a szentségelés, pedig mindez könnyen, nagyon könnyen elkerülhető lett volna. A példa minden rangú vezetőre érvényes — min** den emberre —, munkásra, újságkihordóra, egyetemi tanárra, miniszterre. Egymástól függ a boldogságunk és a boldogulásunk, amihez sokszor nem szükségeltetik pénz, csak értelem, bölcsesség, mértéktartás, egymás megbecsülése, figyelmesség — a humánum, a demokratizmus gyakorlása. Losonci Miklós üss egyszer eljönnél a kávéházija... Fölbukkanó emlék a múltból Az űj év első napjaiban néhány barátommal útközben betértünk egy ismerősömhöz, aki meghívott egy kávéra. Az új házsor előtt megnémultan álltam néhány pillanatig. Egy kép villant elő az emlékek tengeréből. Séder pincér volt és talán pontosan ebben a házban lakott, csakhogy akkor az még másképp nézett ki. Tizenkét gyermekével és feleségével az akkori nyolcas szám alatt abban a kicsiny piszkos földszintes házban — közel a nyilvánosházhoz — éltek. Ez a ház kívülről úgy nézett ki, mint régi festményen egy düledező betyárcsárda, csak terjedelme volt nagyobb. Még az udvara közepén álló szederfa törzse is megroskadt, mintha szomorkodott volna, hogy annyi bajt, küzdelmet kellett látnia nap mint napi. Egyébként bölcs fa volt. Az ő derekához támasztották a teknőt az asszonyok, ha mostak, itt játszottak a gyerekek „körbe-körbe karikát”, ide ültek nyáron beszélgetni a házbeliek. Elmondták bújukat, bajukat, amit egyébként sem lehetett volna eltitkolni, mert a házban levő lakások csak egy szobából álltak. Ilyen helyen titok nincs. Néha a vidámság is belopódzott az udvarba. Amikor délutánonként megjelent a verklis. Műsorát befejezve, fejéről levette zsíros, semmilyenszínű kalapját és körbejárt. — Kirrrnimmm szszipen ... Kirrnimm szszipen... ez volt az összes szókincse. Sajnos nem sok eredménnyel járt a könyörgése, mert pénzt ritkán kapott. Esetleg egy-egy káromkodást. De ez sem zavarta. mert tudta, hogy ez itt nem számít gorombaságnak. Amikor elfáradt, leült. Az asszonyok közül valamelyik egy tányér levest vagy főzeléket adott a kezébe. Csendesen, csámcsogva ette, majd evés után ismét használatba vette és elölről kezdte a dalt a verklin: — „Ha egyszer eljönnél a kávéházba beszélnék veled te szőke gyerek...” Egy ilyen délutánon történt a szerencsétlenség ... Séderná is ott ült a fa mellett a többi aszonnyal együtt és foltozgatta a lyukasabbnál lyukasabb zoknikat. Egyszercsak autóduda hangja hallatszott és pár perc múlva mentők hozták Sédért. A szegény ember egyszerűbben fogadja a bajt, így amikor az orvos azt mondta Sédemének. hogy a férje nem éri meg a reggelt, úgy hallgatott, talán nem is fogta fel az orvos szavainak jelentőségét. Gépiesen végezte tovább munkáját. Elmosogatott, lefektette a gyerekeket. A két legkisebb mindig az apja mellett szokott aludni, mert sok volt a gyerek és kevés az ágy. Most sem tehetett mást, odarakta őket a haldokló mellé és csak annyit mondott — ne zavarjátok apátokat, mert beteg... Ezalatt a többi lakásban megindult a találgatás. Mibe temetik el majd szegényt? Aztán meg miből? Sédemek volt ugyan egy kopott frakkja, foltozott fenékkel és keményített ingmellel, de hát az jó volt munkaruhának, abban nem illő eltemetni. Aztán meg mi lesz a gyerekekkel? A férfi pedig ezalatt ott feküdt két kicsije mellett az ágyban és haldoklott. Tulajdonképpen most nem is érzett fájdalmat, ködösen észlelte csak, hogy egyáltalán él és otthon fekszik. A ködön átvillant előtte a 15 éves kislánynak a képe, akit feleségül vett és aki most fáradt öreg asszony, pedig alig 43 éves. Aztán a falatokat érezte keserű szájában, amit akkor lopott el — ha szabad ezt a kifejezést használni —, amikor kiment a vendéglő konyhájába és odakiáltotta a szakácsnak: — egy adag hideg sültet! — s amikor az nem nézett oda, gyorsan elcsent egy kis hússzeletet a tányérról. Erre a célra Sédernek külön zsebe volt. Érdekes módon a vendégeknek soha nem ajánlotta a zónapörköltet, sőt lebeszélte őket erről. — Csak a hideg sültet tudom ajánlani kérem — szokta mondani, ez az egyetlen ami jó nálunk — és ilyenkor jelentősen kacsintott hozzá. Az elcsent kis húsdarabkák így vándoroltak a zsebébe és később gyermekeinek éhes szájába. Hát ilveh emlékei voltak Sédernek az életről... Meg a köhögése, amely oly sokat kínozta. őt. De most már jó volt. Vértelen arcával ott feküdt, átadta magát sorsának. Annyira nyugodt volt, hogy asszonya észre sem vette amikor átköltözött a másvilágra. Az egyik kicsi felsírt és ekkor ébredt rá Sédemé, hogy volt ura. nincs ura, már hideg a teste. A ravatalozás másnap reggel az udvaron történt meg. A szobában nem maradhatott, a hullaház pedig nem szállítja el, csak a temetés napján. * így szegény Séder ott feküdt a fekete frakkjában a rejtett zsebekkel együtt az udvar közepén. A házbeliek kíváncsian vették körül és megállapították hogy .,semmit sem változott”, a szeme csukva, a szája is. — Megbékélt szegény — mondták. Aztán elérkezett a temetés órája is. Sédemé ott állt az utolsó búcsúra a keskeny kis koporsó előtt és a búcsú roszszul sikerült. Sikoltozni kezdett: Séder! Séder... Elmentél?... Csináltál nekem 12 gyerekeket, mit tegyek velük? Hogy tudtad ezt megtenni? Séder!... — Ráhanyatlott a koporsóra. Megfogta a kihűlt testet és megrázta. — Séder!... Nem hallod?... Akkor mar 3 többi asszonyt is rázta a zokogás. Nem azért, mert annyira sajnálták szegény embert, hanem mert a földön maradt bánat és gond olyannyira egyezett a magukéval, hogy azon csak sírni lehetett. De Séder csak feküdt mozdulatlanul. A válasz nem rá tartozott. Horváth Zsőka
