Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 16. SZÄM 1983. JANUÁR 20., CSÜTÖRTÖK A kertek gazdagsága Fő munkaidő előtt és után Milliók és tonnák, százalé­kok és arányok, táp és integ­ráció: ilyen és ehhez hasonló kifejezésekkel találkozhatunk a háztáji és kisegítő gazdasá­gok tevékenységét taglaló anyagokban. Ha más nem, ezek is jelzik, a porták istállói­ban, óljaiban tartott állat, disznó, baromfi, nyúl, szarvas­­marha, még ha külsőleg olyan is, mint hajdanán, sok tekin­tetben egészen más. Másképp tartják, etetik, hizlalják, érté­kesítik. Másképp termesztik a zöldséget, uborkát, paprikát, paradicsomot is a fólia alatt. Háztáji apronómus, termelé­si technológia, szerződéses fe­gyelem, felvásárlás. Ezekkel a szavakkal nem csak bővítjük a kisegítő gazdaságok fogalom­körét, egyben közelebb is ke­rülünk azok sajátosságaihoz. Megállapíthatjuk, jószerivel csak a termékek emlékeztet­nek az egykor voltakra, min­den másban gyökeres az elté­rés. így teljes A méretekről, a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentősé­géről az arányok beszélnek. Itt állítják elő a mezőgazdasági termékek 32—34 százalékát. Rengeteg nyúl, baromfi, ser­tés, tojás kerül ki az udvarok­ból évente. De gyümölcs, szőlő és méz is. Előre senki sem sejthette, hogy így lesz. Annál kevésbé, mert ezt a fajta termelést el­lentétesnek vélték az elvekben megfogalmazottakkal. Végül, nem kis viták árán győzött a gazdasági megfontolás. Ma már tudjuk, voltaképpen így vált teljessé a mezőgazdasági termelés. A nagy gazdaságok­hoz illeszkedő kistermelők ré­vén a lehető legtöbb lehetőség kihasználható. Az ól és az is­tálló, a ház kamrájában és padlásán felhalmozódott ter­melőeszköz, a családtagok munkaereje, ügyessége és szaktudása. Töredék munkaidő — mond­ja a szaknyelv, ami gyakorla­tilag annyit jelent, hogy reg­gel, mielőtt a kistermelő elin­dul munkahelyére, ellátja az állatokat, körülnéz a fóliában, majd amikor ledolgozta fő munkaidejét, visszatér és foly­tatja. Közben pedig az otthon maradottak, az idősebbek, a nyugdíjban levők, vagy — rit­kábban — a még nem kereső fiatalok végzik el azt, amit napközben kell. A kistermelőknek majdnem a fele fő munkaidejében is mezőgazdasággal foglalkozik. A fennmaradó hányadban úgyszólván minden foglalkozá­si ág, szakma, hivatás műve­lőit megtaláljuk. Olyanokat, akik eredetileg a földdel baj­lódtak, s olyanok, akiknek so­sem volt vele dolguk. A gazdaságokkal olyannyira összefonódik ez a termelés, hogy a termelőszövetkezetek egyik üzemáguknak tekintik azokat a gazdaságokat, ame­lyekkel együttműködnek, szak­szóval, akiket integrálnak. Hosszú ideig jelen lesz még a kistermelés mezőgazdasá­gunkban, mondogatják teore­tikus hajlamú egyének. Ami a valóságban azt jelenti, hogy mind az állami szervek, mind az integráló mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek ösz­tönzik a kistermelők tevé­kenységét. Támogatják szak­csoportjaikat. Járásunkban 32 működik, több mint kétezer taggal. Az országban megköze­líti a háromezret. Az együttműködésből elő­nyök származnak, de előfor­dulnak súrlódások is. Nemrég szövetkezeti emberek tanács­koztak, akik arra panaszkod­tak, hogy a kistermelők nem mindig tartják be a szerződés­ben megfogalmazottakat. Ha máshol nagyobb árat remél­nek, habozás nélkül oda viszik termékeiket, mit sem törődve kötelezettségeikkel. Utána kis­termelőket volt alkalmunk meghallgatni, akik a tápellá­tásra panaszkodtak. Minden szakma Az utóbbi eszmecserén azt is tapasztalhattuk, ezek az emberek nem csak termelők, hanem gazdálkodók is. Na­gyon érzékenyen reagálnak a piac jelzéseire. Állandóan mérlegelnek, számolnak. S mivel haszonhoz csak akkor juthatnak, ha mindennel taka­rékosan bánnak, érthető a morgásuk, ha történetesen hí­zótáp helyett indító kapható csak. A háztáji termelés nem ál­landó és mozdulatlan valami, ami évente ismétlődik, ugyan­abban a mennyiségben és ösz­szetételben. A kereslet és a kí­nálat, a támogatás és az ösz­tönzés, a szerződések nyújtot­ta kölcsönös előnyök függvé­nyében alakul, módosul. A jelenleg helyzetet értékel­ve, a járási párt-végrehajtó­bizottság megállapította, hogy községeinkben az igényeknek megfelelően fejlődik a háztáji és kisegítő gazdálkodás. Hoz­zátette: szükséges a vágóser­tés-termelés csökkenésének megállítása, az anyagi, műsza­ki feltételek javítása, a szerző­déses fegyelem erősítése. Más­képpen fogalmazva: pillanat­nyilag ezek a kistermelés gyenge pontjai. Gyenge pontok Tavaly járásunkban növe­kedett azoknak a száma, akik ezzel a tevékenységgel foglal­koznak és a fogyasztási és ter­melőszövetkezetekkel vannak kapcsolatban. A felvásárolt termékek tömege is nőtt. Ér­téke meghaladta a 250 millió forintot. K. P. A nap programja Január 20-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Az Országos Filharmónia if­júsági hangversenye: Versen­gő hangszerek (versenyművek) Közreműködnek az Országos Filharmónia szólistái. Műso­ron: Mozart, Weber, Rossini, Mendelssohn, Szokolay művei, 17 órakor. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából cím­mel, megtekinthető 15—20 óráig. Jeney István Megtalált album című kiállítása, megte­kinthető 10—20 óráig. Mogyoród, művelődési ház: A GT. 80 színházi csoport előadása Slawomir Mrozek: Piotr Óhey mártíromsága, 19.30 órakor. Hüvelyk Matyi. Színes, szinkronizált amerikai mese­film. Csak 4 órakor! Várlak nálad vacsorára. Szí­nes, szinkronizált amerikai filmvígjáték, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Erőgépek nagyjavítása A Szilasmenti Termelőszövetkezet csömöri üzemében 45 erőgépet keli felkészíteni a tavasszal kezdődő munkákra. En­nek a gépparknak mintegy 30 százalékát szinte darabjaira szét kell szedni, s minden alkatrészét gondosan ellenőrizni. A képen: MTZ 50-es erőgép hátsó kerekét szerelik. Barcza Zsolt felvétele Alakuló ülés Szervezés, vezetés Pénzügyi politika Alakuló ülést tart pénte­ken, január 21-én a Szervezé­si és Vezetési Tudományos Társaság gödöllői szervezete. A városi pártbizottság tanács­termében Herczenik Gyula, a pártbizottság első titkára tart megnyitót, majd dr. Bácskay Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának előadása következik: A világ pénzügyei, a magyar népgaz­daság pénzügyi politikája cím­mel. Utána dr. Bérei Gyula ismerteti a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság céljait, feladatait. Az alakuló ülésen megválasztják a gö­döllői csoport vezetőségét is. ilifé és papírbdl Egyetemisták síovetkezete Az országban talán az egyetlen, amelyik saját mun­katársakkal dolgozik — így jellemezte Frantsik Ágnes, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem főelőadója az ifjúsá­gi szövetkezetei. Mert egyéb­ként több is van országszerte a középiskolákban és a főis­kolákon, egyetemeken. Leg­utóbb éppen országos küldött­­gyűlésükön állapíthatták meg az agrárosok, hogy élen jár­nak ebben a most kibontako­zó mozgalomban. Övék a nyereség Persze ne gondoljunk vala­mi kiterjedt, ezreket megmoz­gató és zsíros nyereséget ho­zó vállalkozásra, bár éppen­séggel az ezres szám nem is túlzó. Hiszen a jelenleg mű­ködtetett két egység, a pince­klub büféje s a nemrégiben megnyílt kollégiumi papírbolt valamennyi agráros, gazdász és gépész hallgató rendelke­zésére áll. S ugyebár a létszá­muk ezerkétszáz körül mozog. Frantsik Agnes mint az ifjú­sági szövetkezet elnöke, fele­lősen nyila tkozhatta: a kezde­ti próbálkozások után, most már egyre inkább sínen van a dolog. Az sem mellékes, hogy a szövetkezet a Gödöllő és Vi­déke Áfész kebelében műkö­dik s a nesztor igazán bőke­zű. Hiszen a két egységben ke­letkező teljes nyereséget visz­­szautalják az ifjúsági szövet-Az ifik és a serdülök Egy az egyenlők között Múltkori cikkemet azzal a megállapítással fejeztem be, hogy a GSC körülményeihez és lehetőségeihez képest jól működő sportszervezet. Ettől függetlenül érdemes megvizs­gálni működését. Nézzük meg, milyen körülmények között dolgozik a GSC vezetősége. Ki ad hathatós támogatást az ügy­vezető elnöknek. Apropó: ügy­vezető elnök. Ki a jó ügyveze­tő, jobb-e a mostani a réginél. Csupa kényes, személyeket is közvetlenül érintő kérdés, amelyre válaszolva szintén egyéni véleményemet mondom el. Nincs profiállás Közismert, hogy 1975-ben a város vezetőinek döntése ér­telmében megszüntették a Gö­döllőn addig működött, sport­köröket és centralizációval lét­rehozták a Gödöllői Sport Clu­bot. Az akkori döntés helyes­ségét utólag könnyű vitatni, ez azonban egy másik fajsúlyos téma, amelyre most nem térek ki. Hosszas előkészítés után egy számomra addig csak a Nép­sportból ismert ember, Rab Pé­ter került a klub bársonyosnak egyáltalán nem mondható ügy­vezetői székébe, s öt évig te­vékenykedett ügyvezető elnök­ként. Legnagyobb hibájául azt rótták fel, hogy nem volt haj­landó megkülönböztetni a szakosztályokat, ami persze el­sősorban a labdarúgás híveinek nem tetszett. Képtelen volt úgynevezett profiállásokat sze­rezni, kimustrált NB-s focis­táknak, nem számolt el fiktiv számlákat, és hasonló vétkei voltak. Az elnökség Megítélésem szerint egyetlen igazi hibája volt — azért azonban elsősorban nem őt, hanem kinevezőit bírálhatjuk. Az volt a baj, hogy noha gö­döllői lakos volt, évekig szinte Pesten élt. Hiányzott belőle a gyors kapcsolatteremtő képes­ség, s ezért sem a városi, sem az üzemi, intézményi vezetők­kel nem tudott olyan együtt­működést kialakítani, amely elősegítette volna a GSC mű­ködését. Az elnökség? Nem állítha­tó, hogy akár annak idején, akár ma a legszerencsésebb felállást sikerült kialakítani. Elgondolkoztató, hogy olyan sportemberek Vállaltak pozí­ciót, akik támogatásaikkal nem tűntek ki, de a felelősségre vo­nástól, a számonkéréstől so­sem zárkóztak el. Ez az állí­tás felfogható vádaskodásnak is, de a tényeken ez nem vál­toztat és nem mindenkire vo­natkozik. öt év után tehát csere kö­vetkezett az ügyvezető elnöki poszton. Rab Pétert Ádám István váltotta fel. Az új sep­rű jól seper elv alapján szá­mos kezdeményezés indult el tőle, aki KISZ-es múltja révén lényegesen kiterjedtebb isme­retséggel rendelkezik, mint elődje. Egy tekintetben azon­ban követte a korábbi ügyve­zetőt: a labdarúgókat ő is egy­nek tekinti a többiek között, azonos mércével méri a szak­osztályokat. Lehet hivatkozni a magyar labdarúgásban kialakult szo­kásokra, s már hallom is a ta­­máskodók ellenvéleményét, hogy bizony a megyei bajnok­ságban is olyan volt menők szerepelnek, akik nagy pénzért focizgatnak, mi miért nem ezt az utat járjuk? Sajnos, a ké­zilabda-szakosztály már meg­járta emiatt kálváriáját, a pil­lanatnyi sikerért — anyagi ál­dozatok nélkül ugyan — hát­térbe szorította a helyi játéko­sokat és majdnem nagy árat fizetett érte. Rendet tenni Meggyőződésem, hogy terv­szerű, tudatos utánpótlás-neve­léssel újra fellendíthetnénk a helyi labdarúgást is. A serdü­­lőkorúakkal most sincs baj, a későbbiekben azonban már ke­vesebbet törődnek a fiatalok képzésével és nevelésével. El­sősorban tehát az ifjúsági csa­pat háza táján kellene rendet tenni. De kinek, kiknek? Markó Gábor kezet számlájára, a felhaszná­lásról, a felosztásról a tagok döntenek. Akik egyelőre nin­csenek túl sokan, mindössze hatvanan; s ötven forintot érő részjegy ellenében jogot nyer­nek a szövetkezet demokrati­kus irányítására. Beleszólhatnak az áruellátás, a kínálatbővítés fontos kérdé­seibe, maguk is segédkezhet­nek a beszerzésben s évente egyszer, a közgyűlésen érté­kelhetik a vezető szervek és személyek, valamint a sze­mélyzet munkáját, megtervez­hetik a jövőt. Kívülről talán játéknak tű­nik, de valójában jó iskola ez. Nemcsak amiatt, hogy az el­méletről a gyakorlat nyelvére fordítja egy gazdálkodási for­ma jellegzetességeit, hanem mert tényleges döntéshozatalt, valódi beleszólást enged, s ezt is gyakorolni kell. A köz kívánsága A pinceklub büféjében hár­man dolgoznak, mintegy a szövetkezet alkalmazottadként, maguk is egyetemisták. Leg­utóbb egy év alatt hatszázezer forintnyi forgalmat könyvel­hettek el, ami egy igazi üzlet­hez képest persze nem sok, de két évvel ezelőtt még csak százötvenezer forintnál tartot­tak. Ehhez meg az tartozik, hogy a sörárusítás dobta meg a végösszeget: az elmúlt idő­szakban ugyanis a nagyren­dezvényekhez kapcsolódva többször folyamodtak sikerrel sörengedélyért a klubosok az egyetem állami vezetőihez. A papírboltot a legutóbbi ifjúsági parlamenten követel­te ki a hallgatói közvélemény. Az indokot könnyen beláthat­ja az is, aki nem diák. A hallgatóknak, főként a gépé­szeknek, napi eszköze a jó toll, a különféle speciális írószer­szám, a rajzlap s a többi mű­szaki cikk. Ezekből pedig a városban enyhén szólva gyen­ge az ellátás. S bár azt nem állíthatják, hogy a bolt megnyitásával megszűnt volna minden hiány, de a tágabb körből való be­szerzés mindenképpen bőví­tette a kínálatot. Nem is be­szélve arról, hogy helyben van, s egy-egy tustoll miatt nem kell bemenni a városba. Jól jön ez, főként ha másnap már le kell adni a rajzot. Helyiség kéne Az a bizonyos visszautalt nyereség tavaly 5—6 ezer fo­rint között alakult A tagság úgy döntött, hogy nem osztják fel egymás között, nem is jut­na túl sok, viszont jól jön a nagyobb összeg a felszerelés korszerűsítéséhez. A papírbol­tosok keresetét is rendezik, ' hiszen a büfében havonta.'. 300—400 forintnyi jutalék jön . össze a dolgozóknak — ki irigyli vajon tőlük —. de a papírbolt még ennyire sem jövedelmez. A távolabbi tervek között a legfontosabb: szakcsoportokat kívánnak alakítani. Amint Frantsik Ágnes elmondta, sok hallgató szeretne foglal­kozni, részint az értelmes munka, részint az ösztöndíj és a szociális támogatás kiegészí­tése miatt például kisállatte­nyésztéssel. Ennek a képzés is hasznát látná, s többen jelentkeztek már galambásznak, gombater­mesztőnek. Egyelőre helyiség­gondok akadályozzák az előbbre lépést, pedig ha ezt sikerül megoldani, a Gödöllő és Vidéke Áfész segítsége sem marad eL G. Z. Szakmunkásképző Az idén is Madách-nap irodalmi szakkör, vetélkedő, sport Ebben az évben is egész napos programmal tiszteleg­nek névadójuk emléke előtt a gödöllői 202-es Madách Imre Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanulói és ta­nári kara. A pénteki, január 21-i Madách-napon az ürme-, pélyes megnyitó után adják át a díjakat és jutalmakat a múlt év végén megrendezett a szak­ma kiválója és tantárgyi ver­senyek, valamint a szakma­­történeti pályázat legjobbjai­nak. Ezután versmondó ver­seny, Ki mit tud?, majd az irodalmi szakkör műsora kö­vetkezik. A Barátság-vetélkedő tár­gya Pozsony, ahol testvérisko­lája van a gödöllőieknek, amelynek képviselői szintén itt lesznek ezen a napon. Mi­közben ezek az események zajlanak, az iskola termeiben az intézetben oktatott szak­mák termékeiből rendezett ki­állításokat nézhetik meg az érdeklődők. Bemutatkoznak az autószerelők és a karosszéria­­lakatosok, az esztergályosok és a vízvezeték-szerelők, a kő­művesek, a szobafestők, mázo­lok, tapétázók, a szerszámké­szítők és a mezőgazdasági gép­szerelők, a mechanikai mű­szerészek és a villanyszere­lők. Kiállítást rendeznek a fo­tószakkör munkáiból és a KISZ-szervezet életéből. Az események nem marad­nak meg az intézet falai kö­zött. A művelődési központban Gödöllő múltjáról tart vetített képes előadást Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjtemény ve­zetője. A hangverseny színhe­lye a körzeti zeneiskola. Jelentős helyet foglal'el a Madách-nap programjában a sport. A Madách Kupáért ki­írt röplabdatornán a helybe­lieken kívül a pozsonyi test­vériskola csapata, és a Pest megyéből meghívott középis­kolások együttesei is indulnak. Az asztaliteniszezők csapatver­senyén ugyancsak asztalhoz állnak a pozsonyiak, valamint a járásból meghívottak. A na" a zártkörű klubdól­­utánnal fejeződik be. ISSN 013S—1957 (Gödöllői Hír:

Next

/
Thumbnails
Contents