Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
1983. JANUÄR 20., CSÜTÖRTÖK Irfíiv 3 Kedvező kilátások a könnyűiparban Versenyképessé tenni = A termelést a tavalyihoz képest nem növeli, ám mi- I nőségileg jobb termékek gyártását tervezi az idén a | könnyűipar. A külpiaci prognózisok erre az esztendőre 1 sem Ígérnek lényeges változást: a ruházati cikkek, a bú! torok, a papír- és bőráruk iránti kereslet nagymértékű | növekedésére nem számíthatunk. Sőt, bizonyos termékek 1 értékesítése egyre nehezebbé válik. A mélyreható értékelés fórumai A beszámoló taggyűlések megyei tapasztalatai 0 MINDIG jelentős szerepet tölt be a párt életében az $Iapy szervezetek munkájának értékelése. Ennek megfelelően — Pest y megyében is — a kommunista közösségek számadást készítety tek arról, hol tartanak a XII. kongresszus határozatainak vég* y rehajtásában, hogyan valósították meg a párt vezető szerepéből ^ rájuk háruló helyi feladatokat. ^ Amikor a kommunista tanácskozások mérlegét elkászítet^ tűk, akkor jó néhány — a pártszervezeteink munkájában — y olyan hasznosítható tapasztalat gyűlt össze, melyet az idei teny. nivalók eredményesebb végrehajtása érdekében érdemes közre- V, adni. A népfrontban Találkozó Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szerdán a népfront székházában találkozott a magyarországi nemzetiségi szövetségek főtitkáraival. A beszélgetés során Pozsgay Imre ismertette a népfrontmozgalom idei feladatait, kiemelve azokat a tennivalókat, amelyeket a népfrontbizottságok a nemzetiségi szövetségek ez évben esedékes kongresszusainak előkészítésében és megrendezésében, a szövetségi politika jegyében vállalnak. A megbeszélésen jelen volt Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes. A textiliparban elsődleges a termékek minőségének javítása, emellett a vállalatoknak többet kell törődniük a szállítási határidők tartásával. A korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyakran hiányzó munka- és védőruhák iránti igények kielégítésére is. Ahhoz, hogy a népgazdasági feladatokat teljesítsék — a múlt évi gazdasági tapasztalatok birtokában és a várható piaci helyzet ismeretében — elsősorban a termékek versenyképességét kell fokozniuk. Ezt tartják a legfontosabb feladatnak például a budakalászi székhelyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál is, hiszen tavaly már rangot vívtak ki külföldi partnereik előtt. Az első számvetések szerint mintegy 25 százalékkal növelték tőkés exportjukat. A Váci Kötöttárugyárban, az elmúlt esztendők beruházásai nyomán, modern gépeken, jól eladható termékeket gyártanak. A Magyar Selyemipari Vállalat váci gyárában, a nemrég átadott korszerű üzemcsarnokban ma már szinte csak első osztályú termékeket gyártanak az új gépeken. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a könnyűiparban az elmúlt esztendőben már megindult a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás, ám az ebben rejlő lehetőségek kihasználása lényegében az egyik legfontosabb idei teendő lesz. ismzefköii tanácskozás Tegnap Budapesten, a SZOT székházában befejeződött a szocialista országok szakszervezeti központjai nemzetközi titkárainak és osztályvezetőinek kétnapos tanácskozása, amelyen megvitatták a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit, áttekintették a nemzetközi munkaügyi szervezetben végzett tevékenységüket, valamint az európai szakszervezeti konferencia előkészületeit. Eszmecserét folytattak a hatékonyabb együttműködés formáiról és módszereiről, állást foglaltak az 1983. évi közös feladatok kérdéseiben. A múlt évi beszámoló tag" gyűlések feladata most Is az volt, hogy a pártalapszervezet tagsága elmélyült vitában tárgyalja meg a vezetőség beszámolóját az egy évi munkáról. A jó előkészítés, a beszámolók kollektív összeállítása, a párttagok véleményének, javaslatainak maximális figyelembevétele eredményeként, kritikusan és önkritikusan adtak számot a munkáról. A taggyűléseken lehetőség nyílt a tagság véleményének elmélyültebb megismerésére is. Az irányító pártszervek konkrét, helyszíni segítséget, útmutatást adtak ahhoz, hogy a párt munkastílusának, munkamódszerének fejlesztésére hozott határozatok szellemében készüljenek az alapszervezetek a beszámoló taggyűlésekre. Ennek eredményeként azok az élet valódi, konkrét, helyi eredményeivel, gondjaival foglalkoztak. örvendetes, hogy a beszámoló taggyűléseken — a XII. konresszus határozatait szem előtt tártva — a nehezebb gazdálkodási körülményeinket figyelembe véve tárták fel azokat a lehetőségeket, hasznosítható tartalékokat, a termelési, a gazdálkodási szférában, az emberi tényezőkben egyaránt, amelyek hatékonyabbá teszik munkánkat a gazdaságban és a közéletben. Élénk vita folyt, jó javaslatok hangzottak el különösen a Csepel Autógyárban, a DKV-ban, a SZIMFI-ben, a budai járás, Cegléd város üzemeiben. A beszámoló taggyűlések alkotó munkáról tettek tanúbizonyságot. A beszámolókból és a vitákból levonható az a következtetés is, hogy az alapszervezetek döntő többsége — ha eltérő színvonalon is — megtett mindent azért, hogy elnyerjed dolgozók támogatását, hogy politikánkat megértesse a párton kívüli tömegekkel, s bevonja őket a közös gondolkodásba, erősítse a közös cselekvés alapját. Felszínre hozták a számvetés tapasztalatai, hogy az irányító pártszervek, az alapszervezetek munkastílusa, munkamódszere és munkarendje az elmúlt évben is tovább fejlődött. Ez kifejezésre jut abban, hogy a kommunisták kapcsolata a párton kívüli dolgozókkal — a meggyőzés, az érvelés, a személyes példamutatás és a közvetlen emberi kontaktus alapján — tovább erősödtek. Példamutató a fejlődés Cegléd és Vác városok, valamint a ráckevei járás pártszervezeteinél. A tömegek közötti politikai munka, a pártalapszervezetek vezetőségeihez eljutott vélemények és javaslatok hasznosítása, a munkáskollektívák tapasztalatainak felhasználása növelte az alapszervezetek iránti bizalmat, háttérbe szorította a korábban még fellelhető formális elemeket. A beszámoló taggyűlések tovább erősítették a pártmunka politikai-mozgalmi jellegét. Igazolják ezt azok a tapasztalatok is, amelyek e fórumokon a kollektív és személyes felelősségben is megmutatkoztak. Az irányító pártszervek és az alapszervezetek nagy gonddal készültek a kommunistákkal folytatott beszélgetésekre. Az alapszervezeték munkájában a korábbinál nagyobb becsülete van az élő szónak, a meggyőzésnek, a helyszípi segítésnek, az emberi problémák megértésének. E beszélgetések arra ösztönözték az alapszervezetek vezetőségeit, hogy mélyebben és bátrabban tárják fel a munka gyengeségének okait, azok megszüntetésének lehetőségeit Ráirányították a figyelmet arra, hogy a politikai munkában tovább kell erősíteni a közérthető érvelést, a tényszerűséget. Ezek a feladatok nagyon határozottan fogalmazódtak meg a nagykátai, a monori járások, Érd és Százhalombatta városok pártalapszervezeteinek beszámolóiban, vitáiban. A beszámolók reális, felelős értékelést adtak az éves munkáról. őszintén, kritikusan szóltak a pártmunkában még mindig fellelhető hibákról. Sokrétűen elemezték a kongresszusi határozatok, a múlt évi munkaprogramban megjelölt feladatok végrehajtásának helyzetét. Csak néhány helyen fordult elő, hogy a taggyűlés nem volt megfelelően előkészítve. Egyértelműen bizonyították, a beszámolók és a viták is, hogy változatlanul erős a párt iránti bizalom. Ugyanakkor aggódás is tapasztalható, különösen a gazdaság- és életszínvonalpolitikai célok elérése tekintetében. A hozzászólók megfogalmazták azt is, hogy a pártszervek és az alapszervezetek fokozzák kezdeményezőkészségüket a határozatok végrehajtásában, az ellentmondások feltárásában és azok megszüntetésében. Hangsúlyozták, hogy a szavak és a tettek egysége, a politika melletti nyílt kiállás, a meggyőzés, az egyéni agitáció kapjon nagyobb szerepet a napi munkában. E gondolatokból kitűnik, hogy a beszámolókban megfelelő hangsúlyt kapott az ideológiai munka értékelése. Ugyanakkor a tapasztalatok arra is felhívják figyelmünket, hogy az alapszervezetek, az irányító pártszervek propagandamunkája nem minden esetben tudott lépést tartani a követelményekkel. Esetenként még a párttagoknál is tapasztalható elbizonytalanodás. Az agitációs- és propagandamunkánk gyengeségeit élesen vetették fel a budai, a váci, a gödöllői járások, Cegléd, Nagykőrös városok pártszervezetei A tapasztalatok arra intenek, hogy az alapszervezetekben elsősorban a vezetőségi munka színvonalát szükséges emelni. Tovább kell javítani a felsőbb szintű határozatok alkalmazását az üzemi körülményekhez, adottságokhoz. Még inkább szükség van arra, hogy a vezetőségek részletesen ismertessék meg a párttagsággal azokat az eredményeket, problémákat, gondokat, melyek működési területükön politikai jelentőségűek, és megoldásuk igényli a kommunisták vitáját, állásfoglalását, egységes cselekvését. A feladatok megoldásában való aktív részvétel feltételeinek megteremtésében a vezetőségeknek a megnövekedett követelmények szellemében kell cselekedniük. A jövőben még inkább szükséges, hogy a vezetőségek a követelményeket mindig a párttag adottságaihoz, képességeihez és lehetőségeihez igazítsák. A beszámoló taggyűlések számot adtak a pártcsoportmunka tapasztalatairól. Fejlődés van ezen a téren, bár még további lehetőségek vannak a színvonal emelésére, a tartalmi tevékenység fejlesztésére. Mindenekelőtt a rugalmas, a feladatokhoz gyorsan alkalmazkodó pártcsoport tevékenységet kell megteremteni. A felszólalók igényelték, hogy feladataik az eddiginél jobban kötődjenek közvetlen környezetükhöz, tevékenységük az alapszervezetekre háruló tennivalók megoldását szolgálja. Azt hangsúlyozták, hogy az alapszervezetekben olyan munkarendet alakítsanak ki, melynek alapján, a pártcsoportok az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a párt tömegkapcsolatainak erősítésében. Népszerűsítsék, ha szükséges védelmezzék a párt politikáját, magyarázzák a politikai, gazdasági feladatok indítékait, végrehajtásuk szükségességét. A pártcsoportmunka minőségi javulása érdekében szóltak a ráckevei, a budai járások kommunistái. Részletesen elemezték a beszámoló taggyűléseken a tömegszervezetek és -mozgalmak irányításának alapszervezeti tapasztalatait. A korábbi évekhez viszonyítva sokoldalúbban, konkrétabban foglalkoztak e szervekben dolgozó kommunisták tevékenységével. A pártirányításban tapasztalt kedvező fejlődés mellett továbbra is a feladat, hogy az alapszervezetek jobban koordinálják a tömegszervezetek munkáját, a taggyűléseken — közte a beszámoló taggyűlésen is — legyenek következetesebbek a feladatok meghatározásában és elosztásában. Sok hozzászóló hangsúlyozta; a vezetőség a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták rendszeres tájékoztatásával, munkájuk segítésével, ellenőrzésével és értékelésével biztosítsa a párt politikájának hatékonyabb végrehajtását. Mindebből az csendül ki, hogy a tömegszervezetek pártirányításának továbbfejlesztése érdekében javítani kell az irányítás kollektív jellegét, s növelni a személyes felelősséget. Ezekről esett szó a ceglédi, a gödöllői és a nagykátai járások pártszervezeteiben. A beszámoló taggyűlések a munka értékelésének és a pártellenőrzésnek hasznos fórumai voltak. Átfogóan elemezték a vezetőségek, a pártcsoportok, az egyes párttagok éves tevékenységét, a határozatok és megbízatások végrehajtását. E taggyűléseken a korábbinál körültekintőbben foglalkoztak a végrehajtás személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésével, a kommunisták felkészítésével, a tömegek közötti munkával. Tovább növelték a kommunisták megbecsülését, az alapszervezeti vezetőségek tekintélyét. ó alkalmat adtak arra, hogy megyénkben a párttagság újult erővel vegyen részt a XII. kongresszuson elhatározott feladatok gyakorlati, napi megoldásában. Soron Sándor, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Gyakorlaton a ruhagyárban Cegléden, a Bem József Szakmunkásképző Intézetben huszonkilenc szakmát oktatnak jelenleg ezerszázhatvan tanulónak. A diákok Dél-Pest megye területéről járnak be, és az iskola befejezése után itt is helyezkednek el. Az elméleti oktatást az intézetben kapják, a gyakorlatira általában mezőgazdasági üzemek és gyárak tanműhelyében kerül sor. A Ceglédi Ruhagyár új tanműhelyébe a ruhaipari szakmunkástanulók járnak. ÖRÖKÖLT KÜLDETÉSBEN LAMPASNAP tartották hajdan a falusi tanítót, aki világosságot gyújtott a fejekben s nem csupán a gyermekfejekben. A falu egész társadalma tőle várta az okos szót, ha bajba jutott, de szívesen hallgatta őt idős és fiatal a hosszú téli estéken, amikor mesélt más vidékekről, távoli országokról, vagy felolvasott olyan könyvekből, amelyekben meg volt írva őseink története. Természetesen számtalan módja volt még annak, ahogyan a tanítók nemzeti kultúránk szellemének szárnyán igyekeztek magasabbra emelni a környezetükben élő embereket, akár a földmunkásokat, akár a cselédeket. Tették volna ezt a birtokosokkal is szívesen? Talán, de hozzájuk el se jutottak. Szegény volt a falusi tanító. Éppen annyira, mint a környezete. A nemzet napszámosa. Űjabb időkben nem a pedagógus az egyetlen tanult ember a faluban. Ott az orvos (orvosok), a gyógyszerész, ott vannak az agrármérnökök, jogászok, közgazdászok is. A lámpás szerepét azonban zömmel még mindig szinte kizárólag a pedagógusoknak szánják. Pedig a valamikori téli esték mintájára milyen változatos meséket lehetne kerekíteni ennyiféle szakma magas képzettségű képviselőjének közreműködésével! Sajnos, azonban igen kevés a vállalkozó, még ott is, ahol a népművelő hivatása magaslatán állva jobbnál jobb ötletekkel csalogatja a művelődési házba a programok előadóit. Nem kellett hívni annak idején a tanítót. Igaz, nem is lett volna, aki hívja. A vérében volt, a szívében hordozta a küldetést, amit betöltött; a kultúra közvetítését. Pedig kétlem, hogy az akkori képzők hivatalos irányelve alapján tudatosan csepegtették volna a leendő diplomásokba az ilyenfajta elhivatottság szükségességének érzetét. Sajnos, ezzel a dologgal még most se állunk a legjobban. Huszonéveseink most is úgy jönnek ki oklevéllel a kezükben a legtöbb egyetemről, főiskoláról — kivéve talán a humán jellegű képzésben részt vevőket —, hogy nem érzik magukban az örökölt küldetést. A felsőoktatás korszerűsítésekor feltétlenül el kell érni, hogy a fiatalok az értelmiségi lét szerves tartozékaként sajátítsák el a kultúra közvetítésében történő részvétel képességét. E folyamatnak arra a szakismereti anyagra kell épülnie, amit a hallgatók egyetemi, főiskolai tanulmányaik során megtanulnak. Ezt a nélkülözhetetlen alapot — fakultáció, továbbképzés keretében — ki kell egészíteni a szükséges speciális ismeretekkel, amelyek a közművelődés egészében az értelmiség aktív és szakszerű közreműködését lehetővé teszik — szögezték le tavaly az országgyűlés tavaszi ülésszakán. Nem arról van szó, hogy bárki is el akarná venni a népművelők kenyerét. Pusztán arról, hogy bizonyítást nyert: az értelmiség szakmai felkészültsége alapján napjainkban is különleges küldetéssel bír a széles néprétegek további felemelkedésében. A felsőoktatásnak tehát nem az a feladata elsősorban, hogy tudós koponyákat formáljon a hallgatók mindegyikéből. Ez nem Is lehetséges, hiszen az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők különböző tehetséggel vannak megáldva. Két esztendeje például (tavalyi adatunk még nincs) 25 ezer 181 végzős kapott diplomát az ország egyetemein, főiskoláin. Közülük is bizonyára igen kevesen alkalmasak arra, hogy kimagasló képességeik révén forradalmasító kutatási eredményeket produkáljanak, valamely tudományos intézet laboratóriumában. De semmivel sem ér kevesebbet azoknak a munkája, akik szépen beálltak a többi hétköznapi ember sorába, s teszik a dolgukat, ahol és ahogyan kell. Ez utóbbiak a mi embereink, ök lehetnek a század elejei lámpások méltó örökösei. Mint ahogyan lesznek is — állítom — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóiból, vagy legalább is többségükből. Az egyetemen hosszú esztendők óta tevékenykedő úgynevezett megyei klubok mindenképpen arra inspirálják a jövő agrármérnökeit, hogy majd munkahelyeiken is kísérjék figyelemmel környezetük életét, vegyenek abban részt tevékenyen. S más már szinte nem is kell a közben megszerzett mindenfajta ismeretek mellé: aki részese a közéletnek, ismeri azokat, akik között telnek a napjai, hamar megtalálja, hol, mivel tud hozzájárulni a fejlődéshez. Feltéve, ha igénylik és megértőén, örömmel fogadják, sőt, uram bocsá’ megbecsülik ezt a hozzájárulást. Mert olyan településről is hallottunk, ahol nem így van. ÉRDEMES szót ejteni végezetül mindenképpen követendő példáktól Is, mert szerencsére szép számmal akadnak. Szentendrén elismert közéleti emberek a városban élő képzőművészek, ugyanakkor igazi közvetítői a kultúrának. A Magyar Agráregyesület ráckevei járási csoportja, Cegléd városi csoportja számos olyan tudományos isme■etterjesztő programot tud maga mögött, amelyre joggal büszke, s amellyel fölkeltette a lakosság érdeklődését — kivívta megbecsülését — az a jó néhány agrármérnök, aki tevékeny tagja az egyesületnek. A dabasi járás körzeti orvosai is kivették részüket az ismeretterjesztésből, szívesen adva tovább közérthetően mindazt, amit képzettségüknél fogva tudnak az egészséges életmód kívánalmairól, a betegségek megelőzésének lehetőségeiről, család- és nővédelemről, és így tovább. Ne feledjük: a mai értelmiségnek sokkal több a munkaköri kötelessége, sokkal több a személyes gondja is, mint azoknak a hajdani lámpásoknak volt, ezt is a fejlődés hozta magával. Követelni nem lehet tőlük sem — niint senki más dolgozó embertől — hogy egész napi munkájuk után, többnyire ellenszolgáltatás nélkül hetente több órát szenteljenek a közösségnek. Nem is követelésről beszélünk, hanem arról a belső indítékról, ami nem hagyja tespednl azt a töméntelen szellemi tartalékot, ami az értelmiségi létben rejlik. Mert van belső indíték, csak ébren kell tartani, hogy teljesüljék az örökölt küldetés. Bálint Ibolya
