Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
’xMüap 1983. JANUAR 19., SZERDA 6 ■Jogi tanácsoki Mikor fizet a lakó és mikor a bérbeadó? Ez év január elsejévé! módosultak a bérlakások berendezésének felújításával, cseréjével kapcsolatos munkákból származó költségek viselésére, illetőleg megtérítésére vonatkozó rendelkezések. A bérbeszámításról már részben adtunk tájékoztatást, több olvasónk azonban újabb kérdéseket tett fel. Kérik, írjuk meg, mit kell fizetni a lakónak, mennyit térít az ingatlankezelő vállalat, mikor ötven, mikor száz százalék a teherviselés aránya, a bérlő és a bérbeadó között. fk MiKor terheli 50 és mikor 100 százalék a bérlőt, ha a lakás berendezését felújítja, illetve kicseréli? A 43/1982. (X. 7.) MT. számú rendelet szerint, ha a lakásbérleti jogviszony határozatlan időre szól, a lakásberendezés felújításával, cseréjével kapcsolatos munkák költsége a bérbeadót, illetőleg a bérlőt fele-fele arányban terheli, az 1983. január 1. napján fennálló lakásbérleti jogviszony esetében, az alábbi kivétellel: A bérlőt terheli ugyanis teljes egészében a felújítással, cserével kapcsolatos költség, ha az előbbiekben említett időt követően, vagyis 1983. július elseje után történt a lakás kiutalása, vagy azt követően újították fel, illetve cserélték ki indokoltan a lakás berendezését, illetve lakásberendezésnek minősülő tárgyakat. Ilyennek tekintendők: főzőkészülék (tűzhely, főzőlap stb.), fűtőberendezés, kályha, konvektor, hőtárolós kályha stb., melegvíz-ellátó berendezés, egészségügyi berendezés, szellőztetők, beépített bútor, a redőny, a vászonroló, a napvédő-függöny, a csengő és a kaputelefon lakásban levő készüléke. Ha az állami lakás bérlője a lakást a bérbeadó előzetes hozzájárulásával — a lakásberendezésekre is kiterjedően — átalakította vagy korszerűsítette, amíg költségei a rendelkezések szerint vissza nem térülnek, a későbbi felújítás, illetőleg csere, szintén fele-fele arányban terheli a bérlőt, illetve a bérbeadót. Nem terheli a bérlőt a felújítás költsége, ha a lakásberendezést, elemi csapás, vagy a bérbeadó mulasztása illetőleg az épület vagy a vezetékhálózat felújítása miatt kell megújítani vagy kicserélni, illetőleg, ha a bérlő a lakásberendezésért használati díjat fizet. Ha azonban a lakásberendezés, felújítás, illetőleg cseréje a bérlő karbantartási kötelezettségének elmulasztása miatt vált szükségessé, a teljes költség a bérlőt terheli. A Mikor köteles a bérbeadó a hibákat azonnal kijavítani, és mit tehet a bérlő, ha a bérbeadó nem teljesíti kötelezettségét? A bérbeadó a kötelezettségét életveszélyt okozó, továbbá az épület állagát veszélyeztető vagy a lakás, a szomszédos lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozó (a továbbiakban együtt: azonnali beavatkozást igénylő) hibák esetében haladéktalanul, azonnali beavatkozást nem igénylő hibák esetében pedig általá-Számítástechnika Sok per forrása lehet Hazánkban mintegy 3000 vállalat, intézmény vesz igénybe számítástechnikai szolgáltatásokat. A számítógépek száma az elmúlt évtizedben csaknem nyolcszorosára növekedett. A fejlődés természetes követelménye a kielégítő jogi szabályozás, hogy tisztázni lehessen az alkalmazás közben jelentkező gazdasági, munkaügyi és egyéb vitákat. Napjainkban a számítástechnika alkalmazása egyre inkább társadalmi méretekben is érezteti hatását, elég csak az OTP-elszámolásokra, a gáz-, villany-, és más számlákra, a személyi számokra gondolni. A legfőbb felhasználók és a szolgáltatók között a 70-es évek végéig a megfelelő jogi szabályozás hiányában sok volt a vita. A megrendelők legtöbb esetben a számítástechnika alkalmazásával párhuzamosan a hagyományos módszerekhez szükséges apparátust is foglalkoztatták, a számítóközpontok pedig monopolhelyzetük révén diktálták a feltételeket, programjaikat gond nélkül értékesíthették. Az első árképzési rendelet 1977-ben jelent meg, a polgári törvénykönyv is foglalkozik a számítástechnikával és 1981. óta van számítástechnikai titok-, vagyon- és tűzvédelemről szóló rendelet is. A jogi szabályozás keretei fő vonalakban már adottak, csak ezek mindennapi alkalmazásával vannak gondok. A vállalatok vitáik során nem mindig veszik igénybe az igazságügyi, számítástechnikai szakértők szolgáltatásait, helyenként nem is tudnak e szakterület létezéséről. Várhatóan á versenyfeltételek szigorúbbá válását okozza az a tény, hogy ma már a számítástechnika alkalmazása az egyes intézményeknél nem kedvtelés, vagy divat, hanem gazdasági kényszer. Felmérések szerint azonban a jelenlegi kapacitás kisebb, mint az elképzelhető igény. A jövőben sok per forrása lehet, hogy a programokat önálló jogi védelemre jogosult terméknek tekintik, hasonlóan más szellemi produktumokhoz. Gyakran merülhet fel tehát az eltulajdonítás vádja. Új helyzetet teremtett a számítástechnikai kisvállalkozások megalakulása, mivel ezek általában nem saját gépeiket használják, s ezért nézeteltérések lehetnek a gépidőhasználatot és a titokvédelmet illetően is. Az elmúlt évben a fővárosban hat igazságügyi számítástechnikai szakértő alig néhány perben vett részt. A hazai számítástechnika jelenlegi színvonalán még alacsonynak tetsző szám minden bizonnyal növekedni fog. A vállalatoknak tehát meg kell ismerniük a számítástechnika jogi szabályait, lehetőségeiket, korlátáikat, mert csak így védhetik meg érdekeiket. ban az épület karbantartásával vagy felújításával összefüggésben köteles teljesíteni. Ha a bérbeadó a kötelezettségét határidőben, írásbeli felszólításra sem teljesíti, a másik fél írásbeli felszólítása nélkül is elvégeztetheti, erről egyidejűleg a bérbeadót értesíteni tartozik a lakó. A 43/1982. (X. 7.) MT. sz. rendelet 20. §-a értelmében, ha a bérbeadó a kötelezettségét határidőben, írásbeli felszólításra sem teljesíti, a bérlő választása szerint — a szükséges munkák elvégeztetése helyett — kérheti a bíróságtól, hogy a bérbeadót kötelezze a hibák megszüntetésére. A kötelezettség teljesítésének határideje a lakásberendezések felújítása vagy cseréje esetén 15 nap, azonnali beavatkozást nem igénylő egyéb hibák esetében pedig 60 nap. A bérlőt terhelő kötelezettségekről a következőkben lesz majd szó. A A törzsgárdáróL Az utóbbi időben ismét több vita volt az általában tavaly megújított törzsgárdaszabályzatofekal kapcsolatban. Jóllehet egyértelmű, a törzsgárdáról szóló 1008/1981. (IV. 23.) Mt.h—SZQT sz. együttes határozattal kiegészített 1021/1980. (VII. 10.) Mt.h.— SZOT sz. együttes határozat. Ugyanis a törzsgárdaévek figyelembevételének eseteit tételesen jel kell sorolni. Méltányosságot nem írhat elő a törzsgárdaszabályzat és eseti mérlegelést sem engedhet meg. Hogy a törzsgárdaidőbe milyen munkaviszonyban töl tött időt kell bészámítani, azt félreérthetetlenül meg kell határozni. A törzsgárdába való felvételnél pedig nem elegendő — mint ahogy azt nagyon sok helyen teszik —, hogy csak a munkaviszonyban töltött éveket veszik figyelem, be, hanem előfeltétele a kifogástalan munka, és a fegyelmezett magatartás. Ezek ismérveit meg kell határozni a szabályzatban. Az együttes határozat az erkölcsi és anyagi, megbecsülés kérdéseit is rendezte. Nincs lehetőség az egyes fokozatokhoz arányosan kapcsolódó 2—8 ezer forintig terjedő egyszeri pénzjutalmon felül, vagy a helyett egyéb többletjuttatásra pl. év végi részesedésnél, és tilos a jutalomszabadság előírása is. Az is ismert jogszabály, hogy magasabb vezető állású dolgozók törzsgárdához tartozás jogcímén anyagi elismerést nem kaphatnak* Dr. M. J, Ha iszákos Elvonókúra A tavaly december 13-i Magyar Közlönyben megjelent törvényerejű rendelet foglalkozik az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelésével. Eri re az az alkoholista kötelezhető, aki ittasan, magatartásával családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezete biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, a munkahelyén a munkát, a fegyelmet ismételten és súlyosan zavarja. A kötelező intézeti beutalásra akkor kerülhet sor, ha a korábbi tapasztalatok alapján a rendelőintézetben, a kórház alkohológiai osztályán a kezeléstől már nem várható eredmény és az illető önként nem veti magát alá az alkoholelvonó kezelésnek. Nem kötelezhető intézeti kezelésre, aki 18. életévét még nem töltötte be és az sem, aki olyan betegségben szenved, amely miatt kórházi gyógykezelésre van szüksége. Az intézeti kezelés legfel jebb két évig tarthat, annak elrendelését állami szervek, társadalmi szervezetek, illetve az alkoholista által veszélyeztetett személyek is kezdemé nyezhetik. A tanács egészségügyi szakigazgatási szerve előbb igazságügyi orvosszakértöt hallgat meg, majd ha a kezelést indokoltnak tartja, az ügyészséghez továbbítja az iratokat. A beutalásról a járásbíróság dönt, népi ülnökök közreműködésével. IIIZNAP . R Rendeletéiből I A lakás- és üdülőépítés telekellátási rendjének módosításáról szóló 1004/1977. (I. 28.) Mt. h. sz. határozat módosításé ról az 1053/1982. (XII. 29.) Mt. h. sz. határozat rendelkezik. Az állami lakő- és üdülőtelkek tartós használatbavételével, illetve -adásával kapcsolatban a 5/1977. (I. 28.) ÉVM— PM—IM. számú együttes rendelet a 31/ 1982. (XII. 29.) ÉVM —PM—IM. sz. együttes rende let módosítja. A fenti két intézkedést a Magyar Közlöny 81. száma tartalmazza. Az önkéntes ifjúsági tábor létesítésének és működésének feltételeiről az 1/1983. (I. 1.) ME. számú rendelet intézkedik (Magyar Közlöny 1. sz.). A névváltoztatásról ugyanitt jelent meg (1. sz. Magyar Közlöny az 1/1983. (I. 1.) BM. szá mú rendelkezés, és a reprezentációról kiadott 1/1983. (I. 1.) PM. sz. rendelet. Jó, ha tudja Röviden az özvegyi nyugdíjról Aki sóik gyereket nevel fel, vagy gyenge egészségi állapota miatt nem tud munkát vállalni, nem szerzi meg azt a szolgálati időt, amellyel idős napjaira saját jogú nyugdíjat biztosít magánaik. Akinek a házastársa viszont megszerezte a saját nyugdíjjogosultságot, az özvegyi nyugdíjra jogosult. Ideiglenes vagy állandó Az őzvegyi nyugdíjnak két fajtája van. Az állandó és az ideiglenes nyugdij. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj célja az, hogy az özvegység kezdeti szakában megkönnyítse az özvegynek a megváltozott anyagi helyzethez való alkalmazkodást. Ideiglenes özvegyi nyugdíjat csak nő kaphat a férje (élettársa) után. Az ideiglenes nyugdíj, csak az elhalálozás hónapjának első napjától számított egy éven át jár. Az állandó özvegyi nyugdíjra a nő halála esetén munkaképtelen férje is jogosult. Ez az elhalálozást követő egy éven túl is jár, persze nem biztos, hogy a jogosult haláláig. Mert, ha például valaki nem kora, hanem rokkantsága miatt kapja meg, egészségének javulásakor — amikor már munkaképes — elvesztheti ezt a juttatást. Nézzük csak pontosan a nyugdíjra jogosultak körét. Ha a férfi hal meg, utána állandó özvegyi nyugdíjra jogosult a felesége, az elvált felesége, az élettársa. Ha a nő hal meg, utána csak munkaképtelen, saját nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező férje. Amikor a feleség jogosultságát említjük, akkor arra a feleségre is gondolunk, aki ugyan a férj halálakor már nem élt együtt a férfival, de különélésük egy évnél rövidebb volt. Tehát a feleség az állandó özvegyi nyugdíjra akkor jogosult, ha férje halálakor az 55. életévét betöltötte, vagy ennél a kornál fiatalabb ugyan, de rokkant, vagy elhunyt férje után legalább két árvaellátásra jogosult gyermekről gondoskodik. Egy furcsa feltétel A feleségnek az állandó özvegyi nyugdíj akkor is jár, ha férje halálakor az említett feltételek egyike sem áll fenn, de a férj halálától számított 15 éven belül bekövetkezik, vagyis a nő betölti az 55. évet; megrokkan; a férj jogán két árvaellátásra jogosult gyerekről gondoskodik. Itt érdemes megállni egy kicsit. Ugyanis olvasóink elgondolkodhatnak azon, hogy az utolsó feltétel hogyan is következhet be. Hiszen a férj halála után már ritkán születnek az ő jogán árvaellátásban részesülő gyerekek, kivéve, ha az anya a halál bekövetkeztekor terhes volt. Az is lehet azonban, hogy a gyerekeket pici koruktól nem az anyja ne■ véli (például állami gondozásban vannak sokáig), csak később, esetleg évek múlva gondoskodik róluk. Az együttélés után Az élettárs a következő esetekben lehet jogosult az özvegyi nyugdíjra: ha a meghalt társával, annak haláláig megszakítás nélkül együtt élt, közben gyermekük is született vagy ha közös gyermekük ugyan nincs, de a halál bekövetkeztéig megszakítás nélkül tíz évet együtt éltek. Az, aki az együttélés alatt is kapott özvegyi nyugdíjat (korábbi házastársi vagy élettársi kapcsolata után), nem jogosult újabb nyugdíjra. Dr. Kertész Éva Tallózás Üzemi lapokban olvastuk Az új év küszöbén megyénk üzemi lapjaiban az első és legrangosabb helyet a számvetés és a tervezés kapta — az elmúlt év eredményeinek összegzése, s a következő esztendő feladatainak áttekintése. Lapszemlénkben most mégsem ezzel foglalkozunk, s annak oka, hogy e témában a Pest megyei Hírlap már sokrétű képet adott. Fontosságának megfelelően igyekeztünk részletezni kis- és nagyvállalataink, intézményeink helyzetét, illetve terveit. Bármily áttételesen, de témánk mégis a jövő, az erőfeszítés lesz. Nem véletlenül kapnak ugyanis üzemi lapjainkban szintén rangos helyet a termelési költségek csökkentésére tett erőfeszítések. Ügy a mögöttünk levő év tapasztalatai, mint az előttünk álló követelményei, egyértelművé tették: nincs az a kis vagy akár hatalmas gazdálkodó egység, amely továbbra is megengedhetné magának, hogy elereszti a füle mellett a javaslatokat, az ötleteket, ahol ne kellene akár komoly befektetéssel keresni a gazdaságosság minél jobb arányát. Ennek tudható be, hogy e témát nem kell nagyítóval keresni az üzemi sajtóban sem, hogy szinte kínálják magukat az átvételre is érdemes, kisebb-nagyobb javaslatok. H MONORIAUAMIGAZDASAB HÍRADÓJA K. (VFOIYAH 5a A Monori Állami Gazdaság Híradója az úgynevezett selejtezési mozgalom elindulását, terjedését üdvözli Nem mindegy: hogyan című cikkében. Mindenki tudja — írják —, hogy a műszaki haladás megkívánja az elavult termelőeszközök, szerszámok cseréjét, selejtezését. A régitől mindenki igyekszik megszabadulni — ám nagyon nem mindegy, hogyan teszi ezt, s egyáltalán milyen lehetőségei vannak erre. Igazi rémtörténeteket lehet hallani egy gépipari vállalatunkról — olvashatjuk a cikkben —, ahol a leírt kézifúrógépeket, kéziszerszámokat és írógépeket bizottság jóváhagyása és jelenléte mellett dobták kúpolókemencébe, ahelyett, hogy értékesítették volna. Természetesen meg kell találni annak is a formáját, hogy a kiselejtezett tárgyak ne pusztuljanak el végleg. Szerencsére azért erre is akad példa. Így a minisztériumok legutóbbi átszervezésekor a feleslegessé vált berendezési tárgyakat, irodagépeket hirdetményben sorolták fel, néhány forintért éppúgy gazdára talált a ruhafogas, az íróasztal, mint a papírkosár, vagy a tűzőgép. Talán keveseknek jut eszébe, hogy ez a fajta takarékosság még devizát is hozhat az országnak — túl a vállalati költségek csökkenésén. A barkácsolók ugyanis szívesen vásárolják, sőt javítgatják az intézménynek már selejtes anyagokat és gépeket, s ezáltal várhatóan kevesebb igény jelentkezik az állami kereskedelemben. Persze ehhez méltányos áron kell adni a kiszuperált tárgyakat — a legjobb gyakorlat az eddigiek szerint, ha a cégek a leltárkönyvi névleges értékkel számolnak. Az előzőek értelmében mind az Állami Gazdaságok Országos Központja, mind a monori gazdaság selejtezési bizottsága felhívást tett közzé. Számolva azzal, hogy bármily távol is áll látszólag a termelési költségektől az ilyen takarékoskodás — az ellenkezője pazarlás lenne. dasági haszna 4 és fél millió forint volt. Szívesebben törték a fejüket a szocialista brigádok is, ami annak köszönhető, hogy tavaly több olyan új állami, vállalati rendelkezés és kezdeményezés született, amelynek eredményeként csökkent az elbírálások átfutási ideje, könnyebb lett az újítási díjak vállalati elszámolása. Kevesebb lett az ellentmondás. A lap tudósítója, Szénást Éva beszámol a legérdekesebb javaslatokról és észrevételekről is; így például az elhasználódott nyüstkeretek újbóli felhasználását lehetővé tevő, importot is csökkentő újításról, a tabi campingcikkgyárban készült vágószerszámról, amelylyel minden méretű köracél megmunkálható. Ez utóbbival kapcsolatos —, s ha már az átvételre érdemes javaslatokat említettük — az a vélemény, amely szerint az újítók tapasztalatcseréje, információval való ellátása — nem spanyolviaszkot talál-e fel? — még ma sem megnyugtató. viUa moutXrjm. aavtsöunrtw? Á tervezőkön kívül a közvetlen és közvetett termelési költségek csökkentésének legszorgalmasabb — és legszervezettebb — képviselői: az újítók. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat lapja a Magyar Len jelentőségének és súlyának megfelelően foglalkozik a közelmúltban lezajlott vállalati tanácskozással, ahol az újítók beszámoltak tavalyi eredményeikről, és sok hasznos javaslatot tettek. Alapvető fontosságú az a megállapítás, hogy jelentősen nőtt az újítási kedv, s a leglényegesebb adat: a tavaly hasznosított újítások gaz-Akár az előző lapban, a Csepel Autógyár dolgozóinak újságjában, a Fényszóróban is több olyan írás található, Fajsúlyosabb témát taglal, ám amely valamilyen formában a gazdaságossággal kapcsolatos, hasonlóan egyszerű megoldásokról szól az a tudósítás, amelynek lényege, hogy a nagyvállalat elérte a kitűzött célt; 4 és fél százalékkal csökkentette az energiafelhasználást. Ez nem csekély összeg, amit főként szemléletváltozással értek el. Az udvart fűtő fölös lyukakat betapasztották, elzárták a csapokat, feleslegesen nem járatták a gépeket, nem égették a lámpákat.. Ilyen egyszerű! Bhiriap A Mezőgép Tröszt Hírlapja is felhívja a figyelmet az energiatakarékosságra ám nagyobb összefüggésben, Gondolatok a költséggazdálkodásról címmel tárgyalja a témát. A terjedelmes írás a rengeteg lehetőség közül kiemeli: A költségcsökkentés legfontosabb és legtöbb lehetőséget nyújtó területe az anyagfelhasználás költsége. Volumenében is ez a legnagyobb költségnem; tröszti szinten ez az összeg eléri a 3 és fél milliárd forintot. Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy gépipari termékeink túlsúlyosak, s ez kettős hátrányt jelent; a jóval nagyobb anyagköltség mellett, jóval nehezebb értékesítési lehetőségeket. Bakó Hugó írása ezek után megállapítja, hogy ezzel a hátránnyal már a gyártmány tervezésekor kell számolni, a fejlesztőknek a költségoptimum elérésére kell törekedniük. Kolossá Tamás
