Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

Kiállítás az üzemben Sülysápon, a VISZÉK ebédlőjében rendeztek kiállítást Kenéz Ágnes — a helyi művelődési ház újdonsült igazgatója — képeiből. A fiatal festőművész, aki a realista festészet el­kötelezettje, 31 festményét mutatja be az üzem dolgozóinak, a község lakóinak. A rendkívül színgazdag alkotások január vé­géig tekinthetők meg. Már járnak a felmérők Közös érdek a pontosság Járásunk valamennyi közsé­gében zajlanak, s január 31-ig be is fejeződnek a felmérések, amelyek az új lakbérrendelet nyomán készülnek. Mintegy 850 tanácsi bérlakásban élő családot érint ez a monori já­rásban. Monoron és Vecsésen a költségvetési üzemek, a töb­bi községekben, a tanácsok munkatársai járnak az adatla­pokkal. Minden egyes állami lakásba el kell jutniuk, hogy a tizenegy oldalas adatlap va­lamennyi rubrikájába pontos adatok kerüljenek. Bérlőnek és bérbe adónak közös érdeke a pontosság, amelyhez elen­gedhetetlenül szükséges a la­kók együttműködése, s az, hogy ne felesleges zaklatásnak vegyék a kérdezősködést. A felmérés után komfortfo­kozatba sorolják a lakásokat. Az összkomfortosak lakbére 15 forint lesz négyzetméteren­ként, a komfortosoké 12, a fél­­komfortosoké 7 forint 50 fillér, s a komfort nélkülieké 4 forint 50 fillér. Vannak értéknövelő és értékcsökkentő tényezők. Értéknövelő például — s ez 20 százalékos plusz fizetniva­lóval jár majd — a kert.' Az értékcsökkentő tényezők közé sorolják egyebek között a za­jos, forgalmas úthoz, vasúthoz való közelséget. Az új lakbé­rek fizetésénél természetesen szociális kedvezmények is lesz­nek, kisnyugdíjasok, több gyer­mekes családok esetében. Március 30-ig az adatlapok gépi feldolgozásra kerülnek, s megkapja minden érintett az úgynevezett lakbérközlést. Július 1-től már az újonnan megállapított tarifa fizetése kö­telező. A közbeeső három hó­nap marad a vitás kérdések rendezésére. Egy váratlan látogatás Maradandóbb, kedvesebb te, sorsa irápt, meglepően ki­lógott a sorból. II Mondhatni személyre szóló érdeklődés volt, s így többet adott, maradandóbbat, ked­vesebbet. Talán ezért volt érdemes beszélni róla. , Koblenez Zsuzsa Idős ismerősömet váltig cso­dálom. Nyugdíjas éveire is olyan teljes életet alakított ki magának, amelyben sem az unalom, sem a masárahagya­­tottság nem kap helyet, an­nak ellenére sem. hogy férje óvekkel ezelőtt elhunyt, s gyermeke nincs. Barátai, is­merősei, levelezőpartnerei vannak, s az otthoni teendői .után mindig talál magának el­foglaltságot. ::::: ül» Nyitott a világra. Olvas, ér­deklődik. minden és mindenki iránt. Nem a magány meg­hatottsága mondatta vele a napokban, hogy írni kellene a meglepetésről, amelyet egy lá­togatás, okozott .neki — és még jó néhány nyugdíjas ke legyá­rt dolgozónak. Egy gyári szo­cialista brigád elhatározta, hogy sorra látogatja az esz­tendő végi ünnepekkor a „ré­gieket”. Kis ajándékot is vittek, amelynek nem is értéke volt a lényeg, hanem a szándék, amit közvetített: nem feled­keztünk .meg rólatok. — Betoppantak, s bár én nemigen ismertem senkit, egy fiatal szomszédasszonyom ki­vételével, hát olyan nagyon jól éreztük magunkat! — me­sélte ismerősöm, aki azóta már más, idős, volt kollégá­jával is találkozott, s bár az ünnepi hangulat jócskán el­múlt — ezeknek a látogatá­soknak az emléke megmaradt mindegyikükben. Pedig a fiatal brigád el­határozását nem követte csinnadrattás, nagy szerve­zés, vásárlás, meghívók ké­szítése — bár kétségtelen, egy-egy üzemben, intézmény­nél rendezett nyugdíjastalál­­kozó sem haszontalan. De ez a fajta „műsoron” kívüli lá­togatás, beszélgetés a régi dol­gokról, meg a most zajlókról, az igazán őszinte érdeklődés egy más generáció — ez eset­ben az üzemi „elődök” — éle-Vecsés Játszóhoz A játszóház foglalkozásaira — bábkészítés, társasjáték, filmvetítés — várják az ér­deklődőket január 22-én, szombaton regegl 9 órától Ve­csésen, a József Attila Mű­velődési Házban. A belépődíj: 8 forint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1983. JANUÁR 18., KEDD lem hobbi — életmód Az évekért áldoznak érákat Nem tudhatjuk pontosan, hogy bizonyos minősített sport­ágak visszaesésének vagy pedig egy hivatalos törekvés és az emberek — újraéledő — mozgásigénye találkozá­sának tulajdonítható, hogy az utóbbi egy-két esztendőben olyan látványosan fellendült a tömegsportmozgalom, mint már régen. Persze mindig voltak megszállottak, akik „csak” jól felfogott önérdekből — az élcelödökkel mit sem törődve — rótták kocogóköreiket. Akadtak szép számmal baráti közösségek, ahol legalább annyira állan­dó heti programnak számított egy-egy kispályás foci­meccs, mint az ultiparti. Szervezett keretek azonban csak itt-ott voltak fellelhetők. A monori járás ennek elle­nére nagy meglepetéssel ruk­kolt elő, amikor tavalyelőtt egymaga több lakóhelyi tö­megsportcsoportot alakított, mint amennyire a megyében összesen számítottak. Tavaly pedig a járási székhelyen működő három ilyen csoport tulajdonképpeni egyesülése ré­vén jött létre a Monori Tö­megsport Egyesület. Csaknem kétszáz tagja közül igaz, nem mindenki jutott — vagy jut­hatott el — az igénytől a megvalósításig. A kitűzött cél eléréséhez azonban adottak a feltételek: a tízéves kisdiáktól az ötven­­eszíendős, örökifjú hölgyig je­lenleg is sokan sportolnak az MTE-ben. Az idősebbek már nem pályáznak babérokra, csak jó kondícióra, fittségre. Nem a másodpercekkel, centi­méterekkel állnak harcban, hanem saját fölösleges kilóik­kal. A fiatalabbak még lehet, hogy átpártolnak majd vala­melyik versenysportághoz, de ennél fontosabb: korán meg­szokják, életmódjuk nélkülöz­hetetlen elemének tartsák az állandó, folyamatos sportolást. Nehéz kezdet A Monori Tömegsport Egye­sület tagfelvételi lapjain az 1982. februári alakuló köz­gyűlést megelőzően a jelent­kezők a kispályás labdarúgás­tól a természetjárásig számos olyan sportágat megjelöltek arpelyet szívesen űznének. Vé­gül mégis csak három szak­osztály alakult meg: a kondi­cionáló torna, a karate és a te­nisz hívei voltak ugyanis túl­nyomó többségben. Sem az első, sem az azóta eltelt hónapok nem voltak gondoktól mentesek. , Ennek okait nyilván elemezni fogja a hamarosan megtartandó máso­dik közgyűlés is. Lehet, hogy nem volt eléggé alaposan és körültekintően előkészítve az elnökség megválasztása. Lehet, hogy sokakban elhamvadt a kezdeti lelkesedés tüze. Való­jában csupán a járási hivatal sportfelügyelője és a helyi ta­nács tömegsportfelelőse segí­tette folyamatosan és rendsze­resen az új, tapasztalatlan­­egyesületi vezetők munkáját Lehet jelentkezni A kondicionáló torna szak­osztály 1-lanzelik Lajosné ve­zetésével és Borsai József né. testnevelő tanár, edző irányí­tásával az első perctől kezd­ve kiválóan működik. Minden hétfőn az esti órákban a Mo­nori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola tornater­mében találkoznak a szépségü­kért, egészségükért áldozni is hajlandó lányok, asszonyok. Jelenleg is bárki jelentkezhet közéjük, szívesen látnak min­denkit. A legnépesebb — főleg a fiatalok körében tapasztalha­tó érdeklődésnek köszönhe­tően a karateszakosztály. Ér­demi munkájukat sokáig edző- és teremhiány akadályozta. Jelenleg Antal János mester­edző és sporttársai tanítják a sotokán mozdulatait, fegyel­mét a fiatalokkal, A járási művelődési központban heti •két alkalomra — szerdára, szombatra — megkapták az intézmény nagytermét. Sajnos, ezt a közelmúltban az ott fo­lyó átalakítás rhiatt lezárták, így egyelőre ismét vándorol­nak: valószínűleg az Ady úti vagy a Kossuth Lajos Általá­nos Iskolában, illetve a Nagy István Galéria termeiben gya­korolnak ideiglenesen, míg a művelődési központban befe­jeződnek a munkálatok. Ök is Ezer keréktárcsa a Rábákhoz Mcndén, a Tápióvölgye Mgtsz lakatosüzemében évente körülbelül ezer Rába-Steiger erő­géphez készítenek keréktárcsát. Ez a munka különösen a hegesztők számára jelent komoly feladatot. Vida Lajos a már szerelésre kész tárcsákat készíti elő a szállításhoz. Hancsovszki János (elvételei várják az új jelentkezőket. Tomár Ildikó szakosztályveze­tő az edzéseken bővebb ielvi­­lágqsítást ad. mindenkinek. A tenisz szakosztály egy ideig edzőhiány miatt nem működhetett, később az idő­járás nehezítette meg a ki­bontakozásukat. Tavasztól re­mélhetőleg már rendszeresen forgathatják az ütőt. A sakkszakosztály megala­kítását a napokban határoz­ták el. Az érdeklődők Pálinkás Jánosnál jelentkezhetnek Mo­noron az 501-es telefonszá­mon, vagy pedig a vasút» ABC-áruházban. Tavaszi tervek Tervezi tavasszal a Monori Tömegsport Egyesület egy kispályás labdarúgó-bajnokság megszervezését. Ezen bármi­lyen csapatok — baráti, mun­kahelyi közösségek, utcabe­liek, stb. — részt vehetnek majd, természetesen igazolt labdarúgók nélkül. Szóba ke­rült már — óvodások, iskolá­sok számára — egy művészi torna szakosztály életrehívása, úszótanfolyam szervezése is. Az idén több kocogónap Is szerepel az egyesület munka­tervében, s részt kívánnak venni a „Megyénk körül - megyünk körül” mozgalom­ban. A tömegsport-egyesület­ben nincs korhatár, nincs mér­ce. Aki kedvet érez a mozgás­hoz, törődik fizikai, szellemi frisseségével, az csak nyerhet. Lehet, hogy éveket. Vereszkl János Kevesebb táppénzes nap Két évvel ezelőtt a megyei összesítőt 'olvasva azt tapasz­talhattuk, hogy a monori já­rás a keresőképtelenség miatt kiesett munkanapok számát tekintve az egyik legrosszabb helyet foglalta el a rangsor­ban. A múlt esztendőről a közel, múltban elkészült statisztikát lapozgatva viszont kiderül­­gyökeresen megváltozott a helyzet. Tavaly heti átlagban 7,6 százalékkal — a megyében a legnagyobb arányban — csökkent a táppénzes napok száma. Ha az összes kiesett munkanapok számának alaku­lását nézzük, akkor pedig — szintén a megyében egyedül nálunk volt tapasztalható .(bár csak 0,5 százalékos) csökke­nés. A fenti adatok az egészség­­ügyi hálózat jó megelőző, gyó­gyító munkáját minősítik — a szakvezetők nem kis örömére. Gépfavsfék Ha a földeken nincs is munka, a műhelyben mindig akad tennivaló. A pilisi Arany­kalász Tsz gépjavító bázisán ugyanazt a gyakorlatot köve­tik, mint szinte minden közös gazdaságban: Monori József. Rakusz József és Ocztos Ist­ván saját munkaeszközüket — egy E—516 típusú NDK gyárt­mányú kombájnt — újítják fel. Így ha később valami problé­ma adódik, csak magukat okolhatják. Szobában vagy szabadban? Portya az erdei kunyhóhoz Először elzavarták őket Kiskamaszok. Tele fantáziá­val; kiapadhatatlan energiával és ötletekkel, abban a korban, amikor csoportot, „egyletet”, közösséget kell alakítaniuk is­kolán kívül is, ahol kapitány van, vezér és sereg. A monori utcasor kertjeinek végén húzódó, kiszáradt, bok­rokkal teli vízlevezető volt a legalkalmasabb hely csatáik és békekötéseik lebonyolítására, először innen elzavarták őket a kertek gazdái, bár a téli, ko­pár parcellákban a legnagyobb erőfeszítéssel is nehezen tehet­tek volna kárt. Egy közeli kiserdő vált a kö­vetkező színhellyé. Ott már sátrakat építettek gallyból, ki­osztották a rangjelzéseket, ta­nácskoztak haditervről és egye­bekről. Oda szülő már nem lát el, aggódni azonban kényte­len, az erdő kihalt, távol a házsortól és az ellenőrző fel­nőttszemektől. Szobába zárni viszont a ta­vaszi télben a gyerekcsoportot, egyet jelent a szaporodó ellen­őrzői beírásokkal, hogy „az uzsonnaszünetben labdával le­verte az osztály lámpaburáját” — és hasonlók. — Ne tessék . aggódni — nyugtattak meg égy „portya” előtt. — Amikor legutóbb kint voltunk, odajött egy bácsi. A mezőőr. Nem zavart el. Azt mondta, jó helyen vagyunk, nyugodtan játszhatunk, ő meg majd figyeli, hogy ne legyen semmi baj. És eddig nem is volt. Mert olykor elég ennyi is. Pofonok és eizavarások, a sokszor iga­zán nehezen megtalálható he­lyes felnőttmagatartás zűr­zavarában egy biztatás. Nem nagy dolog. De több is elkelne belőle. K. Zs. V cndégláiósok pótszilvesztere január 24-én Üllőn, a Napsugár étteremben Vacsora, tombola, vidám műsor. Zene, tánc reggelig. ISSN €133—2651 (Monori Hlrla r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents