Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
%/ŰA, 1983. JANÜÄR 4., KEDD ffv Egy furcsa jelenség Magyarázata Hol vannak a férfiak? Kevés a férfi. Széltében-hosszában hallani e furcsa panaszt. Kevés az erősebbnek mondott nem képviselői között a szakmunkás, a pedagógus, a művezető. Hiányzik az udvari munkás, a Budapesti Közlekedési Vállalat megtörve egy sok évtizedes hagyományt, női autóbuszvezetőket is alkalmaz. Beszélünk róla vagy hallgatunk, így is úgy is tény, hogy az ipari üzemek, a szolgáltató ágazatok többsége ma is munkaerőhiányról panaszkodik. Elsősorban azért, mert egyre fogy a férfi szakember. Valóban így lenne? A legutóbbi. 1980-as népszámlálás adatai nem adják magyarázatát a jelenségnek. Igaz, összességében, a nők javára billen a mérleg — mi férfiak kevesebben vagyunk. Nem így áll azonban a helyzet, ha a kört Pest megyére szűkítjük, s utánanézünk a részletesebb foglalkoztatási adatoknak. Eszerint ugyanis több, mint 175 ezer férfi, s nem egészen 150 ezer Pest megyében lakó nő vállalt munkát. A Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának statisztikái azt bizonyítják. hogy az arányok az elmúlt két esztendőben sem változtak. Mégis kevés a férfi. A Könnyűipari Alkatrészgyártó Vállalát váci gyárában Kovács Ferenc igazgató szerint a helyzet már több, mint kritikus. Olyan tradicionálisan férfiszakmákra. mint a vasöntő vagy a mintakészítő jóformán egyáltalán nincs jelentkező, s a régi szakemberek többsége is más munkát keresett magának. Veszélyes elnőiesedés Mivel magyarázható ez a jelenség? Az igazgató tanácstalan. Az említett két szakmában magasak a fizetések, s az utóbbi esztendőkben a munkakörülmények is jelentősen javultak. Közismert tény az értelmiségi szakmák, mindenekelőtt a pedagóguspálya elnőiesedése. Pszichológusok, szociológusok rendre felhívják a társadalom figyelmét ennek veszélyeire. Madudák István, a váci Géza király téri egészségügyi szakközépiskola igazgatója szerint valóban kárát látja az iskola, hogy egyre kevesebb a férfi tanár. Nem arról van szó, hogy a férfi kollégák felkészültebbek, esetleg lelkiismeretesebben foglalkoznának tárgyukkal és a gyerekekkel. Egyszerűen fogalmazva arról: a diákoknak férfi és női példákra, ideálokra egyaránt szükségük lenne. iAilahogy úgy. mint a családban. A Híradástechnikai Anyagok Gyára Pethő Ervin műszaki igazgatóhelyettes szerint szintén joggal panaszkodik a férfiak után maradó űrre. Olyan tradicionálisan férfiszakmákban, mint például a lakatos vagy a szerszámkészítő a legnagyobb a hiány, de nem hozott megnyugtató megoldást az sem, hogy néhány forgácsoló és műszerész nőt is foglalkoztatnak az üzemekben. Az igazgatóhelyettes szerint a férfi szakemberek többsége — saját felmérésük szerint — melléküzemágakba, a magánszektorba vagy egyéb területre vándorol. Sok szakmunkás például betanított, esetleg segédmunkát vállalt olyan helyen, ahol jobbak voltak a kereseti lehetőségek. Talán a keresetek Egy munkahely ahol nem hogy elegendő, de lassan már sok is a férfi szakember. Dr. Stefkó Lajos, a gödi Dunamenti Tsz munkaügyi osztályvezetője szerint ma már éppen annyi a szakember náluk, mint amennyire szükség van. Magyarázatként jó néhány okot lehetne felhozni. Például azt, hogy egyre többen dolgoznak szívesen közel a lakóhelyükhöz, s a mezőgazdaság is képes olyan előnyöket nyújtani, amelyekkel korábban csak az ipari üzemek rendelkeztek. A termelőszövetkezet dolgozóinak átlagos bérszínvonala idén 4 ezer 620 forint körül mozog. A nőké 3 ezer 575, a férfiaké 5 ezer 113 forint volt az év első nyolc hónapjában. Ennél, legalább is ami a szövetkezet férfi dolgozóit illeti, aligha kapnak többet a váci vagy a budapesti üzemekben és gyárakban. A Pest megyei Tanács munkaügyi osztálya a kötelező munkaerőközvetítés megszűnte.' 1980 óta közvetlen hatást aligha gyakorolhat a munkaerőmérlegre. De ha valaki el akar helyezkedni, annak segítenek, s általában is figyelemmel kísérik a változásokat. Dr. Héja Júlia csoportvezető szerint sok éves statisztika bizonyítja, hogy mindig több férfi és kevesebb nő keresett munkát. 1980-ban például 3017 férfi és 1040 nő kérte közreműködésüket, ugyanebben az esztendőben azonban majd 10 ezer férfidolgozóra volt szüksége az üzemeknek. Az adatok mára alaposan megváltoztak. Hétsz4z volt a férfi, s nem sokkal több nő keresett munkát, míg az igény a férfiaknál majd ötezerre emelkedett, a nőknél alig kétezerre csökkent. A teljes kép kedvéért mondjuk el azt is, hogy nem minden szakma szenved a férfiak hiányától. Az iparban és az építőiparban a legszámottevőbb a csökkenés, de ha kisebb mértékben is, ugyanez a helyzet a szállítás és hírközlés területén. Nőtt viszont a férfi foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban, a kereskedelemben. A statisztikák szerint is nőiesedik az orvos-, a pedagógus és a közgazdászpálya. A vándorlás okai A kép azonban összességében mégis riasztóbbnak látszik a valóságosnál. A férfiak ugyanis sokkal mozgékonyabbak, könnyebben változtatnak munkahelyet, s a fluktuáció az ipari üzemek vezetőiben azt az érzést keltheti, hogy okuk van az aggodalomra. A vándorlás okát sokan és sokféleképpen magyarázzák. Hivatkoznak „ a mezőgazdaság, ezen belül is a melléküzemágak elszívó hatására, de ez csak részigazság. Az utóbbi esztendőkben ugyanis a szövetkezetekben is stabilizálódik a létszám. Nem foghatjuk a munkaerőhiányt az ingázásra, a budapesti ipar vélt vagy valódi magasabb bérszínvonalára. Nincsenek még statisztikai adatok arról, hogyan változtatja a munkaerő mérlegét az új kereskedelmi vállalkozási formák terjedése. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a nőknél ez esetben is kisebb a vállalkozó kedv: a butikokat, a maszek vendéglőket túlnyomórészt férfiak nyitják, ugyancsak ők alakítanak kisszövetkezetet. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy valamiféle erőszakos adminisztratív intézkedés segíthetne a férfi szakemberek hiányával küzdő vállalatok gondján. i Az ésszerű, s a jelenlegi gazdasági körülmények között sem lehetetlen gépesítés, a jobb munkaszervezés, a házon belüli vállalkozási formák segíthetnek a férfiak hiányára panaszkodó munkahelyek gondján, baján. Csulák András Kenőolajmegtakarífás Űjabb húsz üzemmel bővült az idén a takarékos kenőolajfelhasználást szolgáló szikométer felhasználóinak köre, így összesen már százhúsz termelőszövetkezetben, közlekedési és szolgáltató vállalatnál alkalmazzák a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet ötletes műszerét. A hordozható kis berendezés olyan mérésekre alkalmas, amelyek alapján megállapítható, hogy a járművek motorjainak kenőolaját mikor kell cserélni, miáltal elkerülhetik aa olaj pazarlást. A kutatóintézet munkatársai bebizonyították, hogy az előírásokhoz képest gyakran 40—50 százalékkal meghosszabbítható az olajcsere ideje, azonban az olaj minőségének rendszeres ellenőrzésére van szükség. A számítások szerint a százhúsz üzemben az idén ezer tonna kenőolajat takarítottak meg. A legkorszerűbbhez közelít A Pcstvidéki Gépgyár műszaki gárdája kifejlesztette a huzalzománcozó gépcsaládot. A folyamatos műszaki fejlesztés nyomán a gépek paraméterei megközelítik a hasonló nyugati berendezések műszaki színvonalát. Képünkön az exportra készülő első gép ellenőrző mérésére kerül sor. Geleta Pál felvétele igényes ellátás, túlterhelt mosodák Új kórházban nagyobb tisztaság Amikor a kórházak munkájáról szó esik, elsősorban a gyógyító tevékenység színvonala a,téma, a beteg érdekében tett erőfeszítések kerülnek a beszélgetés középpontjába. Arról már hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy a megfelelő színvonalú gyógyító munkához a kellő technikai feltételeket is elő kell teremteni, mert az adottságok híján a legjobb szándék sem ér egy hajítófát sem. Ügy tartják a szakemberek, hogy az orvosi tevékenység legérzékenyebb területe a kórházi ellátás. A higiéné — az egészség megőrzésére, a fertőzés elkerülésére irányuló tisztaság — alapvető követelmény a kórházakban. A beteg legyengült szervezete sokkal fogékonyabb a különféle kórokozókkal szemben, mint az egészségesé. A közelmúltban a Pest megyei KÖJÁL egyik kutatócsoportja azt vizsgálta, vajon a megyei kórházakban mennyit fejlődött az utóbbi években a fertőzések elkerülésére irányuló tevékenység. Döntő a hely A válasz megfogalmazásához elsősorban a technikai adottságokat vették alapul. Hiszen a mai követelményeknek megfelelő kórházhigiéné Egy nehéz emíier portréja A munkakedv: születési adottság Pilisszentivánon születtem, ott lakom ma is, azt akarom, hogy földbe is ott kerüljek. Remélem, még jó soká lesz. Hogyan kerültem lakatostanoncnak a pilisi szénbányába? Ma már biz’ nem tudom, de azt igen, hogy az akkor, 1943- ban, nagy dolognak számított. Hűséges típus vagyok, a szakmámat is megkedveltem, nem hagytam volna el a bányát semmi pénzért. Igen ám, de egyszer csak híre terjedt, hogy bezárják, hogy nem kell a szén, hogy szélnek eresztenek bennünket is. Miután már korábban is hívtak ide, Solymárra, a Pest megyei Műanyagipari Vállalathoz, elkezdtem töprengeni. Miért várjam meg, míg menni kell?! összeadtam és kivontam, s végül úgy határoztam, ha adnak 11 forintos órabért, akkor jövök. A főnökeim sajnáltak, de nem tartóztattak, elengedtek áthelyezéssel. Itt könnyen beilleszkedtem, volt dolog rengeteg, én meg igyekeztem gyorsan megismerni az üzemet, a műanyagipari gépeket, nem számított a munkaidő hossza. Morgott is eleget otthon a feleségem. Alig egy év telt el, amikor kineveztek a tmk művezetőjének, és így a kezem alá került vagy 34 ember. Akkor hibáztam először. Nem kellett volna elvállalnom az új munkakört. Áh, nem dolgoztam rosszabbul azután sem, csak kilógtam a sorból, túl szigorú voltam. Azt hittem, mindenkitől meg lehet követelni a rendet, a fegyelmet, a jó munkát. (Ekkor a hatvanas évek végén jártunk már.) Egyszerűen nem tudtam megállni szó nélkül, ha valaki elkésett. És az italozás?! Most -legalább utólag elmondhatok mindent. Nem kell aggódnia értem, nem lesz bántódásom. Három feltételt támasztottam az emberekkel szemben: egy, hogy a nyolc óra munkaidő, az nyolc óra legyen és ne öt vagy hat. Kettő: hogy legalább annyit dolgozzanak naponta, mint én. Három: csak annyit igyanak, amennyit én. Mert, hogy én nagyon nem vagyok híve az ivásnak. Képtelen voltam szemet hunyni, ha ittak körülöttem a beosztottjaim. Ma sem tudom elviselni, még az igazgatói tanácsban is szóltam — mert tagja vagyok —, hogy ne nézzük el az ilyen-olyan ünnepségeket, alkalmakat az ivászatokra. Szóval, 1975-ben kiküldtek Lipcsébe, a vásárra, s amikor visszajövök, többen kaján mosollyal fogadnak: Náci bácsi! Magának vége! Nem hittem el. Pedig igaz volt. Két ember kivételével, az volt a párttitkár és a szakszervezetis, mindenki belém rúgott, ellenem fordult a műhelyben. És a főnökeim: kimondták az ítéletet. Valahqgy így, mert jól megjegyeztem: túl szigorú az emberekhez és ezért nem alkalmas vezetésre. Nézze, inkább az volt a bűnöm fölfelé; nem bírtam elviselni azt sem, hogy rossz utasítások miatt — nagy károk keletkezzenek. Ezt viszont nem vették szívesen, jobbnak látszott, ha szépen félretesznek. Most persze, azt kérdezi: miért maradtam a PEMÜ-ben? Én is sokat morfondíroztam, éjszakákat nem aludtam. Szívem szerint, hiszen máig sem hevertem ki a hántást, mentem volna, de az eszem itt tartott. Vagyis, inkább a hitem, a bizalmam. Kinevethet, én bíztam abban, hogy van igazság s hogy az majd kiderül. Nem derült ki semmi. Csak megértettem, csöndben, visszahúzódva is sokat tehetek a gyárért, és ez megnyugtatott. Születési adottságom, hogy a munkakedvem sosem vesztem el — nem hiába vagyok sváb —, a munkában gyorsan megvigasztalódtam. Független munkakört kaptam ugyanis, önálló fejlesztőként dolgozhatom. Most már úgy csúfolnak: egyszemélyes vállalat a Náci bácsié. Igaz, bárhonnét hoznak hozzám munkát a gyárból, azonnal nekiesek. És örülök, hogy megbíznak a szaktudásomban, a tapasztalatomban. Hiába, csak géplakatos az eredeti szakmám, kitanultam én az elektromosságot is. Tavaly például kiküldtek Frankfurtba, az ottani Hoechst céghez egyhetes tanulmányútra. Meg kellett figyelnem a műanyag csövek hajlítási módszerét, technikáját. Mert a mi egyik gyárunkban szeretnénk bevezetni az új technológiát, és én segítek majd a betanításban, a munkaszervezésben.. Föl is írtam én mindent odakint: a hőkemencéktől — a hajlítóasztalokig. És rajzokat is készítettem. Idén pedig két és fél hónapig naponta átjártam Zsámbékra, egy szintén új technológia bevezetésénél bábáskodtam. Mi ez, ha nem megbecsülés? És nem ér többet egy kitüntetésnél? No, nem mintha panaszkodnék! Kaptam néhány kiváló dolgozó elismerést is, és amikor csak lehetett, pénzjutalmat. De a dicsérő szót, a vállveregetést, tíbbre értékelem. Nem érdekel tehát már, hogy ma is akadnak még a régiek közül, akik nehéz embernek tartanak. Legyek nehéz — de megbízható és tisztességesen dolgozó. És az újítások! Regényeket mesélhetnék. El sem hiszi, mennyit bosszankodtam azokért is. Miért? Azt hittem, hogyha egy nagy gépen kis alkatrészek készülnek, s azután végre rájönnek, hogy ez pazarlás és kár a vállalatnak — az nem lehet újítás. Lehetett! Meg más hasonlók is. Én mostanig beadtam vagy 20—25 újítást, el is fogadták valamenynyit. Most is dolgozom egyen, ezzel megoldható lesz egy értékes importhulladék azonnali visszakerülése és újrafeldolgozása. Bizonyosan, jelentős hasznot hoz majd a vállalatnak, kevesebb tőkés importanyagot kell vásárolnunk. Különben, többnyire a brigádtársaimmal közösen újítunk, az nem lényeg, hogy kinek a fejében született meg az ötlet. Hadd dicsekedjem azért valamivel: nemrégen kaptam' kilencezer forintot; és nagyon meglepődtem. Mit gondol, miért? Egy pápai mezőgazdasági üzem megbízására kikísérleteztünk kemény polietilénből pillangószelepeket. A PEMÜ nem gyártja, mert a kis széria nem gazdaságos, a pápaiak viszont a teljes technológiát megvették. Nekem öröm, hogy kiélhetem az újítókedvem, hogy hasznosíthatom, ha kitalálok valamit. Ehhez kapok is megfelelő segítséget, ezért nem vesztem el a lelkesedésem. De... Azért zavar egykét dolog. Elmondhatom? Például, jobban és alaposabban kellene mérlegelni, hogy egy-egy újítás valóban az-e, hasznos-e? Inkább lenne kevesebb. Aztán az is fontos, hogy gyorsan, rövid időn belül tudják meg az emberek: értékes-e a javaslatuk, felhasználhatók-e? Mindenképpen, vegyék komolyabban az elbírálók — az újítókat. Mit kérdez? Hogy végül is elégedett vagyok-e? Igen. És nem bántam meg, hogy itt maradtam a PEMÜ-ben. Ha lehet, még a ftyugdíjkorom elérése után is szeretnék egy kicsit dolgozni. Persze, csak akkor, ha szükség lesz rám... Elmondta: Araszhegyi Ignácz Lejegyezte: Dodó Györgyi nem képzelhető el fejlett hálózat nélküh ahol a korszerű műszerek, eszközök kellő száma megfelelő feltételeket teremt, ahol a kórtermek nagysága lehetővé teszi a valóban alapos takarítást. Nem is szólva az ivóvíz minőségéről, az ételek kifogástalan mikrobiológiai tisztaságáról vagy a szennyes textíliák összegyűjtésének, tárolásának, mosásának lebonyolításáról. Mindezeket könnyű elérni ott, ahol a kórházak állapota lehetőséget teremt az előírások betartására. A megye azonban korszerűtlen, széttagolt kórházhálózatot örökölt, szülőotthonok sorával. A többnyire nem erre a célra készült épületekben szép számmal akadt dolguk a KÖJÁL szakembereinek. Az új váci és ceglédi kórház megépítése, majd az ezt követő megyei fejlesztési koncepció eredménye, hogy akörábban sok gondot okozó veszélyforrások eltűntek. Míg korábban az évenkénti 50—60 vizsgálat mintegy 60 százaléka feltárt valamilyen súlyos hiányosságot. addig ma csak 15— 20 százalékban találnak elmarasztalni valót a szakemberek. A váci, a ceglédi, majd a kerepestarcsai kórházak megépülte egyben azt is jelentette, hogy a korszerűtlen régi épületekben megszüntethették az egészségügyi tevékenységet. Higiénikus kerestetik Természetesen ahhoz, hogy az alapvető higiénés követelményeknek eleget tegyenek, nemcsak technikai feltételek fontosak, hanem a kórházi dolgozók helyes szemlélete, szakképzettsége is. A megye higiénikus főorvosainak és munkatársaiknak tevékenységé is színvonalasabbá válhatott, hiszen a központi sterilizálók kialakítása, az új. sokat tudó műszerek csírátlanítása minőségileg más, szakszerűbb feladatot jelent számukra. A kedvező eredmények annál inkább figyelemre méltók, mivel a higiénikus főorvosi teendők ellátására csak megbízottakat találnak, az intézeteknek nem sikerül főállású higiénikust alkalmazniuk. Központi megoldás A nagykőrösi kórház higiénés gondjai a konyhaüzem építésével, a már megindult rekonstrukció befejezésével megnyugtatóan rendeződnek. A váci kórházban ugyancsak a teljes felújítás teremt sarkalatos változást, s bár Szentendrén, a megmaradt szülőotthonban a felújítás kedvezőbb helyzetet hozott létre, végső megoldást csak egy új észak-budai kórház vagy más hasonló jellegű nagyberuházás jelent. Gáspár Mária
