Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

1983. JANUAR 12., SZERDA sJűrían Zcldségellátós Az idén is jelentős feladat hárul a zöldségtermelő álla­mi gazdaságokra, tsz-ekre, kis­termelőkre: továbbra is bizto­sítani kell a lakosság jó szín­vonalú, kiegyensúlyozott el­látását, a tartósítóiparnak a nyersanyagot, külpiaci érté­kesítésre pedig megfelelő mennyiségű árualapot kell adniok. Mindehhez a szántó­földi zöldség mennyiségét az elmúlt évihez képest a nagy­üzemekben 8 százalékkal szük­séges növelni, a kiskertekben termelt áru mennyisége az elő­irányzat szerint az 1982-es szintet éri majd el, amint azt a zöldségtermelés 1983. évi ter­ve is rögzíti. Bevált a háztáji integráció, terjednek a fóliás technoló­giák, ráadásul az értékesítés szervezeti korszerűsítése is kedvez a kistermelőknek; több lehetőségük van az áru eladá­sára. Gyors és gondos munka Több nyugatnémet cég felfigyelt a Gála Ruhaipari Szövet­kezet precíz, gyors munkájára. A 42 fővel dolgozó tápiószent­mártoni varroda ebben a hónapban a Sonya cégnek készít közel 1500 darab pliszírozott ruhát bérmunkában. Erdősi Agnes felvétele Hosszabb ideje nyereséggel Gépesítés a mezőgazdaságban Az esztendők fordulóján könnyen csábítja az embert a számvetés. A kérdések között elsőként többnyire az vetődik fel; vajon miben, mennyit ha­ladtunk előbbre? Ez persze vonatkozhat egyéni elképze­léseink megvalósítására csak­úgy, mint többeket érdeklő, nagyobb tervek teljes-ülésének mikéntjére. Maradjunk ezúttal az utób­binál, ezen belül pedig annál a kérdésnél, hogyan haladt mezőgazdaságunk és gépesíté­se az elmúlt több mint három évtized alatt. Az ma már tör­ténelmi tény, hogy a felszaba­dulás körül hazánk aktív ke­resőinek mintegy ötven száza­léka dolgozott a mezőgazda­ságban, ma a húsz százalékot sem éri el. Ugyanakkor a me­zőgazdaság bruttó termelése több mint nyolcvan százalék­kal nőtt. Állandó tanulás Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy belássa bárki: az eredményben rendkívüli sze­rep jut annak a ténynek, hogy létrejöttek azok a nagyüzemek, állami és szövetkezeti gazda­ságok, amelyekben a genetikai, biológiai és technikai fejlesz­tés jó alapokra talált. Elég csak körülnéznünk közvetlen közelünkben, a járás gazdasá­gaiban, amelyekről elmondha­tó. hogy hosszabb ideje egyik sem zárt közülünk vesztesége­sen, s mint hírlik, a most ké­szülő zárszámadások is siker­rel kecsegtetnek. Pedig nincs könnyű év mögöttünk. A sok tényező közül a gé­pesítés fejlesztésében elért eredményeknek nagy a sze­repe. Régen nyilvánvaló, hogy az ember megfelelő szerszá­mokkal egyre többre 'képes, hát még ha szaktudását is állandóan fejleszti. Öröm az, hogy az elmúlt évtizedek alatt sokat törlesztettünk az évszá­zadok adósságából. Mindez persze nem feledtetheti azt sem, hogy az előbbrelépéshez még további erőfeszítésekre lesz szükség, a termelés szfé­rájában éppúgy, mint a kuta­tásban és az oktatásban. Több lehetőség Nem először körvonalazták már azt, hogy mit is jelent példának okáért az az össze­fogás, amely a város agrár­­centrummá válásának érdeké­ben megvalósul. Nem titok, hogy az ebbeli tennivalók so­ra végén nemcsak azt várjuk, hogy kutatási, oktatási intéz­ményeink a nagyobb országos ügyek még hatékonyabb segí­tése mellett, a járás mezőgaz­daságán is lendítsenek. Különösen a műszaki fej­lesztésben, de másban is, még szorosabbá lehetne tenni eze­ket a kapcsolatokat. Néhány példa már van rá, de több, sokkal több az eddig kiak­názatlan lehetőség. Okos hasznosítás A jobb, a korszerűbb mód­szerekért természetesen már most sem kell messzire men­ni tanulni, mert a helybéli gyakorlat sok módszere alkal­mas az elterjesztésre. Ha csu­pán a gépjavítás, karbantartás mikéntjét tekintjük, ebben a túrái Galga menti Magyar— Nemcsak jobb, olcsóbb is A gyerekekért dolgoztak Nem kis gondot okozott a tápiószentmártoni tanács ve­zetőinek,' hogy milyen fűtési rendszert ^alkalmazzanak a község középületeiben az olaj­kályhák helyett. Hosszas tájékozódás után a propán-bután gázzal működő konvektorok mellett döntöt­tek. Ilyen fűtésre cserélték az olajkályhákat a tanácsházán, a körzeti és a fogorvosi rendelő­ben és a gyermekkönyvtárban is. Ennél gazdaságosabb és kényelmesebb fűtési módot nem is találhattak volna. Hi­szen például a tanács épületé­nek a tüzelőanyag-költsége egy szezonban a negyedére csökkent. Az elmúlt évben 83 ezer forintot költöttek fűtő­olajra, míg ebben az esztendő­ben a pb-gázfűtés teljes ösz­­szege nem haladja meg a 20 ezer forintot. A gázfűtéssel Tápiószent­­mártonban egy téli idényben 55 tonna olajat takarítanak meg. Az új óvodát már eleve pb­­gázfűtéssel tervezték. E léte­sítmény egyébként rekordidő alatt és minimális központi tá­mogatással épült fel. Az óvoda a berendezési tárgyakkal és a felszereléssel alig több mint 2 és fél millió forintba került. A lakosság és a helyi üze­mek dolgozóinak az építkezé­sen végzett társadalmi munká­ja meghaladja az 1 millió fo­rintot. Voltak szülők, akik 4—5 napot is dolgoztak az óvodáért. Nem ez volt Tápiószentmár­­tonban az első gyermekintéz­ményért indított társadalmi munka. A közelmúltban bőví­tették az általános iskolát. Üj tantermet, tanári szobát és szertári helyiséget, valamint melegítőkonyhát és napközis foglalkoztatót építettek. A be­ruházás teljes összege nem ér­te el a 400 ezer forintot. Mind­ez a lelkes társadalmi össze­fogásnak köszönhető. Szinte minden érdekeit szülő ott volt az építkezésen, akadt olyan is, aki 37 teljes napot áldozott erre a szabad idejéből. A sok munka eredménye, hogy ma a tápiószentmártoni gyerekek az átlagosnál jobb körülmények között tanulhat­nak. Minden jelentkezőt fel­vesznek az óvodákba és meg­szűnt a két műszak az iskolá­ban. M. K. Kubai Barátság Tsz-t nem vé­letlenül említik járáshatárun­kon túl is mintaszerűnek. Er­ről győződhetett meg több száz szakember az elmúlt őszön Túrán tartott bemutatón. Szükség van, s lesz minden jó ötletre, amely a mértéktar­tó fejlesztés mellett mind na­gyobb eredményeket követel, hiszen a jövőben még inkább értjük, érezzük annak a meg­állapításnak a helyességét, hogy az élelmiszerek fontos stratégiai cikkeink. Termelé­sükhöz a mi természeti adott­ságaink, még ha változóak is, egészében véve kedvezőek. A Szilas menti Tsz példája im­már évtizede bizonyítja, hogy még a gyengébb adottságú földeken is lehet olyan növé­nyeket termeszteni, amelyek meghálálják a gondoskodást. Mindehhez persze szükséges a korszerű termelőeszköz, a munkaerő okos kihasználása, szervezése, az ipari eredetű anyagok hatékony felhaszná­lása. A legnagyobb szerep- ter­mészetesen az embernek jut, aki nélkül — hiába a legjob­ban dolgozó gép — egyetlen lépésünk sem visz előre. Fehér István Egy önkéntes tanácstag Teszi azt, ami a köznek jó Tápiószelén a főútról jobb­ra letérve lejtős földúton ju­tunk a Szigetre. Húsz család él ezen a dombocskán, melyet mélyen fekvő rétek választa­nak el a falutól. Tavasszal­­ősszel a műveletlen területet elönti a víz. ezért kapta az építkezésre alkalmas magaslat a Sziget nevet. Kalákában Téglás Amtalnét a kertben találom. Kapunyitáskor a szomszéd tacskója besomfor­­dál mellettem, a háziasszony mindkettőnket szeretettel üd­vözöl. Hellyel kínál, a kedve­mért későbbre halasztja a tésztagyúrást. A kutya fark­csóválva üdvözli a melegben álmosan heverésző macskát. Téglásné nyugdíjas korát meg­hazudtoló, kamaszos lelkese­déssel kezd mesélni. Első mondatait kicsit túlzónak is érzem. együtt nézi esténként a csa­lád. Nehezen lehet rábírni, hogy ismét magáról beszél­­ien. Utánajárás — Mi vagyunk a világ ieg- ] boldogabb emberei — kezdi. — Itt vezet el a kert sarkánál a víz. Eddig hétszáz métert kel­lett gyalogolnunk a kútíg. Meg kellett várnunk, míg hazaér­nek a férfiak, csak ők tudták olyan messziről hordani a vi­zet. — Ügy tudom, önnek nagy szerepe volt abban, hogy ide eljutott a víz. — Bejártam én a tanácstag helyett is a tanácsra. Sokszor mondtam az elnök elvtársnak, hogy segítsenek már rajtunk ebben a nehéz helyzetben. Végül a szigeti húsz család szervezte meg a munkát, ka­lákában ástuk az árkot, fek­tettük a csöveket. Az anyag­árat pedig megfizettük. Na­gyon nagy öröm volt együtt dolgozni, én főztem, kínálgat­­tam az embereket. Fürgén felpattan, körbe ve­zet a házba. Büszkén muto­gatja az unokája magnóját, a hangfalakat. A színes tv-t Víztisztítás árammal Csápos kutak Ráckevén Szigetújfalu szomszédságá­ban jó ütemben építik a Fő­városi Vízművek beruházásá­ban az új ráckevei vízmű tele­pet. A létesítmény 21 csápos kútjából és a hozzá csatlakozó vízkezelő üzemből a jövő év végére már naponta 100 ezer köbméter jó minőségű ivóvíz juthat el Dél-Buda, Budafok és Budatétény lakóházaiba. A telep teremti meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben fővárosi minőségű ivóvízhez jussanak Ráckeve, Tököl, Ha­lásztelek és a környék lakói is. A csápos kutak többsége már elkészült. Most nagy erőkkel folyik annak a mun­kacsarnoknak az építése, ahol a három gépegységből álló ózonizáló tisztító berendezése­ket helyezik el. A különleges tisztító eljárásra azért van szükség, mert a Dunának ezen a szakaszán a megengedettnél magasabb a víz vas- és man­gánszennyezettsége. A francia—magyar koope­rációban készülő tisztító be­rendezés lehetőséget teremt arra, hogy a vizet további szűrés nélkül juttassák az el­osztó hálózatba. A befejezéshez közeledő be­ruházással egyidejűleg már tervezik a ráckevei térségben épülő további vízmüveket. A fejlesztési elképzelések szerint a jelenlegi telephez csatlakoz­va a VII, ötéves tervben déli irányban bővítik ai vízmüvet. Ugyanakkor előkészítik a Ma­kód és Lórév térségében az elkövetkező években sorra ke­rülő vizkutatásokat. Az ezred­fordulóig a főváros és az agg­lomeráció évi 600 ezer köbmé­ternyi vízszükségletének kielé­gítésére ily módon jutnak újabb víznyerési lehetőségek­hez. K. Z. — Szívesen csinálok olyas­mit, ami a köznek jó. Mióta nyugdíjban vagyok, ez tölti ki az életemet. Tisztasági felelős vagyok, népi ellenőr, részt ve­szek a Vöröskereszt munkájá­ban. Gyakran felkeresnek a környékbeliek apró problé­máikkal. Segítek azoknak, akik nincsenek tisztában a jo­gaikkal, utánajárok nyugdíj­vagy járadékügyeiknek. Ja-, vasiatokat teszek a tanácsnál, nemrég kértem két villany­­oszlopot a Sziget utcába, hogy a gyerekeknek ne kelljen es­ténként sötétben hazajönniük az árterületen keresztül. Ma már mindent el lehet érni, ami az emberek javát szolgálja. — Ha kell a kisegítő, vissza­megyek az Áfész-hez dolgozni, nyáron fagylaltot mérek, vagy amire éppen szükségük van. Ott is kedvességgel, figyel­mességgel vesznek körül. Vol­tam velük Bécsben és a Szov­jetunióban is jutalomutazá­son. Moszkvában nagy szere­tettel fogadtak, sokat törődtek velünk. Elismerések Közben egy fiók mélyéről számtalan piros díszdobozt kerít elő. Hosszú, dolgos éle­tének elismeréseit őrzi ben­nük. Sokszoros kiváló dolgozó, először a Földműves szövet­kezetnél, majd az ÁFÉSZ-nál. És ' természetesen érdemes,’ majd kiváló társadalmi mun­kás. A tanácselnök szerint' többet tett a községért, mint némelyik tanácstag. — Hát ki csinálja, hogyha nem mi? Hiszen nekünk vi­lágít a villany, nekünk folyik a víz. Olyan öröm az embe­rekért dolgozni, megkönnyíte­ni az életüket. Mr. A. Gombó Pál: ^y^ii/cí Ítozcíó olz Ó, naiv emberiség. Már azt hitte, az ókor dicső istenei kihaltak, pedig csu­pán kétezerévnyi rendes szabadságukat vették ki, s ímé, visszatértek közibük. Hanem egy ideig bizony tájékozatlanok maradtak, annyi minden megmásult a földi világban. Főként túl sokan lettek az emberek ahhoz, semhogy egyenként törődni lehetett volna velük. Úgy is ha­tároztak első munkamegbeszélésükön, hogy a továbbiakban bizonyos egysége­ket tartanak szemmel, azoknak is meg­van a maguk sorsa, és ha van, befolyá­solni is lehet isteni hatalommal. Sokfé­leképpen persze: tragikusan, komiku­sán, vágyaik felkeltésével, tevékenysé­gük összekuszálásával, átváltoztatások­kal. Ez utóbbi három esete kívánkozik ezennel a nagyközönség színe elé. O Zeusz, a magasságos villámhordo­zó lenézett a magyar fellegekből és a Tolóműre vette szemeit, amely vaskos vállalat volt és már előbb is méltónak találta az ő figyelmére. Hanem most azt hitte szemkáprázat csalja, vagy túlsók nektárt fogyasztott, mert egy Tolómű helyett két Tolómű tolakodott látóköré­be, egy helyett két vezérigazgatóval. — Két megoldás van — fontolgatta a dolgot Zeusz. — Vagy valóban ittas va­gyok, vagy pediglen a vállalatok nem olyanok, mint az emberek, inkább az amőbákhoz hasonlatosak, mert osztó­dással szaporodnak. Másnapra halasztotta a döntést a két verzió ügyében, de másnap mit látott, mit nem? Szemlélte a két Tolóművet, ám mindkettőjükből épp akkor váltak ki kisebb részek, melyeket anyáik mun­kaközösségnek neveztek. — Mégiscsak élveszüléssel szaporod­nak — fontolta a tényeket Zeusz, ámde milyen sebesen! Egyikük egyszerre tízet szül, a másik kilencet! Mégiscsak igaz az ókori filozófus felkiáltása, miszerint „a dolgok oly gyorsan változnak, hogy az istenek sem ismerik ki rajta magu­kat!” Harmadnap újra lepillantott a sors­kormányzó Zeusz, s mit látott: bizony a két Tolómű 19 munkaközösségének némelyike éppen kibocsátott magából 2—3 kisvállalkozást. Zeusz, a mindenható bölcs ekkor el­vesztette az ő türelmét és így kiáltott fel dörgő szavával. — Nincsen ez boszorkányság híjján! A dolgok rendje legyen ismét egyszerű, mint hagyományosan, változzék ez a Tolómű futó állatokká, legyen két alap­egysége hím és nőstény, váljanak le­származottaik fiókákká éspedig nyulak képében, mert szaporaságuk elképesztő! És úgy lön, és eltűnt a Tolómű az iparügyi minisztérium nyilvántartásá­ból, viszontag nyulak kezdenének el fut­kosni a magyar prériken, a vadásztár­saságok örömére. És megváltoza az ál­lamháztartás egy izikje is, mert eltűne belőle némi deficit, ám beléje kerüle nyúlhús és nyúlszőr és nyúlszörkalap. ©Míg Zeusz így járt és intézkedett, Pallas Athéné sem volt tétlen, ö, aki minden ésszerűség istennője, az En­gedélyező Hivatalt vette ellenőrzése alá. S mit tapasztalt, mit nem? Látta, hogy bement oda Kiss István és kért egy en­gedélyt. Erre azt mondták neki, hogy készséggel, és a demokratikus ügyinté­zés szellemében, csupán kérjen igazolást arról, hogy engedélykérésre jogosult. Kis István térült-fordult és másnapra, mire az istennő letekintett, már sorban is állt az igazolással. Erre felküldték őt a harmadik emeletre, ahol azt mondták neki, hogy nyújtson be egy kérvényt 100.— forintos okmánybélyeggel, amely­ben engedélyt kér, ebben jelölje meg, hogy mire kér, miért kér, hol lakik, há­nyas az irányítószáma. A harmadik na­pon pedig látta Pallas Athéné, hogy Kis István kezében lobogtatta a kérvényt, két kitöltött űrlappal, mire a második emeleten azt mondták neki, hogy rend­ben volna a dolog, csupán hozzon három igazolást, éspedig arról, egyet, hogy az utóbbi 120 évben nem kérvényezett, ar­ról egyet, hogy a személyi száma milyen személyazonossági számhoz tartozik, egyet pedig arról, hogy az engedéllyel nem fog visszaélni. Pallas Athéné megfontolta a dolgot, és mivel úgy vélte, hogy az eddigi enge­délykéréseket ott a hivatalban kéne nyilvántartani, a két szám összetartozá­sát úgyszintén, míg a jövőre nézve csak maga Zeusz adhatna felvilágosítást, aki azonban Kis Istvánt nem fogadhat­ja — gyorsan határozott. Az Engedély­­kérő Hivatalt pókká változtatá át dicső dárdája egyetlen mozdulatával, és azóta a hivatal csak legyeket kerít hálójába. Az emberek pedig rájöttek, hogy enge­dély nélkül is lehet csinálni sok min­dent, amit pedig nem, azt amúgy se en­gedik. OHermésznek adódott a legegysze­rűbb és egyben a legfurcsább ese­te. ö egy önkiszolgáló Közértet figyelt és látta, hogy ott nyüzsögnek az embe­rek. ám nem nyüzsögnek az eladók. Az emberek elveszik az árut ám az eladók nem adnak el. csak támaszkodnak és pletykálnak. Míg ezzel szemben az em­berek hiába nyüzsögnek kapkodva az állványokról, a pénztárnál sorban kell várakozmiok az idők fogytáig, holott az egyetlen árva pénztárosnő érgyulladásig emel, számol, billentyűzik, pénzt vesz át s ad vissza. Estenden pediglen zárás után mindannyian megosztozának bizo­nyos titokzatos pénzeken, aminek lé­nyegét Hermész, mivel ő volt a tolvajok istene is, azonnal felfogta. Ám így szólt, gyorsabban döntve, mint akárr egy földi vezérigazgató. — Hah, változzanak az eladók mind lajhárrá, míg viszontag a pénztárosnők maradjanak az ő helyeiken! És így történt, hogy a magyar állat­kertek rengetek lajhárhoz jutának, míg a pénztárosnők tovább számolónak, ám elbátortalanodva a közösségi szellem hiányától, inkább fizetésemelést kérő­nek és kapának, semmint olyas összege­ket üssenek be a pénztárgépbe, ame­lyeknek árufedezete nincs a vásárlók kosarában.

Next

/
Thumbnails
Contents