Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
Msr #r.crrt 1983. JANUÁR 12., SZERDA ELHUNYT CSIKESZ JÖZSEFNÉ Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, az MSZMP Budapesti Bizottsága és Budapest főváros Tanácsa mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Csikesz Józsefné, a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának volt tagja, Budapest főváros Tanácsának nyugalmazott elnökhelyettese, kedden váratlanul elhunyt. Temetése január 18-án 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi panteonjában. Barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. ★ Csikesz Józsefné munkáscsaládban született 1918-ban. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1945 februárjában részt vett a2 MKP XI. kerületi szervezetének megszervezésében, majd a Standard gyárba került, s itt tagja lett a gyár pártbizottságának. A budapesti pártbizottságon 1952- től 1964-ig egyik titkáraként tevékenykedett. Az ellenforradalom alatt részt vett a Köztársaság téri pártház védelmének megszervezésében, november 4. után az elsők között látott hozzá a párt újjászervezéséhez. 1965-től nyugdíjazásáig — 1975-ig — a Fővárosi Tanács elnökhelyetteseként dolgozott. 1949-től 22 éven át volt országgyűlési képviselő. 1970-től 1980-ig volt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. Nagy teljesítményű gépen Korszerű csomagolás A Nagykőrösi Konzervgyárban a múlt évben állították üzembe a nagy teljesítményű dzsemtöltő-záró berendezést. Barcza Zsolt felvétele Vállalkozó fsi-fagok Többletjövedelem több munkával Nem mindenki állt fel elégedetten az asztalok mellől, amikor a Nógrád megyei Varsány község Űj Kalász Termelőszövetkezetének ipari-szolgáltató szakcsoportja megtartotta az elmúlt esztendőt értékelő tanácskozását. A megbeszélés olykor heves vitáktól sem volt mentes, s ennek talán az volt az egyik oka, hegy az előzetesen kiadott írásbeli előterjesztés meglehetősen szűkszavúan fogalmazott a tagságot érintő kérdésekben, s így a félreértések tisztázása végül is a kollektíva legfontosabb feladatává vált. Pedig eshetett volna szó más dolgokról is ... Hogy miként kerülnek a szomszéd megyeiek a fővárosba és munkájúk értékelése lapunk hasábjaira? Egyszerű a magyarázat. Az ácsai Vörös Október Tsz az elmúlt években mintegy kétezerötszáz dolgozóját „adta kölcsön” más, arra rászoruló nagyüzemeknek, amelyekkel gazdasági társasági formában együttműködik. A kisebb-nagyobb üzemek irányítása a partnereké, közreműködéséért az ácsai szövetkezet részt kap a nyereségből. Tavaly például a hét gazdasági társaság összesen egymilliárd forintnyi termelési értéket állított elő, s a 130 milliónyi tiszta jövedelemből 45 millió jutott a Vörös Októbernek. A többin a taggazdaságok — egyebek között a kiskunlacházi Petőfi, a csemői November 7., a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság és Kossuth, valamint a tápióbicskei és nagykátai termelőszövetkezetek — osztoztak. Minden pénz számít — Nekünk néhány millió, sőt néhány százezer forint is sokat jelent — foglalta össze az együttműködés hasznosságáról véleményét Laczkó Bertalan. a varsányiakat képviselő alapszervezeti párttitkár. — Gazdaságunk mai mérete több kis szövetkezet egyesülésével alakult ki, s a hetvenes évek elejétől fokozatosan rosszabbodott helyzetünk. 1978-ban volt a mélypont, akkor több mint 13 millió forint volt a mérleghiányunk, s ehhez még alaphiány is társult. Négy esztendeje teljesen átszerveztük nagyüzemünket, s az eltelt idő bizonyítja, hogy helyesen tettük. Azóta stabilizálódott a helyzet, de mert adottságainkon nemigen tudunk változtatni, továbbra is csak minimális fejlesztési lehetőségünk van. Ezért nagy segítség számunkra az ócsaiakkal való együttműködésből származó nyereség. A kapcsolatok tehát mindkét fél megelégedésére gyors ütemben fejlődtek, s a gazdasági társaság, amely ipari és szolgáltató tevékenységgel foglalkozik, tisztes haszonhoz juttatja a partnergazdaságokat. Munkájuk akad bőven, sőt olykor több is a kelleténél, ezért vetődött fel, hogy akinek kedve van, munkaidő után, szabadsága terhére, vagy éppen hétvégeken szervezett keretek között dolgozhasson. Megalakították tehát szakcsoportjukat, amely gyakorlatilag a gazdasági társaság alvállalkozójaként működik. Nem is akárhogyan, ez kiderült a legutóbbi tanácskozáson, ahol megtudtuk, hogy többen havi két-három ezer forintot is keresnek mellékesen. — Azért vágtunk bele ebbe a kisvállalkozásba, mert nagyon sokan voltak, akiknek valamilyen okból pénzre van szükségük a fizetésükön felül — kezdi beszélgetésünket Túri Csilla, a szakcsoport elnöke. — A szervezés nem ment könynyen, elsősorban az alakuláshoz fontos iratok, döntések késtek olykor többet a kelleténél. Ennek ellenére tavaly március elsejétől megkezdhettük hivatalosan is tevékenységünket, ami egyebek között építési, ipari és kazánszerelési munkákra terjed ki. Az idei tervek Az elmúlt esztendő kilenc hónapja alatt a szakcsoportba több mint másfél százan léptek be, s a kis kollektíva nevét összesen 11 millió forintnyi munka fémjelzi. Emellett a tagok befizettek 420 ezer forint vagyoni betétet is. Tiszta nyereségük a friss mérleg szerint 2.6 millió forint, ebből másfél milliót adnak át a varsányi termelőszövetkezetnek, a többit a költségvetési befizetésre és a tagok részesedésére költik. Idei terveik megfogalmazásakor sem adták alább. A létszám további növelésével 12 millió forintos árbevételre számítanak, s ebből év közben 6.6 milliót bérként fizetnek ki. Bár tudják, hogy egyre nehezebb megrendelésekhez jutni, jobb szervezettséggel, a szakcsoporti demokratizmus adta jogokkal is élve — a lustákat elküldve — elérhetik céljaikat. Felosztják a nyereséget Az együttműködés a két termelőszövetkezet között még tovább bővíthető, a lehetőségeket a szakemberek most keresik. Mint Tímár Gyula, az ócsai nagyüzem közgazdasági elnökhelyettese elmondta, az immár kétéves múltra visszatekintő gazdasági társaság mindkét fél részére hasznot hoz. A megállapodás úgy szólt, hogy az indulás esztendejében, tehát 1981-ben a nyereségből 30 százalékot kapott a varsányi téesz, tavaly már 40 volt, az idén pedig 50 százalékra nő ez az arány. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az építő és szolgáltató ágazatban dolgozó több, mint félezer ember közül 350 termelőszövetkezeti tag, akik a szakcsoportban még többletjöve3elemhez is juthatnak. F. Z. A megyei népfrcntelnokség ülése Látogatóból visszatérő barát Tág hátterű iáegenforgalcsn Begyen a cél örvendetesen növekszik évről évre a megye idegenforgalma, nemcsak a közismertnék — és felkapottnak — számító Dunakanyarban, hanem más táj részeken szintén ez tapasztalható. A bel- és külföldi turisták fokozódó érdeklődése érthetővé és indokolttá tette, hogy a népfrontmozgalom fölfigyeljen az együttműködés lehetőségeire és szükségességére az idegenforgalomban érintett és érdekelt szervekkel, közülük is elsősorban a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatallal. Hét végén tízezrek így került a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnöksége kedden délután tartott ülésének napirendjére — most első Ízben — a téma, a megye idegenforgalma és a népfrontmozgalom kapcsolatainak bővítése, illetve egyáltalán, az együttműködés megteremtése helyben, egy-egy településen. Mind a megtett utat, mind a további teendőket érzékelteti, ha leírjuk: a megyében a kereskedelmi szálláshelyeken 1981-ben — az 1982-es adatok, érthetően, még nem ismeretesek — 245 ezer vendéget fogadtak, akik közül 90 ezer volt a külföldi. Ehhez a népes sereghez természetesen társítani kell azok sok ezres táborát is, akik egy-egy hét végén választják úticélnak a megye valamely táját, hiszen — hangzott el az ülésen — gyarapodik azoknak a turistáknak a száma, akik megízlelték a Galga és a Tápió mente föltámasztott népi hagyományait, Ráckeve és környéke kulturális és természeti értékeit, Vácrátót, Főt, Ócsa különleges környezetű hangversenyeinek vonzerejét, s akik az ízlelés nyomán látogatóból, azaz egyszeri kirándulóból baráttá, visszatérő vendéggé lettek, lesznek ezeken a helyeken. Egy évtized alatt csupán a megyei idegenforgalmi hivatal tulajdonában, illetve bérleményében levő szálláshelyeken 140 ezerről 380 ezerre emelkedett az ún, vendégéjszakák — azaz a letáborozó vendég által eltöltött egy, három, öt vagy éppen tíz napból az éjszakázással egybekötött huszonnégy órák — száma, az összes vendégéjszakáké pedig meghaladta a 783 ezret. Ha most ehhez hozzáadjuk azok táborát is, akik egy-egy szombaton, vasárnap, vagy éppen a nyári szabadságok idején a megye valamelyik részét keresik fel — s itt a létszám egy-egy hét végi időszakban tízezreket tesz ki —, akkor be kell látni: pusztán azok, akik hivatalból foglalkoznak az idegenforgalommal, nem képesek eleget tenni a gyorsan növekvő követelményeknek. Falusi üdülés Minden segítséget, támogatást nagy örömmel fogadnak az idegenforgalom gazdái — mondotta a felszólalók egyike, s mint a vitából kiderült, a népfrontmozgalom valóban hatásos lendítő je lehet a vendégvárásnak és -fogadásnak. Részterületek és részfeladatok sorára terelődött szó az eszmecserében, így például a tágan értelmezett környezet óvására, a táji, természeti, műemléki értékek ápolására, hiszen gyakran annak lehetünk szemtanúi, hogy a rendbe hozott, látogatókat vonzó helyek rövid idő alatt leromlanak. A népfront kezdeményezte településtisztasági akciók, a műemlékek társadalmi őrzésének megszervezése sokat segíthet a tiszta, ápolt, tehát kellemes környezetű idegenforgalmi úticélok fenntartásában. Hasonló, közvetlen és közvetett kapcsolatok kiépítésére kínál módot a honismereti mozgalom, ahol a megőrzött, összegyűjtött néprajzi, népművészeti anyag, a tajresz múltjának értő bemutatása az átutazóban fölkeltheti az alaposabb megismerés vágyát, amint programot teremthet a környéken üdülőknek. Szó esett az elnökség ülésén arról is, a napjainkban divatossá váló falusi üdülés kibontakoztatásában és megszilárdításában szintén részt vállalhatnak a helyi népfrontbizottságok, amint abban ugyancsak legyen szerepük, miként használják fel a tanácsok az üdülőhelyi díjakból befolyt forintokat. Tág hátterű idegenforgalom legyen a cél, azaz — amint ez a vélemények cseréjeként kikristályosodott — tartozzon bele ebbe a hátországba a higiénia, a kereskedelmi ellátás — és ebben például a népfront kezdeményezte, patronálta fogyasztói tanácsok munkája — éppúgy, mint a művelődési házak programja, a szabad időre változatos foglalatosságot kínáló helyi adottságok kamatoztatása. Gyakran ugyanis egy-egy lelkes emberen múlik, élővé válnak-e az érdekes, vonzó hagyományok, tehát a tűrhetőnél nagyobb a szerepe a véletlennek. Ezrek vagy éppen tízezrek programja azonban nem alapozódhat arra, majd csak akad mindenütt néhány lelkes ember. A szervezettség, az együttműködés szerepe éppen ezért növekvőben van, s ennek a szerepnek a fontosságát most végképp aláhúzzák a fejlesztés pénzügyi forrásainak alakulásába belejátszó tényezők. Meggyőzéssel A megye üdülőkörzetei, idegenforgalmi helyei többségükben túlterheltek, azaz itt az ideje a minőségi jellemzők javításának, amihez — állapította meg az elnökség ülése — a népfrontmozgalom a maga sajátos módján számottevően hozzájárulhat. A települések, a tájkörzetek lakosságát nem hagyhatja hidegen, az oda érkezők milyen képet visznek magukkal, emlékeik vonzanak-e, avagy éppen taszítanak, s ennek elfogadtatásában, a lakosság meggyőzésében a népfront aktivistái játszhatják a fő szerepet. A szerteágazó téma megtárgyalása után a testület azzal a javaslattal foglalkozott, amely a megyei népfrontbizottság, az elnökség, a munkabizottságok 1983. évi programját körvonalazta. A javaslatot elfogadva az elnökség úgy döntött, hogy az idei programot a megyei népfrontbizottság következő ülésén beterjeszti megvitatásra. M. O. Efenzervcímhe A jó bornak is kell a cégér Nem kell feltétlenül külkereskedőnek lenni, a mindennapos vásárlói gyakorlat is elegendő, hogy belássuk, a csomagolás, a külcsín mennyire befolyásolja egy áru kelendőséget. Szívesebben veszünk kézbe olyan portékát, amit ízléses, korszerű zacskóban, dobozban, üvegben kínálnak. S könnyebben el is hisszük, hogy kiváló minőséghez jutunk. A csomagolás kedvet csinálhat, bizalmat kelthet. S bármennyire köztudott is ez, a magyar termékek jelentős hányada éppen a csomagolás miatt kerül lépéshátrányba a világpiacon. Igaz, a szép dobozok, zacskók és a vásárlásra kényszerítő címkék gyártásához általában importból származó gépekre és alapanyagokra lenne szükség, s ezek alaposan megdrágítanák a termékeket. Ennek ellenére egyre több — elsősorban exportra termelő — vállalat fordít nagyobb gondot a csomagolásra. A nyugat-európai üzletek polcain is látni már az ottanival versenyképes külsejű magyar árut. A vásárlóért folyó mai versenyfutásban már nem állja meg a helyét az egykori mondás: jó bornak nem kell cégér. Sajátos arculat A csomagolás több is mint pusztán esztétikai kérdés. Tájékoztatnia, informálnia kell a címkének, mégpedig lényeges dolgokról. A csomag idé-oda forgatása, az apróbetűs feliratok böngészgetése nélkül ki kell derüljön, mi van a csomagban, mire használható az áru. S egyre fontosabb az is, hogy a vásárló azonnal tudja, kinek a termékét tartja a kezében. Ez utóbbi szempont nálunk sokáig háttérbe szorult. Az egyes termékek gyártói többnyire monopólhelyzetben voltak vagy még vannak is. Manapság azonban egyre több tröszt, nagyvállalat bomlik föl, szaporodnak az önálló vállalatok egyes iparágakon belül. Talán éppen a saját lábon való megállás kényszere, az önálló piacpolitika követelményei ösztönzik például a Dunakeszi Konzervgyár vezetőit arra, hogy termékeiknek önálló, sajátos arculatot adjanak. Céljuk az, ha valaki a kezébe vesz egy üveg lekvárt, egy zacskó tésztát, azonnal tudja, hogy az a dunakeszi gyárból került ki. Éppen ezért grafikusokkal terveztettek egységes emblémát, amely az üvegeken éppúgy nregielenik majd, mint a kis műanyag dobozokon és a tésztászacskókon. Az elkészült tervekből a legjobb megoldást szakemberekből álló zsűri választja k\ Kitöltetlenül Az új, egységes címkézés bevezetése technológia változásokat is von maga után. Sok gondot okozott eddig az árváltozás. Az egy évre előre megrendelt címkéken nem lehetett utólag javítani az árat. Azt is szinte lehetetlen volt előre megjósolni, hogy a következő évben meggyből, őszibarackból, vagy más gyümölcsből érkezik-e több a gyárba, melyik címkéből kell többet, illetve kevesebbet rendelni? Dunakeszin például nyolcféle terméket csomagolnak az eldobható műanyag dobozkákba, s ezek négy méretben készülnek. Ez összesen 32 változat. Évente három tonna alumínium fóliát használnak a dobozok lezárásához. Nem közömbös tehát, mennyi vész ebből kárba. A jövőben ezen úgy segítenek, hogy a fóliára csak a gyár emblémáját nyomja rá a gyártó. a termék neve, már Dunakeszin kerül a címkére. Hasonló módon „kitöltetlen'’ címkéket rendelnek majd az üvegek egy részéhez is. Egységesítik a tészták zacskóját is. Ez jelenleg 14 féle méretben készül. Ezentúl azonos szélességű fóliát nyomatnak, azonos emblémával és felirattal. Hogy milyen tészta van az átlátszó zacskóban az azonnal látszik, nincs szükség különösebb magyarázgatásra. ízléses külső A Dunakeszi Konzervgyár egy újabb lépést tesz tehát a magyar élelmiszeripari termékek korszerűsítésének útján, ha forradalmasítani nem is fogja azt. Nálunk az új különösen nehezen terjed, még ha jó is. A szakemberek például nagyon nehezen barátkoztak meg a műanyag dobozokba csomagolt dzsemekkel. Mára általánossá vált. S van reményük arra is — a nagy beruházás nyomán —, hogy egyszer végleg eltűnnek a konzerves és beföttes üvegekről a nehezen nyitható fedelek. Ezt egyelőre nem a régihez való ragaszkodás késlelteti. Jelenleg a magyar konzervipar évente 350 millió darab fedelet használ föl. A csavaros fajtából azonban csak 150 millió darabot tudnak gyártani, ez a közeljövőben még 100 millió darabbal bővül. Természetesen a csomagolás sem minden. A szép, ízléses külső csak az érdeklődést tudja felkelteni az áru iránt. A megismert emblémát csak akkor keressük újból és újból az üzletek polcain, ha a dobozok és az üvegek tartalma is megfelel igényeinknek. Ha az embléma egyben minőséget is jelent, csak akkor képes meg is őrizni a bizalmat. Dunakeszin feltehetően tudják ezt, hiszen nemcsak címkét terveznek, de beindították a minőség javítását szolgáló rekonstrukciót is. M. Nagy Péter
